Wind River - Gyilkos nyomon: törvény nincs, csak csend és hó és halál
A Wind River - Gyilkos nyomon előtt Taylor Sheridan két filmet írt és mindkettővel emlékezeteset alkotott. A Sicario - A bérgyilkos az amerikai kormány mocskos módszereket sem mellőző háborújáról szól a mexikói kartellek ellen, a Préri urai (Hell or high water, ezért Oscar-jelölést kapott) pedig a magukra hagyott texasiak kilátástalan harcáról szól a gazdasági válság által megroppantott vidéki Amerikában.
Markáns mondanivalóját mindkét esetben akciódús, thriller-krimi köntösbe bujtatta. És ez most sem volt másképp, sőt itt még a rendezést is magára vállalta, ami az eddig látottak alapján arra engedett következtetni, hogy számára fontos témát dolgoz fel.
A helyszín Wyoming, ami még éppen préri, de már az év nagy részében inkább hideg van, hó és csend - amitől az ember meg tud őrülni, ahogy az egyik szereplő ki is fakad a film egy pontján.
A Jeremy Renner alakította állami vadász és nyomolvasó egy fiatal őslakos lány holttestére bukkan kilométerekre lakott területről, a hómező közepén. Megerőszakolták, de sikerült (mezítláb) elmenekülnie valahonnan, és végül a hideg végzett vele. A helyi erők egy FBI-ügynököt kérnek a helyszínre, aki a viszont vadász segítségét kérve próbálja meg kideríteni, hogy mi történt.
A nyomok pedig végül egy közeli olajfúrótelepre vezetnek. De addig szembesülünk az amerikai őslakosok reménytelen helyzetével: kábítószerhasználat, munkanélküliség, nulla jövőkép. Közben a vidéket megszállják az ásványkincseket kibányászó, gátlástalan vállalatok, akik bármit megtehetnek bárkivel, a törvény csak névlegesen van jelen.
Ha az FBI-ügynök rendőri erősítést kérne, arra csak az a válasz, hogy errefelé nincs erősítés, itt mindenki magára van maradva.
Lehet itt 2017, de ez még mindig a kíméletlen vadnyugat. A fegyverek pillanatok alatt előkerülnek, és nagyon nehezen lehet őket elrakni, ha pedig valakit megölnek, akkor az áldozat rokonai nem a hatósághoz fordulnak és nem akarják az elkövetőt rácsok mögött látni, hanem inkább a föld alatt.
- Hogyan halt meg?
- Nyüszítve.
Ebben a világban pedig nőknek nincs helye, a legerősebb és legdurvább marad életben, akiben van emberség, az vastag falakat épít maga köré, hogy megőrizze, de kifelé nem szabad mutatni semmit.
A nők helyzetének épp ésszel felfoghatatlan reménytelenségét pedig egy olyan állóképpel mutatja be a rendező, ami garantáltan mindenkinek az emlékeibe fog égni. Gyomorba vág és végtelenül elkeserít. Ráadásul annak ellenére nem lehet rá felkészülni, hogy pontosan tudjuk jól, mi fog történni.
A farkas a legyengült szarvast kapja el, nem a balszerencséset. Itt nincs szerencse, csak túlélni lehet.
- hangzik el a kegyetlen szentencia.
A film elején pedig ott világít a felirat: megtörtént események alapján. A végén pedig két újabb sor hívja fel a figyelmet: a hatóságok a világon egyedülálló módon nem regisztrálják az őslakos észak-amerikai nők eltűnését, róluk nincs semmilyen adat.
A Taylor Sheridan-féle alkotók ritkaságszámba mennek, Hollywoodban pedig főleg: érdeklik az országát feszítő problémák, a társadalom nagyobb csoportjait érintő gondok - és ezeket be is tudja mutatni úgy, hogy érdekes, izgalmas legyen.
Szóval az előző film nem volt véletlen, Taylor Sheridan a kortárs Amerika krónikása akar lenni, aki nem a dokumentumfilm eszközeivel mutatja be világa fonákját.
A szinkron azonban kimondottan gyenge pont:
ez egy western, amelyben a morgások, a férfias, foghegyről odavetett vakkantások adják a film ízét, hangulatát. Bármennyire is jók a hangok, egy közép-európai színésznek ez megoldhatatlan feladat. Az eredmény pedig így gyakran tévéfilmessé válik, ráadásul Jeremy Renner egyébként erős alakítását is rendesen is megnyomorítja. El sem merem képzelni, hogy hangozhat Jeff Bridges ízes, texasi dörmögése magyarul a Préri urai című filmben.
A film magyar feliratos előzetese:
