JÖVŐ
A Rovatból

A szemét forradalma – Interjú Tom Szakyval, a modern hulladékgazdálkodás úttörőjével

Beszélgetés az emberi környezet hátsó feléről, a körkörös gazdaságról, a hulladék tudományos és menő oldaláról és DNS-sel teli koszos pelenkákról a TerraCycle és a Loop alapítójával, korunk egyik legnagyobb innovátorával.
Heincz Barnabás cikke HYPEANDHYPER oldalon; címkép: Wikipédia/Paynea3, CC BY-SA 4.0 - szmo.hu
2022. január 17.



A HYPEANDHYPER egy közép- és kelet-európai design- és életmódmagazin, amely a régió innovációi és kreatív projektjei mellett üzleti, stratégiai és közéleti kérdésekkel is foglalkozik. Célunk összegyűjteni és bemutatni azokat az egyedi történeteket, vállalkozásokat és kezdeményezéseket, amelyek nemcsak a világnak ezt a részét alakítják, hanem globálisan is relevánsak lehetnek.

– Egy korábbi interjúban említette, hogy a hulladékgazdálkodást az egyik legkevésbé innovatív szektornak tartja. Mégis, a szemétnek értéke van, akár egy eldobott kólásdoboz története is izgalmas lehet. Mit gondol, mi az oka az innováció hiányának ezen a területen?

– Ha azt mondjuk, hogy az informatikai ágazat az agy, akkor az ipar a test. Tegyük fel, hogy a gyógyszerészet az agy, ebben az esetben a gyógyszeripari ágazat az immunrendszer. Hollywood és a média a szemünk, a fülünk.

Akkor mi a hulladék? A hátsó felünk, nem igaz? Ez a terület izgatja legkevésbé az emberek fantáziáját. Amikor előadást tartok egy egyetemen, gyakran felteszem a kérdést a diákoknak: van bárki önök közül, aki gondolt már rá, hogy az egyetem után a hulladékiparban helyezkedjen el? Soha, egyetlen kéz sem lendül a magasba.

Vannak olyan kulturális környezetek, ahol a szülők azzal riogatják a gyerekeket, hogyha nem tanulnak elég jól, akkor elmehetnek kukásnak.

Ezért mondom, hogy ez konkrétan a világ hátsója: nem szexi, nem izgalmas, ezért nem is jut el ide az innováció. Egyszerű pszichológia, hiszen undorodunk a szeméttől.

Mi a funkciója egy WC-nek? Hogy a saját szemetünket minél előbb eltüntesse a szemünk elől, ezért találtuk fel a WC-t. Nem elég, hogy minél távolabb akarjuk tudni magunktól ezeket a dolgokat, még csak gondolni sem akarunk rá. Ez a pszichológiai része. A hulladékról nem tartanak előadásokat az egyetemeken. Mindenféle ezoterikus hülyeségről lehet tanulni, például ezer évvel ezelőtt beszélt, holt nyelvek irodalmáról. De a világ egyik legnagyobb kérdéséről, a szemétről nem írnak könyveket, nem szólnak róla előadások, nincsenek professzorok, akik oktassanak ezzel kapcsolatban. Számomra mégis elképesztően izgalmas ez a felfoghatatlanul hatalmas téma. És innovátorként, vállalkozóként úgy gondolom, szükség is van az átgondolt, céltudatos fejlesztésre ezen a területen, ha már más gondolni sem akar erre.

– A téma pszichológiai oldalát említette, nézzük meg ezt egy kicsit közelebbről is. Vannak ismerőseim itt Magyarországon, akik a hulladékiparban dolgoznak. Hatalmas összegeket fektethetnének ebbe az iparágba, de az az igazság, hogy ők nem éppen innovatív típusok. Bár évtizedek óta ebben a szektorban dolgoznak, nem igazán hajlandók a megújulásra. Mi erről a véleménye?

– Ez a hagyományos üzleti modell kérdése is, ami a hulladék esetében nagyon egyszerű.

Olyan olcsón akarom elszállítani a szemetet, amennyire csak lehet, és, ha ennek a szemétnek van bármilyen értéke, akkor kiválogatom és eladom. Ez a szemét egyszerűsített üzleti modellje.

Ha ezzel a hozzáállással vágunk neki ennek az iparágnak, akkor nagyon drága eszközökre lesz szükségünk. Nagy, masszív szemetes autókat kell vennünk, amikkel ki lehet válogatni a szemetet, ezek akár félmillió dollárba is kerülhetnek darabonként. Az infrastruktúra kialakítása is borsos, a profit pedig nagyon alacsony. Rengeteget kell befektetni, a haszon mégsem számottevő, ilyen környezetben pedig nem szárnyal az innováció.

Nagyon nehéz változást elérni egy olyan területen, ahol a pénz nagy része az eszközökre megy el, nem pedig kutatásra és fejlesztésre. Hány embert érdekelne egy ilyen iparág? Mindenki a Google-nél akar fejleszteni, mert abban van az igazán nagy pénz, nem pedig a hulladékgazdálkodás innovációjában, ahol magasak a költségek és alacsony a haszon.

Szeretnénk ezt a területet vonzóbbá tenni, ezért az irodáink, az egész üzleti kultúránk olyan, mint egy menő techcégnél. A tőkebefektetés hiánya viszont megnehezíti az innovációt, a változás pedig egyre kevésbé tűnik reálisnak.

– Rengetegszer halljuk mostanában a körkörös gazdaság kifejezést, de nem teljesen egyértelmű, mit is jelent ez pontosan. Jól hangzik, de a hétköznapi emberek nem igazán tudják megfogni, miről is beszélünk ilyenkor. Hogyan határozná meg a körkörös gazdaság fogalmát? Hogyan valósul meg ez az elképzelés a hulladékgazdálkodásban?

– A körkörös gazdaság hagyományos meghatározása szerint a lineáris gazdasági modell ellentéte. A lineáris gazdaság annyit tesz: vedd el, gyárts le, dobd ki. Egy tárgy elkészülte után egyszerűen a hulladéklerakóban végzi vagy elégetik – ez az egyenes út.

A körkörös gazdasági modell ezzel szemben azt mondja, hogy a termékeket össze lehet gyűjteni és visszaforgatni a gyártásba, hogy ne kelljen annyit elvenni. Erre egy példa az újrahasznosítás, de ami igazán lényeges, hogy hogyan alakítod a terméket ismét alapanyaggá. Ez azért borzasztóan fontos, mert így nincs szükség olyan mennyiségű kitermelésre, ami jelenleg a környezet esetében az egyik legpusztítóbb erő. Ez pedig megnyilvánul a klímaváltozásban, a környezetszennyezésben és az erdőirtásban is.

Fontos hozzátenni, hogy a körkörös gazdasági modell önmagában nem egyenlő a fenntarthatósággal, tehát lehet akár teljesen körkörös is a világgazdaság, akkor is kipusztíthatjuk magunkat. Hiszen ahhoz is szükség van energiára, hogy ezt a kört működésben tartsunk, ennek pedig minden esetben környezeti ára van. A kitermelés csökkentése jó irány, de nem ez a végső megoldás a hulladékiparban.

Pisla Réka | Hype&Hyper

– Az egyik legismertebb kijelentése, hogy a zero waste életstílus megvalósítható. De közben belegondolok, hogy még csak dél van, és máris rengeteg szemetet termeltem, anélkül, hogy észrevettem volna. Hogyan érhetjük el a teljesen hulladékmentes világot? Mik az első lépések egy ilyen utópisztikus cél felé?

– A legfontosabb dolog, amit egy zero waste világért tehetünk, a döntéseinkben rejlik. A környezetünk elképesztően komplex, és minden döntésünk hatással van rá. Akár elektromos, akár benzines autónk van, eszünk húst vagy teljesen vegánok vagyunk, egy garzonban vagy egy nagy családi házban élünk.

A legalapvetőbb, legegyszerűbb lépés, hogy minimalizáljuk a fogyasztásunkat, a vásárlásokat. Először is kevesebbet kell fogyasztanunk. Legyünk őszinték, és nézzük meg, hogy a mindennapjainkban mire van igazán szükségünk, és mit fogyasztunk csak az élvezetért. Csak annyit kellene fogyasztanunk, ami a túléléshez szükséges. Tudom, hogy ez nagyon képmutatóan hangzik, de muszáj lenne eljátszanunk ezzel a gondolattal.

– Igen, ez pedig pont szembe megy a fogyasztói társadalom elképzeléseivel, mindennel, amin a gazdaságunk, az egész civilizációnk alapszik.

– Az egész fogyasztói kultúra alapvetően megy szembe a kevesebb vásárlás gondolatával. Ezért is ennyire nehéz ez, mégis ennek kellene lennie az első lépésnek.

Az emberiség számára a következő száz év legmeghatározóbb kérdése a vásárláshoz való kapcsolatunk meghatározása lesz. Ha ilyen iramban fogyasztunk, akkor nem számít, hogy a termék organikus, körkörös a gazdaság, vagy a többi ökobaromság, mert így is, úgy is kinyírjuk a Földet. Nyugtathatjuk magunkat azzal, hogy a vegán burgerünk egy fenntartható farmról származik. De ha nem vesszük meg a burgert, akkor annak a gazdaságnak a helyén lehetne akár egy erdő is. Egyszerűen kevesebbet kell ennünk, és okosabban, lényegében csak azt, amire tényleg szükségünk van a túléléshez.

Ha sikerül visszafognunk a fogyasztást, akkor a következő kérdés az, hogy a termelés környezetre gyakorolt hatását hogyan tudjuk a lehető legminimálisabbra csökkenteni? Műanyag zacskó helyett a zöldséget és gyümölcsöt rakhatjuk egyenesen a bevásárlókosárba is. A minőség is nagy kérdés: vehetünk tíz olcsó tollat vagy egy drágább, de jó minőségűt, ami hosszabb ideig kitart az irodában. A rosszabb minőségű termékeknek mindig nagyobb környezeti hatásuk van, míg a jó minőség csökkentheti a fogyasztás mértékét. Az sem elhanyagolható, hogy a jobb minőségű termékek csomagolása is sokkal gyakrabban újrahasznosított, ezért az ilyen projektekbe a hulladékgazdálkodás szempontjából is érdemesebb befektetni.

– Ez egy nagyon érdekes gondolat, és ebből azt is láthatjuk, hogy a fogyasztói társadalom problémái, ahogy fentebb is említettük, összekapcsolódnak a kapitalizmussal. Az egyik interjúja során említette, hogy a TerraCycle alapgondolata a “kapitalizmus küldetéstudattal”. Ez a kettő nem zárja ki egymást?

– Ezt a kérdést két oldalról kell megközelíteni. Az első, hogy amit csinálunk, az elsősorban egy célt szolgál, a profit másodlagos. Azért dolgozunk, hogy jobbá tegyük a környezetünket, hogy segítsük a társadalmat. Például közel 50 millió dollárt adományoztunk jótékonysági szervezeteknek az újrahasznosítási programjainkon keresztül. Azért, mert szerettük volna bebizonyítani, hogy egy üzletet céltudatosan is lehet vezetni, és nekünk sikerült is. A legnagyobb kihívás, hogy a legtöbb vállalat nem egy cél szolgálata érdekében jön létre, hanem hogy hajtsa a profitot. Ennek a mentalitásnak a hozadéka,

hogyha a profit istenét szolgálod, akkor a legtöbbször sérül a társadalom és a környezet is. A küldetéstudatos kapitalizmus lényege, hogy sok cég azért vesz részt az újrahasznosítási programjainkban, mert úgy gondolják, ez hosszútávon növeli a bevételüket.

Egy kekszgyártó cég például akkor választja a TerraCycle csomagolás-újrahasznosítási programját, ha egyértelművé válik, hogy így több vásárló fogja választani az ő kekszüket, mint a versenytársaikét. Egy cég válhat egyre jobbá, de a profit hajszolását alapvetően nem tudjuk megváltoztatni. Az az igazság, hogy a fogyasztók teszik le emellett a voksukat azzal, ahogyan vásárolnak. Ezért fontos, hogy ebben tudatosak legyünk. Ha megváltoztatjuk, hogy mit akarunk, a cégeknek is meg kell változtatniuk, hogy mit termelnek, mit értékesítenek. Különben senki nem fogja megvásárolni a termékeiket.

Pisla Réka | Hype&Hyper

– Számos cégvezető úgy véli, hogy vagy fenntarthatóbbá válnak, vagy lehúzhatják a rolót. A döntés egyszerű, a nyomás pedig a fogyasztók és az országok vezetése részéről is egyre hangsúlyosabb. Hogyan látja ezt a helyzetet a vállalatok szemszögéből?

– Ez érdekes kérdés, mert amikor húsz évvel ezelőtt elkezdtem üzlettel foglalkozni, a fenntarthatóság alig volt téma, a legtöbb vállalatnak még dedikált részlege sem volt erre. A nyomás akkor kezdett nőni, amikor a klímaváltozás hatásai egyértelművé váltak mindenki számára. A cégek is elkezdtek foglalkozni a fenntarthatósággal. De először csak a legnagyobbak, hiszen nekik volt elég tőkéjük arra, hogy ilyesmibe fektessenek. A kis- és középvállalkozások közül soknak ma sincsenek fenntarthatósággal kapcsolatos programjai. Például egy budapesti bárban van bárki, aki a fenntarthatósággal foglalkozik? Nem hinném. A lényeg csak annyi, hogy az emberek beüljenek egy italra, és ezáltal a cég ki tudja fizetni a munkaerőt. Az olyan multinacionális cégek mint a Bayer vagy a DuPont már túl vannak ezen a folyamaton. Amikor ez az egész elkezdődött azt volt a legérdekesebb megfigyelni, hogy hova helyezik a fenntarthatósági részleget a cégen belül. Számos esetben a jogi osztály részévé vált, tehát a jog és a fenntarthatóság összekapcsolódott. De mit is jelent ez pontosan? Azt, hogy

a cégek úgy állnak hozzá a fenntarthatósághoz, mint egyfajta kockázathoz, amit minimalizálni kell. Vannak olyan cégek is, ahol a fenntarthatóság a PR és kommunikációs osztályhoz került. Ebben az esetben a fenntarthatóság mintegy márka- vagy PR-üzenetként jelenik meg. Néhány esetben az ügyvezetők teljesen új részleget alakítottak ki, hogy ezzel is jelezzék: számukra a fenntarthatóság olyasmi, ami képes akár az egész céget megváltoztatni. Azonban a legtöbb esetben a fenntarthatóság még mindig a PR és a kockázatkezelés alá sorolódik.

De vannak olyan helyek is, ahol fejlődik ez a terület, és egy idő után saját funkciót kap, a döntéseket mégis a gazdasági érdekek hajtják. Végül még arra szeretnék kitérni, hogy kétfajta fenntarthatósági lépést tehetünk. A legegyszerűbbekkel gazdasági hasznot is húzhatunk, például, ha egy teherautó hatékonyabb, akkor azzal pénzt spórolhatunk. Az igazán fontos fenntarthatósági lépések azonban nem lesznek jó hatással a vállalkozásunkra. Például, ha egy cég úgy dönt, hogy megszünteti a profitközpontját, mert az káros a környezetre.

– Sok történet kering az interneten a TerraCycle alapításáról. Mi volt a meghatározóbb pillanat az elmúlt évtized során, a D-day, amikor minden megváltozott a cégnél?

– Nem tudnék kiemelni egy konkrét pillanatot, több is eszembe jut. Mondok egy pár példát, hiszen csodálatos pillanatok ezek a cég történetében, amikor új oldalát ismerjük meg a hulladéknak. Ezt elsősorban tudományosan értem. Nem gazdasági kérdésekre keressük a választ, hanem felfedezzük a szemét fizikáját, biológiáját. Amikor aztán ilyen tudományos szintű felfedezéseket teszünk, akkor lehetséges, hogy ezekben valaki képes lesz meglátni az üzleti értéket is. Ez nem gyakori a hulladékiparban, ezért olyan hatalmas és feltáratlan ez a terület. Számos ilyen felfedezést nem tettünk még meg, pedig ezek a kulcsfontosságú pillanatok lennének.

Az egyik ilyen, amire tavaly jöttünk rá, egész víziót teremtettünk neki, és jövőre a nagyközönséggel is megismertetjük az az, hogy a szemét némely típusa tiszta, tökéletesen diagnosztizálható mintákat hordoz.

  • Például, a légkondicionáló szűrője egy tökéletes minta, amit senki nem fog beletenni egy másik légkondicionálóba, használat után egyszerűen kidobjuk. A vízszűrővel ugyanez a helyzet, a gyerekek pelenkájában pedig tökéletes székletmintát találhatunk. A hulladékáram számos fajtája tartalmaz ilyen tiszta mintákat.
  • A motorolaj a dugattyúk kenésére szolgál, amibe a dugattyúk korróziója miatt fém- és gumirészecskék kerülnek. Az összes említett esetben visszaforgathatjuk a hulladékáramot, hogy a minták elemzésével elképesztő mennyiségű információhoz juthassunk.
  • A világ legnagyobb pelenkagyártóival indítunk egy közös online felületet, ahonnan egy kis készletet lehet majd rendelni, amibe belerakhatjuk a pelenkát, és visszaküldhetjük. Mi kielemezzük, és megmondjuk, hogy a baba allergiás-e valamire vagy hajlamos-e rá. Egészséges vagy gyenge a mikrobiomja? Hajlamos-e az elhízásra, atletikus alkat-e, magas intellektussal rendelkezik?
  • A feleségem például irtózik a tűktől, és soha nem akar elmenni vérvételre. Képzelje el, hogy mennyire megkönnyítené az életét, ha csak egy kis fiolába tett tampont kellene elküldenie tesztelésre! Ez volt az a pillanat, amikor ráébredtünk, hogy a szemét hihetetlen mennyiségű információt hordoz, amit csak úgy eldobunk, és vele együtt ezt a hatalmas üzleti lehetőséget is.
  • Vagy gondoljunk az autóiparra. Ha bemegyünk egy autószerelőhöz, gyakran csak kívülről nézik meg a motort. Meghallgatják, de nem szedik szét, mert az túl drága lenne. Egy motorolaj-teszttel azonban megtudhatjuk, hogy milyen állapotban van a motor belülről. Minél több a fém- és gumirészecske az olajban, annál jobban korrodálódott a motor. Ezzel akár azt is megjósolhatjuk, meddig fogja még bírni az autó.

A Loop felületet is egy tudományos pillanat ihlette, az, hogy készítsünk egy “újrafelhasználási platformot” csak másodlagos döntés volt. Feltettük magunknak a kérdést: mennyi is a hulladék ára? Ha veszel egy üdítőt, az üveg árát is ki kell fizetned. A cég szeretné minél alacsonyabban tartani a költségeket, ezért az üveg vékony, ha elejtem, akkor széttörik. Nincs semmi értéke. Viszont, amikor a reggeli kávémat iszom, a bögre az enyém, egy vagyontárgy, ami hosszú ideig használható.

>Ha megváltoztatjuk a csomagolásról alkotott elképzeléseinket, és nem úgy gondolunk rá, mint a fogyasztó tulajdonára, hanem valamire, amit a fogyasztó kölcsönvesz, akkor ez a költség rögtön eszközzé válik a gyártó kezében.

Így jött létre a Loop. A szemét nem tudományos téma, és ez nagy baj, hiszen ilyen környezetben születnek a legfontosabb felfedezések.

Ha tetszett, amit olvastál, látogass el a HYPEANDHYPER oldalára vagy keresd őket a Facebookon és az Instagramon!

# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


JÖVŐ
A Rovatból
Ezek a munkák szűnhetnek meg 2027-ig a mesterséges intelligencia miatt egy szakértő szerint
Egy podcastban arról beszéltek, hogy az MI pillanatok alatt kiszoríthatja a rutinfeladatokat végző dolgozókat. A szakértők szerint az ismétlődő munkák eltűnhetnek, a szabályozatlan területek különösen veszélyben vannak.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. május 15.



A mesterséges intelligencia munkaerőpiacra gyakorolt hatása került fókuszba a The Diary Of A CEO című podcast egyik legfrissebb adásában, vette észre a Unilad. A közel két és fél órás beszélgetésben három techszakértő fejtette ki, milyen változások várhatók a következő két év során.

Az epizód figyelemfelkeltő címet kapott: „A mesterséges intelligencia ügynökök vészhelyzeti vitája: ezek a munkák nem léteznek majd 24 hónap múlva! Fel kell készülnünk arra, ami jön!”

A vendégek között szerepelt Amjad Masad is, aki a San Francisco-öböl környékén él, és 2016 óta a Replit nevű vállalkozás vezérigazgatója. A Replit egy online platform, amely lehetővé teszi, hogy mesterséges intelligencia segítségével gyorsan és hatékonyan hozzanak létre, osszanak meg és indítsanak el szoftvereket és weboldalakat.

Masad a beszélgetés során elmondta, hogy szerinte hamarosan eltűnhetnek azok az állások, amelyek ismétlődő, rutinszerű feladatokat tartalmaznak. Amikor a műsorvezető, Steven Bartlett megkérdezte, szerinte mely szakmák tűnhetnek el először, így válaszolt:

„Ha a munkád teljesen rutinszerű, akkor az a munka el fog tűnni a következő néhány évben.”

Példaként említette az adatbeviteli és minőségellenőrzési munkákat, és így fogalmazott:

„Ha egy számítógép előtt ülsz, és az a dolgod, hogy bizonyos sorrendben kattints és gépelj, akkor ezeket a feladatokat hamarosan olyan technológiák váltják fel, amelyek már most is nagyon gyorsan jelennek meg a piacon, és sok munkahelyet ki fognak szorítani.”

Masad szerint nemcsak az egyszerűbb munkák vannak veszélyben, hanem a könyvelők, ügyvédek és egyes egészségügyi pozíciók is.

Azt mondta: „Az egészségügy területét nehéz előre megjósolni a szabályozások miatt, hiszen ezek sok szempontból korlátozzák, hogy ez a technológia hogyan tud belépni a gazdaságba. De azoknál az állásoknál, ahol nincs szabályozás, és csak szöveget dolgoznak fel – bemeneti szöveg, kimeneti szöveg –, azok veszélyben vannak.”

A beszélgetés nagy visszhangot váltott ki a YouTube-on, a kommentelők pedig nem fogták vissza magukat. Egyikük így fogalmazott: „Nagyon szívesen látnám ugyanezt a beszélgetést néhány olyan emberrel, akinek a munkáját épp most készülnek leváltani. Különösen akkor, ha még nem is sejtik, mi vár rájuk. Kíváncsi vagyok, mit mondana nekik az a piros dzsekis fickó, ha egy szobában lennének.”

Egy másik hozzászóló ezt írta: „Olyan érzésem van, mintha egy sci-fi film elejét hallgatnám, ahol senki sem hallgat arra a kockafejű srácra, aki figyelmeztet mindenkit arra, ami közeleg. A kopasz fickó pirosban pedig egyértelműen a főgonosz.”

Egy harmadik néző így reagált: „Úgy tűnik, ezek a vállalkozók boldogan indítanak új cégeket, de nem gondolnak arra, hogy ezeknek talán nem is lesz vásárlójuk.”

Egy újabb hozzászólónak ez volt a véleménye: „Nagyon jó beszélgetés volt. De ami igazán megijeszt, az nem a munkahelyek elvesztése, hanem a techvezetők és a politikusok empátiájának hiánya. Az emberek jelentős részét lökik egy olyan élet felé, ami nem egészséges és nem is értelmes. Még mind megbánjuk, hogy nem tettünk semmit időben. Remélem, tévedek.”

Egy ötödik néző pedig egy javaslattal is előállt: „Vissza kellene hívni ezeket a vendégeket félévente, hogy lássuk, hol tart az MI, és hogy beigazolódtak-e az előrejelzéseik.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

JÖVŐ
A Rovatból
Hamarosan visszatérhet a Földre Kapu Tibor: mutatjuk, hogyan zajlik majd a hazaút a világűrből
Letelt az eredetileg tervezett két hét, nemsokára kiderül, mikor indul haza az Axiom–4 legénysége a világűrből. Ahogyan a Nemzetközi Űrállomásra, úgy visszafelé sem lesz egyszerű az útjuk. Egy pontos, precízen kidolgozott terv szerint térnek majd vissza.


Hamarosan visszatérhet a Földre Kapu Tibor. Az Axiom–4 legénysége június 26-án érkezett a Nemzetközi Űrállomásra (ISS), és az eredeti tervek szerint két hétig maradnak. Ez most telik le, így hamarosan elérkezik az idő, hogy hazainduljanak a világűrből.

Azt viszont egyelőre még nem tudni, hogy pontosan mikor indulnak vissza, a jelenlegi tervek szerint július 10-én 12:00-kor (magyar idő szerint 14:00-kor) válnának le az ISS-ről.

Az Index összegyűjtötte, mi is történik majd, amikor eljön az idő. Akárcsak az ISS-re történő érkezésük során, úgy visszafelé is egy precízen kidolgozott folyamatot követ majd Kapu Tibor, Peggy Whitson, Shubhanshu Shukla és Sławosz Uznański-Wiśniewski.

Az út a Nemzetközi Űrállomásról lekapcsolódással kezdődik, amit undockingnak hívnak. Ez egy lassú, aprólékos manőver, amit az űrhajósok és a földi irányítóközpont együtt hajt végre.

A Crew Dragon, amit a legénység Grace-nek nevezett el, először nagyon lassan távolodik el az űrállomástól, majd a manőverező fúvókák segítségével gyorsabban kering tovább a Föld körül.

Ezután jön a deorbit manőver, amikor a kapszula hajtóműveit a haladási iránnyal ellentétesen gyújtják be 10-15 percre. Ez a manőver lelassítja a kapszulát annyira, hogy a Föld gravitációja elkezdje visszahúzni.

Innentől a Crew Dragon már visszafordíthatatlanul a Föld felé halad.

A következő lépésben leválasztják a Dragon külső részét, a csomagtartót, ami a napelemeket és hűtőradiátorokat tartalmazza. Mivel ez a rész nem rendelkezik hőpajzzsal, a légkörbe érve elégne. A legénységet csak a kapszula szállítja tovább.

Amikor a kapszula eléri a Föld légkörét körülbelül 120 kilométeres magasságban, már több mint 20 ezer kilométer/órás sebességgel halad majd.

A levegőmolekulákkal súrlódás miatt a kapszula körüli levegő plazmává alakul, a hőmérséklet pedig elérheti az 1600-2000 Celsius-fokot. Ekkor a kapszula egy izzó tűzgolyóként száguld az égen.

A Crew Dragon alján egy speciális, PICA nevű anyagból készült hőpajzs védi a járművet. Ez az anyag elpárolog és elszenesedik, így elvezeti a hőt. A kapszula sebessége eközben drámaian csökken, akár 500-600 kilométer/órára.

Az űrhajósok testsúlyuk négyszeresét-ötszörösét érzik a nehézségi gyorsulás miatt.

A visszatérés ezen szakaszában a plazmaréteg miatt megszakad a rádiókapcsolat a földi irányítással.

Amikor a kapszula elég lassúvá válik, körülbelül 5,5 kilométeres magasságban két kisebb stabilizáló ernyő nyílik ki, majd 1,8 kilométeres magasságban a négy nagy főernyő. Ezek segítségével a kapszula 25-30 kilométer/órás sebességgel ér vizet, amit splashdownnak neveznek. A landolás pontos helyét az időjárási viszonyok alapján választják ki Florida partjainál, az Atlanti-óceánon vagy a Mexikói-öbölben.

A helyszínen egy speciális mentőhajó várja a kapszulát. Gyorsnaszádok közelítik meg, ellenőrzik a levegő minőségét, majd a hajó daruja a fedélzetre emeli. Az űrhajósok ezután szállnak ki orvosi felügyelet mellett.

A Crew Dragon tengeri landolása különbözik a Szojuz módszerétől, ami a kazahsztáni sztyeppén ér földet. Ott egy nagy ernyő és a földet érés előtt bekapcsoló fékezőrakéták segítik a kapszulát. A Boeing Starliner pedig légzsákos szárazföldi landolást alkalmaz, de ez a rendszer még tesztelés alatt áll.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

JÖVŐ
A Rovatból
Már csapatban dolgoznak a humanoid robotok egy kínai autógyárban - videón a jövő gyára
A Walker S1 robotok már nemcsak önállóan, hanem csapatban is képesek dolgozni. A rendszer mögött egy fejlett mesterséges intelligencia áll.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. május 07.



A kínai Zeekr autógyárban humanoid robotokat teszteltek, melyek már most képesek csapatban dolgozni. A Walker S1 nevű robotokat az UBTech fejlesztette, és a Geely tulajdonában lévő elektromosautó-gyárban próbálták ki őket. A gépek 5G-s kapcsolaton keresztül csatlakoztak a gyártósorhoz.

A robotok feladata nem volt éppen egyszerű: részt vettek a végső összeszerelésben és az ellenőrzési folyamatokban is. Az együttműködésükről videó is készült, amelyen jól látszik, hogyan segítik egymást a gyártásban. Ugyanakkor néhány jelenetnél furcsaságokat is észre lehet venni – például az 55. másodpercnél, ahol úgy tűnik, mintha az ajtóra kerülő takaróelem mozgása visszafele történne. Hasonló érzetet kelt az elektromos töltőfej behelyezése is.

A robotok működésének alapja a UBTech saját mesterségesintelligencia-keretrendszere, a BrainNet. Ez a rendszer különféle készségeket és következtetéseket szervez össze egy úgynevezett Swarm Intelligence nevű hálózatba.

A hálózat központja egy „szuperagy”, ami összetett döntéseket tud hozni, míg a hozzá kapcsolódó „intelligens alagyak” a több robotos vezérlésért és az érzékszervi adatok feldolgozásáért felelnek.

A fejlesztéshez a DeepSeek R1 nevű modellt használták, ami lehetővé teszi az elosztott tanulást, a gyors képzést és a robotok közötti tudásmegosztást is.

A cég tervei szerint a Walker S tömeggyártása 2026 januárjában kezdődhet el. Az év végéig 500 és 1000 közötti darabszámban készülhet el az új típus – írja az Interesting Engineering.

A South China Morning Post úgy tudja, hogy már vásárló is akadt a fejlesztésre: a Dongfeng Liuqi Motor, a Dongfeng Motor Group egyik leányvállalata legalább 20 darabot rendelt a következő egy hónapra. A UBTech hivatalosan nem erősítette meg a vásárló kilétét.

(via hvg.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:


JÖVŐ
A Rovatból
Egyre több magányos ember tölti az estéit a Chat GPT-vel – az AI nemcsak a munkahelyen válthatja ki az embereket
A tudósok szerint hamarosan jobban ragaszkodunk majd a mesterséges intelligenciához, mint egymáshoz. Robbanásszerűen nőhet a munkanélküliség, és az AI a politikát is átalakíthatja azzal, hogy a szavazók már nem lesznek annyira fontosak a politikusoknak.


A legtöbb mesterséges intelligenciával foglalkozó labor külön szakértőket tart fenn arra, hogy megakadályozzák az AI-k „szökését”, illetve azt, hogy az emberek ellen forduljanak. Hátborzongató, hogy ez egy reális veszély, de akad ennél hétköznapibb és még félelmetesebb forgatókönyv is: egyszerűen elavulttá válunk – mutat rá a The Guardianban David Duvenaud. A Torontói Egyetem számítógépes tudományokkal foglalkozó professzora úgy gondolja, ha a mesterséges intelligencia és a robotika fejlődése a mai ütemben folytatódik (és persze elképesztő iramban gyorsul), akkor teljesen automatikusan megtörténik, hogy az ember maga irrelevánssá válik egy csomó szerepkörben.

És itt messze nem csak az üzleti életről vagy a munkaerőpiacról van szó: megtörténhet az alapvető szolgáltatások szintjén, sőt, a magánéletben is.

A kanadai tudós szerint a fejlesztők, akarva-akaratlanul, de egy szinte minden humán szerepre jobb alternatívát jelentő AI megalkotása felé haladnak. Ezzel nemcsak gazdasági szempontból – vagyis a dolgozók, döntéshozók szintjén –, hanem kulturális és társas szinten is irrelevánssá tehetik az embert, úgy, mint művész és alkotó, sőt, mint barát vagy romantikus partner.

Milyen helye marad az embernek, ha a mesterséges intelligencia mindent jobban csinál, amit mi csinálunk? – teszi fel a kérdést a professzor.

Az aggodalma teljesen jogos. A Stanford Egyetem 2025-ös AI Index riportja például arra jut, hogy a nyelvi modellek bizonyos körülmények között már most jobban teljesítenek az embereknél programozási feladatokban, különösen szűkös időkeretek között. A Carnegie Nemzetközi Békéért Alapítvány év elején közzétett jelentése azt állapította meg, hogy az AI rendszerek gyorsabban érik el az emberi szintű teljesítményt összetett matematikai és természettudományos problémák megoldásában, mint korábban várták.

A Digital Watch Observatory később arról számolt be, hogy egy kutatás szerint az AI sokkal meggyőzőbben vitázik, mint az ember. A ChatGPT-4 hatékonyabban változtatta meg a felmérésben résztvevő 600 személy 64 százalékának véleményét, mint az emberi ellenfelek – már amikor képes volt az érveket személyre szabni olyan részletek alapján, mint az életkor, a nem és a politikai hovatartozás. Márpedig ezeket az adatokat tálcán kínáljuk neki.

Nemcsak a munka világában válthatja ki az embert

Az AI jelenlegi képességeiről szóló beszámolók marketing szövegnek tűnhetnek, és gyakran azok is, de borítékolható, hogy valóban képessé válnak az emberi készségek elsajátítására.

„Én húsz éve kutatom a mesterséges intelligenciát, és végignéztem, ahogy az alapvető következtetésektől eljutott a bonyolult tudományos problémák megoldásáig. Olyan képességeket, amelyek egykor kizárólag emberinek tűntek – mint a kétértelműségek kezelése vagy az elvont analógiák használata – ma már könnyedén alkalmaz” – hangsúlyozza Duvenaud.

A professzornak meggyőződése, hogy az AI-k nemcsak segíteni fogják az embereket – hanem fokozatosan átveszik a szerepüket, és teszik ezt szinte észrevétlen módon. Először azért, mert olcsóbbak, aztán azért, mert valóban jobbak az embernél, később pedig – ha tényleg megbízhatóvá válnak – azért, mert szinte minden fontos feladatra ők jelenthetik a felelős választást – legyen szó jogi döntésekről, oktatásról vagy éppen egészségügyi ellátásról.

„Nehéz lesz megindokolni, miért fizetnénk kétszer annyit egy emberi terapeutáért, ügyvédért vagy tanárért, ha csak fele olyan jó [mint egy AI]” – vezeti le a tudós.

Ezt a jövőt persze a munka világában lehet a legkönnyebben tetten érni: egyre több leépítésről fogunk hallani, és egyre nehezebb lesz állást találni. A cégek lassíthatják, majd leállíthatják a toborzást, hiszen egy sor feladatra találnak AI-alternatívát. Mindeközben a saját munkánk is egyre inkább abból áll majd, hogy „megbízható, kedves és készséges AI-asszisztensek” javaslatait fogadjuk el – jósolja Duvenaud.

Aztán lassan ellépünk a ChatGPT hasznos bájcsevejétől egy olyan AI-technológia felé, amelyben a gépek megtanulják a társas készségeket. Ami a Her című film saját operációs rendszerével romantikus kapcsolatban élő főhősét figyelve bizarr utópiának tűnt, napjainkban már messze nem elképzelhetetlen. Egyre többen ismerünk olyan magányos embereket, akik az estéiket valamelyik nyelvi modellel, jellemzően a ChatGPT-vel beszélgetve töltik, ami lopakodó kötődést alakít ki. És nemrég még az tűnt ijesztőnek, ha valaki személyes találkozások helyett inkább a közösségi médiában tartja a kapcsolatot a barátaival.

A professzor úgy gondolja, a családtagjaink és barátaink egyre inkább a képernyőre ragadnak majd, és ha beszélnek is velünk, legfeljebb arról fognak történeteket megosztani, hogy milyen vicces vagy lenyűgöző dolgokat mondott nekik az AI.

„Lehet, hogy egyetértünk abban, hogy valami elveszett a virtuális társakra való áttéréssel, mégis egyre idegesítőbbnek és fárasztóbbnak érezzük a nyers emberi kapcsolatokat a mesterséges alternatívákhoz képest” - fogalmaz Duvenaud. „A probléma az, hogy sok területen nehéz lesz észrevenni az AI-t, és ahol mégis észrevesszük, ott gyakran komoly előrelépésnek fog tűnni. Azok a szervezetek például, amelyek lassú és drága embereket foglalkoztatnak, alulmaradnak majd azokkal szemben, akik gyors, olcsó és megbízható AI-t alkalmaznak.”

Az üzlet és a magánélet mellett teret nyer a politikában is

A kormányzatok vélhetően ugyanazokat az ösztönzőket fogják követni, mint a gazdasági szereplők, és az AI-ra támaszkodva még kevésbé lesz fontos számukra az emberi tényező, ami csak lassítja, bonyolultabbá teszi a politikai akarat végrehajtását. Erre egyébként van kézzel fogható elmélet, ami az AI okozta hatásokkal rokon jelenséget vázol fel. Ez az ún. „erőforrás átok”, vagy „a bőség paradoxona”, amit a közgazdászok és politológusok a természeti erőforrásokban (olajban, földgázban, ritkafémekben vagy más ásványkincsekben) bővelkedő autokráciákra, például Szaúd-Arábiára és a Kongói Demokratikus Köztársaságra vetítve használnak.

Az elmélet lényege, hogy az értékes erőforrások csökkentik a kormányok függőségét az országuk polgáraitól, sőt, akár félre is lökhetik őket az útból.

Ugyanez megtörténhet az AI-val kapcsolatban, hiszen végtelen erőforrásnak tekinthető, ami egyre jobb válaszokat ad az oktatás, az egészségügy és a gazdaság problémáira.

„A demokratikus jogok részben gazdasági és katonai szükségszerűségből alakultak ki, a stabilitás érdekében, de ez már nem számít, ha a kormányok AI-k generálta adókból élnek, és a minőség, illetve hatékonyság jegyében ők is elkezdik AI-val kiváltani az embereket” – magyarázza a professzor. „Ha a mesterséges intelligencia már szinte mindent helyettesíteni tud, amit az emberek csinálnak, nem lesz nyomás a kormányokon, hogy gondoskodjanak a lakosságról.”

A legnyugtalanítóbb lehetőség pedig az, hogy mindez számunkra teljesen észszerű folyamatnak fog tűnni.

Ugyanazok az AI-társak, akikbe ma emberek százezrei beleszeretnek, hamarosan ultrameggyőző, szellemes és kifinomult érveket fognak mondani arról, hogy a csökkenő emberi jelentőség valójában fejlődés. Végül – anélkül, hogy ezt bárki választotta volna – azon kaphatjuk magunkat, hogy ádáz harcot vívunk, kezdetben csak a pénzért és a befolyásért, aztán már szikrányi jelentőségért is.

Mert ez az új világ csak addig tűnik megnyugtatónak, amíg a barátságos AI-k mindössze repetitív és idegesítő feladatokat látnak el. Ennél azonban jóval tovább mennek, és máris látszik, hogy forradalmian jobb szolgáltatásokat képesek nyújtani – legyen szó szórakozásról, kutatásról, gazdasági vagy jogi döntéshozatalról, esetleg betegségek diagnosztizálásáról.

„És, ha az emberek gátjaivá válnak a növekedésnek, a demokratikus jogaink pedig elkezdenek kicsúszni a kezeink közül, akkor tehetetlenek leszünk, hogy megvédjük magunkat” – jelentette ki Duvenaud.

Van-e kiút az AI szorításából, és hogyan lehet megvalósítani?

Lehetséges megoldásokban sajnos nem dúskálunk, pedig sürgős szükség lenne rájuk. Dario Amodei, a Claude nagy nyelvi modellsorozatot fejlesztő Anthropic vezérigazgatója például idén februárban azt nyilatkozta, az AI-technológia 2026–2027-re képessé válhat rá, hogy önállóan hozzon létre új AI-rendszereket az egyes feladatok elvégzésére, ami jelentős gazdasági és társadalmi kihívást fog jelenteni. Alig pár hónappal később aztán arról beszélt az Axiosnak, hogy

az AI technológia fejlődése miatt a következő öt évben megszűnhet az összes belépő szintű fehérgalléros állás 50 százaléka, ami a globális munkanélküliségi ráta 10–20 százalékos növekedéséhez vezethet.

E hatások miatt kormányzati és iparági intézkedéseket sürgetett, hogy kezelni lehessen a nyilvánvaló társadalmi hatásokat.

Hasonló véleményen van az eddigi legnagyobb hatású nyelvi modellt, a ChatGPT-t megalkotó OpenAI igazgatója is. Sam Altman többször is azt nyilatkozta, hogy újra kell szervezni a globális gazdasági rendszert, felkészülve arra az esetre, hogy az emberi munkaerő nem lesz versenyképes.

Jensen Huang, az AI-chipeket fejlesztő Nvidia vezérigazgatója a The Economic Times szerint azt hangsúlyozta, hogy az AI alapjaiban fogja átalakítani a munkahelyi szerepeket és felelősségeket. Szerinte nemcsak eszköz, hanem „kolléga és alkotó is lesz”, amely újradefiniálja a munka megközelítését.

Ez viszont aligha jár együtt a humán munkaerő megbecsülésével és gyarapodásával, sőt, inkább a bérek zuhanását eredményezheti – figyelmeztetett a Nemzetközi Biztonságos és Etikus Mesterséges Intelligencia Szövetség első, Párizsban tartott csúcstalálkozóján a Nobel-díjas Joseph Stiglitz. A közgazdász a Forbes szerint azt hangsúlyozta, hogy „az önérdek követése nem jelenti a társadalom jólétét”, márpedig a mesterséges intelligencia korában a vállalatok érdekei nincsenek összhangban a társadalom érdekeivel.

A technológiai óriáscégek AI-felhasználása esetében az önérdek nyilvánvalóvá vált, miközben egy olyan gazdaságban működnek, ahol az egyenlőtlenségek már régóta növekednek.

„Nagy a bizonytalanság a mesterséges intelligencia fejlődési sebességét illetően, de a kockázatok is nőnek. Az egyre nagyobb egyenlőtlenség az egyik legnagyobb probléma, amellyel ma a társadalmunk szembesül. Ez hozzájárult a társadalom megosztottságához és működési zavaraihoz” – közölte Stiglitz. A közgazdász világossá tette: az AI lenullázhatja a béreket, sokan mégsem hajlandók elismerni, hogy nem csak kiegészítője lehet az emberi munkának, hanem hatékony alternatívája.

De mit tehetünk az ellen, hogy végképp a háttérbe szoruljunk?

Duvenaud válasza erre az, hogy kezdjünk el nyilvánosan beszélni róla, mert szerinte aggasztó, hogy a tudósok, újságírók és filozófusok mennyire mélyen és nagyokat hallgatnak a témáról. Ennek oka az lehet, hogy maguk is félnek elismerni: tartanak a jövőtől, illetve attól, hogy nem lesznek versenyképesek vagy egyenesen feleslegessé válnak. Nélkülük ugyanakkor aligha alakul ki társadalmi vita és ellenállás, a társadalom nyomása nélkül pedig elhárul az akadály az AI-fejlesztők és a jogalkotók útjából, hogy engedjék létrejönni az embernél mindenben hatékonyabb általános mesterséges intelligenciát.

A professzor ugyanakkor úgy látja, ezt a folyamatot megállítani nem, legfeljebb lassítani lehet.

Sőt, a betiltás még veszélyesebb is lenne, mivel totalitárius rendszerekre jellemző szabályozást kellene kialakítani hozzá. Az viszont csak a magán AI-fejlesztést korlátozná, míg az államok, amelyek elfogadják és betartatják a törvényt, ugyanúgy használnák tovább az AI-t, például katonai célokra vagy megfigyelésre.

Az AI-katasztrófa elkerülésének négy módja

Duvenaud felvázolta, hogy lépcsőzetesen, négy fokozatban el lehet kerülni a civilizáció ma ismert formájának összeomlását. Az első lépés szerinte az, hogy nyomon kell követni, hol és hogyan használják az AI-t a gazdaságban és az államigazgatásban, illetve tudni kell, hogy hol szorítja ki az emberi tevékenységet, és milyen léptékben kezdik el alkalmazni például lobbizásra vagy propagandára.

A második lépés valamilyen szintű felügyelet és szabályozás létrehozása az AI-laborok és rendszerek területén, megakadályozandó, hogy túl nagy befolyásra tegyenek szert.

A harmadik lépcsőt az AI felelős felhasználása, vagyis az jelentené, hogy megerősítjük az emberek képességét az önszerveződésre és az érdekeik érvényesítésére. Ebben jó barátunk lehet az AI, hiszen az általa generált előrejelzés, felügyelet és tervezés révén megbízhatóbb intézményeket, gazdasági folyamatokat, kormányzási modelleket, illetve törvényeket formálhatunk.

Negyedszer pedig, és talán ez a legnehezebb: meg kell tanulnunk irányítani a civilizációnkat, ahelyett, hogy ezt a politikai rendszerekre hagynánk, amelyek véletlenszerű nyomás hatására, lényegében kényükre-kedvükre alakítják.

A tudós javaslata az, hogy az „AI-összehangolás” tudományterülete – amely annak kutatására törekszik, hogy a gépek milyen módon szolgálják az emberiség céljait – ki kell terjedjen a kormányokra, intézményekre és az egész társadalomra. Ez a kialakulóban lévő irányzat a közgazdaságtan, a történelem és a játékelmélet tapasztalataira támaszkodva segíthet megérteni, milyen jövőképek tűnnek elérhetőnek, és hogyan célozzuk meg ezeket.

„Minél világosabban látjuk, merre tartunk, és minél jobban össze tudjuk hangolni az erőfeszítéseinket, annál nagyobb az esélye, hogy olyan jövőt hozunk létre, amelyben az emberek továbbra is fontos szerepet játszanak – nem, mint az AI versenytársai, hanem mint annak haszonélvezői és gondozói. Jelenleg azonban épp azzal vagyunk elfoglalva, hogy megalkossuk a saját helyettesünket” - figyelmeztet Duvenaud.


Link másolása
KÖVESS MINKET: