Ezernyi színben pompázik ősszel a Városliget, Budapest egyik legrégibb parkja
Kihagyhatatlan, megkerülhetetlen és utánozhatatlan hely a Városliget. Rengetegszer jártam erre, sétáltam végig rajta, nappal és éjszaka is. Egy időben például a Pántlika volt a törzshelyünk, a padon ülve késő éjszakáig mentek a beszélgetések a mámoros, balzsamos tavaszi és nyári éjszakákon.
De ezen kívül is annyi, de annyi emlék fűz ide, például még abból az időből, amikor a PeCsa még állt, és havonta egyszer összegyűltünk ott a Depeche Mode bulikon.
Most is gyönyörű, most is kitisztul a feje az embernek egy-egy kiadós sétától - persze, ha gondosan elkerüli a bontási építkezési területeket, és úgy tesz, mintha azok ott sem volnának.
Budapest egyik legnagyobb parkjának területéről már a tatárjárás idején írtak. Egy történet szerint Batu kán az itt található, akkor még mocsaras területre csalta a magyarokat, hogy bekerítség és nyíllal megöljék őket. Később a domonkos rendi apácák kapták meg a területet.
A legenda szerint Mátyás király vadaskertként használta, a történetírók pedig feljegyezték, hogy Dózsa György vezéri szállása 1514-ben a környéken volt.
Első tudatos rendezése akkor történt, amikor I. Lipót a városnak adományozta a ligetet, és a Városi Tanács fűzfákat telepített ide. A 19. század elején tavat alakítottak, és két szigetet - ott, ahol ma a Széchenyi-fürdő és a Vajdahunyad vára áll.
A 19. században a területet tovább szárították, feltöltötték, parkosították. 1838-ban az árvíz, 1849-ben pedig a a várost Budáról lövető Hentzi elől menekültek ide a pestiek. A század közepén még meglehetősen vadregényes volt a Városliget, 1885-re, az országos kiállításra építették ki az úthálózatot. Az akkori építkezés miatt sok öreg fát kivágtak, viszont József nádor alcsúti birtokáról hoztak facsemetéket. A ma látható óriási platánok közülük valók.
A 19-20. század fordulóján olyan épületeket húztak fel a Városligetben, mint a Széchenyi-fürdő vagy a gyönyörű, szecessziós színház - ami a második világháború idején megrongálódott, és amit le is bontottak.
Az itt álló 19. és 20. századi épületek egy része súlyosan megrongálódott 1944-45 telén Budapest ostromakor. Többet lebontottak, a régi iparcsarnok vázából pedig felhúzták a Petőfi Csarnokot, amelyet a Liget-projekt miatt, 30 év működés után 2016 őszén bezártak és 2017-ben lebontottak.
A turisták számára a non plus ultra még mindig a Vajdahunyad vára és a kis tó, jó időben szinte alig lehet lépni a látogatóktól. De a parkban beljebb beljebb számos kis zugot, tisztást vagy éppen fás-bokros területet találunk, ahol nyugodtan lehet gyönyörködni a fényekben, az árnyékokban, a harsány színekben vagy éppen a finomabb árnyalatokban.
