Modern kori áldás vagy hosszú távon kártékony találmány-e a 25 éves Google?

„Készíts karikatúrát rólam, mindabból, amit tudsz!” – néhány nap alatt ez lett a közösségi médiák új varázsmondata. A hírfolyamokat elárasztották a mesterséges intelligencia által generált, vicces vagy éppen elgondolkodtató portrék, amelyeket a felhasználók magukról és a munkájukról kértek.

A játékos önkifejezésnek tűnő trend azonban egy sokkal sötétebb oldalt is rejt: miközben az emberek fotókat és részletes önleírást töltenek fel a szórakoztató képekért cserébe, az opportunista oldalak ugyanígy gyűjtik az arcunkat, a szokásainkat és néha a bankkártyánkat is. A kérdés ma már nem az, hogy menő-e az AI-karikatúra, hanem az, hogy mennyit ér meg egy mém a magánszféránkból.

A folyamat azonban gyakran arra ösztönzi az embereket, hogy egyre több személyes részletet osszanak meg a pontosabb eredmény érdekében. Ezt a hullámot lovagolják meg a külső oldalak és alkalmazások, amelyek „ChatGPT-stílusú” karikatúrák ígéretével csalogatják magukhoz a gyanútlan érdeklődőket.

A feltöltött fotók ugyanis nemcsak egy képet, hanem egyedi azonosító jegyeket is tartalmaznak, amelyeket a rendszerek megtanulhatnak és tárolhatnak. Ezekkel az adatokkal később visszaélhetnek, például nem beleegyezésen alapuló, manipulatív képek, úgynevezett deepfake-ek létrehozására.

„A szexuális tartalmú zsarolás (sextortion) következményei országszerte érezhetők” – fogalmazott Christopher Wray, az FBI igazgatója.

Nemcsak a zsarolók, hanem a hétköznapi csalók is felfedezték az AI-arcokban rejlő lehetőséget. A Meta fenyegetéselhárítási vezetője, Ben Nimmo már 2022-ben arról beszélt, hogy a közösségi oldalakon felszámolt csaló hálózatok több mint kétharmada mesterségesen generált profilképeket használt a hitelesség látszatának megteremtésére. „Ezek lényegében olyan emberek fotói, akik nem is léteznek” – mondta.

A folyamat pszichológiai csapdája, hogy ha a felhasználók a kapott karikatúrát „nem elég pontosnak” érzik, hajlamosak még több kontextust és személyes adatot megadni. „Ha az eredmény nem pontos, a felhasználók egyszerűen több kontextust adnak hozzá, gyakran rendkívül személyes adatokkal” – mondta a Forbes-ban Matt Conlon, a Cytidel kiberbiztonsági cég társalapító-vezérigazgatója.

A reputációnkat is kockáztatjuk, hiszen a nők képeiből a rendszer aránytalanul gyakran készített túlszexualizált kimeneteket, sőt, kiskorúakról készült fotókat is elfogadhatatlan módon alakított át. Az Egyesült Királyságban február 7-én lépett életbe az a törvény, amely bűncselekménynek minősíti a beleegyezés nélküli szexuális deepfake képek létrehozását.

A legfontosabb tanács, hogy ne töltsünk fel valós fotót, ha nem muszáj. Helyette adjunk részletes leírást az arcformánkról, hajszínünkről és öltözékünkről. Az OpenAI hivatalos felületén lehetőség van kikapcsolni a tréningcélú adatmegosztást a beállításokban, illetve használhatunk ideiglenes csevegést is, amelynek tartalmát 30 nap után törlik.

Kerüljük az ismeretlen domaineken futó, „ingyenes karikatúra” hirdetéseket, és soha ne töltsünk fel kiskorúakról készült képet ilyen szolgáltatásba. Egyes klónoldalak, mint a Caricature Bot, már 9 dollárért, azaz nagyjából 3300 forintért kínálnak csomagokat, miközben adatvédelmi tájékoztatójuk homályos vagy hiányos.

via Forbes

Riasztó eredményre jutott egy friss, Európai Unió által támogatott kutatás:

A ToxFree Life for All projekt keretében 81 különböző, Európában – köztük Magyarországon is – forgalmazott fejhallgatót elemeztek, és kivétel nélkül mindegyik bőrrel érintkező részében kimutatták a káros anyagok jelenlétét.

A kutatók a termékekben többek között biszfenolokat, ftalátokat és égésgátlókat azonosítottak. Különösen a biszfenol A (BPA) jelenléte aggasztó, amelyet a legtöbb fejhallgatóban megtaláltak – írja a Blikk. A kutatás szerint ez az anyag számos egészségi problémával, például rákkal és idegrendszeri zavarokkal hozható összefüggésbe, emellett megzavarhatja a hormonrendszer működését is.

„Ez az egész iparág kudarca. Úgy tűnik, sem a jól ismert márkák, sem az olcsó fejhallgatók gyártói nem képesek méreganyagmentes termékeket előállítani” – mondta Jitka Straková, a tanulmány vezető szerzője és a cseh Arnika környezetvédelmi szervezet kutatója. A probléma tehát nemcsak az olcsó, hanem a drága, prémium kategóriás termékeket is érinti.

A kutatók hangsúlyozzák, hogy

Ez különösen azokat érintheti, akik sportolás közben használják a fejhallgatókat. Az igazi veszélyt a hosszú távú, gyakori használatból eredő kitettség jelenti, főként azért, mert a hormonrendszert befolyásoló anyagok esetében nincs biztonságos minimummennyiség.

A kutatók ezért a jelenlegi szabályozási gyakorlat felülvizsgálatát sürgetik. „Felszólítjuk az EU intézményeit, hogy tiltsák be az összes biszfenolt és az összes mérgező égésgátlót minden termékben, mert a fogyasztóknak joguk van tudni, hogy az uniós piacon lévő termékek biztonságosak, függetlenül attól, hogy mit és hol vásárolnak” – tette hozzá Straková. A javaslat szerint a hatóságoknak nem egyesével kellene korlátozniuk a veszélyes anyagokat, hanem teljes anyagosztályokra kellene átfogó szabályozást bevezetniük.

A ToxFree projekt korábban már más termékek esetében is jelzett hasonló problémákat. Egy tavalyi vizsgálatuk során ismert márkák cumijaiban, egy korábbi elemzésben pedig a Magyarországon is kapható fehérneműk egyharmadában találtak biszfenolokat.

36 ezer kilométerrel a fejünk felett hallgatózhatnak az oroszok. A Financial Times szerdai oknyomozása szerint két orosz kémműhold az elmúlt három évben szisztematikusan követett és veszélyesen megközelített több tucat európai kommunikációs szatellitet.

A gyanú szerint az orosz műholdak hetekig vagy akár hónapokig is „leparkolnak” egy-egy kiszemelt európai szatellit közvetlen közelében, hogy rögzítsék a Földről érkező, a működésüket irányító parancsjeleket.

A kockázat különösen a régebbi, még titkosítatlan kommunikációs protokollokat használó eszközöknél magas, mivel az elfogott adatokkal később a támadó utánozhatja a földi irányítást, és a műholdat akár a pályájának elhagyására vagy üzemanyag-pazarló manőverekre is kényszerítheti. Az aggodalmakat nemcsak hírszerzési jelentések, hanem nyílt forrású megfigyelések is alátámasztják. Az Aldoria nevű francia űrmegfigyelő cég tavaly áprilisban egy „hirtelen közeli megközelítést” észlelt, amikor a Lucs–2 mindössze 10–50 kilométerre repült el egy geostacionárius műhold mellett.

Franciaország már 2018-ban kémkedéssel vádolta Oroszországot, miután a Lucs-program egy korábbi műholdja túlságosan megközelítette az Athena-Fidus nevű francia–olasz katonai szatellitet. A helyzet súlyosságát jelzi, hogy az európai kormányok is egyre nyíltabban beszélnek a fenyegetésről. Boris Pistorius német védelmi miniszter tavaly szeptemberben drámai hangú beszédben figyelmeztetett. „Képesek zavarni, vakítani, manipulálni vagy akár fizikailag kiiktatni a műholdakat” – mondta az AP hírügynökség tudósítása szerint, majd bejelentette, hogy Németország a következő öt évben 35 milliárd eurót, vagyis átszámítva közel 13 300 milliárd forintot fordít űr- és űrvédelmi programokra.

„Nem sértünk meg semmit. Ismételten a fegyverek világűrbe telepítésének tilalmát szorgalmaztuk” – közölte a Reuters hírügynökséggel Dmitrij Peszkov szóvivő egy korábbi, hasonló témájú nyilatkozatában. Az orosz álláspont szerint a műveleteik a nemzetközi jognak megfelelően zajlanak.

Eközben a program egyik eredeti eszköze, a Lucs–1 január végén egy „temetőpályán” – ahová a kiöregedett műholdakat irányítják – eddig tisztázatlan okokból darabokra hullott, ami tovább növeli a pályán keringő űrszemét mennyiségét. A megfigyelési feladatokat ettől függetlenül a modernebb Lucs–2 továbbra is aktívan végzi.

A mesterséges intelligencia nem levette a terhet a vállunkról, hanem láthatatlanul felgyorsítja a tempót, szétfeszíti a munkaköri határokat, és bekúszik az ebédszünetbe is - írja az AIToday.

Egy friss, nyolc hónapon át tartó terepkutatás szerint

A Berkeley Egyetem Haas Üzleti Iskolájának kutatói, Aruna Ranganathan és Xingqi Maggie Ye egy kétszáz fős amerikai technológiai cégnél vizsgálták tavaly április és december között, hogyan hat a generatív AI a dolgozókra – írja a Harvard Business Review. Arra jutottak, hogy a technológia nem csökkenti, hanem rendszerszerűen felerősíti a munkát, ami intenzívebbé, sűrűbbé és megterhelőbbé vált.

A munka felerősödésének három fő csatornáját azonosították.

Az egyik a felgyorsult munkaritmus: amikor az AI pillanatok alatt elvégez egy korábban órákig tartó részfeladatot, az nem felszabaduló időt eredményez, hanem feljebb tolja az elvárásokat, és a gyorsabb teljesítés lesz az új norma.

A másik a feladatspektrum kitágulása, mivel az AI azonnali tudásforrásként arra ösztönzi a munkavállalókat, hogy átlépjék szakmai határaikat: a vizsgálat során a termékmenedzserek elkezdtek kódot írni, a kutatók pedig mérnöki feladatokat vettek át.

A harmadik a munkaidő bekúszó növekedése: a dolgozók a néhány perces mikromunkákat, például a promptírást vagy egy generált válasz átnézését, a szüneteikben vagy este végezték el. „Ezek a cselekedetek ritkán tűntek plusz munkának, mégis idővel egy olyan munkanapot eredményeztek, amelyben kevesebb a természetes szünet és folyamatosabb a munkával való elfoglaltság” – írták a kutatók.

A gyorsulás magasabb tempót diktál, ami még inkább az AI használatára készteti a dolgozókat, a megnövekedett függőség pedig egyre szélesebb feladatkörök elvállalására ösztönöz. A végeredmény az egyre „szünetmentesebbé” váló munkanap, ami kognitív fáradtsághoz és a kiégés kockázatának drámai növekedéséhez vezet. „Azt gondoltad, hogy mivel produktívabb lehetsz az AI-jal, megspórolsz némi időt, és kevesebbet kell dolgoznod. De a valóságban nem dolgozol kevesebbet. Ugyanannyit vagy még többet dolgozol” – mondta az egyik, a kutatásban részt vevő mérnök.

A terepbeszámolók szerint a dolgozók több párhuzamos szálat futtattak, egyszerre dolgoztak a saját kódjukon és ellenőrizték az AI által generált alternatívát, ami az állandó váltogatással és a kritikus felülvizsgálat kényszerével a nap végére mentálisan kimeríti őket. Ezt támasztja alá Siddhant Khare szoftvermérnök tapasztalata is. „Az elmúlt negyedévben több kódot szállítottam, mint a karrierem bármelyik negyedévében. Ugyanakkor fáradtabbnak is éreztem magam, mint a karrierem bármelyik negyedévében.” Khare szerint a munka természete is átalakulóban van: „Régen mérnöknek hívtuk, most már inkább olyan, mint egy lektor.”

A kép azonban nem mindenhol ennyire borús.

A JAMA Network Open tudományos folyóiratban tavaly augusztusban megjelent, 1430 orvos bevonásával készült kutatás szerint az úgynevezett „ambient” AI-diktálási technológia, amely a háttérben hallgatva automatikusan elkészíti a betegdokumentációt, forradalmi változást hozott. A Mass General Brigham egészségügyi rendszerben 84 nap alatt 50,6 százalékról 30,7 százalékra esett vissza a kiégéssel küzdő orvosok aránya. „Orvosaink azt mondják, visszakapták az estéiket és a hétvégéiket, illetve újra felfedezték a gyógyítás örömét. Nincs még egy beavatkozás a szakterületünkön, ami ilyen mértékben hat a kiégésre” – mondta Rebecca Mishuris, az intézmény informatikai vezetője.

Mindeközben a globális munkaerőpiacon a munkavállalók több mint háromnegyede úgy érzi, a technológia bevezetése óta nőtt a terhelésük. Az Upwork Research Institute 2024-es, 2500 fős felmérése szerint a dolgozók 77 százaléka érzi úgy, hogy

Az Institute for the Future of Work brit kutatóintézet szintén tavaly publikált tanulmánya szerint a legújabb technológiák gyakoribb használata kéz a kézben jár az alacsonyabb életminőséggel. A legszorosabb algoritmikus kontrollt gyakran a platformgazdaság dolgozói szenvedik el: egy 953 ételfutár körében tavaly áprilisban végzett vizsgálat kimutatta, hogy a kiégés közepes szintje széles körben elterjedt a szektorban.

A kutatók szerint a megoldás nem az AI elvetése, hanem egy tudatos keretrendszer, egyfajta „AI-praktika” intézményesítése lenne. Ez magában foglalja a használat tudatos indítási és leállítási pontjainak kijelölését, a hasonló jellegű AI-feladatok egy blokkban történő elvégzését, valamint az emberi kontroll számára dedikált idősávok beiktatását. A vezetésnek egyértelmű normákat kell felállítania arról, mikor és hogyan használják a dolgozók ezeket az eszközöket, és mikor nem. Jó stratégia lehet a napi AI-használati ablakok kijelölése, a „mélymunka-sávok” tudatos védelme, valamint a saját alapkompetenciák frissen tartása a feladatok AI nélküli elvégzésével.

Részletesebben ITT olvashatsz.