Pár hete megjelent egy cikk a Times magazin online oldalán arról, mik azok a dolgok, amik segítenek abban, hogy a gyerekek IQ-ja magasabb legyen. Amint már az eredeti címben is utalnak rá, minden feltevésüket tudományos kutatásokkal támasztják alá.

Nagyon tanulságos az eredeti cikket is elolvasni, én most mégis inkább arra fókuszálnék, hogy az általuk említett tíz dolog a gyakorlatban hogy valósul meg. Persze, mindenki azt szeretné, ha a gyereke okos lenne, és igen, tagadhatatlan tény, hogy az IQ fontos dolog. De nem minden. Sajnos a világunkban az IQ dominál, pedig a pszichológia még nyolc másik intelligencia típust tart számon, és lehet (sőt biztos), hogy a gyerekünk valamelyik másik intelligencia fajtában (is) kimagasló.

„Az IQ nem minden. Etikus és empatikus gondolkodás nélkül az okos emberek veszélyesek is lehetnek. Hiszen ahogy P.J. O’Rourke fogalmazta meg: Okos ember nem kezd utcai verekedésbe. De hülye ember nem épít hidrogénbombát.”

1. Zenetanulás

Arról van szó, hogy ha valaki zenét tanul, ha valamilyen hangszeren tanul, az milyen sok mindenben fejleszti őt: segíti a koncentrációban, összekapcsolja a két agyféltekét, fejleszti a finommotorikát, ami visszahat az idegrendszer fejlődésére, javítja a ritmusérzéket (ami például a nyelvtanulásban kritikus fontosságú). És mindezt olyan keretek közt, ami élvezetes! Ez nagyon fontos, mert ezzel is pozitív élmény kapcsolódik a tanuláshoz, „okosodáshoz”.

2. A kigyúrt emberek okosak?

Egy kicsit túl „amerikainak” éreztem, hogy abból indultak ki, a kigyúrt testű emberek vajon mennyire okosak, és erre mindenféle kísérleteket csináltak. Az egész lényege az volt, hogy bebizonyítsák, a testmozgásnak milyen sok köze van ahhoz, hogy milyen jól működik az ember agya.

Végül is józan paraszti ésszel belegondolva is logikus, hogy ha mozog az ember napi fél órát, azzal felpezsdíti a vérkeringését, friss vér kerül az agyba, ami megkönnyíti a tanulást. Igen, tök logikus, mégis, olyan sokszor elfelejtjük. Főleg gyerekek esetében lenne fontos, betartani, hogy mozogjon sokat a gyerek tanulás előtt, után. Sokkal-sokkal hatékonyabb lesz!

3. Ne a gyereknek, hanem a gyerekkel együtt olvass!

A tanulmány azt javasolja, hogy a gyerekek olvasási képessége nagyban javul, ha a gyerek, miközben az anyja olvassa a mesét, a szemével követi a sorokat. Persze erre is csináltak mindenféle tanulmányokat, az eredeti cikkben utána is nézhettek. Amit én tapasztaltam, az az, hogy Bence (aki már jól tud olvasni) magától ül oda mellém és követi ő is a sorokat, ahogy olvasok, amivel szerintem nagyon jól ellesheti, hogyan lehet intonálni, játszania a hangszínnel, érzelmeket belevenni a szövegbe.

Csak egy „mellékhatás”: soha nem tanítottam őt angolul olvasni, csak sokat játszunk angolul, és amikor angol mesekönyvet olvasok, ugyanígy követi a szemével. Aztán én döbbentem meg a legjobban, milyen jól ki tudja olvasni az angol szavakat, ami igazán nem egyszerű!

Mégis, azt gondolom, ha csak úgy hallgatja a gyerek a mesét, hogy nem olvassa a szöveget hozzá, akkor is nagyban fejlesztjük őt: olyan képi világot jelenít meg a fejében, a képzeletében, aminél kevés jobb „gyakorlat” létezik a tanulás segítéséhez. Egy a lényeg: OLVASSUNK!

4. Az IQ önmagában nem sokat ér önfegyelem nélkül

Állítólag az akaraterő az egyetlen olyan tulajdonság, ami lenyomja az IQ-t a felnőttkori sikerek tekintetében. Ugye mindenki ismeri azt az arányt, hogy a siker 90%-ban kemény munkán múlik?

Hát igen, ezért is tartom én sok aláhúzással, kiemelkedően, nagyon fontosnak, hogy a gyerekek tanulásánál az igyekezetet és a beletett munkát értékeljük, ne az eredményt. Igen, biztos vagyok benne, hogy egy mérhetően alacsonyabb IQ-val rendelkező gyerek is érhet el kimagaslóan nagy sikereket, ha elegendő önfegyelme, kitartása és küzdeni akarása van.

Meg persze ehhez egy támogató családi háttér. Urambocsá’ követendő jó példa a családban…?

5. A tanulás aktív folyamat

Ezt tanárként és szülőként is a gyakorlatban látom. Az a gyerek, aki folyton kérdez, megkérdőjelez, összefüggéseket keres, beszélget a tanultakról, akár néz egy filmet és beleilleszti az általa tanultakba, aki nyitott szemmel jár a világban és azt aktívan teszi hozzá az iskolai tanulmányaihoz, az jobban fog tanulni és teljesíteni.

Jobban fogja érteni a világot. Ebben pedig szülőként hatalmas befolyással lehetünk rá, jó példával és partnerként egyaránt. Beszélgessetek sokat a tanultakról, a világról, vessetek föl más nézőpontokat is, legyetek aktívak!

6. Boldog gyerek = sikeres gyerek

A legtöbb szülő, ha megkérdezik őt, kapásból azt mondja, hogy azt szeretné, hogy a gyereke sikeres legyen. Igazán, mindenre kiterjedően sikeres viszont csak úgy lehet, ha közben boldognak is érzi magát. A boldog gyerekkor a leendő, sikeres felnőttkor megingathatatlan alapja. A legtöbb, amit szülőként adhatunk.

Emlékeztesd magad erre nap mint nap, amikor felkelsz, hogy a célod: boldog gyerekkort biztosítani a fiadnak, lányodnak. Ehhez majd ő hozzáteszi a munkáját, egyéniségét, világképét, mindenét, és sikeres felnőtt lehet majd belőle.

Kiegyensúlyozott gyerekkor nélkül rengeteg kőkemény küzdelem árán juthat csak el odáig. Természetesen akkor is lehet sikeres, de olyan ez, mintha ólomcsizmában állna a futóverseny rajtjához, míg a boldog gyerekkorral bíró gyerekek kényelmes, speciális kidolgozású, profi futócipőben.

7. Higgy bennük!

Ez az egyetlen tudományos kísérlet, amit leírnék, mert annyira szemléletesen mutatja meg, milyen fontos a szülő/tanár hozzáállása. Még 1968-ban csináltak egy olyan kísérletet, ahol egy általános iskolai tanárnak azt mondták, az osztályába jár néhány olyan diák, akikben kiemelkedő tehetség szunnyad. Semmi mást nem tettek, minthogy a tanárnak elmondták ezeknek a diákoknak a neveit.

Valójában a diákokat teljesen véletlenszerűen válogatták ki, tehetségük alapján ugyanolyanok voltak, mint az osztály többi része. Csak a tanár tudatos (és tudattalan) hozzáállása volt más. Az év végén mérhetően jobb eredményeket értek el ezek a diákok!

Igen, nagyon fontos, hogy mit kommunikálunk a gyerek felé. Nem csak szavakkal, de gondolatokkal, kisugárzással, szemvillanásokkal is. És ugyanilyen fontos (ha nem fontosabb), hogy mit tart a gyerek magáról. Mennyire hiszi el, hogy ő igenis tehetséges valamiben, nagy dolgok véghezvitelére hivatott. Ezt is, mint oly sok mindent, otthon ültethetünk el benne.