Az Almásy-kastély különös élete: Itt írta Erkel a Bánk bánt, itt volt festőinas Munkácsy
Gyula városa sokféle izgalmas látványosságot kínál, ám az egyik legérdekesebb a különleges kiállítást rejtő, szépen felújított és izgalmasan berendezett Almásy-kastély (vagy más néven Wenckheim-Almásy-kastély, Harruckern–Wenckheim–Almásy-kastély).
A kastélyt 1725 körül kezdte építeni Harruckern János György, a régi huszárvár helyére. Az épületet később fia Ferenc bővítette ki, ám a kastély 1795-ben leégett. Az új kastélyt később Wenckheim Józsefné építtette fel, de ez is egy tűz martaléka lett. Végül Wenckheim Ferenc építtette újjá. A kastély utolsó tulajdonos az Almásy-család volt, ők is tovább bővítették az épületet.
A szép kastélyhoz számos fontos esemény is kapcsolódott. 1849-ben itt élt Damjanich János, Anrep tábornok foglyaként, miután ezen az udvaron fegyverezték le a Világosnál kapitulált honvédtiszteket.
Erkel nagyapja kulturális udvarmesterként és házi muzsikusként élt a kastélyban, és az Erkel család több generációja is adott zenei estet a kastély nagyebédlőjének zongoráján. A gyulai születésű Erkel Ferenc is gyakran tartózkodott itt az 1850-es évektől. Úgy tartják, hogy itt írta a Bánk bánt és a Brankovics György című operát. (Ennek emlékeként látható egy ma már lombját vesztett mezei juhar a mai Várfürdő területén, melyet Erkel-fának neveznek.)
Az ifjú Munkácsy Mihály is dolgozott a kastélyban a földszinti képeket restauráló Szamossy Elek festő mellett festőinasként.
A Wenckheim-család idején járt itt I. Ferenc 1807-ben, I. Ferenc József 1857-ben a feleségével Erzsébet (Sisi) királynéval, majd egy 1876-os hadgyakorlat alkalmával egyedül járt Gyulán.
És ez az első magyarországi kastély, amelyben színjátékot tartottak már 1746-ban.
A II. világháború után állami kézbe került, volt itt traktorosképző iskola, majd a megtévedt erkölcsű lányok számára ápolónőképző szakiskola, később csecsemőotthonként is működött egy része. A kastélypark nagyobb részén termálfürdőt építettek ki.
Az épület teljes felújítása 2014-ben kezdődött, és 2016-tól fogadja a látogatókat. A Hétköznapok és ünnepek egy alföldi kastélyban című állandó kiállítás mellett időszaki tárlatokat is láthatsz, és van múzeum- és ajándékbolt, valamint kávézó is.
Különleges interaktív kiállítás a kastély régvolt életéről
A kastélyban látható kiállítás egészen újfajta megközelítésben mutatja be az itt élt családok életét. Nem csak a főúri élet színtereit, ruházatát, étkezését, hétköznapját tárja elénk, hanem a személyzet életének – eddig sokszor ismeretlen, titkos – életét is.
A modern technikáknak köszönhetően megelevenednek a figurák. A sok érdekes összeállításból pedig kiderül, hogy ki fűtötte a kályhákat, hány liter víz fogyott egy nap, ki mosta a grófnő fehérneműit, hogy nézett ki a személyzet napirendje, kinek mi volt a feladata és egyáltalán hol, hogyan éltek a cselédek, akik egy grófi család mindennapjait tették láthatatlanul és szinte észrevétlenül kényelmessé.
Érdekességek
- Külön „ruhaszobában” vasalták, hajtogatták a szobalányok a ruhákat, amelyek aztán bekerültek a lakosztályok szekrényeibe, az abroszok, asztalkendők a nagy inasszoba almáriumába, míg a törölközők, törlőkendők a ruhaszoba szekrényeibe.
- A házvezetőnő (kulcsárnő) naponta egyeztetett a ház asszonyával, megbeszélték a másnapi menüt, a vendégek számát. Ő gondoskodott a tisztaságról, és a háztartáshoz szükséges hozzávalókról.
- A kastélyban naponta 40-80 emberről kellett gondoskodni. Többfajta fogás készült, általában 10-12 személyre való. Az edények főleg rézből készültek.
- Kevés szemét keletkezett, amit lehetett felhasználtak, vagy elégettek. Ekkor jelent meg a szobákban a papírkosár.
- A kastélyban már volt csatornarendszer, négy árnyékszék, és a patak vizét használták fel.
- A család idősebb tagjai évente tartottak családülést, ahol a fontos dolgokat megbeszélték. Gyakran több napig is eltartott és a férfiak számára kötelező volt.
- Egy főhercegnő ruhatárában szerepelt például 48 alsóing, 12 hálóing, 18 hálózeke, 3 tucat alsónadrág, 48 harisnya, 24 zsebkendő, 1-1 selyem, szatén, estélyi, nappali öltözék, de volt benne matrózruha, szövet- és látogató öltözék is.
De mivel az arisztokraták élete sem csak az estélyekről szólt, a kiállítás mindennapi tárgyaik, írott és íratlan viselkedési szokásaik segítségével a hétköznapjaikról is mesél. Szól a tárlat a korabeli étkezési szokásokról, az ételekről, a birtokos család napirendjéről, az öltözködési szokásokról, a kastély egyes helyiségeinek funkcióiról, a korabeli fűtés- és világítástechnikáról és még számos érdekességről.
Az 1300 nm-es kiállításon 36 helyiségben 36 interaktív felület, 48 installáció segíti megismerni a kastély és az itt lakók történetét.
A gyulai Almásy-kastély minden tekintetben különbözik a hazai kastélyoktól. Az épületben helyet kapott tárlat ugyanis azt meséli el, amit eddig egyetlen kastély sem: mi történt a színfalak mögötti világban? Nem csak a főúri életmódról szól, a személyzet életére is koncentrál.
A lakók élete mellett bemutatják a királylátogatásokat, megidézik a tíz, Gyulán lefegyverzett aradi vértanú történetét és Albrecht Dürer gyulai kapcsolatait is.
Bővebb információk ITT
Címlapfotó forrása: Almásy-kastély
