TUDOMÁNY
A Rovatból

„A Földet fenyegető veszélyekről töredékes a tudásunk” – Interjú Dr. Lelkes Orsolyával, a Fenntartható hedonizmus szerzőjével

Sok a fölös belénk kódolt üzenet, kevés a belső szabadság. Bármikor dönthetünk máshogy. A Fenntartható hedonizmus szerzője mélyreható gondolatait osztja meg.
Szajki-Vörös Adél - szmo.hu
2023. augusztus 06.


Link másolása

Olvastam egy könyvet Fenntartható hedonizmus címmel. Dr. Lelkes Orsolya munkája, aki úgy foglalta össze, mit gondol a világról, a zero waste-ről, a felmelegedésről és az egyéni felelősségünkről, hogy nem tudtam kikerülni a hatása alól, miközben motivált a változtatásra. Remélem, még sokan így lesznek vele, akik elolvassák. A szerzővel, aki Ausztriában élő társadalomkutató közgazdász, coach és pszichológiai tanácsadó, a könyvről és a még sok a témához kapcsolódó kérdésről beszélgettünk.

– Ez a könyv egy hiánypótló munka. Mi volt a motivációd, mielőtt megszületett?

– Egyrészt engem nagyon foglalkoztatott, hogy mit lehet tenni magánemberként a fenntarthatóságért. Korábban társadalmi igazságossággal, jóléti rendszerekkel, boldogságkutatással is foglalkoztam, de ezt kevésnek láttam. Azt éreztem, hogy ez most sürgető, fontos, és nem lehet nem foglalkozni a klíma- és ökológiai válsággal. Kell, hogy legyenek pozitív üzenetek is, amik erősítenek minket. Ha a jó élet alternatív vízióját keressük, felmerül a kérdés: mi is az, amit keresünk? Mi az, amiért érdemes cselekedni, amiben megéljük az erőnket és a belső szabadságunkat – utóbbi számomra fontos fogalom. Szerintem sok félreértés van a vágyakkal, a szabadsággal kapcsolatban is.

– Elmondanád, hogy a te megközelítésedben mit jelent a belső szabadság?

– Mindenképp egyfajta tudatosságot. Lehántjuk annak a rétegeit, amit a kultúra vagy a saját családunk elvár, vagy a neveltetésünk, a mintázataink. A könyv is ilyesfajta üzenetekkel indul: „nehéz az élet”, „keményen kell dolgozni” (ezek az én „kapott” üzeneteim), de épp ilyen a közismert „fogyassz, és akkor boldog leszel” is.

Mindannyiunknak vannak ilyen saját üzenetei, melyek sokfélék, és amikkel valamit érdemes kezdeni: például: „a világ versengő, szívtelen és önző”, vagy „feltétlenül utazni kell a világ végére ahhoz, hogy jól érezd magad”. Ezeket az üzeneteket sokszor adottnak tekintjük.

Fontos kiemelnem, hogy a szabadság nem individualizmus, amikor azt teszem, amit akarok, és a többiek nem számítanak, hanem sokkal inkább egy belső tudatosság, erő. Kezdve azzal, hogy azt teszem, ami igazán jó nekem. És máris jönnek morális szempontok is, például hogy nem jó másnak ártani… Sőt, egy mélyről jövő kérdés: miként tudok kiteljesedett, eközben jó életet élni? Ezzel kapcsolatban is nagyon sok tévút, rossz berögződés jelenhet meg az emberekben.

– Sokszor összeütközésbe kerül az, ami nekünk jónak tűnik, azzal, amire vágynánk, de ez függőségben is tart minket. Ha úgy döntök, hogy a vágyott fagyi helyett, amire ételintoleranciám van, eszek egy szelet dinnyét, nem járok rosszul. És ezzel meg is nyugodhatok, hogy jót tettem magamnak, nyár van, szezonálisat ettem, de finomat is, és igazából csökkent az édesség iránti vágyam. És mire idáig eljutok, már nem akarok pálcikás jégkrémet enni. De ehhez ezt a harcot meg kellett hívnom. Ilyesmire gondolsz?

– Ez egy nagyon jó példa. Arisztotelész is beszél az önuralomról, ami fontos része ennek a belső szabadságnak. Ez az önuralom olyan állapot, mely során már nem fáj a lemondás. Megjelenik így az a belső béke az újratanulás révén, melyben nem fájdalmas a lemondás, hanem természetesen jön belőlünk. Az emésztőrendszerünk működése vagy az étkezési szokásaink újraprogramozhatók. Ami adott pillanatban ízlik, az egyáltalán nem biztos, hogy jó is nekünk, és hogy ezt lehet finoman alakítani, nem végletesen. Az, hogy nekem alapból mi ízlik, lehet függőség. Például a cukor egy ilyen civilizációs sajátosság, ami evolúciósan új jelenség, ezért még nem tudott a testünk alkalmazkodni hozzá, illetve nincs jó megküzdési módunk. A cukor esetében jót teszünk magunkkal, ha tudatosan átprogramozzuk magunkat másra.

– Épp ez a mondat jön szembe velem a könyvedből: „A hedonizmus, valamint a mögöttes személyes hajtóerők alakíthatók, taníthatók és felülírhatók.” Mi volt a célcsoportod és a célod a könyvvel?

- Én kutató alkat vagyok, aki több évtizeden keresztül kutatott, és igazából azt kerestem, hogy miként tudom lefordítani ezt az absztrakt tudományt olyasmire, ami aktuális, fontos, és olyan embereknek, akik nyitottak a komplex témákra. Azt érzem, hogy a fiatalok különösen szenvednek a klímaszorongástól és válaszokat keresnek. És komoly egzisztenciális kérdésekkel foglalkoznak: merre és hová vezet az én életem, mi fontos nekem, mik az alapértékek, hol látom a jövőmet. A gondolkodó fiatalokhoz mindenképp szól a könyv, és minden nyitott szellemű örök fiatalhoz is, aki így szeretne reflektálni, gondolkodni, ránézni az életére. Persze ez csak egy lehetőség.

– Érezhető, hogy nem volt direkt „térítői” szándék benned. Egy jó coach sem úgy vezet, hogy megfog és odatol a megoldáshoz, hanem jó kérdéseket tesz fel, én abból edukálódom, és ebből együtt levonjuk a konzekvenciát.

– Ennek örülök. Azt érzem, hogy nagyon sok megmondó ember van a világban, kimondottam erős az autoriter, a tekintélyelvű kultúra a világban. Már az iskolarendszer is ehhez szoktat minket: valaki megmondja, hogy mit kell gondolni, és akkor az a dolgunk, hogy mi azt megismételjük. Ez nagyon ártalmas. Ez is a szenvedélyem: mindenkit arra invitálni, hogy ismerjük fel a hatalmunkat, a saját kritikus gondolkodásunkat, lássuk meg, hogy nekünk mi a fontos. Szerintem a valódi változás az abból fakad, ha az ember valakit barátságosan felfedezésre invitál, és ily módon segíti, hogy a másik jobban kapcsolódjon saját magához. Az autoriter vagy odacsapós megoldások lehet, hogy kényszeralkalmazkodást kiváltanak, de egy mély, belső változáshoz szerintem sokkal jobban segít egy barátságos hang.

– Mi a véleményed arról azokról a mozgalmakról, melyeknek én szintén látom a helyét, illetve a funkcióját, illetve azt, hogy hogyan tudnak hatni, még akkor is, ha agresszívebbek, akik mondjuk a Deep Adaptation irányvonalról érkeznek, és azt mondják, hogy most azonnal cselekedjünk, mert baromi nagy baj lesz? Mennyire sürgető a cselekvés, mennyire van nekik igazuk, és mennyire hatékony ahhoz képest az irányhoz képest, amit te képviselsz?

– Szerintem fontos helye van a figyelemfelkeltésnek is. Az informálás lényeges, és lehet, hogy sokaknak ez vészharangnak tűnik. Töredékes tudásunk van a Földet fenyegető tényekkel kapcsolatban. Megvan a helye az aktivizmusnak is, Én arról írok a könyvben, hogy a dühnek fontos szerepe lehet a változásban, és abban lehet tűz, akár az elittel vagy a döntéshozókkal szemben. Harminc éve volt az első klímacsúcs. Már évtizedek óta tudjuk, hogy mit kellene tenni, a tudósok pontosan leírják, hogy a károsanyag-kibocsátást csökkenteni kell, radikális változtatásokra van szükség, különben nagyon komoly ökológiai következményei lesznek az életvitelünknek.

Évtizedek óta tudjuk, és nem történik semmi. Konkrét példával élve: ha az emberek tudnák, hogy a felmelegedés jelenlegi mértéke konkrétan azt jelenti, hogy minden gleccser el fog olvadni az Alpokban, ami 1-2 méteres tengerszint-növekedéssel jár pár évtizeden belül, vajon ugyanígy élnének?

Éppen most hallottam egy klímatudóstól, hogy a századfordulóra 7-8 méter általános tengerszint-emelkedést fog hozni az, ahogy most haladunk. Több száz millió embernek lesz élhetetlen az a hely, ahol lakik a Földön, és ebben nagyrészt olyan régiók az érintettek, melyek valójában nem okozták ezt, ami globálisan igazságtalan is. A Kárpát-medencében sem ússzuk meg: jön a szárazság, vagy a hirtelen, özönvízszerű eső. Ezért meg fog változni a terményszerkezet, jönnek az új szúnyogfajok, a vírusok, és még sok előre nem látható változás. Fontos a rendszerszintű változás is politikai, gazdasági szinten, de szerintem ez erősíti egymást az egyénivel. A rendszer is tud tenni azért, hogy mi egyénként jobban tudjunk alkalmazkodni, de vajon fog változni a rendszer, ha mi nem követeljük ki, hogy változzon?

– A dühről mindig a Greta Thunberg jut eszembe, hogy nekem az ő generációjának az irányából a leghitelesebb a düh. Tőle a legjogosabb, hogy bekérdezi: mit csináltok már?!

– Greta Thunbergről: hogy szerintem nagyon fontos a letisztult kommunikáció, ezt ő nagyon jól csinálja, és a tudományra hivatkozik. Hallgassatok a tudományra, üzeni, és tudományosan jól informált. Ő volt az, aki elsőként beszélt ezekről az ökológiai átfordulási pontokról, melyeket szerintem sokan nem ismernek. Ezeket a fordulópontokat elérve már nem tudunk visszatérni. Tehát, ha Szibériában felolvad a permafroszt (az állandó fagy), akkor olyan mennyiségű metán szabadul fel, ami nagyon felgyorsítja a felmelegedést. Vagy ha megáll a Golf-áramlat, akkor az óceán egész klímája megváltozik.

– Te hogyan látod az emberiség természetét? Alkalmas a pozitív irányú változásra?

– Nekem Irvin Yalom egzisztenciális pszichológiája nagyon fontos. Ő arról ír, hogy az életünkben nagyon sok mindent azért teszünk, hogy tagadjuk az elkerülhetetlen halált, nem akarunk szembenézni vele. Ezért vannak mindenféle elhárító mechanizmusaink, vagy pedig grandiózus fantáziánk: hogyan lehetünk halhatatlanok, például írjunk egy könyvet, szüljünk gyerekeket, vagy legyenek olyan élményeink, amivel ilyen szinte ilyen hatalmasnak, halhatatlannak érezzük magunkat. Azonban ha a halállal való foglalkozást behozzuk az életünkbe, vagy ha tudatosítjuk, hogy ez egy elkerülhetetlen vég, akkor ez nemhogy lebénítja, vagy rosszabbá teszi az életet, hanem teljesebbé és értékesebbé. De nem kell, hogy mindenki megváltozzon. Mindig voltak korai innovátorok, felfedezők, tisztábban látó emberek. Én azt remélem, hogy ahogyan léteznek ökológiai átfordulási pontok, éppen így létezik a társadalmi változásban is egy ilyen átfordulási pont. Vagyis ha elég olyan ember van, aki egy másfajta világot akar, és azért tesz, akkor át tud fordulni a közösségi norma is, valamint az intézményrendszerek is tudják ezt követni. Ez az optimista verzióm.

– Magasra helyezed az egyén felelősségét.

– Szerintem mindig van választásunk, és nagyon sokszor sokkal több hatalmunk van, mint azt feltételezzük. A saját életünkben, a saját sorsunk felett és a kollektív dolgokban is. Nem lehet elégszer elmondani, hogy ne felülről várd a megmentőt, ne gondold azt, hogy nincs befolyásod, hogy te kicsi vagy, vagy nincsenek jó képességeid. Rengeteg a saját képességeinkkel kapcsolatos rossz hiedelmünk. Viszont fel lehet újfajta módon tenni azt a kérdést, hogy milyen az az élet, amit élni szeretnék, milyen számomra a kiteljesedett, virágzó élet, akár az én életem, akár közösségileg. Ezután érdemes megnézni, ezért én mit tudok tenni. A pszichodráma például szerintem egy hatékony eszköz minderre. Konkrétan ez jelent egy olyan közösségekhez tartozást is, ahol minket elfogadnak, ahol ki lehet mondani azt, amit mi gondolunk, ami támogatja a kreatív létmódunkat, ahol lehet játszani, ahol lehet hibázni, ahol lehet az érzések teljes skáláját így megmutatni, úgy, hogy ez nem fenyegető. De sok más módszer van, ami segíti azt, hogy kapcsolódjunk az érzéseinkhez, az intuíciónkhoz, a testünkhöz. Én különösen azokat szeretem, amelyek a természethez kapcsolnak minket, helyreállítva az ősi egységet és odatartozásérzést a természethez és más lényekhez. Ez célja az én csoportmunkámnak is.

– A hedonizmus szót hogyan értelmezi az átlagember?

– Sokszor félreértelmezett, önző hedonizmust látok megjelenni, ami egy azonnali vágykielégítést, akár tobzódást jelent: minél több, annál jobb. Az élet élvezete a végső érték, minden más másodlagos, ennek van alárendelve. Magunkat izoláltnak érezzük, nem kapcsolódunk igazán másokhoz. Azt érezzük, hogy a természet messze van, vagy absztrakttá vált, vagy „el kell menni oda”. Pedig számtalan kutatás szól róla, hogy a természettel való kapcsolódás terápiás hatású.

– Milyen az, amikor te hedonista vagy? Mit engedsz meg magadnak, mi az, ami belefér a fenntartható hedonizmusba?

– A hedonizmus az ókori görögök szerint az az élet minél teljesebb élvezete volt. Nekem például értékes a lelassulás. A slow food mozgalmat én nagyon szeretem, ami azt jelenti, hogy szezonális, helyi dolgokat eszünk, finomat főzünk, Ahol élek, Ausztriában, bevásárlóközösséget alapítottunk a környéken, és szezonális helyi árukat eszünk.Ezzel tettünk a fenntartható mezőgazdaságért, illetve ugyanakkor méltányos bért fizettünk a termelőknek. Ez egy fontos társadalmi, ökológiai fenntarthatósági projekt, és közben nagyon élvezem. Az ókori görög hedonistáknál ez a fogalom amúgy nemcsak egy ilyen fizikai érzet volt, hanem szellemi is: egy jó beszélgetés, találkozás, vagy más élmény. Fontos volt nekik a közösség, a barátság, mások boldogulása.

A könyv angolul is megjelent, a Bristol University Press kiadásában. Magyarul a HVG Könyvek adta ki.


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk


TUDOMÁNY
A Rovatból
Hatalmas napkitörés éri el ma a Földet, fennakadásokat okozhat az internetezésben is
A G3-as erősségű napvihar akár Magyarországon is látható sarki fényt eredményezhet kedvező időjárási viszonyok esetén.

Link másolása

A világ egyes részein fennakadásokat okozhat az internet-, és GPS-szolgáltatásban, a rádióhullámok terjedésében az a jókora napvihar, ami pénteken éri el a Földet, írja az Independent amerikai meteorológusok előrejelzései alapján. A koronakidobódás zavart okozhat bolygónk mágneses mezejében, és a kommunikáció fennakadása mellett látványos sarki fényt okozhat Tamitha Skov űridőjárás-fizikus szerint.

A szakértő szerint a napkitörés a déli órákban éri el a Földet, és akár a sarkkörtől jóval délebbre, a középső szélességi körökben is látható sarki fényt eredményezhet.

Az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Hivatal (NOAA) már korábban figyelmeztetett, hogy három napvihar tart a bolygónk felé, melyek akár egyesülhetnek is, mire ideérnek. Ennek köszönhetően a szokásosnál jóval erősebb mágneses zavarokat okozhatnak majd. Skov szerint jó esély kínálkozik arra, hogy egy G3-as erősségű napvihar érje el a Föld felszínét pénteken.

A napkitörések erejét 1-5-ig terjedő skálán sorolják be. Az 1-es a legenyhébb, az 5-ös pedig extrém erős napvihart jelent. A G3-as viharok olyan erős események, melyek valószínűleg időszakos műholdas navigációs és alacsony frekvenciájú rádiónavigációs problémákat okoznak.

A Földet pénteken elérő napkitörésről videó is készült, amit az űridőjárás szakértő az X-en osztott meg. A felvételen a 3500-as régiót kell figyelni, ott történt a koronakidobódás néhány nappal ezelőtt:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

TUDOMÁNY
A Rovatból
Könnyíteni szeretnél az öregedésen? Tarts kutyát vagy macskát, és kevésbé romlik a memóriád és más készségeid
A kutya vagy macskatartás fizikailag és szellemileg is karbantart, ráadásul az állatokkal fenntartott kontaktus még a vérnyomásra is jótékony hatással van. Amerikai tudósok kimutatták.

Link másolása

Hrabal óta tudjuk, hogy ha unatkozunk, mosómedvét kell vásárolnunk. De milyen állatot tartsunk, ha késleltetni akarjuk az időskori demenciát? A Daily Mail megírta a választ. A macska vagy kutya birtoklása mérhetetlen örömet és társaságot hozhat. De lelassíthatja a kognitív hanyatlás ütemét is, ahogy öregszünk, különösen, ha kutyát sétáltatunk, írja egy tanulmány.

Mindenki tapasztalja a mentális képességek, például a tanulás, a gondolkodás, a problémamegoldás, a memória és az érvelés csökkenését, ahogy öregszik, még akkor is, ha nincs demenciája. Néhányan azonban képesek fenntartani a jó kognitív képességeket idősebb korukban is, és a kutatók azt vizsgálták, hogy a háziállattartás előnyös lehet-e.

Az amerikai Marylandi Egyetem csapata 637, 51 és 101 év közötti résztvevő adatait vizsgálta meg. Összességében közel egyharmaduk tartott háziállatot, 11 százalékuk tartott macskát, és 13 százalékuk tartott kutyát. Az elemzés kimutatta, hogy egy évtized alatt a kognitív funkciók minden résztvevőnél csökkentek, ahogy öregedtek.

Ez a csökkenés azonban lassabb volt azoknál, akik macskát vagy kutyát tartottak, mint az állatot nem tartók esetében.

A kutyatulajdonosok kétharmada számolt be arról, hogy sétáltatta a kutyáját, és ez a csoport még lassabb kognitív hanyatlást tapasztalt, mint azok a kutyatulajdonosok, akik nem sétáltatták kedvencüket. A Scientific Reports folyóiratban a szerzők azt írták: „A jelenlegi tanulmány fontos bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a kedvtelésből tartott állatok tartása hozzájárul a kognitív funkciók fenntartásához az általában egészséges, közösségben élő idősebb felnőtteknél, ahogy öregszenek. A macskatulajdonosok kevésbé tapasztalták a memória és a nyelvi funkciók romlását. A kutyasétáltatás a kognitív funkciók lassabb romlásával is összefüggésbe hozható.”

Korábbi tanulmányok kimutatták, hogy a háziállatok szociális támogatást nyújthatnak, és hogy a velük való interakció csökkentheti a vérnyomást és a pulzusszámot. A kutatók szerint egy másik magyarázat az lehet, hogy

az állattartók kevésbé stresszesek, nyugodtabbak és külső figyelmet kapnak.

Továbbá a kutyatartás a fizikai aktivitás növekedéséhez is vezethet, mivel napi testmozgásra van szükségük, ami köztudottan jótékony hatással van az egészségre.

„A politikai döntéshozók felhasználhatják ezeket az eredményeket arra, hogy támogassák a háziállatok bevonását a gondozási tervekbe, olyan lakások és környékek tervezését az idősek számára, amelyek barátságosak a kutyasétáltatáshoz, és programokat dolgozzanak ki a kedvtelésből tartott állatok tartására”, írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


TUDOMÁNY
A Rovatból
Rejtélyes kozmikus részecskesugárzás érte a Földet, nem tudni honnan érkezett
A földi részecskegyorsítók energiájának sokmilliószorosa volt annak a rövid kozmikus részecskesugárzásnak az energiája, ami 2021. május 21-én csapott le a bolygónkra. A kutatók csak azt nem tudják, honnan érkezett, és egyáltalán, mi történt? Mi volt az Oh My God részecske?

Link másolása

Az egyik legerősebb kozmikus sugárzást észlelték a kutatók, amelyet valaha láttak a Földbe csapódni, de fogalmuk sincs, mi okozta, vagy honnan származik. A rendkívül energikus részecske, amelyet egy japán istennőről neveztek el, az univerzum olyan része felől érkezett, ahol szinte semmi sincs.

A kozmikus sugarak olyan nagy energiájú részecskék, amelyek főleg protonokból vagy hélium atommagokból állnak, és folyamatosan bombázzák az univerzum minden négyzetcentiméterét (beleértve a testünket is, amelyen gond nélkül áthatolnak). Akadnak azonban nagyritkán közöttük olyan nagy energiájúak, melyek meglepik a tudósokat. Ezek az extraenergikus részecskék, amelyeket ultranagy energiájú kozmikus sugárzásnak (UHE) neveznek, legalább egy exa-elektronvolt (EeV) azaz 1 kvintillió (1 majd 18 nulla) elektronvolttal rendelkeznek, azaz körülbelül egymilliószor nagyobb energiával, mint az ember által készített részecskegyorsítók leggyorsabb részecskéi.

2021. május 21-én a kutatók a Telescope Array projekttel észleltek egy ilyen ultranagy energiájú sugarat, egy különálló alállomásokból álló észlelőrendszerrel, amely több mint 700 négyzetkilométert fed le Utah-ban.

Ennek a részecskének óriási 244 EeV energiája volt, ami a legenergikusabb kozmikus sugárzás az 1991-es „Oh My God” (OMG) részecske óta,

amely a valaha észlelt legerősebb kozmikus sugárzás volt, energiája 320 EeV volt, és a fénysebesség több mint 99,9% -ával haladt.

Az Oszakai Metropolitan Egyetem (OMU) kutatói leírták a legújabb kozmikus sugárzást egy új tanulmányban, amelyet november 24-én tesznek közzé a Science folyóiratban. A titokzatos részecskét „Amaterasu”-nak nevezték el a sintó vallás napistennője után, akiről úgy gondolják, hogy segített Japán megteremtésében.

„Amikor először felfedeztem ezt az ultranagy energiájú (UHE) kozmikus sugárzást, azt hittem, hogy hiba történt, mivel az elmúlt 3 évtizedben példátlan energiaszintet mutatott” – mondta Toshihiro Fujii, a tanulmány vezető szerzője, az OMU asztrofizikusa.

A tudósok nem biztosak abban, hogy pontosan honnan származik az UHE sugár.

„Érkezési iránya az Univerzum teljesen üres területe felé mutat”

- írták a kutatók a Science-ben. Ebben a régióban nincsenek ismert galaxisok, ködök vagy más kozmikus struktúrák.

Lehetséges, hogy a kozmikus sugárzás valójában valahonnan máshonnan származik, és valamilyen nagy tömegű objektum mellett elhaladva térült el felénk. Itt csupán az a probléma, hogy egy ilyen nagy energiájú részecske, amelynek viszont nulla a tömege, egyáltalán nem biztos, hogy eltérülne úgy, mint a kevésbé energikus társaik.

Az sem világos, hogy mi hozhatott létre ilyen erős kozmikus sugarat. A kutatók több lehetséges forrást is felvetettek, beleértve a szupernóva-robbanásokat, a fekete lyukak összeolvadását és a pulzárokat. De a részecske származhat ismeretlen csillagászati jelenségekből, vagy olyan módon is létrejöhetett, amely túlmutat a fizika standard modelljén, Fujii szerint.

Bár a kutatók még mindig nem biztosak abban, hogy mi okozta az OMG részecskét 1991-ben, de remélik, hogy a következő generációs obszervatóriumok képesek lesznek nyomon követni ezeknek az UHE részecskéknek az eredetét, és segítenek feltárni, mi okozza őket.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


TUDOMÁNY
A Rovatból
Rémálom, amely az ébredés után is folytatódik – alvási bénulás
Általában a pszichiátriaiailag terhelt állapotú emberek nagyobb valószínűséggel találkoznak ezzel a furcsa alvási jelenséggel, valószínűleg az agy szerotonin-diszregulációja (kóros szabályozása) miatt.

Link másolása

Aki alvási bénulást tapasztalt, azt fogja mondani, hogy ez az egyik legfélelmetesebb dolog, amin egy személy keresztülmehet. A paraszomnia egyik formája, ez a furcsa alvási jelenség általában magában foglalja a mozgásképtelenséget, miközben szemtanúja annak, hogy rémálomszerű alakok lebegnek a teste felett, annak ellenére, hogy éppen felébredt.

A legtöbb esetben a szörnyű vizuális hallucinációkat mellkasra nehezedő erős nyomásérzés kíséri, mintha egy egy gonosz lény ülne rajta vagy nyomná le a felsőtestet. Szerencsére ezek a bénító tünetek általában kevesebb, mint néhány percig tartanak, és nem okoznak tartós károsodást, azonban nagyon nyugtalanítóak lehetnek. Szóval mi folyik itt?

Mi az alvási bénulás?

Nem meglepő, hogy az alvási bénulást kultúrantropológiailag is próbálták értelmezni. Az inuit közösségek körében például a gonosz sámánok spirituális támadásaihoz kapcsolódik, akik megpróbálják ellopni az ember lelkének egy elemét, a tarniq-ot. Brazília egyes részein eközben a jelenség a pisadeira nevű portyázó szörnyről szóló népmesékhez kötődik, aki alvás közben az emberek mellkasán ül.

Továbbá az alvási bénulás összefügg a poszttraumás stressz rendellenességgel, és elszenvedői gyakran a trauma újrajátszásaként élik meg. Egy kambodzsai tanulmány például megállapította, hogy

a vörös khmerek népirtásának túlélői között különösen magas az alvási bénulás előfordulási aránya,

és hajlamosak támadójukat kutyaszerű szellemnek tekinteni vörös khmer egyenruhában, amelyet khmaoch sângkât-nak neveznek.

A nyugati orvostudomány az alvási bénulást a narkolepszia egyik formájaként osztályozza, ami arra utal, hogy az agy nem képes irányítani az alvás-ébrenlét ciklusokat. Azonban ez a tünet nemcsak narkolepsziásokat is megtalálhat, általában jetlag, magas stressz vagy rossz alvás idején fordul elő.

Mi okozza az alvási bénulást?

Az alvási bénulás általában akkor fordul elő, amikor egy személy kilép az alvás gyors szemmozgási (REM) fázisából, amikor az agy rendkívül aktív, és az álmok többsége előfordul. Általában GABA és glicin neurotranszmitterek szabadulnak fel a REM alvás során, hogy gátolják a gerincvelő motoros neuronjait és lényegében megbénítsák a testet. A tudósok úgy vélik, hogy ez azért történik, hogy megakadályozzák, hogy megvalósítsuk álmainkat, és kárt okozzunk magunknak vagy társainknak.

Amikor felébredünk, a GABA és a glicin szintje csökken, és norepinefrin, hisztamin, kolin és szerotonin váltja fel, amelyek mindegyike elősegíti az agy és a test izgalmát.

Az alvási bénulás tehát akkor következik be, amikor ezek a különböző neuropeptidek nincsenek megfelelően szabályozva, ami azt jelenti, hogy az agyunk felébred, de izmaink atonia állapotban maradnak.

Az viszont nem világos, hogy ezt miért kísérik rémálomszerű hallucinációk, bár a mellkas és a torok izmainak bénulása megmagyarázhatja, hogy az emberek miért érzik úgy, mintha valami ülne rajtuk.

Miért tapasztalnak az emberek alvási bénulást?

Egy 35 különböző országból származó résztvevők bevonásával készült tanulmány megállapította, hogy az alvási bénulás világszerte az emberek mintegy 8 százalékát érinti, bár bizonyos alpopulációk különösen hajlamosak ezekre az ébrenléti rémálmokra. Például az ázsiai főiskolai hallgatók közel 40 százaléka és az afrikai származású pszichiátriai betegek ugyancsak több mint 40 százaléka számolt be arról, hogy legalább egyszer alvási bénulást tapasztalt.

Általában a pszichiátriaiailag terhelt állapotú emberek nagyobb valószínűséggel találkoznak ezzel a furcsa alvási jelenséggel, valószínűleg az agy szerotonin-diszregulációja (kóros szabályozása) miatt. A váltott műszakban dolgozók vagy azok, akiknek életmódja megakadályozza őket abban, hogy eleget aludjanak, szintén magasabb számban számolnak be alvási bénulásról.

Eddig a tudósok nem jöttek rá teljesen, miért fordul elő alvási bénulás, vagy hogyan lehet megelőzni,

bár nyilvánvaló, hogy a megelőzés magában foglalja az egészségesebb táplálkozást, a testmozgást és a stressz elkerülését.

Egy tanulmány még azt is megállapította, hogy azoknál az embereknél, akik azt állították, hogy idegenek rabolták el őket, általában magasabb volt az alvási bénulás aránya.

Tehát vagy az alvási bénulás okozza az idegeneket, vagy az idegenek alvási bénulást okoznak.

Link másolása
KÖVESS MINKET: