KULT

Új horrorklasszikus született? – Megnéztük a M3gan című filmet

James Wan és Akela Cooper legújabb ijesztgetése meg fogja változtatni a horror világát? Lesz-e M3ganból akkora sztár mint, Annabelle-ből? Meglátjuk, melyik rémálombaba lesz a nyerő.
B. M.; képek forrása: Rotten Tomatoes és YouTube - szmo.hu
2023. január 12.



A bevezető utóbbi kérdésére a választ csak az idő tudja megmondani, az elsőre viszonylag könnyen lehet felelni. Új klasszikus lenne a M3gan? Nem. Mert annyira nem őrült, hogy a nézővel maradjon megtekintése után is, viszont annyira nem is jó, hogy kiemelkedjen az átlaghorrorok közül.

Hiába a sok pozitív visszajelzés, nem elég félelmetes a film. Így mint horrorfilm, nálam elvérzett.

Ámde mint fekete komédia vagy paródia, majdnem működik. Lássuk, miért!

Szerencsére a film nagyon szórakoztató lett. Nem egy modern klasszikus, mint mondjuk az Eleven kór volt 2021-ben. (Akárki-akármit mond, az a film egy nemzeti kincs, annyira elborult, beteg agymenés, hogy mindenkinek csak ajánlani tudom.) A M3gan nem elég jó ezekhez a jelzőkhöz.

Meg kell érteni M3gan piaci helyzetet: kellett a stúdiónak egy eladható horrorkarakter, akit fiatalabb nézőknek is el lehet adni.

A trailer nagyon populáris volt a TikTok-on, ezért az alkotók erősen beleszóltak a rendező kreatív döntéseibe, és visszavettek az erőszakból, hogy alacsonyabb korhatár-besorolást kapjanak. A pénzügyi stratégia zseniálisan működik: TikTok-on, Youtube-on, igazából bármilyen social media felületen lehet már találkozni M3gan tartalommal, tánccal, vagy „hogyan készült” videóval.

Ennek egész egyszerűen az lett az eredménye, hogy külföldön a filmet PG13-as korhatárba, azaz idehaza a 16-os és 12-es korhatár közé lőtték be,

így nagyon sok emberhez eljutott a hátborzongató baba története. Tartja magát az a pletyka is, hogy létezik a filmből egy véresebb, 18+ -os változat, amit majd meg fognak osztani a nézőkkel a film későbbi életciklusában.

Nem kérdés, hogy emiatt a korhatár-kérdéskör miatt hatalmas siker lesz a M3gan. De miért nem elég jó? Szintén a korhatár-besorolás tehet róla: nem elég véres és ijesztő, inkább csak zavarbaejtő. Ne értsetek félre, a főgenyó kinézete szuper, és elég beteg módon mozog ahhoz, hogy azért felálljon tőle a néző hátán a szőr.

A film főleg jumpscare-ekkel dolgozik, amik nagyon bénák,

néha ugyan eltalálja a hangulatot, de tekintettel a fiatalabb nézőkre, nem nagyon látunk semmit a durvább akciókból.

A filmet Gerard Johnstone rendezte, akinek ez a második nagyjátékfilmje, James Wan és Akela Cooper pedig a forgatókönyvet írták, és ők adták a pénzt a produkcióra. Valószínűleg elég szorosan fogták Johnstone kezét a projekt kivitelezése közben.

Kíváncsi lennék egy olyan verzióra a filmből, amit Wan rendezne,

én kedvelem a stílusát. Kimondottan ügyes kézzel bánik a horror- és akciózsánerrel, kreatív a kameramozgásokkal, ügyes kitakarásokkal dolgozik. De Johnstone sem rontotta el, igazi iparosmunkát rakott le az asztalra.

A történet borzasztóan egyszerű és kitalálható: Cady és szülei síelni mennek a hegyekbe, de egy szörnyű balesetben meghalnak, így Cady a nagynénje, Gemma gyámsága alá kerül, aki nincs felkészülve egy ilyen kihívásra. Nemcsak stresszes munkája miatt nem engedheti meg magának a gyermeknevelést, hanem lelkileg sincs felkészülve erre a helyzetre. Mivel játéktervező, és pont egy mesterséges intelligencia által irányított játékbabán dolgozik, a szerencsétlen véletlennek köszönhetően el tudja kezdeni a tesztelést az unokahúgán.

Épeszű ember, már ebből látja, hogy mennyire felelőtlen, buta és alkalmatlan karakterekkel van tele a film.

Viszont ezt nem hibának rónám fel, mert emiatt rengeteg szórakoztató esemény is történik. Hangosan nevetett a moziban a terem egy rendőr beszólásán egy haláleset kapcsán, ami morbid, oda nem illő és rosszindulatú volt. Ezen a téren visszaköszön az Eleven kór, csak a trancsírozást kifelejtették, nagy bánatomra.

Természetesen minden kitalálható, az első perctől az utolsóig. De kompetensen van felépítve a film, vicces beszólásokkal, alapvetően jó színészi játékkal. Violet McGraw ügyes volt Cady szerepében, Allison Williams is jól hozza a felelőtlen Gemmát. A filmben nem találni egy normális karaktert sem, aki logikusan cselekszik, talán M3gan volt az egyetlen épkézláb gondolkodó a vásznon. Egyébként M3gan mozgását nagyon eltalálták,

minden elismerésem Jenna Davis színésznőnek, aki a maszk mögött dolgozott.

A szinkronban az egész mozi alatt irritálóan mondják ki M3gan nevét, mert ez egy rövidítés (Modell 3-as Geneatív Android) és nem pedig tulajdonnév, ezért magyarosan Megannak mondják, az angol név helyes kiejtése helyett, ami borzasztó.

Egyébként komoly pszicho-horrort is készíthetnének a filmből, az elképzelhetetlen veszteség feldolgozása, a tragédia miatti korai felnövés traumája, a kötődés egy élettelen tárgyhoz, ami aztán megpróbál megölni, a mesterséges intelligencia „lázadása” témakörökben.

Ezek a témák nem egy Chucky-jellegű filmbe valóak és mégis, a film közelebb áll a Gyerekjáték-horrorfilmek hangulatához és atmoszférájához, mint egy komoly gondolatokkal teli pszicho-thrillerhez.

Nem azt mondom, hogy jobb lenne, ha komolyan vették volna magukat az alkotók, de teljesen más lenne a végeredmény. Ha egy kicsit jobban eldobják az agyukat a készítők, és átmennek a Gonosz halott-szintjére, akkor egy horror-vígjáték klasszikust tettek volna le az asztalra. Reménykedem, hogy a folytatásban majd egy magasabb korhatáros és őrültebb M3gannal találkozunk, mert biztosan lesz folytatás. Ezek a kis költségvetésű horrorfilmek általában már az első hét bevétele alapján sikeresek.

A képi világ működik, M3gan életre keltése főleg praktikai effektekkel történt, ami nagyon jót tesz a filmnek és a büdzsének. Csak ott használtak számítógépes effekteket, ahol muszáj volt: például a robot szeme és a mimikája esetében. A zene szórakoztató, a poénok működnek,

az előzetesben is látható táncikálással pedig valószínűleg olyan trend indul meg a social media-platformokon, mint a Wednesday-tánc esetében, ez pedig komolyan hozzá fog tenni a sikerhez.

Ha nem számítunk semmi kiemelkedőre, akkor egy könnyed kis januári borzongást kapunk. Nem ettől lesznek álmatlan éjszakáink. Én jól szórakoztam a rajta és úgy gondolom, hogy M3gant igen is oda lehet ültetni Annabelle mellé a polcra.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Tragédia a Netflix velencei forgatásán: a stáb szeme láttára meghalt a sikersorozat rendezőasszisztense
Diego Borella az Emily Párizsban ötödik évadának munkálatai közben esett össze. Az orvosok a Hotel Danieli épületébe siettek, de már nem tudták megmenteni a 47 éves rendezőasszisztenst.


Tragikus esemény árnyékolta be az Emily Párizsban forgatását Velencében: váratlanul elhunyt Diego Borella, a Netflix népszerű sorozatának rendezőasszisztense.

A Daily Mail beszámolója szerint az ötödik évad utolsó jeleneteinek felvétele zajlott a lagúnák városában, amikor Borella a stáb jelenlétében összeesett.

A La Repubblica információi szerint

az orvosok csütörtök este, 7 óra körül érkeztek a történelmi Hotel Danieli épületébe, de már nem tudták megmenteni az életét.

A rendezőasszisztens mindössze 47 éves volt. A hírek szerint halálát valószínűleg szívroham okozta.

A tragédia után a forgatást ideiglenesen felfüggesztették. Az ötödik évad velencei jeleneteit augusztus 15-én kezdték rögzíteni, és eredetileg hétfőn fejezték volna be a munkát.

Diego Borella 1978-ban született Velencében. Elismerést szerzett rendezőként és íróként, tanulmányait Rómában, Londonban és New Yorkban folytatta. Közösségi oldalain meséket, haikukat és színdarabokat is megosztott.

(via Femina)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Az év legjobban titkolt sci-fije? – Visszatért az Invázió, és te valószínűleg még mindig nem hallottál róla
Két évet ugrott az időben az AppleTV sorozata. A világ megmenekült? Az Invázió harmadik évadának nyitánya bebizonyítja: az idegenekkel a rémálom még csak most kezdődik. Hősök támadnak fel, titkok szivárognak ki, és minden pillanatban ott lappang a kérdés: tényleg vége van a fenyegetésnek? Dehogy van, itt a harmadik évad…
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. augusztus 24.



A televíziós science fiction világában ritkán akad olyan alkotás, amely egyszerre képes intim, emberi drámát és globális katasztrófát bemutatni, mégis az Invázió pontosan erre vállalkozott 2021-ben. Simon Kinberg sorozata, amely az AppleTV+ megbízásából készült, apró mozaikokból építtette fel egy idegen támadás történetét – nem világmegváltó hősökre, hanem hétköznapi emberekre fókuszálva. Ez a nézőpont kezdettől fogva a széria legerősebb sajátossága, és a harmadik évad nyitánya sem tagadja meg gyökereit:

ismét a kisemberek szemén keresztül látjuk, hogyan alakul az emberiség sorsa egy újabb, látszólag lezárt, de mégis tovább élő fenyegetés árnyékában.

Kinberg neve önmagában is sokatmondó: producerként és íróként egyaránt dolgozott remek és kevésbé sikeres projektekben. A Deadpool 2, a Légió vagy a Sherlock Holmes mellé sajnos olyan címek is feltűnnek a listáján, mint a hírhedt Fantasztikus Négyes (2015), a felejthető 355, vagy a borzalmas X-men: A sötét főnix. Ez a kettősség kíséri végig pályáját, így az Invázió esetében sem lehetett tudni előre, mire számíthatunk. Az viszont két évad alatt már bebizonyosodott, hogy a sorozat képes komoly feszültséget teremteni, miközben nem szuperhősökkel, hanem sebezhető, esendő emberekkel dolgozik.

Az első két szezon nagy erénye a több szálon futó történet volt: egy közel-keleti háborúban rekedt katona, egy japán űrmérnök személyes tragédiája, egy iráni-amerikai család menekülése és egy csapat bajban rekedt diák mind-mind más perspektívából tapasztalta meg az idegenek pusztítását, más-más kontinensen. Ahogy teltek az epizódok, a mozaikdarabok fokozatosan összeálltak, és egyre világosabbá vált, hogy az emberi sorsok közötti látszólag apró döntések globális következményekkel járhatnak.

A második évad végén egy igazi cliffhanger zárta le a történetet: két szereplő kézen fogva lépett be az idegenek anyahajójába, majd vágás, sötét, és vége az évadnak.

A harmadik szezon első része azonban rögtön keresztülhúzza a néző várakozásait. Az évadzáró katarzisa után ugyanis nem folytatódik a történet: két évet ugrunk előre az időben. Az anyahajó lezuhant, a fenyegetés papíron megszűnt, és a világ lassan próbál visszatérni a normalitásba. A hősi halottak között emlegetik Trevante Cole őrmestert (Shamier Anderson) és a fiatal Caspar Morrow-t (Billy Barratt). Csakhogy rögtön az epizód elején kiderül, nem minden az, aminek látszik: Trevante megjelenik egy térkapuban, és semmire sem emlékszik az elmúlt két évből. Innen indul újra a történet, a bizonytalanság, a katonai titkolózás és az emberi bizalmatlanság szorításában.

A forgatókönyv egyik legerősebb húzása, hogy nem próbál hosszan magyarázni, hanem szinte azonnal visszaránt a bizonytalanságba. Ismeretlen gravitációs anomáliák, eltűnő emberek, félrevezető hírszerzési jelentések – minden azt sugallja, hogy az idegenek inváziójának még messze nincs vége. Trevante és a közben felnőtté vált Jamila (India Brown) újra központi figurákká lépnek elő. Jamila bűntudattal küszködik Caspar halála miatt, ám kettejük találkozása újra beindítja az események láncolatát. Amikor katonák támadnak rájuk, menekülni kényszerülnek, és világossá válik, hogy ismét nem számíthatnak senkire – legfeljebb egymásra.

Érdekes módon a nyitány inkább szűkíti, mintsem tágítja a fókuszt.

Nem látjuk egyszerre a régi kedvenceket, a szálak nem futnak párhuzamosan. Aneesha Malik (Golshifteh Farahani) és Clark Evens (Enver Gjokaj) egyelőre még csak az előzetesekből sejthetők, de bizonyosan visszatérnek majd. Más karakterek sorsa kérdéses: Monty (Paddy Holland) újra felbukkanása sok rajongónak örömet okozna, míg Mitsuki (Shioli Kutsuna) halála talán véglegesnek tűnt a második szezonzáróban, bár az Invázió világában soha semmi sem biztos.

Az új évad első epizódja ugyan nem robban be olyan látványos erővel, mint ahogy a második évad fináléja lezárult, de ez nem is áll szándékában. Inkább felépíti az új status quót, miközben lassan, csepegtetve adja a jeleket: a veszély nem múlt el, sőt, valami sokkal komplexebb játszma van kibontakozóban. A katonai erők bizalmatlansága, a titkolózó hírszerzés, és az, hogy még a saját hősüket sem hajlandóak elfogadni, finoman reflektál a hatalom és az egyén konfliktusára. Ez a politikai árnyalat talán eddig is jelen volt a sorozatban, de most még hangsúlyosabbá válhat.

Az idegenek ábrázolása továbbra is különleges. Nem a hollywoodi sablonokra épít, nincsenek klasszikus „szürke kis emberkék” vagy túlzó CGI-szörnyek.

A lények furcsa, folyamatosan fejlődő fiziológiája egyszerre idegen és félelmetes emberi szemmel nézve. Eközben a tudományos magyarázatok ugyan sokszor sántítanak, mégis képesek megőrizni a hitelesség látszatát. Ez a balansz tartja a sorozatot a tudományos fantasztikum keretein belül, anélkül, hogy saját paródiájába fordulna. Nagy kár, hogy vizuálisan a lények gyengébbek, mint a 2025-ben elvárt színvonal.

Az Invázió harmadik évadának nyitánya tehát nem ad mindenre választ, és nem is akar azonnal sokkolni. Ehelyett egy lassan kibontakozó új krízis alapjait fekteti le. A karakterdrámákra koncentrál, ahogy eddig is, miközben apró jelekkel és rejtélyekkel teremt feszültséget. Ez a tempó talán frusztráló lehet azoknak, akik pörgős akciót keresnek, ám a sorozatot mindig is a lassabb építkezés jellemezte.

Összességében az évadnyitó ígéretesen folytatja a történetet: nem szakít a sorozat eddigi filozófiájával, miszerint a világ sorsa hétköznapi emberek apró döntésein múlik. Nem tökéletes, vannak vontatott részei, és az időugrás elsőre kicsit kizökkentheti a nézőt, de mindez hozzájárul a rejtélyhez. Egy biztos, aki hajlandó türelmesen követni a mozaikdarabokból épülő narratívát, annak ismét jutalom lesz a kitartás. Az Invázió továbbra is az egyik legkülönlegesebb idegenes sorozat az elmúlt években – talán tényleg a legjobb, amiről még nem hallottál.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt Kalmár Tibor
A Rádió Bézs osztotta meg a szomorú hírt, megható sorokkal búcsúzva tőle. Kalmár több mint száznyolcvan tévéműsort rendezett.


93 éves korában elhunyt Kalmár Tibor, Jászai Mari-díjas rendező és érdemes művész. A hírt a Rádió Bézs közölte, ahol megható sorokkal emlékeztek rá.

A Facebookon azt írták: a szórakoztatás nagymestere csak 93 éves volt. Hozzátették, hogy cselekvési kedve, szelleme és humora nem volt korhoz köthető.

„Kalmár a Valahol Európában című filmben "csak" epizódszereplő volt. Ott azt kérdezte tőle a gyerekfőszereplő Kuksi, hogy "Még mindig verik őket?" Mire ő azt válaszolta, hogy "tudja a rosseb". Ezen aztán mindenki nevetett. Mi most nem nevetünk. Meghalt Kalmár Tibor, akiről mindenki azt hitte, hogy 120 évig él majd, aki több mint száznyolcvan egész estés tévéműsort rendezett, aki legnagyobbakkal dolgozott. Korai volt. Mulattattam és mulattam volt az egyik könyvének a címe. Reméljük Kalmár Tibor jól szórakozott. A közönsége egészen biztosan” – fogalmaztak a bejegyzésben.

A Szeretlek Magyarország 2018-ban készített interjút a népszerű szerző-rendezővel.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt Gyökössy Zsolt
A legendás tévérendező 96 éves volt. Többek között a Szeszélyes évszakok és az MTV-n sugárzott Gálvölgyi-show-k is az ő nevéhez fűződtek.


Augusztus 21-én, 96 éves korában elhunyt Gyökössy Zsolt színházi- és televíziórendező. A szomorú hírt az IdőJel Kiadó osztotta meg a Facebookon.

Nevéhez fűződik a legendás Szeszélyes évszakok, de rengeteg más színházi és televíziós produkcióban is maradandót alkotott. Nemrég még Sztárok-Sztorik című könyvét mutatta be, amelyben pályájának emlékeit gyűjtötte össze.

„Még fél éve sincs, hogy a Jókai Szalonban együtt ünnepelhettük kötetének bemutatóját – lám, a Fennvaló még megadta neki azt a nagyszerű ajándékot, hogy ebben a maga nemében páratlan emlékezés-gyűjteményben mintegy tisztelegve nemcsak előttünk, de Előtte is felvonulhattak különleges rendezői, televíziós pályájának jólismert művészei – Antal Imrétől Máthé Erzsiig, Dörner Györgytől Latinovits Zoltánig, Alfonzótól és Bodrogi Gyulától Kabos Lászlóig és tovább. Mindnyájuk munkatársa volt – a velük megélt élményeket, a közös munka sok közös történetét örökre emlékezetes módon osztotta meg közönségével e kiadónk által útjára bocsájtott, feledhetetlen könyvében” – írta a kiadó.

Gyökössy Zsolt 1929. június 8-án született Körösladányban. 1952-ben szerezte meg rendezői diplomáját, és közel tíz éven át több magyar nagyváros színházában dolgozott. Rendezett prózai és zenés darabokat, operetteket, operát és daljátékokat is.

Budapesten a Tarka Színpad, majd a Kamara Varieté művészeti vezetőjeként tevékenykedett több mint egy évtizeden át. Később a Magyar Televízióban folytatta munkáját, ahol a főszerkesztőség vezető rendezője lett.

A Szeszélyes évszakok mellett olyan műsorok fűződnek a nevéhez, mint a Fejezetek a cirkuszlexikonból, a Gálvölgyi-show, a szilveszteri műsorok, a Kató néni kabaréja, a Hogy volt! Hogy volt?, a Sportolók a porondon és az Antal-show.


Link másolása
KÖVESS MINKET: