KULT
A Rovatból

A Jóbarátok és a világvége így találkozik – Julia Roberts szarvasokkal táncol, és Teslákkal roncsderbizik

Te mit csinálnál, ha egy a civilizációtól félreeső házban nem lenne neted, megszűnne minden tévéadás, senkit nem érnél el telefonon, illetve megkergülnének a járművek és az állatok? Valószínűleg ugyanazt, mint a Távol a világtól szereplői…


Aki szerette a Lost – Eltűntek vagy a Yellowjackets sorozatokat, esetleg az olyan filmeket, mint a 2002-es Megszólít az éjszaka, a 2009-es A doboz vagy David Lynch bizonyos alkotásai, azoknak bátran ajánlható a Mr. Robot című sorozatával világsikert elérő Sam Esmail második nagyjátékfilmje, a Távol a világtól. A fenti darabokban ugyanis közös nevező, hogy szereplőik rejtélyes, már-már (vagy konkrétan) természetfeletti helyzetekbe keverednek, a megoldás azonban nem egyértelmű.

A készítők végig fent tudják tartani a figyelmet azzal, hogy folyamatosan fokozzák a furcsa, nyugtalanító eseményeket, mi, nézők pedig már alig várjuk, hogy kapjunk valamilyen magyarázatot mindarra, ami a vásznon/képernyőn zajlik.

Aztán hogy valóban kapunk-e ilyesmit, illetve, hogy elégedettek leszünk-e azzal, amit elénk tárnak, az már más kérdés. És talán ez a legjobb jelző a Távol a világtól hangulatára is: nyugtalanító.

A sztori a Sandford család körül forog. A feszült és sokat idegeskedő anya, Amanda (Julia Roberts) megelégeli a szürke hétköznapok taposómalmát, és a família megkérdezése nélkül kibérel egy Long Island-i menő házat, messze mindentől, egy kis vakációzásra. A laza apa, Clay (Ethan Hawke), a nagykamasz fiú, Archie (Charlie Evans), valamint a 13 éves, Jóbarátok-függő lány, Rose (Farrah Mackenzie) vele tartanak, ki lelkesedésből, ki kényszerből. Az idillnek azonban gyorsan vége szakad, amikor már az első éjszakán bekopogtat hozzájuk a magát a ház tulajdonosának valló G. H. Scott (Mahershala Ali) és a lánya, Ruth (Myha’la). A bizalmatlan Amanda természetesen nem hiszi el a hozzájuk betoppanó páros meséjét, és kipaterolná őket, Clay azonban jóhiszeműbb.

Vagyis eleinte úgy tűnik, hogy a Távol a világtól egyfajta home invasion thrillerré alakul, és már várnánk a robbanást, ám egészen más irányt vesz a cselekmény.
Rejtélyes dolgok történnek ugyanis: például eltűnik a térerő, nincs internet, nincs tévéadás, megszűnik mindenfajta kommunikációs csatorna. Egyre több szarvas tűnik fel az udvaron, amik meredten nézik a házat és az embereket. Egy drón félelemkeltő röplapokat szór szét mindenfelé. Önjáró Teslák rongyolnak egymásba az úton. Időnként pedig egy nem tudni, honnan érkező, fülsüketítő, éles zaj kínozza a történések előtt értetlenül álló szereplőket. A furcsaságok pedig egyre sokasodnak, amelyeket a hat ember együtt és külön-külön próbál feldolgozni. Na de mégis mi a fene történik itt?

Ez az, ami a nézőt is foglalkoztatja, a Távol a világtól pedig e téren valóban működik, mivel a karakterekkel együtt mi is ezen gondolkozunk folyamatosan.

Talán egy földönkívüli invázió első fázisának szemtanúi vagyunk? Vagy egy, az Egyesült Államokat megtámadó valamilyen külföldi nagyhatalom áll mindemögött? Vagy simán csak egy országos léptékű kibertámadás?

Sok lehetőség felmerül bennünk, Rumaan Alam eredeti könyve és Sam Esmail belőle írt szkriptje pedig rá is játszik ezekre, nem könnyítik meg a dolgunkat. Bár hallunk magyarázatokat különböző karakterektől, de rajtunk múlik, hogy elhisszük-e.

Kérdés azonban, hogy ennyi elég-e egy jó filmhez? A rejtélyek fokozása, a kérdések folyamatos felvetése és ímmel-ámmal megválaszolása kielégíti-e a nézői igényeket? Bizonyos szempontból abszolút, hiszen így Esmailék elérik, hogy ne kapcsoljunk el a látottakról, és agyunkat, fantáziánkat is stimulálja, beindítja. Ráadásul a fő üzenet sokszor nem feltétlenül a válaszokban rejlik, hanem abban, amit a kérdések beindítanak bennünk, amilyen gondolatokat, érzéseket kihoznak belőlünk. Csak ezzel nem mindenki lesz elégedett.

Sam Esmail azért figyelt arra is, hogy a szélesebb közönség is kapjon valamit, legalábbis annál többet, minthogy a neves színészeit (még Kevin Bacon is felbukkan egy-két jelenet erejéig) ne csak egy házba bezsúfolva beszéltesse, így több money shotot is kapunk: például amikor a Sandford család a tengerparton azzal szembesül, hogy egy hatalmas olajszállító hajó fékezés nélkül nekiszáguld a szárazföldnek. Itt kezdődnek egyébként a rejtélyek.

A színészek közül Julia Roberts és Mahershala Ali párosa az emlékezetesebb, ők kapták a hálásabb karaktereket, és kettőjük viszonya messze a legérdekesebb, de alapvetően senkire nem lehet panasz.
Kellemesen különböző személyiségek feszülnek egymásnak, és a legtöbben nem kiismerhetők, ugyanakkor szép emberi pillanatok is akadnak köztük.

A rejtélyek folyamatos fokozása azonban magyarázat nélkül egy idő után némileg fárasztóvá válhat, ez pedig kombinálva a 140 perces játékidővel érezhetővé is válik, kétségtelenül csattoghatott volna gyakrabban is Tod Campbell vágó ollója. Szerencsére az optimistább lelkületűek szép és elgondolkodtató lázárást kapnak, amelyet természetesen nem árulunk el, csupán annyit, hogy Rossnak és Rachelnek is köze van hozzá. Eléggé rejtélyes?


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Nem látok jönni egy szebbik világot, itt ti loptátok el tőlünk a jövőt” – újabb rendszerkritikus dalt írt Mehringer Marci, Puzsér Róbert is szerepel a klipben
A kritikus egy közmédiás szerkesztőt alakít a klipben. A dalhoz Petőfi klasszikusa adta az ihletet a fiatal zenésznek.


Új dallal jelentkezett Mehringer Marci. A fiatal zenész néhány hónapja adta ki a Szar az élet című, rendszerkritikus dalát, ami hatalmas visszhangot váltott ki.

Mehringer ezúttal is hasonló szerzeménnyel állt elő. A Szeptember végén (stressz) című dal szintén a mai fiatalok gondolatairól szól, és a zenész azt szerette volna, hogy a magyar valóságot tükrözze egy olyan szemszögből, ami minden korosztálynak ismerős lehet.

„Petőfi Sándor Szeptember végén című költeménye volt a kiindulópont, mert vannak érzések és gondolatok, amik évszázadokon át is relevánsak maradnak. Ezek azok, amik összekötnek minket, akár fiatalok vagyunk, akár idősebbek, egyszerűen generációkon keresztül összeköt mindenkit”

– mondja Mehringer a dalról, melynek klipjében Puzsér Róbert, Dietz Gusztáv és Füsti Molnár Éva is közreműködött.

Puzsérék a klipben a propaganda hatására egymástól egyre jobban eltávolodó családot alakítanak. Az énekes szerint a szám allegorikus látomás a mai Magyarországról: „a közmédia egyik szerkesztőjének történetén keresztül, aki a saját lelkiismeretével küzd, majd végül angyallá válik, hogy a magasból tekinthessen le az országra, amelyet addig a képernyő mögül formált.”

A dalban például ilyen sorok hallhatóak:

„itt összeomlik minden,

piros-fehér-zöld az ingem

forog a világ, elfolyik minden,

nekem tényleg senkim sincsen”

A refrén pedig így szól:

„nem nyílnak a völgyben a kerti virágok

nem zöldell a nyárfa az ablak előtt

nem látok jönni egy szebbik világot

itt ti loptátok el tőlünk a jövőt”

Mehringer Marcival a Szar az élet című száma után interjúztunk is. Akkor azt mondta, a pozitív fogadtatáson túl, sok negatív kommentet, sőt még fenyegető üzenetet is kapott a dal miatt.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Tarr Béla Krasznahorkai Nobel-díjáról: A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű
Az író és a filmrendező sokáig dolgozott együtt. Tarr Béla nagyon örül, hogy Krasznahorkai László megkapta a Nobel-díjat.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. október 09.



A Népszava telefonon érte utol Tarr Bélát, miután csütörtökön irodalmi Nobel-díjat kapott Krasznahorkai László. Tarr több Krasznahorkai-regényből is filmet készített, hosszú ideig dolgoztak együtt.

Tarr így fogalmazott:

„Nagyon örülök, hogy nyert, úgyhogy egyelőre mást nem tudok mondani. Hosszú éveken keresztül együtt dolgoztunk, és hogy nyert, hihetetlen nagy öröm.”

A rendező a Sátántangót és Az ellenállás melankóliáját is vászonra vitte, utóbbi Werckmeister harmóniák címen került a mozikba. Alkotótársi kapcsolatuk A torinói lóig (2011) tartott.

Arra a kérdésre, miként hatottak az író szövegei a filmekre, Tarr ezt mondta: „Nem konkrét szöveg segített, hanem az a pozíció, ahonnan a világot nézi, mert az univerzális. Abban tudott nagyon segíteni. De hát ez két külön nyelv, az irodalom és a film. A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű.”

A magyar kormány és a hazai művészeti élet több szereplője is gratulált a friss Nobel-díjas írónak:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Így ír a Nobel-díjas Krasznahorkai Lászlóról a világsajtó: Végtelennek tűnő mondatok, könyörtelen intenzitás
A legnevesebb médiumok is beszámoltak arról, hogy Kertész Imre után ismét magyar író nyerte az irodalmi Nobel-díjat. A BBC, a Guardian vagy a CNN is fő helyen hozta a hírt.


Mint megírtuk, csütörtök délután kiderült, hogy 2025-ben magyar író, Krasznahorkai László kapja az irodalmi Nobel-díjat. A Svéd Királyi Tudományos Akadémia közleményében megjelent hivatalos indoklás szerint a magyar író a díjat „lebilincselő és vizionárius életművéért” kapta, amely „az apokaliptikus terror közepette megerősíti a művészet erejét”.

A hírről természetesen a világ legnevesebb médiumai is beszámoltak online felületükön. A BBC azt hangsúlyozza, hogy Krasznahorkai Kertész Imre után a második magyar szerző, aki elnyerte ezt a rangos díjat. Megemlítik, hogy öt regényt írt, melyek közül kettőt emeltek ki: az 1985-ben kiadott Sátántangót, amelyből 1994-ben hétórás fekete-fehér film is készült Tarr Béla rendezésében; illetve a 2021-es Herscht 07769 című kötetet, amelyet nagyszerű kortárs német regényként jellemeztek a kritikusok.

A Guardian arról is ír, hogy Krasznahorkai számos más neves irodalmi díjat is elnyert már, köztük a Nemzeti Könyvdíjat (2019-ben), amely az Amerikai Egyesült Államok egyik legismertebb irodalmi díja, vagy a Nemzetközi Man Booker irodalmi díjat (2015-ben). Cikkük szerint a magyar szerző hosszú körmondatairól és "könyörtelen intenzitásáról" ismert, amely miatt a kritikusok Gogolhoz, Melville-hez és Kafkához hasonlítják. Azt is megemlítik, hogy Krasznahorkai karrierjét nagyban meghatározták az utazások is, hiszen a világ számos helyén járt: élt Németországban, Kelet-Ázsiában és az Egyesült Államokban is.

A CNN azt az érdekességet említette meg, hogy

amikor még Krasznahorkai műveiből csupán néhányat fordítottak le angol nyelvre, James Wood irodalomkritikus szerint ezek a kötetek olyanok voltak, mint a "ritka pénznemek".

Ebben a cikkben is szerepel, hogy Krasznahorkait a hosszú, kígyózó mondatok jellemzik, amelyek eredménye Szirtes György műfordító szerint „az elbeszélés lassú lávafolyama”.

A New York Times felidézte, a magyar szerző 2014-ben azt nyilatkozta a lapnak, hogy egy „abszolút eredeti” stílust próbált kialakítani:

„El akartam távolodni irodalmi őseimtől, nem szerettem volna Kafka, Dosztojevszkij vagy Faulkner valamiféle új verziója lenni.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Aktnaptárt készít Tóth Enikő új főszerepében - egy pikáns darab a Játékszín színpadán
A darab a bátorságról és egy női közösség erejéről szól, és a világ számos helyén színpadra állították már. De Tóth Enikő egy másik tabudöntögető színdarabban is játszik, ami a menopauzáról szól.


Tóth Enikő nagy dobásra készül: a Játékszín Naptárlányok című előadásának egyik főszerepét viszi, amelyben egy kisvárosi női közösség aktnaptárt készít egy nemes ügyért. „Van egy női közösség, amelynek tagjai egy nemes ügy mellett elindítanak valamit, és rendkívül bátor döntést hoznak a kissé színtelen kis életükben.” – mondta erről a Blikknek.

A Naptárlányok Tim Firth műve, amelyet egy valós történet ihletett: Angliában, Yorkshire-ben egy női klub tagjai jótékonysági aktnaptárt készítettek, hogy pénzt gyűjtsenek egy barátnőjük férje emlékére és a leukémiakutatás támogatására.

A darab a barátságról, a közösség erejéről, az önelfogadásról és a veszteség feldolgozásáról mesél, sok humorral és megható pillanattal.

A színpadi jelenetek a pikáns szituációkat játékosan, ízléssel oldják meg: a szereplők a „kényes” pillanatokban hétköznapi tárgyakkal – teáskannákkal, süteményekkel, virágokkal – takarják el magukat, miközben egyre nagyobb önbizalommal állnak ki az ügyük mellett. A történet a 2000-es évek elején bemutatott, nagy sikerű film után került színpadra a 2000-es évek végén, és azóta világszerte számos színház műsorán szerepelt.

A mi kis falunk című sorozatban Zömbiknét alakít Tóth Enikő a Menopauza című darabban is brillírozik, és erős visszajelzéseket kap a nézőktől.

„Nagyon sok nőnek hozott megkönnyebbülést, hogy például a menopauzáról beszélünk a színpadon, ráadásul humorral, öniróniával, de közben úgy, hogy belefacsarodhat az emberek szíve.

Sok hölgy mondta, hogy az előadás után a férje már jobban érti, miért volt olyan a változókorban, amilyen. A nők szemében meg azt a boldogságot látom, hogy megértve érzik magukat, van bennük egy felszabadult érzés” - fogalmazott Tóth Enikő a Blikknek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk