TUDOMÁNY
A Rovatból

Delíriumba esik a súlyos koronavírusos betegek több mint fele

A delírium és a demencia kialakulása között pedig erős kapcsolat is lehet, amit a kutatók hosszútávú vizsgálatok során próbálnak feltérképezni.
Illusztráció: Pixabay - szmo.hu
2021. január 10.



Sondra Crosby, aki a massachusettsi Boston Medical orvosaként dolgozik, a régiójában elsőként kezelte a koronavírusos betegeket. Amikor áprilisban ő sem érezte magát olyan jól, nem lepődött meg, hogy az ő Covid-tesztje is pozitív lett. Először egy erős megfázásra emlékeztették a tünetei, majd másnap sajnos rosszabbul lett. Az ágyból sem tudott felkelni, enni is nehezére esett, és a férje látta el őt mindennel. Végül pedig az időérzékét is elveszítette -írja Nature című tudományos szaklap.

Crosby öt napig szenvedett ebben a zavart ködben, és a legegyszerűbb dolgokra sem emlékezett, mint például a telefon bekapcsolása vagy a címe.

Hallucinálni kezdett, gyíkokat látott a falon, és visszataszító hüllőszagot is érzett. Csak később ismerte fel, hogy delíriuma volt, ami a hivatalos orvosi kifejezés a hirtelen fellépő, súlyos dezorientációra.

Sondra így emlékezett vissza a betegségére: "Csak azután kezdtem feldolgozni a történteket, hogy elkezdtem kijönni a betegségből. Nem voltam tudatomnál, csak arra emlékeztem, hogy dehidratált voltam, és rosszul éreztem magam".

A covidos betegeket kezelő orvosok is beszámoltak arról, hogy a delíriumos állapot nem ritka. A koronavírusos betegeknél nagy számban észlelik a delíriumot, és ez az állapot leginkább az idősebb felnőtteket érinti.

Áprilisban egy strassbourgi kutatásban kimutatták, hogy a koronavírussal súlyosan megfertőződött emberek 65 százaléka zavart állapotú, ami a delírium egyik tünete.

Az American College of Chest Physicians kutatócsoport novemberben publikálta az eredményeit a témával kapcsolatban.

A kutatás során világszerte kétezer, intenzív osztályon fekvő covidos beteg állapotát kísérték figyelemmel, és az 55 százalékuk delíriumtól szenvedett.

Ez az 55 százalék jóval meghaladja az átlagos számokat, hiszen egyébként a súlyos állapotban lévő betegek alig egyharmadán fedeznek fel ilyen tüneteket.

Ez a megdöbbentő felismerés, hogy a koronavírusos betegekre nagy számban jellemző a delírium, egyesek szerint további kutatásokat igényel. Mások pedig azt szorgalmazták, hogy ezt a tünetet is vegyék fel a diagnózis megállapításához.

Sharon Inoyue már 30 éve vizsgálja a delírium jellemzőit, és a hosszútávú kutatásainak eredményei nem a legmegnyugtatóbbak.

Ezek szerint a delírium évekkel később növeli a demencia kialakulásának esélyét, illetve a kognitív képességek hanyatlását is felgyorsítja azoknál, akiknél már elkezdődött a folyamat. Mindez sajnos visszafelé is igaz, akinek demenciája van, sokkal nagyobb eséllyel esik delíriumba.

A delírium és a demencia közötti viszonyt igen nehéz megfejteni, a pácienseket évekig kell tanulmányozni hozzá. A koronavírus miatt pedig most erre van is lehetőség, hiszen azoknak az állapotát, akik felépültek belőle, könnyen nyomon lehet követni, és később következtetéseket lehet levonni a koronavírus neurokognitív hatásairól, mint a demencia is.

A kutatók számos tanulmányt indítottak, hogy megismerjék a Covid-19 hosszútávú neurokognitív hatásait, köztük a demenciát is. Inouye és mások is azt remélik, hogy ez a munka lehetővé teszi, hogy valós időben tárják fel a kapcsolatokat a delírium és a demencia között.

Cathrine Price neuropszchiológus szerint a koronavírus elterjedése "rávilágított a delírium és a demencia közötti határok elmosódására, különösen az idősebb emberek esetében".

Inouye 1985-ben akkor kezdett el érdeklődni a delírium iránt, amikor abban az évben megkapta első állását, miszerint belgyógyászként dolgozhatott egy connecticuti kórházban. Az első hónapjában több mint 40 különböző állapotban lévő beteget kezelt.

A 40 beteg közül 6 került delíriumos állapotba, és ők sosem nyerték vissza az azt megelőző mentális és fizikai állapotukat.

Inouye számára egyértelmű volt a kapcsolat a betegei delíriuma és a rossz prognózisok között. Viszont amikor ezt a gyanúját elmondta a főnökeinek, ők nem igazán foglalkoztak vele, csak megvonták a vállukat.

"Miért elfogadott az, hogy egy idős ember bekerül a kórházba, és elveszíti a tudatát?" – tette fel magának a kérdést. Ez a gondolat, ennek a megválaszolása pedig egész pályafutását végigkísérte.

Arra a következtetésre jutott, hogy a delírium akkor alakul ki, amikor több stressztényező összefog az ember szervezete ellen.

Ilyen lehet az, amikor már egy meglévő sérülékenységhez, például krónikus betegséghez társul egy műtét, érzéstelenítéssel vagy fertőzéssel kombinálva, és ilyenkor fellép egy zavart állapot.

Tino Emanuele, neurológus is a stresszel magyarázza a delíriumot:

"A delírium könnyen bekövetkezhet, amikor az agy nem képes kompenzálni a stresszes helyzetet".

Inouye miután már több klinikai tapasztalattal rendelkezett, rájött, hogy függetlenül attól, mi a kiváltó oka a delíriumnak, azoknál, akiknél ezt a tünetet észlelték, a 70 százalékuk végül teljesen felépül. Viszont a fennmaradt 30 százalék esetében néhány hónapot követően drasztikus állapotromlás figyelhető meg, és a demencia tünetei is felütik a fejüket.

A delíriumos állapottal kapcsolatban több hivatalosan jegyzett tudományos kutatás is van:

Inouye 560 embert figyelt meg, akik 70 évnél idősebbek voltak és valamilyen műtéten átestek. Arra a konklúzióra jutott, hogy akik delíriumba estek, azoknál 3 éven belül háromszor olyan gyorsan következett be kognitív hanyatlás, mint azoknál, akiket elkerült a delírium.

Egy idei tanulmány, ami 23 kutatás eredményeit veti össze, arra a következtetésre jutott, hogy azoknál, akik a kórházban esnek delíriumos állapotba, közel két és félszer magasabb a demencia kialakulásának a lehetősége az átlagosnál.

Egy brazíliai kutatócsoport pedig 309 embert vizsgált, akiknek az átlagéletkora 78 év volt. Akik delíriumtól szenvedtek, azoknak a 32 százalékát később a demencia sem kerülte el, miközben csak 16 százaléknál jött létre demencia úgy, hogy korábban nem kerültek delíriumos állapotba.

James Jackson, pszichológus kutatásából pedig az derült ki, hogy minél hosszabb az ember delíriuma, annál nagyon a kockázata a későbbi kognitív károsodásoknak.

A delírium és a demencia közötti összefüggésekről még mindig zajlik a vita a tudósok között. A legnagyobb gondot pedig az okozza, hogy egyáltalán nem értik a delírium mechanizmusát. A tudósok három hipotézist is kidolgoztak arra, hogy a delírium miképp provokálhatja a demenciát, és ha képesek dűlőre jutni és azonosítani az összefüggéseket, akkor talán megakadályozhatják a delírium demenciává válását.

Mindezek ellenére Inouye-nak sikerült megtalálnia annak módját, hogy miképp csökkentsék a kórházi delíriumos betegek arányát.

Eszerint nagy figyelmet kell fordítani arra, hogy leredukálják a nyugtatók alkalmazását, még a lélegeztetés esetén is. Emellett a megfelelő táplálék- és folyadékbevitelt is szem előtt kell tartaniuk, illetve biztosítani kell a családtagok jelenlétét, hogy segíthessék a betegeket, akár csak azzal, hogy megnyugtatják őket.

Csupán ennyi odafigyeléssel, változtatással akár 40 százalékkal kevesebb lehet a delíriumban szenvedők aránya. Az USA-ban már alkalmazni is kezdték ezt a protokollt, majd felütötte a fejét a világjárvány, és nem tudták betartani mindezt.

A demenicával küzdő betegek számának növekedése miatti félelem nem alaptalan.

Tino Emanuele Poloni, a milánói Golgi Cenci Foundation tudományos központ munkatársa a járvány gócpontjának számító Lombardiában volt, amikor delíriumos betegek sokaságát ápolták.

Betegeinek többsége már eleve demenciában szenvedett. Ő és kollégái szüntelenül figyelték, hogy a fertőzötteknél mikor fedezik fel az első tüneteket, mint a láz, a köhögés vagy a nehézlégzés. Sokaknál viszont nem figyelhettek meg hasonlókat. Ők csak egyszerűen unottá vagy álmossá váltak.

Mások pedig nyugtalanok vagy izgatottak lettek; ezek a delírium szokásos tünetei. Polonit sem hagyta nyugodni a helyzet, így kérte, hogy vegyék fel a koronavírus tünetei közé a delíriumot.

A témában jártas szakemberek aggódva követik nyomon a statisztikákat. Attól félnek, hogy a koronavírus miatt a következő évtizedekben nagyon nagy számban nőhet meg a demenciával élők száma.

A demencia pedig már most is a világ 10 vezető halálokának egyike volt, és az idősödő társadalom közben csak előrevetíti, hogy a betegség nem fog lassítani.

Mivel a demencia miatti félelem nem alaptalan, az intézetek világszerte különböző tanulmányokat, kutatásokat finanszíroznak a Covid-19 hosszútávú hatásairól, amelyek közül néhány a delíriumot vizsgálja. A kutatók azt remélik, hogy ezek a tanulmányok felkeltik az érdeklődést a delírium és a demencia kapcsolata iránt, és több információval fogunk rendelkezni róluk.

"Azt hiszem, ez egy kicsit ijesztő és egy kicsit felvilágosító lesz, mind arról, hogy a betegség hogyan befolyásolja a demencia kockázatát, mind arról, hogy milyen egyéb életmódbeli és genetikai protektív tényezők is befolyásolhatják a kockázatot"

–  mondja  Natalie Tronson, neuropszchiológus.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


TUDOMÁNY
A Rovatból
Itt a lista: Kapu Tibor ezeket a kísérleteket végzi el a Nemzetközi Űrállomáson
A magyar űrhajós 14 napot tölt a Nemzetközi Űrállomáson, és minden percét tudományos munkára fordítja. Olyan dolgokat vizsgál, amik a jövő űrutazásait és az életünket is befolyásolhatják.


Paracetamol, VR-szemüveg, növények és gyümölcslegyek – Kapu Tibor magyar űrhajós nemcsak utazik, hanem aktívan kutat is a Nemzetközi Űrállomáson. A kéthetes misszió alatt lenyűgözően sokrétű kísérletekben vesz részt, amelyek közül több nemcsak az űrkutatásban, de a földi életben is hasznos lehet, írja a hvg.hu.

A kutatások egy része az emberi test működésére fókuszál. Vizsgálják például, hogyan változik meg a hang az űrben, illetve milyen hatással van a mikrogravitáció az agyi vérkeringésre. Egy másik kísérlet azt figyeli, miként reagál a szervezet a stresszre a világűrben, ehhez pedig VR-eszközt, nyál- és könnymintákat is használnak.

Kapu Tibor egy különleges szemészeti eszközt is kipróbál, amely a hosszú űrutazások során jelentkező neurookuláris tünetek kezelését segítheti. A hatóanyag nélküli eszközt öt napig alkalmazza majd, tapasztalatairól pedig részletes beszámolót készít.

A növények sem maradnak ki a vizsgálatokból. A VITAPRIC projekt során mikrozöldségek csírázását és fejlődését figyelik, valamint azt is kutatják, hogy az alacsony szeléntartalom milyen hatással van a növényi tápanyagtartalomra.

Az emberi mikrobiom sem marad ki: a MAGOR kutatás nyál-, széklet- és vizeletmintákon keresztül követi nyomon az űrhajósok bélrendszerében, szájüregében és húgyutakban zajló változásokat az űrutazás előtt, alatt és után.

A navigáció és térérzékelés is kiemelt szerepet kap. Az egyik projekt a mobiltelefonok érzékelőit – például giroszkópot és gyorsulásmérőt – vizsgálja mikrogravitációban.

Egy másik kutatás a Földről készült űrfotók alapján teszteli, milyen pontossággal működhet a geolokáció az űrben.

A térérzékelést külön is vizsgálják: az ENPERCHAR és a szerzett ekvivalencia teszt a kognitív feldolgozást és az érzékelés torzulásait méri. A kutatók figyelik a szóbeli beszámolókat is, hogy megértsék a pszichológiai hatásokat extrém környezetben.

Kapu Tibor egy apró, de sokoldalú műszerrel is dolgozik, amely többek közt a sugárzási szintet, páratartalmat és fényintenzitást is monitorozza. Ez a HUNOR RANDAM projekt, amely fontos adatokat szolgáltat az űrhajósok biztonságához.

A folyadékok viselkedése is fókuszban lesz. A DiRoS-B nevű kísérlet egy forgó vízcsepp belsejében vizsgálja a mikrorészecskék mozgását. Egy másik vizsgálat, az M4D, a mikrofluidikai rendszerek működését és a gyógyszerek – például a paracetamol – stabilitását elemzi mikrogravitációban.

Az élőlények DNS-ének sérüléseit is tanulmányozzák. Gyümölcslegyek és lárvák segítségével próbálják feltérképezni, hogy az űrbéli sugárzás milyen genetikai károsodásokat okoz, és hogy bizonyos enzimek képesek-e ezt ellensúlyozni.

A 3D nyomtatott anyagokat érő változásokat is vizsgálják. A kutatás célja, hogy a Földön és az űrben tárolt polimerek közti különbségeket feltárva fejlettebb űrtechnológiát lehessen kifejleszteni.

A ruházat viselkedését is elemzik. A kutatók arra kíváncsiak, hogyan befolyásolja a hőleadást az, amit az űrhajós visel – akár a jövő űrruháinak tervezéséhez, akár sport- vagy egészségügyi célokra a Földön.

A magyar űrhajós végül az UHU nevű kísérletben az úgynevezett tranziens fényjelenségeket figyeli.

Ezek a zivatarokhoz kapcsolódó villanások akár 100 km magasba is elérhetnek. A méréseket az űrből és a Földről is végzik.

Kapu Tibor június 25-én reggel indult el a SpaceX Dragon kapszulájában az Ax-4 küldetés keretében. A fellövést követően magyar nyelvű üzenetet mondott az űrkapszula fedélzetéről. A rakétafokozat sikeresen visszatért a kijelölt landolási zónába.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

TUDOMÁNY
A Rovatból
Emberi hamvak és marihuána is odaveszett a Csendes-óceánba zuhant űrkapszulában
Az ejtőernyők meghibásodtak, így a különleges küldetést teljesítő „Mission Possible” névre keresztelt űreszköz a vízbe zuhant. A cég azt ígérte, hogy felveszik a kapcsolatot a családokkal.


Június 23-án indította útjára a SpaceX a Falcon 9 rakétát a kaliforniai Vandenberg Űrbázisról. A Transporter-14 nevű küldetés során összesen 70 hasznos terhet szállítottak alacsony Föld körüli pályára. A rakomány legnagyobb darabja a Nyx nevű visszatérő kapszula volt, amelyet a német The Exploration Company fejlesztett, és amely 1,45 tonnát nyomott.

A „Mission Possible” névre keresztelt kapszula a vállalat első próbálkozása volt arra, hogy körülbelül 300 kilogramm rakományt juttasson el az űrbe, majd onnan vissza is hozza.

A fedélzeten 166 ember hamvai és DNS-mintái is helyet kaptak, amelyeket az amerikai Celestis biztosított. A cég célja az volt, hogy az elhunytak földi maradványait eljuttassa a világűrbe, majd egy rövid küldetés után visszajuttassa azokat a családtagokhoz.

A kapszula sikeresen pályára állt, azonban a visszatérés során meghibásodtak az ejtőernyők, és az űreszköz a Csendes-óceánba csapódott. A Celestis közleményben számolt be a történtekről: „A váratlan esemény következtében úgy véljük, hogy nem fogjuk tudni visszaszerezni a fedélzeten lévő kapszulákat. Osztozunk a családok csalódottságában, és őszinte hálánkat fejezzük ki a bizalmukért. Az elkövetkező napokban csapatunk minden családdal külön-külön felveszi a kapcsolatot, hogy támogatást nyújtson és megbeszélje a lehetséges következő lépéseket.”

A küldetés során nemcsak emberi maradványokat, hanem kísérleti célú marihuánamagokat is szállítottak az űrbe. A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy a mikrogravitáció miként hat a növények csírázására és ellenálló képességére. A Martian Grow szerint a kannabisz azért alkalmas erre, mert ellenálló, többcélú és biológiailag összetett, így ideális alany az űrbéli növénykutatáshoz.

A Celestis számára nem ez volt az első sikertelen küldetés. 2023 májusában egy UP Aerospace rakéta néhány másodperccel az indítás után felrobbant. A fedélzeten akkor egy NASA-űrhajós hamvait, valamint több mint egy tucat NASA-kísérleti terhet szállítottak - írja a 24.hu.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

TUDOMÁNY
A Rovatból
Megdöbbentő felfedezés: létezik egy új vércsoport – de mindössze egyetlen ilyen embert ismernek a világon
A tudósok több mint tíz éve vizsgálták a rejtélyes esetet, mire kiderült az igazság. Az új vércsoportot egy francia nőnél azonosították, akinek különleges genetikai öröksége van.


Egy francia nőnél felfedeztek egy teljesen új vércsoportot, amit most hivatalosan is elismertek. Ő az egyetlen ismert ember a világon, akinek ilyen van.

A különleges felfedezés mögött több mint tíz évnyi kutatómunka áll. A francia vérellátó intézet, az EFS szakemberei még 2011-ben, egy műtét előtti rutinellenőrzés során vették észre, hogy valami szokatlan van a nő vérében. Akkoriban azonban még nem álltak rendelkezésre a szükséges technológiák, hogy pontosabb vizsgálatokat végezzenek – számolt be a Gizmodo.

Az áttörés végül 2019-ben jött el, amikor a nő DNS-ét alaposan elemezték. Kiderült, hogy egy nagyon ritka genetikai mutációt örökölt mindkét szülőjétől.

Ez a mutáció olyan különleges, hogy a nő vércsoportját hivatalosan is újként kellett elismerni. A testvéreinél is jelen van a mutáció, de csak az egyik változatban – emiatt nekik „hétköznapibb” vérük van.

A nő vércsoportját „Gwada-negatívnak” nevezték el – ez a Guadeloupe-szigetekre utal, ahol a nő született. A rendszeresítés után ez lett a világ 48. ismert vércsoportja. Június elején a Nemzetközi Vértranszfúziós Társaság is megerősítette a felfedezést.

Thierry Peyrard, a kutatás egyik vezetője úgy fogalmazott: „Ő az egyetlen személy a világon, aki kompatibilis önmagával.”

Ezért is lenne fontos, hogy találjanak még olyan embereket, akik hasonló vércsoporttal rendelkeznek, mert a hölgy jelenleg senkitől nem kaphat vért, ami vérátömlesztéssel járó betegség vagy baleset esetén kritikus lehet . A keresést elsősorban Guadeloupe térségében kezdik meg, ahol remélhetőleg akad majd még hasonló genetikai háttérrel rendelkező véradó.

A vércsoport pontos ismerete nemcsak véradásnál, hanem terhesség esetén is létfontosságú lehet – hiszen a szervezet képes lehet idegenként azonosítani és megtámadni az „ismeretlen” vérsejteket. Ezért is számít igazi tudományos mérföldkőnek ez a mostani felfedezés.

(via hvg.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:


TUDOMÁNY
A Rovatból
„Talpra áll, mint egy keljfeljancsi!” – magyar kutatók világszenzációt alkottak a BME-n
A különleges testet egy építészhallgató és egy világhírű professzor közösen hozta létre. A találmány akár a Holdon fekvő űreszközök problémáját is megoldhatja.


Új geometriai testet találtak a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) kutatói, a világ első monostabil tetraédere a gyakorlatban többek között űrmissziók leszállógységeinek tervezésekor hozhat áttörést - közölte a BME az MTI-vel szerdán.

A BME és a HUN-REN kutatói megtervezték és fizikailag meg is építették az első olyan 4 lapú testet, amely vízszintes felületre téve „keljfeljancsiként” mindig ugyanarra a lapjára billen vissza - írták a közleményben, amely szerint a matematikai és mérnöki bravúr egy korszakos matematikus, John Horton Conway 1984-es sejtésének igazolása. A testnek a kutatók a Bille nevet adták.

A feladaton Almádi Gergő építészmérnök hallgató és Domokos Gábor, a BME professzora, a Gömböc egyik felfedezője, a BME-HUN-REN Morfodinamika Kutatócsoport vezetője Conway tanítványával, Robert Dawsonnal, a halifaxi St. Mary’s Egyetem professzorával dolgozott együtt. Almádi Gergő június 24-én védte meg a témában írt diplomamunkáját a BME Építészmérnöki Karán.

A felfedezés jelentősége, hogy

a most megalkotott eljárás és az azon alapuló módszerek segítségével nagyon sok térbeli formánál meg lehet akadályozni a felborulást pusztán geometriai eszközökkel.

Minél kevesebb lapú egy test, annál nehezebb olyan modellt építeni belőle, amely minden helyzetből ugyanarra a lapjára tér vissza.

Az említett brit matematikuson kívül eddig nem sokan gondolták, hogy ez egy, a lehető legkevesebb, 4 lap által határolt testtel is lehetséges. Az egyetlen ilyen a Bille, egy könnyű karboncső vázból és nagy sűrűségű wolfram-karbid magból épített precíziós szerkezet - magyarázták.

„Ezen a területen ennél nincs nehezebb feladvány: ha ezt meg lehet csinálni, akkor az általunk kidolgozott elvek alapján bármilyen lapszámú poliéderből lehet hasonló tárgyat készíteni” - idézi a közlemény Domokos Gábort. Úgy fogalmazott, a Bille megalkotásával megnyílt egy új konstrukciós irány, a felfedezést pedig a mérnököknek kell továbbgondolni, hogy a módszer a gyakorlatban is hasznosíthatóvá váljon.

„A Bille geometriai feladat megoldása, amely talpra álló szerkezetek, így akár űrkompok tervezéséhez is hasznosítható lehet a jövőben”

- mondott egy példát a BME professzora, utalva arra, hogy a Holdon jelenleg is van három használhatatlan, az oldalára dőlve fekvő eszköz. Megjegyezte, míg egy matematikai bizonyításról kiderülhet, hogy valami nem stimmel vele, „erről nem fog, hiszen a modellje a valóságban is működik”.

A mértani testről készült tanulmány a Quanta magazinban jelent meg június 25-én. A BME-n szerdán mutatták be a monostabil tetraédert.


Link másolása
KÖVESS MINKET: