prcikk: A koronavírusnak már több ezer mutációja van, és az oltásokkal még tovább nő a számuk | szmo.hu
TUDOMÁNY
A Rovatból

A koronavírusnak már több ezer mutációja van, és az oltásokkal még tovább nő a számuk

A szakemberek szerint természetes folyamatról van szó, amitől nem kell pánikba esni, de folyamatosan figyelni kell az új variánsokat.
Fotó:Pixabay - szmo.hu
2021. január 28.



Az utóbbi hetekben sokakban keltett rémületet, hogy a koronavírusnak új mutációi bukkantak fel, amelyek esetleg veszélyesebbek lehetnek, mint az eddigiek. Az is felmerült, hogy a nagy reményekkel várt oltások hatástalanok lehetnek velük szemben.

Valójában természetes fejlődési folyamatról van szó a New Scientist által megszólaltatott szakemberek szerint.

Azt már bizonyosan tudjuk, hogy a SARS-CoV-2 egy nagy és szokatlanul stabil RNS-genommal rendelkező koronavírus. Ez nagyrészt annak köszönhető, hogy van egy korrigáló funkciója, amely hatékonyan kitörli a másolódás során felmerülő hibákat.

A seattle-i Fred Hutchinson rákkutatóközpont Nextstrain projektje összegyűjtötte a vírus összes publikált genom-szekvenciáját és egy családfát állított belőlük. Ez megmutatja, hogy az eredeti Wuhan-Hu-1 vírus hogyan ágazott el, hogyan terjedt a világban. Átlagos mutációs rátája továbbra is lassú és vérvonalanként havonta stabilan kétszer mutálódik. Az idő elteltével azonban több ezer különböző vérvonal alakult ki. Például már több mint 4000 különböző változata van a tüskeproteinnek, amellyel a vírus feltöri a sejteket, és amely a legtöbb oltás célpontja.

Furcsa módon a legtöbb mutációt inkább az emberi immunrendszer váltja ki, mint az RNS másolódási hibák. A velünk született immunrendszerünk egy általános vírusellenes fegyver, amely találomra visz be hibákat a vírusgenogenomokba, hogy semlegesítse őket, de ez nem mindig sikerül.

A legtöbb életben maradt mutációnak nincsen orvosi jelentősége.

Mindeddig a vírus zavartalanul keringhetett egy kevés védettséggel ellátott széles populációban, és minimális ellenállással vagy, ahogy a fejlődésbiológusok mondják, kevés szelekciós nyomással találkozott. Így fejlődése inkább véletlenszerű genetikai sodródást jelentett, mint alkalmazkodást.

De azért ez nem mindig van így. 2020 májusában kezdett terjedni a 614G-nek nevezett mutáció. Ez valamivel könnyebben fertőz, mint az eredeti, tüskeproteinjének változása miatt. Ma a világban terjedő vírusok 90%-a ez a mutáció.

A közelmúltban ugyancsak gyorsan kezdett terjedni a brit, dél-afrikai és brazíliai variáns. Valószínűleg olyan mutációik vannak, amelyek által könnyebben terjedhetnek, de nem tűnnek a korábbiaknál halálosabbaknak.

Sudhir Kumar, a pennsylvaniai Temple egyetem kutatója szerint a három új variáns hirtelen megjelenése nem azt jelenti, hogy emelkedett a vírus mutációs rátája. Ez egy elkerülhetetlen következménye annak, hogy sokan megfertőződnek és átadják másoknak. Így az új variánsok véletlenül kerülnek felszínre. A könnyen átadhatók biológiai előnyben vannak a többiekkel szemben.

Sharon Peacock, a brit COVID-19 Genomics Uk Consortium vezetője is úgy véli, hogy kivédhetetlenek az újabb változatok.

A legnagyobb aggodalmat az okozza, hogy felbukkanhatnak olyan mutációk, amelyek képessé teszik a vírust az immunrendszer megkerülésére, vagy pedig hasztalanná teszik az oltásokat és gyógyszereket. Ennek akkor nő meg az esélye, amikor elkezdünk szelekciós nyomást gyakorolni a vírusra oltásokkal, gyógyszerekkel és természetes immunitással.

Emma Thompson, a glasgow-i egyetem virológusa megerősítette: most, hogy elkezdték a legveszélyeztetettebbek beoltását, számíthatnak a mutációk számának gyors növekedésére.

Nagy-Britanniában már monitorozzák, ha klinikai vagy járványügyi értelemben valami szokatlan történik, és a genetikusok azonnal a riasztást kiváltó mutáns nyomába erednek. A brit mutációt például úgy szűrték ki, hogy megfigyelték: a karantén-intézkedések mindenütt csökkentették a vírus terjedését, kivéve Kent grófságot.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


TUDOMÁNY
A Rovatból
FOTÓGALÉRIA - Megjöttek az első képek a Földről, lélegzetelállító felvételeket készítettek az Artemis II űrhajósai
Fotókon a kék bolygó, amit otthonunknak hívunk: az amerikai űrügynökség látványos felvételekkel jelentette be, hogy az Artemis II misszió a tervezett útvonal felét már megtette. A képeket Reid Wiseman parancsnok készítette az Orion űrhajó kamerájával.


Az Artemis II misszió ma már több mint félúton jár a Hold felé, a NASA pedig a küldetés pontossága miatt törölte az első, kifelé tartó pályakorrekciós manővert. A négyfős legénység jelenleg az Orion űrhajó kabinját és műszereit készíti elő a hétfői, körülbelül hatórás holdközeli megfigyelési szakaszra.

„E kép közzétételének pillanatában az Artemis II misszió körülbelül félúton van a Hold felé”

– írta az űrügynökség.

Pénteken, egy nappal az indulás után megérkeztek a legénység első felvételei. A Földről készült fotót Reid Wiseman parancsnok készítette az Orion egyik napelemszárnyának végén elhelyezett kamerával. A képeken a szakértők két sarki fényt és az állatövi fényt is azonosították.

Fotókon a Földünk!

A misszió magyar idő szerint csütörtökön, 0 óra 35 perckor indult a NASA floridai indítóállásáról, négy űrhajóssal a fedélzetén: Christina Koch-al, Victor Gloverrel, Reid Wiseman parancsnokkal és Jeremy Hansennel.

A küldetés következő nagy mérföldköve hétfőn várható, amikor az űrhajósok leszállás nélkül megkerülik a Holdat, és egy hatórás periódusban tudományos megfigyeléseket végeznek. Ezek az adatok alapvető fontosságúak lesznek a következő, Artemis III nevű misszió számára, ahol már a tényleges holdra szállás a cél. A tervek szerint a teljes repülés nagyjából tíz napig tart majd.

Via 24.hu


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
TUDOMÁNY
A Rovatból
„Nélkülük az ember sem létezhetne” – elárulták, melyik volt a Föld első növénye
Erin Potter, a New York-i Állami Egyetem tudósa szerint a legkorábbi fotoszintetizáló élőlények tették lehetővé az összetett életet. Ezek az algaszerű szervezetek évmilliók alatt oxigénnel dúsították fel a bolygó légkörét.


Mielőtt fák, virágok és fű borították volna a bolygót, a szárazföld csak kő és por volt. De melyik élőlény volt az, amelyik elsőként lépett a partra, és ezzel elindította a szárazföldi élet forradalmát? Erre a kérdésre igyekezett választ adni Erin Potter, a New York-i Állami Egyetem tudósa a The Conversationben megjelent cikkében.

Ahogy az állatok, úgy a növények élete is a vízben kezdődött. A legkorábbi, növényi eredetű élőlények olyan egyszerű, apró zöld életformák voltak, mint például az algák, amelyek több mint 1 milliárd éve élnek a Föld óceánjaiban és tavaiban. A napfény, a víz és a szén-dioxid felhasználásával cukrokat állítanak elő, és e folyamat, a fotoszintézis melléktermékeként oxigént bocsátanak a légkörbe. A Föld hajnalán ebből nagyon kevés volt,

az oxigén évmilliók alatt halmozódott fel a fotoszintetizáló élőlényeknek köszönhetően. „Ez a változás lehetővé tette a nagyobb és összetettebb élet kialakulását, nélkülük az ember sem létezhetne”

– emelte ki Potter.

A tudósok úgy vélik, hogy az első igazi szárazföldi növények körülbelül 470 millió évvel ezelőtt fejlődtek ki a zöldalgákból. Ezek a korai növények a partvonalak közelében, sekély vízben éltek, ahol a környezetük gyakran változott: néha víz alatt voltak, néha pedig a levegőn. Ez segítette őket abban, hogy lassan alkalmazkodjanak a szárazföldi léthez, ami egy sor új kihívással járt. El kellett kerülniük a kiszáradást, meg kellett tudniuk állni a vízben való lebegés nélkül, és vizet, valamint tápanyagot kellett szerezniük a talajból.

Hogy alkalmazkodjanak, az első növények fontos új tulajdonságokat fejlesztettek ki. Az egyik egy viaszos bevonat, az úgynevezett kutikula volt, amely segített a vizet a növény belsejében tartani. A növények sejtfala emellett erősebb lett, ami lehetővé tette számukra, hogy a gravitáció ellenére függőlegesen álljanak. Az egyszerű, gyökérszerű szerkezetek, az úgynevezett rizoidok pedig a stabil kapaszkodásban, valamint a víz és az ásványi anyagok felszívódásában segítették őket.

Ezek az első növények nagyon kicsik és egyszerűek voltak, hasonlítottak a ma élő mohákhoz, például a májmohákhoz és a becősmohákhoz. Nem volt igazi gyökerük vagy száruk, és közel maradtak a talajhoz.

Ezt bizonyítják például a Cooksonia nevű növénycsalád fosszíliái is, amelyek körülbelül 430 millió évvel ezelőtt éltek, és apró, elágazó száraik voltak, amelyek mindössze néhány centiméter magasra nőttek meg.

Bár ezek a növények méretüket tekintve aprók voltak, hatásuk óriási volt. Idővel egyre több lett belőlük, és a kezdetleges gyökereik segítségével a kövekből talaj lett, ami további növények megtelepedését tette lehetővé.

A több növény több oxigént is jelentett a légkörben, emellett pedig táplálékként és élettérként is szolgáltak, így megindulhattak az állatok is a szárazföld felé.

A növények evolúciójában nagyjából 420 millió évvel ezelőtt jelent meg az a szövet, ami lehetővé tette, hogy a víz és a tápanyag a növény minden részébe eljusson. Ennek köszönhetően magasabbak és erősebbek lehettek, így jutott el a bolygó a körülbelül 360 millió évvel ezelőtti időszakba, amikor

már hatalmas, helyenként 30 méter magas fák borították a tájat. Ezek kidőlve nemcsak tápanyagként szolgáltak más élőlények számára, hanem évmilliók alatt fosszilis energiahordozóvá is alakultak.

Egy másik fontos evolúciós változás 380 millió évvel ezelőtt következett be, amikor

megjelentek a magok,

amelyek védték a növényi „embriókat”, és lehetővé tették számukra, hogy a zord körülményeket is túléljék. Végül 140 millió évvel ezelőtt

megjelentek a virágok, amelyek a növények szaporodását és elterjedését segítették.

Ma a virágos növények jelentik azokat a növényeket, amelyekkel a legtöbbször találkozunk.

Via hvg.hu


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

TUDOMÁNY
A Rovatból
Szenzációs felvételeket készített a Szaturnuszról a Webb és a Hubble űrtávcső
A Webb és a Hubble űrtávcső közös munkája eddig sosem látott részletességgel mutatja a gázóriást. A szakértők szerint ez különösen izgalmas, mert a két űrteleszkóp eltérő „szemmel” nézi a gyűrűs bolygót.


Mintha hagymát hámoznának: a csillagászat két szupersztárja, a Webb és a Hubble űrtávcső most először mutatja meg rétegenként a Szaturnusz légkörét. A két távcső közös munkája példátlan, háromdimenziós képet ad a gázóriásról – írja a NASA és az Európai Űrügynökség közös projektjének honlapja.

A két űrteleszkóp eltérő „szemmel” nézi a gyűrűs bolygót.

Míg a veterán Hubble a látható fény tartományában a felhőzet finom színárnyalatait rögzíti, addig az újgenerációs Webb az infravörös tartományban a légkör különböző mélységeiben rejtőző felhőket és kémiai anyagokat is érzékeli. A két adatsor kombinálásával a tudósok gyakorlatilag felszeletelik a bolygó atmoszféráját.

A Hubble egy évtizedes megfigyelőprogram részeként kapta lencsevégre a Szaturnuszt még 2024 augusztusában, a Webb pedig néhány hónappal később. A képek rögzítésekor a bolygó éppen az északi féltekén tapasztalható nyárból a 2025-ös napéjegyenlőség felé haladt.

A fotók egy rendkívül mozgalmas légkört tárnak fel. A Webb képén egy „szalaghullámnak” nevezett, hosszan fennálló futóáramlat kanyarog, alatta pedig még mindig látszik egy apró folt, a 2011-es „Nagy tavaszi vihar” makacs maradványa. A déli féltekén szintén több vihar örvénylik, melyeket a látható felhők alatt tomboló erős szelek és hullámok formálnak.

A bolygó északi pólusánál lévő ikonikus, hatszög alakú futóáramlás több csúcsa is halványan kivehető mindkét képen. Valószínűleg évtizedekig ez az utolsó nagy felbontású kép a híres hatszögről, mivel az északi pólus hamarosan télbe fordul, és tizenöt évre sötétségbe borul.

A Webb infravörös megfigyelésein a pólusok feltűnően szürkészöld színben játszanak. A tudósok szerint ezt vagy egy magaslégköri aeroszolréteg okozza, amely másként szórja a fényt, vagy pedig sarki fényhez hasonló jelenség, ahol a bolygó mágneses mezejével kölcsönhatásba lépő töltött részecskék keltenek fénylést. A gyűrűk azért különösen fényesek az infravörös képen, mert nagyrészt visszaverő vízjégből állnak, és olyan finom részletek is látszanak rajtuk, mint a küllők és a legkülső, vékony F-gyűrű éles vonala.

A Webb a legnagyobb és legerősebb távcső, amelyet valaha az űrbe bocsátottak. A Hubble űrteleszkóp pedig több mint három évtizede működik, és továbbra is úttörő felfedezéseket tesz, amelyek alakítják az Univerzumról alkotott ismereteinket.

Via esawebb.org


Link másolása
KÖVESS MINKET:


TUDOMÁNY
A Rovatból
Bedöglött a 30 millió dolláros űrvécé – Egy ezer forintos pumpa mentette meg a küldetést
Az Artemis II csúcstechnológiás vécéjének meghibásodását egy hétköznapi háztartási eszközzel oldotta meg a legénység. A NASA és a houstoni irányítás közösen hárította el a „feltöltési” hibát.
Fotó: Unsplash - szmo.hu
2026. április 04.



Egy mindössze 2 fontos, vagyis körülbelül ezer forintos WC-pumpa mentette meg a helyzetet az Artemis II űrhajó 30 millió dolláros, csúcstechnológiás vécéjén. Az indítás után nem sokkal felvillanó hibajelzés komoly fejtörést okozott, de a legénység a houstoni irányítással közösen gyorsan elhárította a problémát.

Az Orion űrhajó ma reggelre érte el útjának felét a Hold felé. A legénység a tervek szerint haladva végzi a fedélzeti rendszerek tesztjeit, a küldetésirányítás pedig megerősítette, hogy a korábban problémás illemhely is újra teljesen működőképes.

A houstoni irányítás a hibaelhárítás után rádión közölte a jó hírt és a használati utasítást.

„Örömmel jelentjük, hogy a vécé használható”

– hangzott el a központból, majd hozzátették: „Javasoljuk, hogy a folyadék feltöltése előtt várják meg, amíg a rendszer elérte az üzemi fordulatszámot, majd a feltöltés után hagyják még egy kicsit futni a rendszert.”.

Nem sokkal a start után villant fel a borostyánsárga figyelmeztető lámpa az Univerzális Hulladékkezelő Rendszeren, jelezve, hogy a vizeletgyűjtő ág nem működik. Bár a szilárd hulladék kezelése zavartalan maradt, a vizeletürítés lehetetlensége egy 10 napos úton komoly kockázatot jelentett volna. A LADbible beszámolója szerint a legénység egy egyszerű WC-pumpával oldotta meg a helyzetet.

Christina Koch, a küldetés specialistája, akit azóta az Artemis II „űrvízvezeték-szerelőjének” is neveznek, megerősítette a háztartási eszköz fontosságát.

„Szeretnék úgy fogalmazni, hogy [a pumpa] a legfontosabb felszerelés az űrben”

– mondta. A NASA szerint egy „feltöltési” (priming) hiba lépett fel, amit a legénység és a földi irányítás közös munkával hárított el.

„Mindannyian megkönnyebbülten fellélegeztünk. Csak egy beállítási hiba volt. Szerencsére most már minden rendszer tökéletesen működik”

– tette hozzá Koch.

Az űrhajó vécéje egy 30 millió dolláros fejlesztés, amely lehetővé teszi, hogy a legénység egy privát fülkében végezze a dolgát. Ez komoly előrelépés a korábbi, bonyolult szerkezeteket vagy lezárt zacskókat használó megoldásokhoz képest.

A helyzet iróniáját az adja, hogy a 4,2 milliárd dolláros küldetésen, amely a közel 100 milliárd dollárra becsült teljes Artemis-program része, egy filléres eszköz bizonyult kulcsfontosságúnak.

A küldetés hátralévő részében a négyfős legénység egy úgynevezett szabad visszatérési pályán kerüli meg a Hold túlsó oldalát, majd visszatér a Földre. Az út során folyamatosan tesztelik az Orion rendszereit, hogy előkészítsék a későbbi Holdra szállást. A tervek szerint a tíz napos út végén az űrhajó az óceánba ereszkedik le.

A hét elején indult útnak az Artemis II küldetés négy űrhajósa, a NASA és a Kanadai Űrügynökség közös legénysége. A 10 napos Hold-kerülő út a 2028-ra tervezett Holdra szállás főpróbája.

A NASA nyilvánosságra hozta az első, a legénység által a Földről készített fotókat is.

Via Space.com, The Guardian


Link másolása
KÖVESS MINKET: