Vujity Tvrtko kemény véleményt fogalmazott meg Tóth Gabiék válása kapcsán
Korábbi cikkeinkben írtunk róla, hogy ki mindenki szólt hozzá a lassan két hetes hírhez, miszerint válik az álompárnak tűnő Tóth Gabi és Krausz Gábor, miután az énekesnő félrelépett egyik táncosával.
A népszerű tévés riporter, Vujity Tvrtko eddig kivárt, de most megszólalt a témában, igaz, véleménye kissé rendhagyónak mondható.
„Megvártam, míg boldog és boldogtalan kifejti a véleményét az énekesnő és a szakács/séf szakításáról, a megcsalásról, a különköltözésükről, az új partnerről, a lehetséges okokról, sőt, még valami jósnő exkluzív interjújába is belefutottam, ahol egy kártyavető/tenyérolvasó/gömbnézegető jós-szakember nyilatkozott a lehetséges jövőről.
Nos, akkor jöjjön az én véleményem erről az egészről, zárójelbe téve:
(.)
Igen, egyetlen pont. Pontosan ennyi hírértéket látok magam előtt, meg az esetleges cikkeket erről az egyetlen pontról”
– fogalmazta meg sarkos véleményét a pokoli történetek hazai krónikása. Ezután azonban kifejti, hogy a Tóth-Krausz-saga helyet mit tart igazán fontosnak.
„Hogyan létezik, hogy egy elvileg hírműsor szinte semmi másról nem szól, mint politikai szereplők lejáratásáról meg a felgyújtotta/megerőszakolta/kivégezte/kirabolta hírekről. Félreértés ne essék: ezeknek is megvan a szerepük, de hitem szerint NEM EKKORA MÉRTÉKBEN! Mert ezek szorítják ki a felületekről az igazán fontos társadalmi kérdéseket!”
A riporter szerint vannak igazán fontos természeti csapások, háborús károk, emberi drámák, ezek számítanak igazán. És hogy mi nem? „Túléltem egy háborút, jártam diktatúrában meg sugárveszélyes városban is. Barátaim értelmetlen elvesztése, emberek szenvedése vagy éppen a remény és az erő, a hősök és potenciális példaképek bemutatása, AZ A FONTOS, nem a nemiszervpörgetés, a bulvárválás és megannyi haszontalan dolog. Az a fontos, hogy milyenek a kórházaink, van-e mit ennünk, mennyire erős az oktatás színvonala, hogyan kezeljük a válságokat: ez a lényeg, nem a főműsoridőbe emelt gagyi!
– zárja sorait Vujity Tvrtko.
