KULT
A Rovatból

Egész Amerikát megrázó gyilkosság igaz történet alapján: Szerelem és halál

A cím pontos, erről a két dologról szól az HBO legújabb saját gyártású minisorozata. Egy balul elsült afférról és annak vérfagyasztó következményeiről, melyek sokkoltak egy texasi kisvárost, sőt, egész Amerikát 1980-ban.
B. M.; képek forrása: RottenTomatoes és YouTube - szmo.hu
2023. május 02.



Aki kicsit is otthon van a krimik világában, az tudhatja, hogy a gyilkosságok nagy része három okból kifolyólag történik. Pénz, drogok vagy szerelem. Persze vannak kivételek, de azok csak erősítik ezt a szabályt. Bevallom, meglepődtem, amikor meghallottam, hogy Candy Montgomery történetéből egy újabb feldolgozás érkezik.

2022-ben már a Hulu készített egy 5 részes minisorozatot a történetről, aminek az első évadja meg is tekinthető a Disney+ kínálatában.

Anno abba belekezdtem, de annyira nem fogott meg, hogy végignézzem, inkább utánaolvastam a történeteknek, mivel mind a Candy, mind a Szerelem és halál egy rémisztő igaz történeten alapul. Az HBO legújabb próbálkozása szimpatikusabbnak tűnt, így adtam egy esélyt neki, hogy megnézzem, mire volt képes Hollywood egy évvel később.

A Szerelem és halál próbálja misztikusan előadni a gyilkosságba torkoló szerelmi perpatvart. 1980-ban járunk, ahol rögtön az első jelenetben látunk egy tetthelyet, majd visszaugrik két évet a cselekmény, hogy megtudjuk a történések hátterét. 1978-ban kezdődött két házas ember Candy Montgomery és Allan Gore afférja, amely a tragikus eseményekhez vezetett mindkettőjük házaséletében.

Természetesen a sorozat élt a lehetőséggel, hogy a helyzeteket dramatizálják és hollywoodiasítsák, de próbáltak hűek maradni a valós történésekhez.

Az első három rész gyakorlatilag egy minidráma arról, hogy egy unatkozó háziasszony, aki nem találja magát az amúgy tökéletes életében, hogyan próbálja feldobni a mindennapjait. Alaposan körbejárják Candy indítékait, közben megismerjük a családi hátterét és lelkiállapotát. Amikor pedig már azt hinnénk, minden rendben van, megtörténik, aminek meg kell, és úgy van vége a harmadik résznek, hogy most rögtön akarom látni a negyediket.

David E. Kelley kreátor valahogy komolyabban vette a megbízását, mint Nick Antosca és Robin Veith, akik a tavalyi próbálkozást jegyzik. Úgy látom, a Szerelem és halál atmoszférája erősebb, sokkal hatásosabb, mint a néha kicsit rohanó Candy-é volt. Valószínűleg azért, mert nem kellett öt részbe belesűríteniük mindent, hanem

két órával több idejük volt, így jobban el tudtak mélyülni a karakterek lelkiállapotának vizsgálatában

és körül tudták járni a kapcsolatrendszereiket, illetve a büdzsé valószínűleg többszöröse volt az idei verziónak. Az első három részben a gyilkosságból alig látunk valamit, maximum három-négy képsort.

A '70-es '80-as évek hangulata szinte a nézőkre ömlik: a zenék, a kosztümök és a díszletek... mind-mind csillagos ötös. Mindemellett színészek terén is hihetetlenül erős a Szerelem és halál: Elizabeth Olsen elképesztően tehetséges és gyönyörű Candy szerepében. Nem tudjuk eldönteni egyértelműen, hogy a cselekedetei mozgatórugója egy egzisztenciális pánik, vagy ő csak egy unatkozó háziasszony, esetleg egy pszichopata.

Olsen nagyon jól játszik az arcával, kiismerhetetlen és néha egészen félelmetes is, amit látunk.

A mindig zseniális Jesse Plemons partnere az afférban a kimért, pocakos, kielégítetlen, elnyomott Allan Gore, aki tudja, hogy rosszat tesz, de nehéz nemet mondania egy Candy szintű hölgynek. Plemons feleségét Lilly Rabe játssza, akit legtöbben talán az Amerikai horror sztoriból ismerhetnek, ott játszott több mint tíz éven keresztül több karaktert is. Meglepődtem, mennyire jó a pánikbeteg, stresszes, kontrollmániás házastárs szerepében, akit annyira megbánt férje tette, hogy a végletekig eszkalálja az eseményeket.

De találkozunk rajtuk kívül még Patrick Fugit, Olivia Grace Applegate, Tom Pelphrey és Krysten Ritter nevével is, akik mind-mind tökéletesek szerepeikben. A castingról egy rossz szó sem eshet. Akkor mégis mi lehet a probléma egy atmoszférikus, igaz történeten alapuló, dráma-krimivel a 80’-as évekből?

A tempója sajnos szörnyű. Nagyon lassú a történetvezetése.

Értem, hogy be akarták mutatni kellően részletesen a szereplők motivációit, az egész véres gyilkosság hátterét, de mindezt csigatempóban sikerült. A Szerelem és halál első három részében csak szerelem volt, egy másodperc halált, vagy annyit se láthatott a néző.

Márpedig ahhoz, hogy fenntartsa az érdeklődést, ennél többet kellett volna kapnunk a halál-részből.

A tavalyi Candy nem véletlenül a véres történéssel kezdte és a második epizódtól kezdve mutatta be az lassabb részleteket. Hiába logikusabb az HBO Maxos felépítés, úgy gondolom, kevésbé érdekfeszítő. Pedig sokkal jobb nézni a Szerelem és halált, mint a 2022-es sorozatot. Minden téren gyönyörű, amit látunk: egyrészt Elizabeth Olsent egy rágógumireklámban is ámulnám-bámulnám, másrészt a sorozat fényképezése nagyon tetszetős, nem áll-leejtően gyönyörű, de átadja a hangulatot, mint mondjuk a netflixes Mindhunter. Ránézünk, is már ott is vagyunk 1978-80-ban.

Mivel anno nem néztem végig a Candy-t, viszont a történetnek utánajártam, ezért kíváncsi vagyok, hova fog kifutni a Szerelem és halál, én biztosan velük maradok a végéig.

Eltérnek vajon az eredeti történésektől, vagy szigorúan fogják követni az Amerikát megrázó texasi vérengzés eseményeit?

Meglátjuk, aki szereti a lassabb, komolyabb drámákat azoknak csak ajánlani tudom. A Szerelem és halál első három része megtekinthető az HBO Max kínálatában.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Elhunyt Simor András író
Vasárnap, 88 éves korában meghalt Simor András költő, író és pedagógus. Életműve a spanyol és latin-amerikai líra magyarországi megismertetésében, valamint a magyar klasszikusok spanyolra ültetésében is kulcsfontosságú volt.


Életének 88. évében, vasárnap elhunyt Simor András költő, író, műfordító és pedagógus, a magyar–hispán irodalmi kapcsolatok egyik legfontosabb alakja – írta a Szombat Online. Munkássága a hazai kulturális élet és a folyóirat-kiadás több területén is meghatározó volt.

Simor András 1938. július 5-én született Budapesten.

Irodalmi pályája az 1960-as évek elején, a Tűz-tánc-antológiában indult, első verseskötete pedig 1962-ben jelent meg Tereld a felhőket címmel. Terjedelmes költői életműve mellett számos tanulmányt és esszét is írt, időnként pedig a szépirodalmi prózával is kísérletezett.

Pályájának későbbi szakaszaiban a szatírikus költészet nagymesterévé vált, amit a Z-füzetek sorozatában és önálló versesköteteiben publikált művei is bizonyítanak.

Irodalomszervező tevékenységének csúcsa az Ezredvég című folyóirat volt, amelynek főszerkesztőjeként szellemi műhelyt és publikációs felületet biztosított mind az idősebb, mind a pályakezdő írógenerációnak. A lapot mindvégig a kritikus, társadalomközpontú szellemiség jellemezte.

Kulcsszerepet játszott abban, hogy a magyar olvasók megismerhessék a spanyol nyelvű költészetet, de hatalmas munkát fektetett abba is, hogy a magyar klasszikusok verseit spanyolra ültesse át.

Műfordítóként a spanyol klasszikusok, valamint a huszadik századi spanyol és latin-amerikai líra egyik legjelentősebb hazai tolmácsolója volt. Kétirányú kultúraközvetítő tevékenységét nemzetközileg is elismerték, többek között a Kubai Írószövetség érdemrendjével, valamint a Venezuelai Köztársaság rangos érdemrendjével is kitüntették.

Pedagógusként több mint négy évtizeden át tanított spanyol nyelvet: 1962-től 1977-ig a Szinyei Merse Pál Gimnázium és Általános Iskolában, majd 2004-es nyugdíjba vonulásáig a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Tankönyvírói munkássága, köztük a korszakos jelentőségű Spanyol nyelvkönyv, generációk számára számított alapműnek.

Gazdag életművét számos díjjal ismerték el. Megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, a Táncsics-gyűrűt, a Nagy Lajos irodalmi díjat és az MSZOSZ-díjat is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Kicsit olyan, mintha a szádba hánynál” – Anya-fia csók csattant el a Sárkányok házában, még a főszereplők szerint is sokkoló a jelenet
A nézők igencsak kiakadtak a Sárkányok háza harmadik évadának premierjében látott jeleneten. Az Aemondot alakító színész, Ewan Mitchell és az Alicent karakterét megformáló Olivia Cooke is elmondta, mit gondolnak a polgárpukkasztó anya-fia csókról.


„Kicsit olyan érzést kelt, mintha a szádba hánynál” – így jellemezte az Aemond Targaryent alakító Ewan Mitchell azt a jelenetet a Sárkányok háza 3. évadának premierjében, amelyben karaktere szájon csókolja az édesanyját, Alicentet. A főszereplők a People magazin exkluzív interjújában reagáltak, miután a nézők igencsak kiakadtak a sorozat eddigi legmerészebb jelenetén.

A sorozat harmadik évadának vasárnapi amerikai premierjében Aegon király eltűnése utáni káoszban Aemond egy feszült beszélgetés során csókolja meg anyját. Mitchell szerint a jelenet „elég sokkoló” volt, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy karakterét új oldaláról mutassa meg.

„Elég nehéz falat, nem? Szájon csókolni az anyádat, pláne így” – mondta a színész.

Úgy véli, Aemond torz szeretetkifejezése a gyermekkori elhanyagoltságban gyökerezik.

Az Alicentet alakító Olivia Cooke szerint a jelenetnek „ödipuszi aláfestése” van, amiről karaktere, Alicent mit sem sejt. A színésznő szerint a helyzet rendkívül veszélyes, mivel Aemond kiszámíthatatlan.

„Tudja, hogy egy rossz arckifejezés, egy vélt elutasítás az életébe kerülhet. Úgyhogy nagyon-nagyon óvatosan próbál lépkedni” – mondta Cooke.

Ewan Mitchell szerint Aemond anyja iránti rendíthetetlen hűsége az első évad egyik kulcsjelenetére vezethető vissza, amikor a fiú elvesztette a szemét, és egyedül Alicent állt ki mellette. „Azt a pillanatot biztosan soha nem fogja elfelejteni. Örökre hozzá van kötve” – fogalmazott a színész.

A sorozat ezzel a jelenettel rögtön beváltotta a korábbinál is kegyetlenebb évadra vonatkozó ígéreteket. Az események lassú építkezése nem új, hiszen már az első évadot is sokan egy hosszúra nyúlt bevezetőnek tartották. A történetet jegyző George R. R. Martin korábban úgy nyilatkozott, a teljes cselekmény elmeséléséhez legalább négy évadra lenne szükség.

A Sárkányok háza új részei Magyarországon hétfőtől láthatók az HBO-n és a Max streaming-szolgáltatón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt a Jóbarátok rendezője, megható sorokkal búcsúzik tőle Ross és Joey
James Burrows, a legendás sitcom-rendező 85 éves korában elhunyt. A stábtagok, köztük David Schwimmer és Matt LeBlanc is, személyes hangvételű posztokban emlékeztek a pilotot is jegyző szakemberre.


Elhunyt James „Jimmy” Burrows, a 85 éves rendező, aki a Jóbarátok pilot epizódját is a pályára állította. A hírre a sorozat több főszereplője is reagált. A Ross-t játszó David Schwimmer egy apafiguraként emlékezett a rendezőre, aki mellett a stáb biztonságban érezhette magát.

„Melegség, alázat, nagylelkűség jellemezte. Biztonságban éreztük magunkat körülötte, mintha egy család lennénk” – írta Schwimmer.

Joey karakterét megformáló Matt LeBlanc az Instagramon köszönt el tőle. „Jimmy, szavakkal nem lehet kifejezni, mekkora hatással voltál ránk és mindenki másra, akit az a szerencse ért, hogy ismerhetett. Igazi ikon vagy, oly sok téren. Hiányozni fogsz. Isten áldjon.” Lisa Kudrow (Phoebe szerepében láthattuk) egy közös fotóval emlékezett egykori kollégájára az Instagramon – írta az Associated Press.

Burrows szerepe a sorozat indulásánál kulcsfontosságú volt. Ő rendezte a pilot epizódot, és a stábtagok szerint neki volt köszönhető az a tempó és kémia, ami a Jóbarátokat a kezdetektől sikeressé tette. A többkamerás sitcom-formátum mesterének számított, ami biztonságot adott a fiatal színészeknek.

A rendező családja a People magazinnak adott közleményében azt írta, Burrows pénteken, szerettei körében, békésen távozott.

Kiemelték, hogy ritka képessége volt arra, hogy mindenkit jobbá tegyen, és a stáb minden tagját névről ismerte.

Burrows a Cheers társalkotójaként írta be magát a tévétörténelembe, de a nevéhez fűződik a Taxi, a Frasier és a Will & Grace számos epizódja is. Pályafutása során több mint ezer sorozatrészt rendezett, munkáját tizenegy Emmy-díjjal ismerték el. 2016-ban az NBC külön gálaműsorral tisztelgett életműve előtt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Hallásveszély, avagy a srác esete, aki túl jól hallott, ezért felcsapott széftörőnek – A zongorahangoló az idei nyár nagy filmes meglepetése
Niki White akár egy tragikus szuperhős is lehetne, hiszen van egy különleges képessége, ami épp annyi fájdalmat okoz neki, mint amennyi haszna van.


Elöljáróban annyit, hogy talán a 2019-es A metál csendje (A fém hangja címen is ismert) óta nem volt ennyire fontos a hang használata egy egész estés filmben. Ez pedig nem véletlen, hiszen mindkét film főszereplőjének módosult a hallása az átlagemberekéhez képest. A metál csendje dobosa, Ruben (Riz Ahmed) fiatalkora ellenére szép lassan kezdi elveszíteni a hallását, zenész létére pedig ezt első körben el kell fogadnia, majd meg kell vele birkóznia. A zongorahangoló Nikije (Leo Woodall) pedig épp ennek az ellenkezőjét tapasztalja. Neki ugyanis hiperakúzisa, avagy túlhallása van, ami fokozott hangérzékenységet és a környezeti zajok alacsony tűrőképességét jelenti. Vagyis hősünknek minden hangos, éles zaj nagy fájdalmat okoz, így a nap 24 órájában füldugó van a füleiben, a számára extrémebb helyzetekben (mint például egy forgalmas utcán sétálva) pedig még egy zajcsendesítő fülhallgatóval is megspékeli a lárma visszafogását.

Niki egykor csodagyerek volt, már gyerekkorától kezdve zongoravirtuóznak számított, a betegsége miatt azonban fel kellett hagynia a zenéléssel, így azóta zongorahangolóként dolgozik a mesterével, Harryvel (Dustin Hoffman). Egy nap azonban rádöbben, hogy a különleges képességével szinte játszi könnyedséggel ki tud nyitni bármilyen széfet, hiszen minden apró, csak speciális eszközökkel fogható kattanást jól ki tud venni.

Amikor pedig az idős Harry – aki a feleségével, Marlával (Tova Feldshuh) tetemes mennyiségű adósságot halmozott fel – kórházba kerül, Niki úgy dönt, csatlakozik egy bűnbandához, akik biztonsági cégnek adják ki magukat, hogy gazdagok széfjeiből csórjanak el ezt-azt. Közben hősünk életébe még a szerelem is betoppan, amikor megismerkedik a zongorista Ruthie-val (Havana Rose Liu), aki egy elismert maestro (Jean Reno) asszisztensi állására pályázik, ezért éjt nappallá téve gyakorol. Persze a bűnözés csak rövid távon kifizetődő, a sors pedig nem foglalkozik azzal, hogy egy alapvetően jó ember tért le a helyes ösvényről…

A zongorahangoló végső soron egy első film, bár a rendezője és társírója, Daniel Roher 2023 óta már Oscar-díjas. Roher ugyanis a mozgóképes karrierje kezdete, vagyis 2011 óta rövidfilmeket és dokumentumfilmeket készített, az utóbbi műfaj terén pedig annyira tehetségesnek bizonyult, hogy 2023-ban Oscart nyert a Navalnij című filmjéért a Legjobb dokumentumfilm kategóriájában. Azóta készített még egy doksit, a 2024-es Pillantást (amelyben egy apa és egy anya nagy utazásra viszik a gyerekeiket, mielőtt azok elveszítik a látásukat egy ritka genetikai rendellenesség miatt), majd elérkezettnek látta az időt, hogy elkészítes az első egész estés játékfilmjét.

A zongorahangoló tavaly mutatkozott be a Telluride-i Filmfesztiválon, majd a torontói mustrán választották az év 10 legjobb filmje közé, ezután pedig végigfesztiválozta a világot Londonon és Zürichen át Vancouverig és a Sundance-ig. Idén került a mozikba világszerte, és micsoda szerencse, hogy Magyarországon is a nagyvásznon lehet megnézni Daniel Roher filmjét, amely a nyár egyik nagy meglepetése lett.

A zongorahangoló cím, amelyet a magyar keresztségben kapott, ugyanakkor megtévesztő lehet, mivel egy európai művészfilmet sugall (valljuk be, nem hangzik túl izgin), miközben egy ügyes műfaji elegyről van szó: a leginkább talán heist film (rablófilm), de éppúgy hangsúlyos benne a dráma, a romantika és valamennyire a thriller is.

Megspékelve klasszikus zenékkel, pergő, dinamikus snittekkel, kiváló színészi alakításokkal, izgalmakkal és fordulatokkal. Jól hangzik, nem? Daniel Roher filmje egyszerre játszik a nézők megannyi billentyűjén, amelyek a legkülönfélébb reakciókat és hatásokat hívják elő belőlük.

A főszerepben látható Leo Woodall a jövő nagy filmsztárja. Bár szerepelt a Tom Holland-féle Cherry: Az elveszett ártatlanságban (2021) is, a szélesebb közönség A Fehér Lótusz 2. évadában ismerhette meg Jackként. Majd a 2024-es Egy nap című minisorozatban kapott először főszerepet, 2025-ben pedig magát Renée Zellwegert hódította meg a Bridget Jones: Bolondulásigban, ahogy Rachel Weiszt is a Vladimir című idei netflixes soriban.

Woodall pedig rendre bizonyítja, hogy sokkal több van benne egy szimpla szépfiúnál, akit amúgy imád a kamera, A zongorahangoló fizikailag és lelkileg is sérült Nikijét is kifogástalanul hozza.

Az először hűvös, majd szép lassan feloldódó és elvihatott Ruthie-ként Havana Rose Liu is méltó társa (őt egyébként a szintén nemrég mozikba került Életem legjobb számában is látni lehet egy kisebb szerepben), ahogy a sokadik jutalomjátékát adó Dustin Hoffman is, aki ezúttal is bizonyítja, hogy még közel a kilencvenhez is (jövő augusztusban tölti be) egy színészisten.

A zongorahangoló tehát abszolút javallott mindazoknak, akik torkig vannak az ötlettelen és jellegtelen hollywoodi blockbusterekkel, és inkább valami olyasmit néznének a moziban, ami valóban próbára teszi a szemeiket, a füleiket (Oscart a hangmérnököknek) és az agyukat is. Érdemes ráhangolódni erre a filmre.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk