Ez a szer lehet az első, ami tényleg lekapcsolja a függőségért felelős agyi pályákat

Még 5300 évvel a halála után is képes újabb titkokat felfedni Ötzi, a Jégember. Egy friss kutatás szerint a legendás alpesi múmia egy magas kockázatú, rákot okozó vírust hordozott. A felfedezés nemcsak Ötzi viszontagságos életéről fest árnyaltabb képet, de átírhatja azt is, amit az emberiség egyik leggyakoribb kórokozójának történetéről eddig gondoltunk.

A Jégemberként ismert természetes múmiát 1991-ben, lenyűgözően megőrződött állapotban találták meg az Ötztali-Alpokban, Ausztria és Olaszország határán. Az időszámításunk előtt 3300 és 3100 között élt, halálakor körülbelül 45 éves férfi nagyjából 160 centiméter magas lehetett. A jég nemcsak a testét, hanem a ruházatát és a vele lévő eszközöket is konzerválta, így a tudósok páratlan bepillantást nyerhettek a rézkori ember életébe.

Ez a vírus ma is rendkívül elterjedt, és olyan daganatos megbetegedések kockázatát növeli, mint a szájüregi, mandula- vagy torokrák. A felfedezés súlyát növeli, hogy a kutatók egy másik, Szibériában talált, 40 000 éves emberi maradványban, az úgynevezett Ust-Ishim egyén mintájában is kimutatták a vírus jelenlétét, ami azt jelzi, hogy a kórokozó jóval régebb óta kíséri az emberiséget, mint eddig hittük.

A São Pauló-i Szövetségi Egyetem kutatóinak eredményei egyelőre egy bioRxiv nevű tudományos szerveren jelentek meg, ami azt jelenti, hogy a tanulmány még nem esett át a független szakértői lektorálás folyamatán, így az eredményeket előzetesként kell kezelni.

Ötzinek nem a HPV volt az egyetlen egészségügyi problémája. A testén végzett vizsgálatok kimutatták, hogy bélparazitáktól szenvedett, a tüdeje pedig fekete volt a tábortüzek füstjétől. A körmein lévő barázdák arra utalnak, hogy halála előtti hónapokban többször is súlyosan megbetegedett,

A Jégember halálának pontos oka máig vita tárgya. A testében talált nyílhegy erőszakos cselekményre utal, de a kutatók felvetették a rituális áldozat vagy a fagyhalál lehetőségét is. Utolsó étkezése részben megemésztett kőszáli kecskehús volt, amit kevesebb mint két órával a halála előtt fogyaszthatott el.

Via The Sun

Magyar kutatók és mérnökök fogtak össze, hogy mesterséges intelligencia segítségével forradalmasítsák egy, itthon több mint 200 ezer nőt érintő betegség, az endometriózis diagnosztikáját. A GE HealthCare és a Semmelweis Egyetem tegnap bejelentett, négyéves közös programja egy ultrahangkészülékbe integrált alkalmazással segítené az endometriózis és a gyakran ahhoz társuló adenomiózis korai felismerését, ezzel évekkel rövidítheti le a nők kálváriáját a pontos diagnózisig.

A fejlesztés célja, hogy

Az endometriózis a fogamzóképes korú nők 5–15 százalékát érinti világszerte, és a meddőség miatt kivizsgált páciensek felénél ez a betegség áll a háttérben. Az adenomiózis, amely során a méhnyálkahártya a méhizomzatba terjed, ultrahangos vizsgálatok alapján a reproduktív korú nők akár 20–34 százalékánál is kimutatható.

A partnerségben a Semmelweis Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikája végzi a klinikai feladatokat: a betegút-tervezést, az adatgyűjtést és a későbbi validációt. A mesterséges intelligencia fejlesztését, amely a különböző tapasztalati szinttel rendelkező orvosok munkáját is egységesítheti, a GE HealthCare magyarországi szoftverfejlesztő és adattudományi csapatai végzik. „Az endometriózis és az adenomiózis diagnosztikája nagy kihívást jelent, hiszen a tünetek változatosak, súlyosságuk nem feltétlenül tükrözi a betegség előrehaladottságát” – nyilatkozta az IoT Magazinnak Ferenczi Lehel, a GE HealthCare adat és analitikai igazgatója.

A projekt összköltsége 2,3292 milliárd forint, amelyből 1,51398 milliárd forintot a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal biztosít vissza nem térítendő támogatásként a „Nagyvállalati Fókuszterületi Innovációs Program” keretében.

A korai felismerés azért is kulcsfontosságú, mert a diagnózisig vezető út sokszor évekig tart, ami komoly lelki terhet ró az érintettekre.

– mondta korábban a Diagnózis Podcastban Eszter, aki maga is endometriózissal él.

A Semmelweis Egyetem már most is a legkomplexebb esetek ellátására specializálódott, ahol a legsúlyosabb, bél- vagy húgyúti érintettséggel járó endometriózist robotasszisztált műtétekkel kezelik. Ezek a beavatkozások milliméteres pontosságot tesznek lehetővé. „Tíz és félszeres nagyításban mindent három dimenzióban látunk” – magyarázta a technológia előnyeit dr. Szabó István, a klinika docense.

Az élet szó szerint világít – legalábbis erre jutottak a Calgaryi Egyetem és a kanadai Nemzeti Kutatási Tanács kutatói egy olyan kísérletben, amely egyszerre hangzik sci-finek és kísértetiesen prózainak.

Egerek és két különböző növényfaj leveleinek vizsgálata során ugyanis közvetlen fizikai bizonyítékát találták annak, hogy egy különös jelenség, az úgynevezett „biophoton”-kibocsátás az élőlény halálával megszűnik.

Első olvasásra az egész könnyen tűnhet áltudományos peremvidéknek. A biológiai elektromágneses kisugárzások kutatása óhatatlanul felidézi az aurákról és misztikus energiamezőkről szóló elképzeléseket. Csakhogy itt nem ez történt.

Elméletben ráadásul a biológiai folyamatok által kibocsátott látható fénynek annyira gyengének kellene lennie, hogy elvesszen a környezeti elektromágneses zajban és a test hőtermeléséből származó sugárzásban. Vagyis elvileg mérhetetlennek kellene lennie egy teljes testen.

Mégis: Vahid Salari fizikus és csapata azt állítja,

A biophotonok gondolata önmagában is vitatott. Az ismert kémiai fényjelenségek, például a kemilumineszcencia régóta dokumentáltak, és számos biológiai folyamat hoz létre látványos fényt. Kevésbé látványos, de annál következetesebb megfigyelés viszont, hogy élő sejtek – a marhaszív szövetétől a baktériumtelepekig – spontán módon bocsátanak ki 200 és 1000 nanométer közötti hullámhosszú fényt.

A legvalószínűbb magyarázat szerint mindez a reaktív oxigénformákhoz köthető, amelyeket a sejtek stresszhelyzetekben – hő, mérgek, kórokozók vagy tápanyaghiány hatására – termelnek. Elég sok hidrogén-peroxid jelenlétében például a zsírok és fehérjék olyan kémiai átalakulásokon mennek keresztül, amelyek során az elektronok „felpörögnek”, majd visszarendeződéskor egy-egy energiadús fotont bocsátanak ki.

Ha ezt a sejtszintű stresszt távolról, roncsolás nélkül lehetne mérni teljes szervezetekben – emberekben, állatokban, növényekben vagy akár baktériumkultúrákban –, az komoly diagnosztikai és kutatási eszközzé válhatna az orvostudomány és a mezőgazdaság számára is.

Hogy kiderüljön, a jelenség nem csak izolált szövetekben, hanem teljes élőlényeknél is működik-e, a kutatók speciális, rendkívül érzékeny kamerákkal vizsgáltak egész egereket.

Ezután elaltatták őket, majd további egy órán át folytatták a mérést. Az állatokat a haláluk után is a megszokott testhőmérsékleten tartották, hogy a hő ne torzítsa az eredményeket.

A kamerák egyedi fotonokat rögzítettek a látható fénytartományban mind az élet, mind a halál után – a különbség azonban egyértelmű volt: az elaltatást követően a fotonkibocsátás drámaian visszaesett.

Hasonló kísérleteket végeztek lúdfű (Arabidopsis thaliana) és törpe esernyőfa (Heptapleurum arboricola) levelein is. A növényeket fizikai sérülésekkel és vegyi anyagokkal stresszelték, az eredmény pedig látványos volt: a sérült részek következetesen fényesebbek voltak az ép szöveteknél.

– írják a kutatók.

A kísérlet óhatatlanul megnyitja az utat annak a gondolatnak, hogy a sejtek alig észrevehető, szinte szellemszerű fénye egyszer talán megmondhatja rólunk, mennyire vagyunk egészségesek. Vagy épp azt, mikor kezd kialudni bennünk a fény.

A kutatást a The Journal of Physical Chemistry Letters közölte.

Egy hónappal a tervezettnél korábban ért véget a Crew–11 küldetése: a SpaceX Dragon űrhajója ma hajnalban a Csendes-óceánban, San Diego közelében landolt, miután a NASA történetének első orvosi evakuációja mellett döntött egy beteg űrhajós miatt. A kapszula kevesebb mint 11 órával a Nemzetközi Űrállomásról való leválása után csobbant a vízbe, ahol a mentőhajón már a szokásos orvosi stáb várta a legénységet – írta az Associated Press.

A kapszulában az amerikai Zena Cardman parancsnok és Mike Fincke, a japán Kimiya Yui, valamint az orosz Oleg Platonov tért vissza a Földre. A tavaly augusztusban indult küldetés tagjai a kiemelés után integettek a kameráknak.

„Olyan jó itthon lenni” – mondta Zena Cardman a landolás után.

Távozásukkal mindössze egy amerikai és két orosz űrhajós maradt az állomáson, a NASA pedig közölte: az új, négyszemélyes legénység érkezéséig felfüggesztik az űrsétákat, még vészhelyzet esetén sem hajtanak végre ilyen műveletet.

Az eseményeket a houstoni irányítóközpontból felügyelte Jared Isaacman, a NASA új igazgatója. A NASA és a SpaceX igyekszik előrehozni a következő legénység indítását, amit jelenleg február közepére terveznek.

Ez az első alkalom, hogy a NASA egészségügyi okból rövidít meg egy űrrepülést. Az oroszok évtizedekkel ezelőtt már kerültek hasonló helyzetbe: 1985-ben Vlagyimir Vaszjutyin szovjet kozmonauta a Szaljut–7 űrállomás fedélzetén betegedett meg, ami a küldetés idő előtti befejezéséhez vezetett.