Török Ferenc: a filmek sikere relativizálódik, az AI-nak etikai mércét kell szabni
A mesterséges intelligencia már nemcsak kísérlet a filmkészítésben, hanem fontos és komoly tényező, ami a kreatív munka egyre több pontján feltűnik majd - mondta Török Ferenc, kvázi megjósolva a Lionsgate nemrég közölt tervét, amelyben AI-minisorozatokat készít ismert franchise-okból, például a John Wickből és Az éhezők viadalából. A filmrendező a Budapest SmartFest AI Filmfesztiválon nyilatkozott az AIToday.hu-nak, és kifejtette, hogy a mesterséges intelligencia a forgatókönyvírásban, a vágásban és a zenében is gyorsan teret nyer, de az etikai és jogi keretek még bizonytalanok. Az igazán nehéz kérdés szerinte az, hogy meddig marad személyes egy ötlet, ha már gép is formálja, és mikortól vész el belőle az emberi hang. Az egyetemi diákjaival végzett kísérlet példáján keresztül
Török Ferenc úgy látja, a siker ma már relativizálódik, hiszen a kész munkákat átjárja a gyanú: vajon mennyi benne az emberi tehetség, és mennyi a gépies feladatellátás. A film jövőjét ennek ellenére nem temeti, inkább gyorsabbá és olcsóbbá váló folyamatokat lát, főleg a streamingben, a sorozatgyártásban és a kosztümös filmeknél. Utóbbiak esetében szerinte különösen nagy lehetőségeket tartogat az AI: a rég letűnt helyszíneknek immár nem csak a körülbelüli mása jelenhet meg, hanem tűpontosan ugyanúgy lehet reprodukálni őket, amilyenek a valóságban voltak.
— Hogyan boldogul a filmiparban az a technológia iránt érdeklődő alkotó, aki az AI-t elemként használná fel, vagy akár önálló alkotásokat hozna vele létre?
— Ez eleve egy fordulópont, olyasmi, mint amikor az internetet feltalálták. Nyilván nem akarom ahhoz hasonlítani, mert nem vagyok annyira profi, hogy tudjam, pontosan mi ez, de mindenképpen hat a szakmánkra, ez érezhető. És elsősorban a kreatív részére hat. Tehát nem a gyártási robotok fognak világosítani, a „piszkos munkát” továbbra is nekünk kell majd elvégezni, a szemetet kivinni, lepakolni és ilyesmi. De a kreatív területeken – például a forgatókönyvírás, vágás, zene és a többi területen – már most érezhető a jelentősége. Nem is mondom azt, hogy lehetőség, mert ez sokkal több annál. Ez nem csak egy lehetőség, itt már bizonyított tényekről van szó. Érdemes kiindulni a videoklipekből és a reklámokból, ez a két iparág vagy műfaj mindig hamarabb rákap az olcsó és jó technológiákra. A játékfilm és a televízió követni fogja ezt, egy-kétéves, vagy féléves csúszással – a videoklipek már egy-két évvel ezelőtt is mutatták az irányt, és ma már a reklámipar is használja. Sőt, a dokumentumfilmes terület is próbálkozik vele.
De felmerülnek új kérdések, és most nem a szerzői jogról polemizálok, hanem arról, hogy meddig szabad egy ötlet, és meddig személyes. Forgatókönyvírókat és rendezőket oktatok egyetemen, és egy tanárnak képben kell lennie azzal, hogy mit írt az AI és mit írt a diák. Például promptoltuk az AI-t, hogy írjon már egy Moszkva tér 2. forgatókönyvet, és hét perc alatt kész volt vele. Amikor egy szomorúbb verziót kértünk tőle, amiben esküvő helyett temetés van, pár perc múlva kész is volt az új verzió. És a karakterleírások annyira pontosak voltak, olyan jelzőket használt egy-egy figurára – mintha csak egy komoly tudással és tapasztalattal rendelkező kritikus fogalmazta volna meg.
— Úgy csinál, mintha egy komoly személy lenne.
— Igen, pontosan. Szóval ez nem egy párkapcsolati dráma. Bár hallom a kamasz gyerekeimtől, hogy az egyik haverjukat már elhagyta az AI-barátnője, mert nem volt „jó”, tehát ilyen döntéseket is képes hozni. De nem a robotikától való félelemről van szó, hanem arról, hogy a szakma kreatív része, ami egy személyes dolog, veszélybe kerül. Írsz egy történetet, de ahogy ezt az AI-jal alakítod, félő, hogy pont a személyesség vész el. És nem a lustaság miatt, hanem a lehetőség miatt egyszerűen elmegy egy olyan irányba, ami már nem humán történet, hanem „humanoid” – fogalmazzunk így. Nem tudom, hogy ez baj-e, jó-e vagy rossz, de hogy létezik, az biztos. Ezért kell erről beszélnünk és szakmázni egy kicsit.
— És a SmartFesthez hasonló fesztiválok hogyan tesznek hozzá ahhoz, ahogyan a szakma használja, alkalmazza vagy megítéli a mesterséges intelligenciát?
— Nem tudom pontosan, de az fontos, hogy az emberek egy fesztiválon vagy egy konferencián szakmai szinten beszéljenek erről, és a filmes szakma szempontjai szerint próbálják analizálni ezt az egészet. Mert verseny van. Az egyetemi oktató, az AI-t alkalmazó vágó, zenész vagy bárki napról napra dolgozik, tehát itt futunk a lovak után, ez a történet halad előre.
— Az ön alkotói folyamatában vagy az oktatásban hogyan jelenik meg? Milyen kísérleti szinten tartanak?
— Nagyon-nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy nem úgy kellett szakdolgozatot írnom vagy diplomafilmet csinálnom, hogy már létezett az AI. Ha ma ez lenne a helyzet… A 18 éves, most érettségiző lányom konkrétan azt mondja: „Jaj, papa, miért van ez? Nem tudom, hogy ezt most én csináltam-e, vagy nem én – mi ebből az enyém?”
— Hajlandó jósolni, hogy mit tesz a filmmel a következő 5–10 évben ez a technológia?
— az AI mely - a közönség körében legnépszerűbb - szórakoztatóipari területeknek jelenti a legnagyobb előnyt,
— hogyan segíti a technológia a filmgyártás apró, de összességében méregdrága munkáit,
— a generatív mesterséges intelligencia miért okoz problémás helyzeteket az alkotói folyamat kreatív részeinél,
— miért éppen a kosztümös filmeket tartja az egyik legnagyobb kiugrási lehetőségnek,
— melyik régen elhunyt magyar filmsztárral tervez „együtt forgatni” az AI segítségével.
>>FOLYTATÁS ITT.<<