Először végeztek el légcsőátültetést a világon, amiről korábban azt hitték, hogy lehetetlen
A légcsőtranszplantáció reményt adhat azoknak, akiknek a légcsöve mesterséges lélegeztetés miatt sérült meg, így például a súlyos koronavírus-fertőzésből felépülteknek is.
Egy 56 éves amerikai nő kapott a világon először légcsőátültetést. A transzplantációt a New York-i Mount Sinai kórházban végezték el az orvosok Dr. Eric Genden vezetésével - számolt be róla a CNN.
Mivel a légcső köti össze a gégét a tüdővel, ez a szervünk elengedhetetlen a beszédhez, a légzéshez és a normális tüdőműködéshez. A működése viszont sokkal bonyolultabb, mint gondolnánk, emiatt az orvosszakértők sokáig azt gondolták, hogy a légcső transzplantációja nem megvalósítható.
Dr. Eric Gendent már az orvosi egyetemen érdekelte, hogy ha például a vese-, a máj- vagy a szívátültetés lehetséges, a légcsőátültetés miért nem. A sebész már 30 éve kutatta a lehetőségeket erre. Elmondása szerint a legnagyobb akadályt az jelentette, hogy kitalálja, hogyan lehet vért juttatni a donor légcsőbe, mivel a szerv nagyon apró erekből áll. Végül arra jutott, hogy a nyelőcsőben és a pajzsmirigyben lévő nagyobb erek biztosíthatják a véráramlást.
A világ első légcsőtranszplantációját egy korábbi szocális munkáson végezték el. Sonia Sein légcsöve 2014-ben sérült meg súlyosan, amikor egy durva asztmás roham után többször is lélegeztetésre volt szüksége.
Később hiába próbálták meg több műtéttel is helyreállítani a károsodást, sajnos csak egyre rosszabb lett.
Végül már csak egy műtéti úton létrehozott lyukon keresztül lélegzett egy hosszú cső segítségével, amelyet egészen a tüdejéig bevezettek. Ezt folyamatosan tisztítania kellett, nehogy elduguljon. De így is egyre nehezebb volt neki a légzés, nagyon sokat kivett belőle minden egyes lélegzetvétel.
Éjszaka lélegeztetőgépet használt, hogy nyugodtan tudjon aludni, de mindig attól tartott, hogy álmában meghalhat.
Nem akarta félelemben leélni az életét, ezért miután a korábbi orvosai azt mondták, hogy nem tudnak többet tenni érte, elkezdett más lehetőségeket keresni. Úgy gondolta, talán csak a légcsőátültetés mentheti meg, ezért próbált utánajárni, hogy miért nincsenek ilyen beavatkozások. Így találta meg Dr. Gendent, aki végül kollégái segítségével januárban műtötte meg Seint.
Az operáció 18 órás volt, amelyben kb. 50 szakember, köztük sebészek, nővérek, aneszteziológusok, légúti szakemberek és rezidensek segédkeztek. Az átültetés jól sikerült, nem voltak komplikációk, a nő szervezete jól fogadta az idegen szervet, a sejtjei már elkezdtek beépülni a donor légcsőbe.
A torkában még van egy lyuk, hogy az orvosok azon keresztül bevezethessenek egy szondát, amivel ellenőrizhetik az átültetés sikerességét, de néhány hét múlva azt is lezárják.
Sein pedig már most sokkal jobban érzi magát. Rögtön az operáció után tudott rendesen levegőt venni, azóta pedig már nemcsak lélegezni, hanem enni is rendesen tud.
"Amikor először vettem levegőt az operáció után, az maga volt a mennyország"
- mondta.
Most még fizikoterápiára jár, hogy erősödjön, de már sokkal könnyebbek számára olyan hétköznapi dolgok, mint a lépcsőzés vagy a futás. Nagyon boldog, hogy végre játszhat az unokáival, mert erre korábban nem volt képes a légzési nehézségei miatt.
Az orvosok továbbra is megfigyelés alatt tartják, de egyelőre nem látnak semmi rendkívülit nála, ami még őket is meglepte.
A transzplantáció sikere pedig nemcsak Seinnek, hanem a hozzá hasonló betegeknek is óriási reményt adhat. Dr. Genden szerint a légcsőátültetés életmentő lehet azoknak, akiknek a légcsöve mesterséges lélegeztetés miatt sérül meg, így például a súlyos koronavírus-fertőzésből felépülteknek is.
Egy 56 éves amerikai nő kapott a világon először légcsőátültetést. A transzplantációt a New York-i Mount Sinai kórházban végezték el az orvosok Dr. Eric Genden vezetésével - számolt be róla a CNN.
Mivel a légcső köti össze a gégét a tüdővel, ez a szervünk elengedhetetlen a beszédhez, a légzéshez és a normális tüdőműködéshez. A működése viszont sokkal bonyolultabb, mint gondolnánk, emiatt az orvosszakértők sokáig azt gondolták, hogy a légcső transzplantációja nem megvalósítható.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
A hőkupola nem egy sima kánikula – elmagyarázták, miért okoz extrém hőséget
A Klímapolitikai Intézet szerint a hőkupola egy láthatatlan fedőként működik, ami alatt a lesüllyedő levegő felmelegszik és csapdába ejti a hőt. A jelenséget a klímaváltozás is jelentősen felerősíti.
A Klímapolitikai Intézet egy Facebook-posztban magyarázta el a jelenlegi európai hőséget okozó jelenség hátterét. Azt írják, „a meteorológiában a hőkupola (heat dome) nem egy különálló időjárási jelenség, hanem egy olyan légköri helyzet, amikor egy tartós, erős magasnyomású képződmény hosszabb időre egy térség fölött rögzül”.
A magasban a levegő folyamatosan süllyed, közben összenyomódik és felmelegszik. Ez a süllyedő, meleg levegő gátolja a felhőképződést és a csapadék kialakulását, így a napsugárzás szinte zavartalanul melegítheti a felszínt.
„A fedő nem termel hőt, de megakadályozza, hogy a felmelegedett levegő könnyen kicserélődjön a környezetével. Közben a Nap minden nap újabb energiát juttat a felszínre, így a hő egyre inkább felhalmozódik” – szemlélteti az intézet a folyamatot.
A talaj, az épületek és az aszfalt napközben egyre jobban felmelegszenek, éjszaka pedig már nem tudnak kellően lehűlni, ezért a következő nap még magasabb hőmérsékletről indul.
Pontosan ez a folyamat zajlik a jelenlegi európai hőhullám során is. Egy Közép- és Nyugat-Európa felett stabilizálódott, nagykiterjedésű magasnyomású rendszer áll a hátterében, amihez részben észak-afrikai eredetű, rendkívül meleg légtömegek társulnak. A felhőzet hiánya és a tartós napsütés miatt több országban 40 °C körüli vagy azt meghaladó hőmérséklet alakul ki.
Ahogy a magasnyomású rendszer kelet felé helyeződik, úgy éri el a hőség Közép-Európát, így Magyarországot is, ahol a napokig tartó 40 fokos hőség miatt a legmagasabb szintű riasztást is elrendelték, amikor ránk zár a hőkupola.
A stabil magasnyomású rendszer egyfajta akadályt képez a ciklonok számára. „A futóáramlás (jet stream) hullámzása miatt a ciklonok és frontjaik többnyire északabbra kerülik meg ezt a magasnyomású területet, ezért hosszabb ideig nem érkezik jelentős lehűlést vagy csapadékot hozó front.”
Az intézet hangsúlyozza, hogy a hőkupola önmagában nem a klímaváltozás következménye, hiszen ilyen blokkoló helyzetek korábban is kialakultak. Az éghajlatváltozás azonban jelentősen felerősíti a hatásukat. „Mivel a Föld átlaghőmérséklete már mintegy 1,3–1,5 °C-kal magasabb az iparosodás előtti időszakhoz képest, ugyanaz a légköri helyzet ma nagyobb hőséget eredményez, mint néhány évtizeddel ezelőtt.”
A jövőben várhatóan nem a hőkupolák száma nő, hanem az általuk kiváltott hőhullámok lesznek forróbbak, hosszabbak és nagyobb területet érintők.
A tartós kánikula ezért ma már komoly társadalmi és gazdasági kihívást jelent, növelve az egészségügyi kockázatokat, az aszály és az erdőtüzek veszélyét, miközben megterheli az energiaellátó rendszereket is.
Nyugat-Európát az elmúlt napokban rekordközeli, helyenként rekordot döntő júniusi hőhullám érte el egy kiterjedt hőkupola alatt, több helyen 40 °C fölé emelve a hőmérsékletet. A World Weather Attribution gyorsvizsgálata szerint a mostanihoz hasonló európai hőhullámok esélye a klímaváltozás miatt többszörösére nőtt, és mintegy 50 évvel ezelőtt gyakorlatilag lehetetlenek lettek volna.
A helyzetre reagálva Franciaországban a hatóságok közrendezvényeket korlátoztak, miközben a Meteorológiai Világszervezet (WMO) előrejelzése szerint a hőség a következő hetekben Közép-Európa felé terjeszkedhet. A WHO európai irodája friss figyelmeztetésében rámutatott: a hő miatti halálozás mértéke az utóbbi években példátlan, és nagy részben megelőzhető lenne célzott intézkedésekkel.
A Klímapolitikai Intézet egy Facebook-posztban magyarázta el a jelenlegi európai hőséget okozó jelenség hátterét. Azt írják, „a meteorológiában a hőkupola (heat dome) nem egy különálló időjárási jelenség, hanem egy olyan légköri helyzet, amikor egy tartós, erős magasnyomású képződmény hosszabb időre egy térség fölött rögzül”.
A magasban a levegő folyamatosan süllyed, közben összenyomódik és felmelegszik. Ez a süllyedő, meleg levegő gátolja a felhőképződést és a csapadék kialakulását, így a napsugárzás szinte zavartalanul melegítheti a felszínt.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Ma délután pár percre az emberiség 99 százaléka egyszerre lesz napfényben
Magyar idő szerint 13:15 körül egy különleges csillagászati jelenség miatt a Föld lakosságának döntő többsége egyszerre kap napfényt. A számítások szerint ez nem egyedi alkalom, hanem egy közel két hónapos időszak része.
Ma, magyar idő szerint nagyjából 13:15-kor egy különleges csillagászati együttállás következtében a Föld lakosságának 99 százaléka néhány percre egyszerre kap valamilyen formában napfényt. Aki tegnap lemaradt a jelenségről, ma újabb esélyt kap.
A friss számítások szerint ugyanis nem egyedi eseményről van szó, hanem egy közel két hónapon át tartó időszakról, amelynek szinte minden napján bekövetkezik ez a szinte globális napfény-pillanat.
Az interneten évek óta keringő, július 8-i dátumhoz kötött állítást a timeanddate.com csillagászati portál elemzői vizsgálták meg, és arra jutottak, hogy a jelenség valós, sőt, sokkal gyakoribb, mint hittük – írja az IFLScience.
A legfrissebb adatok szerint május 18-tól július közepéig nagyjából 60 napon át minden nap van egy rövid időablak, amikor az emberiség szinte egésze a nappali oldalon vagy a szürkületi zónákban tartózkodik. A napi csúcspont általában 13:00 és 13:03 között van.
A 99 százalékos arányba beletartozik mindenki, aki a szürkület különböző fázisait éli át, beleértve a csillagászati szürkületet is, amikor a Nap már 12–18 fokkal a horizont alatt van.
Ilyenkor a fény annyira gyenge, hogy szabad szemmel sokszor teljes sötétségnek tűnik, és a csillagászati megfigyeléseket sem zavarja.
A lakosság körülbelül 3 százaléka ebben a zónában tartózkodik a csúcspont idején. Ilyenkor jellemzően Ausztrália, Új-Zéland, Délkelet-Ázsia és az Antarktisz egyes részei maradnak teljes sötétségben.
A jelenség magyarázata a Föld szárazföldjeinek és népességének egyenlőtlen eloszlásában rejlik. A szárazföldek mintegy 68 százaléka, a lakosság nagyjából 90 százaléka pedig az északi féltekén él. Amikor ez a félteke a Nap felé fordul a nyári hónapokban, a sűrűn lakott területek döntő többsége egyszerre kerül a nappali oldalra. Így a társadalom nagy többsége, a politikai kommunikációban is gyakran emlegetett 99 százalék, egyszerre részesül a Nap fényéből.
A számításokat a timeanddate.com szakemberei végezték a Columbia Egyetem Földtudományi Információs Hálózati Központjának népességadatai alapján. Először 2022-ben igazolták a mém valóságalapját, majd 2023-ban finomították az elemzést, amiből kiderült, hogy nem egyetlen napról, hanem egy hosszabb időszakról van szó.
Ma, magyar idő szerint nagyjából 13:15-kor egy különleges csillagászati együttállás következtében a Föld lakosságának 99 százaléka néhány percre egyszerre kap valamilyen formában napfényt. Aki tegnap lemaradt a jelenségről, ma újabb esélyt kap.
A friss számítások szerint ugyanis nem egyedi eseményről van szó, hanem egy közel két hónapon át tartó időszakról, amelynek szinte minden napján bekövetkezik ez a szinte globális napfény-pillanat.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Még rejtélyesebb lett a neandervölgyiek kihalása: a DNS-ük szerint meglepően jó egészségi állapotban voltak nem sokkal azelőtt, hogy végleg eltűntek
Egy friss Nature-tanulmány szerint a Belgiumban és Franciaországban élt késői neandervölgyiek DNS-ében szinte semmi nyoma a közeli rokonok közötti házasságnak. Ez az eredmény megkérdőjelezi azt a népszerű elméletet, miszerint a beltenyészet okozta genetikai leromlás vezetett a kihalásukhoz.
Egy friss Nature-tanulmány felborítja a neandervölgyi ember kihalásának egyik legnépszerűbb elméletét. A kutatás szerint az északnyugat-európai, késői neandervölgyiek genetikai értelemben nem voltak beltenyésztettek, sőt, meglepően egészségesnek tűntek nem sokkal az eltűnésük előtt – írta a BBC Science Focus. A felfedezés tovább mélyíti az emberi evolúció egyik legnagyobb rejtélyét.
A kutatók 27 neandervölgyi egyed DNS-ét elemezték, akik a belga és franciaországi Meuse-medencében éltek 40–49 ezer évvel ezelőtt.
Az eredmények alapján szinte semmi nyoma nem volt a közeli rokonok közötti szexnek, még az első unokatestvéri szintig sem. Ez éles ellentétben áll a korábban vizsgált, Szibériában élt neandervölgyiek adataival, és azt mutatja, hogy ez a nyugat-európai populáció nem egy elszigetelt, genetikai problémákkal küzdő csoport volt.
A tanulmány egyik szerzője, Dr. Benjamin Peter, a Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet genetikusa szerint az adatok egyáltalán nem egy haldokló populáció képét festik.
„Ez a Belgiumban és Franciaországban élt populáció nem tűnik úgy, mintha éppen kihalóban lenne, noha tudjuk, hogy végül ki fognak halni” – fogalmazott a szakértő.
Prof. Omer Gokcumen, a University at Buffalo evolúciós antropológusa szerint a kutatás szembemegy azzal a népszerű elképzeléssel, hogy a beltenyészet okozta a neandervölgyiek vesztét.
„Ez ellentmond annak az elképzelésnek, hogy a neandervölgyiek beltenyészet miatt beteg, lesoványodott populációvá váltak, ami demográfiai összeomlásukhoz vezetett. Így a kérdés továbbra is az: miért zsugorodott a populációjuk, és végül miért olvadtak be a modern emberek közé?” – tette fel a kérdést a professzor.
A válasz egyik lehetséges eleme az aszimmetrikus génáramlás lehet. A genetikai adatok azt mutatják, hogy míg a neandervölgyiek örökítőanyaga bekerült a modern emberek genomjába, ez fordítva nem történt meg a késői időszakban.
Prof. Chris Stringer, a University College London kutatója szerint a neandervölgyiek termékeny egyedeiket egy „egyirányú folyamatban veszítették el a Homo sapiens csoportok felé, ami hozzájárulhatott a vesztükhöz”.
A kutatás legfőbb tanulsága, hogy a neandervölgyiek eltűnése nem egyetlen okra vezethető vissza, hanem egy összetett, régiónként eltérő folyamat eredménye lehetett. Míg egyes területeken, például Szibériában, az elszigeteltség valóban szerepet játszhatott, Nyugat-Európában más tényezők, mint a demográfiai nyomás bizonyulhattak döntőnek.
A mostani felfedezésről szóló tanulmány június 24-én jelent meg a Nature tudományos folyóiratban. A Max Planck Társaság még aznap közleményt adott ki, amelyben kiemelték, hogy
a korábbi, kevés mintán alapuló kutatásokkal szemben ez a munka először adott részletes, régióspecifikus képet a nyugat-európai neandervölgyiek genetikai állapotáról.
Egy friss Nature-tanulmány felborítja a neandervölgyi ember kihalásának egyik legnépszerűbb elméletét. A kutatás szerint az északnyugat-európai, késői neandervölgyiek genetikai értelemben nem voltak beltenyésztettek, sőt, meglepően egészségesnek tűntek nem sokkal az eltűnésük előtt – írta a BBC Science Focus. A felfedezés tovább mélyíti az emberi evolúció egyik legnagyobb rejtélyét.
A kutatók 27 neandervölgyi egyed DNS-ét elemezték, akik a belga és franciaországi Meuse-medencében éltek 40–49 ezer évvel ezelőtt.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
A csernobili zárt zónába ugyan emberek nem léphetnek be szabadon, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy minden életforma számára élhetetlen lenne a terület.
Azóta, hogy közel 40 évvel ezelőtt felrobbant a csernobili atomerőmű 4-es reaktora, számos élőlény telepedett meg a környéken.
Nemcsak túlélték a katasztrófát, hanem alkalmazkodtak a szélsőséges körülményekhez, sőt úgy tűnik, egyesek kifejezetten jól érzik magukat.
Ebben nyilván az is szerepet játszik, hogy az emberek gyakorlatilag eltűntek a területről.
Legalábbis egy különös élőlény számára azonban úgy tűnik, hogy a reaktort körülvevő építményekben máig jelen lévő ionizáló sugárzás nem hátrány, hanem egyenesen előny lehet.
A Föld egyik legszennyezettebb, legerősebben radioaktív épületének belső falain egy különös, fekete gombafaj kapaszkodik meg – és a kutatók szerint úgy tűnik, mintha kifejezetten remekül érezné magát ebben a halálos környezetben.
Bár a Cladosporium sphaerospermum nevű faj valóban jobban növekszik ionizáló sugárzás hatására, a tudománynak eddig nem sikerült kimutatnia sem a sugárzástól függő szénmegkötést, sem egyértelmű energianyerési útvonalat – írja a ScienceAlert.
A radioszintézis egyelőre csupán elmélet, amelyet eddig senkinek sem sikerült bizonyítania.
A rejtély az 1990-es évek végén kezdődött, amikor Nelli Zsdanova, az Ukrán Tudományos Akadémia mikrobiológusa kutatócsoportjával a csernobili kizárt zónában vizsgálta, milyen élet maradhatott fenn a felrobbant reaktort borító védőszerkezet környezetében. Meglepő eredményre jutottak:
összesen 37 különböző gombafajt azonosítottak, amelyek többsége sötétbarna vagy fekete volt, vagyis nagy mennyiségű melanint tartalmazott.
A mintákban a Cladosporium sphaerospermum bizonyult a leggyakoribb fajnak, ráadásul benne mérték a legmagasabb radioaktív szennyezettséget is. Már ez is rendkívüli felfedezés volt, de az igazán érdekes eredmények csak ezután következtek.
Ekaterina Dadachova radiofarmakológus és Arturo Casadevall immunológus – mindketten az amerikai Albert Einstein College of Medicine kutatói – kimutatták, hogy
az ionizáló sugárzás nem károsítja ezt a gombát úgy, ahogyan a legtöbb élő szervezetet.
Az ionizáló sugárzás olyan nagy energiájú részecskéket vagy hullámokat jelent, amelyek képesek elektronokat kiszakítani az atomokból. Ez elsőre ártalmatlannak hangozhat, a valóságban azonban súlyos károkat okoz: molekulákat bont szét, felborítja a sejtek biokémiai folyamatait, sőt a DNS-t is roncsolhatja. Emberi sejtek számára ez rendkívül veszélyes, ugyanakkor éppen ezért alkalmazzák a sugárkezeléseket a daganatos sejtek elpusztítására.
A C. sphaerospermum azonban szokatlanul ellenállónak bizonyult. Sőt, úgy tűnt, hogy a sugárzás hatására még gyorsabban is növekszik. Más vizsgálatok arra is utaltak, hogy az ionizáló sugárzás megváltoztatja a gomba melaninjának viselkedését, ami tovább erősítette azt a feltételezést, hogy a pigmentnek valamilyen különleges szerepe lehet.
Dadachova és Casadevall 2008-as tanulmányukban vetették fel először, hogy a jelenség egy, a fotoszintézishez hasonló biológiai folyamat eredménye lehet. Eszerint a gomba – és néhány hasonló faj – képes lehet begyűjteni az ionizáló sugárzás energiáját, miközben a melanin a növények klorofilljához hasonló feladatot lát el.
Ugyanez a pigment egyúttal pajzsként is szolgálhat, amely megvédi a sejteket a sugárzás káros hatásaitól.
A feltételezést részben egy 2022-es kísérlet is alátámasztani látszott. A kutatók a Nemzetközi Űrállomás külső burkolatára rögzítették a gombát, ahol folyamatos kozmikus sugárzás érte. A Petri-csésze alatt elhelyezett érzékelők azt mutatták, hogy a gombatelepen áthaladó sugárzás kisebb volt, mint a kontrollmintánál.
A kísérlet célja ugyanakkor nem a radioszintézis bizonyítása volt, hanem annak vizsgálata, hogy a gomba alkalmas lehet-e biológiai sugárvédő rétegként a jövő űrmisszióiban.
Arra viszont továbbra sincs bizonyíték, hogy a gomba valóban energiát nyerne a sugárzásból.
A kutatóknak eddig nem sikerült kimutatniuk sem azt, hogy a sugárzás segítségével szén-dioxidot kötne meg, sem azt, hogy ebből tényleges anyagcsere-előnye származna, vagy hogy létezne egy jól meghatározható energiahasznosító biokémiai útvonal.
A Stanford Egyetem mérnöke, Nils Averesch és munkatársai ezért úgy fogalmaztak:
a tényleges radioszintézis létezését még bizonyítani kell, ahogy azt is, hogy az ionizáló sugárzás képes lenne magasabb energiatartalmú szénvegyületek előállítását vagy szervetlen szén megkötését elősegíteni.
A radioszintézis gondolata kétségtelenül izgalmas, szinte tudományos-fantasztikus elképzelés. Talán még érdekesebb azonban, hogy ez a különös fekete gomba láthatóan valóban csinál valamit a sugárzással – csak senki sem érti pontosan, hogy mit.
Ráadásul nem ez az egyetlen ilyen szervezet. A Wangiella dermatitidis nevű fekete élesztőgomba szintén gyorsabban növekszik ionizáló sugárzás hatására, míg a Cladosporium cladosporioides inkább a melanintermelését fokozza, de nem nő gyorsabban gamma- vagy UV-sugárzásban.
Vagyis a jelenség nem minden melanint termelő gombánál működik ugyanúgy.
A kutatók egyelőre nem tudják eldönteni, hogy valódi evolúciós alkalmazkodásról van-e szó, amely lehetővé teszi a sugárzás hasznosítását, vagy csupán egy stresszválaszról, amely segíti a túlélést a szélsőséges környezetben.
Annyi azonban biztosnak tűnik, hogy ez a szerény, bársonyfekete gomba olyan módon alkalmazkodott az ionizáló sugárzáshoz, amely lehetővé teszi számára a túlélést – sőt talán a szaporodást is – egy olyan helyen, ahol az ember tartósan nem maradhatna életben.
A csernobili zárt zónába ugyan emberek nem léphetnek be szabadon, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy minden életforma számára élhetetlen lenne a terület.
Azóta, hogy közel 40 évvel ezelőtt felrobbant a csernobili atomerőmű 4-es reaktora, számos élőlény telepedett meg a környéken.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
