2025 tavaszára készül el teljesen a Széchenyi Egyetemi Csoport ZalaZONE tesztpályájának új része, a High-Speed Oval, ahol óránként akár 250 kilométeres sebességű járművekkel is lehet majd teszteket végezni – írja közleményében a HUMDA Magyar Mobilitás-fejlesztési Ügynökség Zrt.
Az építéshez egy különleges aszfaltozó gépet használtak, amiből mindössze két darab létezik a világon.
Egyedül egy ilyen gép képes ugyanis a 47 fokos parabola kanyarok precíz és sima kialakítására. A precizitás pedig a nagy sebesség biztonságos eléréséhez és a pontos mérésekhez is elengedhetetlen.
Az oválpálya 4,5 kilométer hosszú lesz. Vizsgálják majd itt a járművek légellenállását magas sebességnél, a hajtásláncok esetében pedig a hosszú, folyamatos terhelés alatti teljesítményt. A hűtőrendszerek működését is megfigyelhetik maximális terhelés alatt. A döntött kanyarok pedig ideálisak a gumiabroncsok és futóművek stabilitásának és tartósságának mérésére.
Az épülő pályát közelről is megnéztük, TikTok csatornánkon pedig meg is mutatjuk, mit láttunk:
2025 tavaszára készül el teljesen a Széchenyi Egyetemi Csoport ZalaZONE tesztpályájának új része, a High-Speed Oval, ahol óránként akár 250 kilométeres sebességű járművekkel is lehet majd teszteket végezni – írja közleményében a HUMDA Magyar Mobilitás-fejlesztési Ügynökség Zrt.
Az építéshez egy különleges aszfaltozó gépet használtak, amiből mindössze két darab létezik a világon.
Egyedül egy ilyen gép képes ugyanis a 47 fokos parabola kanyarok precíz és sima kialakítására. A precizitás pedig a nagy sebesség biztonságos eléréséhez és a pontos mérésekhez is elengedhetetlen.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Artemis II: fotók a Hold túloldaláról, amit az emberiség még sosem látott
A NASA Artemis II missziójának négyfős csapata sikeresen kerülte meg a Holdat, dokumentálva annak rejtett oldalát. Útjuk során az űrhajósok megdöntötték az Apollo 13 eddigi távolsági csúcsát.
„A Hold, amit most látunk, egyáltalán nem az a Hold, amit a Földről látnak.” Christina Koch, az Artemis II küldetés specialistájának szavai tökéletesen összegzik azt a történelmi pillanatot, amikor négy űrhajós az Orion űrhajó ablakán kitekintve olyasmit látott, amit előttük még soha, senki: a Hold rejtett, túloldali arcát, teljes pompájában, emberi szemmel.
A küldetés nem csupán technikai főpróba volt a jövőbeli holdraszállások előtt, hanem egy új korszak érzelmi és vizuális nyitánya is az űrkutatásban, ahol a felfedezés ismét személyes, emberi élménnyé vált.
Április 6-án este az Artemis II legénysége – Reid Wiseman parancsnok, Victor Glover pilóta, valamint Christina Koch és a kanadai Jeremy Hansen küldetésspecialisták – végrehajtotta a küldetés leglátványosabb manőverét, a Hold melletti elhaladást.
Miközben átszáguldottak az égitest túloldala felett, nemcsak lélegzetelállító fotókat és élőképeket küldtek haza, de megdöntötték az Apollo–13 több mint fél évszázados rekordját is, mintegy 406 771 kilométerre távolodva a Földtől.
A „soha nem látott” képek kifejezés itt nem azt jelenti, hogy a Hold túloldaláról ne lennének felvételeink – a szovjet Luna–3 szonda már 1959-ben elkészítette az első homályos fotókat –, hanem azt, hogy az emberiség most először láthatta közvetlenül, saját szemével ezeket a tájakat.
A NASA hivatalos repülésközi frissítése szerint a legénység olyan részleteket és összefüggéseket figyelt meg, amelyeket a robot-szondák képei sosem adhatnak vissza teljesen.
Az űrhajósok nagy felbontású kamerákkal krátereket, ősi lávafolyásokat és tektonikai töréseket fotóztak.
A megfigyelések csúcspontja a közel 965 kilométer átmérőjű, gigantikus Orientale-medence volt, amely a Hold peremén elhelyezkedő, koncentrikus körökből álló becsapódási struktúra. Az Orion pályája tökéletes rálátást biztosított a teljes medencére.
„Szabad szemmel is rálátunk az Orientale-ra… az egész medence látszik” – jelentette a parancsnok, Reid Wiseman, hangjában érezhető izgalommal. Ez a látvány eddig csak a tudományos modellek és a szondák által összeillesztett mozaikképek kiváltsága volt.
A küldetés ezen szakasza számokban is lenyűgöző. Az Orion legközelebb nagyjából 6 550 kilométerre közelítette meg a Hold felszínét.
A túloldali átrepülés során a Hold teljesen leárnyékolta a Földet, így a houstoni irányítóközponttal a kapcsolat mintegy 40 percre megszakadt. Ez a tervezett rádiócsend az űrhajósok számára egyedülálló, elszigetelt élményt jelentett.
A manőver végén pedig egy kozmikus ráadást is kaptak: az űrhajó a Hold árnyékkúpjába került, így a legénység közel egyórás, teljes napfogyatkozást élhetett át, páratlan kilátást nyerve a Nap fénylő koronájára, amelyet a Földről sosem láthatunk ilyen tisztán.
Az események emberi oldalát talán a földi irányítás reakciói és az űrhajósok személyes üzenetei adják vissza a leghitelesebben.
„Hallani lehetett a hangjukban az izgalmat… egyszerűen odáig voltak a Hold látványától” – mondta Jennifer Hellmann, a NASA tudományos csapatának egyik vezetője a Space.com-nak.
A küldetés legkockázatosabb manővere, a transzlunáris befecskendezés (TLI) után, amely végleg a Hold felé irányította őket, Jeremy Hansen a földi csapatnak üzent. „Személy szerint érezhettük a kitartásotok erejét a manőver minden másodpercében” – fogalmazott a Live Science tudósítása szerint.
Bár a látvány történelmi, az Artemis II elsődleges célja a technológiai teszt.
A tíz napos út során a NASA a legapróbb részletekig vizsgálja az Orion űrhajó életfenntartó, navigációs és kommunikációs rendszereinek működését valós, mélyűri körülmények között. Az űrhajósok által végzett célzott geológiai megfigyelések és az általuk készített nagy felbontású képek felbecsülhetetlen értékű adatokkal szolgálnak a következő küldetés, az Artemis III tervezéséhez, amelynek célja már az ember visszajuttatása a Hold felszínére.
A küldetés során tesztelték a nagy sávszélességű lézeres adatátviteli rendszert is, amely a jövőbeli Hold- és Mars-missziók kommunikációjának alapja lehet.
Az Artemis II a tervek szerint április 11-én, egy tíz napos utazás után landol a Csendes-óceánon, San Diego partjainál.
A mostani sikeres Hold-kerülő manőverrel azonban a legfontosabb mérföldkövön már túl vannak. Bebizonyították, hogy a technológia és az emberi tényező is készen áll a következő nagy ugrásra.
„A Hold, amit most látunk, egyáltalán nem az a Hold, amit a Földről látnak.” Christina Koch, az Artemis II küldetés specialistájának szavai tökéletesen összegzik azt a történelmi pillanatot, amikor négy űrhajós az Orion űrhajó ablakán kitekintve olyasmit látott, amit előttük még soha, senki: a Hold rejtett, túloldali arcát, teljes pompájában, emberi szemmel.
A küldetés nem csupán technikai főpróba volt a jövőbeli holdraszállások előtt, hanem egy új korszak érzelmi és vizuális nyitánya is az űrkutatásban, ahol a felfedezés ismét személyes, emberi élménnyé vált.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Nincs B-terv: egy hibás hőpajzson múlik a Holdat megkerülő űrhajósok élete
Az Orion űrhajó egyetlen védőpajzsára sem tartalékmegoldás, sem menekülési lehetőség nincs a légkörbe lépés kritikus perceiben. A kialakult helyzetről megoszlanak a vélemények.
Nincs B-terv: a Holdat sikeresen megkerülő Artemis II legénységének élete egy ismert hibákkal küzdő hőpajzson múlik a péntek éjszakai (magyar idő szerint szombat hajnali) visszatéréskor. Az Orion űrhajó egyetlen védőpajzsára sem tartalékmegoldás, sem menekülési lehetőség nincs a légkörbe lépés kritikus perceiben.
A probléma az Artemis I 2022-es, személyzet nélküli küldetése után derült ki, amikor a mérnökök a kiemelt kapszula hőpajzsán váratlan, kráterszerű sérüléseket és hiányzó darabokat találtak – írta a The New York Times.
A vizsgálatok szerint a jelenséget az okozhatta, hogy a pajzsot alkotó Avcoat anyag belsejében gázok gyűltek fel, a megnövekedett nyomás pedig repedéseket okozott, és darabokban szakította le a védőréteget ahelyett, hogy az egyenletesen égett volna el.
Mivel az Artemis II hőpajzsa már a küldetés előtt elkészült ugyanezzel a technológiával, a NASA a csere helyett a visszatérési pálya módosítása mellett döntött. A meredekebb és rövidebb útvonal csökkenti azt az időt, amíg a kapszula extrém hőhatásnak van kitéve.
Jared Isaacman, a NASA adminisztrátora szerint a döntést alapos vizsgálatok előzték meg. „A hőpajzs anyagának átfogó elemzése és tesztelése odáig vitt minket, hogy kényelmesen nekivághatunk ennek a küldetésnek, bőséges tartalékokkal” – nyilatkozta még januárban.
A döntés azonban komoly szakmai vitát váltott ki. Charlie Camarda, a NASA egykori űrhajósa és hőpajzs-szakértője szerint az ügynökség nem érti eléggé a hiba mögötti fizikát. „Imádkozni fogok, hogy ne történjen semmi” – mondta a küldetés előtt.
Dan Rasky, a NASA-tól nemrég nyugdíjba vonult mérnök szerint a NASA döntése „nem volt megfontolt. Sőt, felelőtlen.”
A vitát árnyalja Danny Olivas, egy másik volt űrhajós véleménye, akit a NASA független szakértőként vont be a vizsgálatba. Bár elismeri, hogy a jelenségre nincs tökéletes fizikai modell, szerinte a NASA konzervatív szimulációi – amelyek a legrosszabb eseteket vették alapul – azt mutatták, hogy a pajzs még jelentős sérülések esetén is elegendő védelmet nyújt.
Olivas szerint a mérnökökön végig érezhető volt a korábbi katasztrófák emléke: „Azt tudom mondani, hogy valahányszor beszéltem valakivel, a Columbia járt az eszükben”.
A küldetés egyébként a kezdeti nehézségek – egy héliumrendszeri hiba miatti halasztás – után eddig sikeres volt. A legénység történelmi fotókat készített a Hold túlsó oldaláról, és új távolsági rekordot is felállított, megdöntve az Apollo–13 több mint 50 éves csúcsát. A sikeres út után a visszatérés tétje óriási, a landolás után pedig a mérnökök várhatóan azonnal megkezdik a mostani hőpajzs részletes vizsgálatát, hogy a tapasztalatokat beépítsék a jövő küldetéseibe.
Nincs B-terv: a Holdat sikeresen megkerülő Artemis II legénységének élete egy ismert hibákkal küzdő hőpajzson múlik a péntek éjszakai (magyar idő szerint szombat hajnali) visszatéréskor. Az Orion űrhajó egyetlen védőpajzsára sem tartalékmegoldás, sem menekülési lehetőség nincs a légkörbe lépés kritikus perceiben.
A probléma az Artemis I 2022-es, személyzet nélküli küldetése után derült ki, amikor a mérnökök a kiemelt kapszula hőpajzsán váratlan, kráterszerű sérüléseket és hiányzó darabokat találtak – írta a The New York Times.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Új kutatás bizonyítja: a tetoválás ára a legyengült immunrendszer lehet
A testművészet népszerű formája tartós immunológiai következményekkel járhat a szervezet számára. A festék elhúzódó gyulladást okozhat a nyirokcsomókban és allergiás reakciókat válthat ki.
A tetoválás nem csak emlék: évtizedekre a testedbe kerülő kémiai koktél, amely az immunrendszereddel folyamatos párbeszédet folytat – és ennek a beszélgetésnek ma már egyre több következményét látjuk.
A tetoválófestékek összetett keverékek, amelyekben a színt adó pigmentek mellett hordozófolyadékok, tartósítószerek és szennyeződések is vannak.
Sok pigmentet eredetileg ipari célokra fejlesztettek ki, például autófestékekhez, műanyagokhoz vagy nyomtatótonerhez.
A tintákban nyomokban előfordulhatnak nehézfémek, köztük nikkel, króm és kobalt, amelyek allergiás reakciókat és immunérzékenységet válthatnak ki. A szerves vegyületek között megtalálhatók az azofestékek, amelyek napfény vagy lézeres eltávolítás hatására potenciálisan rákkeltő aromás aminokra bomolhatnak, valamint a fekete tintákban gyakori, szintén karcinogénnek minősített policiklusos aromás szénhidrogének.
A vörös, sárga és narancssárga festékek gyakrabban okoznak allergiát és krónikus gyulladást.
A bőr mélyebb rétegébe, az irhába juttatott festékszemcséket az immunrendszer idegen anyagként azonosítja.
A falósejtek megpróbálják eltávolítani őket, de a részecskék túl nagyok, ezért a sejtekbe zárva maradnak – ez adja a tetoválás tartósságát. A folyamat azonban nem áll meg a bőrben.
A pigmentrészecskék a nyirokrendszeren keresztül elvándorolhatnak, és felhalmozódhatnak a közeli nyirokcsomókban, amelyek az immunvédekezés központi szervei.
Egy friss, állatokon végzett kísérlet tudományos összefoglalója megerősíti, hogy a tetoválópigmentek akár két hónapig tartó, elhúzódó gyulladást okozhatnak a nyirokcsomókban.
A kutatók azt is megfigyelték, hogy ha a tinta egy oltás beadási helyén van jelen, az oltás-specifikus módon módosíthatja az immunválaszt. A COVID–19 elleni vakcinára adott immunreakció például csökkent mértékű volt. Ez nem jelenti azt, hogy a tetoválások veszélyessé tennék az oltásokat, inkább arra utal, hogy a pigmentek bizonyos körülmények között megzavarhatják az immunsejtek kommunikációját.
Bár jelenleg nincs bizonyíték a tetoválások és a rák kialakulása közötti közvetlen kapcsolatra, laboratóriumi és állatkísérletes adatok potenciális kockázatokra utalnak.
A pigmentek idővel, illetve UV-fény vagy lézeres eltávolítás hatására lebomolhatnak, és toxikus, esetenként rákkeltő melléktermékeket képezhetnek. Megállapításra került, minél nagyobb és színesebb egy tetoválás, annál nagyobb a szervezetbe jutó kémiai teher.
A leggyakrabban dokumentált egészségügyi kockázatok az allergiás és gyulladásos reakciók.
Különösen a vörös tinta esetében jelentkezhet tartós viszketés, duzzanat és apró gyulladásos csomók, úgynevezett granulómák. Ezek a tünetek hónapokkal vagy akár évekkel a tetoválás elkészítése után is megjelenhetnek, kiválthatja őket napfény vagy az immunrendszer állapotának megváltozása.
Emellett a nem megfelelő higiénia fertőzésekhez is vezethet, például hepatitis B és C fertőzéshez.
A tetoválófestékek szabályozása világszerte egyenetlen, sok gyártó nem köteles a teljes összetevőlistát feltüntetni. Az Európai Unió 2022 óta szigorúbb határértékeket alkalmaz a tetováló- és sminktetováló-festékekben található több ezer veszélyes anyagra.
A kockázatok csökkentése érdekében érdemes engedéllyel működő, a higiéniára gondosan ügyelő szalont választani, érdeklődni a felhasznált festékek összetételéről, és krónikus betegség esetén konzultálni a kezelőorvossal.
A szakértők azt is javasolják, hogy az oltásokat ne frissen tetovált területre adják be, a meglévő tetoválásokat pedig óvjuk az erős napfénytől.
A tetoválás nem csak emlék: évtizedekre a testedbe kerülő kémiai koktél, amely az immunrendszereddel folyamatos párbeszédet folytat – és ennek a beszélgetésnek ma már egyre több következményét látjuk.
A tetoválófestékek összetett keverékek, amelyekben a színt adó pigmentek mellett hordozófolyadékok, tartósítószerek és szennyeződések is vannak.
Sok pigmentet eredetileg ipari célokra fejlesztettek ki, például autófestékekhez, műanyagokhoz vagy nyomtatótonerhez.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Elképesztő felfedezés: száz éven belül összeütközhet két szupernagy tömegű fekete lyuk
A 464 millió fényévre lévő Mrk 501 galaxisban két szupernagy tömegű fekete lyuk kering egymás körül rendkívül közel. A modellek szerint az összeolvadásuk kevesebb mint száz éven belül megtörténhet.
A Mrk 501 nevű, tőlünk 464 millió fényévre lévő blazár magjában két szupernagy tömegű fekete lyuk keringhet egymás körül, amelyek a jelek szerint akár egy évszázadon belül össze is olvadhatnak. A felfedezésről szóló, a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society című szaklapban megjelent tanulmány szerint a kutatóknak most először sikerült közvetlen képalkotással azonosítaniuk egy kettős anyagsugár-rendszert egy blazár központjában, ami a kettős fekete lyuk eddigi legerősebb bizonyítéka.
„Eddig még nem észlelték közvetlen képalkotással blazármagban kettős jet rendszerét. Így a jelen munka az első kettős jet rendszer detektálását jelenti, ami egy szupernagy tömegű fekete lyukakból álló bináris létére utal a blazár magjában”
– írják a Silke Britzen által vezetett kutatócsoport tagjai.
A csillagászok 23 éven át követték nyomon a galaxis központját rendkívül nagy felbontású rádiótávcsövekkel. Az adatok elemzésekor egy második, halványabb anyagsugár (jet) rajzolódott ki, amely az óramutató járásával ellentétesen hurkolódik a galaxis magja körül. A felfedezés összetettségét Silke Britzen, a Max Planck Rádiócsillagászati Intézet csillagásza így jellemezte:
„Az adatok értékelése olyan érzés volt, mintha hajón lennénk. Mozgásban van az egész jetrendszer. Ezt megmagyarázhatja két fekete lyuk rendszere: az orbitális sík imbolyog.”
A megfigyelt mozgásokból két jellegzetes periódust vezettek le. Az egyik egy hétéves ciklus, ami a kutatók szerint a jetrendszer billegésének felel meg. A másik egy jóval rövidebb, mindössze 121 napos periódus, ami a két fekete lyuk egymás körüli keringési idejével lehet azonos. A számítások szerint a két objektum rendkívül közel, egymástól legfeljebb 0,0026 parszekre keringhet. Ez a távolság azért is figyelemre méltó, mert megoldást kínálhat a „végső parszek-problémára”, amely szerint a fekete lyukak pályája egy bizonyos közelségnél megrekedhet.
A felfedezés jelentőségét az adja, hogy ha a számítások helyesek, az összeolvadás emberi időléptékben, kevesebb mint száz éven belül megtörténhet.
Egy ilyen esemény hatalmas mennyiségű, alacsony frekvenciájú gravitációs hullámot keltene, amelyeket a Földön pulzár-időzítő hálózatokkal lehetne észlelni.
„Ha gravitációs hullámokat detektálunk, akár azt is láthatjuk, hogy a frekvenciájuk fokozatosan emelkedik, miközben a két óriás az ütközés felé spirálozik. Ritka esély lenne szemtanúként végigkövetni egy szupernagy tömegű fekete lyukak közti összeolvadást”
– mondta Héctor Olivares, a Radboud Egyetem csillagásza.
A kutatók a következő lépésként a rendszer folyamatos rádiós megfigyelését tervezik a periódusok megerősítésére, valamint a pulzár-időzítő hálózatok méréseinek célzott elemzését a Mrk 501 irányában. Bár a kettős fekete lyuk jelenleg a legvalószínűbb magyarázat a galaxis viselkedésére, a tudósok hangsúlyozzák, hogy a következtetés még nem végleges, és további vizsgálatok szükségesek a megerősítéséhez.
A Mrk 501 galaxist a csillagászok régóta gyanították, hogy kettős fekete lyuknak ad otthont, de mivel a Föld felé irányuló anyagsugara rendkívül fényes, ez eddig megnehezítette a mag részletes vizsgálatát. Korábbi, több hullámhosszon végzett kutatások már utaltak időszakos jelekre a galaxisból érkező sugárzásban, de a mostani, kettős jetet ábrázoló képek adják az eddigi legközvetlenebb bizonyítékot a bináris rendszer létezésére.
A Mrk 501 nevű, tőlünk 464 millió fényévre lévő blazár magjában két szupernagy tömegű fekete lyuk keringhet egymás körül, amelyek a jelek szerint akár egy évszázadon belül össze is olvadhatnak. A felfedezésről szóló, a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society című szaklapban megjelent tanulmány szerint a kutatóknak most először sikerült közvetlen képalkotással azonosítaniuk egy kettős anyagsugár-rendszert egy blazár központjában, ami a kettős fekete lyuk eddigi legerősebb bizonyítéka.
„Eddig még nem észlelték közvetlen képalkotással blazármagban kettős jet rendszerét. Így a jelen munka az első kettős jet rendszer detektálását jelenti, ami egy szupernagy tömegű fekete lyukakból álló bináris létére utal a blazár magjában”
– írják a Silke Britzen által vezetett kutatócsoport tagjai.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
