Sondra Crosby, aki a massachusettsi Boston Medical orvosaként dolgozik, a régiójában elsőként kezelte a koronavírusos betegeket. Amikor áprilisban ő sem érezte magát olyan jól, nem lepődött meg, hogy az ő Covid-tesztje is pozitív lett. Először egy erős megfázásra emlékeztették a tünetei, majd másnap sajnos rosszabbul lett. Az ágyból sem tudott felkelni, enni is nehezére esett, és a férje látta el őt mindennel. Végül pedig az időérzékét is elveszítette -írja Nature című tudományos szaklap.

Crosby öt napig szenvedett ebben a zavart ködben, és a legegyszerűbb dolgokra sem emlékezett, mint például a telefon bekapcsolása vagy a címe.

Sondra így emlékezett vissza a betegségére: "Csak azután kezdtem feldolgozni a történteket, hogy elkezdtem kijönni a betegségből. Nem voltam tudatomnál, csak arra emlékeztem, hogy dehidratált voltam, és rosszul éreztem magam".

A covidos betegeket kezelő orvosok is beszámoltak arról, hogy a delíriumos állapot nem ritka. A koronavírusos betegeknél nagy számban észlelik a delíriumot, és ez az állapot leginkább az idősebb felnőtteket érinti.

Áprilisban egy strassbourgi kutatásban kimutatták, hogy a koronavírussal súlyosan megfertőződött emberek 65 százaléka zavart állapotú, ami a delírium egyik tünete.

Az American College of Chest Physicians kutatócsoport novemberben publikálta az eredményeit a témával kapcsolatban.

Ez az 55 százalék jóval meghaladja az átlagos számokat, hiszen egyébként a súlyos állapotban lévő betegek alig egyharmadán fedeznek fel ilyen tüneteket.

Ez a megdöbbentő felismerés, hogy a koronavírusos betegekre nagy számban jellemző a delírium, egyesek szerint további kutatásokat igényel. Mások pedig azt szorgalmazták, hogy ezt a tünetet is vegyék fel a diagnózis megállapításához.

Sharon Inoyue már 30 éve vizsgálja a delírium jellemzőit, és a hosszútávú kutatásainak eredményei nem a legmegnyugtatóbbak.

A delírium és a demencia közötti viszonyt igen nehéz megfejteni, a pácienseket évekig kell tanulmányozni hozzá. A koronavírus miatt pedig most erre van is lehetőség, hiszen azoknak az állapotát, akik felépültek belőle, könnyen nyomon lehet követni, és később következtetéseket lehet levonni a koronavírus neurokognitív hatásairól, mint a demencia is.

A kutatók számos tanulmányt indítottak, hogy megismerjék a Covid-19 hosszútávú neurokognitív hatásait, köztük a demenciát is. Inouye és mások is azt remélik, hogy ez a munka lehetővé teszi, hogy valós időben tárják fel a kapcsolatokat a delírium és a demencia között.

Inouye 1985-ben akkor kezdett el érdeklődni a delírium iránt, amikor abban az évben megkapta első állását, miszerint belgyógyászként dolgozhatott egy connecticuti kórházban. Az első hónapjában több mint 40 különböző állapotban lévő beteget kezelt.

Inouye számára egyértelmű volt a kapcsolat a betegei delíriuma és a rossz prognózisok között. Viszont amikor ezt a gyanúját elmondta a főnökeinek, ők nem igazán foglalkoztak vele, csak megvonták a vállukat.

"Miért elfogadott az, hogy egy idős ember bekerül a kórházba, és elveszíti a tudatát?" – tette fel magának a kérdést. Ez a gondolat, ennek a megválaszolása pedig egész pályafutását végigkísérte.

Ilyen lehet az, amikor már egy meglévő sérülékenységhez, például krónikus betegséghez társul egy műtét, érzéstelenítéssel vagy fertőzéssel kombinálva, és ilyenkor fellép egy zavart állapot.

Tino Emanuele, neurológus is a stresszel magyarázza a delíriumot:

Inouye miután már több klinikai tapasztalattal rendelkezett, rájött, hogy függetlenül attól, mi a kiváltó oka a delíriumnak, azoknál, akiknél ezt a tünetet észlelték, a 70 százalékuk végül teljesen felépül. Viszont a fennmaradt 30 százalék esetében néhány hónapot követően drasztikus állapotromlás figyelhető meg, és a demencia tünetei is felütik a fejüket.

A delíriumos állapottal kapcsolatban több hivatalosan jegyzett tudományos kutatás is van:

Inouye 560 embert figyelt meg, akik 70 évnél idősebbek voltak és valamilyen műtéten átestek. Arra a konklúzióra jutott, hogy akik delíriumba estek, azoknál 3 éven belül háromszor olyan gyorsan következett be kognitív hanyatlás, mint azoknál, akiket elkerült a delírium.

Egy idei tanulmány, ami 23 kutatás eredményeit veti össze, arra a következtetésre jutott, hogy azoknál, akik a kórházban esnek delíriumos állapotba, közel két és félszer magasabb a demencia kialakulásának a lehetősége az átlagosnál.

Egy brazíliai kutatócsoport pedig 309 embert vizsgált, akiknek az átlagéletkora 78 év volt. Akik delíriumtól szenvedtek, azoknak a 32 százalékát később a demencia sem kerülte el, miközben csak 16 százaléknál jött létre demencia úgy, hogy korábban nem kerültek delíriumos állapotba.

James Jackson, pszichológus kutatásából pedig az derült ki, hogy minél hosszabb az ember delíriuma, annál nagyon a kockázata a későbbi kognitív károsodásoknak.

A delírium és a demencia közötti összefüggésekről még mindig zajlik a vita a tudósok között. A legnagyobb gondot pedig az okozza, hogy egyáltalán nem értik a delírium mechanizmusát. A tudósok három hipotézist is kidolgoztak arra, hogy a delírium miképp provokálhatja a demenciát, és ha képesek dűlőre jutni és azonosítani az összefüggéseket, akkor talán megakadályozhatják a delírium demenciává válását.

Eszerint nagy figyelmet kell fordítani arra, hogy leredukálják a nyugtatók alkalmazását, még a lélegeztetés esetén is. Emellett a megfelelő táplálék- és folyadékbevitelt is szem előtt kell tartaniuk, illetve biztosítani kell a családtagok jelenlétét, hogy segíthessék a betegeket, akár csak azzal, hogy megnyugtatják őket.

A demenicával küzdő betegek számának növekedése miatti félelem nem alaptalan.

Tino Emanuele Poloni, a milánói Golgi Cenci Foundation tudományos központ munkatársa a járvány gócpontjának számító Lombardiában volt, amikor delíriumos betegek sokaságát ápolták.

Betegeinek többsége már eleve demenciában szenvedett. Ő és kollégái szüntelenül figyelték, hogy a fertőzötteknél mikor fedezik fel az első tüneteket, mint a láz, a köhögés vagy a nehézlégzés. Sokaknál viszont nem figyelhettek meg hasonlókat. Ők csak egyszerűen unottá vagy álmossá váltak.

A témában jártas szakemberek aggódva követik nyomon a statisztikákat. Attól félnek, hogy a koronavírus miatt a következő évtizedekben nagyon nagy számban nőhet meg a demenciával élők száma.

Mivel a demencia miatti félelem nem alaptalan, az intézetek világszerte különböző tanulmányokat, kutatásokat finanszíroznak a Covid-19 hosszútávú hatásairól, amelyek közül néhány a delíriumot vizsgálja. A kutatók azt remélik, hogy ezek a tanulmányok felkeltik az érdeklődést a delírium és a demencia kapcsolata iránt, és több információval fogunk rendelkezni róluk.

–  mondja  Natalie Tronson, neuropszchiológus.

Kutatók rátaláltak a Föld legrégebbi vizére. 2016-ban egy kanadai bánya mélyén leltek rá a világ legrégebbi vízmedencéjére, amely körülbelül

- írja az Iflscience.

Az új felfedezés legalább 500 millió évvel korábbra tolta a legrégebbi ismert víz keletkezésének dátumát. A korábbi rekordot is ez a csapat találta ugyanabban a bányában még 2013-ban. Az körülbelül 2,5 kilométeres mélységből származott. A bánya valójában a világ legmélyebb fémbányája, mivel a réz, cink és ezüst keresése miatt egyre mélyebbre jutottak le a bányászok a földkéregben.

A bányában rekedt gázok tanulmányozásával elemezték a felfedezett vizet. Az olyan gázok, mint a hélium és a xenon, csapdába eshetnek a kőrepedésekben megrekedt vízben, és ezek mérése alapján meg tudják állapítani, hogy milyen idős a víz.

„Amikor az emberek erre a vízre gondolnak, azt feltételezik, hogy a sziklában rekedt kis mennyiségű víz lehet” – mondta a felfedezést ismertető Barbara Sherwood Lollar professzor a BBC News-nak. "Valójában azonban ezek komoly sebességgel áramlanak – a víz térfogata sokkal nagyobb, mint azt bárki gondolta" - mondta.

Ráadásul nem csak a víz magas kora az egyetlen fontos felfedezés. Amikor a kutatók elemezték a folyadékot, az élet nyomait találták benne. Ebből arra következtethetnek, hogy a mikrobiológia valamilyen formája élt a vízben nagyon hosszú ideig.

Az a tény, hogy valami képes volt megélni mélyen a földben lévő vízben, fontos következményekkel járhat. Nemcsak az évmilliárdokkal ezelőtti földi életről mesélhet nekünk, de segíthet a világon kívüli élet keresésében is. Míg a folyók már nem folynak a Mars felszínén, a felszín alatt még mindig vannak víz- és jégnyomok. Ezek közel sem olyan mélyek, mint a Kanadában felfedezett víz, és elképzelhető, hogy ezek biztosíthatják a mikroorganizmusok életéhez szükséges feltételeket.

Az eddig véltnél egymillió évvel öregebbek, tehát 3,4-3,6 millió évesek azok a korai emberi ősöktől származó fosszíliák, amelyeket egy dél-afrikai barlangban találtak. A CNN online kiadásában ismertetett tanulmány új fénybe állítja az emberiség korai történetét.

Az új időpont megdönti azt a sokáig uralkodó elképzelést, hogy a dél-afrikai Australopithecus a kelet-afrikai Australopithecus afarensis leszármazottja.

A kutatók új technikát alkalmaztak a Sterkfontein-barlangok üledékeinek kormeghatározásához. A kutatás eredményeit bemutató tanulmányt hétfőn publikálták a Proceedings of the National Academy of Sciences című folyóiratban.

A Sterkfontein-barlangokban 1936-ban fedezték fel az első felnőtt Australopithecus-fosszíliát. Azóta több száz Australopithecus-fosszíliát találtak ott, köztük a híres Kislábat, aki 3,67 millió évvel ezelőtt élt, és neki tulajdonítják a mindeddig legteljesebb Australopithecus-csontvázat.

Darryl Granger, a Prude Egyetem professzora, a tanulmány vezető szerzője hangsúlyozta, hogy Sterkfonteinben több Australopithecus-fosszília található, mint bárhol máshol a világon. A pontos korukat azonban nehéz volt megállapítani, mert a korábbi kutatások ellentmondásos dátumokat határoztak meg. Az új kutatásban megállapították, hogy az Australopithecus-fosszíliákat tartalmazó barlangi üledékek mindegyike 3,4 millió és 3,6 millió éves, ami az Australopithecus-korszak elejére, és nem a végére helyezi őket.

"A mi kormeghatározásunk azt mutatja, hogy ez nem lehet igaz, mert gyakorlatilag egyidősek" - mondta Granger. Mint hozzátette: élnie kellet egy régebbi, közös ősnek.

A barlangi üledékek korának meghatározásához Granger a 90-es évek közepén kifejlesztett módszerét használta. Kozmogén nuklidokkal dolgozott, "nagyon ritka radioaktív részecskékkel, amelyeket az űrből érkező kozmikus sugárzás hoz létre az ásványi szemcsék belsejében" - mondta. Az alumínium-26 és a berillium-10 ilyen kozmogén nuklidok, mindkettő megtalálható a kvarc ásványban. Az alumínium-26 akkor keletkezik, amikor a kőzetet a Föld felszínén kozmikus sugárzás éri. De ez nem történhet meg, ha már egy barlang belsejében van - tette hozzá.

A Solar Dynamics Observatory (SDO) egy olyan űrteleszkópja a NASA-nak, ami folyamatosan a Napot vizsgálja. Most levideózta, ahogy a Hold elhalad a Nap előtt, kitakarva annak a 67 százalékát - írja a Live Science.

A fenti nyitóképen és az alábbi mozgóképen is látszik, ahogy a Hold alján látszik az égitest domborzata.

Az SDO persze nem azért van az űrben, hogy látványos felvételeket készítsen. Folyamatosan méri a Nap különböző értékeit, például a mágneses terét és a hőmérsékletét. Ezáltal a tudósok jobban megérthetik a csillag viselkedését, működését.

Immár több mint egy éve kering a Mars felszíne fölött Kína Tianwen-1 elnevezésű űrszondája, ami alatt nagyszerű felvételeket készített a vörös bolygóról – számolt be róla a CNN.

A Kínai Nemzeti Űrügynökség szerint mára a szonda a Mars teljes felszínéről tudott felvételeket készíteni. A most közzétett fotókon láthatóak a bolygó vörös dűnéi, kráterek, pajzsvulkánok, kanyonok és a déli sark jégtakarója is.

Az űrügynökség közlése szerint a marsjárójuk tovább folytatja a küldetését, mivel azonban a marsi tél meglehetősen zord időjárással jár, a rover május 18-án alvó üzemmódba kapcsolt, és várhatóan decemberben, amikorra a leszállóhelyén kora tavaszi időjárás lesz, aktiválódik újra.