TUDOMÁNY
A Rovatból

Abortált embriókból származó sejtvonalakat használnak a covid-19 vakcinák fejlesztéséhez

A több évtizedes technológiát már a rubeola és a bárányhimlő elleni oltások fejlesztésénél is alkalmazták.


Nemrégiben az Evangélikus.hu írt egy online előadásról, ahol arról volt szó, milyen etikai vonatkozásai lehetnek a Covid-19 vakcinák gyártásához használt embrionális sejtvonalaknak.

A Magyar Bioetikai Társaság, a T72 Egészségügyi Munkacsoport, a Magyar Katolikus Orvosok Szent Lukács Egyesülete és a Szent II. János Pál pápa Kutatóközpont közös online előadásából kiderült, hogy az alapkutatásban, fejlesztésben és vakcinagyártásban is bevett gyakorlat az embrionális sejtvonalak használata.

A leggyakrabban használt sejtvonalak az MRC-5, amely 1966-ban abortált 14 hetes magzatokból származik, és a HEK293, mely a 1970-es évek elején abortált magzatokból eredeztethető.

Az online eőadáson kiderült, a Pfizer&BioNTech és a Moderna gyártáshoz nem, de fejlesztéshez használ, míg a AstraZeneca gyártáshoz és fejlesztéshez is használ embrionális sejtvonalat. Természtesen ezek a sejtek az oltóanyagba nem kerülnek bele, az oltóanyag előállításánál van csak szerepük.

Mik azok a sejtvonalak?

Több száz sejtvonal létezik, amelyek modellként szolgálnak különböző laboratóriumi kutatásokra. A HEK-293 (Human Embryonic Kidney Cells) - magyarul embrionális vese sejtvonal - egy olyan stabil körülmények között fenntartható sejttípus, amely laboratóriumi körülmények között korlátlan ideig fenntartható és reprodukálhatóan ugyanaz.

"Manapság azért használják ezeket a sejvonalakat például vakcinafejlesztésre is, mert bizonyos vakcinák a vírus egy adott fehérjéjét tartalmazzák, amelyek bejutva az emberi szervezetbe, immunválaszt váltanak ki. Ezeket a fehérjéket valahol nagy mennyiségben elő kell állítani, amire a HEK-293 sejt az egyik legalkalmasabb." - mondta a Szeretlek Magyarországnak Dr. Orbán Tamás, az ELKH Természettudományi Kutatóközpont Génreguláció Kutatócsoport vezetője.

"A hatvanas, hetvenes években elterjedt dolognak számított, hogy abortált embriókat laboratóriumi körülmények között vizsgálhassanak, akár sejteket is alapítsanak belőlük, hangsúlyozom, hogy ez ma már nem így van.

Voltak olyan embriók, amiknek a sejtjeit felhasználták arra, hogy sejtvonalakat hozzanak létre laboratóriumban. Akkor bármilyen hozzájárulás nélkül fel lehetett használni ezeket az abortált embriókat kutatási célra.

A cél az volt, hogy valahogy kezelhetővé és vizsgálhatóvá tegyük az emberi sejteket, és laboratóriumban tudjunk vizsgálatokat végezni emberi sejtekkel, mert meg akarjuk ismerni a sejtek biológiai folyamatait, és azok molekuláris biológiai hátterét. Erre a célra az volt a legalkalmasabb, hogy különböző forrásból sejtvonalakat hoztak létre, amelyek laboratóriumi körülmények között, tenyésztőedényben, megfelelő tápoldatokkal korlátlanul fenntarthatók."

A kutatók tumorsejtekkel is próbálkoztak, mivel azok korlátlan szaporodásra képes sejtek, ezáltal a tumorképződésről is több információt nyertek.

Fluoreszcencia mikroszkópos felvétel HEK-293 sejtekről, amelyek egy része egy zöld fluoreszkáló fehérjét termel (a kép a Génreguláció Kutatócsoport laboratóriumában készült)

A HEK-293 sejt neve onnan ered, hogy Frank Graham kutató 1973-ban, Alex van der Eb holland kutató laborjában kipróbálta, hogy képes-e embrionális vesesejtekből egy ilyen stabil sejtvonalat létrehozni.

"Ha kivennénk csak úgy simán sejteket valakiből, és azt elkezdenénk egy tenyésztőedényben tenyészteni, azok a sejtek egy idő után elpusztulnának. A kutató egy folyamatosan fenntartható és folyamatosan vizsgálható sejtvonalat keresett. Kipróbálta, hogy mi történik, ha adenovírusokkal fertőzi ezeket a vesesejteket, amiket az embrióból kinyert."

A sejtvonal, amit a kutatónak sikerült létrehoznia, a 293. kísérlete volt, innen ered a név.

Az adenovírusok a vírusoknak egy olyan csoportja, amiket ikozaéder alakú fehérjeburok vesz körül. Ezen belül található egy kettős szálú DNS molekula, amely ezen vírusok örökítőanyaga. Az embert megbetegítő adenovírusok vagy légúti megbetegedéseket, vagy bélrendszeri gyulladásokat okozhatnak. Alapvetően ezek a fertőzések nem jelentenek komoly veszélyt, tehát maga a szervezet, az immunrendszerünk felveszi ezek ellen a küzdelmet, sikerrel, amennyiben az immunrendszerünk megfelelően működik.

"Ezek az adenovírusok azok, amiket módosítanak, olyan módon, hogy tartalmazzák egy másik vírusnak a fehérjéjét, például a koronavírus tüskefehérjéjét. Ha az így módosított adenovírust bejuttatjuk az emberi sejtekbe - ugye oltás formájában -, akkor az adenovírus fehérjéi is már gyulladást váltanak ki, tehát felpörgetik az immunrendszert. Mivel azonban ezek a vírusok bejutnak az immunsejtekbe és ott szétszedődnek, akkor ott mindenféle fehérje megjelenik az immunsejtek felszínén, és érdekes módon nemcsak az adenovírus fehérjék ellen, hanem az általunk bejuttatott fehérje ellen is kialakul immunválasz. Tehát

arra tudjuk használni ezeket az adenovírusokat, hogy gyakorlailag megmutassuk az immunrendszernek, hogy milyen fehérje ellen kell immunizálni, mint például a koronavírus ellen."

- mondta Orbán Tamás.

Ezeket az adenovírusokat valamilyen módon elő kell állítanunk laboratóriumban.

"Általában sejtkultúrák segítségével állítjuk ezeket elő. Vannak olyan sejtvonalak, amelyeket meg tudunk fertőzni adenovírussal, amit majd oltóanyagként használnánk. A sejtvonal képes arra, hogy nagyon nagy számban állítsa elő ezt a módosított adenovírust, amit utána izolálhatunk. Gyakorlatilag egy kis biotechnológiai gyárként használjuk ezeket a sejtvonalakat, és erre az egyik legalkalmasabb a már emített HEK-293 sejtvonal." - mondta Dr. Orbán Tamás

Miért van szükség stabil sejtvonalra?

"Egy sejtvonallal dolgozva nekem ugyanazokat az eredményeket kell kapnom, mint egy másik kutatónak Németországban vagy Angliában, vagy Oroszországban, aki ugyanezzel a sejtvonallal foglalkozik és ugyanezeket a kísérleteket csinálja. Amit a holland kutatólaborban létrehoztak az embrióból, az a vesesejteknek egy bizonyos típusát reprezentálja. Az adenovírus fertőzéssel kicsit módosították a génállományt, amitől alkalmas lett ez a sejtvonal arra, hogy óriási mennységben állítson elő egy módosított fehérjét, vagy az azt kifejező módosított adenovírust. Ezért érdekes ez a vakcinagyártás szempontjából."

Az adenovírus alapú vakcinák nagy mennyiségű létrehozásához szükség van a HEK-293 sejtekre, amely sokakban lelkifurdalást okozhat, mivel az oltóanyagot olyan sejtvonalakban termelik, amelyek abortált embrióból származnak.

"Valóban, etikai szempontból aggályos lehet az a régi technológia, amit használtak. A ma létrehozott sejtvonalak esetén teljesen más etikai szabályozások léteznek, mint a hatvanas-hetvenes években."

"Ma már ilyet nem csinálnak, ugyanakkor azt látni kell, hogy ezek a vakcinák milliók életét mentették meg, és valószínűleg a koronavírus vakcinák is milliók életét fogják megmenteni."

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


TUDOMÁNY
A Rovatból
Budapestnél nagyobb jégtömb szakadt le az Antarktiszon – elképesztő, mit találtak alatta a tudósok
A kutatók olyan ökoszisztémára bukkantak, amely akár évszázadok óta rejtőzve fejlődhetett a jég alatt.


Januárban hatalmas jéghegy szakadt le az Antarktiszon található George VI selfjégről. Az A-84 névre keresztelt jéghegyet az Amerikai Nemzeti Jégközpont azonosította. A jégtömb körülbelül 30 kilométer hosszú, 18 kilométer széles, így a területe meghaladja az 540 négyzetkilométert – ezzel még Budapestnél is nagyobb, írja a Discover.

A jéghegy leválásával egy korábban érintetlen tengerfenéki terület vált láthatóvá. A Schmidt Ocean Institute kutatói módosították expedíciójuk útvonalát, és megvizsgálták az újonnan elérhető szakaszt. „Megragadtuk az alkalmat, azonnal változtattunk az expedíció tervein, és megvizsgáltuk a mélyben zajló folyamatokat” – mondta Patricia Esquete, az Aveirói Egyetem kutatója.

Nyolc nap alatt távirányítású merülőeszközzel térképezték fel a tengerfenéket, és különböző élőlényeket figyeltek meg: korallokat, polipokat, óriási tengeri pókokat és szivacsokat. Néhány élőlény 1200 méteres mélységben is előfordult.

„Nem számítottunk arra, hogy ilyen gyönyörű, virágzó ökoszisztémát találunk. Az állatok mérete alapján ezek a közösségek már évtizedek, sőt akár évszázadok óta léteznek”

– tette hozzá a kutató.

A kutatók szerint ezen a területen a tápanyagok bejutását évszázadokon át akadályozta a körülbelül 150 méter vastag jégtakaró. Úgy vélik, hogy az óceáni áramlatok biztosíthatták az élővilág fennmaradásához szükséges tápanyagokat, de további vizsgálatokra van szükség.

A felfedezés hozzájárul ahhoz, hogy a tudósok jobban megértsék az úszó jégselfek alatti élővilágot, amelyről eddig kevés ismeret állt rendelkezésre. A kutatás során valószínűleg több eddig ismeretlen fajt is azonosítottak, valamint olyanokat is, amelyek már ismertek voltak.

Az expedíció során gyűjtött adatok segíthetnek az Antarktisz jégtakarójának múltbéli viselkedésének feltérképezésében is. „Az antarktiszi jégveszteség világszerte jelentős mértékben hozzájárul a tengerszint-emelkedéshez. A munkánk azért kulcsfontosságú, mert hosszabb távú összefüggéseket tár fel ezekben a változásokban, és segít pontosabb előrejelzéseket készíteni, amelyek megalapozhatják a jövőbeni intézkedéseket” – mondta Sasha Montelli, a University College London kutatója.

(via Blikk)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

TUDOMÁNY
A Rovatból
A Holdba csapódhat egy hatalmas aszteroida, a Földről is látható lehet majd az ütközés
A 20 emeletes ház méretű égitest 2032 decemberében ütközhet a Holdnak. A becsapódás ereje 340 hirosimai atombombáénak felelne meg, és krátert vájna az égitest felszínébe.


A NASA új információkat közölt a 2024 YR4 jelű aszteroidáról, amely a számítások szerint

2032. december 22-én a Holdba csapódhat. A tudósok becslése szerint az ütközés ereje 340 hirosimai atombombának felelne meg, és körülbelül két kilométer széles krátert vájna a Hold felszínébe.

Az év elején a szakértők még csak 0,3 százalékos valószínűséggel számoltak a becsapódással, a legújabb mérések alapján azonban ez az arány 3,8 százalékra emelkedett. A James Webb űrtávcső segítségével a kutatók pontosabb adatokat kaptak az égitest méretéről is:

az aszteroida átmérője 53 és 67 méter közé tehető, ami egy nagyjából 20 emeletes épület magasságának felel meg.

A NASA hangsúlyozta, hogy az aszteroida nem jelent veszélyt a Földre, mivel nem képes megváltoztatni a Hold pályáját. A Live Science szerint előfordulhat, hogy kisebb törmelékek elérik a Földet, de ezek a légkörbe érve várhatóan elégnek, így nem okoznának kárt.

A becsapódás látványa viszont a Földről is érzékelhető lehet.

A James Webb űrtávcső májusban ismét megfigyeli az égitestet, így a kutatók tovább pontosíthatják a számításokat, és részletesebb képet kaphatnak a 2024 YR4 pályájáról és összetételéről.

2024 YR4 egy 40 és 90 méter közötti átmérőjű kisbolygó, Apollo-típusú (Földet keresztező) földközeli objektumnak minősül. Az ATLAS (Asteroid Terrestrial-impact Last Alert System) chilei állomása fedezte fel 2024. december 27-én.

A 2024 YR4 elliptikus pályán kering a Nap körül. Keringési ideje körülbelül 3,99 év, keringési szöge pedig 3,41 fok a Föld pályájához (ekliptikához) képest.

Forrás: Blikk, Wikipédia


Link másolása
KÖVESS MINKET:


TUDOMÁNY
A Rovatból
Videó: kilőtték az űrbe Katy Perryt öt másik női űrutazóval együtt, élőben lehetett követni a starttól a visszaérkezésig
A popsztár és társai magyar idő szerint hétfő délután emelkedtek a magasba a Blue Origin rakétájával. A történelmi női űrutazás alig 11 percig tartott, mégis hatalmas élményt nyújtott.


Katy Perry is részt vett azon az űrmisszión, amely magyar idő szerint április 14-én, 15:30-kor indult a Blue Origin New Shepard nevű rakétájával. Az NS-31-es küldetés során az énekesnő öt másik nővel együtt emelkedett a magasba.

A repülés tagja volt Lauren Sánchez újságíró, aki a Blue Origin űrvállalatot is birtokló Jeff Bezos menyasszonya. Mellette utazott Gayle King televíziós személyiség, Kerianne Flynn filmproducer, Aisha Bowe korábbi NASA-rakétatudós és Amanda Nguyen bioasztronautikai kutató, valamint polgárjogi aktivista.

Ez volt az első olyan űrutazás Valentyina Vlagyimirovna Tyereskova 1963-as, egyszemélyes küldetése óta, amelyen kizárólag nők vettek részt.

A repülés mintegy 11 percig tartott. A New Shepard rakéta több mint hét perccel az indulás után sikeresen földet ért, a legénységi kapszula pedig ejtőernyők segítségével tért vissza a Földre egy texasi sivatagban, a felbocsátás helyszínének közelében.

A kapszula ajtaját nagyjából tíz perccel a landolás után Jeff Bezos nyitotta ki. A résztvevők saját lábukon hagyták el az űreszközt. Míg más űrutazások után a legénység gyakran segítségre szorul a mozgásban, a mostani rövid időtartamú út nem jelentett nagy megterhelést.

A rakéta a világűr határának tekintett, 100 kilométeres magasságban húzódó Kármán-vonalat is elérte, így a résztvevők rövid időre megtapasztalhatták a mikrogravitáció, vagyis a súlytalanság állapotát.

A küldetéshez nem volt szükség pilótára, mivel az űreszköz teljesen önvezető. Az eseményt élőben közvetítették, a felvétel visszanézhető.

VIDEÓ: Az utazás


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

TUDOMÁNY
A Rovatból
Elképesztő magyar felfedezés: már az oxigénrobbanás előtt is voltak oxigént használó baktériumok
A legkorábbi oxigénhasználó baktériumok akár 900 millió évvel megelőzhették a légköri oxigén növekedését.


Elképesztő magyar kutatók jöttek rá, hogyan alkalmazkodott a földi élet az oxigénhez

A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont kutatói is részt vettek abban a nemzetközi kutatásban, amely új megvilágításba helyezi az oxigén és a baktériumok kapcsolatát, derül ki a kutatási hálózat honlapjáról. A Science tudományos folyóiratban megjelent tanulmányban a kutatók azt vizsgálták, hogyan fejlődtek a baktériumok, és mikor alakult ki náluk az oxigénhasználat képessége.

A kutatás alapját a körülbelül 2,33 milliárd évvel ezelőtt lezajlott Nagy Oxidációs Esemény adta, amely során a cianobaktériumok fotoszintézisének hatására jelentősen megnőtt a Föld légkörének oxigéntartalma. A folyamat pontos időzítése korábban a fosszilis leletek hiánya miatt nehézségekbe ütközött, ezért a kutatók most geológiai és genetikai adatokat is felhasználtak.

A vizsgálat során 1007 baktérium genomját elemezték, és összesen 84 olyan esetet találtak, amikor a baktériumok az anaerob – vagyis oxigénmentes – életmódról az aerob, oxigénhasználó életmódra váltottak. Ezek többsége a Nagy Oxidációs Esemény után történt, azonban legalább három ilyen átmenet jóval korábbra tehető.

A legkorábbi ezek közül közel 900 millió évvel előzte meg az oxigén jelentősebb légköri megjelenését.

A kutatók gépi tanulás segítségével azonosították az ősi aerob baktériumokat, majd bayesi statisztikai módszerekkel becsülték meg megjelenésük idejét. Feltételezésük szerint ezek a baktériumok a légkör oxigéndúsabbá válása után fejlődhettek ki.

A tanulmány szerint a ma élő baktériumok közös őse körülbelül 4,4–3,9 milliárd éve élt. A baktériumok főbb törzsei ennél később, 2,5–1,8 milliárd éve jelentek meg, míg számos ma ismert baktériumcsalád 0,75–0,6 milliárd évvel ezelőtt alakult ki, nagyjából az állati és növényi élet megjelenésének idején.

A kutatók egy új megközelítést alkalmaztak, amely a genetikai, fosszilis és geokémiai adatok együttes elemzésén alapul. Ez a módszer segíthet jobban megérteni az élet korai fejlődését, különösen azoknak a mikrobáknak az esetében, amelyekről nem maradtak fenn fosszíliák. A kutatók szerint a módszer a jövőben más mikroorganizmusok tulajdonságainak vizsgálatára is alkalmas lehet.


Link másolása
KÖVESS MINKET: