MÚLT
A Rovatból

A 150 éves évfordulóra elkészült Sisi koronázási ruhájának hiteles másolata

Czédly Mónika kitartó kutatómunkájának köszönhetően különleges titkok kerültek elő.


Fotók és festmények is megörökítették Erzsébet királynét a koronázáson és a különleges eseményre készített ruhában. Ám az eredeti ruha már nem látható, hiszen a hagyományokhoz híven a királyné azt jótékony célra ajánlotta fel.

Czédly Mónika, aki 2004 óta kutatja és készíti el Sisi ruháit, és azok másolatait, 2007-ben már elkészítette a koronázási ruha másolatát, az akkor rendelkezésre álló adatok alapján. Ám a kutatómunkát nem hagyta abba, hanem segítőivel együtt további információkat keresett. Az izgalmas munkáról most a Szeretlek Magyarországnak számolt be először.

Számtalan képet, festményt, leírást néztek végig, és tanulmányozták a ruhából készült egyházi relikviákat is.

Székely Bertalan festménye

sis_szekely_bertalan

Ezek alapján készült el a végig dokumentált, és történészek, ruhaszakértők, művészek bevonásával a legapróbb részletekig feltárt, az eredetivel méretben teljesen megegyező Erzsébet királyné ruha.

Sisi a ruhát 1867. június 8-án a koronázási szertartáson viselte. A királynénak, aki szerette a szép ruhákat, fontos volt az is, hogy a magyar hagyományok megjelenjenek az öltözékén. Ugyanakkor a lehető leggazdaságosabb ruhát szerette volna, ezért számos trükköt vetettek be készítésekor. A leírások arról számoltak be, hogy megjelenése fenséges, és pompázatos volt. Ezt a fazon és anyag mellett a díszítési technikák is elősegítették.

Az összes forrás arról számolt be, hogy a fehér, uszályos szoknya fodrokkal és csipkével, hímzéssel, kövekkel volt díszítve. A selyemszoknyán ezüstfonállal hímzett virágminták voltak, melyek a csipkéken is visszaköszöntek. A kövekkel és gyöngyökkel dúsan díszített ruhához fehér csipkeujjakat, kötényt viselt. A hagyományokhoz illeszkedő fekete bársony derék még karcsúbbá tette az amúgy is vékony királynét. A koronázáshoz hosszú fátylat is viselt. A ruhát kesztyű, ékszerek és egy fejdísz egészítette ki.

A Mátyás templomban tartott koronázási szertartásról több festmény is készült. Ezek közül kettőt tanulmányoztak alaposan a ruha rekonstrukciójához. Székely Bertalan és Kovács Mihály alkotásait tekintik a leghitelesebbnek, hiszen azok megrendelésre dokumentálták a nagy eseményt.

Emil Rabending fotója

sisi_foto

Sisiről látható egy hivatalos fotó is, mely Bécsben Emil Rabending műtermében készült. A fellelhető képi dokumentumokon a fekete ruhaderék azonos volt, ám a szoknya kisebb részletekben eltérő volt. Ezt sokan azzal magyarázzák, hogy a fotó a koronázás előtt készült és egy másik szoknya volt akkor Sisin. A nagy eseményre pedig már egy díszesebb változatban jelent meg.

A kutatás során jutottak el

Veszprémbe, ahol a Püspöki Palotában a mai napig őrzik a királyné ruhájából készült egyházi öltözékeket és kellékeket.

A hagyomány szerint ugyanis az ilyen értékes, megszentelt ruhát viselője csak a nagy alkalomra hordta, majd átadta jótékony célra olyan helyre, amely méltó volt az ajándékra. A megszentelt ruha ugyanis „védelmet” adott tulajdonosának. Sisi így a ruha egy részét az egyháznak, Ranolder János veszprémi püspöknek ajándékozta. A szoknyából és kötényből misegarnitúra készült, a palástot az idei évforduló alkalmából a püspöki palotában kiállították, így ti is megnézhetitek.

30

A ruha anyagát, a hímzéseket 2013-tól vizsgálhatta meg Mónika. A maradványok felméréséből kiderült, hogy a teljes anyagnak a 90-93 százaléka fennmaradt, igaz különböző formában.

Az egyes részleteket aprólékosan felmérték, és mintegy kirakós játék darabjait összeillesztették.

Így vált lehetővé a szabásvonal rekonstruálása, az anyag alapos tanulmányozása, a hímzések anyagának, mintájának rögzítése.

A főkötőt a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi. A fátyolról pedig annyit lehetett kideríteni, hogy a 20. század elején a családi kincsek között még megvolt.

A különleges anyag újbóli előállítása is külön kihívást jelentett. Mint Mónika elmesélte, pár éve még nem lett volna lehetséges ennek a különösen finom és egyedi, bordázott anyagnak az előállítása. Szerencsére ma már van olyan hely, ahol ezt meg tudták oldani. Az eredeti hernyóselyem anyag kb. 75 cm szélességű volt és kb 46 méternyit használtak fel. Ma 150 cm széles anyagból mintegy 25 méterből szabták ki a ruhát a másolat elkészítéséhez.

Az ezüstszálat fémszállal helyettesítették, és a királyi kincstárból kölcsönzött gyémántok helyett mintegy 2500 Swarorvski-köveket illesztettek a ruhára.

bal
A ruha előmunkálatait, a rajzokat, szabást, varrást a D’Elia Szalonban végezték el Czédly Mónika irányításával. A felső részére a korabeli csipkével megegyező finomságú kézzel vert Hunnia csipke került az eredeti fotó mintája alapján. Erre a kényes munkára Turós Istvánné Népi iparművészt kérték fel, aki a régi módszerrel, kézzel verte a Mónika által felrajzolt csipkét fél éven át napi 10-15 órában. A csipke régen is nagy érték volt, aranyárban mérték a készterméket. A hímzéseket a 26 éve hímzéssel foglalkozó Himtrade kft készítette el. Az orgonavirág mintákat szintén az eredeti alapján rajzolták újra.

A ruha történelmi hátterének kutatása Pálinkás Patrícia történész munkája.

A koronázási ruhát először a Gödöllői Királyi Kastélyban lehet megcsodálni június 10-11-ig a koronázási hétvégén, majd június 20-tól a Veszprémi Püspöki Palotában állítják ki, ahol októberig lesz látható. Ekkor visszakerül Gödöllőre, ahol Czédly Mónika és csapata ismerteti majd a ruharekonstrukció történetét. A gödöllői kiállítás november 17-én nyílik meg.

A kutatók és készítők a világon egyedülálló módon végigkövették a ruha múltját és a hiteles másolat elkészítését is,

melyek részleteit szintén megismerhetitek majd.

sisi_foto2
A koronázási ruha elkészítése

Jelenlegi információk szerint a ruhát az angol származású, de Párizsban dolgozó Charles Frederick Worth szalonjában készítették. A mester 1858-ban nyitotta meg a szalont, ő alapította meg a Haute Couture-t, a vezető divatszalonok szövetségét is. Worth a világ divatszakmájának meghatározó egyénisége volt. Az ő ötlete volt a turnür is (a szoknya hátsó felén lévő hatalmas buggyos díszítés). Szívesen használt lyoni selymet, damasztot, szatént, kristálygézt, muszlint.

Számos híresség, uralkodó család dolgoztatott vele. Többek között Erzsébet királyné és III. Napóleon felsége, az európai divat egyik irányítója, Eugénia is megrendelője volt.

A Worth dinasztia 1941-ig működtette a híres műhelyt.

Egyes források azonban azt sejtetik, hogy a brüsszeli csipkecsodákat készítő Van Echel asszony lehetett a koronázási ruha megálmodója és elkészítője.

Sisi első díszmagyar ruhája

elsudiszmagyar

A Fővárosi Lapok így számolt be Erzsébet királyné ruhájáról:

„Nehéz fehér selyembe volt öltözve, ezüst bodzavirág alakú dús és művészi kivarrásokkal; hasonlóan volt díszítve az igen gazdag szegélyzet is. Elől egy csillogó-villogó széles gyémánt vonal futott le, s hosszú, gyémántoktól ragyogó uszály követé a deli alakot. A gazdag hajfonatok közül gyémántok szikráztak. A hosszú fehér fátyol, a gazdag hímzésekkel, hullámzott és ragyogott. Hasonlíthatatlan szépségű gyémánt nyakék, magyar csipke-kötény, gyémántokkal hintve, növelék a kápráztató fényt.”

A korabeli külföldi források szerint Sisi brokát ruhát viselt, amit ezüst, orgonaszerű virághímzés díszített. Ezt a ruhát látták rajta a Mátyás-templomban a koronázáson, majd a palotában a királyi ebéden, és másnap a Vigadóban tartott királyi díszebéden is.

A képeken látható rekonstruált ruhák a 2007-ben készített első változat, az új, hiteles másolat június 10-től lesz látható.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
35 éve hiába várják haza Farkas Helgát – még ma is az eltűntek listáján szerepel
A magyar kriminalisztika egyik legismertebb ügyében az orosházi lány 1991. június 27-én tűnt el. Holtteste soha nem került elő, és bár az ügyben született ítélet, a rendőrség továbbra is eltűntként kezeli.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. június 27.



Éppen harmincöt éve egy dél-alföldi országúton nyoma veszett egy 17 éves lánynak, és a magyar kriminalisztika azóta sem tudja megmondani, mi történt vele. A zsarolók 500 ezer márkát követeltek, a hívások egyszer csak elnémultak, a holttest soha nem került elő. 2026. június 27-én a rendőrség honlapján még mindig eltűnt személyként szerepel Farkas Helga.

Az eltűnés 35. évfordulóján az ügy továbbra is lezáratlan, a lányt a hatóságok jelenleg is eltűntként tartják nyilván. A nyomozás egyik legvalószínűbb verziója szerint Helgát elrabolták, majd megölték, holttestét pedig az Orosháza–Gádoros–Szentes térségében gázolajjal leöntve elégették – írja a beol.hu. Ezt a feltételezést egykori koronatanúi vallomások is erősítették a hatóságok előtt.

A rejtély 1991. június 27-én, egy csütörtöki napon kezdődött, amikor az érettségi ajándékként kapott tűzpiros sportkocsijával Orosházáról Szegedre tartó Farkas Helga sosem ért haza.

Még aznap éjjel csörgött a család telefonja: egy suttogó férfi 500 ezer nyugatnémet márka váltságdíjat követelt, ami akkoriban hatalmas összegnek, nagyjából 22 millió forintnak felelt meg.

A zsaroló három nap alatt 14 alkalommal hívta a szülőket, de június 30-án a kapcsolat megszakadt, a pénz átadására pedig sosem került sor. A lány autóját később az algyői Tisza-hídnál találták meg a rendőrök.

Évekkel később a nyomozók látóterébe került két férfi, Cs. József és J. Benedek. A gyanú szerint ők rabolhatták el a lányt, és a zsaroló telefonok is azért hallgattak el, mert a két férfi tudomást szerzett arról, hogy a rendőrség figyeli őket. Az ügy végül a bíróságon folytatódott, ahol 2000-ben a Legfelsőbb Bíróság közvetett bizonyítékok alapján ítélte el Cs. Józsefet.

A bíróság bűnösnek találta részben Farkas Helga „személyi szabadságának társtettességben való megsértéséért”, amiért jogerősen tíz év szabadságvesztést kapott.

Azt a vádat, hogy a férfi 1995-ben végzett volna társával, J. Benedekkel, nem sikerült bizonyítani. Cs. József az eljárás során mindent tagadott, végül 2006-ban, jó magaviselete miatt szabadult a börtönből. A hírek szerint azóta külföldön kezdett új életet.

Az apa, Farkas Imre, aki 2022-ben elhunyt, a lánya eltűnése után mindent megmozgatott, hogy megtalálja. Magánnyomozókat fogadott, újság- és tévéhirdetésekben üzent az elrablóknak, sőt, a kor egyik legismertebb parafenoménjét, Uri Gellert is felkérte a segítségre.

A magyar emberrablások történetének egyik legrejtélyesebb esetét a sajtó időről időre feleleveníti. A 30. évforduló környékén megjelent cikkek a két gyanúsítottra és a holttest-megsemmisítési verzióra fókuszáltak. Később, 2022-ben egy volt nyomozó interjúban beszélt egy lehetséges olasz maffia-szálról, de ez az elmélet sem hozott áttörést. A legtöbb összefoglaló arra jutott, hogy bár az ügy egyes vádpontokban jogilag lezárult, a legnagyobb kérdés továbbra is megválaszolatlan, miközben a hatóságok nem találták meg Farkas Helga feltételezett gyilkosát.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
MÚLT
A Rovatból
Kőpaloták dőltek romba, a vályogkunyhók állva maradtak – egy ősi trükk mentett életeket a legnagyobb magyar földrengésnél Komáromban
A magyar történelem legpusztítóbb, 6,3-as erősségűre becsült földrengése során a paraszti építészet meglepően hatékonynak bizonyult. A rugalmas szerkezetű házak megvédték lakóikat, így a halálos áldozatok száma a pusztítás méretéhez képest alacsony maradt.


Egyetlen reggel elég volt ahhoz, hogy Komárom épületeinek harmada romhalmazzá váljon, a zsámbéki bazilika összeomoljon – és hogy kiderüljön: a szegények vályogházai jobban állták a rengést, mint a polgárok kőpalotái. Magyarország írott történetének legpusztítóbb földrengése 1763. június 28-án rázta meg a Dunántúl északi részét.

A tudósok utólag 6,3-as erősségűre becsülték a földmozgást, amely Komáromban 63 ember halálát okozta és 120-at megsebesített.

A hagyományos leírások szerint az epicentrum Győrtől északkeletre, Komáromtól északnyugatra lehetett, bár újabb kutatások ezt a helyszínt pontosították, és Megyercs térségébe teszik. A rengést annyira kiterjedt területen érezték, hogy még Drezdából és Lipcséből is jelentették.

A katasztrófa sokkal több áldozatot is követelhetett volna, ha a térségben élő parasztok nem egy ősi építészeti technika szerint építkeznek.

Lakóházaik alapanyaga vályog és rugalmas fűzfavessző volt, az egyszerű kunyhók – és azok kéményei – pedig az alap felé fokozatosan szélesedtek. Emiatt a szegényebb rétegek épületei sokkal jobban állták a rengéseket, mint a módosabb polgárok kőházai vagy a bolthajtásos, többszintes paloták.

A Mária Terézia által elrendelt kárfelmérésből nemcsak a pusztítás mértéke, hanem a korabeli társadalom vagyoni viszonyai is kirajzolódnak. A jelentésekből kiderül, hogy

a nagyobb anyagi károk a tehetősebbeket sújtották, hiszen az ő kőépületeikben keletkezett a legtöbb kár.

Ezek a korabeli beszámolók és Karl Friedel festő ábrázolásai segítettek a kutatóknak utólag megbecsülni a rengés erejét.

A komáromi természeti katasztrófa nem egyedi esemény volt a térségben. 1783-ban egy újabb erős rengés mintegy 500 házat döntött romba, majd

a környéken átlagosan húszévente tapasztaltak erősebb földmozgásokat egészen 1850-ig, amikor a föld elcsendesedett.

A földrengés egyik máig látható nyoma a zsámbéki romtemploma, amelynek épülete ekkor omlott össze végleg. A 20. században Kecskeméten, Egerben, Dunaharasztiban és Berhidán is voltak jelentősebb rengések, de a technikai fejlődésnek köszönhetően ezek már kevesebb emberéletet követeltek.

via Rubicon


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
Lomtalanításból a turisták zsebébe: új életre kelnek a Kádár-korszak kitüntetései a Gozsdu udvarban
Kik és miért vásárolnak kommunista relikviákat 2026-ban? Két ezzel foglalkozó árus mesélt nekünk a Gozsdu Weekend Marketen.
Láng Dávid - szmo.hu
2026. július 19.



A Gozsdu udvar hétvégi piaca tipikus turistamágnes: az éttermek és bárok bejárata mellett felállított asztalokon egymás mellett sorakoznak az egyedi tervezésű vintage ruhák, táskák, ásvány- és csipkeékszerek, és még sok hasonló, magyar pénztárcával mérve erősen túlárazott termék.

Van azonban két stand, ami eltér a többitől: vörös csillagok, hajdani „Kiváló dolgozó” kitüntetések, cirill betűs katonai jelvények sorakoznak rajtuk.

De vajon kik, milyen motivációval vesznek meg egy darabka diktatúrát 2026-ban, és egyáltalán mekkora piaca van ennek? Ezt próbáltuk meg kideríteni a standok tulajdonosaival beszélgetve.

Nyugati poén és olasz „újkommunisták”

Sokan hajlamosak azt hinni, hogy a kommunista érából megmaradt kitüntetések ritka, féltve őrzött kincsek. Stiaszni Attila, az egyik árus gyorsan eloszlatja ezt az illúziót:

„Aki anno nem kapott valamilyen kitüntetést, például Kiváló Dolgozó elismerést, azzal komoly gondok voltak” – meséli nevetve.

Stiaszni Attila

Ezek a kitüntetések nem a dicsőség szimbólumai voltak, sokkal inkább a mai értelemben vett év végi bónuszok korabeli, kézzelfogható megfelelői. Évente több tízezer darabot adtak ki belőlük, ha valaki egyszerűen csak bejárt a munkahelyére és nem volt közveszélyes munkakerülő, szinte borítékolható volt, hogy az év végén a kezébe nyomtak egy oklevelet és egy jelvényt.

Ma, évtizedekkel a rendszer bukása után ezek nagy mennyiségben keringenek a használtcikk-piacokon, miután a hagyatékok felszámolása során a fiatalabb generációk gyakran egyben adnak túl rajtuk – vagy ami még rosszabb, egyszerűen a lomtalanítások alkalmával a szemétbe hajítják őket.

Az igazi kérdés persze az, kik alkotják a vevőkört 2026-ban. Az árusok tapasztalatai szerint a hazai és a külföldi vásárlók motivációi radikálisan eltérnek. Míg a magyarok elsősorban nosztalgiából vásárolnak – felidézve az apa, nagyapa régi történeteit, és célzottan keresve a „Kiváló bányász” vagy „Kiváló sofőr” feliratokat –, addig a külföldiek számára ez tiszta egzotikum és szuvenír.

Stiaszni Attila elsőre meglepő politikai és társadalmi trendekről is beszámol. Tapasztalatai szerint Nyugat-Európa több országában is fura ideológiai reneszánszát éli a korszak.

„Az olaszok mostanában újra kommunisták. De a spanyolok is borzalmasak ilyen szempontból, náluk konkrétan sarló-kalapácsos pártok vannak.”

Szerinte ez annak tudható be, hogy ezek a fiatalok soha nem éltek a diktatúrában, így nem ismerik a valóságot a szimbólumok mögött. Számukra a vörös csillag és a sarló-kalapács egy lázadó, idealizált esztétika része.

Az amerikai és más tengerentúli turistáknak viszont, akik soha életükben nem láttak hasonlót, a vörös csillag egyszerűen csak egy izgalmas, furcsa szimbólum Kelet-Európából, amit poénból vagy meghökkentő ajándékként visznek haza.

Gagarin, Misa mackó és a csernobili Poljot-láz

Nem minden nosztalgia kapcsolódik azonban közvetlenül a pártpolitikához. Szemen, a Gozsdu udvarban lévő másik stand tulajdonosa szerint a legnépszerűbb termékek a popkulturális és tudományos mérföldkövekhez kötődnek.

„A legjobban szeretett dolgok 90%-a a moszkvai olimpia és Gagarin köré csoportosul” – magyarázza. Az 1980-as moszkvai olimpia kabalafigurája, a legendás Misa mackó bögrén, csészén és jelvényen is azonnali kasszasiker: nincs olyan harminc év feletti külföldi, aki ne ismerné fel azonnal.

Ugyanez igaz Jurij Gagarinra is. Az 1961. április 12-i első űrutazás emlékét őrző kitűzőket és jelvényeket imádják a vevők, mert egy olyan korszakra emlékeztetnek, amely a technológiai diadalról és az emberiség határfeszegetéséről szólt, a mindennapi elnyomás közvetlen politikai élétől mentesen.

Szemen fő szakterülete egyébként nem a jelvények világa, ő elsősorban régi, vintage mechanikus órákkal foglalkozik. Ez a piac 2026-ban elképesztő reneszánszát éli, különösen a fiatalok körében. Ennek oka egyrészt a családi kötődés („apámnak, nagyapámnak ilyen volt”), másrészt a megbízhatóságuk és a popkultúra hatása.

Az HBO-féle Csernobil-sorozat bemutatása után Szemen szerint valóságos láz tört ki a filmben látható jellegzetes, „kocka” fazonú Poljot órákért. A mechanikus óra ráadásul napi használati tárgy, aminek stílusa van – ellentétben az eldobható okosórákkal vagy az olcsó kvarcórákkal.

„A vintage órákat azok veszik, akiknek van valami kötődésük, vagy látták filmben, mint a Csernobilban a kocka Poljotot. Az árak mennek felfelé, mert ezek fogyó termékek, újakat már nem gyártanak belőlük.”

Meddig tarthat még a biznisz?

Bár a kereslet stabil, sőt az árak folyamatosan emelkednek, mindkét árus egyetért abban, hogy ez a piac véges. Az utánpótlást szinte kizárólag a piacok, a kapcsolatok és a hagyatékfelvásárlók jelentik. Szemen elmondása szerint a beszerzés legfontosabb forrásai azok, akik lomtalanításokból, lakásürítésekből jutnak hozzá a komplett hagyatékokhoz.

„Kapcsolatok nélkül ma már semmit nem lehet venni az utcán. Azokat az órákat, amiket öt-nyolc évvel ezelőtt eladtam, ma a vevők háromszor-négyszer annyiért tudnák értékesíteni. Az árak csak mennek felfelé, mert ezek fogyó termékek, lassan egyáltalán nem lesz több belőlük.”

A helyzetet nehezíti, hogy a tárgyak egy része menthetetlenül elvész, mivel sokan nem ismerik fel a régi papírpénzek, kitüntetések értékét. Egy-egy régi pengő vagy korabeli szovjet papírpénz piaci értéke mindössze néhány száz forint, lomtalanításkor ezért inkább bezsákolják és kidobják őket a szemétbe, mintsem felkínálják eladásra. Így a fizikai valóságban létező darabszám napról napra csökken.

Arra a kérdésre, hány év lehet még ebben az üzletben, egyik árus sem tudott pontos választ adni. Szemen maga is gyűjtő: kárpátaljai származásúként az Osztrák–Magyar Monarchia és a csehszlovák éra képeslapjait, valamint ritka gyermekórákat ment meg a jövőnek.

Mint mondja, ez ma már inkább szenvedélyes hobbi, mintsem betonbiztos megélhetés: „A 90-es, 2000-es években még igazi ritkaságokat, például Lenin-rendet is lehetett találni. Ma már ilyesmi szinte nem is létezik Európában.”

A kevésbé ritka darabokból azonban még bőven van készleten, szóval aki egy letűnt, ellentmondásos korszak materiális emlékeire vágyik – akár poénból, akár nosztalgiából vagy épp tiszta történelemszeretetből –, a Gozsduban bármelyik hétvégén megteheti.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
36 éve szavazhattak a magyarok arról, legyen-e közvetlen államfőválasztás, óriási kudarcba fulladt
Az 1990. július 29-i népszavazás a rendkívül alacsony, 14,01 százalékos részvétel miatt érvénytelen lett. A résztvevők 85,9 százaléka pedig támogatta a közvetlen elnökválasztás bevezetését.


85,9 százaléknyi igen szavazat mellett is elsöprő kudarccal végződött 36 évvel ezelőtt, 1990. július 29-én az a népszavazás, amely a köztársasági elnök közvetlen megválasztásáról szólt.

A részvétel mindössze 14,01 százalékos volt, ami a mai napig a legalacsonyabb választói aktivitás egy országos szavazáson.

A kérdés, hogy a parlament vagy a nép válassza-e az államfőt, azóta is a magyar politika visszatérő vitatémája, pláne most, amikor a Tisza-kormány egy alkotmánymódosítással elérte a hivatalban lévő köztársasági elnök leváltását.

A rendszerváltás utáni első nyáron tartott referendumot Király Zoltán független képviselő kezdeményezte, a szervezés oroszlánrészét pedig a parlamenti választáson vereséget szenvedett, politikailag elszigetelt MSZP vállalta. Az aláírásgyűjtő íveken nem kevesebb, mint nyolc különböző módon feltett kérdés szerepelt, végül 160 ezer hitelesített aláírás után az Országgyűlés 1990. július 8-án döntött a népszavazás kiírásáról.

A július 29-i időpont a nyár közepén, a szabadságolások és a mezőgazdasági munkák csúcsán komoly nehézségek elé állította a szervezőket, akiknek hatalmas erőfeszítésébe került 50 ezer embert mozgósítani a szavazatszedő bizottságokba

A kampány a korabeli beszámolók szerint visszafogott maradt, a kormánypártok nem vettek részt benne, Torgyán József, a Kisgazdapárt politikusa pedig egyenesen a szavazástól való távolmaradásra buzdított.

Fotó: Beroesz/Wikipédia

A 7,8 millió választásra jogosult polgár alig több mint 14 százaléka ment el szavazni.

A népszavazás előtt az 1989-es négyigenes referendum megakadályozta, hogy a még MSZP-s többségű parlament a szabad választások előtt államfővé válassza Pozsgay Imrét. Az 1990-es választások után az MDF és az SZDSZ paktumot kötött a stabil kormányzás érdekében, amelynek része volt az elnök parlamenti megválasztása is. Ezt a megállapodást próbálta felülírni az MSZP a népszavazással.

A referendum érvénytelensége után napokkal, 1990. augusztus 3-án az Országgyűlés Göncz Árpádot választotta köztársasági elnökké.

A kérdés évtizedekkel később, a 2024-es kegyelmi botrány után vált újra forró témává. Egy akkori felmérés szerint a magyarok kétharmada közvetlen köztársasági elnök-választást szeretett volna, a kormány azonban mereven elzárkózott a felvetéstől. Gulyás Gergely volt miniszter azt mondta: „Biztos, hogy nem lesz közvetlen államfőválasztás”.

A szakértők és az ellenzéki politikusok véleménye is megoszlik erről a kérdésről. Török Gábor politológus szerint éppen az áprilisi választás után kialakult helyzet mutatta meg a legélesebben, hogy hogy mennyire jó ötlet a közvetlen elnökválasztás. Szerinte ugyanis csak ez adna az államfőnek valódi tekintélyt. Márki-Zay Péter korábbi miniszterelnök-jelölt is az államfő közvetlen megválasztását szorgalmazza, sőt azt is jelezte, hogy ő is szívesen elindulna jelöltként.

Az államfői feladatokat egyelőre Forsthoffer Ágnes, az Országgyűlés elnöke látja el ideiglenesen, miután Magyar Péter azon szándéka, hogy Polgár Judit sakknagymestert kérné fel köztársasági elnöknek, kudarcba fulladt. A Tisza egyelőre keresi a megfelelő jelöltet, ám a miniszterelnök többször hangsúlyozta, hogy egy átmeneti időszakra javasolnák az Országgyűlésnek a jelölt megválasztását.

via Wikipédia


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk