KULT
A Rovatból

Véget ért az idei legjobb HBO-sorozat – ilyen volt a The Last of Us

Ne aggódjunk, lesz második évad! A The Last of Us az idei év egyik legjobban várt sorozata volt, ami beváltotta, sőt meghaladta az elvárásainkat. Kritika.
B. M.; képek forrása: imDb és YouTube - szmo.hu
2023. március 14.



Miért ennyire jó? Nehéz megragadni, mert az alkotóknak sikerült elérniük egy különleges egyensúlyt az alapanyag-rajongók és az új nézők libikókáján. Több emberhez eljuttatták Neil Druckmann zombi-apokalipszis drámáját, mint anno a játékoknak sikerült, és közben a fanok is elismerően bólogatnak.

Craig Mazin szerepe valószínűleg sokat segített Druckmannek,

hogy elmesélje mozgóképen is Ellie és Joel családi drámáját. A tapasztalt író/rendező már megmutatta a Csernobillal, mire képes, és most minőségileg hozott egy hasonló színvonalat.

Az egész évad izgalmas volt, szép ívet írt le, ugyan míg közel sem vagyunk Joel és Ellie történetének végén, aki játszott az alapanyag-game-mel, az tudja, hogy mi vár még ránk, jó pár fontos történetszál várat még magára.

Izgalommal várom a következő évadot, hiszen aki ismeri a játékot, az tudja, mi lesz a fő konfliktus a történetben. Maradjunk annyiban, hogy Trónok harca-rajongók előnyben... Anno a második játék eléggé megosztotta a rajongókat,

kíváncsi leszek, hogy a második évad mennyire lesz hű az alapanyaghoz.

Joel castingjára Pedro Pascal tökéletes választás volt, míg Bella Ramsey Ellie-je az elején nem tetszett annyira, de meggyőzött a színésznő, nincs okunk a panaszra, a főszereplő páros tökéletes együtt.

Az első évad utolsó része méltó lezárása volt az első szezonnak. Kemény, elgondolkodtató és mégis lebilincselő. Elérkeztünk oda, hogy főhőseink legnagyobb ellenségei nem a fertőzöttek, hanem az életben maradt emberek és saját maguk.

Kiből mit hoz ki egy ilyen apokaliptikus helyzet, ki tud igazán ember maradni és kiből válik igazi szörnyeteg?

Az utolsó négy részt érdemes együtt kezelni, gyakorlatilag a játékok „winter chapterét” kapjuk vissza, kisebb-nagyobb változtatásokkal. Míg a hatodik epizód egy izgalmas kergetőzés volt, a hetedik merengés a múltban, a nyolcadik izgalmas akció-thriller, a kilencedik pedig lezárása ennek a téli időszaknak. Nem fogok spoilerezni, de ki szeretnék emelni több fontos pillanatot a sorozatból.

Úgy érzem, a harmadik rész vízválasztó volt a The Last of Us életében. Szinte kizárólag két férfi karakterre koncentrált, akik egymásra találtak az apokalipszis kellős közepén és megtalálták a boldogságot ebben a kietlen világban.

Nem gondoltam volna, hogy megríkat egy homoszexuális pár drámája, de Nick Offerman és Murray Bartlett párosa hihetetlenül érzelmes, szép és hiteles volt.

Ez a téma sokaknak kiverhette a biztosítékot, főleg kis hazánkban, de annyira ízlésesen tálalták, hogy még a neten sem láttam olyan nagy ellenállást, mint várható lett volna ilyen esetben.

A hetedik rész kiemelkedő pillanata Ellie és legjobb barátja, Riley kapcsolata volt. Az egész epizódot ennek a kapcsolatnak a kibontására építették fel. Riley történetét a játékokban egy DLC-ből (azaz külön fizetős letölthető tartalomból) ismerhettük meg és hűen adták vissza Druckmannék a TV képernyőire.

Megismerhetjük Ellie múltjának egy fontos részét, ezáltal egy kicsit kiforrottabb lesz Ellie karaktere

és megmagyaráz sok mindent, kicsit talán szájbarágósan, de nagyon hatásosan. Illetve jobban megismerjük a FEDRA apokalipszis utáni tevékenységeit egy tinédzser szemein keresztül.

A nyolcadik rész elhozta a sorozat egyik nagyon várt főgenyóját, Davidet. A visszafogott karizmatikus kannibálvezért Scott Shephard nagyon hatásosan alakította. Már-már a néző is elhitte a tanárból kultuszvezetővé vált David papolásait.

Nagyon vicces volt Troy Bakert a sorozatban látni.

Troy az eredeti játék Joel-jének volt a hangja és „jutalmul” megkapta James figurájának szerepét. David elsőszámú csatlósa egy felejthető karakter lett volna, de Baker kihozta a maximumot a nyúlfarknyi játékidőből, ami neki jutott.

Elérkeztünk a szezonzáróig, a kilencedik rész az első pillanatban megvett kilóra. Ashley Johnsont láthattuk mint Anna Williamst, Ellie édesanyját, ami azért humoros, mert Ashley Johnson volt a játékok Ellie-jének szinkronhangja. Ez a szerep anno gyakorlatilag elrepítette a szinkronszakma csúcsára, azóta is rengeteget dolgozik a karakteres hangú színésznő. Legutóbbi projektje a Vox Machina, egy netes DnD kampány rajzfilmverziójának kiváló szinkronja volt, amit a Prime Video-n lehet látni. De a kilencedik rész nemcsak ezért volt maradandó.

Joel és Ellie kapcsolatát sikerült ügyesen elmélyíteniük,

illetve a játék utolsó pályáját majdhogynem egy-az-egyben sikerült adaptálni. Hihetetlen hangulatos volt, ahogy Pedro Pascal átment Rambóba az évadzáró utolsó 15 percére. Az akarat és a düh fűtötte Joel végső elkeseredésében bármit megtesz Ellie-ért. Ezt annyira jól sikerült Pascalnak átadnia, csak apró arcjátékkal, hogy hideg futkosott a hátunkon.

Ezzel véget is ért az első évad, de nem kell aggódni, már leszerződtek a másodikra is, ami mondjuk nem mostanában lesz, de jó tudni, hogy készül. Ami szerencsés, hogy pont most érkezett el az otthoni számítógépek világába Joel és Ellie története a The Last of Us – Part I képében. Ez egy felújított verziója azt eredetileg konzolos játéknak, így akik még nem játszottak a Naughty Dog klasszikus zombiapokalipszis családi drámájával, azoknak itt a lehetőség egy szuper, polírozott verziót kipróbálni.

Gyakorlatilag végig lehet játszani a sorozatot, mintha ez lenne az utolsó, tizedik rész.

Akiknek pedig Pedro Pascal fog hiányozni, azok se csüggedjenek. Ugyanis miután megmentette az HBO Max-ot az anyagi csődtől, átnyergel a Disney+-ra egy gyors Mandalóri kis kalandra, hogy lecserélje Ellie-t Baby Yodára (tudom, hogy Grogu a neve, de a Baby Yoda aranyosabb név).


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Nem látok jönni egy szebbik világot, itt ti loptátok el tőlünk a jövőt” – újabb rendszerkritikus dalt írt Mehringer Marci, Puzsér Róbert is szerepel a klipben
A kritikus egy közmédiás szerkesztőt alakít a klipben. A dalhoz Petőfi klasszikusa adta az ihletet a fiatal zenésznek.


Új dallal jelentkezett Mehringer Marci. A fiatal zenész néhány hónapja adta ki a Szar az élet című, rendszerkritikus dalát, ami hatalmas visszhangot váltott ki.

Mehringer ezúttal is hasonló szerzeménnyel állt elő. A Szeptember végén (stressz) című dal szintén a mai fiatalok gondolatairól szól, és a zenész azt szerette volna, hogy a magyar valóságot tükrözze egy olyan szemszögből, ami minden korosztálynak ismerős lehet.

„Petőfi Sándor Szeptember végén című költeménye volt a kiindulópont, mert vannak érzések és gondolatok, amik évszázadokon át is relevánsak maradnak. Ezek azok, amik összekötnek minket, akár fiatalok vagyunk, akár idősebbek, egyszerűen generációkon keresztül összeköt mindenkit”

– mondja Mehringer a dalról, melynek klipjében Puzsér Róbert, Dietz Gusztáv és Füsti Molnár Éva is közreműködött.

Puzsérék a klipben a propaganda hatására egymástól egyre jobban eltávolodó családot alakítanak. Az énekes szerint a szám allegorikus látomás a mai Magyarországról: „a közmédia egyik szerkesztőjének történetén keresztül, aki a saját lelkiismeretével küzd, majd végül angyallá válik, hogy a magasból tekinthessen le az országra, amelyet addig a képernyő mögül formált.”

A dalban például ilyen sorok hallhatóak:

„itt összeomlik minden,

piros-fehér-zöld az ingem

forog a világ, elfolyik minden,

nekem tényleg senkim sincsen”

A refrén pedig így szól:

„nem nyílnak a völgyben a kerti virágok

nem zöldell a nyárfa az ablak előtt

nem látok jönni egy szebbik világot

itt ti loptátok el tőlünk a jövőt”

Mehringer Marcival a Szar az élet című száma után interjúztunk is. Akkor azt mondta, a pozitív fogadtatáson túl, sok negatív kommentet, sőt még fenyegető üzenetet is kapott a dal miatt.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Tarr Béla Krasznahorkai Nobel-díjáról: A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű
Az író és a filmrendező sokáig dolgozott együtt. Tarr Béla nagyon örül, hogy Krasznahorkai László megkapta a Nobel-díjat.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. október 09.



A Népszava telefonon érte utol Tarr Bélát, miután csütörtökön irodalmi Nobel-díjat kapott Krasznahorkai László. Tarr több Krasznahorkai-regényből is filmet készített, hosszú ideig dolgoztak együtt.

Tarr így fogalmazott:

„Nagyon örülök, hogy nyert, úgyhogy egyelőre mást nem tudok mondani. Hosszú éveken keresztül együtt dolgoztunk, és hogy nyert, hihetetlen nagy öröm.”

A rendező a Sátántangót és Az ellenállás melankóliáját is vászonra vitte, utóbbi Werckmeister harmóniák címen került a mozikba. Alkotótársi kapcsolatuk A torinói lóig (2011) tartott.

Arra a kérdésre, miként hatottak az író szövegei a filmekre, Tarr ezt mondta: „Nem konkrét szöveg segített, hanem az a pozíció, ahonnan a világot nézi, mert az univerzális. Abban tudott nagyon segíteni. De hát ez két külön nyelv, az irodalom és a film. A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű.”

A magyar kormány és a hazai művészeti élet több szereplője is gratulált a friss Nobel-díjas írónak:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Így ír a Nobel-díjas Krasznahorkai Lászlóról a világsajtó: Végtelennek tűnő mondatok, könyörtelen intenzitás
A legnevesebb médiumok is beszámoltak arról, hogy Kertész Imre után ismét magyar író nyerte az irodalmi Nobel-díjat. A BBC, a Guardian vagy a CNN is fő helyen hozta a hírt.


Mint megírtuk, csütörtök délután kiderült, hogy 2025-ben magyar író, Krasznahorkai László kapja az irodalmi Nobel-díjat. A Svéd Királyi Tudományos Akadémia közleményében megjelent hivatalos indoklás szerint a magyar író a díjat „lebilincselő és vizionárius életművéért” kapta, amely „az apokaliptikus terror közepette megerősíti a művészet erejét”.

A hírről természetesen a világ legnevesebb médiumai is beszámoltak online felületükön. A BBC azt hangsúlyozza, hogy Krasznahorkai Kertész Imre után a második magyar szerző, aki elnyerte ezt a rangos díjat. Megemlítik, hogy öt regényt írt, melyek közül kettőt emeltek ki: az 1985-ben kiadott Sátántangót, amelyből 1994-ben hétórás fekete-fehér film is készült Tarr Béla rendezésében; illetve a 2021-es Herscht 07769 című kötetet, amelyet nagyszerű kortárs német regényként jellemeztek a kritikusok.

A Guardian arról is ír, hogy Krasznahorkai számos más neves irodalmi díjat is elnyert már, köztük a Nemzeti Könyvdíjat (2019-ben), amely az Amerikai Egyesült Államok egyik legismertebb irodalmi díja, vagy a Nemzetközi Man Booker irodalmi díjat (2015-ben). Cikkük szerint a magyar szerző hosszú körmondatairól és "könyörtelen intenzitásáról" ismert, amely miatt a kritikusok Gogolhoz, Melville-hez és Kafkához hasonlítják. Azt is megemlítik, hogy Krasznahorkai karrierjét nagyban meghatározták az utazások is, hiszen a világ számos helyén járt: élt Németországban, Kelet-Ázsiában és az Egyesült Államokban is.

A CNN azt az érdekességet említette meg, hogy

amikor még Krasznahorkai műveiből csupán néhányat fordítottak le angol nyelvre, James Wood irodalomkritikus szerint ezek a kötetek olyanok voltak, mint a "ritka pénznemek".

Ebben a cikkben is szerepel, hogy Krasznahorkait a hosszú, kígyózó mondatok jellemzik, amelyek eredménye Szirtes György műfordító szerint „az elbeszélés lassú lávafolyama”.

A New York Times felidézte, a magyar szerző 2014-ben azt nyilatkozta a lapnak, hogy egy „abszolút eredeti” stílust próbált kialakítani:

„El akartam távolodni irodalmi őseimtől, nem szerettem volna Kafka, Dosztojevszkij vagy Faulkner valamiféle új verziója lenni.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Aktnaptárt készít Tóth Enikő új főszerepében - egy pikáns darab a Játékszín színpadán
A darab a bátorságról és egy női közösség erejéről szól, és a világ számos helyén színpadra állították már. De Tóth Enikő egy másik tabudöntögető színdarabban is játszik, ami a menopauzáról szól.


Tóth Enikő nagy dobásra készül: a Játékszín Naptárlányok című előadásának egyik főszerepét viszi, amelyben egy kisvárosi női közösség aktnaptárt készít egy nemes ügyért. „Van egy női közösség, amelynek tagjai egy nemes ügy mellett elindítanak valamit, és rendkívül bátor döntést hoznak a kissé színtelen kis életükben.” – mondta erről a Blikknek.

A Naptárlányok Tim Firth műve, amelyet egy valós történet ihletett: Angliában, Yorkshire-ben egy női klub tagjai jótékonysági aktnaptárt készítettek, hogy pénzt gyűjtsenek egy barátnőjük férje emlékére és a leukémiakutatás támogatására.

A darab a barátságról, a közösség erejéről, az önelfogadásról és a veszteség feldolgozásáról mesél, sok humorral és megható pillanattal.

A színpadi jelenetek a pikáns szituációkat játékosan, ízléssel oldják meg: a szereplők a „kényes” pillanatokban hétköznapi tárgyakkal – teáskannákkal, süteményekkel, virágokkal – takarják el magukat, miközben egyre nagyobb önbizalommal állnak ki az ügyük mellett. A történet a 2000-es évek elején bemutatott, nagy sikerű film után került színpadra a 2000-es évek végén, és azóta világszerte számos színház műsorán szerepelt.

A mi kis falunk című sorozatban Zömbiknét alakít Tóth Enikő a Menopauza című darabban is brillírozik, és erős visszajelzéseket kap a nézőktől.

„Nagyon sok nőnek hozott megkönnyebbülést, hogy például a menopauzáról beszélünk a színpadon, ráadásul humorral, öniróniával, de közben úgy, hogy belefacsarodhat az emberek szíve.

Sok hölgy mondta, hogy az előadás után a férje már jobban érti, miért volt olyan a változókorban, amilyen. A nők szemében meg azt a boldogságot látom, hogy megértve érzik magukat, van bennük egy felszabadult érzés” - fogalmazott Tóth Enikő a Blikknek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk