UTAZZ
A Rovatból

2 nő, 6 nap, 110 km – vándorúton Hollóházától Nyírbátorig



Beérve Alsóbereckibe a kocsmába, volt nagy öröm részünkről, hogy még nyitva van, innivalóhoz is jutunk és engedik hogy megvacsorázzunk asztalnál ülve. Úgy tűnt Juditék kocsmája a környék motorja, pertut ittunk a helyiekkel, betért egy híres cigányzenekar is, akik elhúztak pár nótát, vidáman telt az este. Megtudtuk, hogy a szomszédos Lukából, hogyan lett Bodroghalom, milyen munkalehetőségek vannak és a fiatalok, akik tehetik, nem maradnak itt. A kocsmároséknak hála az éjszakai szállásunk is megoldódott, sátrazhattunk a szemben lévő üres telkükön, így nem siettünk nyugovóra. 41,5 km gyaloglás után végül hajnali 1 körül aludtunk el.

A harmadik nap: Karcsán át a Cigándi gátőrházon túl

Az éjszakai dorbézolásnak természetesen meglett másnap a böjtje, nem tudtunk reggel korán felkelni, az elindulás megcsúszott, ráadásul melegebb napnak ígérkezett, mint az eddigiek. Karosig főút mellett mentünk, kegyetlen meleg volt. A Honfoglaláskori Parkra vetettünk egy pillantást de nem álltunk meg. A faluban összetalálkoztunk a Karosi Turul Egyesület elnökével, aki mesélt a településről, a környékről, az elvándorlásról, a környék jelenéről és múltjáról, hogy régen itt a fő termékek a tej, a méz és a szőlő voltak. Megdöbbentettük, hogy végigmentünk a Papok útján, megtudtuk tőle, hogy régen ez egy igen forgalmas napi használatban lévő út volt, a karosiak azon keresztül jártak be Újhelyre a piacra. Sajnálatos, hogy mára már járhatatlan. Illetve ami engem megragadott, hogy ez egykoron a Bodrog ártere, milyen vizes környék volt, Antal elmesélte, hogy annak idején a dédapja még csónakkal járt udvarolni a dédanyjának a szomszéd településről. Karost elhagyva végre letérhettünk a főútról Karcsáig.

A jelölések nem voltak az igaziak, az útszéli gaz sem volt kicsi, figyelni kellett, nehogy tovább menjünk. Karcsán érezhető volt, hogy ez a falu él! Augusztus 19. lévén a község ünneplésre készült, koncerttel, árusokkal. Az Árpád kori templomnál megint hosszabban elidőztünk. Pont nyitva volt, a szomszédos tájház gondnokát találtuk ott. Ez a hölgy egy igazi mesemondó! Legalább egy órán át ittuk a szavait, mesélt a templom, a falu és a környék mondáiról, tündérekről, lápi lidércekről.

Történetei magával ragadtak, hálás vagyok, hogy mindezt hallhattam. Pácin már egy lényegesen szegényebb településnek tűnt számunkra, a kastély még éppen nyitva volt érkezésünkkor, így tudtunk pecsételni. A parkban estebédeltünk, majd vízkészleteinket feltöltve folytattuk utunkat a Cigándi gátőrházig, mely ma már elveszítette funkcióját. Birkák, terelőkutyák és egy juhász vagy remete lehet, aki ott él. Folytattuk vándorlásunkat a Tiszakarádi főcsatorna gátján, de a nap már lemenőben volt, így mikor találtunk egy sátrazásra alkalmas helyet letelepedtünk. Háttérben a Zemplén távoli vonulatai és a környező fák sziluettje varázslatos éjszakai szálláshelynek bizonyult. 26,5 km-t tettünk meg napközben. Nyugodt, szélcsendes, meleg éjszakánk volt.

Karcsa

Árpád kori templom

A negyedik nap, Cigándtól Kisvárdáig

Reggel kipihenten folytattuk utunkat a Tisza felé. Cigándnál megint letértünk a „kékről”, inkább a házak között mentünk. Utunk a település cigánytelepén vezetett keresztül, az omladozó házak árulkodtak róla mekkora a környéken a szegénység. Elszomorító, tényleg. A városban egy büfében reggeliztünk, ahol újfent megengedték, hogy megehessük asztal mellett a hazait. Augusztus 20. volt és talán a legmelegebb túranapunk. Már délelőtt 32 fokot jelzett a hőmérő. A Tisza gátjánál tudtuk és értékeltük, amiről oly sokszor megfeledkezünk a hétköznapi életben: hálát adtunk a magas ártéri fáknak és az árnyéknak, mely elért a gátra, a hűs szellőnek, mely hűtötte testünket. Beérve Tiszakanyárba pedig öröm csillant a szemünkben a működő kék kút láttán.

Új szlogenünk lett az út hátralevő részére, hogy jobban örülünk a működő kék kútnak mint a kék útnak.

Tiszakanyárban az Anita büfében picit felfrissültünk, a sátrat ki tudtam teríteni és pikk-pakk megszáradt. Kata nénitől megtudtuk, hogy a településen nem a legjobb a közbiztonság, egy használtruha kereskedés kirendeltségén kívül nincs túl sok munkalehetőség. Szomorúan mesélte, hogyan épült le a település az elmúlt 30 évben. Egykor strandja volt a Tisza-parton, büfékkel, most meg nem lehet bemenni a folyóba és csak a cigánysoron keresztül közelíthető meg gyalogosan. A szivattyútelepig mentünk tovább a rekkenő hőségben, ahol az akácok árnyékában tartottuk meg ebédszünetünket. Nem feltétlenül volt a legjobb hely, bár akkor és ott annak tűnt.

Szőke Tisza a Tiszakanyár melletti Rákóczi-hídról

A zsákjainknak dőlve pihentünk a déli forróságban, de rájöttünk hogy pihenőnek a helyiek rally- és élményerdejét szemeltük ki, mikor egy homokfelhőt csapó mellettünk elrongyoló Ladából ránk kiabáltak: „Mit buziskodtok itt?” Még jó, hogy a kalapjaink eltakartak és valószínű nem tűnt fel nekik, hogy 2 lánynak ordítottak. Ez intő jel volt, hogy menjünk tovább. Rétközberencsen egy kedves hölgy megtöltötte kulacsainkat és bevizezte kendőinket, hála érte.

A pihenők ellenére jól haladtunk, úgy számoltuk, hogy du. 4-5 között beérkezünk Kisvárdára. Csodáltuk a természetet, a tájat a Belfőcsatorna mente tényleg csodaszép volt, mikor egy kidőlt nyárfa keresztezte utunkat. Átkeltünk rajta, tovább mentünk, majd még egy és még egy. S azon kaptunk magunkat, hogy dzsungelharcot vívunk a természettel, hogy utunkat folytatni tudjuk. Kemény tereprendezési munkába kellett kezdenünk, ágakat törtünk, toltunk odébb, adogattuk át fatörzsről fatörzsre a zsákjainkat, hogy átvergődjünk e viharkáros szakaszon. Visszafordulni már nem volt érdemes, hiába néztük a térképet a mocsaras terület miatt oldalra kitérni nem tudtunk így maradt az egyenesen előre menet. 400 m kínszenvedés, melyen 1,5 óra alatt küzdöttük át magunkat.

Rétközberencs és Kisvárda között a Belfőcsatorna

Na, ez túltett a Papok útján! Adrenalin fűtötten küzdöttünk az átjutással, míg végül tényleg elértük azt a részt ahol már látszódott a munkagépek nyoma. Itt éreztük igazán, hogy aznap estére kell a fürdés, mert az embert és erőt próbáló feladatban megizzadtunk rendesen.

Igazi arculcsapásként ért 28,5 km után Kisvárdán, hogy a kemping megszűnt, csak strand van helyette, pedig a kempingnek működő honlapja is van!

Mindegy, jöjjön, aminek jönnie kell, béreltünk egy szobát egy panzióban. Nem volt olcsó, de legalább kicsi. A két ágy mellett a túrazsákok alig fértek el a földön, folyamatos forgalmi akadályt képeztek. Az út közelsége miatt a szobában folyamatosan benzinszagot éreztünk, és éjszakára a szobában olyan meleg volt, hogy nem kellett betakarózni. Papírvékony falak, behallatszódó kinti beszélgetések zaja. A közös fürdő és wc a folyosó végén volt, de legalább volt melegvíz, lényegében ez volt az egyedüli pozitívum benne, hogy tudtunk fürödni.

Mondjon ki mit akar, de szabadban, a sátorban százszor jobb volt a komfortérzet. Este megbeszéltük, Andi nem jön tovább, nekem viszont még volt két nap kivett szabadságom, így én a folytatás mellett döntöttem.

Az ötödik nap, innen már egyedül

Reggel elosztottuk a maradék élelmiszerkészletünket, 5-kor indultunk neki, Andi a vasút állomásra, én a Nyírségnek. Furcsa volt 4 nap után egyedül menni tovább, megszoktam, hogy van kihez szólni, van mellettem valaki. Egyébként szeretek egyedül is túrázni, csak kellett egy jó pár óra, míg erre átálltam, Éreztem Andi hiányát, hisz jó volt együtt vándorolni, remek túratárs!

Anarcsra tartva a térképet nézegetve, kitaláltam, hogy a Czóbel kúria parkjában fogok reggelizni, de „A parkba bemenni tilos, élet- és balesetveszélyes” kiírás fogadott, így picit abszurd módon a falu széli ravatalozó udvarában tudtam leülni enni. Tovább Gyulaháza felé volt egy újabb beborult szakasz, emlékezetett a Papok útja akácosára, de ki lehetett lépni oldalra és a kukoricaföld tövében párhuzamosan az úttal lehetett haladni. Farkas Bertalan szülőfaluja nagyon rendben volt, tiszta, rendezett, az űrhajós múzeum megérte a kitérőt. Örültem, hogy volt a faluban egy pékségnek mintaboltja, így 5 nap után friss kenyérhez és péksütihez jutottam, ezek az élet apró örömei. Nyírkarászon a kocsmában megint kicsit elbeszélgettem a helyiekkel. Itt maradtak fiatalok 2-3000 fős a település. Az egyik bácsi azt mondta, itt csak az nem dolgozik, aki nem akar. Igaz utazni kell, de van munkalehetőség. Vannak kisebbségiek, de igazodtak, dolgoznak. Visszagondolva láttam is őket a falu széli mezőn tevékenykedni.

Fecskék a tetőn

Végeláthatatlan aszfaltút

Ezt követően nagyon nyögvenyelős szakasz következett. Elértem az igaz nyírségi homokot.

Nehéz volt rajta haladni, hosszú egyenes, már majdhogynem unalmas menetelés következett, árnyék is csak héba-hóba, és a hőmérőm 38 fokot mutatott. Ezek után elérni a települést, látni és használni a működő kék kutat maga volt a földi paradicsom. Vizeztem a hajam, a nyakam a ruhám, de pár perc alatt minden megszáradt. A falu közepi bisztóban is kedves volt a hölgy, ajánlotta a mosdót, hogy megtölti a kulacsomat, de az még szerencsére ott tele volt. A legnagyobb, déli melegben indultam tovább Vajára.

Azt hittem itt fogok éjszakázni, de félkettőre beértem a településre. A bolt, ahol a pecsét van, az út túloldalára átköltözött, de segítettek a helyiek megtalálni. A tulajdonos nagyon rendes volt itt is. Kaptam tőle ajándékba hideg italt, csak a jégkrémemet engedte kifizetni, kicsit beszélgettünk a településről, meg hogy milyen neki itt vállalkozónak lenni, majd mentem tovább a Víztározó felé. Ott a fák árnyékában a pihenőpadoknál tartottam egy nagyobb szünetet. Ettem, ittam, átöltöztem, rákészültem a befejezésre. Mivel még gyerek volt az idő el szerettem volna jutni nap végére Nyírbátorba.

Kántorjánosin meg sem állva haladtam Nyírderzsig. Valószínűleg ez az erőltetett menet tette, hogy Derzsen éreztem, hogy elfáradtam. Igaz egész nap meleg volt és már 43 km-t mutatott a lépésszámlálóm, az érzés így nem volt indokolatlan. Kérdeztem, mi a helyzet Nyírbátorban, milyen az odavezető út, ott tényleg üzemel a kemping? Addig-addig beszélgettem a helyiekkel, míg végül elengedtem a továbbmenetelt, miután Katika, a Hangulat Büfé tulajdonosa felajánlotta aludjak inkább nála. Ez a 620 fős kis település tele van kedves emberrel, egyik üdítőt fizették a másik után, nem tudtam elég hálás lenni nekik. Miután este bezárt a büfé, Katikával beszélgettünk még a konyhában, a környékről, vallásról, a temetőkről, a közösségről, álmokról, az életről. Megtudtam, hogy nemrég megálmodta, hogy jövök, hogy jön hozzá egy „UTAZÓ”, akinek segítenie kell, így másnap reggel az álmához hűen kaptam tőle útravalónak kenyeret és sót, valamint egy hála követ. Nagyon örülök és hálás vagyok, hogy volt szerencsém megismerni egy ilyen tiszta szívű EMBERT.

A hatodik nap: Nyírbátor végállomás

Reggel a büfé törzsvendégei, mint régi ismerőst üdvözöltek és jókívánságaikkal a tarsolyban vágtam neki a befejező szakasznak. A szekérút pont ahogy mondták, végig homokos volt, mégis az út melletti nyárfásnak megvolt a maga hangulata. Reggel fél 8-ra már beértem Nyírbátorba, hiszen az ipari park mellett vezet el a kék. Az emberek közönyösen mentek a munkába, én meg mosolyogva tartottam a belváros felé.

Ez a település tetszett legjobban. Még Szily tanár úrnál tanultam róla építészettörténetből, így majd 20 éve vártam, hogy végre eljussak ide, megnézhessem a csillagboltozatos templomot, mely egyedülálló Magyarországon. A város gyönyörű rendezett sétánya, a gótikus-reneszánsz templomai a múzeuma, a hangulata magával ragadott. Néztem a szobrokat, olvastam a kitett történeteket, vártam, hogy teljen az idő, hiszen a múzeum csak 10 órakor nyitott. Végül ebben is szerencsém volt, mert bár a látogatókat tényleg 10 órától fogadják, voltak már ott dolgozók és beengedtek pecsételni, így elértem a 9:20-as vonatot.

Hatodik és egyben záró túranapomon 10 km-t gyalogoltam a vonat indulásáig. Ezzel a lépésszámláló adatai alapján 165 km-nyi utat tettem meg.

Bár fizikailag megterheli az embert ennyi gyaloglás, a hőmérséklet, a nehezen járható utak, bozótok, a bogarak, különösen a szúnyogok, mégis rengeteg élménnyel lettem gazdagabb és szellemileg feltöltődve értem haza. Ahogy mondtam, néha kell, hogy az ember feszegesse határait és tapasztalja az igazi életet.

Téged is hajt a kíváncsi tudásvágy? A Szikra magazinblogon hiteles, igényes tartalmak inspirálnak kreatív életszemléletre.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


UTAZZ
A Rovatból
Aki utazna, most tegye meg – üzente a Wizz Air vezére, aki őszre áremelést jósol
Váradi József szerint a nyári túlkínálat miatt most olcsóbbak a repülőjegyek, de a helyzet hamarosan megváltozhat. A magasabb kerozinárak és a piaci verseny átalakulása miatt ősztől a szektorban érezhető jegyáremelkedésre számít.


Több mint szerencsétlennek nevezte Turi Ferenc, a HungaroControl vezérigazgatójának a kerozinhiányról szóló nyilatkozatát Váradi József. A Wizz Air vezérigazgatója a 24.hu-nak adott interjúban hangsúlyozta, hogy az iráni háború kirobbanása óta egyetlen járatukat sem érintették üzemanyagproblémák, és garantálja, hogy a légitársaság gépei repülni fognak a nyáron. Váradi szerint a HungaroControlnak a saját feladataira kellene koncentrálnia, miközben a Wizz Air speciális szerződésekkel védekezik a magas kerozinárak ellen.

A cégvezető szerint Turi Ferencnek nem lett volna szabad véleményt formálnia a kérdésben.

„A HungaroControl nem gyárt kerozint, nem szállít kerozint, és nem éget kerozint, tehát egyáltalán nincsen benne a szállítási láncban” – jelentette ki Váradi József, hozzátéve, hogy a Wizz Air napi szinten kezeli a kerozinkérdést, és 200 repülőtérre repülve az elmúlt három hónapban semmilyen fennakadást nem tapasztaltak.

Váradi szerint kerozinválság jelenleg nem Európában, hanem Ázsiában van, és semmi nem utal arra, hogy a helyzet rosszabbodna a kontinensen. „Körülbelül két hónapra előre látunk ezzel kapcsolatban, és nincs semmilyen olyan ügy, ami miatt igazán aggódni kellene” – mondta, kiemelve, hogy a légitársaság különböző alternatívákkal készül egy esetleges fennakadásra, például alternatív szállítókkal vagy a gépek túltankolásával. Azt is garantálta, hogy a Wizz Air járatai fel fognak szállni. „A repülőgépek tudnak repülni, a Wizz Air garantáltan repülni is fog” – szögezte le.

A vezérigazgató kategorikusan cáfolta Turi Ferenc azon állítását is, hogy a diszkont légitársaságok az egyéb szolgáltatások, például a feladott poggyász árának emelésével reagálnának a helyzetre. „Ezt kategorikusan cáfolom. Jelen pillanatban az árak csökkennek a tavalyihoz képest” – mondta. Állítása szerint a makrogazdasági inflációs nyomás miatt a fogyasztók visszafogják a vásárlásaikat, ami a légi közlekedésben is érezteti hatását. Úgy látja, a piacon jelenleg túlkínálat van a kapacitások terén a kereslethez képest, ami lenyomja az árakat.

A kerozinellátásról szóló hírek szerinte kelthetnek bizonytalanságot, de a Wizz Air foglalási számai júliusra és augusztusra két százalékkal magasabbak, mint a tavalyi év azonos időszakában. Éppen ezért gondolja úgy, hogy a spekulációk helyett a realitásokkal kell foglalkozni. Ezzel kapcsolatban ismét kritikát fogalmazott meg a HungaroControllal szemben. „A HungaroControlnak is inkább arra kellene fókuszálnia, hogy a légiforgalmi irányítást minél hatékonyabban megoldja, mert az elmúlt három-négy évben az európai léginavigációs szolgáltatók kapacitáshiánya volt az európai járatkésések legfőbb oka” – jelentette ki.

Váradi József szerint az elmúlt években a késések fő oka a légiforgalmi irányítás kapacitáshiánya volt a csúcsidőszakokban. A Covid-járvány után sok irányítót nyugdíjba küldtek, és az újrainduláskor már nem tudták lefedni az igényeket, egy új szakember kiképzése pedig körülbelül három évig tart. „Az elmúlt három-négy éves időszakban Európában a HungaroControl volt az egyik legrosszabbul teljesítő légiirányító szervezet” – mondta. Hozzátette, bár a cég teljesítménye azóta javult, a feladatuk az utasok zökkenőmentes eljuttatása A-ból B-be. „Én majd mondom a híreket a légitársaság vonatkozásában, mindenki más pedig mondja a saját háza tájáról, ne a másikat próbáljuk kioktatni” – fogalmazott.

A kerozinválság rémképét Váradi a Hormuzi-szoros lezárásával magyarázta, ami a pánikkeltés forrása volt. A kerozin árának megemelkedése után azonban új logisztikai láncok és alternatívák jelentek meg.

„Ez nem úgy működik, hogy a Wizz Air kerozinja ott dekkol a szorosban, és csak arra várunk, hogy végre jöhessen. Ezen az áron, amin most mozog a kerozin, gyalog vagy lóháton is eljön Amerikából” – érzékeltette a helyzetet.

Arra a kérdésre, hogy a drágább kerozin árát miért nem kell áthárítani az utasokra, a vezérigazgató a Wizz Air kockázatkezelési módszerét hozta fel példaként. A légitársaság úgynevezett üzemanyag-fedezeti ügyletekkel vásárolja a kerozin egy részét, ami lehetővé teszi, hogy védekezzenek az áringadozások ellen. „Mi 18 hónapra előre fedezzük az üzemanyag-szállításainkat úgy, hogy a közeljövő erősen lefedett, 80-85 százalékosan” – részletezte. Ennek köszönhetően mélyen a piaci ár alatt vásárolnak.

„720 dollár per metrikus tonna áron vagyunk fedezve, szemben a mostani 1500 dolláros piaci árral. Tehát kevesebb, mint a felét fizetjük az üzemanyagáraknak a jelenlegi piaci viszonyokhoz képest” – magyarázta.

Elmondása szerint ez egy hosszú távú rendszer, és van, amikor ők fizetnek többet, ha az üzemanyag ára beesik, de strukturálisan a partnerek sem veszítenek ezzel.

A jövőbeli jegyárakkal kapcsolatban Váradi József elmondta, ősztől már érzékelhető áremelkedés jöhet a piacon. A nyári verseny után szerinte „a király sokkal meztelenebbé válik majd”, vagyis jelentősen csökkenhet azoknak a légitársaságoknak a kapacitása, amelyek költségszinten nem bírják a versenyt. Ez megváltoztathatja a kereslet-kínálat dinamikáját. „Én pont azt javasolnám az utazni vágyóknak, hogy inkább most utazzanak, mert az elkövetkező három-négy hónapban a szezonhoz képest olcsóbban lehet utazni, mint esetleg utána” – tanácsolta. A Wizz Air a költségnövekményeket a folyamatos növekedésből és a modernebb, kevesebbet fogyasztó flottából fedezi, így szerinte jobb helyzetben vannak, mint az iparág többi szereplője.

Az interjú végén a budapesti BL-döntő is szóba került. Váradi elmondta, hogy a Wizz Air hetvenhét plusz járatot indít a hétvégén, a ferihegyi menetrenden felüli üzemelés kétharmadát ők adják. Kiemelte az esemény súlyát és a hibázás lehetetlenségét. „Bízom benne, hogy mindenki a helyén van, mert olyan nincs, hogy valaki megveszi az ezereurós meccsjegyet, kifizet újabb ezer eurót a szállásra, és nem tud megérkezni. Ilyen nem fordulhat elő” – mondta. Hozzátette, hogy a Wizz Air tartalékokkal készül a hétvégére, ami szerinte nagyszerű lehetőség az országnak, de komoly szakmai kihívás. „Nem lehet hibázni, mert az megmagyarázhatatlan lenne” – zárta gondolatait.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
UTAZZ
A Rovatból
Hatalmas elismerés: ez a magyar csoda a világ legszebb helyei között szerepel!
A Time Out utazási magazin beválasztotta Miskolc-Lillafüredet a világ 51 leggyönyörűbb helyszínét tartalmazó idei listájára.


Nem akármilyen elismerést kapott Magyarország egyik gyöngyszeme.

Miskolc-Lillafüred a világ legszebb helyeit rangsoroló nemzetközi toplista 19. helyére került.

A mesebeli üdülőhely olyan illusztris társaságba került, amelyben a világ leghíresebb és leglátványosabb úti céljai szerepelnek. Most megmutatjuk, mivel érdemelte ki a figyelmet, és hogyan érdemes felfedezni.

A neves utazási magazin, a Time Out minden évben közzéteszi 51-es válogatását, amelyet utazási szakértők állítanak össze személyes tapasztalataik alapján.

Céljuk, hogy a mindenki által ismert ikonikus helyek mellett a kevésbé reflektorfényben lévő, de lenyűgöző desztinációkra is felhívják a figyelmet.

A Bükk Nemzeti Park kapujában fekvő Lillafüredről a lap úgy ír, mint egy „mesébe illő üdülőhely”, ahol az erdőket vaddisznók, farkasok és olykor medvék uralják.

A cikk kiemeli a Hámori-tavat, amely télen látványosan befagy, nyáron pedig zöldellő környezetével és a ringatózó csónakokkal vonzza a látogatókat.

A tóra néző, évszázados Palotaszállót barlangok, függőkertek és vízesések veszik körül, így a túrázók, a romantikára vágyók és a barlangászat szerelmesei egyaránt találnak itt programot.

Aki a környéken jár, annak érdemes bejárnia a Palotaszálló alatti függőkerteket, amelyek Magyarország legmagasabb vízeséséhez vezetnek. A Hámori-tavon a melegebb hónapokban csónakázni és kajakozni is lehet. A hegy gyomra két híres barlangot is rejt: a közvetlenül a vízesés mellett található, különleges mésztufa képződményeiről ismert Anna-barlangot, valamint a gyógyhatású mikroklímájú Szent István-barlangot. A völgyre nyíló lenyűgöző panorámáért pedig a Zsófia-kilátóhoz érdemes felsétálni.

A Time Out külön tippel is szolgál: senki ne hagyja ki az erdei kisvasutat, ami pöfögve halad a Bükk bükkfái között, a tó és a Palotaszálló mellett. A kisvonat egész évben közlekedik, bár a menetrendje évszakonként változik.

Lillafüred megközelítése egyszerű. Budapestről Miskolcig nagyjából kétórás út vezet InterCity vonattal, onnan pedig helyi buszjáratokkal vagy akár a már említett erdei vasúttal is könnyen elérhető a célállomás.

A helyszín minden évszakban más arcát mutatja. Télen a befagyott tó és a hófödte sziklák teremtenek varázslatos hangulatot, míg tavasszal és nyáron a zöldbe borult hegyoldalak és a hosszú nappalok csábítanak kirándulásra. Ősszel a Bükk ezerszínű lombkoronája nyújt felejthetetlen látványt. A szálláslehetőségek közül a legkézenfekvőbb a négycsillagos Palotaszálló, amely saját fürdővel és étteremmel várja a vendégeket, de Miskolcon is számos alternatíva található.

Via Timeout


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

UTAZZ
A Rovatból
Egyetlen ruhadarab, amit egy világutazó szerint soha ne vegyünk fel a reptérre
Mitch Glass utazási szakértő a sokzsebes cargo nadrágot nevezte meg a leginkább kerülendő ruhadarabnak repülés előtt. Tapasztalatai szerint a flitteres ruhák és a merevítős melltartók mellett ez a nadrágtípus okozza a legtöbb felesleges fennakadást.


Sokan esküsznek rá, hogy a sokzsebes cargo nadrág a tökéletes utazós viselet, hiszen minden fontos irat és a telefon is kéznél van benne. Egy szakértő szerint azonban épp ez a praktikusnak hitt ruhadarab okozhat felesleges perceket és kellemetlen motozást a repülőtéri biztonsági ellenőrzésen. Mitch Glass, aki Project Untethered néven vezet YouTube-csatornát és eddig több mint negyven országot járt be, pénteken a UNILAD-nek beszélt arról, miért hagyja inkább a szekrényben ezt a nadrágtípust.

A világutazó szerint a vastag anyagú, több rétegben elhelyezett zsebekkel ellátott cargo nadrágok gyakran keltenek gyanút a szkennereknél.

„Sok utazó azt állítja, hogy semmi gondjuk nincs a cargo nadrágokkal, de olyan történeteket is hallottam, hogy aki felveszi az extrán zsebes cargo nadrágját, azt minden alkalommal megállítják” – magyarázta Glass.

A fő probléma szerinte a feledékenység. „Én akkor is inkább kerülöm őket, mert könnyű elfelejteni, hogy mélyen valamelyik zsebben maradt valami, amit ki kellene venni.”

A nőknek azt tanácsolja, legyenek felkészülve arra, hogy a merevítős melltartó is bejelezhet.

Magyarországon is volt már példa abszurd helyzetre, amikor egy veszprémi káplánt arra kényszerítettek a ferihegyi reptéren, hogy igya meg a nála lévő szenteltvizet, mert az üvegen nem volt űrtartalom-jelölés.

Egy másik esetben egy férfi egy csomag jávorszarvas-ürülékkel bukott le, amit állítása szerint politikusoknak szánt ajándékba. A szigorú biztonsági ellenőrzés során tehát a legegyszerűbb, legkevésbé feltűnő öltözékkel és a zsebek teljes kiürítésével spórolhatunk időt és idegeskedést a biztonsági kapuknál.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

UTAZZ
A Rovatból
A Wizz Air hatalmasat újít: egy eddigi luxusszolgáltatás érkezik a fapados gépekre
A Wizz Air bejelentette, hogy 2027-től a teljes flottáján elérhetővé teszi a Starlink műholdas internetet. A lépés azt jelenti, hogy a diszkont áron utazók is a legkorszerűbb szolgáltatást kaphatják majd a levegőben.


A Wizz Air 2027-től fokozatosan bevezeti a Starlink műholdas internetet a flottáján, ezzel a diszkont légitársaságok között elsőként teszi elérhetővé a korábban luxusnak számító szolgáltatást – közölte hétfőn a Reuters. A cég közleménye szerint a szolgáltatáshoz szükséges átalakításokat 2027-től kezdik el. Az üzlet pénzügyi feltételeit a felek nem hozták nyilvánosságra.

A Wizz Air kereskedelmi igazgatója, Ian Malin a döntés hátteréről azt mondta, véget vetnek annak a korszaknak, amikor a jó minőségű fedélzeti kapcsolat csak a drága jegyekkel utazók kiváltsága volt. „Utasainknak nem kell választaniuk a megfizethető jegyárak és a megbízható fedélzeti internet között, hogy kapcsolatban maradhassanak a számukra fontos emberekkel, vagy épp a munkájukkal. Büszkék vagyunk arra, hogy a Starlinkkel együttműködve vezető szerepet vállalunk ebben a változásban” – közölte.

A SpaceX képviseletében Jason Fritch, a Starlink vállalati értékesítési alelnöke arról beszélt, hogy a technológiát kifejezetten a repülés közbeni használatra tervezték. „Nagyon boldogok vagyunk, hogy elhozhatjuk a Starlink szolgáltatást a Wizz Air fedélzetére és ezzel több millió ember utazási élményét tehetjük még jobbá” – tette hozzá.

A cég ezzel az első európai ultra-low-cost légitársaság, amely a Starlinket választja.

A bejelentésből ugyanakkor több fontos részlet nem derült ki: egyelőre nem tudni, hogy a szolgáltatás ingyenes vagy fizetős lesz-e, és a cég a „fokozatos bevezetésen” túl nem közölt részletes ütemtervet sem a flotta átalakításáról.

A Wizz Air döntése azért is figyelemre méltó, mert legfőbb versenytársa, a Ryanair korábban a magas költségekre hivatkozva vetette el a hasonló fejlesztést.

A nagy európai légitársaságok közül a Lufthansa-csoport már idén, 2026 második felétől megkezdi a Starlink telepítését, és 2029-re tervezi a teljes flotta lefedését. Az úttörők közé tartozik az airBaltic is, amely már 2025-ben elindította a Starlink-integrációt az A220-300 flottáján.

Via Telex


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk