KULT
A Rovatból

X-Faktor: Kár volt Gáspár Lacinak beadni a derekát a gyors dalokat hiányoló Majkának, és főleg kár volt ráerőltetnie Toldi Sanyira

Gáspár Laci versenyzőinek nem jött be, hogy kiléptek a komfortzónájukból, Toldi Sándor mozgása egy bespeedezett lajhárt idézett, Ziliczki Nóra pedig a Queen legnagyobb slágerét énekelte el - nem biztos, hogy jól tette.


Tudom, hogy az X-Faktor alapjában véve nem humoros műsor, de ha már egyszer poénokat próbálnak becsempészni, szerintem semmi nem tiltja nekik, hogy színvonalasan tegyék.

Ők mindenesetre ellenállnak a kísértésnek, és még mindig abban látják a szórakoztatás netovábbját, hogy Pápai Joci és Miller Dávid azon verseng, ki jön be a színpadra több csajjal. Egy hete Joci négy táncoslányt kapott kísérőnek, Dávid most tizenkettőt, amit Joci ámulattal vegyes nyálcsorgatással konstatált. Ha és megint csak ha.

Mint kiderült, Gáspár Laci beteg, ami olyan horderejű hír, hogy nemcsak a stúdióban kommentálták, de Bye Alex is reagált rá a Facebookon és megjegyezte, Laci örülhet, hogy Valkusz Milán ül mellette, ő maga ugyanis plexiüveget emeltetett volna kettejük között.

Azt is furcsállom, hogy Tóth Andiról semmi más nem jut eszébe a műsorvezetőknek, mint hogy milyen szép. Gáspár Lacit még egy adásban sem köszöntötték azzal, hogy „Laci, ma is gyönyörű vagy”. Pedig Andi azért ennél sokkal sokrétűbb és érdekesebb személyiség.

Például, ha már mindenképp a külsejéről akar valaki beszélni, sokkal érdekesebb szerintem, hogy ő eddig az egyetlen női mentor, aki nem hagyja, hogy idióta frizurákat csináljanak a hajából.

A harmadik élő showban kétszer léptek színpadra a versenyzők, legalábbis a többség. Az első kör végén ugyanis egy énekestől el kellett búcsúzni. Ebben a körben csak a közönség szavazatai számítottak. Ilyenkor szoktak kiesni azok a versenyzők, akiket csak a mentorok sztárolnak. A maradék még egyszer énekelhetett, a mentorok összesen kettőt ültethettek le közülük, és ebben a körben is kiesett egy versenyző.

Miután a mentortársak – főleg Majka – korábban kifogásolta, hogy Gáspár Laci versenyzői mindig lassú dalokat énekelnek, Laci azt ígérte, most változtatnak. Ennek szellemében Toldi Sándor a Te Conozco Bien című számmal kezdett. Az effajta latin számokba - még a kevésbé tempósokba is, - kell valami olyan feszesség és tűz, amit Sándorban én nem látok. Lerítt róla, hogy a tánccal, mint olyannal, eddig legfeljebb a lexikonban találkozott.

Kicsit olyan volt a mozgása, mint egy bespeedezett lajháré. Amikor pedig a szám végén karjába perdült egy szexi táncoslány, Sándor arcán azt láttam: „Jaj, mit szól majd a feleségem?”

Milán – akinek a frizuráját Toldi Sándor vágta eská – úgy látta, Sanyinak kényelmetlen volt ez a feladat. Kár volt Gáspár Lacinak beadni a derekát a gyors dalokat hiányoló Majkának, és főleg kár volt ráerőltetnie Toldi Sanyira. Laci persze bizonygatta, hogy erőltetésről szó sincs.

Majka megvédte a fiatal fodrászt: az esetlenségével együtt szerethető volt.

Andi szerint énekileg Sándor volt, de színpadi jelenlétben még Sanyika.

Mivel ebben a körben nincs szék, Sanyi ment vissza a lihegőbe.

A reklámszünetet inkább kínos, mint jópofa közjáték előzte meg: bejött Szépréthy „Pizsamás” Roland, hogy átvegye Miller Dávidék helyét. Dávid és Joci elég hiteltelenül próbálta megjátszani, hogy meglepődtek. Gáspár Lacival értek egyet: „Azért ez már kicsit túlzás.”

A reklámszünet után az Éber Kóma következett. C’est La Vie című számuk szövegéből nem sokat értettem, viszont az X-Faktor történetének egyik legegyedibben tálalt produkciója volt. A mentorokat is lehívták a fiúk magukhoz, hogy érezzék a „világszintű stenket” – Milán megjegyzése –, de az egész fekete-fehérben ment szubjektív kamerával, amitől különleges, már-már művészi feelingje lett az egésznek.

A mentorok nagyon nem tudtak mit mondani, mert mint kiderült, ott ahol ők álltak, a dalból nem sok mindent lehetett hallani, legfeljebb a „vájbot” értékelhették.

Az Éber kómánál érzem egyedül a mezőnyből, hogy valami igazán mai, trendi dolgot csinálnak. Talán éppen ez az oka, hogy hozzám annyira nem állnak közel, de amit csinálnak, az kétségtelenül profi.

Ismét Laci csapata következett. Szabó Bencéről megtudhattuk, hogy nagyon házias és szeret másokról gondoskodni, például reggelit rittyent lakótársainak, akik el is keresztelték Apinak. Bence is megfogadta Majka korábbi kritikáját, elhatározta, hogy ezúttal pörgős dallal érkezik, nem is akármivel.

A Kölyköd voltam című Edda slágerre esett a választása, amivel dilemma elé állított: egyfelől Bence a kedvencem a mostani mezőnyben, másrészt viszont kevés zenekar van, amit annyira nem kedvelnék, mint az Edda. Akad néhány kifejezetten jó daluk, de nem emlékszem életemnek olyan pontjára, amikor Pataky Attilát hiteles előadónak éreztem volna, azzal együtt, hogy kétségtelenül ő az egyik legjobb énekhang a magyar rockban.

Ezzel együtt nekem nagyon tetszett Bence előadása. A mentorok kritizálták, amiért nem mozdult meg, de engem ez sem zavart. Eleve egy ekkora testet azért nem olyan egyszerű megmozgatni úgy, hogy még az énekhez is maradjon oxigén, másrészt Bence ugyancsak a testalkatából adódóan olyan, mint egy bástya.

Ha keményen beáll a színpad közepére, és teli torokból nyomja a rockot, az akkora energia, hogy semmi más nem kell hozzá.

Gáspár Laci viszont biztos volt benne, hogy Bence ma „ülni fog.”

Sárközi Roland nem váltott akkorát, mint Toldi Sanyi vagy Szabó Bence, bár ő is különleges produkciót hozott a maga módján. Egy régi Karády Katalin slágerrel érkezett: Hiába menekülsz, hiába futsz. A régi filmsláger vonal egyszer már bejött egy tehetségkutatós versenyzőnek: Szabó Eszter annak idején nagyot robbantott a Megasztárban azzal, hogy azt énekelte: Köszönöm, hogy imádott.

Rolandról kiderült, hogy amikor a szülei 2 éves korában elváltak, úgy gondolták, a kis Rolinak jobb lesz, ha a nagyszülei nevelik. Így, bár Roland tartja a kapcsolatot a szüleivel, a nagyszüleihez megy haza. Tudom, sokakat zavarnak az efféle szappanoperás körítések, olykor én is berzenkedem ellene,

de aztán, ha belegondolunk, abból mégsem lehet műsort csinálni, hogy sterilen bejön valaki, énekel, aztán kimegy.

Az est egyik legjobb produkcióját láthattuk, az ízlésesen minimalista kíséret – egy zongora és egy bőgő – tökéletesen aládolgozott Roland nagyszerű hangjának.

Fehér Krisztián A szomszéd nője című dala elég lötyire sikeredett, sok helyen hamis is volt. Félreértés ne essék, Krisztiánt nagyon kedvelem, jópofa srác és tényleg jó dalokat ír, de azért mostanra kezdem úgy érezni, futószalagon hozza a produkciókat. Kicsit egyformák és kidolgozatlanok.

Az első kört Zilinczki Nóra zárta. Nórát nagyon bírom, többször leírtam már, hogy az ő stílusa áll hozzám legközelebb a mezőnyből. Ezzel együtt most kritikusnak kell lennem a dalválasztás miatt.

Houdar de la Motte 17. századi francia író-műfordító büszke volt rá, hogy Homérosz Iliászát 24 énekről 12-re rövidítette mondván, így sokkal feszesebb lett az alkotás, ő voltaképp feljavította. Amennyire butaságnak tűnik ez mai szemmel, épp annyira érthetetlen, miért próbálják a zenés tehetségkutatókban időről-időre előadni a 6 perces Bohemian Rhapsodyt 2 percben.

Nem lehet, fölösleges próbálkozás. A Queen legnépszerűbb slágere pont attól az, ami, hogy ilyen hosszú, tele markánsan eltérő, de zeneileg egyformán lökött és zseniális részekkel. Én még nem láttam olyan feldolgozást, ami jó lett volna.

A próbálkozók közül talán egyedül Wunderlich József énekelte végig 2014-ben. Szecsődi Karcsi bicskája már alaposan beletört az össze-vissza vagdosott dalba a Megasztárban, akárcsak a By the Waynek 2013-ban, az X-Faktorban. Még Tabáni István volt talán a legjobb a Csillag születikben, de a „Bismillah” részt ő is kihagyta,

márpedig a Bohemien Rhapsody Bismillah nélkül olyan, mint a szex nő nélkül, pont a legjobb rész marad ki belőle.

És akkor még arról nem is beszéltünk, hogy Freddie Mercury egy megismételhetetlen csoda volt. A híres emlékkoncert a Wembleyben pont azért lett olyan emlékezetes, mert tökéletesen megmutatta, hogy még Freddie pályatársai közül is alig maroknyian tudták megcsinálni azt, amit ő.

Természetesen értékelem, hogy Nóra bevállalta ezt a dalt, és bárki Magyarországon, aki képes így előadni ezt a slágert, az büszke lehet magára. Egy időben próbáltam megtanulni zongorán. Legyen elég annyi, hogy velem aligha fogtok az X-Faktorban találkozni. De egy ilyen műsorban ekkorát kockáztatni nem biztos, hogy bölcs döntés.

Mindenesetre a mentoroknak és a közönségnek bejött. Hiszen következett a szavazatok összesítése, amely alapján – nem kis megdöbbenésemre – Szabó Bence esett ki.

Gáspár Laci még magához sem térhetett a sokkból, már is fel kellett konferálnia a másodszorra színpadra lépő Rolandot. Ezúttal ő is tempósabbra váltott, de azért Michael Bublé Sway című dala közel sem esik olyan távol a komfortzónájától, mint Bencének az Edda. Leginkább azt tudnám mondani a produkciójára, hogy derekas, mint a munkásnadrág.

Majka nem volt oda érte, Andi a mozgást kevesellte, Milán saját dalt szeretne hallani Rolandtól. Laci védte mentoráltját, de csak Milánt tudta meggyőzni, hogy adjon széket Rolandnak, aki Andi és Majka nemleges szavazata miatt nem ülhetett le.

Szeretem a meglepő dalválasztásokat. Számomra ilyen volt, hogy Toldi Sándor Katona Klári slágert énekelt. Nekem összességében tetszett is a „Vigyél el”, élveztem. A mentorok azonban szigorúak voltak, úgy látták, Sanyi szorong. Csak Laci szavazott igennel, így Sándor is a veszélyzónába került.

Zilinczki Nóri Billy Idolt hozott. A Rebel Yell sokkal jobban állt neki, mint a Queen dal. Majka egyedül azt kifogásolta, hogy Nórinak még mindig nem sikerül mosolyognia, mutatni, hogy jól érzi magát a színpadon. De összességében a mentorokat is meggyőzte a produkció, a mai napon egyedül Nóri kapott 4 igent.

Milán szerint Nóri az ország legjobb énekesnői közé tartozik.

Fehér Krisztián ezúttal a „Barbie Baba” című dalával lépett színpadra, ami nekem jobban bejött az előzőnél, de az előadás minősége most is elmaradt a többi versenyzőhöz képest. Nem is ülhetett le, ami azt jelentette, hogy Zilinczki Nóra már biztos lehetett a továbbjutásban. (Meglepő módon ezt senki nem tette szóvá, pedig Joci és Dávid amúgy minden apró hülyeségnek olyan látványosan tud örülni.)

Milán annyira megsértődött, amiért Krisztián nem ülhetett le, hogy felvállaltan ezért adott nemet az utolsóként színpadra lépő Éber kómának, bár a daluk - Kettesben - sem tetszett neki. Laci leginkább azt kifogásolta, hogy nem különülnek el eléggé az egyéniségek az ötösben. Andi szerint nem a dalt kell megítélni, hanem az előadást, és ő megérti, miért vannak oda a srácokért a lányok. Azzal sem ért egyet, hogy egyformák lennének. Végül három igennel a rapperek is leülhettek, így nekik sem kellett tovább izgulniuk.

Hátra volt még a szavaztok összesítése, ami Toldi Sándornak nem kedvezett, így hát ezen az estén Gáspár Laci két versenyzőt is elveszített. Így a jövő heti elődöntőben már minden mentor csupán egy versenyzővel vesz részt, amiből az is következik, hogy valamelyikük biztosan csapat nélkül marad a döntőre.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Isztriai tengerparti hangulat a Városmajorban – különleges színházi est vár Budapesten
Igazi horvátországi tengerparti hangulat lesz a Városmajori Szabadtéri Színpadon a Zentai Magyar Kamaraszínház kiváló színészei jóvoltából!


Nem kell tehát a tomboló hőségben órákat várakozni az autópályán, hogy átéljük az Isztria hangulatát, a városmajori nézők ugyanis lírai-groteszk tengerparti társasutazáson vehetnek részt, hiszen augusztus 25-én Budapestre érkezik a Szedjetek szét!

Közel van a Vajdaság, valahogy sokaknak mégis távol: az, ami az ütemes tempóban megújuló zentai színházzal történik, feltétlenül figyelemre érdemes. A Dévai Zoltán és Mezei Kinga vezette teátrum gyorsan felkerült újra a délvidéki magyar színházak összetéveszthetetlen esztétikája iránt rajongók belső térképére. Kicsi, de erős – talán így lehetne leírni legrövidebben azt, ahogyan és ami itt történik.

Merész vállalásokból nincs hiány, és erről megbizonyosodhat az, aki ellátogat a nagy vajdasági költő, Domonkos István műveiből készült, 2024-ben bemutatott előadásra.

Aminek van előtörténete, többféle is. Egyrészt a hosszú színházi memóriával rendelkezők emlékezhetnek Mezei Kinga korai, nagy visszhangot kiváltott Via Italia-rendezésére, melyet „Domi” szövegei nyomán álmodott színpadra. Néhány éve a Zenta melletti szomszédvárban, a szabadkai Kosztolányi Dezső Színházban született meg az első Szedjetek szét, szintén Mezei rendezésében. Az egykori szereplők közül Hajdú Tamás, Mészáros Gábor és Pálfi Ervin az újragondolt változatban is részt vesz, de a színpadon látjuk még többek között a rendezőt magát, vagy a Budapestről Zentára szerződött Vilmányi Benettet is.

Domonkos István költészete alapélmény számtalan vajdasági alkotónak. A Szedjetek szét kiindulópontja A kitömött madár című regény, majd a rá néhány évre, 1971-ben publikált Kormányeltörésben című vers. Ez utóbbi jelentőségéről Keresztury Tibor irodalomtörténész így fogalmaz: „az idegenség, a magány, kitaszítottság, a nyelvvesztés, a hazához fűződő viszony, az elveszített otthon, a sehová sem tartozás... keserű himnusza ez, melynek végetérhetetlen avantgárd sodrását, áradását visszatérő motívumok strukturálják... Élő, működő, aktuális, frissnek ható matéria: éppúgy meggyőződhet erről Domonkos régi híve, ismerője, mint az, aki ezt a verset, ezt a költőt most fedezi magának fel.”

És a felfedezéshez, illetve újraismerkedéshez tökéletes matéria a zentai színház előadása. Az isztriai tengerparton vagyunk a hetvenes években, a zenészek az üdülők szórakoztatására kitartóan húzzák a talpalávalót. Közben pedig a véletlen által egymás mellé sodort, karakteres és emlékezetes figurák élővé és átélhetővé varázsolják a horvát (rém)álmot. Négy monológot hallunk, és mindnek központi témája a menni vagy maradni kérdése – Domonkos szomorú varázslata, hogy a kérdés aktualitása mit sem kopott az elmúlt négy és fél évtizedben ezen a vidéken...

Ahelyett, hogy az apró történéseknél leragadnánk, érdemes egy nagy levegőt venni, és úgy elmerülni ebben a különös világban. Aki nem szakértője a vajdasági kultúrának és gondolkodásnak, annak sem kell aggódnia, hiszen az előadás jófajta humorral mutat görbe tükröt a mindig abszurd világnak. Eljön az a pillanat is, amikor a nevetés megszakad, és minden elsötétül egy pillanatra, de a keserű valóság is szerethetővé nemesül a fináléban.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Vecsei H. Miklós az SZFE-s tanáráról: Büszke voltam rá, hogy az én farkamat fogja
A színész az Ördögkatlanon beszélt a színházi közeg visszaéléseiről vagy családja megosztottságáról. Az interjúban arról is beszélt, miért utasított vissza egy állami díjat.


Vecsei H. Miklós az Ördögkatlan fesztiválon beszélgetett Veiszer Alindával, az interjú Veiszer Patreon-oldalán jelent meg, amelyet a Telex szemlézett. A színész-rendező többek között a Nemzeti Színházhoz való szerződéséről, a családja megosztottságáról, az SZFE-s éveiről és egy visszautasított állami díjról is beszélt.

Elmondta, hogy mesterei és szakmabeli barátai közül senki nem beszélte le arról, hogy elfogadja Vidnyánszky Attila ajánlatát. A döntés előtt kikérte Jordán Tamás, Molnár Piroska, ifj. Vidnyánszky Attila és gyimesi nagymamája véleményét is. Hozzátette, hogy közülük csak

nagymamája nevezhető Orbán Viktor „véres szájú hívének”. Vecsei hangsúlyozta: ő a Nemzeti Színházban hisz, nem valamelyik igazgatójában.

A beszélgetésben arról is szó esett, hogy mennyire megosztottnak látja Magyarországot. Vecsei úgy fogalmazott: imádja az országot, de sírnia kell, milyen állapotban van. Példaként említette, hogy

a családja egyik része a Pride-on van, a másik fele pedig a nagymamájánál nézi a csíksomlyói búcsút.

Az interjúban felidézte az SZFE-n töltött éveit is. Azt mondta, hogy öt évig volt ott hallgató, és teljesen természetesnek számított, hogy egy hatvanas férfi tanár fogdosta őt, miközben instruálta. Szavai szerint:

„Sőt, még büszke is voltam rá, hogy az én farkamat fogja, és nem a másokét, mert akkor engem akar instruálni.”

Vecsei arról is beszélt, hogy az SZFE modellváltásával nem értett egyet. Éppen ebben az időszakban kapta volna meg a kormánytól a Fiatalok a Polgári Magyarországért Díjat. Írt egy levelet az akkor még államtitkár Novák Katalinnak, amelyben jelezte: a kitüntetést csak akkor veszi át, ha beszélhet vele az ügyről. „Nem válaszolt nekem Novák Katalin. És nem is fogadott. És akkor én sem fogadtam el ezt a díjat” – mondta.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Váratlan műsorváltozás az RTL-en: ma este több sikerműsor is elmarad
Az ugrás és A mi kis falunk ismétlése ma elmarad, helyettük a Tottenham–PSG UEFA Szuperkupa-meccset láthatják a nézők. A mérkőzés 20:15-től élőben megy, a késő esti híradó pedig 23:20-kor kezdődik.


Szerda estére változtatott a műsorrendjén az RTL, így a nézők most nem láthatják Az ugrás és A mi kis falunk ismétlését, vette észre a Média klub.

Az ugrás tavaly tél végén indult Gundel Takács Gábor vezetésével. A játékban a versenyzők egy öt méter magas, mesterséges híd egyik végéből indulnak, és a másikig kell eljutniuk. Tíz szinten, a híd adott pontján mindig a helyes állítást kell kiválasztaniuk, hogy megtalálják az egyetlen igaz átjárót. Aki téved, a mélybe esik, aki végig helyesen dönt, elviheti az ötmillió forintos főnyereményt. A vetélkedő idén új évaddal tért vissza, de a mai adás kimarad, ahogy A mi kis falunk ismétlése is.

A helyüket az UEFA Szuperkupa döntőjének élő közvetítése veszi át, amelyen a Tottenham és a PSG csap össze.

Ez egyben a 2025/2026-os Bajnokok Ligája-szezon kezdete is, amelynek fináléját Budapesten rendezik. A mérkőzés 20:15-kor kezdődik a Fókusz után. Az RTL Híradó ezen az estén 22:50 helyett 23:20-kor kerül adásba. Az ugrás és A mi kis falunk csütörtökön a megszokott időpontban folytatódik.

(via Blikk)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Ez a férfi tényleg egy félisten élőben is – megvadult nőstényhordák ellenére is elsöprő volt Jason Momoa koncertje
A hisztérikus követelőzések ellenére sem vetkőzött, viszont felszabadultan zenélt Jason Momoa a bandájával a budapesti Akváriumban. A meglepetés-fellépő a 16 éves fia volt, aki szintén nagyon átélte a teltházas bulit.


Amióta megláttam a Trónok Harcában Khal Drogóként belovagolni Jason Momoát (akiről valljuk be, nők millióinak szintúgy a lovaglás jut eszébe), híresen elfogult lettem. Úgyhogy amikor kiderült, hogy Budapesten koncertezik a nyelvbotlásnak vagy dadaizmusnak is beillő, Öof Tatatá nevű bandájával, fél órán belül öten küldték el nekem a hírt.

2019-ben már voltam olyan koncerten, amelyen ő is ott volt, ugyanis pont a Dűne első részének budapesti forgatása alatt turnézott utoljára a Slayer. De Momoa akkor sajnos nem a küzdőtéren pogózott, mint nemrég Ozzy búcsúbuliján a Pantera riffjeire, hanem a színpad mellől élvezte a show-t.

Jól tettem, hogy fénysebességgel lecsaptam egy jegyre, mert egy nap alatt 80%-ban el is fogytak a jegyek, és utána hamar teltházas lett a buli. Nyilván rengetegen úgy voltak vele – kétségkívül én is –, hogy kit érdekel, Jason milyen zenét játszik, ha az Old McDonalds had a farm dallamára olvassa fel a telefonkönyvet, akkor is izgalmas lesz látni, hogy milyen a kisugárzása ennek a tesztoszteron-hegynek.

Amikor rákerestem a 2024-ben alakult Öof Tatatá-ra, annyit tudtam meg elöljáróban, hogy Mike Hayes énekes-gitáros és Kenny Dale dobos a két zenésztársa, és többek közt Metallica, Black Sabbath, Led Zeppelin és Jimi Hendrix feldolgozásokat adnak elő.

Erre mondjuk nekem, mint rock-metal fanatikusnak extrán fel is csillant a szemem, a műfajt nem kedvelő gruppie-k meg majd elvonatkoztatnak a zenétől, úgysem azért lesznek ott.

A késő esti klubkoncertet illetően arra számítottam, hogy csipketangákat csúzlizó csajok lepik majd el az Akvárium területét, és lesz pár Temu-köpenyes Aquaman, aki így próbál majd a helyszínen csajozni. Sokat nem tévedtem. Két órával a 22.30-ra kiírt koncert előtt már beengedték a sorokban kígyózó keménymagot: valóban volt köztük egy nagydarab kamu-Momoa, számtalan rocker, néhány Momoa-pólós rajongó, szuperhős-fan srácok, és persze zömében állig felnyomott dekoltázsú, kikent-kifent, elszánt lányok, illetve idősebb nők egyaránt. Volt, aki a párjával érkezett, de a többség csapatostul, hiú reményekkel telve portyázott.

Az Akvárium nagytermébe lejutva végtelenítetve vetíteni kezdték – az első sorokat rögtön elfoglaló rajongótábornak – a színész vodkareklámját. Amely elsőre szexinek hatott, ezredszerre már vallatásnak. Az pedig még inkább, hogy ennyi ideig kellett felfokozott hangerővel ovuláló hölgyek locsi-fecsijét hallgatnom, akik már attól önkívületben sikítottak, ha egy road bement letenni egy setilstet a földre.

Amikor végre elkezdődött a koncert, egyébként a kiírt időben, én instant hormonsokkot kaptam a belépő Jason Momoától, mert ez a férfi tényleg egy félisten élőben is. Huncut mosolygások, magabiztos közvetlenség, laza haj- és fenékrázás, gyakori közönséghez dumálás és karizmatikusság (nos, a karizma sem utolsó).

Aki pedig a – nemrég a forgatás miatt történt – szakrális szakálltalanítás miatt izgult, annak jelentem, hogy azóta kellemes borostája nőtt, amely remekül áll neki.

Maga a koncert számomra kifejezetten hangulatos és élvezetes volt, mintha egy blueskocsmában lettem volna, ahol a régi haverok előadják a kedvenc rock-metál slágereiket. Kenny jól dobolt, Mike pedig ugyan nem a legjobb énekes, viszont igazán kiváló gitáros, valamint egy tüneményes és szerethető figura. A trió néha kibővült Nakoa-Wolffal, Momoa 16 éves fiával, aki szintén az apjával együtt forgat nálunk. A srác nem csupán a szülei vonásait örökölte (bár lágyabb kivitelben, puttó angyalkás fürtökkel), hanem az apja zenei tehetségét is, mert már most jól gitározott, és látványosan élvezte a reflektorfényt, szinte fürdőzött a sikerben.

Az apja-fia páros még vokálozott is egyet közös mikrofonba a Rebel Yell alatt. A közönség láthatóan nem tudta értékelni a jammelős blues-részeket és a keményebb metálszekciót sem, csak a populárisabb slágerekre indult be az éneklés, mint amilyen a Red Hot-féle Can’t stop meg a Zombie vagy a Purple Rain.

A buli közben azonban egyre inkább szégyelltem, hogy nő vagyok, annyi lealjasodást láttam és hallottam. Ennyi malacvisítás konkrétan a vágóhídon nincs. Hol hörögve skandálták a családjuktól elszabadult asszonyok, hogy „Shirt off! Shirt off!”, hol magyarul vinnyogták, hogy „Rajtad van a póló, mi van veled?!" vagy "Aquaman gyere ide!". Volt momoás felnőttszínező is valaki kezében (na jó, az nekem is megvan), és egy molinón az első sorban a "Can I have a dickpic?" állt.

A koncert közepén majdnem agyontaposott-rúgott két ittas hölgyemény, hogy egy méterrel közelebb lássák az idoljukat. A (velem is) durván verekedő, megvadult egyedet végül a szekus szedte ki a sorból. Mintha egy nagyszabású lánybúcsún lettem volna – nem csoda, hogy Momoa végül nem vette le a trikóját, becsültem is érte, hiszen nem chippendale műsorral érkezett.

Az éjjel fénypontjaként még a dobverőt is elkaptam a végén, pedig én nem is nyúltam utána, mint száz másik kéz, csak hallottam, hogy a földön koppan, és pont be tudtam slisszolni a lábak közé, hogy felvegyem.

És az a harci helyzet, hogy Momoa és az egész bandája rendkívül szimpatikus és megnyerő volt a műsor alatt. Pedig én tényleg szerettem volna fogást találni ezen a pasin. De nem sikerült - sajnos semmilyen értelemben.


Link másolása
KÖVESS MINKET: