KULT
A Rovatból

És egyszer csak…: Carrie Bradshaw-nak már ciki a szex

A Szex és New York reboot első két része után akkor is elkezdünk félni az öregedéstől, ha addig nem gondoltunk rá. Kritika.


Az És egyszer csak… ott folytatja Carrie-ék történetét, ahol a Szex és New York annak idején abbahagyta. Na nem úgy, hogy semmissé teszik az azóta eltelt időt, de a beszédmód és a hangulat ugyanaz. Ez egyfelől szerencsés, mert könnyen visszahelyezkedhetünk a jól ismert atmoszférába, másfelől viszont zavarbaejtő. A politikai korrektséget fullba nyomó ötvenes Carrie, Miranda és Charlotte csetlés-botlásait nézve ugyanis olyan érzésünk van, mintha ezek a kozmopolita csajok az eltelt éveket nem New York közepén töltötték volna, hanem mondjuk egy magyar zsákfaluban, hogy most, 2021-ben nagy szemekkel csodálkozzanak rá azokra a társadalmi változásokra, amik már az ő fénykorukban elkezdődtek, csak akkor még nem akartak tudomást venni róluk.

Részben ezért a Szex és New York reboot az első két epizóddal nem győzött meg száz százalékig arról, hogy el kellett készülnie, de rögtön az elején felvet egy csomó olyan kérdést, amik miatt mégis várom a folytatást.

„Carrie Bradshaw tudja, milyen a jó szex… vagy nem fél megkérdezni.” Az ikonikussá vált mondat 2002. december 14-én hangzott el először. Ekkor kezdte el vetíteni az Egyesült Államokban már négy és fél éve hatalmas sikerrel futó sorozatot a magyar HBO, és ezzel nálunk is felrobbant a Szex és New York bomba. Velem együtt lányok és nők tömegei rohantak haza minden héten, nehogy lemaradjanak a következő epizódról, a sorozatban felmerülő kérdések pedig a csajos beszélgetések állandó témái lettek, sőt, jobb helyeken egyetemi tananyag is.

Hamarosan a magyar nők nagy része, köztük én is úgy akart érezni, gondolkodni, szexelni, dolgozni és persze öltözködni, mint a négy New York-i szingli. Felpezsdült a női magazinok párkapcsolati és szexrovata, opcióvá vált párválasztási bakikat elkövetni és elfogadott lehetőséggé az utolsó utáni szívtörésig hajszolni a nagy Ő-t, megkockáztatva ezzel, hogy „kifutunk az időből” és nem teljesítjük be a „női princípiumot”.

Hogy mindennek több jó vagy rossz hozadéka lett az utóhatásait tekintve, azzal világszinten könyvtárnyi szakirodalom foglalkozik (és megkockáztatom, hogy Novák Katalin inkább az utóbbira voksol), de tény, hogy a Szex és New York akkor és ott olyan társadalmi jelenségekre és újszerű igényekre tapintott rá, amiket ideje volt végre megmutatni és kibeszélni. Forradalmisága pedig akkor sem vitatható el tőle, ha a lezáráshoz közeledve belesimult a királyfikeresős, happyendes mesék sorába, vagyis minden szókimondása, polgárpukkasztása és vagánysága ellenére végül a boldog házasság és a klasszikus családi élet felé terelte főszereplőit.

Durva utánaszámolni, de a sorozat záróepizódja óta majdnem tizennyolc év telt el, a sorozatot követő mozifilm óta pedig már tizenhárom. (A második filmet, mint gigantikus baklövést próbálom magamban meg nem történtté tenni, ezért nem veszem számításba.) Ennyit kellett várnunk arra, hogy megtudjuk, hogyan élnek az egykori menő szinglik ötvenes feleségként New Yorkban, egy világjárvány két hulláma közt ma, 2021-ben.

Nem titok, hogy a sorozat felélesztését legalább annyian ellenezték, mint amennyien várták, pláne, miután már biztos volt, hogy a Samanthát alakító Kim Cattrall nem vesz részt a projektben. Nekem is voltak fenntartásaim, de egykori fanatikusként biztos voltam benne, hogy nézem majd a rebootot.

Kezdjük a jóval. Már önmagában tök menő, hogy egy sorozat felvállalja a mai ötveneseket érintő kérdéseket, mert róluk, pro-aging mozgalom ide vagy oda, még mindig nem nagyon szólnak filmek. És az is nagyon jó, ahogy az első jelenetben Carrie, Miranda és Charlotte beül egy étterembe és úgy csapnak bele egy téma kellős közepébe, mintha tegnap láttuk volna őket utoljára. Ahogy elhangzik tőlük az első önironikus replika, egyből átjár minket az a jóleső, otthonos érzés, ami miatt szerettük a Szex és New Yorkot, már be is rántott minket a sorozat, ott vagyunk a csajokkal és tudni akarunk róluk mindent.

A kreátoroknak azt a nem kis feladatot kellett megoldaniuk, hogy úgy hozzák vissza a régi fílinget, hogy ne csússzon át az egész valami giccses nosztalgiázásba. Egyszerre kellett megteremteniük az egykori sorozat hangulatát, közben pedig belecsempészni a karakterek fejlődésébe és a cselekménybe az idő múlását meg a mai kor kihívásait és problémáit.

A szereplők pedig, akiket egytől egyig öröm látni, szépen haladnak is a korral. A Mr. Biggel boldog házasságban élő Carrie már nem újságot ír, hanem podcastet csinál és egy gender-témákat feszegető, szókimondó rádióműsorban szerepel – vagyis egyelőre inkább leszerepel. Miranda felhagyott a társasági ügyvédeskedéssel, mert rájött, hogy emberi jogi aktivista szeretne lenni, és újra egyetemre jár, Charlotte pedig a kamaszlányai életét igyekszik elnavigálni, közben pedig fekete nőkkel barátkozik a PC-jegyében.

De hiába van meg a régi hangulat és jönnek be a mai témák, már rögtön az első jelenetben az arcunkba van tolva három olyan dolog, ami rossz szájízt ad az egésznek, és nagyon remélem, hogy a folytatásban ezek majd szépen belesimulnak a cselekménybe. Ezek közül az egyik, ahogy Carrie (vagy inkább Sarah Jessica Parker?) megindokolja Samantha távolmaradását. Nyilván reagálni kellett valahogyan Kim Cattrall kiesésére, de ezt elegánsabban is lehetett volna. Ezek után ne csodálkozzanak a készítők, ha végig azt várjuk majd, hogy az egyik ajtón egyszer csak belép Samantha (vagy inkább Cattrall?) és elmondja az ő verzióját. A másik, hogy bár a sorozat hangsúlyosan az öregedés méltóságát hivatott hirdetni, mégis indokolatlanul hosszan lamentálnak azon már az első jelenetben, hogy festessük-e az ősz hajat vagy sem. És akkor még a továbbiakban előkerülő hallókészülékről, derékfájásról, altatókról és egyebekről nem is beszéltünk.

Emiatt van az, hogy bár a sorozat szándékoltan öregedéspárti, annak folyamatos hangsúlyozásával éppen az ellenkezőjét éri el, vagyis az első két rész után akkor is elkezdünk félni az öregedéstől, ha addig nem gondoltunk rá.

És a végére hagytam a leginkább zavaró dolgot, amivel hőseink egyelőre nem tudnak mit kezdeni, és csak reméljük, hogy az alkotók igen, ez pedig a túltolt politikai korrektség. A főszereplők úgy csodálkoznak rá a különféle nemek megnevezéseire és a New York-i társadalom sokszínűségére, mintha az elmúlt tizenpár évet nem ebben a nagyvárosban, hanem egy időgépben hibernálva töltötték volna. És akkor azt még nem is említettük, hogy Carrie-ék, az egykori szókimondó csajok mennyire szégyenlősek lettek a szexet tekintve. Innen nézve már értjük, hogy a sorozat címe miért nem Szex és New York lett, de mindezek ellenére vagy éppen ezek miatt alig várom a következő csütörtököt.

Az És egyszer csak… a HBO Go-n látható, a sorozat dupla epizóddal nyitott, a további részek pedig hetente, csütörtökönként érkeznek majd a streamingfelületre.

És egyszer csak… (And Just Like That...)

Amerikai romantikus dráma, vígjátéksorozat, perc, 2021

Kreátorok: Michael Patrick King, Darren Star

Szereplők: Sarah Jessica Parker, Cynthia Nixon, Kristin Davis, Chris Noth, Sara Ramirez


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Megszólalt Radnai Márk, miután egy külföldi ügynökség letiltotta a darabját a Thália Színházban
A Thália Színház leveszi műsoráról A nagy kézrablást, mert a jogkezelő kifogásolta a feketére maszkírozott színészt. A darab rendezője, Radnai Márk állítja, hogy nem volt sértő szándék a színpadi megoldás mögött.


Feketére maszkírozott fehér színész miatt tiltott le egy külföldi ügynökség egy 2016-ban bemutatott, majd 2023-ban felújított darabot a Thália Színház műsoráról.

Kálomista Gábor, a színház igazgatója hétfőn közleményben tudatta, hogy a szerzői jogokat képviselő külföldi ügynökség döntése miatt veszik le a műsorról Martin McDonagh A nagy kézrablás című darabját.

Az indoklás szerint a probléma az, hogy az egyik fekete karaktert sötétre sminkelt fehér színész alakítja.

Kálomista Gábor szerint a döntés nemcsak ezt az előadást érinti, hanem az Alul semmit és A koponyát is; az előbbi végül feltétellel repertoáron maradhatott, A koponya játszásához viszont az ügynökség nem járult hozzá. Az igazgató közölte, hogy nem hagyja annyiban, jogi útra tereli az ügyet.

A darab rendezője, Radnai Márk is megszólalt. A Telexnek elmondta, nem volt sértő szándék a színpadi megoldás mögött, de elfogadja, ha az előadás a vita miatt lekerül a műsorról. Radnai a művészi szabadságra hivatkozva érvelt.

„Ahogyan a kis hableányt is játszotta fekete színész, ez fordítva is igaz kellene, hogy legyen, vagy egy meleg karaktert sem kell, hogy meleg színész játsszon” – mondta.

Hozzátette, a darab egy erős szatíra, amelyben a karakter bőrszíne dramaturgiailag fontos, és mivel Magyarországon nehéz színes bőrű színészt találni, így tudták megoldani a szereposztást. „Nem állt szándékomban senkit megbántani, semmilyen sértő dolgot nem éreztem ebben” – fogalmazott Radnai.

A darabot 2016 áprilisában mutatták be a Thália Nagyszínpadán. Akkor a feketére maszkírozott színész alkalmazása még nem okozott problémát, a konfliktus a 2023. májusi felújításkor élesedett ki. A szerzőt képviselő ügynökség már a premier előtt jelezte, hogy nem járul hozzá az előadáshoz ilyen szereposztással, de a bemutatót ennek ellenére megtartották. A 2023-as felújítás után levelezés és egyeztetés indult a színház és a jogkezelő között, a vita végül most jutott el a tiltásig, nem sokkal a tervezett 250. előadás előtt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Rákay Philipék a választás után visszaléptek a mohácsi csatáról szóló filmhez kért támogatástól
Rákay Philip csapata visszavonta a film támogatási kérelmét. A 956 millió forintos összeg nem a film teljes költségvetését fedezte volna, csupán az előkészületeket. A forgatókönyv első változatára már kaptak korábban 5 milliót.


Alig öt nappal az április 12-i országgyűlési választás után, április 17-én visszavonták a mohácsi csatáról szóló, Mohács 1526 című film közel egymilliárd forintos támogatási kérelmét. A film producere korábban elutasításról beszélt, a Nemzeti Filmintézet szerint viszont a gyártó lépett vissza – írta a Telex.

A projekt mögött álló FP Films Kft. 956 millió forintot igényelt a film gyártás-előkészítésére. A produkció 2024 júliusában már kapott ötmillió forintot a forgatókönyv első változatának elkészítésére.

A most visszavont 956 millió forintos összeg nem a film teljes költségvetését fedezte volna, csupán az előkészületeket.

A forgatókönyvet Kis-Szabó Márk, Szente Vajk és Rákay Philip írta, a producer Fülöp Péter volt. Az alkotói kör nem ismeretlen a nagy költségvetésű állami produkciók világában: a Most vagy soha! című Petőfi-filmhez korábban 4,7 milliárd forint állami támogatást kaptak, annak forgatókönyvét is Rákayék jegyezték, Fülöp a producerek között volt, az FP Films pedig az egyik gyártócégként vett részt a munkában.

A mohácsi film alkotói korábban arról beszéltek, hogy a produkciót a csata 500. évfordulójára, 2026-ra szeretnék elkészíteni. Szente Vajk egy nyilatkozatában kiemelte, hogy a történet már készen áll, és II. Lajos királyt egy árnyaltabb, a valósághoz közelebb álló figuraként akarták bemutatni.

Rákay Philip korábban így kommentálta a készülő filmet: „Előre megnyugtatnék minden fanyalgót, nem fogunk győzni a végén.”

A producer, Fülöp Péter a Telexnek azt állította, hogy a pályázatot a Nemzeti Filmintézet „visszadobta”. A Nemzeti Filmintézet ezzel szemben azt közölte a lappal, hogy a pályázó vonta vissza a kérelmet április 17-én.

Egyelőre nem tudni, hogy a gyártó miért döntött a visszalépés mellett, és hogy tervezik-e a későbbiekben újra benyújtani a kérelmet.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Nulla forint állami támogatást kapott a 95 éves Szegedi Szabadtéri Játékok a jubileumi évadára
A hivatalos indoklás szerint a jubileumi évadra benyújtott szakmai koncepció nem volt megfelelő. Botka László, Szeged polgármestere szerint a döntés méltánytalan és elfogadhatatlan az elmúlt időszak botrányait tekintve.


„Szakmailag nem kellően megalapozott” – ezzel az indoklással utasította el a Nemzeti Kulturális Alap pályázatait lebonyolító Nemzeti Kulturális Támogatáskezelő a Szegedi Szabadtéri Játékok támogatási kérelmét.

A fesztivál 2026-os, jubileumi 95. évadára nyújtották be a pályázatot. Az elutasításról szóló, hétfőn elküldött levélben a következő indoklás szerepel:

„Jelen kérelem most nem részesül támogatásban, mivel a benyújtott szakmai koncepció szakmailag nem bizonyult kellően megalapozottnak.”

A döntésről szóló értesítést Botka László, Szeged polgármestere hozta nyilvánosságra a Facebookon.

„0 forint. A Kulturális és Innovációs Minisztérium döntése szerint ennyit ér ma Magyarországon a Szegedi Szabadtéri Játékok. Az indoklás: »szakmailag nem kellően megalapozott«.

80 ezer néző bizalma. Több mint 1,1 milliárd forint bevétel egyetlen év alatt. Több száz művész és szakember munkája. És ezzel szemben áll egy anonim döntőbizottság ítélete” – írta a polgármester.

Botka szerint méltánytalan és elfogadhatatlan, hogy „miközben az elmúlt időszak botrányai világosan megmutatták, milyen szempontok alapján vándorolnak kulturális milliárdok, Szegedet »szakmai hiányosságokra« hivatkozva zárják ki a támogatásból”.

A polgármester közölte, hogy a támogatás nélkül is megrendezik az eseményt, amit az ország legnagyobb és legszebb szabadtéri színházi fesztiváljának nevezett.

Az utóbbi hetekben számos kritika érte a Nemzeti Kulturális Alap pénzosztásait. Először Molnár Áron színész hívta fel a figyelmet arra, hogy egy ideiglenes NKA-kollégium mintegy 17 milliárd forintot osztott szét a választások előtt. Szerinte a kedvezményezettek között számos, a Fideszhez köthető vagy a párt kampányában szerepet vállaló előadó volt.

A botrány hatására sorra mondtak le az NKA bizottságainak tagjai, köztük Bús Balázs alelnök, valamint Baán László, Both Miklós és Vidnyánszky Attila.

A kialakult helyzetre reagálva az új kormányzat részéről Tarr Zoltán, a TISZA Párt elnökségi tagja hétfőn már arról beszélt, hogy véget vetnek a pártszimpátia alapú pénzosztásnak, és átvilágítják az NKA-t, valamint minden civil pályázatbírálási rendszert. Céljuk a szakmai alapú elbírálás és a teljes átláthatóság biztosítása a kulturális támogatásoknál.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Hátsó kertből indult, mára az „ország legkedvesebb minifesztiválja lett” - Zalában bulizva segíthetsz az állatokon
Egy hátsókertes házibuliból két év alatt nőtt ki az "ország legkedvesebb fesztiválja" Zalában. A Pankkutya Fesztivál három nap alatt 40 fellépőt és 50 programot ígér, miközben minden profitját egy állatmenhelynek adja.


Manapság látjuk, hogy minden fesztivál hasonló problémákkal nyüglődik - állítják legalábbis a Pankkutya megálmodói - ugyanaz a fellépőhad és tarthatatlan árak, miközben azt érezzük, ezt az összes többi fesztiválon megkapjuk. Szapek Gergő az idén szállt be a szervezői kör mellé, mellette pedig az egyik alapító, Varga Vencel mesélt a fesztivál történetéről.

A Pankkutya Fesztivál ötlete zeneipari szereplők barátságából áll, így 2024-ben, egy zalaegerszegi hátsó kertben hat fiatal összehozta a házibulik fesztiválfeelingjét.

V.V.: Az ország minden tájáról hoztak fiatalok kutyatápot, amivel a helyi menhelyt akartuk kicsit jobb helyzetbe hozni. Több, mint 100-an hoztak saját italokat, és a klasszikus értelmében vett batyusbál túl jól sikerült, hogy ne próbáljuk meg nagyobban. Testvéres, családi projektként indultunk, konkrét célok nélkül, de szerencsénkre túl korán kaptuk a bíztatást, hogy mennyire kellene már egy olyan fesztivál, ami "pont azt képviseli, amit mi gondolunk" - jelentsen ez bármit is.

Így is történt. 2025-ben már Zalaegerszeg város segítségével átköltöztek a "hivatalos helyszínre", ahol a Gébárti Tóstrandon két napon át akusztikus koncertek várták a nagyérdeműt, mindezt kutyatápért cserébe. Több, mint három tonna kutyatáp gyűlt össze, a Pankkutyának pedig országosan kezdték megismerni a nevét.

Idén, május 28-29-30-án már három naposra duzzadva, és két színpaddal készülünk. Úgymond egy teljesértékű fesztivál lettünk, hiszen 200 kempingezőnk van, illetve a bérleteink fele is elkelt.

- számol be négy héttel a kezdés előtt Szapek - Igazából innentől a cél az, hogy minden gördülékenyen menjen a fesztiválon magán, illetve hogy a fellépőink is legalább olyan jól érezzék magukat nálunk, mint a fesztiválozók.

Idén már 200 kempingező lesz a Pankkutyán

A fellépői gárda pedig valóban versenybe tudna szállni nagyobb eseményekkel is. A hazai alternatív, rock, és feltörekvő szcénákból rengeteg név bukkan fel.

V.V.: Mi külön büszkék vagyunk, hogy idén elmondhatjuk, hogy

akusztikban ellátogat hozzánk Mehringer Marci, Co Lee, Kolibri, de hangos koncertekből is olyan nevekkel büszkélkedhetünk, mint a Fish!, vagy a Hűvös. Na meg lesz három külföldi banda is nálunk, az még számunkra is hihetetlen.

Szapek Gergő szerint az ekletikus lineup a fontos: Igen, folyamatos a fejlődés, de közben fontos, hogy "hű maradjon a fesztivál magához", mert nálunk nem a gigászi sztárok adják a fesztivál ízét, hanem az az elképzelés, hogy szerintünk kik lesznek a következő évek legnagyobbjai, vagy szerintünk kik a legizgalmasabb előadók itthon. Azt tudni kell, hogy itthon rengeteg zenei réteg a nyári szezonban szinte teljesen inaktív lesz, mert mondjuk kommersz fesztiválok nem merik bevállalni, hogy hardcore punk, vagy akár emo bandákat is merjenek hozni. Szerencsére mi bátran meríthetünk mindenhonnan.

Tavaly is az volt a legizgalmasabb, amikor látszólag a fellépő nem a saját közönségével talákozott, és így is óriási élmény volt ez mindkét oldalnak

- teszi hozzá Vencel

Idén új kampányelem a "visszahozzuk a gyerekkorodat" felkiáltás is, ami teljesen a közönséghez való alkalmazkodásból fakad.

V.V.: Tavaly kaptunk egy helyi gimnázium tanárától számháborúhoz kártyákat, amit unaloműző jelleggel bedobtunk a kempingben.

Tíz percen belül azon kaptuk magunkat, hogy több száz felnőtt és fiatal rohangál az egész fesztiválon gyermeki vigyorral, mert annyira beütött ez a játék náluk.

Idén összeszedtük az összes gimis-nyári tábori játékot a délelőttökre, ami szerintünk közel hasonló élményt nyújthat. Persze a számháború is marad.

A számháború biztosan marad

A kihívásokról is őszintén beszéltek:

Sz.G.: Azt tudni kell, hogy elképesztő költségek vannak az első években, hiszen "tábort, közönséget építünk", így készülni kell arra is, hogy az első pár Pankkutya úgymond tőke nélkül jön létre, és a támogatások illetve a jegyvásárlás tartja fent. Ugyanakkor tudjuk/látjuk, hogy alapvetően az összes fesztivál nehéz helyzetben van anyagilag, szerencsére nekünk a fesztivált kell eltartani, hiszen minden résztvevőnk önkéntes alapon, szerelemből dolgozik ezen.

V.V.: Illetve tudatosan nem akarunk nekiugrani egy 3-4000-es eseménynek, bár nem titkolt cél, hogy szeretnénk az évek alatt odáig nőni. Szerintem erre csak akkor van esélyünk, ha lassabban építkezünk, és "kelendőbbek leszünk", mint amennyit tudunk adni magunkból.

2026-ban a cél tehát az, hogy sztenderd opcióvá váljon mindenki számára a Pankkutya.

V.V.: A régióban szerencsére sok fesztivállal nem kell versenyezni, mert amik vannak a környéken, azok teljesen mást képviselnek és van is nekik létjogosultságuk. De azért az ország minden tájára lövünk, hiszen mi is utaztunk annak idején hosszú órákat Orfűre, Debrecenbe, bárhová egy jó buliért, úgyhogy

a cél az, hogy amikor tavasszal tervezgetik az emberek a nyarukat, a Pankkutya Fesztivál egy opcióként, sőt, az árából fakadóan akár egy biztos pontként szerepeljen a naptárukban.

Sz.G.: Azt gondolom, hogy a kicsi fesztiváloké a jövő, ebben pedig szeretnénk az egyik legkülönlegesebb lenni, mind a jótékony, jófej jelleg miatt, mind pedig amiatt, mert évről évre magunkra tudunk licitálni.


Link másolása
KÖVESS MINKET: