UTAZZ
A Rovatból

4400 kilométert gyalogolt Budapesttől Lisszabonig

Vizy Péter semmilyen járműre nem szállt fel 5 hónapos zarándokútja során. Kevesebb pénzt költött, mintha itthon maradt volna.
Láng Dávid - szmo.hu
2016. április 10.



A spanyolországi El Camino, vagyis a Szent Jakab-út évszázadok óta hatalmas népszerűségnek örvend: zarándok-autópályának is nevezik, annyian mennek rajta végig évről évre akár vallási okokból, akár életük valamilyen fordulópontjához érve. Magyarországról is sokan teljesítik, Vizy Péter azonban messze kiemelkedik a mezőnyből: két éve nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy Budapestről indulva gyalogol el Santiago de Compostelába. Végül annál is tovább, egészen a portugál fővárosig jutott, és azóta is a hosszútávú túrázás szerelmese. Motivációiról, átélt élményeiről és további hasonló terveiről mesélt.

– Mikor jöttél rá, hogy szeretsz több száz (sőt ezer) kilométereket gyalogolni?

– Pár napos túráim gyerekkoromban is voltak már, de komolyabbá akkor vált a dolog, amikor három éve besokalltam az állandó hétköznapi rutintól és elhatároztam, hogy mindenből kiszakadva lelépek egy időre. A spanyol útról (vagyis a klasszikus El Caminóról) először édesanyámtól hallottam, és rögtön megtetszett a gondolat. Regisztráltam egy internetes útitárskeresőre, két héttel később pedig már úton voltam Spanyolország felé.

Egy hónap alatt teljesítettem a 800 kilométeres utat, ami után úgy jöttem vissza, mintha kicseréltek volna. A Camino-hangulat hihetetlen módon megváltoztatja az embert. Sokkal nyitottabb leszel tőle, hiszen a világ minden tájáról érkeznek a zarándokok, akikkel hasonló célból vannak ott, és együtt éled át velük az élményt. Annyira megfogott az egész, hogy nem volt kérdéses: folytatni akarom.

pety1

– A következő lépés már rögtön a hosszú út volt?

– Nem, először még a 200 kilométeres magyar szakaszt teljesítettem. Erről viszonylag kevesen tudnak, pedig létezik: Budapesten a Clark Ádám térről indul, felmegy a Normafához, majd tovább Makkosmária és Zsámbék felé. Az osztrák határhoz közeli Lébényig, az ottani Szent Jakab templomig tart, de el lehet menni egészen a határig, ahol becsatlakozik a Camino ausztriai szakaszába. Az irányt ugyanúgy kagylószimbólumok jelzik, mint Spanyolországban. Egy barátommal mentem végig rajta 2013 decemberében, bő egy hét alatt.

"
A végállomáson, Lébényben megláttam egy jelzőkövet, amelyen az állt: Santiago de Compostela még 3210 kilométer. Egyből az jutott eszembe, hogy megvan a vége és az eleje, nehogy már a közepét kihagyjam...

Hazajöttem, és szinte azonnal elkezdtem szervezni.

Névjegy

Vizy Péter 1983-ban született Budapesten. Érettségi után multimédia-fejlesztő OKJ-s képzésre járt. Amikor itthon van, logisztikával és fuvarszervezéssel foglalkozik, megszakításokkal hét éve dolgozik ugyanannál a cégnél (a hosszabb útjai előtt mindig kilépett, de hazaérve újra felvették)

A gyaloglás mindig közel állt hozzá, gyerekként cserkész volt, majd egyre több teljesítménytúrán indult. Emellett futni is szokott, többször részt vett már a Spartan Race terep-akadályfutó versenyen.

pety5

– Hogy állsz a zarándoklat spirituális oldalához? Ez is fontos számodra, vagy inkább egyfajta erőpróbaként, kihívásként tekintesz rá?

– Nem vagyok vallásos, a már említett hangulaton túl mindig is elsősorban a teljesítményrésze motivált. Ennek ellenére tény, hogy történtek olyan dolgok az úton, amelyeknek én is megláttam a spirituális oldalát. Saját teóriám is van erre: szerintem egyfajta folyosót képez az a hihetetlen mennyiségű pozitív energia, amit a több évszázada erre járó zarándokok hoznak magukkal.

Bár nem nagyon hiszek a csodákban, többször is átéltem olyasmit, amire nehezen lehet más jelzőt használni. Volt például egy srác, akinek a bakancsa teljesen feltörte a lábát. Nagyon szenvedett miatta, végül belátta, hogy muszáj lesz újat vennie, mert ebben egyszerűen nem tud továbbmenni. Másnap a pusztában gyalogolva végleg elege lett és azt mondta, hogy nem érdekli, a következő alkalommal eldobja.

Miután ez elhangzott, pár kilométerrel odébb egy jelzőkövön találtunk egy tökéletes állapotban lévő bakancsot, benne egy virágszirommal. Felpróbálta, pontosan az ő mérete volt. Onnantól abban ment végig.

Vagy említhetném azt is, amikor annyira megerőltettem az egyik térdszalagomat, hogy teljesen begyulladt. Konkrétan nem tudtam menni, visítottam a fájdalomtól, amint ráléptem. Jobb híján leültem, és nem sokkal később arra jött egy nővér. Kaptam tőle kenőcsöt és térdfixálót, így tudtam folytatni az utat. Egy másik alkalommal egy Ohio-i angoltanárnővel mentem együtt több napon keresztül, aki gyakorlatilag folyamatosan tanította nekem a nyelvet. Rengeteget fejlődtem neki köszönhetően. Ez is egy olyan dolog volt, amit nagyon szerettem volna, az út pedig megadta.

pety8

pety3

– Térjünk vissza a hosszú utadra: hogyan vágtál neki, milyen szakaszokra bontottad?

– Először akartunk térképet nyomtatni, de A/4-es lapokra bontva egy nagy doboznyi mennyiséget tett volna ki, így végül hagytuk az egészet. Útikönyveink se voltak, teljesen rábíztuk magunkat a jelzésekre. Induláskor még egész kis csapat kísért el bennünket, összesen 17-en vágtunk neki. A kísérő csapat utolsó tagjai Győr környékén szakadtak le, onnantól két barátommal mentem tovább, akit az első spanyol utamon ismertem meg.

Átértünk rendben Ausztriába, onnan kezdődött számomra az új terep. Az éjszakákat főleg kolostorokban töltöttük – ezek azért nagyon jók, mert a legtöbb helyen fullos zarándokszállásokat építettek ki, amit a helyiek alig használnak. Úgy voltunk vele, hogy ha már eddig eljutottunk, menjünk tovább legalább a svájci határig. Így is lett, Tirolban el voltunk ájulva a látványtól, majd azzal a lendülettel átkeltünk a határon. Svájc is lenyűgözően gyönyörű hely, alig foglalkoztunk azzal, hogy tudunk haladni, mert teljesen lekötött minket a táj.

– Mekkora felszerelést vittetek magatokkal?

– Nekem 15 kilós csomagom volt, benne önfelfújó matrac, sátor, hálózsák, meleg ruhák, váltócipő és zokni. Illetve egy pár túraszandál is, amit Győrben vettem meg. Ez a súly viszonylag soknak számít, egy átlagos zarándok 8-10 kilóval szokott útnak indulni, de nekünk ugyebár figyelni kellett az időjárási szélsőségekre, hiszen még alig tavaszodott, amikor elkezdtük. Az osztrák hegyekben hó is volt még bőven, Svájcban pedig napokig szakadt az eső.

pety4

pety9

– Zarándokszállások ott is végig voltak?

– Nem, idővel már extrémebb helyeket is be kellett vállalnunk.

"
Sokszor aludtunk sátorban, sőt buszmegállóban, kikötőben és még nyilvános vécében is.

Persze utóbbit nem úgy kell elképzelni, mint ami Magyarországon megszokott: patikatisztaság volt padlószőnyeggel, semmiben nem szenvedtünk hiányt. Genfben pedig egy magyar zarándoknál szálltunk meg, aki addig egyedüliként ment végig nőként ugyanezen az úton.

Odaérve megint csak azt mondtuk magunknak, hogy ha idáig eljöttünk, menjünk már át Franciaországba... Így is lett. Az elején még ott is sokat sátraztunk, majd bekerültünk egy nagyon komoly, önkéntes szállásadó rendszerbe. Kicsit olyan ez, mint a Couchsurfing, azzal a különbséggel, hogy zarándokok számára van fenntartva és a házigazdák abszolút semmit nem tudnak az érkezése előtt a vendégről. Tehát nem kis bizalom kell hozzá. Gyakorlatilag jó két hétig címről címre mentünk, a távozásunkkor mindig értesítették a következő önkéntest, aki nagyjából 25-30 kilométerre lakott. Végül a 97. napon átértünk Spanyolországba, ahonnan két évvel korábban elindultam.

pety7a

pety13

Facebook és blog

Peti saját Facebook-oldalt is létrehozott Petycamino néven, elsősorban azért, hogy az ismerősei képben legyenek, merre jár éppen. A dolog azonban hamar túlnőtt ezen: mire Spanyolországba ért, már 600-nál is több követője lett, ma pedig 1100 felett jár. Olyan is akadt, aki ennek köszönhetően eleve tudta, hogy érkezni fog. Voltak zarándokok, akik név szerint mentek oda hozzá.

Az út során végig naplót vezetett, amit egy külön erre a célra regisztrált blogon tett közzé, miután hazaért. Méghozzá csúsztatott valós időben, tehát annak megfelelő időközönként frissítve, ahogy megszülettek a papírra írt bejegyzések. Ennek köszönhetően ő maga is még egyszer át tudta élni az egészet.

– Fürdeni, tisztálkodni mennyire tudtatok közben?

– Ez nagyon változó, a rekord talán hét nap volt fürdés nélkül, de ilyen szerencsére csak egyszer fordult elő. Ausztriában például patakban is tudtunk mosakodni. Egyébként vicces volt, hogy a spanyol út kezdetéhez érve

"
hirtelen ott találtam magam egy csomó nulla kilométeres zarándok mellett, akik frissen borotválva, tiszta ruhában készültek a startra. Csodálkoztak is rendesen, hogy kerülök oda csapzottan, hatalmas szakállal.

Ekkorra egyébként mindkét társammal elváltunk egymástól, a tempóbeli különbségek miatt úgy döntöttünk, külön megyünk tovább.

A spanyol út végére érve Finisterrában megpihentem pár napot, de úgy voltam vele, hogy még mennék. A portugál utat választottam, amit ugye a legtöbben épp a másik irányba tesznek meg, én viszont velük szemben indultam el. Eljutottam Lisszabonig, időztem ott kicsit egy frissen megismert magyar zarándokkal, majd hazarepültem. Eredetileg Bécsbe szerettem volna érkezni és onnan gyalog befejezni, de annyival drágább lett volna a jegy, hogy végül egyenesen Budapestre mentem. Viszont azt mégsem akartam, hogy így legyen vége, ezért édesapámmal a reptérről elvitettem magam Vértesszőlősre, és onnan sétáltam vissza. Ezzel együtt lett 4400 kilométer a teljes táv, bő öt hónap alatt.

pety11

Santiago de Compostela, katedrális

pety10

Itt még a portugál szakasz előtt

– Mit éreztél a végén?

– Nagyon nehéz volt visszailleszkedni a monoton mindennapokba. Bár a munkám miatt nem kellett aggódnom, mert visszavettek a céghez, de így is nagyon nehezen ment a váltás.

"
Lényegében az életem részévé vált, hogy reggelente felkapom a bakancsot meg a hátizsákot, és megyek tovább. Otthon, az ágyamban felébredve is jó ideig ez volt az első gondolatom.

Ősszel még úgy-ahogy megvoltam rövidebb túrákkal, de amint beköszöntött a tél, elkezdtem tervezgetni a következő nagyobb utamat, mert egyszerűen szükségem van rá.

A rákövetkező évre, 2015-re a Via de la Platát (magyarul Ezüst utat) néztem ki, ami Sevillától indul Santiagóba, nagyjából 1000 kilométeren át. Mindenki azt mondta róla, hogy tavasszal és ősszel érdemes teljesíteni, mert nyáron elképesztő a hőség. Én meg nyilván augusztus elején indultam el, mikor máskor? Malagába repültem egy lengyel világutazó sráccal, Sevilláig az első kétszáz-valahány kilométert teljesen járatlan utakon tettük meg, sokszor konkrétan az autópálya mentén. Ja, és persze alsó hangon 40 fokban, árnyék nélkül. Mondanom se kell, mindenki hülyének nézett minket.

Összefoglaló videó a 2015-ös útról:

Petycamino 2015

Petycamino 2015

The movie :D

Posted by Petycamino on Satarrrday, Septembarrr 5, 2015

– Budapesttől Lisszabonig elgondolkodtál rajta bármikor, hogy járműre szállsz?

– Nem, annyira erősen a fejemben volt az elhatározás, hogy végig gyalog megyek. Oké, egyetlen kivétel akadt: amikor egyik este szakadó esőben, 40 kilométer után sem találtunk szálláshelyet, megállt mellettünk egy terepjárós fickó. Kérdezte, hol szállunk meg, mire azt feleltük, hogy fogalmunk sincs. Ne vicceljünk, elvisz minket, aludjunk nála. Na, ekkor beszálltunk a kocsijába arra a nagyjából öt kilométerre, ami a lakásáig hátravolt. Viszont másnap megkértük, hogy ugyanoda vigyen minket vissza, ahol felvett, így a célhoz végső soron semmivel nem kerültünk közelebb.

pety2

– Mennyi pénzből lehet kihozni egy ilyen utat?

– Próbáltunk csak étel-italra költeni, de néhányszor azért kénytelenek voltunk fizetős szálláshelyeket is igénybe venni. Összesen olyan 1100 eurót (kb. 370 ezer forint – a szerk.) költöttem, amit ha lebontasz öt hónapra, szerintem kevesebb, mint amennyiből itthon kijöttem volna. Egyedül a repülőjegy volt még plusz tétel, illetve a túraszandál, amit Győrben vásároltam.

– Voltak veszélyes helyzetek?

– Főleg Portugáliában kellett biztonsági játékot játszanom, mert ott sokat voltam egyedül. Ha legalább két-három sátor van felverve valahol, nemigen jön oda senki, de társaság nélkül adódhatnak neccesebb szituációk. Előfordult például, hogy épp letáborozni készültem, amikor egyszer csak megállt mellettem egy motoros fazon és elkezdte csóválni a fejét, hogy ez neki nagyon nem tetszik. Akkor végül arrébb mentem még néhány kilométerrel.

A tiroli Arlberg-hágón a nagy sziklákkal kellett vigyázni, mert ha rosszul lépsz, könnyen elvesztheted az egyensúlyod és beeshetsz közéjük. Emellett még a falkába verődött kóbor kutyák okozhatnak kellemetlenséget, többször előfordult, hogy menekülnöm kellett előlük. De idővel megtanultam kezelni őket: egy megfelelő méretű bot kell hozzá, illetve hogy ne félj, mert azt megérzik.

pety14

Peti saját tervezésű tetoválása: egy labirintus, középen a Camino kagylószimbólumával, szélein pedig iránytűvel

– Hová mész legközelebb?

– Április 20-án indulok el ismét, méghozzá édesanyámmal, aki már régóta tervezi, de most végre összejön neki. Közösen megcsináljuk a spanyol utat (én már harmadjára), majd ő hazajön, én viszont átrepülök Barcelonába, onnan pedig Franciaországba a GR10 nevű útra.

Ez Európa egyik legszebb és egyben legnehezebb túraútvonala, ami a Pireneusok hegyvonulatán halad végig több mint 670 kilométer hosszan. Összesen 48 kilométer szintkülönbség van benne, tehát egész nap le-föl kell menni.

Ha pedig ez is megvolt, a Camino Norte nevű zarándokutat is lenyomom, ami Spanyolország északi partvidékén fut Composteláig. Így lesz nagyjából 2700 kilométer a teljes táv, már nagyon várom.

Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


UTAZZ
A Rovatból
Aki utazna, most tegye meg – üzente a Wizz Air vezére, aki őszre áremelést jósol
Váradi József szerint a nyári túlkínálat miatt most olcsóbbak a repülőjegyek, de a helyzet hamarosan megváltozhat. A magasabb kerozinárak és a piaci verseny átalakulása miatt ősztől a szektorban érezhető jegyáremelkedésre számít.


Több mint szerencsétlennek nevezte Turi Ferenc, a HungaroControl vezérigazgatójának a kerozinhiányról szóló nyilatkozatát Váradi József. A Wizz Air vezérigazgatója a 24.hu-nak adott interjúban hangsúlyozta, hogy az iráni háború kirobbanása óta egyetlen járatukat sem érintették üzemanyagproblémák, és garantálja, hogy a légitársaság gépei repülni fognak a nyáron. Váradi szerint a HungaroControlnak a saját feladataira kellene koncentrálnia, miközben a Wizz Air speciális szerződésekkel védekezik a magas kerozinárak ellen.

A cégvezető szerint Turi Ferencnek nem lett volna szabad véleményt formálnia a kérdésben.

„A HungaroControl nem gyárt kerozint, nem szállít kerozint, és nem éget kerozint, tehát egyáltalán nincsen benne a szállítási láncban” – jelentette ki Váradi József, hozzátéve, hogy a Wizz Air napi szinten kezeli a kerozinkérdést, és 200 repülőtérre repülve az elmúlt három hónapban semmilyen fennakadást nem tapasztaltak.

Váradi szerint kerozinválság jelenleg nem Európában, hanem Ázsiában van, és semmi nem utal arra, hogy a helyzet rosszabbodna a kontinensen. „Körülbelül két hónapra előre látunk ezzel kapcsolatban, és nincs semmilyen olyan ügy, ami miatt igazán aggódni kellene” – mondta, kiemelve, hogy a légitársaság különböző alternatívákkal készül egy esetleges fennakadásra, például alternatív szállítókkal vagy a gépek túltankolásával. Azt is garantálta, hogy a Wizz Air járatai fel fognak szállni. „A repülőgépek tudnak repülni, a Wizz Air garantáltan repülni is fog” – szögezte le.

A vezérigazgató kategorikusan cáfolta Turi Ferenc azon állítását is, hogy a diszkont légitársaságok az egyéb szolgáltatások, például a feladott poggyász árának emelésével reagálnának a helyzetre. „Ezt kategorikusan cáfolom. Jelen pillanatban az árak csökkennek a tavalyihoz képest” – mondta. Állítása szerint a makrogazdasági inflációs nyomás miatt a fogyasztók visszafogják a vásárlásaikat, ami a légi közlekedésben is érezteti hatását. Úgy látja, a piacon jelenleg túlkínálat van a kapacitások terén a kereslethez képest, ami lenyomja az árakat.

A kerozinellátásról szóló hírek szerinte kelthetnek bizonytalanságot, de a Wizz Air foglalási számai júliusra és augusztusra két százalékkal magasabbak, mint a tavalyi év azonos időszakában. Éppen ezért gondolja úgy, hogy a spekulációk helyett a realitásokkal kell foglalkozni. Ezzel kapcsolatban ismét kritikát fogalmazott meg a HungaroControllal szemben. „A HungaroControlnak is inkább arra kellene fókuszálnia, hogy a légiforgalmi irányítást minél hatékonyabban megoldja, mert az elmúlt három-négy évben az európai léginavigációs szolgáltatók kapacitáshiánya volt az európai járatkésések legfőbb oka” – jelentette ki.

Váradi József szerint az elmúlt években a késések fő oka a légiforgalmi irányítás kapacitáshiánya volt a csúcsidőszakokban. A Covid-járvány után sok irányítót nyugdíjba küldtek, és az újrainduláskor már nem tudták lefedni az igényeket, egy új szakember kiképzése pedig körülbelül három évig tart. „Az elmúlt három-négy éves időszakban Európában a HungaroControl volt az egyik legrosszabbul teljesítő légiirányító szervezet” – mondta. Hozzátette, bár a cég teljesítménye azóta javult, a feladatuk az utasok zökkenőmentes eljuttatása A-ból B-be. „Én majd mondom a híreket a légitársaság vonatkozásában, mindenki más pedig mondja a saját háza tájáról, ne a másikat próbáljuk kioktatni” – fogalmazott.

A kerozinválság rémképét Váradi a Hormuzi-szoros lezárásával magyarázta, ami a pánikkeltés forrása volt. A kerozin árának megemelkedése után azonban új logisztikai láncok és alternatívák jelentek meg.

„Ez nem úgy működik, hogy a Wizz Air kerozinja ott dekkol a szorosban, és csak arra várunk, hogy végre jöhessen. Ezen az áron, amin most mozog a kerozin, gyalog vagy lóháton is eljön Amerikából” – érzékeltette a helyzetet.

Arra a kérdésre, hogy a drágább kerozin árát miért nem kell áthárítani az utasokra, a vezérigazgató a Wizz Air kockázatkezelési módszerét hozta fel példaként. A légitársaság úgynevezett üzemanyag-fedezeti ügyletekkel vásárolja a kerozin egy részét, ami lehetővé teszi, hogy védekezzenek az áringadozások ellen. „Mi 18 hónapra előre fedezzük az üzemanyag-szállításainkat úgy, hogy a közeljövő erősen lefedett, 80-85 százalékosan” – részletezte. Ennek köszönhetően mélyen a piaci ár alatt vásárolnak.

„720 dollár per metrikus tonna áron vagyunk fedezve, szemben a mostani 1500 dolláros piaci árral. Tehát kevesebb, mint a felét fizetjük az üzemanyagáraknak a jelenlegi piaci viszonyokhoz képest” – magyarázta.

Elmondása szerint ez egy hosszú távú rendszer, és van, amikor ők fizetnek többet, ha az üzemanyag ára beesik, de strukturálisan a partnerek sem veszítenek ezzel.

A jövőbeli jegyárakkal kapcsolatban Váradi József elmondta, ősztől már érzékelhető áremelkedés jöhet a piacon. A nyári verseny után szerinte „a király sokkal meztelenebbé válik majd”, vagyis jelentősen csökkenhet azoknak a légitársaságoknak a kapacitása, amelyek költségszinten nem bírják a versenyt. Ez megváltoztathatja a kereslet-kínálat dinamikáját. „Én pont azt javasolnám az utazni vágyóknak, hogy inkább most utazzanak, mert az elkövetkező három-négy hónapban a szezonhoz képest olcsóbban lehet utazni, mint esetleg utána” – tanácsolta. A Wizz Air a költségnövekményeket a folyamatos növekedésből és a modernebb, kevesebbet fogyasztó flottából fedezi, így szerinte jobb helyzetben vannak, mint az iparág többi szereplője.

Az interjú végén a budapesti BL-döntő is szóba került. Váradi elmondta, hogy a Wizz Air hetvenhét plusz járatot indít a hétvégén, a ferihegyi menetrenden felüli üzemelés kétharmadát ők adják. Kiemelte az esemény súlyát és a hibázás lehetetlenségét. „Bízom benne, hogy mindenki a helyén van, mert olyan nincs, hogy valaki megveszi az ezereurós meccsjegyet, kifizet újabb ezer eurót a szállásra, és nem tud megérkezni. Ilyen nem fordulhat elő” – mondta. Hozzátette, hogy a Wizz Air tartalékokkal készül a hétvégére, ami szerinte nagyszerű lehetőség az országnak, de komoly szakmai kihívás. „Nem lehet hibázni, mert az megmagyarázhatatlan lenne” – zárta gondolatait.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
UTAZZ
A Rovatból
Egyetlen ruhadarab, amit egy világutazó szerint soha ne vegyünk fel a reptérre
Mitch Glass utazási szakértő a sokzsebes cargo nadrágot nevezte meg a leginkább kerülendő ruhadarabnak repülés előtt. Tapasztalatai szerint a flitteres ruhák és a merevítős melltartók mellett ez a nadrágtípus okozza a legtöbb felesleges fennakadást.


Sokan esküsznek rá, hogy a sokzsebes cargo nadrág a tökéletes utazós viselet, hiszen minden fontos irat és a telefon is kéznél van benne. Egy szakértő szerint azonban épp ez a praktikusnak hitt ruhadarab okozhat felesleges perceket és kellemetlen motozást a repülőtéri biztonsági ellenőrzésen. Mitch Glass, aki Project Untethered néven vezet YouTube-csatornát és eddig több mint negyven országot járt be, pénteken a UNILAD-nek beszélt arról, miért hagyja inkább a szekrényben ezt a nadrágtípust.

A világutazó szerint a vastag anyagú, több rétegben elhelyezett zsebekkel ellátott cargo nadrágok gyakran keltenek gyanút a szkennereknél.

„Sok utazó azt állítja, hogy semmi gondjuk nincs a cargo nadrágokkal, de olyan történeteket is hallottam, hogy aki felveszi az extrán zsebes cargo nadrágját, azt minden alkalommal megállítják” – magyarázta Glass.

A fő probléma szerinte a feledékenység. „Én akkor is inkább kerülöm őket, mert könnyű elfelejteni, hogy mélyen valamelyik zsebben maradt valami, amit ki kellene venni.”

A nőknek azt tanácsolja, legyenek felkészülve arra, hogy a merevítős melltartó is bejelezhet.

Magyarországon is volt már példa abszurd helyzetre, amikor egy veszprémi káplánt arra kényszerítettek a ferihegyi reptéren, hogy igya meg a nála lévő szenteltvizet, mert az üvegen nem volt űrtartalom-jelölés.

Egy másik esetben egy férfi egy csomag jávorszarvas-ürülékkel bukott le, amit állítása szerint politikusoknak szánt ajándékba. A szigorú biztonsági ellenőrzés során tehát a legegyszerűbb, legkevésbé feltűnő öltözékkel és a zsebek teljes kiürítésével spórolhatunk időt és idegeskedést a biztonsági kapuknál.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

UTAZZ
A Rovatból
A Wizz Air hatalmasat újít: egy eddigi luxusszolgáltatás érkezik a fapados gépekre
A Wizz Air bejelentette, hogy 2027-től a teljes flottáján elérhetővé teszi a Starlink műholdas internetet. A lépés azt jelenti, hogy a diszkont áron utazók is a legkorszerűbb szolgáltatást kaphatják majd a levegőben.


A Wizz Air 2027-től fokozatosan bevezeti a Starlink műholdas internetet a flottáján, ezzel a diszkont légitársaságok között elsőként teszi elérhetővé a korábban luxusnak számító szolgáltatást – közölte hétfőn a Reuters. A cég közleménye szerint a szolgáltatáshoz szükséges átalakításokat 2027-től kezdik el. Az üzlet pénzügyi feltételeit a felek nem hozták nyilvánosságra.

A Wizz Air kereskedelmi igazgatója, Ian Malin a döntés hátteréről azt mondta, véget vetnek annak a korszaknak, amikor a jó minőségű fedélzeti kapcsolat csak a drága jegyekkel utazók kiváltsága volt. „Utasainknak nem kell választaniuk a megfizethető jegyárak és a megbízható fedélzeti internet között, hogy kapcsolatban maradhassanak a számukra fontos emberekkel, vagy épp a munkájukkal. Büszkék vagyunk arra, hogy a Starlinkkel együttműködve vezető szerepet vállalunk ebben a változásban” – közölte.

A SpaceX képviseletében Jason Fritch, a Starlink vállalati értékesítési alelnöke arról beszélt, hogy a technológiát kifejezetten a repülés közbeni használatra tervezték. „Nagyon boldogok vagyunk, hogy elhozhatjuk a Starlink szolgáltatást a Wizz Air fedélzetére és ezzel több millió ember utazási élményét tehetjük még jobbá” – tette hozzá.

A cég ezzel az első európai ultra-low-cost légitársaság, amely a Starlinket választja.

A bejelentésből ugyanakkor több fontos részlet nem derült ki: egyelőre nem tudni, hogy a szolgáltatás ingyenes vagy fizetős lesz-e, és a cég a „fokozatos bevezetésen” túl nem közölt részletes ütemtervet sem a flotta átalakításáról.

A Wizz Air döntése azért is figyelemre méltó, mert legfőbb versenytársa, a Ryanair korábban a magas költségekre hivatkozva vetette el a hasonló fejlesztést.

A nagy európai légitársaságok közül a Lufthansa-csoport már idén, 2026 második felétől megkezdi a Starlink telepítését, és 2029-re tervezi a teljes flotta lefedését. Az úttörők közé tartozik az airBaltic is, amely már 2025-ben elindította a Starlink-integrációt az A220-300 flottáján.

Via Telex


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

UTAZZ
A Rovatból
Új szabályok az olasz strandokon: erre figyeljen, aki idén nyáron odautazik
A magyarok által is kedvelt Bibionéban és Jesolóban a zsúfoltság csökkentése a cél, ezért megnövelték a napernyők közötti távolságot. A változásokkal párhuzamosan az árak is emelkedtek: egy heti bérlet egy napernyővel és két nyugággyal átlagosan 225 euróba kerül.


Több tenger, kevesebb napernyő: Olaszország északkeleti tengerpartjain a minőségi szolgáltatás erősítése érdekében csökkentették a napernyők számát, ezzel több teret biztosítva a strandolóknak. Veneto tartományban a korábbi háromszor két méteres helyett már négyszer négy méteres területet biztosítanak napernyőnként – jelentette a La Repubblica című napilap kedden, az MTI híre alapján.

A változás Jesolóban a leglátványosabb, ahol a helyi sajtó szerint jelenleg nagyjából 45 ezer napernyő van a parton, de a cél a 30 ezres szám elérése, amint a 4×4 méteres helykiosztás általánossá válik.

A magyar turisták által szintén látogatott Bibionéban az idei jelszó: „kevesebb napernyő, több szolgáltatás”.

Nemcsak északon, hanem Szardínia délkeleti csücskében, a Punta Molentis strandján is korlátozásokat vezettek be. Itt kizárólag gyerekek és hatvanöt év felettiek számára lehet napernyőt kinyitni, és tilos az árnyékoló kendők kifeszítése is. A belépést fizetőssé tették, fejenként tíz eurót kell fizetni. A természetes oázisnak minősített területen – ahol 2025 júliusában tűzvész pusztított – október végéig egyszerre csak 150 személy tartózkodhat a parton.

A közeli parkolóba hetven járművet engednek be. Ha a strandolók hajóval érkeznek, közülük is csak száz főt engednek partra, fejenként legfeljebb egy órára. A jegyek beszedését és a forgalom ellenőrzését az önkormányzat külön cégre bízta.

A drágulás ellen a Genova melletti Chiavariban próbálnak tenni, ahol a városvezetés napi öt euróban szabta meg a nyugágyak, napernyők és strandszékek darabonkénti napi díját, ennél többet nem kérhetnek el értük. Erre szükség is lehet, mivel az Altroconsumo fogyasztóvédő egyesület felmérése szerint az utóbbi öt évben 24 százalékkal drágultak az olaszországi strandok. Tavaly nyárhoz képest hat százalékkal, de van, ahol a 2025-ös árakhoz képest a tizenhat százalékot is elérte az emelés.

Egy hét strandolás, egy napernyővel és két napággyal számolva, átlagosan 225 euróba, vagyis mai árfolyamon 80 ezer forintba kerül.

A fogyasztóvédők szerint Alassio a legdrágábbak között van, míg a magyarok körében is népszerű Lignano Sabbiadoro a legolcsóbbak közé tartozik.

Veneto partjain a 4×4 méteres „helypálcák” bevezetése nem a semmiből érkezett: a helyi lapok tavasz végétől írtak az átállásról. A cél a zsúfoltság mérséklése és a minőségi élmény erősítése a legkeresettebb szakaszokon. A kevesebb napernyő és a több hely egyúttal a szolgáltatások díjainak emelkedését is magával hozta több településen.

A természetvédelmi és közrendészeti megfontolások ugyancsak erősödnek. Szardínián a 2025-ös tűzvész után a Punta Molentis környékén idén nyárra belépődíjjal és szigorú létszámkorlátokkal próbálják óvni a sérülékeny partszakaszt. Liguriában ezzel párhuzamosan a chiavari ársapka a drágulás társadalmi hatásait tompítaná. Az Altroconsumo mérései pedig jelzik, hogy az elmúlt fél évtized tartós áremelkedése után is további drágulás jöhet – mindez együtt magyarázza, miért vált idén kulcskérdéssé a férőhely, az ár és a minőség egyensúlya az olasz tengerpartokon.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk