prcikk: A dinoszauruszok lehetnek az okai annak, hogy nem élünk 200 évig | szmo.hu
TUDOMÁNY
A Rovatból

A dinoszauruszok lehetnek az okai annak, hogy nem élünk 200 évig

A végzetünk akkor pecsételődött meg, amikor cickány méretű őseink rendszeres ebédmenüként végezték a dínók bendőjében.


Jelentős különbség van aközött, hogy az emlősök (beleértve magunkat is) milyen gyorsan öregszenek, és sok hüllő- és kétéltűfaj élettartama között. Ez az ellentmondás egy tudós szerint a dinoszauruszok több millió évvel ezelőtti dominanciájának tudható be, az emlősök történetének kritikus időszakában.

João Pedro de Magalhães, az angliai Birminghami Egyetem mikrobiológusa egy újonnan megjelent tanulmányban írja le a „hosszú élettartam szűk keresztmetszete” hipotézisét. Amikor a dinoszauruszok uralták a Földet, a túléléshez szükség volt arra, hogy a sokkal kisebb emlősök

képesek legyenek gyorsan szaporodni, ami azt jelenti, hogy a hosszabb élettartamot biztosító gének az evolúció előrehaladtával eltűntek.

„A legkorábbi emlősök némelyike arra kényszerült, hogy a tápláléklánc alján éljen, és valószínűleg 100 millió évet töltöttek a dinoszauruszok korában, hogy gyors szaporodással túléljék” – mondta de Magalhães.

„Az evolúciós nyomás hosszú időszaka véleményem szerint hatással van arra, ahogyan mi emberek öregszünk.”

A publikált kutatás megjegyzi, hogy az eutheriai emlősök vonalának korai ősei valószínűleg, hogy elvesztettek bizonyos enzimeket a dinoszauruszok korában. Olyan enzimeket, amelyek kijavítják az ultraibolya fény által okozott károkat. Érdekes módon az erszényesekből is hiányzik a három UV-javító enzim közül legalább egy, az úgynevezett fotoliázok. Ennyiből persze még nem egyértelmű kijelenteni, hogy ez bármilyen módon összefügg-e a saját viszonylag rövidebb élettartamukkal.

De hogy miért tűnhettek el ezek a fontos enzimek? Az egyik lehetőség az, hogy az emlősök éjszakai életmódot folytattak a túlélésük érdekében. Mi ezt a hiányzó enzimet manapság kénytelenek vagyunk naptejjel pótolni. Ez például egy olyan javítási és helyreállítási mechanizmus, amellyel az ősidőkben rendelkezhettünk.

Vannak más jelek is. Vegyük például a fogakat: bizonyos hüllők, beleértve az aligátorokat is, egész életükben növeszthetik a fogakat. Az emberi lények nyilvánvalóan erre nem képesek, talán ez is a több száz évezredre visszanyúló genetikai szelekció eredménye.

„Az állatvilágban valóban figyelemre méltó javításra és regenerációra látunk példákat” – mondja de Magalhães. „Ez a genetikai információ szükségtelen lett volna a korai emlősök számára, akik szerencsések voltak, ha nem egy T-rex táplálékaként végezték.”

Mindazonáltal sok olyan emlős van, amelyik képes megérni a száz feletti életkort, beleértve a bálnákat és minket, embereket is.

„Bár mindez jelenleg csak hipotézis, azonban, ha a későbbiekben helytállónak bizonyul kutatásunk, az sok további kutatómunkának lehet az alapja, beleértve az öregedés folyamatainak jobb megértését" - mondja de Magalhães.

(A Sciencealert nyomán)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


TUDOMÁNY
A Rovatból
FOTÓGALÉRIA - Megjöttek az első képek a Földről, lélegzetelállító felvételeket készítettek az Artemis II űrhajósai
Fotókon a kék bolygó, amit otthonunknak hívunk: az amerikai űrügynökség látványos felvételekkel jelentette be, hogy az Artemis II misszió a tervezett útvonal felét már megtette. A képeket Reid Wiseman parancsnok készítette az Orion űrhajó kamerájával.


Az Artemis II misszió ma már több mint félúton jár a Hold felé, a NASA pedig a küldetés pontossága miatt törölte az első, kifelé tartó pályakorrekciós manővert. A négyfős legénység jelenleg az Orion űrhajó kabinját és műszereit készíti elő a hétfői, körülbelül hatórás holdközeli megfigyelési szakaszra.

„E kép közzétételének pillanatában az Artemis II misszió körülbelül félúton van a Hold felé”

– írta az űrügynökség.

Pénteken, egy nappal az indulás után megérkeztek a legénység első felvételei. A Földről készült fotót Reid Wiseman parancsnok készítette az Orion egyik napelemszárnyának végén elhelyezett kamerával. A képeken a szakértők két sarki fényt és az állatövi fényt is azonosították.

Fotókon a Földünk!

A misszió magyar idő szerint csütörtökön, 0 óra 35 perckor indult a NASA floridai indítóállásáról, négy űrhajóssal a fedélzetén: Christina Koch-al, Victor Gloverrel, Reid Wiseman parancsnokkal és Jeremy Hansennel.

A küldetés következő nagy mérföldköve hétfőn várható, amikor az űrhajósok leszállás nélkül megkerülik a Holdat, és egy hatórás periódusban tudományos megfigyeléseket végeznek. Ezek az adatok alapvető fontosságúak lesznek a következő, Artemis III nevű misszió számára, ahol már a tényleges holdra szállás a cél. A tervek szerint a teljes repülés nagyjából tíz napig tart majd.

Via 24.hu


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
TUDOMÁNY
A Rovatból
„Nélkülük az ember sem létezhetne” – elárulták, melyik volt a Föld első növénye
Erin Potter, a New York-i Állami Egyetem tudósa szerint a legkorábbi fotoszintetizáló élőlények tették lehetővé az összetett életet. Ezek az algaszerű szervezetek évmilliók alatt oxigénnel dúsították fel a bolygó légkörét.


Mielőtt fák, virágok és fű borították volna a bolygót, a szárazföld csak kő és por volt. De melyik élőlény volt az, amelyik elsőként lépett a partra, és ezzel elindította a szárazföldi élet forradalmát? Erre a kérdésre igyekezett választ adni Erin Potter, a New York-i Állami Egyetem tudósa a The Conversationben megjelent cikkében.

Ahogy az állatok, úgy a növények élete is a vízben kezdődött. A legkorábbi, növényi eredetű élőlények olyan egyszerű, apró zöld életformák voltak, mint például az algák, amelyek több mint 1 milliárd éve élnek a Föld óceánjaiban és tavaiban. A napfény, a víz és a szén-dioxid felhasználásával cukrokat állítanak elő, és e folyamat, a fotoszintézis melléktermékeként oxigént bocsátanak a légkörbe. A Föld hajnalán ebből nagyon kevés volt,

az oxigén évmilliók alatt halmozódott fel a fotoszintetizáló élőlényeknek köszönhetően. „Ez a változás lehetővé tette a nagyobb és összetettebb élet kialakulását, nélkülük az ember sem létezhetne”

– emelte ki Potter.

A tudósok úgy vélik, hogy az első igazi szárazföldi növények körülbelül 470 millió évvel ezelőtt fejlődtek ki a zöldalgákból. Ezek a korai növények a partvonalak közelében, sekély vízben éltek, ahol a környezetük gyakran változott: néha víz alatt voltak, néha pedig a levegőn. Ez segítette őket abban, hogy lassan alkalmazkodjanak a szárazföldi léthez, ami egy sor új kihívással járt. El kellett kerülniük a kiszáradást, meg kellett tudniuk állni a vízben való lebegés nélkül, és vizet, valamint tápanyagot kellett szerezniük a talajból.

Hogy alkalmazkodjanak, az első növények fontos új tulajdonságokat fejlesztettek ki. Az egyik egy viaszos bevonat, az úgynevezett kutikula volt, amely segített a vizet a növény belsejében tartani. A növények sejtfala emellett erősebb lett, ami lehetővé tette számukra, hogy a gravitáció ellenére függőlegesen álljanak. Az egyszerű, gyökérszerű szerkezetek, az úgynevezett rizoidok pedig a stabil kapaszkodásban, valamint a víz és az ásványi anyagok felszívódásában segítették őket.

Ezek az első növények nagyon kicsik és egyszerűek voltak, hasonlítottak a ma élő mohákhoz, például a májmohákhoz és a becősmohákhoz. Nem volt igazi gyökerük vagy száruk, és közel maradtak a talajhoz.

Ezt bizonyítják például a Cooksonia nevű növénycsalád fosszíliái is, amelyek körülbelül 430 millió évvel ezelőtt éltek, és apró, elágazó száraik voltak, amelyek mindössze néhány centiméter magasra nőttek meg.

Bár ezek a növények méretüket tekintve aprók voltak, hatásuk óriási volt. Idővel egyre több lett belőlük, és a kezdetleges gyökereik segítségével a kövekből talaj lett, ami további növények megtelepedését tette lehetővé.

A több növény több oxigént is jelentett a légkörben, emellett pedig táplálékként és élettérként is szolgáltak, így megindulhattak az állatok is a szárazföld felé.

A növények evolúciójában nagyjából 420 millió évvel ezelőtt jelent meg az a szövet, ami lehetővé tette, hogy a víz és a tápanyag a növény minden részébe eljusson. Ennek köszönhetően magasabbak és erősebbek lehettek, így jutott el a bolygó a körülbelül 360 millió évvel ezelőtti időszakba, amikor

már hatalmas, helyenként 30 méter magas fák borították a tájat. Ezek kidőlve nemcsak tápanyagként szolgáltak más élőlények számára, hanem évmilliók alatt fosszilis energiahordozóvá is alakultak.

Egy másik fontos evolúciós változás 380 millió évvel ezelőtt következett be, amikor

megjelentek a magok,

amelyek védték a növényi „embriókat”, és lehetővé tették számukra, hogy a zord körülményeket is túléljék. Végül 140 millió évvel ezelőtt

megjelentek a virágok, amelyek a növények szaporodását és elterjedését segítették.

Ma a virágos növények jelentik azokat a növényeket, amelyekkel a legtöbbször találkozunk.

Via hvg.hu


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

TUDOMÁNY
A Rovatból
Szenzációs felvételeket készített a Szaturnuszról a Webb és a Hubble űrtávcső
A Webb és a Hubble űrtávcső közös munkája eddig sosem látott részletességgel mutatja a gázóriást. A szakértők szerint ez különösen izgalmas, mert a két űrteleszkóp eltérő „szemmel” nézi a gyűrűs bolygót.


Mintha hagymát hámoznának: a csillagászat két szupersztárja, a Webb és a Hubble űrtávcső most először mutatja meg rétegenként a Szaturnusz légkörét. A két távcső közös munkája példátlan, háromdimenziós képet ad a gázóriásról – írja a NASA és az Európai Űrügynökség közös projektjének honlapja.

A két űrteleszkóp eltérő „szemmel” nézi a gyűrűs bolygót.

Míg a veterán Hubble a látható fény tartományában a felhőzet finom színárnyalatait rögzíti, addig az újgenerációs Webb az infravörös tartományban a légkör különböző mélységeiben rejtőző felhőket és kémiai anyagokat is érzékeli. A két adatsor kombinálásával a tudósok gyakorlatilag felszeletelik a bolygó atmoszféráját.

A Hubble egy évtizedes megfigyelőprogram részeként kapta lencsevégre a Szaturnuszt még 2024 augusztusában, a Webb pedig néhány hónappal később. A képek rögzítésekor a bolygó éppen az északi féltekén tapasztalható nyárból a 2025-ös napéjegyenlőség felé haladt.

A fotók egy rendkívül mozgalmas légkört tárnak fel. A Webb képén egy „szalaghullámnak” nevezett, hosszan fennálló futóáramlat kanyarog, alatta pedig még mindig látszik egy apró folt, a 2011-es „Nagy tavaszi vihar” makacs maradványa. A déli féltekén szintén több vihar örvénylik, melyeket a látható felhők alatt tomboló erős szelek és hullámok formálnak.

A bolygó északi pólusánál lévő ikonikus, hatszög alakú futóáramlás több csúcsa is halványan kivehető mindkét képen. Valószínűleg évtizedekig ez az utolsó nagy felbontású kép a híres hatszögről, mivel az északi pólus hamarosan télbe fordul, és tizenöt évre sötétségbe borul.

A Webb infravörös megfigyelésein a pólusok feltűnően szürkészöld színben játszanak. A tudósok szerint ezt vagy egy magaslégköri aeroszolréteg okozza, amely másként szórja a fényt, vagy pedig sarki fényhez hasonló jelenség, ahol a bolygó mágneses mezejével kölcsönhatásba lépő töltött részecskék keltenek fénylést. A gyűrűk azért különösen fényesek az infravörös képen, mert nagyrészt visszaverő vízjégből állnak, és olyan finom részletek is látszanak rajtuk, mint a küllők és a legkülső, vékony F-gyűrű éles vonala.

A Webb a legnagyobb és legerősebb távcső, amelyet valaha az űrbe bocsátottak. A Hubble űrteleszkóp pedig több mint három évtizede működik, és továbbra is úttörő felfedezéseket tesz, amelyek alakítják az Univerzumról alkotott ismereteinket.

Via esawebb.org


Link másolása
KÖVESS MINKET:


TUDOMÁNY
A Rovatból
Bedöglött a 30 millió dolláros űrvécé – Egy ezer forintos pumpa mentette meg a küldetést
Az Artemis II csúcstechnológiás vécéjének meghibásodását egy hétköznapi háztartási eszközzel oldotta meg a legénység. A NASA és a houstoni irányítás közösen hárította el a „feltöltési” hibát.
Fotó: Unsplash - szmo.hu
2026. április 04.



Egy mindössze 2 fontos, vagyis körülbelül ezer forintos WC-pumpa mentette meg a helyzetet az Artemis II űrhajó 30 millió dolláros, csúcstechnológiás vécéjén. Az indítás után nem sokkal felvillanó hibajelzés komoly fejtörést okozott, de a legénység a houstoni irányítással közösen gyorsan elhárította a problémát.

Az Orion űrhajó ma reggelre érte el útjának felét a Hold felé. A legénység a tervek szerint haladva végzi a fedélzeti rendszerek tesztjeit, a küldetésirányítás pedig megerősítette, hogy a korábban problémás illemhely is újra teljesen működőképes.

A houstoni irányítás a hibaelhárítás után rádión közölte a jó hírt és a használati utasítást.

„Örömmel jelentjük, hogy a vécé használható”

– hangzott el a központból, majd hozzátették: „Javasoljuk, hogy a folyadék feltöltése előtt várják meg, amíg a rendszer elérte az üzemi fordulatszámot, majd a feltöltés után hagyják még egy kicsit futni a rendszert.”.

Nem sokkal a start után villant fel a borostyánsárga figyelmeztető lámpa az Univerzális Hulladékkezelő Rendszeren, jelezve, hogy a vizeletgyűjtő ág nem működik. Bár a szilárd hulladék kezelése zavartalan maradt, a vizeletürítés lehetetlensége egy 10 napos úton komoly kockázatot jelentett volna. A LADbible beszámolója szerint a legénység egy egyszerű WC-pumpával oldotta meg a helyzetet.

Christina Koch, a küldetés specialistája, akit azóta az Artemis II „űrvízvezeték-szerelőjének” is neveznek, megerősítette a háztartási eszköz fontosságát.

„Szeretnék úgy fogalmazni, hogy [a pumpa] a legfontosabb felszerelés az űrben”

– mondta. A NASA szerint egy „feltöltési” (priming) hiba lépett fel, amit a legénység és a földi irányítás közös munkával hárított el.

„Mindannyian megkönnyebbülten fellélegeztünk. Csak egy beállítási hiba volt. Szerencsére most már minden rendszer tökéletesen működik”

– tette hozzá Koch.

Az űrhajó vécéje egy 30 millió dolláros fejlesztés, amely lehetővé teszi, hogy a legénység egy privát fülkében végezze a dolgát. Ez komoly előrelépés a korábbi, bonyolult szerkezeteket vagy lezárt zacskókat használó megoldásokhoz képest.

A helyzet iróniáját az adja, hogy a 4,2 milliárd dolláros küldetésen, amely a közel 100 milliárd dollárra becsült teljes Artemis-program része, egy filléres eszköz bizonyult kulcsfontosságúnak.

A küldetés hátralévő részében a négyfős legénység egy úgynevezett szabad visszatérési pályán kerüli meg a Hold túlsó oldalát, majd visszatér a Földre. Az út során folyamatosan tesztelik az Orion rendszereit, hogy előkészítsék a későbbi Holdra szállást. A tervek szerint a tíz napos út végén az űrhajó az óceánba ereszkedik le.

A hét elején indult útnak az Artemis II küldetés négy űrhajósa, a NASA és a Kanadai Űrügynökség közös legénysége. A 10 napos Hold-kerülő út a 2028-ra tervezett Holdra szállás főpróbája.

A NASA nyilvánosságra hozta az első, a legénység által a Földről készített fotókat is.

Via Space.com, The Guardian


Link másolása
KÖVESS MINKET: