Egy új vérvizsgálat előre jelzi, hogy valakit komolyan fenyeget-e szívroham, stroke, szívelégtelenség vagy a következő négy évben ezek miatt bekövetkező halálozás kockázata.
A vérben lévő fehérjék mérésén alapuló teszt nagyjából kétszer olyan pontos, mint a korábbi kockázatfelmérés. Segíthet annak megállapításában, hogy a betegek meglévő gyógyszerei hatékonyak-e, vagy más gyógyszerekre van-e szükségük a kockázat csökkentéséhez - ismertette a kutatást a The Guardian online kiadása.
A kutatást vezető Dr. Stephen Williams, a coloradói Boulderben működő SomaLogic munkatársa kiemelte, hogy a teszt újabb lépés a személyre szabott gyógyításban.
Az innováció új szív- és érrendszeri gyógyszerek kifejlesztésének felgyorsítására is alkalmas lehet, mivel a klinikai vizsgálatok során gyorsabban lehetne kiértékelni, hogy a gyógyszerjelöltek működnek-e.
Míg a genetikai tesztek bizonyos betegségek kockázatát jelzik, a fehérjeelemzés pontosabb képet adhat arról, hogy a szervek, szövetek és sejtjek mit csinálnak egy adott pillanatban.
Williams és kollégái gépi tanulással elemezték 22 ezer 849 ember vérplazmamintájának 5000 fehérjét, és egy 27 fehérjéből álló együttest azonosítottak, amely előre jelzi a szívroham, a stroke, a szívelégtelenség vagy a négy éven belüli halálozás valószínűségét.
Amikor 11 609 résztvevőn ellenőrizték, megállapították, hogy modelljük nagyjából kétszer olyan pontos, mint a meglévő kockázati felmérések, amelyek a páciens életkorát, nemét, etnikai hovatartozását, kórtörténetét, koleszterinszintjét és vérnyomását veszik figyelembe a szív- és érrendszeri problémák bekövetkezésének valószínűsítésére.
A teszt ráadásul olyan páciens esetében is pontosan meg tudja becsülni a kockázatot, akiknek korábban már volt szívinfarktusa vagy stroke-ja, vagy más betegsége van, és gyógyszereket szed a kockázat csökkentésére.
A kutatás eredményeit a Science Translational Medicine című szaklap friss számában tették közzé.
Egy új vérvizsgálat előre jelzi, hogy valakit komolyan fenyeget-e szívroham, stroke, szívelégtelenség vagy a következő négy évben ezek miatt bekövetkező halálozás kockázata.
A vérben lévő fehérjék mérésén alapuló teszt nagyjából kétszer olyan pontos, mint a korábbi kockázatfelmérés. Segíthet annak megállapításában, hogy a betegek meglévő gyógyszerei hatékonyak-e, vagy más gyógyszerekre van-e szükségük a kockázat csökkentéséhez - ismertette a kutatást a The Guardian online kiadása.
A kutatást vezető Dr. Stephen Williams, a coloradói Boulderben működő SomaLogic munkatársa kiemelte, hogy a teszt újabb lépés a személyre szabott gyógyításban.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Új injekció fordíthatja vissza a porckopást: néhány hét alatt látványos javulást produkált a kísérletekben
Amerikai kutatók egy új, injekciós terápiát fejlesztenek, amely a szervezet saját sejtjeit mozgósítja a porckopás ellen. A sikeres állatkísérletek után az emberi klinikai vizsgálatok akár 18 hónapon belül megkezdődhetnek.
Állatkísérletekben hetek alatt visszafordították a porckopást egyetlen, lassú hatóanyag-leadású injekcióval, amely a szervezet saját sejtjeit ösztönzi a károsodott ízület helyreállítására.
A Coloradoi Egyetem kutatócsoportja szerint ez a megközelítés betöltheti a „műtét vagy semmi” közti űrt, és ha a most következő vizsgálatok is sikeresek, akár 18 hónapon belül eljuthatnak az első emberi próbákig.
A terápia lényege egyetlen, az ízületbe adott injekció, amely lassan és célzottan adja le a hatóanyagot.
A kutatók két irányon dolgoznak: egy gyógyszer-szállító rendszeren, amely ráveszi a porc- és csontsejteket a javításra, valamint egy szintén injekciózható, de a helyszínen megkötő „implantátumon”, amely sejteket toboroz a porchiányok betömésére.
Állatmodellekben néhány hét alatt látványos szerkezeti és funkcionális javulást értek el.
Az első állatkísérletes szakasz már lezárult, a csapat most a második, a biztonságosságot és toxikológiát vizsgáló fázisra készül, amely már az emberi tesztek előszobája.
„Két év alatt sikerült eljutnunk egy holdraszállás-szerű ötlettől a terápiák kifejlesztésén át odáig, hogy bebizonyítsuk: állatoknál visszafordítják az oszteoartritiszt” – mondta Stephanie Bryant, a Coloradoi Egyetem vegyész- és biomérnök professzora. Hozzátette, a céljuk nem csupán a fájdalom csökkentése és a romlás megállítása.
A cél, hogy ne csak a fájdalmat kezeljék, hanem véget vessenek ennek a betegségnek. A jelenlegi gyakorlatban ugyanis a porckopásban szenvedő betegeknek kevés lehetőségük van.
„Jelenleg sok beteg számára vagy egy hatalmas, drága műtét az opció, vagy a semmi. A kettő között nincs sok lehetőség”.
Fontos azonban, hogy a most bemutatott eredmények egyelőre állatkísérletekből származnak, és független szakmai lektoráláson még nem estek át. A humán klinikai vizsgálatok megkezdésének tervezett 18 hónapos időtávja is attól függ, hogy a következő biztonsági tesztek milyen eredménnyel zárulnak.
A Stanford Egyetem kutatói nemrég egy, az öregedéssel összefüggő fehérje gátlásával értek el porc-regenerációt állatokban, míg a testsúlycsökkentő hatásáról ismert semaglutid hatóanyag (az Ozempic és a Wegovy összetevője) szintén ígéretesnek bizonyult a porc egészségének megőrzésében.
Állatkísérletekben hetek alatt visszafordították a porckopást egyetlen, lassú hatóanyag-leadású injekcióval, amely a szervezet saját sejtjeit ösztönzi a károsodott ízület helyreállítására.
A Coloradoi Egyetem kutatócsoportja szerint ez a megközelítés betöltheti a „műtét vagy semmi” közti űrt, és ha a most következő vizsgálatok is sikeresek, akár 18 hónapon belül eljuthatnak az első emberi próbákig.
A terápia lényege egyetlen, az ízületbe adott injekció, amely lassan és célzottan adja le a hatóanyagot.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
A világűr halálosan csendes, mégis van egy mód, hogy meghalljuk a fekete lyukat
A hang nem terjed a vákuumban, de a NASA kutatói a fekete lyukak körüli nyomáshullámokat képesek lefordítani. Az eljárással a kozmikus jelek a hallható frekvenciatartományba kerülnek át.
A világűr vákuumában a hang nem terjed, így ha valaki űrruha nélkül sodródna a csillagok között, teljes csendben érné a vég.
Ennek oka, hogy a hanghullámok terjedéséhez közegre van szükség, ahol a részecskék lökdösve adják át egymásnak a rezgési energiát, az űrben azonban az anyag ehhez túlságosan ritka.
Mégis van mód arra, hogy „meghalljuk” akár egy fekete lyukat is.
A megoldás nem a hanghullámok közvetlen észlelésében, hanem más kozmikus jelek lefordításában rejlik.
A csillagászok az univerzumból érkező jelek többségét az elektromágneses spektrum különböző tartományaiban (például rádióhullámként vagy röntgensugárzásként), plazmahullámként, vagy a téridő szövetének fodrozódásaiként, gravitációs hullámként érzékelik. Ezeket az adatokat a kutatók képesek a hallható tartományba átültetni. A folyamatot adatszonifikációnak nevezik.
A gyakorlatban ez többféleképpen történhet. A NASA egyes projektjeiben csillagászati képek adatait alakítják hanggá, ahol a fénypontokból hangjegyek lesznek.
Más esetekben a hullámadatokat képezik le hallható frekvenciákra. Ilyenek például a szupernagy tömegű fekete lyukak körüli forró gázban terjedő nyomáshullámok, vagy a Föld mágneses mezejének erővonalai mentén futó plazmahullámok.
A Naprendszer égitestjei is egyedi „hangképeket” adnak. A Nap felszínén fortyogó, Texas államnál is nagyobb konvekciós cellák zaja a becslések szerint fülsiketítő, 100 decibeles bömbölésként hallatszana, ha a hang terjedhetne az űrben.
A Szaturnusz és a Jupiter gyűrűrendszerükkel és holdjaikkal olyan jeleket bocsátanak ki, amelyek lefordítva idegen kultúrák kísérteties zenéjére emlékeztetnek.
Az első ilyen jellegű észlelést Karl Guthe Jansky csillagász végezte 1933-ban, amikor egy forgatható rádiótávcsővel azonosította a Tejútrendszer központjából érkező, állandó sziszegő rádiózajt.
Az adatok hanggá alakítása nemcsak szórakoztató, de tudományosan is hasznos.
A kutatók számára ez egy újfajta módszer az adatok megtapasztalására, ami segíthet olyan finom részletek vagy mintázatok felfedezésében, amelyek a vizuális ábrázolásokon esetleg rejtve maradnának.
A világűr vákuumában a hang nem terjed, így ha valaki űrruha nélkül sodródna a csillagok között, teljes csendben érné a vég.
Ennek oka, hogy a hanghullámok terjedéséhez közegre van szükség, ahol a részecskék lökdösve adják át egymásnak a rezgési energiát, az űrben azonban az anyag ehhez túlságosan ritka.
Mégis van mód arra, hogy „meghalljuk” akár egy fekete lyukat is.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Magyar kutatók vizsgáltak egy egyiptomi múmiát, meglepő dologra bukkantak
A Semmelweis Egyetem legmodernebb CT-jével vizsgálták a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum egyiptomi leleteit. Egy korábban madárnak hitt leletről kiderült, hogy valójában egy emberi lábfej.
Kórházi csúcstechnológiával, roncsolás nélkül vizsgálják Budapesten az ókori egyiptomi múmiákat: a felvételek egy korábban madárnak hitt leletről kimutatták, hogy valójában egy felnőtt ember lába, egy másik leleten pedig csontritkulás jelei látszanak.
A Semmelweis Egyetem legújabb, fotonszámlálós CT-jével készítettek részletes felvételeket több, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban őrzött egyiptomi maradvány belső szerkezetéről. A vizsgálatról a ScienceAlert számolt be a Semmelweis Egyetem közleménye alapján.
A korszerű berendezés a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központjához tartozó múzeum leleteit világította át, lehetővé téve, hogy a kutatók a pólyák megbontása nélkül jussanak új adatokhoz.
„A vizsgálatok célja, hogy a lehető legpontosabb képet kapjuk a maradványok belső szerkezetéről, esetleges rendellenességeiről és az alkalmazott konzerválási technikákról” – mondta Dudás Ibolyka, az egyetem klinikai főorvosa és radiológusa.
Bár a múzeum leleteit korábban is vizsgálták, a mostani technológia teljesen új lehetőségeket nyit meg. Scheffer Krisztina, a gyűjtemény kurátora szerint „a mostani felvételek minden eddiginél részletesebb képet nyújtanak, és várhatóan új, tudományosan megalapozott eredményeket hoznak az évtizedek óta őrzött maradványokról.”
Az első eredmények máris igazolták a várakozásokat. Egyik legérdekesebb lelet egy bepólyált köteg volt, melynek tartalmát eddig csak találgatták.
A CT-felvételek azonban egyértelművé tették, hogy a csomag egy felnőtt ember lábfejét tartalmazza.
Egy másik, mumifikált lábról készült felvétel arra utal, hogy az egykori tulajdonosa csontritkulásban szenvedett.
A múzeum a vizsgált maradványokhoz az 1965-ös alapítása idején jutott hozzá. Hat leletet vetettek alá radiokarbonos kormeghatározásnak, de csak három esetben kaptak megbízható eredményt. Ezek közül a legrégebbi maradvány Krisztus előtt 401 és 259 között élt emberé volt.
„Az eddigi eredmények alapján nyilvánvaló, hogy a modern képalkotó technológia új távlatokat nyit a múmiakutatásban” – mondta Scheffer Krisztina.
A kutatók a további elemzésektől azt várják, hogy még többet elárulnak majd az egyének életéről és a testüket megőrző eljárásokról. A kurátor szerint a módszer „képes olyan információkat feltárni több ezer éves leletekben, amelyek anélkül válnak láthatóvá, hogy kárt tennénk bennük.”
Kórházi csúcstechnológiával, roncsolás nélkül vizsgálják Budapesten az ókori egyiptomi múmiákat: a felvételek egy korábban madárnak hitt leletről kimutatták, hogy valójában egy felnőtt ember lába, egy másik leleten pedig csontritkulás jelei látszanak.
A Semmelweis Egyetem legújabb, fotonszámlálós CT-jével készítettek részletes felvételeket több, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban őrzött egyiptomi maradvány belső szerkezetéről. A vizsgálatról a ScienceAlert számolt be a Semmelweis Egyetem közleménye alapján.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Videó: Rekorddöntő Hold-kerülés után a Csendes-óceánba csobbant az Artemis-2
A négyfős legénységet szállító Orion űrkapszula magyar idő szerint hajnali kettő után landolt Kalifornia partjainál. A sikeres vízre szállást követően a haditengerészet azonnal megkezdte a mentést.
Szombat hajnalban, magyar idő szerint 02:07-kor a Csendes-óceánba csobbant az Integrity névre keresztelt Orion űrkapszula, sikeresen lezárva az Artemis-2 tíz napig tartó, Holdat megkerülő küldetését.
A négyfős legénységet a kaliforniai partoknál várakozó amerikai haditengerészet egységei perceken belül kiemelték és a USS John P. Murtha fedélzetére szállították.
A NASA egy videót is közzétett a Facebook-oldalán a küldetésről, amin a landolás is látható:
A landolás pontossága a küldetésirányítás szerint tökéletes volt - közölte a NASA.
A több mint egymillió kilométeres út során a legénység mintegy 253 ezer mérföldre távolodott el a Földtől, ami új távolsági rekordot jelent az emberes űrrepülés történetében.
A Föld légkörébe visszatérve a kapszula sebessége megközelítette a hangsebesség 35-szörösét, ami alig maradt el az Apollo-10 által 1969-ben felállított csúcstól.
Az űrhajósok több mint hétezer nagy felbontású felvételt készítettek a Hold eddig ember által nem látott túlsó oldaláról, és javaslatot tettek két újonnan azonosított kráter elnevezésére is: az egyiket az űrkapszulájuk után Integritynek, a másikat a küldetésparancsnok néhai feleségének tiszteletére Carrollnak neveznék el.
A fotózás mellett a küldetés elsődleges célja a rendszerek éles tesztelése volt. Az űrhajósok kipróbálták az ivóvíz-adagolót, az ételek újrahidratálását, a levegő szén-dioxid-mentesítő berendezését, valamint gyakorolták az új űrruhák fel- és levételét, amelyek vészhelyzet esetén elvileg hat napig képesek életben tartani viselőjüket.
A tesztek során egyetlen komolyabb anomália jelentkezett: a fedélzeti vécé ürítőrendszerével több napon át probléma volt, ami miatt az űrhajósoknak időnként vészhelyzeti megoldásokra kellett támaszkodniuk.
A NASA a hiba okát a kapszula visszatérése után részletesen kivizsgálja.
A történelmi küldetés legénységét Reid Wiseman parancsnok, Victor J. Glover pilóta, Christina H. Koch és a kanadai Jeremy Hansen küldetésspecialisták alkották.
Ezzel Koch lett az első nő, Glover az első színesbőrű, Hansen pedig az első nem amerikai állampolgár, aki megkerülte a Holdat.
Az április elsejei sikeres fellövést többhetes csúszás előzte meg.
Az indítást eredetileg februárra tervezték, de egy üzemanyag-szivárgás, majd a rakéta héliumrendszerében felfedezett újabb probléma miatt többször is el kellett halasztani a startot.
A sikeres visszatérés után az űrügynökség már a jövőbe tekint, amelynek terveit épp a közelmúltban írták át.
Az eredetileg 2028-ra tervezett, Holdra szállást is magában foglaló Artemis-3 küldetést egy évvel előrehozták 2027-re, de a célja már nem a Hold felszíne, hanem egy Föld körüli pályán végrehajtott, emberek nélküli dokkolási teszt lesz.
A NASA a jövőben nagyjából tízhavonta szeretne missziókat indítani, és a fellövések felgyorsítása érdekében egyszerűsítik a hordozórakétát is: lecserélik azt a hajtóműfokozatot, amely a korábbi héliumszivárgást okozta, és egy egyszerűbb, már bizonyított technológiához térnek vissza.
Szombat hajnalban, magyar idő szerint 02:07-kor a Csendes-óceánba csobbant az Integrity névre keresztelt Orion űrkapszula, sikeresen lezárva az Artemis-2 tíz napig tartó, Holdat megkerülő küldetését.
A négyfős legénységet a kaliforniai partoknál várakozó amerikai haditengerészet egységei perceken belül kiemelték és a USS John P. Murtha fedélzetére szállították.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
