KULT
A Rovatból

"Remélem, idővel bennünket is hagyományteremtőnek neveznek" – beszélgetés Bodor Johannával Marica grófnő és István, a király között

Szép város Kolozsvár, Hej, cigány, Ringó vállú csengeri violám... Ezeket a dalokat még feltehetően azok is ismerik, akiknek nem az operett a kedvenc műfajuk.


Kálmán Imre Marica grófnő című darabjának „slágerei” a fentiek. Most ez a klasszikus operett különleges helyszínen szólal meg. A Fertő-tavi Mörbisch-i Seefestspiele óriási vízi színpadán mutatják be július 12-én.

Az előadás koreográfusával, Bodor Johannával, az Operettszínház balettigazgatójával beszélgetünk, aki – mily véletlen – éppen Kolozsvárott született.

-Hogyan kapta Ön ezt a megtisztelő felkérést?

-Meglepetés volt a szó legnemesebb értelmében. Peter Edelmann, a Mörbisch-i fesztivál művészeti igazgatója, megkérdezte Kálmán Yvonne-t, Kálmán Imre lányát, hogy kit ajánl koreográfusnak a Marica grófnőhöz. Ő két évvel ezelőtt megnézte az Operettszínházban A chicagói hercegnőt, nagyon tetszett neki, és bár azt is két munkatárssal csináltam, mert három műfaj találkozik táncban - néptáncban Lénárt Gabor segített, a sztepp pedig Hajdu Anita alkotása volt az irányításom alatt -engem ajánlott. A rendező, Karl Absenger azonban nem látta a munkáimat, ezért neki videó-felvételeket küldtem ki, ami nem volt egyszerű, mert nemigen szoktam dokumentálni a saját munkáimat. Így végül engem választottak ki erre a fantasztikus feladatra. Azért azt is hadd mondjam el, hogy olyan előd járt ott előttem, mint Seregi László, akire nagy csodálattal néztem fel és álmomban sem gondoltam volna, hogy a nyomdokaiba léphetek ezen a helyszínen. Hatalmas öröm, ugyanakkor megható és döbbenetes érzés.

-Kálmán Yvonne vélhetően úgy gondolta, hogy Ön megértette a darab lényegét.

-Én nagyon szeretek valamit mindig újragondolni, újrafogalmazni mozgásban. Kálmán Imre csodálatos zenét hagyott nekünk örökül. És örültem annak, hogy Kálmán Yvonne is azt kérte: ha a möbisch-i előadásban a tánc egy kicsit frissülne ízlésvilágában, dinamikusabb, játékosabb lenne, felébresztené a közönséget. Ne csak szép legyen, profi és előteljes, hanem valamiféle új stílust szeretnének látni. Úgy látszik, ha az ember mer, értő szemek észreveszik ezt a típusú gondolkodást táncban is.

-A legnagyobb kihívás minden művészetben, így a táncban is, hogy úgy megújítani valamit, hogy a mű eredeti szelleme megmaradjon.

-A Marica grófnő története színházi értelemben nagyon jó. Minden szereplőnek van sorsa, valahonnan valahová fejlődik a történetben, mindenkinek van közölnivalója, szándéka és mindenki harcol, hogy elérje, amit szeretne. És közben dramaturgiai szempontból is tele van csavarokkal, ettől lesz izgalmas. Ezt nem lehet táncban sem kihagyni.

Én azt mondom, hogy nagyon fontos tekintettel lenni a hagyományokra és tanulni belőlük, de a hagyományt nem lehet alibinek használni arra, hogy a mögé bújva ismételjünk meg alkotásokat.

Az, amit mi megkaptunk, építi a tudásunkat. Az a dolgom, hogy azt a megfejtési rendszert feldolgozzam, és próbáljam ahhoz újraértelmezni. Arra is gondolni kell, hogy milyenek a mai emberek, milyen a mai tempónk. Nem kell elveszíteni az érzelmi mondanivalót, de nem biztos, hogy ma annyi időnk van a lírára. Nem mindegy a közlési tempó és az sem, hogy hová kerülnek a hangsúlyok. Merem remélni, hogy azzal, amit jó páran csinálunk ebben a szakmában a 21. században, idővel bennünket is „hagyomány-teremtőnek” neveznek.

-Nyilvánvaló, hogy ma már nem lehet úgy játszani, mint Honthy Hanna, Rátonyi Róbert, Feleki Kamill vagy Latabár Kálmán…

-… de tanulni kell tőlük, észrevenni, hogy milyen módszerrel dolgoztak, hogyan értelmeztek egy szerepet, hogyan szórakoztatták a nézőt, milyen technikát, milyen ritmusokat és hangsúlyokat használtak, hogyan őrizték meg a sikeresség mellett a közlendőt. Ők nem öncélúan szórakoztattak, hanem nagyon komoly tartalmat vittek magukkal. Nem lehet átugrani bizonyos dolgokat, mert különben nem jutunk el a lényeghez. Ezt próbálom a magam életében is elérni. Seregi László nemcsak csodálatos koreográfus volt, hanem nagyon tudott színházban is gondolkodni. Lehetett érezni a táncosain is, hogy értik, miről táncol. Előtérben volt náluk a jelenet tartalma, érzelmi oldala. Nekem szerencsém volt, mert ismerhettem, és szeretett, befogadott a köreibe. Amikor egy olyan helyszínnel találkozom, ahol Seregi is dolgozott, bennem óhatatlanul eszembe jut, hogy ő mit szólna hozzá: tetszene-e neki, vagy azt mondaná rekedtes hangon, „kislányom, nem így kéne megoldani ezt a jelenetet.” Sziporkázott, amikor valaki kihúzta nála a gyufát… Nagyon fontos ezekre gondolni, de közben menni kell előre, és vinni tovább azt a gondolkodásmódot, amit érvényesnek érzek színházban és táncban egyaránt.

-Egészen különleges mörbisch-i színpad egyrészt méreteivel, másrészt azzal, hogy víz veszi körül. Ez hogyan befolyásolja az Ön munkáját?

-Érdekes volt megtapasztalni, hogy a művészeti vezető és a rendező jobban félnek a színpad méreteiről, mint én. Azt szerették volna, hogy a koreográfiák nagy karmozgásokból álljanak, hogy betöltsék a teret. Én győri és szegedi balettosként táncoltam nagy színpadokon is.

Ilyenkor nemcsak a mozdulatok milyensége számít, hanem az az energia is, amivel jelen vagyunk a színpadon.

Ha én állok egy tízemeletes épület tetején, lenézek az alatta lévő parkra és látom a gyerekeket játszani, nem biztos, hogy egy homokozó kislányt érzékelek fentről, de a fogócskázó gyerekeket igen. Azt próbáltam elmagyarázni nekik, hogy a színpadon használt energia, a térformák szépsége fontos, továbbá az, hogy a figyelmet hová koncentráljuk. Negyven táncos és ötven statiszta van a színpadon. Kiszámoltam: 70 lépés a színpad teljes szélessége. Nagyon kell tudni használni a teret. Mindenkinek meg kell értenie, hogy minden mozdulatnak érzékelhetőnek kell lennie még az utolsó sorban is. Tehát attól, hogy messze van a néző és sokan vagyunk a színpadon, senki és senkinek az energiája nem tűnhet el… Egy szlovák társulatot válogattunk össze több mint 100 táncosból. A húsvéti négy szabadnap alatt dolgoztuk ki a nagy számaikat, ezeket felvettük videóra, és azt kértem tőlük, hogy ezekből készüljenek fel, mert kevés időnk lesz próbálni. És ez a 40 táncos másfél hónap után úgy jött próbára, hogy a tánc lépésanyaga benne volt a testükben, és már lehetett nekik magasabb szintű instrukciókat adni…Ebben a munkában Hajdu Anita és Kováts Gergely Csanád az alkotótársaim.

-A Marica grófnő mellett az István, a királyra készül. Ennek a darabnak az elmúlt 35 évben számtalan változata volt. Ön hogyan közelíti meg?

-Számomra minden előadásnál az a legfontosabb, hogy a rendezőnek mi az elképzelése a darabról, hogyan viszonyul a zenéhez. E koncepció nyomán lehet tovább gondolkodni. Ezúttal nekem az az irányadó, ahogy Székely Kriszta rendező látja az előadást. A másik szempont az, hogy az ő felfogására én hogyan válaszolok alkotóként. Lénárt Gáborral dolgozunk közösen, szétosztottuk egymás között a számokat. Ő rettentően szereti Koppány világát, ezek a legsikeresebb számok. Meg is kapta ezeket, és nagyon boldog vagyok, mert egy fiatal koreográfust így érdemes felemelni. Nekem is nagyon jó, mert a Marica grófnő mellett hirtelen kellett elvállalnom az Istvánt. Láttam annak idején a királydombi előadást és sok másikat is. Nagyon fontos ilyenkor, hogy az ember igyekszik kizárni azokat az élményeket, amiket más előadásokban megkapott. Úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk kikerülni a felismerhető táncelemeket. Fizikai reakcióból dolgozunk: bizonyos pontokon komponált káoszt vagy bulizást látunk a színpadon, de rengeteg munka van abban, hogy mindez úgy fessen, mintha ott, akkor született volna meg. És ugyancsak megpróbáltuk kerülni azt a színpadi nyelvet, ami „tuti siker.” Gábornak, aki néptáncos végzettségű, nagyon könnyű lett volna ezen a formanyelven beszélnie. De mi nem a néptánc sikerességébe akartunk kapaszkodni, hanem rá akartunk jönni arra, hogyan lehet ebben az előadásban másképpen mozogni, mint eddig bárki más. Azt máris elmondhatom, hogy elképesztő energia robban a színpadról a nézőtér felé. Egy olyan táncnyelvet szültünk meg, ami a csak az István, a királyé. A táncosok és a színészek reakciójából már fel lehet mérni, hogyan érzik magukat abban a világban, amit köréjük raktunk. A táncos is boldog attól, hogy megmutathatja, mit tud, hogy fontos lesz a színpadon.

Ráadásul olyan megterhelő az, amit előadnak, hogy az adrenalin nem is tud kifutni máshová, minthogy őrjöngésig táncolnak.

Kezdetben féltettük is őket, de most már kialakult az a „szufla-mennyiség” bennük, amitől egyre jobban dolgoznak. Tetszik ez a bátorság, hogy belevágtunk, hogy színházunk tagjaiban mozgósítani lehetett a tartalék energiákat. Az embert táltosítja az, ha egy csapat így dolgozik, ez önmagában kihívás egy alkotó számára. Ez úton szeretnék köszönetet szeretnék mondani Lőrinczy György főigazgatónak a lehetőségért és színházamnak, amiért ilyen feladatok mellett maximális támogatást kapok, továbbá a Pentatonnak, amiért a Marica grófnő kapcsán ilyen professzionálisan segítenek és gondoskodnak arról , hogy nyugalommal tudjak dolgozni.

-Az Ön Édesapja Bodor Pál, ismertebb nevén Diurnus, az elmúlt évtizedek egyik legkiválóbb írástudója volt. Mi az, amit tőle kapott lelkiekben, szellemiekben?

-Apu nagyon alapos ember volt, bármilyen munkába kezdett bele, mindig nagyon felkészült rá. Ez volt az egyik, amit megtanultam tőle. Ha egy témakörhöz hozzá szeretnénk szólni, minden szempontból körbe kell járni, megvizsgálni, meg kell találni minden összefüggését, így tudjuk leszűrni azt a lényeget, amellyel tudunk dolgozni, őszintén alkotni. Ő sokáig volt a romániai magyar televíziónak főszerkesztője, nagyon sok emberrel dolgozott együtt. Láttam őt főnökként napi 14 órákat dolgozni, soha életemben nem hallottam őt panaszkodni, vagy kimondani azt a mondatot, hogy „fáradt vagyok”. Végtelen tisztelettel és odaadással bánt a munkatársaival, miközben borzalmasan szigorú volt. A szigornak, a tiszteletnek, az elvárásnak és a hangnemnek azt az arányát tanultam meg tőle, amelynek alapján állíthatom, hogy lehet így dolgozni, és eredményt elérni. Ő dolgozott a legtöbbet, példát akart mutatni, és ahhoz képest, hogy mennyit foglalkozott emberekkel, sorsokkal, történetekkel, írással, hogy hozzá képest nem lehetett lemaradni.

És nagyon melegszívű ember volt, aki jobban szerette a világot, semmint a világ szerette őt. De ő ebből kimozdíthatatlan volt.

Attól, hogy nem minden alakult úgy, ahogy ő megálmodta, ő nem változott. Sokszor mondta nekem: „Johanna, tanuld meg, hogy a jósághoz erő kell”. A jóság nem a gyengeség jele, a jóságot képviselni kell, meg kell védeni, és ahhoz rengeteg erő és kitartás kell. Ezt próbálom én is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Megszólalt Radnai Márk, miután egy külföldi ügynökség letiltotta a darabját a Thália Színházban
A Thália Színház leveszi műsoráról A nagy kézrablást, mert a jogkezelő kifogásolta a feketére maszkírozott színészt. A darab rendezője, Radnai Márk állítja, hogy nem volt sértő szándék a színpadi megoldás mögött.


Feketére maszkírozott fehér színész miatt tiltott le egy külföldi ügynökség egy 2016-ban bemutatott, majd 2023-ban felújított darabot a Thália Színház műsoráról.

Kálomista Gábor, a színház igazgatója hétfőn közleményben tudatta, hogy a szerzői jogokat képviselő külföldi ügynökség döntése miatt veszik le a műsorról Martin McDonagh A nagy kézrablás című darabját.

Az indoklás szerint a probléma az, hogy az egyik fekete karaktert sötétre sminkelt fehér színész alakítja.

Kálomista Gábor szerint a döntés nemcsak ezt az előadást érinti, hanem az Alul semmit és A koponyát is; az előbbi végül feltétellel repertoáron maradhatott, A koponya játszásához viszont az ügynökség nem járult hozzá. Az igazgató közölte, hogy nem hagyja annyiban, jogi útra tereli az ügyet.

A darab rendezője, Radnai Márk is megszólalt. A Telexnek elmondta, nem volt sértő szándék a színpadi megoldás mögött, de elfogadja, ha az előadás a vita miatt lekerül a műsorról. Radnai a művészi szabadságra hivatkozva érvelt.

„Ahogyan a kis hableányt is játszotta fekete színész, ez fordítva is igaz kellene, hogy legyen, vagy egy meleg karaktert sem kell, hogy meleg színész játsszon” – mondta.

Hozzátette, a darab egy erős szatíra, amelyben a karakter bőrszíne dramaturgiailag fontos, és mivel Magyarországon nehéz színes bőrű színészt találni, így tudták megoldani a szereposztást. „Nem állt szándékomban senkit megbántani, semmilyen sértő dolgot nem éreztem ebben” – fogalmazott Radnai.

A darabot 2016 áprilisában mutatták be a Thália Nagyszínpadán. Akkor a feketére maszkírozott színész alkalmazása még nem okozott problémát, a konfliktus a 2023. májusi felújításkor élesedett ki. A szerzőt képviselő ügynökség már a premier előtt jelezte, hogy nem járul hozzá az előadáshoz ilyen szereposztással, de a bemutatót ennek ellenére megtartották. A 2023-as felújítás után levelezés és egyeztetés indult a színház és a jogkezelő között, a vita végül most jutott el a tiltásig, nem sokkal a tervezett 250. előadás előtt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Rákay Philipék a választás után visszaléptek a mohácsi csatáról szóló filmhez kért támogatástól
Rákay Philip csapata visszavonta a film támogatási kérelmét. A 956 millió forintos összeg nem a film teljes költségvetését fedezte volna, csupán az előkészületeket. A forgatókönyv első változatára már kaptak korábban 5 milliót.


Alig öt nappal az április 12-i országgyűlési választás után, április 17-én visszavonták a mohácsi csatáról szóló, Mohács 1526 című film közel egymilliárd forintos támogatási kérelmét. A film producere korábban elutasításról beszélt, a Nemzeti Filmintézet szerint viszont a gyártó lépett vissza – írta a Telex.

A projekt mögött álló FP Films Kft. 956 millió forintot igényelt a film gyártás-előkészítésére. A produkció 2024 júliusában már kapott ötmillió forintot a forgatókönyv első változatának elkészítésére.

A most visszavont 956 millió forintos összeg nem a film teljes költségvetését fedezte volna, csupán az előkészületeket.

A forgatókönyvet Kis-Szabó Márk, Szente Vajk és Rákay Philip írta, a producer Fülöp Péter volt. Az alkotói kör nem ismeretlen a nagy költségvetésű állami produkciók világában: a Most vagy soha! című Petőfi-filmhez korábban 4,7 milliárd forint állami támogatást kaptak, annak forgatókönyvét is Rákayék jegyezték, Fülöp a producerek között volt, az FP Films pedig az egyik gyártócégként vett részt a munkában.

A mohácsi film alkotói korábban arról beszéltek, hogy a produkciót a csata 500. évfordulójára, 2026-ra szeretnék elkészíteni. Szente Vajk egy nyilatkozatában kiemelte, hogy a történet már készen áll, és II. Lajos királyt egy árnyaltabb, a valósághoz közelebb álló figuraként akarták bemutatni.

Rákay Philip korábban így kommentálta a készülő filmet: „Előre megnyugtatnék minden fanyalgót, nem fogunk győzni a végén.”

A producer, Fülöp Péter a Telexnek azt állította, hogy a pályázatot a Nemzeti Filmintézet „visszadobta”. A Nemzeti Filmintézet ezzel szemben azt közölte a lappal, hogy a pályázó vonta vissza a kérelmet április 17-én.

Egyelőre nem tudni, hogy a gyártó miért döntött a visszalépés mellett, és hogy tervezik-e a későbbiekben újra benyújtani a kérelmet.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Nulla forint állami támogatást kapott a 95 éves Szegedi Szabadtéri Játékok a jubileumi évadára
A hivatalos indoklás szerint a jubileumi évadra benyújtott szakmai koncepció nem volt megfelelő. Botka László, Szeged polgármestere szerint a döntés méltánytalan és elfogadhatatlan az elmúlt időszak botrányait tekintve.


„Szakmailag nem kellően megalapozott” – ezzel az indoklással utasította el a Nemzeti Kulturális Alap pályázatait lebonyolító Nemzeti Kulturális Támogatáskezelő a Szegedi Szabadtéri Játékok támogatási kérelmét.

A fesztivál 2026-os, jubileumi 95. évadára nyújtották be a pályázatot. Az elutasításról szóló, hétfőn elküldött levélben a következő indoklás szerepel:

„Jelen kérelem most nem részesül támogatásban, mivel a benyújtott szakmai koncepció szakmailag nem bizonyult kellően megalapozottnak.”

A döntésről szóló értesítést Botka László, Szeged polgármestere hozta nyilvánosságra a Facebookon.

„0 forint. A Kulturális és Innovációs Minisztérium döntése szerint ennyit ér ma Magyarországon a Szegedi Szabadtéri Játékok. Az indoklás: »szakmailag nem kellően megalapozott«.

80 ezer néző bizalma. Több mint 1,1 milliárd forint bevétel egyetlen év alatt. Több száz művész és szakember munkája. És ezzel szemben áll egy anonim döntőbizottság ítélete” – írta a polgármester.

Botka szerint méltánytalan és elfogadhatatlan, hogy „miközben az elmúlt időszak botrányai világosan megmutatták, milyen szempontok alapján vándorolnak kulturális milliárdok, Szegedet »szakmai hiányosságokra« hivatkozva zárják ki a támogatásból”.

A polgármester közölte, hogy a támogatás nélkül is megrendezik az eseményt, amit az ország legnagyobb és legszebb szabadtéri színházi fesztiváljának nevezett.

Az utóbbi hetekben számos kritika érte a Nemzeti Kulturális Alap pénzosztásait. Először Molnár Áron színész hívta fel a figyelmet arra, hogy egy ideiglenes NKA-kollégium mintegy 17 milliárd forintot osztott szét a választások előtt. Szerinte a kedvezményezettek között számos, a Fideszhez köthető vagy a párt kampányában szerepet vállaló előadó volt.

A botrány hatására sorra mondtak le az NKA bizottságainak tagjai, köztük Bús Balázs alelnök, valamint Baán László, Both Miklós és Vidnyánszky Attila.

A kialakult helyzetre reagálva az új kormányzat részéről Tarr Zoltán, a TISZA Párt elnökségi tagja hétfőn már arról beszélt, hogy véget vetnek a pártszimpátia alapú pénzosztásnak, és átvilágítják az NKA-t, valamint minden civil pályázatbírálási rendszert. Céljuk a szakmai alapú elbírálás és a teljes átláthatóság biztosítása a kulturális támogatásoknál.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Hátsó kertből indult, mára az „ország legkedvesebb minifesztiválja lett” - Zalában bulizva segíthetsz az állatokon
Egy hátsókertes házibuliból két év alatt nőtt ki az "ország legkedvesebb fesztiválja" Zalában. A Pankkutya Fesztivál három nap alatt 40 fellépőt és 50 programot ígér, miközben minden profitját egy állatmenhelynek adja.


Manapság látjuk, hogy minden fesztivál hasonló problémákkal nyüglődik - állítják legalábbis a Pankkutya megálmodói - ugyanaz a fellépőhad és tarthatatlan árak, miközben azt érezzük, ezt az összes többi fesztiválon megkapjuk. Szapek Gergő az idén szállt be a szervezői kör mellé, mellette pedig az egyik alapító, Varga Vencel mesélt a fesztivál történetéről.

A Pankkutya Fesztivál ötlete zeneipari szereplők barátságából áll, így 2024-ben, egy zalaegerszegi hátsó kertben hat fiatal összehozta a házibulik fesztiválfeelingjét.

V.V.: Az ország minden tájáról hoztak fiatalok kutyatápot, amivel a helyi menhelyt akartuk kicsit jobb helyzetbe hozni. Több, mint 100-an hoztak saját italokat, és a klasszikus értelmében vett batyusbál túl jól sikerült, hogy ne próbáljuk meg nagyobban. Testvéres, családi projektként indultunk, konkrét célok nélkül, de szerencsénkre túl korán kaptuk a bíztatást, hogy mennyire kellene már egy olyan fesztivál, ami "pont azt képviseli, amit mi gondolunk" - jelentsen ez bármit is.

Így is történt. 2025-ben már Zalaegerszeg város segítségével átköltöztek a "hivatalos helyszínre", ahol a Gébárti Tóstrandon két napon át akusztikus koncertek várták a nagyérdeműt, mindezt kutyatápért cserébe. Több, mint három tonna kutyatáp gyűlt össze, a Pankkutyának pedig országosan kezdték megismerni a nevét.

Idén, május 28-29-30-án már három naposra duzzadva, és két színpaddal készülünk. Úgymond egy teljesértékű fesztivál lettünk, hiszen 200 kempingezőnk van, illetve a bérleteink fele is elkelt.

- számol be négy héttel a kezdés előtt Szapek - Igazából innentől a cél az, hogy minden gördülékenyen menjen a fesztiválon magán, illetve hogy a fellépőink is legalább olyan jól érezzék magukat nálunk, mint a fesztiválozók.

Idén már 200 kempingező lesz a Pankkutyán

A fellépői gárda pedig valóban versenybe tudna szállni nagyobb eseményekkel is. A hazai alternatív, rock, és feltörekvő szcénákból rengeteg név bukkan fel.

V.V.: Mi külön büszkék vagyunk, hogy idén elmondhatjuk, hogy

akusztikban ellátogat hozzánk Mehringer Marci, Co Lee, Kolibri, de hangos koncertekből is olyan nevekkel büszkélkedhetünk, mint a Fish!, vagy a Hűvös. Na meg lesz három külföldi banda is nálunk, az még számunkra is hihetetlen.

Szapek Gergő szerint az ekletikus lineup a fontos: Igen, folyamatos a fejlődés, de közben fontos, hogy "hű maradjon a fesztivál magához", mert nálunk nem a gigászi sztárok adják a fesztivál ízét, hanem az az elképzelés, hogy szerintünk kik lesznek a következő évek legnagyobbjai, vagy szerintünk kik a legizgalmasabb előadók itthon. Azt tudni kell, hogy itthon rengeteg zenei réteg a nyári szezonban szinte teljesen inaktív lesz, mert mondjuk kommersz fesztiválok nem merik bevállalni, hogy hardcore punk, vagy akár emo bandákat is merjenek hozni. Szerencsére mi bátran meríthetünk mindenhonnan.

Tavaly is az volt a legizgalmasabb, amikor látszólag a fellépő nem a saját közönségével talákozott, és így is óriási élmény volt ez mindkét oldalnak

- teszi hozzá Vencel

Idén új kampányelem a "visszahozzuk a gyerekkorodat" felkiáltás is, ami teljesen a közönséghez való alkalmazkodásból fakad.

V.V.: Tavaly kaptunk egy helyi gimnázium tanárától számháborúhoz kártyákat, amit unaloműző jelleggel bedobtunk a kempingben.

Tíz percen belül azon kaptuk magunkat, hogy több száz felnőtt és fiatal rohangál az egész fesztiválon gyermeki vigyorral, mert annyira beütött ez a játék náluk.

Idén összeszedtük az összes gimis-nyári tábori játékot a délelőttökre, ami szerintünk közel hasonló élményt nyújthat. Persze a számháború is marad.

A számháború biztosan marad

A kihívásokról is őszintén beszéltek:

Sz.G.: Azt tudni kell, hogy elképesztő költségek vannak az első években, hiszen "tábort, közönséget építünk", így készülni kell arra is, hogy az első pár Pankkutya úgymond tőke nélkül jön létre, és a támogatások illetve a jegyvásárlás tartja fent. Ugyanakkor tudjuk/látjuk, hogy alapvetően az összes fesztivál nehéz helyzetben van anyagilag, szerencsére nekünk a fesztivált kell eltartani, hiszen minden résztvevőnk önkéntes alapon, szerelemből dolgozik ezen.

V.V.: Illetve tudatosan nem akarunk nekiugrani egy 3-4000-es eseménynek, bár nem titkolt cél, hogy szeretnénk az évek alatt odáig nőni. Szerintem erre csak akkor van esélyünk, ha lassabban építkezünk, és "kelendőbbek leszünk", mint amennyit tudunk adni magunkból.

2026-ban a cél tehát az, hogy sztenderd opcióvá váljon mindenki számára a Pankkutya.

V.V.: A régióban szerencsére sok fesztivállal nem kell versenyezni, mert amik vannak a környéken, azok teljesen mást képviselnek és van is nekik létjogosultságuk. De azért az ország minden tájára lövünk, hiszen mi is utaztunk annak idején hosszú órákat Orfűre, Debrecenbe, bárhová egy jó buliért, úgyhogy

a cél az, hogy amikor tavasszal tervezgetik az emberek a nyarukat, a Pankkutya Fesztivál egy opcióként, sőt, az árából fakadóan akár egy biztos pontként szerepeljen a naptárukban.

Sz.G.: Azt gondolom, hogy a kicsi fesztiváloké a jövő, ebben pedig szeretnénk az egyik legkülönlegesebb lenni, mind a jótékony, jófej jelleg miatt, mind pedig amiatt, mert évről évre magunkra tudunk licitálni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk