Egy új vérvizsgálat előre jelzi, hogy valakit komolyan fenyeget-e szívroham, stroke, szívelégtelenség vagy a következő négy évben ezek miatt bekövetkező halálozás kockázata.
A vérben lévő fehérjék mérésén alapuló teszt nagyjából kétszer olyan pontos, mint a korábbi kockázatfelmérés. Segíthet annak megállapításában, hogy a betegek meglévő gyógyszerei hatékonyak-e, vagy más gyógyszerekre van-e szükségük a kockázat csökkentéséhez - ismertette a kutatást a The Guardian online kiadása.
A kutatást vezető Dr. Stephen Williams, a coloradói Boulderben működő SomaLogic munkatársa kiemelte, hogy a teszt újabb lépés a személyre szabott gyógyításban.
Az innováció új szív- és érrendszeri gyógyszerek kifejlesztésének felgyorsítására is alkalmas lehet, mivel a klinikai vizsgálatok során gyorsabban lehetne kiértékelni, hogy a gyógyszerjelöltek működnek-e.
Míg a genetikai tesztek bizonyos betegségek kockázatát jelzik, a fehérjeelemzés pontosabb képet adhat arról, hogy a szervek, szövetek és sejtjek mit csinálnak egy adott pillanatban.
Williams és kollégái gépi tanulással elemezték 22 ezer 849 ember vérplazmamintájának 5000 fehérjét, és egy 27 fehérjéből álló együttest azonosítottak, amely előre jelzi a szívroham, a stroke, a szívelégtelenség vagy a négy éven belüli halálozás valószínűségét.
Amikor 11 609 résztvevőn ellenőrizték, megállapították, hogy modelljük nagyjából kétszer olyan pontos, mint a meglévő kockázati felmérések, amelyek a páciens életkorát, nemét, etnikai hovatartozását, kórtörténetét, koleszterinszintjét és vérnyomását veszik figyelembe a szív- és érrendszeri problémák bekövetkezésének valószínűsítésére.
A teszt ráadásul olyan páciens esetében is pontosan meg tudja becsülni a kockázatot, akiknek korábban már volt szívinfarktusa vagy stroke-ja, vagy más betegsége van, és gyógyszereket szed a kockázat csökkentésére.
A kutatás eredményeit a Science Translational Medicine című szaklap friss számában tették közzé.
Egy új vérvizsgálat előre jelzi, hogy valakit komolyan fenyeget-e szívroham, stroke, szívelégtelenség vagy a következő négy évben ezek miatt bekövetkező halálozás kockázata.
A vérben lévő fehérjék mérésén alapuló teszt nagyjából kétszer olyan pontos, mint a korábbi kockázatfelmérés. Segíthet annak megállapításában, hogy a betegek meglévő gyógyszerei hatékonyak-e, vagy más gyógyszerekre van-e szükségük a kockázat csökkentéséhez - ismertette a kutatást a The Guardian online kiadása.
A kutatást vezető Dr. Stephen Williams, a coloradói Boulderben működő SomaLogic munkatársa kiemelte, hogy a teszt újabb lépés a személyre szabott gyógyításban.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
„Nagyon valószínűtlen, hogy ez véletlen” – halállista sokkolja Amerikát: egymás után tűnnek el és halnak meg a titkos kutatásokhoz hozzáférő tudósok
A Képviselőház Felügyeleti Bizottsága hivatalos tájékoztatást kért az FBI-tól és más ügynökségektől a tudóshalálok ügyében. A lépés növeli a politikai nyomást a nyomozó szerveken.
„Ha egy tudós eltűnik, az is aggasztó. De ha tíz tudós hirtelen meghal vagy eltűnik, akiknek mind fejlett biztonsági engedélyük van érzékeny kutatásokhoz hozzáféréssel, az már nemzeti aggodalomra ad okot” – mondta Michio Kaku elméleti fizikus egy interjúban, amelyet a Fox News Digital közölt.
A neves kutató szerint a helyzet példátlan, és olyan mintázatot rajzol ki, ami nemzetbiztonsági szintű figyelmet érdemel.
A fizikus úgy fogalmazott, ilyet még nem látott: ez szerinte példátlan, és nemzetbiztonsági ügyként kell kezelni. Nem azt mondja, hogy bizonyítottan összeesküvésről van szó, hanem azt, hogy a következő lépésnek annak kell lennie, hogy megnézzék,
van-e közös pont az érintettek munkájában. Ugyanazon kutatási területhez, ugyanahhoz a titkos programhoz, katonai vagy nukleáris fejlesztéshez kapcsolódtak-e.
A felvetés súlyát jelzi, hogy a Fehér Ház és a kongresszus is lépett: átfogó vizsgálatot ígérnek, hogy kiderítsék, valóban egy baljós terv részeit látjuk-e, vagy csupán egymástól független, tragikus véletlenek sorozatát fűzi össze a közösségi média és a politikai érdeklődés. A válaszhoz a tényeknél kell kezdeni, az egyes eseteknél, amelyekből a riasztó teória összeállt.
A lista egyik leggyakrabban emlegetett szereplője William „Neil” McCasland, egy 68 éves, nyugalmazott vezérőrnagy, aki február 27-én tűnt el albuquerque-i otthonából. A megyei seriffhivatal aprólékos idővonalat tett közzé: a felesége délelőtt 11 óra körül ment el otthonról, és amikor egy órával később hazaért, a férjét már nem találta.
A házban maradt a telefonja, a szemüvege és a viselhető okoseszközei, de hiányzott a túrabakancsa, a pénztárcája és egy .38-as kaliberű revolvere.
A hatóságok szerint jelenleg nincs bizonyíték idegenkezűségre, de a nyomozás továbbra is zajlik. Hasonlóan rejtélyes Monica Jacinto Reza, a NASA Jet Propulsion Laboratory anyagtudományi vezetőjének esete, aki tavaly júniusban egy túra során tűnt el a kaliforniai Angeles Nemzeti Erdőben. A kiterjedt keresések ellenére azóta sem került elő.
Amy Eskridge antigravitációs technológiával foglalkozott, nyíltan beszélt arról, hogy fenyegetik, majd 34 évesen meghalt. „Veszélyben az életem” – ezt mondta halála előtt az UFO-technológiát kutató tudós.
A hivatalos verzió szerint önmaga ellen fordított fegyver végzett. Csakhogy az ügy körül azóta is sok a kérdőjel, sem a rendőrség, sem az igazságügyi orvosszakértők nem hoztak nyilvánosságra részletes információkat arról, hogy pontosan milyen vizsgálat zajlott.
A tudós antigravitációs technológia kutatásával foglalkozott, vagyis azzal az elképzeléssel, hogy a gravitáció valamilyen módon szabályozható, csökkenthető vagy akár ki is oltható lenne. Ha ilyesmi tényleg működne, az nemcsak az űrutazást borítaná fel, hanem az energiatermelést is.
A listán szerepelnek más tragédiák is: Carl Grillmair, a Caltech és az IPAC 67 éves csillagásza február 16-án lőfegyver áldozata lett Los Angeles megyében; a rendőrség letartóztatta és meggyanúsította a 29 éves Freddy Snydert – írta a The Guardian. Nuno F. G. Loureiro, az MIT 47 éves plazmafizikusa tavaly decemberben halt meg, miután lelőtték Brookline-ban. A hatóságok az ügyet a Brown Egyetemen történt korábbi lövöldözéshez kötik, amelynek gyanúsítottja, Cláudio M. N. Valente később öngyilkos lett – számolt be róla a CBS News.
A névsorban olyan kutatók is helyet kaptak, akiknek halála nem bűncselekményhez köthető. Frank Werner Maiwald, a JPL egy másik munkatársa 2024 júliusában hunyt el, ahogy azt a részletes szakmai nekrológja is dokumentálja. Kollégája, Michael David Hicks 2023 júliusában halt meg; pályáját és a DART-misszióban betöltött szerepét a tudományos közösség méltatta. Jason Thomas, a Novartis 45 éves kutatója tavaly decemberi eltűnése után idén márciusban került elő holtan egy massachusettsi tóból; a hatóságok közlése szerint az ügyben sem merült fel bűncselekmény gyanúja – jelentette a Yahoo News.
Bár az esetek jellege eltérő, a politikai és intézményi reakciók gyorsak és határozottak voltak. Karoline Leavitt, a Fehér Ház szóvivője múlt héten egy sajtótájékoztatón közölte, hogy a felmerült jogos kérdések miatt az adminisztráció komolyan veszi a helyzetet. „A Fehér Ház minden releváns ügynökséggel és az FBI-jal együttműködve holisztikusan átnézi az ügyeket, hogy azonosítsa az esetleges közös vonásokat. Egy követ sem hagyunk felfordítatlanul” – fogalmazott a Bay News 9 tudósítása szerint. Donald Trump elnök is megszólalt, „elég komolynak” nevezve az ügyet. A Képviselőház Felügyeleti Bizottsága, James Comer elnök vezetésével, hivatalos levelekben kért tájékoztatást többek között az Energiaügyi és a Védelmi Minisztériumtól, a NASA-tól és az FBI-tól.
Nagyon valószínűtlen, hogy ez véletlen.
A politikai gépezet beindulásával párhuzamosan azonban megszólaltak a szkeptikus hangok is, amelyek óva intenek a túlzó következtetésektől. A Washington Post egy elemzésben rámutatott, hogy a feltételezett „minta” valójában egymástól teljesen független eseteket – gyilkosságot, öngyilkosságot, természetes halált és eltűnést – mos össze, és eddig semmilyen bizonyíték nem utal szervezett összefüggésre. Jen Golbeck, a Marylandi Egyetem professzora élesen fogalmazott: „Rengetegen dolgoznak nemzeti laboroknál és egyetemeken… közülük egyesek eltűnnek, öngyilkosok lesznek vagy meghalnak.” Az Ars Technica arra hívta fel a figyelmet, hogy a listákat gyakran válogatott, bulváros forrásokból állítják össze, és több esetben a hozzátartozók kifejezetten tiltakoztak a spekulációk ellen. Az Atlantic publicistája pedig odáig ment, hogy badarságnak nevezte, hogy a történet a politika legmagasabb szintjeire jutott, miközben elismerte, hogy a közvélemény fogékony az ilyen típusú, mintázatokat kereső narratívákra.
Nem ez az első alkalom, hogy tudósok halálesetei körül rejtélyes elméletek kapnak szárnyra. A 2000-es évek elején a „meggyilkolt mikrobiológusok” listái terjedtek futótűzként, de a későbbi tényellenőrzések kimutatták, hogy a legtöbb esetben semmilyen bizonyítható kapcsolat nem volt az áldozatok között. Hasonló mintázatelméletek keringtek a brit GEC-Marconi védelmi cég mérnökeinek 1980-as évekbeli halálesetei kapcsán is. A történelem azt mutatja, hogy az időben és jellegükben eltérő tragédiák kényszerű összefűzése gyakran vezet téves következtetésekhez.
A vizsgálatnak pontosan az lenne a feladata, hogy módszeresen feltárja, létezik-e bármilyen valós közös nevező, legyen az kutatási terület, biztonsági hozzáférési szint vagy földrajzi elhelyezkedés.
Persze a titkos megbízatások lényege éppen az, hogy titkosak. Kevesen fognak tehát megszólalni, vagy érdemi információkat adni a kérdésekre. Sőt, valószínű, hogy a válaszok már önvédelemből is azok lesznek, amiket William McCasland felesége egy Facebook-bejegyzésben tett, hangsúlyozva, hogy férjének régi, hétköznapi jogosultságai voltak, és „nem valószínű”, hogy „elavult titkai” miatt rabolták volna el.
„Ha egy tudós eltűnik, az is aggasztó. De ha tíz tudós hirtelen meghal vagy eltűnik, akiknek mind fejlett biztonsági engedélyük van érzékeny kutatásokhoz hozzáféréssel, az már nemzeti aggodalomra ad okot” – mondta Michio Kaku elméleti fizikus egy interjúban, amelyet a Fox News Digital közölt.
A neves kutató szerint a helyzet példátlan, és olyan mintázatot rajzol ki, ami nemzetbiztonsági szintű figyelmet érdemel.
A fizikus úgy fogalmazott, ilyet még nem látott: ez szerinte példátlan, és nemzetbiztonsági ügyként kell kezelni. Nem azt mondja, hogy bizonyítottan összeesküvésről van szó, hanem azt, hogy a következő lépésnek annak kell lennie, hogy megnézzék,
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Rekordmelegek a tengerek, komoly az esélye egy szuper El Niño-nak – A kutatók szerint év végére várható a jelenség
Az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal kiadta legfrissebb előrejelzését. Legutóbb a 2015/2016-os szezonban volt tapasztalható a jelenség, amely most a világ egyes régióiban súlyos aszályt, máshol heves viharokat okozhat.
Rekordközeli, 20,97 Celsius-fokos átlaghőmérsékletet mértek a világ tengerein márciusban, miközben az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal (NOAA) már 25 százalék esélyt ad arra, hogy az év végére egy különösen erős jelenség alakuljon ki.
Ezt a köznyelvben szuper El Niñónak nevezik, bár a meteorológusok hivatalosan a „nagyon erős” kategóriát használják, ha a Csendes-óceán középső és keleti részén a víz felszíni hőmérséklete legalább 2 Celsius-fokkal meghaladja az átlagot – írta az Időkép.
A NOAA 50 százalékra teszi egy erős, és 25 százalékra egy nagyon erős, azaz a köznyelvben szupernek nevezett El Niño valószínűségét.
Emily Becker, a Miami Egyetem professzora a tavaszi előrejelzések bizonytalanságára hívta fel a figyelmet, mivel a modellek ilyenkor még hajlamosak túlzó jóslatokra: „kora ősszel fogjuk biztosan tudni, hogy lesz-e szuper El Niño”. A professzor szerint „a tavaszi előrejelzéseknél a számítógépes modellek hajlamosak jóval erősebb felszíni hőmérsékletet jósolni a trópusi Csendes-óceánon, mint ami végül bekövetkezik”.
Az esetlegesen közelgő jelenség komoly gazdasági károkkal is járhat, és a globális felmelegedés folyamatát is gyorsíthatja.
Legutóbb a 2015/2016-os szezonban volt példa nagyon erős El Niñóra, ami összefüggésbe hozható volt a Csendes-óceán északi részének rekorderős hurrikánszezonjával, Puerto Rico vízhiányával és Etiópia aszályával is.
A mostani helyzetet a Copernicus Klímaváltozási Szolgálatának adatai is alátámasztják. Carlo Buontempo, a szolgálat igazgatója szerint a márciusi adatok kijózanító képet festenek.
A szakember szerint „a globális hőmérséklet 1,48 fokkal haladta meg az iparosodás előtti szintet, az arktiszi tengeri jég kiterjedése rekordalacsony volt, a tengerfelszín hőmérséklete pedig ismét a történelmi csúcsok közelébe emelkedett”.
További előjel, hogy a Csendes-óceán felszín alatti vizeinek hőmérséklete már most elérte az átlagosnál 6 Celsius-fokkal magasabb szintet.
A jelenség egyik konkrét hatása, hogy befolyásolja az atlanti hurrikánszezont. A Colorado Állami Egyetem tudósai az átlagosnál gyengébb szezont jósoltak, mivel az El Niño fokozza a szélnyírást az Atlanti-óceán felett, ami visszafogja a viharok intenzitását.
Magyarországra és Közép-Európára az El Niño közvetlen hatása gyengébb, de statisztikailag enyhébb, csapadékosabb telet hozhat, és növelheti a szélsőséges időjárási események, például a súlyos aszályok és a nagyobb áradások kockázatát.
Rekordközeli, 20,97 Celsius-fokos átlaghőmérsékletet mértek a világ tengerein márciusban, miközben az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal (NOAA) már 25 százalék esélyt ad arra, hogy az év végére egy különösen erős jelenség alakuljon ki.
Ezt a köznyelvben szuper El Niñónak nevezik, bár a meteorológusok hivatalosan a „nagyon erős” kategóriát használják, ha a Csendes-óceán középső és keleti részén a víz felszíni hőmérséklete legalább 2 Celsius-fokkal meghaladja az átlagot – írta az Időkép.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Áttörés a porckopás kezelésében! Eljöhet a kor, amikor nem lesz szükség térdprotézisre?
A Science folyóiratban publikált tanulmány szerint egy új szer megállította az osteoarthritist állatkísérletekben. A 15-PGDH-gátló hatására a sérült térdízületekben nem alakult ki a várható porckopás.
Egyetlen, életkorral felhalmozódó fehérje gátlása idős egerekben visszafordította a kopást, és a saját porctermelő sejtek „fiatalosabb” üzemmódra váltottak – a kutatók szerint ezzel közelebb kerülhetünk ahhoz, hogy egyszer valóban elkerülhető legyen a csípő- és térdprotézis.
Az osteoarthritis, vagyis az ízületi porckopás milliók életét keseríti meg fájdalommal és a mozgás korlátozásával, miközben a jelenlegi terápiák leginkább csak a tüneteket enyhítik.
A betegség kialakulásában ismert szerepet játszik az elhízás, a cukorbetegséghez hasonló anyagcserezavarok és a krónikus gyulladás, de a porc tényleges helyreállítására eddig nem volt megoldás.
A kutatók figyelme egy 15-PGDH nevű fehérjére irányult, amelynek szintje az életkorral emelkedik a szervezetben, és gátolja a szövetek javító mechanizmusait, valamint a gyulladáscsökkentő folyamatokat. A Stanford Egyetem tudósai arra voltak kíváncsiak, hogy ennek a fehérjének a blokkolása hatással lehet-e a porckopásra.
Az állatkísérletek eredményei minden várakozást felülmúltak. Idős egerek elvékonyodott térdporca a 15-PGDH-gátló kezelés hatására újra megvastagodott. Amikor pedig fiatal, sérült egereken végezték el a tesztet, a szer megvédte őket a sérülés okozta porckopás tipikus jeleinek kialakulásától. Egy másik kísérletben, ahol az elülső keresztszalag-sérülést modellezték, a kezelt állatoknál nem fejlődött ki a normálisan várható osteoarthritis, sőt, a járásuk is egyenletesebbé vált, és jobban terhelték a sérült lábukat, ami a fájdalom csökkenésére utal. A felfedezésről a kutatók a Science folyóiratban számoltak be.
A legizgalmasabb, hogy
a hatás nem őssejteken múlott, hanem a már meglévő, saját porcsejtek (chondrocyták) programozódtak újra egy egészségesebb, funkcionálisabb állapotba.
A módszer hatékonyságát emberi szöveteken is igazolták: térdprotézis-műtétből származó porcminták a kezelés hatására merevebbé váltak és a gyulladás jelei is csökkentek bennük. Helen Blau, a Stanford Egyetem mikrobiológusa szerint a felfedezés teljesen új utat nyithat a szövetregenerációban. „Ez a felnőtt szövetek regenerálásának egy új módja, és jelentős klinikai ígérettel bír az öregedés vagy sérülés okozta ízületi gyulladás kezelésében” – mondta a kutató. Hozzátette, eredetileg őssejteket kerestek a folyamat mögött.
„Őssejteket kerestünk, de egyértelmű, hogy nem vesznek részt benne. Ez nagyon izgalmas.”
Nidhi Bhutani ortopédkutató szerint a mechanizmus valóban átformálta a gondolkodásukat a szövetek helyreállításáról. „Világos, hogy a porcban már meglévő sejtek nagy csoportjának génkifejeződési mintázata változik meg. Ezen sejtek regenerációjának célzásával lehetőségünk nyílhat arra, hogy klinikailag nagyobb hatást érjünk el” – magyarázta.
A klinikai alkalmazás felé vezető utat meggyorsíthatja, hogy egy másik, izomgyengeséget célzó vizsgálatban egy 15-PGDH-gátlót már teszteltek embereken, és nem merültek fel komoly biztonsági aggályok. Helen Blau rendkívül bizakodó.
„Nagyon izgatottak vagyunk a lehetséges áttörés miatt. Képzeljük el, hogy a meglévő porcot növesztjük újra, és elkerüljük az ízületi protézist.”
Eközben egy teljesen más irányból is biztató hírek érkeztek. Egy kínai–amerikai kutatócsoport kimutatta, hogy a fogyasztószerként ismert semaglutid a súlyvesztéstől függetlenül is védi az ízületeket. A szer átprogramozza a porcsejtek anyagcseréjét, így azok több energiát tudnak termelni.
A kísérletekben a semaglutiddal kezelt, elhízott és ízületi kopásban szenvedő egereknek és embereknek is csökkent a fájdalma és a porckárosodása.
A hatás akkor is megmaradt, amikor egy kontrollcsoport pontosan ugyanannyit evett, mint a kezelt állatok, ami bizonyítja, hogy a javulás nem csupán a kisebb testsúly miatti tehermentesítésnek köszönhető.
Egy harmadik, szintén ígéretes megközelítés a Coloradói Egyetem mérnökeitől származik, akik egy lassan felszabaduló, ízületbe fecskendezhető gyógyszer-beviteli rendszert fejlesztenek. Állatkísérletekben ez az „egyszeri injekció” heteken belül képes volt helyreállítani a sérült porcot és csontot. Stephanie Bryant vegyész- és biológiai mérnök szerint a céljuk nem kevesebb, mint a betegség felszámolása.
„Két év alatt jutottunk el egy merész ötlettől addig, hogy bemutassuk, ezek a terápiák visszafordítják az osteoarthritist állatokban”
– mondta Bryant. „A célunk nem csupán a fájdalom kezelése és a progresszió megállítása, hanem a betegség megszüntetése.” A csapat reményei szerint 18 hónapon belül elindulhatnak a klinikai vizsgálatok.
Bár ezek a fejlesztések még kísérleti fázisban vannak, és időbe telik, mire elérhetővé válnak a betegek számára, a tudomány több, egymástól független úton halad afelé, hogy az ízületi kopás ne egy visszafordíthatatlan állapot, hanem egy gyógyítható betegség legyen.
Egyetlen, életkorral felhalmozódó fehérje gátlása idős egerekben visszafordította a kopást, és a saját porctermelő sejtek „fiatalosabb” üzemmódra váltottak – a kutatók szerint ezzel közelebb kerülhetünk ahhoz, hogy egyszer valóban elkerülhető legyen a csípő- és térdprotézis.
Az osteoarthritis, vagyis az ízületi porckopás milliók életét keseríti meg fájdalommal és a mozgás korlátozásával, miközben a jelenlegi terápiák leginkább csak a tüneteket enyhítik.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Megfejtették Európa legrejtélyesebb vulkánja, az Etna nagy titkát
Egy nemzetközi kutatócsoport új modellel magyarázza az Etna különleges működését. Eszerint a vulkán egy mélyben rekedt, ősi magmát facsar ki a lemeztektonika segítségével.
Kiderült, hogy Európa legaktívabb vulkánja, a fenséges és félelmetes Etna nem úgy működik, ahogy eddig hittük. A több mint félmillió éves óriás jó ideig őrizte titkát, most azonban egy nemzetközi kutatócsoport felfedte, hogy a működése mögött egy olyan mechanizmus áll, amit eddig csak a tengerfenék apró, jelentéktelennek tűnő tűzhányóinál ismertek a tudósok. Ahogy a ScienceAlert beszámolt róla, a felfedezés nemcsak egy régi rejtélyt old meg, de átírhatja a vulkánokról alkotott képünket, és finomíthatja a kitörések előrejelzését is.
A geológusokat régóta zavarba ejtette az Etna.
A problémát két dolog adta: egyrészt a vulkán elképesztő produktivitása, másrészt a lávájának különleges, nátriumban és káliumban gazdag, úgynevezett alkáli jellege.
A vulkánok működését leíró klasszikus modellek mind csődöt mondtak, amikor az Etna viselkedését próbálták megmagyarázni. A legtöbb tűzhányó ugyanis három fő kategóriába sorolható: vagy ott jön létre, ahol a kőzetlemezek széthúzódnak, vagy ahol az egyik a másik alá bukik, vagy pedig egy mélyből feltörő forró anyagcsóva, egy forrópont felett. Az Etna egyik dobozba sem illett bele igazán. Bár egy alábukási zóna közelében fekszik, ahol az Afrikai-lemez az Eurázsiai alá bukik, a lávájának kémiai összetétele sokkal inkább a forrópontokra jellemző. Csakhogy a térségben nincs ismert forrópont.
A friss modell szerint az Etna egyfajta geológiai óriásként egy mélyben rekedt, ősi magmatározóból „facsarja ki” a lávát, kihasználva a lemezek mozgásának brutális erejét.
A svájci, olasz és francia kutatókból álló csoport a Geology című szaklapban publikált tanulmányában egy merőben új magyarázattal állt elő. Modelljük szerint a vulkán nem a felszín közelében, frissen képződő magmából táplálkozik. Ehelyett egy sokkal mélyebben, körülbelül 80 kilométeres mélységben, a földköpeny egy részlegesen olvadt zónájának tetején felhalmozódott, ősi olvadékot csapol meg. Ez a magma régóta ott rekedt, és csak arra vár, hogy valami utat nyisson neki a felszín felé. Ez a „valami” pedig maga a lemeztektonika. Ahogy az Afrikai-lemez megtörik és meghajlik az Eurázsiai-lemez alá bukva, a kőzetben mélyre ható repedések keletkeznek.
A kutatók szerint ezek a repedések időről időre megnyílnak, és egyfajta „pumpaként” működve kifacsarják a mélyben rekedt, gázokban és alkáli elemekben gazdag olvadékot, amely aztán ezeken a járatokon keresztül elindul a felszín felé.
Ez a mechanizmus eddig csak egyetlen helyen volt ismert: az óceáni lemezeken található, apró, mindössze pár száz méter magas tengeralatti vulkánoknál, amelyeket „petit-spot” vulkánoknak neveznek. Az Etna újdonsága, hogy az első ismert példa lehet egy hatalmas, több mint 3300 méter magas, szárazföldi sztratovulkánra, amely ugyanezen elv alapján működik. Az elméletet erős bizonyítékok támasztják alá. A kutatók az Etna félmillió éves történetéből származó lávamintákat elemeztek, és azt találták, hogy a magma kémiai összetétele a hosszú idő és a környező tektonikai viszonyok változásai ellenére is meglepően állandó maradt. Ez egy stabil, mélyben lévő forrásra utal, nem pedig egy folyamatosan változó, sekélyebb magmakamrára.
Sébastien Pilet, a tanulmány vezető szerzője, a Lausanne-i Egyetem professzora egyértelműen megfogalmazta az áttörést. „Tanulmányunk azt sugallja, hogy az Etna egy hasonló mechanizmus révén jöhetett létre, mint ami a 'petit-spot' tengeralatti vulkánokat generálja” – idézte a kutatót a kutatásról kiadott elsődleges sajtóközleményt publikáló EurekAlert. A felfedezés valódi meglepetést okozott, hiszen a méretbeli különbség óriási.
„Ez váratlan, mivel ilyen folyamatokat korábban csak nagyon kicsi, jellemzően néhány száz méternél nem magasabbra emelkedő vulkáni struktúrákban figyeltek meg.”
A kutató hozzátette: „Ezzel szemben az Etna egy nagy sztratovulkán, amelynek aktivitása körülbelül 500 000 évvel ezelőtt kezdődött, és amely ma több mint 3000 méterrel emelkedik a tengerszint fölé.” Az új modellnek komoly gyakorlati következményei is vannak. Ha a kitörések végső kiváltó oka a lemeztektonikai feszültségek által vezérelt „pumpa”, akkor a vulkán megfigyelésében még nagyobb hangsúlyt kaphat a mélyben zajló szeizmikus aktivitás és a felszín deformációinak mérése. Az olasz Nemzeti Geofizikai és Vulkanológiai Intézet szerint
ez az új modell segíthet finomítani az előrejelzési rendszereket, mivel a tektonikus mozgások közvetlenebbül jelezhetik a magma felszín felé indulását
– számolt be róla a Phys.org.
Az Etna különleges működése logikusan illeszkedik a Földközi-tenger térségének geológiai képébe, ahol az Afrikai- és Eurázsiai-kőzetlemezek komplex ütközése miatt a dinamikus geológiai folyamatok mindennaposak. Az Etna tehát nem egy klasszikus forrópont-óriás, hanem valószínűleg egy lemezhajlás által vezérelt, „petit-spot”-szerű rendszer nagytestvére. Ez az új megközelítés egyszerre magyarázza a vulkán különleges kémiai összetételű láváját és a szinte kimeríthetetlennek tűnő utánpótlást. Ha a modellt széles körben megerősítik, a mediterrán vulkánok kockázatértékelése és a megfigyelési stratégiák is finomodhatnak, nagyobb hangsúlyt fektetve a mélyben rejlő repedésrendszerek és a tektonikus feszültségek monitorozására.
Kiderült, hogy Európa legaktívabb vulkánja, a fenséges és félelmetes Etna nem úgy működik, ahogy eddig hittük. A több mint félmillió éves óriás jó ideig őrizte titkát, most azonban egy nemzetközi kutatócsoport felfedte, hogy a működése mögött egy olyan mechanizmus áll, amit eddig csak a tengerfenék apró, jelentéktelennek tűnő tűzhányóinál ismertek a tudósok. Ahogy a ScienceAlert beszámolt róla, a felfedezés nemcsak egy régi rejtélyt old meg, de átírhatja a vulkánokról alkotott képünket, és finomíthatja a kitörések előrejelzését is.
A geológusokat régóta zavarba ejtette az Etna.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
