Járd körbe a világot, aludj ingyen mások kanapéján – hódít a couchsurfing
Szerintem nem csak bennem merül fel a kérdés: honnan ez az elképesztően nagy fokú bizalom? Beengedni az otthonodba egy vadidegent, vagy épp megszállni valakinél, akit korábban egy internetes oldalon láttál még csupán.
A couchsurfing.com azért igencsak korrekt oldal, ráadásul akkor, amikor feltöltöd az adataidat, gyakorlatilag úgy jársz jól minden tekintetben, ha ténylegesen kiteríted a lapjaidat és őszinte vagy. Igazán jól meg tudod ismerni a másikat és ők is téged, hiszen az adatlapodra még azt is megírhatod, mi a kedvenc könyved, merre jártál már a világban, mi a hobbid. Az adatlapod igazi névjegy, gyakorlatilag tényleg olyan, mintha régi, személyes ismerősöd lenne az, aki aztán bekopogtat az ajtódon.
Voltak-e negatív élményeid?
Volt egy német úriember, aki nem feltétlenül szerette elfogadni a szabályaimat, de ez csak annyi volt, hogy elmondtam neki, mi az, ami nekem nem tetszik. Ilyen apróságokra gondolj, mint az, ha valaki nem veszi le a cipőjét a nappalimban. Vagy a muszlim család, ahol a férj kikötése, hogy ha férfi vendég alszik náluk, ne mutatkozzon a család női tagjai előtt fedetlen felsőtesttel.
Mi van akkor, ha megjelenik az ajtódban valaki, aki egy picit sem az, amit az adatlapján láttál? Mondjuk egy ápolatlan külsejű ember, vagy valaki, akin érzed, hogy már nem szomjas és a magatartása sem megfelelő?
Ilyenek velem még soha nem fordultak elő, de azért azt is meg kell jegyeznem, hogy az ilyen példák elkerülésére létezik ugyanolyan részletes szöveges értékelés, mint az egyéb szállásportálokon is. Szoktam olvasni a véleményezést.
Attól nem félsz, hogy elsétál valaki valami értékeddel?
Semmi olyan érték nincs otthon, amivel bárki elsétálhat vagy el akar sétálni. Pár műszaki cikk egyértelműen van, de azok minden otthonban megvannak, ráadásul nem biztos, hogy egy ausztrál üzletember félúton Budapest és Melbourne között az én tévémmel a hóna alatt próbál majd szökni. Úgyhogy nem, nem félek ilyentől.
Mi volt eddig a legfurcsább élményed?
Indonéziában például a szállásadónk, egy 25 éves hölgy a repülőtéren várt bennünket, ahová kismotorral jött. Majd felpakolt minket a kismotorra, meg saját magát, meg a 70 literes hátizsákot, az egyéb szütyőket és a mai napig nem tudom, hogyan fértünk fel a motorjára, de így mentünk az otthonáig.
Aztán volt egyszer nálam egy angol pár, ahol a pasi születésénél fogva vak, 90%-ban süket, a párja pedig szintén vak. De világjárók. Velük voltunk moziban is. Meg fotóztak ezerrel, miközben az égvilágon semmit, de semmit nem láttak. Az valami megfoghatatlan élmény volt.
Vak világutazó?
Most mondd meg, ők ebben élnek úgy igazán. Szeretik maguk körül az embereket, a más nyelveket, hogy tudják, valami olyan helyen vannak, ahol biztosan történnek olyan dolgok, amik otthon nem és bár nem látják, de átélik ezeket. Fantasztikus!
Hová készülsz legközelebb?
A közeljövőben Norvégiába megyek, a távlati céljaim között pedig Pakisztán szerepel most első helyen.
A napokban blogot indítottál az utazásaidról. Én már biztos, hogy olvasód leszek és az angol párról ne felejts el írni, tényleg szuper fazonok lehetnek!
Erre számítok én is, mert ez olyan téma, ami sokakat érdekel, utazni mindenki szeret és talán sokan felkapják a fejüket arra, mennyi helyre eljuthatnak, ahová gyakorlatilag tényleg elég a repülőjegyet megváltani és kis költőpénzt vinni.