Brazília: a gazdasági csodától a katonai puccsveszélyig – beszélgetés Vogel Dávid Latin-Amerika szakértővel

- Ellentétben a korábbi diktatúrákat vezető tábornokokkal, Bolsonaro mindössze a századosi rendfokozatig jutott el, ez szerintem sok mindent elárul a személyiségéről is. Amikor úgy 30 évvel ezelőtt kilépett a hadseregből, a kicsiny Kereszténydemokrata Párt színeiben kezdett el politizálni és került be a törvényhozásba. Ha az interneten utánanézünk korábbi megnyilatkozásainak, Bolsonaro mindig ugyanezt a kicsit megbotránkoztató, a politikai korrektséget mellőző retorikát használta. A munkáspárti Lula és Dilma Rousseff elnöksége idején mindig a hangos ellenzékhez tartozott, de senki sem gondolta komolyan, hogy belőle bármikor is elnök lehetne. Jött azonban az alkotmányos válság: Lula két ciklusa után következett Dilma Rousseff kevésbé sikeres időszaka. Amikor őt másodszor megválasztották, már nem is volt olyan népszerű, és a korrupciós ügyek egyre jobban begyűrűztek. Az impeachment-eljárással egyfajta „alkotmányos puccs” keretében sikeresen el is mozdították őt. Azért használom ezt az erősebb kifejezést, mert a Rousseff ellen felhozott vádak, még ha be is bizonyosodnának – ítélet még nem született - olyanok, amelyeket bármelyik korábbi elnök ellen fel lehetett volna hozni. Támogatói közül sikerült kiemelni Michel Temer alelnököt, és így létrejött az akár „interregnumnak” is nevezhező, nem megválasztott elnök időszaka, amely alatt fel lehetett építeni valakit az ellenzék részéről. Temer ellen azonban, már amikor megkezdte mandátumát, volt egy bírói ítélet, hogy nem indulhat választott pozícióért.

Tehát a nagy politikai figurák leszerepeltek és ebben a helyzetben Bolsonaro ugyanazt használta ki, mint Donald Trump az Egyesült Államokban: az emberek megcsömörlöttek azoktól a politikusoktól, pártoktól, amelyek elárulták őket, akik nem tettek semmit a korrupció felszámolásáért. A baloldalnak sok pozitív eredménye volt, de a korrupció és a bürokrácia túlburjázása visszaütött rájuk. Bolsonaro jókor volt jó helyen: kimondta azt, amit az emberek hallani akartak. Ugyanazt a polgárpukkasztó, demagóg hangot használta, mint a parlamentben és bevált.

- A 2010-es évek első felében, amikor a futball világbajnokság és a riói olimpia kapcsán Brazília sokat szerepelt a hírekben, úgy beszéltek róla, mint „gazdasági csodáról”, amely akár a fenntartható fejlődés motorja is lehet.

- Amikor ezeket a világversenyeket elnyerték, és ezek a munkáspárti kormányzás fénykorára estek, valóban mindenki arról beszélt, hogy Brazília megállíthatatlan. Nyilván ezeket nagy lobbi-tevékenység előzte meg, de egyben az ország teljesítményének elismerését is jelentette. Lula (2003-2010) és kinevelt utóda, Dilma Rousseff (2010-2016) számos szociális, egészségügyi és oktatási programot indítottak be, és világviszonylatban is jelentős előrelépést értek el például a születéskor várható élettartam, vagy a csecsemőhalandóság visszaszorítása terén. Jó viszonyt ápoltak Kubával, amelynek köszönhetően rengeteg kubai orvos, tanár és szociális munkás dolgozott Brazíliában. Őket Bolsonaro küldte haza, most látható is a hiányuk.

Bevezettek olyan támogatásokat, amelyeket csak az oktatásban vagy az egészségügyi ellátásban való részvétel függvényében fizettek ki. És az emberek elkezdték a gyerekeiket orvoshoz vinni, iskolába járatni. Sikerült másfél évtized alatt visszaszorítani az írástudatlanságot, a mélyszegénységet, és a szegénységből is kiemeltek egy új középréteget. Azokban az években Brazília a világ 5.-6. gazdaságának számított, Nagy-Britanniát próbálta behozni.

Lula nagyon aktív külpolitikát folytatott, fő törekvése az ENSZ Biztonsági Tanácsának megreformálása volt, hogy Brazília bejuthasson a BT állandó tagjai közé. Az ország, Japánhoz hasonlóan már több mint 10 alkalommal volt a testület választott tagja, de Lula szerette volna elérni, ha vétójogot is szereznek. Erősíteni kívánta a Dél-Dél párbeszédet, erősítette a portugál nyelvű afrikai országokkal való kapcsolatokat. Mindezeket az egyszerű emberek is érezték Brazíliában.

[next

- Bolsonaróval kapcsolatban másfél éve tartó elnöksége alatt legtöbbször az amazonasi pusztításokat, majd az elmúlt hónapokban a koronavírus elbagatellizálását emlegették.

- Bolsonaro már a választási kampánya idején hangoztatta, hogy véleménye szerint túlságosan nagy terület van az Amazonas vidékét védett státusban. Ezt az általa sokat dicsért egykori katonai diktatúra által létrehozott FUNAI nevű kormányügynökség felügyeli. Célja nemcsak az Amazonas megóvásán keresztül az ott élő törzsek védelme, amelyek különböző szinten ugyan, de elzárva élnek a civilizációtól. Vannak köztük teljesen érintetlen közösségek is. Az elnök úgy gondolja, hogy túl nagy területet foglal el túl kevés ember, ebből semmi gazdasági haszna nincs az országnak, ezért ezt meg kell szüntetni. Bolsonaro hatalomra jutását nagyrészt azok a mezőgazdasági lobbik segítették, amelyek szarvasmarha-tenyésztésben, szójatermelésben vagy fakitermelésben érdekeltek, és ezért földterület kell nekik. Ezt már a kampány során megígérte nekik, és megválasztása után rögtön hozzá is látott. A környezetvédelmi tárcát egy kis ügynökséggé tervezte lefokozni a mezőgazdasági minisztériumon belül, végül miniszternek az agrárlobbi egyik ismert alakját nevezte ki. Tehát mindent megtett, hogy a szakembereket elüldözze és egy ellentétes irányú lobbitevékenységnek adjon teret. A fakitermelés olyan területekre is bejutott, ahol azelőtt legfeljebb illegálisan végezték. A brazil űrügynökség 2007 óta figyeli az amazonasi fakivágásokat.

Nemrégiben olvastam, hogy az elmúlt 13 hónapban folyamatosan nőtt a kitermelt terület nagysága, csak az elmúlt egy év alatt, áprilistól áprilisig 9400 km2-nyi területet famentesítettek, ez Magyarország egytizedének felel meg. Nyilván ez azzal jár, hogy az e területeken élő őslakosok sorsa is megpecsételődött, mert a fakitermelők elüldözik őket, sőt, az is elképzelhető, hogy beviszik közéjük a koronavírus-fertőzést, ami az elzártan élő, más immunrendszerrel rendelkező embereket még súlyosabban érintheti. Éppen a napokban halt meg koronavírusban Paulinho Paiakan, a kayapo törzs emblematikus vezetője, aki már az 1980-as évek óta küzdött az őslakosok jogaiért.

Ez természetesen a környezetvédelem ügyét fontosnak tartó államok és újabban már befektetői csoportok szemét is szúrja. Épp a napokban jelentette be hét európai befektetői csoport – akik összességében mintegy 2 billió (2×1012) dollárnyi tőkét kezelnek – hogy, ha nem látnak javuló tendenciát e téren, akkor ki fogják vonni több milliárd dolláros befektetéseiket az országból. Legyenek azok akár brazil nagyvállalatokban, akár brazil állampapírokban.

A koronavírus ügyében Bolsonaro mintha Trump forgatókönyvét használná némi lemaradással. Ugyanúgy „vacak kis influenzának” nevezte, ugyanúgy az először felkapott, majd a WHO által is elvetett hidroxiklorokint javasolta megoldásnak. Több interjúban is kifejtette, hogy az autóipar sem áll le, ha történik néhány baleset, és sokkal nagyobb baj, ha megbénul a gazdaság, minthogy emberek halnak meg. Brazíliában nem is igazán voltak megelőző intézkedések, amik vannak, azokról az egyes kormányzók, városi vezetők döntöttek.

A 26 szövetségi államból 22-ben vezettek be különböző rendszabályokat. Ma már egymillió felett van a megbetegedések száma, és bár a halottak száma még nem érte el az 50 ezret, a washingtoni egyetem tanulmánya szerint Brazília a nyár folyamán megelőzi az Egyesült Államokat az áldozatok terén. De a helyzetet az is jól jellemzi, hogy a járvány elleni védekezés körüli nézeteltérések miatt egy minisztert már leváltott az elnök, utódja pedig alig egy hónappal később magától állt fel, így jelen pillanatban nincs az országnak egészségügy-minisztere, jelenleg egy aktív, nem orvos képzettségű tábornok vezeti a tárcát. És mivel a katonai hierarchia szerint az elnök az elöljárója, vélhetően nem orvosi döntéseket fog hozni.

-Elképzelhető-e, hogy Brazíliában visszatér a katonai diktatúra, vagy Bolsonarót is ugyanúgy megbuktatják, mint elődeit?

- Felmerült már, hogy a hadsereg átveszi a hatalmat, de a korábbiakhoz képest ellentétes előjellel. Eduardo Bolsanaro, az elnök fia, parlamenti képviselő, nemrégiben azt nyilatkozta, hogy igazából nem is az a kérdés, hogy lesz-e katonai hatalomátvétel, hanem az, hogy mikor lesz, mert meg kell védeni az országot, a rendszert. Több bíróság ugyanis nyomozásokat indított a Bolsonaro-család ügyleteivel kapcsolatban. Ezenkívül a legfelsőbb választási bíróság is feltárhat olyan visszaéléseket, amelyek az elnök 2018-as megválasztásának érvényességét is megkérdőjelezik, és ebben az esetben megsemmisítheti az eredményt.

Más, meg nem nevezett források, de vélhetően az elnök köreiből, illetve a katonai vezetéstől származó információk szerint nem engedhetik, hogy Bolsonaróval együtt bukjon alelnöke, Hamilton Murao nyugállományú vezérezredes. Emellett az ország 22 minisztérium szintű szervezetéből tízet jelenleg is aktív vagy nyugalmazott tábornok vezet. Nem valószínű, hogy véres puccsra kerülne sor, még az is elképzelhető, hogy Bolsonaro egyfajta báb-államfőként megmaradna, de a hadsereg venné át az irányítást, a bírói testületnek kevésbé lenne jogosultsága bizonyos vizsgálatokhoz, feloszlathatják a parlamentet...

Ezek persze mind csak feltételezések, de benne vannak a levegőben Brazíliában úgy a politikai bennfentesek között, mint a közvéleményben.