KULT
A Rovatból

X-Faktor: Kár volt Gáspár Lacinak beadni a derekát a gyors dalokat hiányoló Majkának, és főleg kár volt ráerőltetnie Toldi Sanyira

Gáspár Laci versenyzőinek nem jött be, hogy kiléptek a komfortzónájukból, Toldi Sándor mozgása egy bespeedezett lajhárt idézett, Ziliczki Nóra pedig a Queen legnagyobb slágerét énekelte el - nem biztos, hogy jól tette.


Tudom, hogy az X-Faktor alapjában véve nem humoros műsor, de ha már egyszer poénokat próbálnak becsempészni, szerintem semmi nem tiltja nekik, hogy színvonalasan tegyék.

Ők mindenesetre ellenállnak a kísértésnek, és még mindig abban látják a szórakoztatás netovábbját, hogy Pápai Joci és Miller Dávid azon verseng, ki jön be a színpadra több csajjal. Egy hete Joci négy táncoslányt kapott kísérőnek, Dávid most tizenkettőt, amit Joci ámulattal vegyes nyálcsorgatással konstatált. Ha és megint csak ha.

Mint kiderült, Gáspár Laci beteg, ami olyan horderejű hír, hogy nemcsak a stúdióban kommentálták, de Bye Alex is reagált rá a Facebookon és megjegyezte, Laci örülhet, hogy Valkusz Milán ül mellette, ő maga ugyanis plexiüveget emeltetett volna kettejük között.

Azt is furcsállom, hogy Tóth Andiról semmi más nem jut eszébe a műsorvezetőknek, mint hogy milyen szép. Gáspár Lacit még egy adásban sem köszöntötték azzal, hogy „Laci, ma is gyönyörű vagy”. Pedig Andi azért ennél sokkal sokrétűbb és érdekesebb személyiség.

Például, ha már mindenképp a külsejéről akar valaki beszélni, sokkal érdekesebb szerintem, hogy ő eddig az egyetlen női mentor, aki nem hagyja, hogy idióta frizurákat csináljanak a hajából.

A harmadik élő showban kétszer léptek színpadra a versenyzők, legalábbis a többség. Az első kör végén ugyanis egy énekestől el kellett búcsúzni. Ebben a körben csak a közönség szavazatai számítottak. Ilyenkor szoktak kiesni azok a versenyzők, akiket csak a mentorok sztárolnak. A maradék még egyszer énekelhetett, a mentorok összesen kettőt ültethettek le közülük, és ebben a körben is kiesett egy versenyző.

Miután a mentortársak – főleg Majka – korábban kifogásolta, hogy Gáspár Laci versenyzői mindig lassú dalokat énekelnek, Laci azt ígérte, most változtatnak. Ennek szellemében Toldi Sándor a Te Conozco Bien című számmal kezdett. Az effajta latin számokba - még a kevésbé tempósokba is, - kell valami olyan feszesség és tűz, amit Sándorban én nem látok. Lerítt róla, hogy a tánccal, mint olyannal, eddig legfeljebb a lexikonban találkozott.

Kicsit olyan volt a mozgása, mint egy bespeedezett lajháré. Amikor pedig a szám végén karjába perdült egy szexi táncoslány, Sándor arcán azt láttam: „Jaj, mit szól majd a feleségem?”

Milán – akinek a frizuráját Toldi Sándor vágta eská – úgy látta, Sanyinak kényelmetlen volt ez a feladat. Kár volt Gáspár Lacinak beadni a derekát a gyors dalokat hiányoló Majkának, és főleg kár volt ráerőltetnie Toldi Sanyira. Laci persze bizonygatta, hogy erőltetésről szó sincs.

Majka megvédte a fiatal fodrászt: az esetlenségével együtt szerethető volt.

Andi szerint énekileg Sándor volt, de színpadi jelenlétben még Sanyika.

Mivel ebben a körben nincs szék, Sanyi ment vissza a lihegőbe.

A reklámszünetet inkább kínos, mint jópofa közjáték előzte meg: bejött Szépréthy „Pizsamás” Roland, hogy átvegye Miller Dávidék helyét. Dávid és Joci elég hiteltelenül próbálta megjátszani, hogy meglepődtek. Gáspár Lacival értek egyet: „Azért ez már kicsit túlzás.”

A reklámszünet után az Éber Kóma következett. C’est La Vie című számuk szövegéből nem sokat értettem, viszont az X-Faktor történetének egyik legegyedibben tálalt produkciója volt. A mentorokat is lehívták a fiúk magukhoz, hogy érezzék a „világszintű stenket” – Milán megjegyzése –, de az egész fekete-fehérben ment szubjektív kamerával, amitől különleges, már-már művészi feelingje lett az egésznek.

A mentorok nagyon nem tudtak mit mondani, mert mint kiderült, ott ahol ők álltak, a dalból nem sok mindent lehetett hallani, legfeljebb a „vájbot” értékelhették.

Az Éber kómánál érzem egyedül a mezőnyből, hogy valami igazán mai, trendi dolgot csinálnak. Talán éppen ez az oka, hogy hozzám annyira nem állnak közel, de amit csinálnak, az kétségtelenül profi.

Ismét Laci csapata következett. Szabó Bencéről megtudhattuk, hogy nagyon házias és szeret másokról gondoskodni, például reggelit rittyent lakótársainak, akik el is keresztelték Apinak. Bence is megfogadta Majka korábbi kritikáját, elhatározta, hogy ezúttal pörgős dallal érkezik, nem is akármivel.

A Kölyköd voltam című Edda slágerre esett a választása, amivel dilemma elé állított: egyfelől Bence a kedvencem a mostani mezőnyben, másrészt viszont kevés zenekar van, amit annyira nem kedvelnék, mint az Edda. Akad néhány kifejezetten jó daluk, de nem emlékszem életemnek olyan pontjára, amikor Pataky Attilát hiteles előadónak éreztem volna, azzal együtt, hogy kétségtelenül ő az egyik legjobb énekhang a magyar rockban.

Ezzel együtt nekem nagyon tetszett Bence előadása. A mentorok kritizálták, amiért nem mozdult meg, de engem ez sem zavart. Eleve egy ekkora testet azért nem olyan egyszerű megmozgatni úgy, hogy még az énekhez is maradjon oxigén, másrészt Bence ugyancsak a testalkatából adódóan olyan, mint egy bástya.

Ha keményen beáll a színpad közepére, és teli torokból nyomja a rockot, az akkora energia, hogy semmi más nem kell hozzá.

Gáspár Laci viszont biztos volt benne, hogy Bence ma „ülni fog.”

Sárközi Roland nem váltott akkorát, mint Toldi Sanyi vagy Szabó Bence, bár ő is különleges produkciót hozott a maga módján. Egy régi Karády Katalin slágerrel érkezett: Hiába menekülsz, hiába futsz. A régi filmsláger vonal egyszer már bejött egy tehetségkutatós versenyzőnek: Szabó Eszter annak idején nagyot robbantott a Megasztárban azzal, hogy azt énekelte: Köszönöm, hogy imádott.

Rolandról kiderült, hogy amikor a szülei 2 éves korában elváltak, úgy gondolták, a kis Rolinak jobb lesz, ha a nagyszülei nevelik. Így, bár Roland tartja a kapcsolatot a szüleivel, a nagyszüleihez megy haza. Tudom, sokakat zavarnak az efféle szappanoperás körítések, olykor én is berzenkedem ellene,

de aztán, ha belegondolunk, abból mégsem lehet műsort csinálni, hogy sterilen bejön valaki, énekel, aztán kimegy.

Az est egyik legjobb produkcióját láthattuk, az ízlésesen minimalista kíséret – egy zongora és egy bőgő – tökéletesen aládolgozott Roland nagyszerű hangjának.

Fehér Krisztián A szomszéd nője című dala elég lötyire sikeredett, sok helyen hamis is volt. Félreértés ne essék, Krisztiánt nagyon kedvelem, jópofa srác és tényleg jó dalokat ír, de azért mostanra kezdem úgy érezni, futószalagon hozza a produkciókat. Kicsit egyformák és kidolgozatlanok.

Az első kört Zilinczki Nóra zárta. Nórát nagyon bírom, többször leírtam már, hogy az ő stílusa áll hozzám legközelebb a mezőnyből. Ezzel együtt most kritikusnak kell lennem a dalválasztás miatt.

Houdar de la Motte 17. századi francia író-műfordító büszke volt rá, hogy Homérosz Iliászát 24 énekről 12-re rövidítette mondván, így sokkal feszesebb lett az alkotás, ő voltaképp feljavította. Amennyire butaságnak tűnik ez mai szemmel, épp annyira érthetetlen, miért próbálják a zenés tehetségkutatókban időről-időre előadni a 6 perces Bohemian Rhapsodyt 2 percben.

Nem lehet, fölösleges próbálkozás. A Queen legnépszerűbb slágere pont attól az, ami, hogy ilyen hosszú, tele markánsan eltérő, de zeneileg egyformán lökött és zseniális részekkel. Én még nem láttam olyan feldolgozást, ami jó lett volna.

A próbálkozók közül talán egyedül Wunderlich József énekelte végig 2014-ben. Szecsődi Karcsi bicskája már alaposan beletört az össze-vissza vagdosott dalba a Megasztárban, akárcsak a By the Waynek 2013-ban, az X-Faktorban. Még Tabáni István volt talán a legjobb a Csillag születikben, de a „Bismillah” részt ő is kihagyta,

márpedig a Bohemien Rhapsody Bismillah nélkül olyan, mint a szex nő nélkül, pont a legjobb rész marad ki belőle.

És akkor még arról nem is beszéltünk, hogy Freddie Mercury egy megismételhetetlen csoda volt. A híres emlékkoncert a Wembleyben pont azért lett olyan emlékezetes, mert tökéletesen megmutatta, hogy még Freddie pályatársai közül is alig maroknyian tudták megcsinálni azt, amit ő.

Természetesen értékelem, hogy Nóra bevállalta ezt a dalt, és bárki Magyarországon, aki képes így előadni ezt a slágert, az büszke lehet magára. Egy időben próbáltam megtanulni zongorán. Legyen elég annyi, hogy velem aligha fogtok az X-Faktorban találkozni. De egy ilyen műsorban ekkorát kockáztatni nem biztos, hogy bölcs döntés.

Mindenesetre a mentoroknak és a közönségnek bejött. Hiszen következett a szavazatok összesítése, amely alapján – nem kis megdöbbenésemre – Szabó Bence esett ki.

Gáspár Laci még magához sem térhetett a sokkból, már is fel kellett konferálnia a másodszorra színpadra lépő Rolandot. Ezúttal ő is tempósabbra váltott, de azért Michael Bublé Sway című dala közel sem esik olyan távol a komfortzónájától, mint Bencének az Edda. Leginkább azt tudnám mondani a produkciójára, hogy derekas, mint a munkásnadrág.

Majka nem volt oda érte, Andi a mozgást kevesellte, Milán saját dalt szeretne hallani Rolandtól. Laci védte mentoráltját, de csak Milánt tudta meggyőzni, hogy adjon széket Rolandnak, aki Andi és Majka nemleges szavazata miatt nem ülhetett le.

Szeretem a meglepő dalválasztásokat. Számomra ilyen volt, hogy Toldi Sándor Katona Klári slágert énekelt. Nekem összességében tetszett is a „Vigyél el”, élveztem. A mentorok azonban szigorúak voltak, úgy látták, Sanyi szorong. Csak Laci szavazott igennel, így Sándor is a veszélyzónába került.

Zilinczki Nóri Billy Idolt hozott. A Rebel Yell sokkal jobban állt neki, mint a Queen dal. Majka egyedül azt kifogásolta, hogy Nórinak még mindig nem sikerül mosolyognia, mutatni, hogy jól érzi magát a színpadon. De összességében a mentorokat is meggyőzte a produkció, a mai napon egyedül Nóri kapott 4 igent.

Milán szerint Nóri az ország legjobb énekesnői közé tartozik.

Fehér Krisztián ezúttal a „Barbie Baba” című dalával lépett színpadra, ami nekem jobban bejött az előzőnél, de az előadás minősége most is elmaradt a többi versenyzőhöz képest. Nem is ülhetett le, ami azt jelentette, hogy Zilinczki Nóra már biztos lehetett a továbbjutásban. (Meglepő módon ezt senki nem tette szóvá, pedig Joci és Dávid amúgy minden apró hülyeségnek olyan látványosan tud örülni.)

Milán annyira megsértődött, amiért Krisztián nem ülhetett le, hogy felvállaltan ezért adott nemet az utolsóként színpadra lépő Éber kómának, bár a daluk - Kettesben - sem tetszett neki. Laci leginkább azt kifogásolta, hogy nem különülnek el eléggé az egyéniségek az ötösben. Andi szerint nem a dalt kell megítélni, hanem az előadást, és ő megérti, miért vannak oda a srácokért a lányok. Azzal sem ért egyet, hogy egyformák lennének. Végül három igennel a rapperek is leülhettek, így nekik sem kellett tovább izgulniuk.

Hátra volt még a szavaztok összesítése, ami Toldi Sándornak nem kedvezett, így hát ezen az estén Gáspár Laci két versenyzőt is elveszített. Így a jövő heti elődöntőben már minden mentor csupán egy versenyzővel vesz részt, amiből az is következik, hogy valamelyikük biztosan csapat nélkül marad a döntőre.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Megszólalt Krasznahorkai László: Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni
A Nobel-díjas író pár mondatban reagált ma a díjra, az azt követő jókívánságokra, és meg is köszönte az olvasóinak őket. Záporoznak is a kommentek a poszt alá.


Néhány napja jelentették be, hogy Krasznahorkai László kapta a 2025-ös irodalmi Nobel-díjat, akkor volt egy rövid nyilatkozata, de azóta nemigen szólalt meg az író. Most a közösségi média oldalán írt pár sort a követőinek a maga fanyar humorával:

„Krasznahorkai László hálás az Elkerülhetetlen Véletlennek, hogy ennyi embernek okozott örömöt. Köszöni a jókívánságokat. Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni”
– írta a Facebookon.

A kommentek túlnyomó része pozitív reakciókat tartalmaz, köszönik a könyveket, az olvasás élményét, és gratulálnak a frissen díjazott írónak:

"Pont a mester kötetét olvasva kaptam a híreket. Hát persze hogy boldogság."

"Itt Erdélyben is nagy volt az öröm. Egy könyves kávézóban dolgozom, jó volt elsőnek két német egyetemi hallgatónak elújságolni a hírt, hallottak a szerzőről!"

"Mikor évekkel ezelőtt egy brit könyvtárban dolgoztam karbantartóként, mindig megpróbáltam becsempészni a Wenckheim báró hazatér angol nyelvű, keménykötésű kiadását az ajánlott irodalom polcra, de valaki mindig észrevette és visszatették. Végig nekem volt igazam. Gratulálok a díjhoz!"

"Igen, végre önfeledten lehetett örülni, egy időre ki lehetett lépni a nyomasztó, nehezen elviselhető mindennapjainkból. Köszönjük!"

"Hatalmas öröm és boldogság,hogy egy magyar ember ismét feltette hazámat a kultúra felső polcára.Szívből gratulálok,jó egészséget és kreatív energiákat kívánok az elkövetkezendő időkre is!"


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Szerető családapa, rejtőzködő szörnyeteg – az Apám, a BTK gyilkos bepillantást enged a gonosz otthonába
A gyilkos, akit mindenki szeretett: a cserkészvezető, gyülekezeti vezető, aki éjjel igazi szörnyeteg volt. Lánya most szembenéz az örökségével. A Netflix legújabb dokumentumfilmje felfedi, milyen életet él az, aki csak utólag jön rá, hogy az apja Amerika egyik leghírhedtebb sorozatgyilkosa.
B.M.; Fotók: youtube.com - szmo.hu
2025. október 13.



Skye Borgman legújabb dokumentumfilmje, Apám, a BTK gyilkos a Netflix jól bevált true crime-formuláját követi, mégis valami egészen másról szól, mint amit elsőre várnánk. A néző nem pusztán egy hírhedt sorozatgyilkos történetét kapja, hanem egy család széthullásának, egy identitásválsággal küzdő nő lelki útjának intim, néhol kényelmetlenül személyes lenyomatát. Borgman rendezése az ismert BTK-gyilkos, Dennis Rader életét és tetteit idézi fel, de csak felszínesen, mert valójában az áldozatok közül egy különlegeset helyez a középpontba: a gyilkos lányát, Kerri Rawson-t.

A film témája eleve hátborzongató. A „BTK” rövidítés a „Bind, Torture, Kill”, azaz „Megkötöz, Megkínoz, Megöl”. Az egyik legrettegettebb név lett az amerikai bűnügyi történelemben.

Rader a hetvenes évektől kezdve Wichita városát tartotta rettegésben, miközben a külvilág számára átlagos, sőt példás polgárnak tűnt: cserkészvezető, felekezeti vezető, lakóközösségi egyesületi ellenőr, szerető családapa. A kettősség döbbenetes és éppen ez a kontraszt teszi a történetet annyira megrázóvá. A rendőrség évtizedeken át képtelen volt kézre keríteni, miközben a gyilkos nyíltan üzengetett nekik az újságokon keresztül, cinikusan játszadozva a hatóságokkal. Aztán a ’80-as évekre hirtelen csak eltűnt, hogy 2004-ben újra felbukkanjon, ám ekkor már a technológia fejlődése, a DNS-vizsgálatok és a számítógépes nyomozás véget vetett rémuralmának. Végül 2005-ben elfogták, és Rader, mindenki megdöbbenésére, azonnal beismerte a gyilkosságokat, rideg részletességgel mesélve el szörnyű tetteit.

Borgman nem a bűncselekmények rekonstrukcióját helyezi előtérbe. A film sokkal inkább a következményekkel foglalkozik: hogyan éli meg egy család, ha egyik pillanatról a másikra rájön, hogy az apa, akit szeretett, egy szadista sorozatgyilkos? Kerri Rawson visszaemlékezései ennek az ellentmondásnak a fájdalmát tárják fel. Ő az, aki szó szerint egész életét újraépíti abból, amit apja öröksége lerombolt. A generációs trauma, amit Kerriék kaptak a gyilkos apjuktól kegyetlen terhet ró az egész családra. A filmben Kerri kendőzetlenül beszél gyerekkoráról, az apjához fűződő kapcsolatáról, arról a pillanatról, amikor megtudta az igazságot, és arról is, hogyan próbálta feldolgozni a feldolgozhatatlant. A fura az egészben, hogy Kerri nyíltan kimondja, hogy elhidegült a családjától, akik egyébként nem kívántak részt venni a projektben, sőt még az arcuk mutatását se vállalták.

Így kicsit furcsa a helyzet, hogy a lány önmagát állítja a központba, miközben testvére és édesanyja véleményét nem hallhatjuk.

Borgman kamerája türelmes, de nem ítélkezik. Mégis, nézőként nehéz nem érezni bizonyos feszültséget Kerri szerepében. Egyrészt mélyen átérezzük a fájdalmát és a traumáját, másrészt viszont zavarba ejtő, hogy immár több dokumentumfilm és interjú is épül az ő történetére és maga is előadóként, tanácsadóként dolgozik olyan áldozatokkal, akik hasonló helyzetbe kerültek. Ez a kettősség, vagyis a "karitatív munka, ami igazából megélhetés is” egy érdekes kérdéskör, mely finoman, de érezhetően végigvonul a filmen. Mintha Borgman is ezzel a dilemmával küzdene: meddig lehet együttérezni valakivel, aki mégis a hírhedt gyilkos révén vált ismertté és ez definiálta az életét.

A film szerkezete klasszikus netflixes ritmusban építkezik: visszaemlékezések, archív felvételek, interjúk és gondosan megkomponált dramatizált jelenetek váltják egymást. Mindez lendületet ad, ugyanakkor néha kizökkenti a nézőt. A narratíva időnként megbicsaklik, mintha a rendező sem tudná eldönteni, krimit, családi drámát vagy pszichológiai portrét szeretne készíteni. Mindez azonban nem csökkenti a téma erejét: Rader kettős élete, a hétköznapiság és a szörnyűség közötti éles kontraszt olyan kérdéseket vet fel, amelyek túlmutatnak egyetlen dokumentumfilm keretein.

Különösen izgalmas, hogy a film új fényt vet az amerikai sorozatgyilkos-mítoszra is.

Magyar szemmel nézve Dennis Rader neve kevéssé ismert, noha az amerikai popkultúrában mély nyomot hagyott. Aki látta a Mindhunter sorozatot, talán emlékszik rá: BTK volt az a rejtélyes figura, aki a sorozat részeinek elején, vagy végén egy-egy rövid jelenetben feltűnt, mint egyfajta árnyék, akit a néző sosem ismerhet meg teljesen. Sőt, a 2018-as kiemelkedően jó és méltatlanul elfeledett The Clovehitch Killer című film is erősen merített Rader történetéből, nem teljesen, de tekinthető adaptációnak is valamennyire. Hogyan élhet együtt egy család a „jó apa” illúziójával, miközben az valójában szörnyeteg.

Borgman tehát nemcsak a sorozatgyilkosságokat dolgozza fel, hanem egy kulturális jelenséget is boncolgat: mi az oka annak, hogy ennyire vonzódunk a gonosz történeteihez? Miért nézzük újra és újra ezeket a filmeket, miközben elborzadunk? A válasz valószínűleg abban rejlik, hogy a true crime tartalmak biztonságos távolságból engednek bepillantást az emberi természet legsötétebb zugaiba és a Netflix pontosan tudja, hogyan adagolja ezt az élményt. Elképesztő rajongóbázist épített ki magának a valós bűnügyi történeteken alapuló „szórakoztató” zsáner.

Mindezek ellenére az Apám, a BTK gyilkos nem tartozik Borgman legerősebb munkái közé.

A téma megrázó, a történet lebilincselő, mégis hiányzik belőle az a fajta érzelmi vagy stiláris kohézió, ami igazán emlékezetessé tehetné. A film sokkal inkább egy alapos, jól megszerkesztett, de kissé személytelen riport, mintsem egy mélyre hatoló, lélektani tanulmány. Talán épp ez a visszafogottság teszi valamennyire felejthetővé is.

Összességében az Apám, a BTK gyilkos egy megrendítő, de kissé ellentmondásos dokumentumfilm.

Erőssége a témaválasztás és Kerri őszintesége, gyengesége viszont a formanyelv, a rohanás és az érzelmi tompultság. Mégis, ha valaki érdeklődik a true crime műfaj iránt, és kíváncsi arra, hogyan hat a bűn egy család életére generációkon át, ez a film megéri a figyelmet, még akkor is, ha nem hagy maga után katarzist, csak egy kellemetlenül őszinte kérdést: mennyire ismerhetjük valójában azokat, akik köztünk élnek és szeretünk?


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Kiszáll a külföldi tulajdonos a Szigetből, Gerendai Károly mentheti meg a fesztivált
A jelenlegi tulajdonos a 2026-tól esedékes területfoglalási engedélyük megszüntetését kérte. Gerendai mindeközben hajlandónak mutatkozik a világhírű fesztivál hóna alá nyúlni.


Ahogy arról korábban írtunk, Karácsony Gergely főpolgármester hétfő reggel egy Facebook-posztban osztotta meg, hogy bizonytalanná vált a Sziget Fesztivál jövője. Mint írta, a fesztivál vezérigazgatója arról tájékoztatta, hogy kezdeményezni fogja a fővárossal kötött megállapodás felmondását.

A Sziget sajtóosztálya szerint ez nem jelenti a rendezvény végét. Bíznak abban, hogy a fesztivál egy új, magyar tulajdonosi háttérrel még sikeresebb lehet a jövőben.

A szervezők valóban azzal a kéréssel fordultak a Fővárosi Önkormányzathoz, hogy a 2026-tól esedékes területfoglalási engedélyüket közös megegyezéssel szüntessék meg. Ennek okáról azt írták: „A fesztivál külföldi tulajdonosa – annak ellenére, hogy korábban egy hosszabb távú fejlesztési programban gondolkodott – úgy döntött, hogy a jelenlegi struktúrában nem vállal további kockázatot Magyarországon” – írja a Telex.

A döntés hátterében az is szerepet játszik, hogy

„mivel a Fővárosi Közgyűléssel kötött területhasználati megállapodásunk határozott időre szól és a fizetési kötelezettség még jövőre is fennállna, akkor is, ha nem lenne rendezvény, ezért vagyunk kénytelenek a megállapodást ebben a formában felmondani”.

A Sziget ugyanakkor hangsúlyozta, hogy ez nem a fesztivál történetének lezárása. „Ezen döntéssel párhuzamosan – a hazai menedzsment javaslatára – a Sziget Zrt. tulajdonosai felvették a kapcsolatot a fesztivál alapítójával, Gerendai Károllyal, lehetőséget kínálva arra, hogy a rendezvény ismét vele folytathassa működését” – írták.

Az egyeztetések még zajlanak, ezért a szervezők nem kívántak további részleteket elárulni. Közleményükben úgy fogalmaztak: „Mi, a Sziget szervező csapata, őszintén bízunk abban, hogy a fesztivál egy új, független, magyar tulajdonosi háttérrel az eddigieknél is sikeresebb lehetne, hiszen a változás egyszerre nyújt lehetőséget a fejlődésre és a megújulásra, valamint a Sziget klasszikus értékeinek és szellemiségének az újbóli megerősítésére.”

Azt is remélik, hogy számíthatnak a közönség támogatására, a „szakmai partnereikkel ápolt kiváló kapcsolatukra”, valamint a „Főváros megértő együttműködésére is”. Hozzátették: „Hiszünk benne, hogy a Sziget léte nemcsak az abban közvetlenül érdekelteknek, hanem az egész ország számára fontos, közös ügy.”

A Sziget Zrt. tulajdonosai a hazai menedzsment javaslatára keresték meg újra Gerendai Károlyt, aki 2022-ben szállt ki a fesztivál életéből. A Sziget-iroda közölte: „Mivel az egyeztetések jelenleg is folynak a felek között, ezzel kapcsolatban még nem áll módunkban további információkat megosztani.”

Gerendai Károly sem kívánt részleteket megosztani, amíg nincs konkrét megállapodás, de a Forbesnak annyit elárult:

„Bár nemrég még nagyon nem így képzeltem el az elkövetkező éveimet, de a jelen helyzetben határozott célom megoldást találni a Sziget létének hosszú távú biztosítására.”

Az egykori főszervező az elmúlt években főként a Costes csoporthoz tartozó gasztronómiai vállalkozásaira koncentrált, szabadidejének jelentős részét pedig utazással töltötte. Most abban bízik, hogy akár már októberben létrejöhet egy olyan új tulajdonosi struktúra, ami szakmailag és pénzügyileg is biztosíthatja a fesztivál jövőjét.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Színészlegendák és legendás szerepek kísérték Diane Keaton életét – galéria
A 79 éves korában elhunyt színésznő a szakma krémjével dolgozott együtt. Néhány munkakapcsolata párkapcsolattá is alakult, bár sosem ment férjhez. Egy élet és karrier képekben.


Ahogy arról korábban beszámoltunk, szombaton Los Angelesben elhunyt Diane Keaton amerikai színész, rendező és producer.

Az Oscar- és Golden Globe-díjas művész pályafutása során olyan nagy sztárokkal dolgozott számos filmben, mint Woody Allen, Al Pacino, Richard Gere, Warren Beatty, Jack Nicholson, Mia Farrow vagy Jane Fonda.

Megannyi filmes szerepéből olykor romantikus kapcsolat is szövődött kollégáival, bár férjhez soha nem ment. Két örökbe fogadott gyereke Dexter (1996) és Duke (2000).

Filmes szerepeiből, pár- és munkakapcsolataiból készítettünk válogatást (a képekre kattintva galéria nyílik):


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk