X-Faktor: Csobot Adél és Miller Dávid eddig bevált, de az első adás kissé unalmasra sikerült
Elindult a 10., „jubileumi” X-Faktor, ami azt jelenti, hogy ismét itt van kedvenc televíziós pszichológiai kísérletem, az előválogató.
Rögtön meg is ragadom az alkalmat a vitagerjesztésre: véleményem szerint jubileumot ülni, jubilálni kerek évfordulókon szokás, nem darabszámra megy. Az X-Faktor 2010-ben indult, így kerek évfordulóról nincs szó.
Az, hogy ez a tizedik darab X-Faktor évfolyam, szép és jó, de nem jubileum.
No de a nyelvi kitérő után beszéljünk a műsorról. Többek között azért szeretem a műsornak ezt a szakaszát, mert itt még egész emberien öltöznek a mentorok, és a zsűri aktuális hölgytagjának hajából sem készít a stylist bokorszobrot.
Mondjuk Csobot Adél így sem úszta meg teljesen a tárgyiasítást. Szegény úgy járt, mint Carrie Fisher a Star Warsban, ahol George Lucas nem engedte neki, hogy melltartót viseljen, mert szerinte az űrben nem viselnek.
Az X-Faktor stúdiója nem az űrben van (bárcsak!), de Adél így is megfosztatott eme ruhadarabtól.
Ja igen, Csobot Adél váltotta Dallos Bogit a mentori székben. Egyfelől nagyon örültem, talán az RTL Klub is rájött végre arra, amit én már régóta mondok: Irtó ciki, hogy egymásnak adják a Mentorház kilincsét a Megasztár egykori versenyzői (járt már itt Tóth Gabi, Radics Gigi, de Gáspár Laci és Puskás Peti is a TV2 felfedezettje), de még egyszer sem jutott eszükbe, hogy egy X-Faktorost ültessenek abba a nyavalyás székbe.
Ugyanakkor kétségeim voltak, tényleg Csobot Adél-e a legjobb választás a teljes X-Faktor mezőnyből. Bár Adél nagyon cuki jelenség, sugárzó személyiség, nem tudom, mennyire alkalmas arra, hogy kezdő (vagy nem is annyira kezdő) énekeseket segítsen a fejlődésben, nota bene tanítsa őket.
Mint zsűritag, az első adás alapján, bevált. Azonnal felvette a ritmust, egyenrangú társként szerepelt a mentorságban már rutinos fiúk mellett, és mindenképp nagyon jó energiákat hozott be vidámságával, kedvességével.
Petiék sem kóstolgatták (ha hihetünk az előzetesnek, a második adásban már azért nem bánnak majd ennyire kesztyűs kézzel vele). Összességében a döntései, hozzászólásai is rendben voltak. Szóval én egyelőre bizalmat szavazok neki, kíváncsi leszek, a későbbiekben hogy boldogul.
Idén új műsorvezető is debütált Miller Dávid személyében, akinek itt a szerepe még arra korlátozódik, hogy a takarásban elbeszélget a beutaltakkal, önjelöltekkel, hozzátartozókkal, és elmondja, merre van a színpad.
Dávidról Körmendi János jutott eszembe, aki mindig azt mondta, nincs kis szerep, csak rossz színész. És valóban, Miller ebben a viszonylag szűk mozgástérben is meg tudta mutatni, hogy van humora, sőt, egyszer még a színpadra is betrollkodott, hogy megvillogtassa tánctudását, és kivezessen egy szereptévesztésben lévő, agg Michael Jackson imitátort.
A műsor kevésbé volt szórakoztató, mint amit korábban megszoktunk. Ami tulajdonképpen, bizonyos szempontból jó, az az oka, hogy most sokkal kevesebb volt a vér ciki és az önmagáról megfeledkező versenyző.
Egy bácsi ugyan nagyon megsértődött, amiért Lacinak nem tetszett a dala, pedig a 69 éves fitneszedző maga mondta az elején, hogy ő nem tud énekelni. (Lehet, hogy ő viccnek szánta, de nem az volt.)
Még a kiejtett produkciók között is olyanok voltak, mint Leila, a hasbeszélő. Sajnos nem lesz belőle magyar Darci Lynne, mert énekelni nem tud, de hogy színpadon a helye, az biztos. Csak nem az X-Faktor színpadán (talán ideje lenne egy újabb Hungary’s Got Talentnek).
Voltak persze remek énekesek is, mint a 17 éves Vivien, Ferenczi Kamilla, vagy Nagy Regina, aki épp a meghallgatás napján lett 14 éves (vagyis egy nappal korábban még nem vehetett volna részt a versenyben.) De személyes kedvencem Marci, aki szinte hibátlanul, nagyon hitelesen tolta Bruno Mars When I Was Your Manjét. Csobot Adél rögtön szerelemet is vallott, akárcsak annak idején, az ő meghallgatásakor Geszti Péter.
Adélnak egyébként több udvarlója is akadt ezen az estén, ami annyira engem nem érdekelt volna, de azt végképp nem értem, miért kellett végig néznünk, ahogy a telefonjába üzenetet gügyög a gyermekének.
Volt szívszorító történet is, az agydaganatból felgyógyult, és az X-Faktor színpadára jutó fiú - aki nem biztos, hogy amúgy ide való, de a mentorok úgy vélték, érdemel még egy esélyt -, és volt hevy metal banda, akik – az előzetes nem túl bíztató előjelei ellenére – az este egyik legjobb produkcióját adták.
Összességében a „jubileumi” X-Faktor első adása kicsit langyosra sikerült, de az mindenképp pozitívum, hogy vannak ígéretes tehetségek.
Remélem, Hörcher László is felbukkan, ő már afféle kabalája a műsornak, nélküle nem lenne ugyanaz.
