Az utóbbi öt évben megháromszorozódott a Föld körüli pályára állított működő műholdak száma, miközben ezek mellett egyre nő a veszélyes űrszemét mennyisége is. Manapság közel 11 ezer tonnányi objektum kering bolygónk körül. Bár a műholdak alapjaiban határozzák meg társadalmaink fejlődését és működését, de ezzel egy időben környezeti hatásuk is jelentős, írja a Másfélfok.

Az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal (NOAA) kutatása szerint a növekvő gyakoriságú űrrepülések – köztük a a műholdak fellövése – jelentős mennyiségű kormot juttathatnak a sztratoszférába, mely a légkör ózonrétegnek otthont adó része. A rakétákból származó kibocsátások a légkör több szintjén járnak további káros hatással. A felszínhez közel az üzemanyagok nagymennyiségű hőt bocsátanak ki, ami felszín közelében üvegházgázként viselkedő ózon koncentrációjának növekedéséhez vezet. A légkör magasabb részein az üzemanyagokból származó víz befolyásolhatja a felhőképződést így járulva hozzá a felmelegedéshez.

A működő és inaktív műholdak az űrbéli balesetek, robbanások és ütközések hatására növekvő számú törmeléket termelnek, ami egyre inkább megnehezíti a további ütközések elkerülését. Az űrbéli „forgalmi dugó” fokozódása olyan láncreakciót indíthat el, mely akár évtizedekre ellehetetlenítheti a műholdak használatát.

A környezeti hatások mellett az űrbéli kibocsátások szó szerint nyomot hagynak a Föld légkörén, akadályozva a világűr vizsgálatát. A műholdak nyomvonalai által a csillagászati obszervatóriumok látható és a közeli infravörös tartományban készített képein látható csíkok ugyanis akadályozzák a kutatást, és ez a probléma az elmúlt öt évben egyre fokozódott.

Az alacsony szintű Föld körüli pályán jelenleg több mint 7000 aktív műhold kering, ezeknek közel 60%-a az Starlink konstelláció részeként, emeli ki a portál. Hozzáteszik: a jövőben a Starlink bővülése várható, már most további 17 ezer műhold felbocsátása van tervben 2030-ig, de egyes becslések szerint a LEO pályán (Low Earth Orbit, 2000 km magasságig) lévő aktív műholdak száma a Starlink és versenytársainak (OneWeb, Iridium, Kuiper stb.) várható bővülése miatt az évtized végére eléri a 100 ezret.

A Másfélfok megjegyzi, hogy az aktívak mellett több ezer működésképtelen műhold, továbbá régi rakéták darabjai és egyéb, úgynevezett űrszemét kering 28 ezer kilométer per órás sebességgel néhány száz- néhány ezer kilométerre a fejünk felett. Egy tanulmány szerint három évvel ezelőtt naponta átlagosan három ütközéselkerülő manővert hajtottak végre. Ez azonban a LEO pályára állított műholdak számának növekedésével azonban az ütközéselkerülő manőverek száma várhatóan drámaian, akár 8 manőverre is nőhet óránként.

Az Európai Űrügynökség (ESA) egy nemrégiben közzétett jelentése szerint több mint 1 millió, 1 cm-nél nagyobb, és több mint 130 millió 1 mm-nél nagyobb űrszemétdarab kering a Föld körül. Az ütközésekből származó törmelék miatti zsúfoltságnak egyik fő kockázata a szakirodalomban Kessler-effektusként ismert folyamat. A teljesen ellenőrizhetetlen láncreakció végeredményben elszigetelné az űrtől bolygónkat, ami generációkon keresztül gyakorlatilag lehetetlenné tenné a világűr felfedezését, még műholdakkal is.

Az űrszemét okozta kockázatok elkerülésének elengedhetetlen része a műholdak számának csökkentése, azonban jelenleg nincs hivatalos szabály, mely határidőt szabna a leszerelt műholdak eltávolítására, azaz a légkörbe történő visszatérítésére és elégésére. A pályahulladék csökkentéséről szóló nemzetközi konszenzus 25 éves határidőt szab, ami a jelenlegi körülmények között túl hosszú időhorizont.

Tavaly szeptemberben elfogadtak egy új szabályozást a műholdak leszerelésére vonatkozóan, a NASA szerint azonban ez 200 év alatt csak 10 százalékos csökkenést eredményezne a pályán lévő űrszemét-állományban.

A LEO kontroll nélküli teleszemetelése az ember okozta globális felmelegedéshez hasonló veszélyeket rejt, és az éghajlatváltozáshoz hasonlóan a probléma megoldására nemzetközi együttműködésre és forrásokra van szükség a mérsékléshez és az alkalmazkodáshoz. Az űr fenntartható használata helyett azonban ellenkező folyamat zajlik épp, és a tudományos és telekommunikációs eszközök mellett az űrturizmus jelensége terheli tovább az éghajlati rendszert és a világűrt. Ráadásul a rendkívül szennyező űrturizmus hatása alááshatja az ózonréteg helyreállítására irányuló törekvéseket is.