ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

Új divat a párkapcsolati detox: a tudatos szünet vajon megment egy kapcsolatot vagy segít befejezni?

A párkapcsolati detox egyre inkább terjed napjainkban, különösen a modern életvitel és a digitalizáció hatására, amikor az emberek úgy érzik, hogy a párkapcsolataikban túlterheltek vagy éppen kiürültek.


Mit is jelent pontosan a párkapcsolati detox, mikor lehet szükség rá? Szakértőnk segítségével, Miller Gertrúd önértékelési tréner, párkapcsolati- és életvezetési tanácsadóval járjuk körbe a témát. Ketten el is mesélik a történetüket, igaz, arra megkértek, hogy a nevüket változtassam meg.

- Mi az a párkapcsolati detox?

- A legjobb párkapcsolatokban is előfordul, hogy időnként zűrök állnak be. Van, amikor egy meghitt vacsora kettesben elég lehet átbeszélni a felmerült problémákat, többnyire azonban egy mélyebb önvizsgálatra van szükségünk, erre lehet megoldás a párkapcsolati detox. Ez olyan időszak, amikor tudatosan szünetet tarthatnak a párok a kapcsolatukban. Ilyenkor lehetőségük van arra, hogy fókuszáltabban ráláthassanak a kapcsolatra, ezen belül a saját érzéseikre és szükségleteikre, a felmerült hibákra és hiányosságokra. Ez nem egyenlő a szakítással vagy a végleges elválással, hanem inkább

egyfajta tisztítókúra, amely segíthet új alapokra helyezni a megjavított kapcsolatot.

Természetesen vannak olyan élethelyzetek, amikor ennek az időszaknak a segítségével a párok véglegesen ráébrednek, hogy nincs tovább.

- Miért alakult ki a párkapcsolati detox igénye?

- A modern világban a párkapcsolatok sokkal összetettebbek és stresszesebbek, mint korábban. Sokkal nagyobb nyomás és elvárások nehezednek rájuk. A közösségi média, a folyamatos online jelenlét és az állandó információáradat mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az emberek túlterheltek legyenek, vagy elégedetlenek önmagukkal, párjukkal. A párkapcsolati detox egy megoldás lehet a modern élet kihívásaira, hogy a párok megértsék, és megtanulják tudatosan és egészségesen kezelni a kapcsolatukban felmerülő problémákat. Egyszerűbben, hogy visszataláljunk önmagunk és a másik valódi értékeihez.

- Van értelme egy jól működőnek tűnő kapcsolatban is?

- Igen, mert segít felülvizsgálni a megszokásokat. Az időnkénti szünet lehetőséget ad új perspektívákra, és a kapcsolat frissítésére, erősítésére. Az együtt töltött évek alatt a párok változnak, így az érzelmeik is. Különféle hatások alá kerülhetnek az egyének, és ezért gyakran alakulnak ki kommunikációs, érdeklődési problémák. A félreértések, elhallgatott érzések lassan mérgezik a kapcsolatot. A detox ideje alatt mindkét fél elgondolkodhat azon, hogyan kommunikáljanak hatékonyabban és őszintén. Mit hallgatnak el egymás elől, és miért, illetve miről kell mindenképpen beszélniük, mik tartoznak a komfortos kapcsolati kommunikációba, amik segítik őket. Egy kapcsolatban könnyen elveszíthetjük önmagunkat, hiszen gyakran a másik fél igényeit helyezzük jobban előtérbe a magunkénál. A detox időszaka lehetőséget ad arra, hogy felfedezzük, mire van szükségünk és hogyan gondoskodhatunk jobban önmagunkról.

- Mi van akkor, ha valaki megcsalta a másikat? Segíthet?

- Ez egy nagyon vitatott terület, amiben sok tényezőt kell megismerni. A kapcsolatokban talán ez az egyik legnehezebben feldolgozható probléma, hiszen itt a bizalom traumatizálódott. Ha az eltávolódás mondjuk munkamánia miatt merült fel, amikor időhiány miatt kevésbé vonódnak bele egymás mindennapjaiba, arra mindenképpen egyszerűbb megoldásokat találni. A folyamatos konfliktusok növelik a stressz szintjét és szorongást okozhatnak. A detox időszakában ezek a tünetek csökkennek, mivel mindkét fél időt kap a regenerálódásra.

- Mennyi ideig tartson a párkapcsolati detox?

- Ennek az időtartama egyénenként és páronként változó lehet, általában néhány héttől néhány hónapig terjedhet. Fontos, hogy mindkét fél egyetértésben határozza meg az időtartamot, és tisztázzák a detox céljait és szabályait. Rugalmasnak kell lenni egymáshoz, hiszen mindenki másképpen dolgozza fel az érzelmi kérdéseket.

- Hogyan telik a gyakorlatban ez az időszak?

- A párkapcsolati detoxot ideje alatt általában hatékonyabb, ha a párok külön vannak, de legalábbis sokkal több időt töltenek egyedül, párjuk társasága nélkül, mivel így mindkét félnek több tere van az önreflexióra és a személyes fejlődésre.

A különélés vagy a külön eltöltött idő lehetővé teszi a kapcsolat objektívebb értékelését és a megújulást.

A detox megkezdése előtt a legfontosabb, hogy a párok őszintén megbeszéljék az okokat, az elvárásokat és a határokat. Ez segít elkerülni a félreértéseket és a további sérüléseket. Kapjon mindenki időt és teret, és ha eldöntöttük, hogy egymás nélkül töltjük ezt az időt, akkor lehetőleg kerüljék a napi szintű kommunikációt, hogy mindkét félnek legyen ideje saját magára koncentrálni a másik behatásai nélkül. Ez az időt tökéletes a magunkba mélyedésre, mint a meditáció, naplóírás, terápia vagy önismereti könyvek olvasása. Fedezzünk fel új hobbikat vagy térjünk vissza régi kedvenc tevékenységeinkhez, ez segít feltöltődni és új élményekkel gazdagodni. Töltsünk időt barátokkal és családtagokkal. A társas támogatás erősíti a lelki egészséget, és segít abban, hogy ne érezzük magunkat elszigeteltnek.

- Mire ügyeljünkünk még?

- Tartsuk tiszteletben a határokat és az időtartamot. Ne próbáljuk meg rövidíteni vagy megszakítani a detox időszakát. A kapcsolatokért időről-időre meg kell dolgoznunk, hiszen folyamatosan változunk benne. Készüljünk fel a visszatérésre, ezért erre készítsünk tervet.

Beszéljük meg, milyen változtatásokra van szükség, és hogyan szeretnénk folytatni.

Ha a problémák súlyosak, érdemes szakemberhez, párterapeutához fordulni. Vannak olyan helyzetek, amiket nem tudunk egyedül megoldani, ezért szakember segítségével jobban elérhetjük céljainkat.

- Mind a két fél részt vesz ezeken a terápiákon?

- Nem feltétlenül. Van, hogy csak az egyikük jön el hozzám, a másik nem is tudja hogy, a párja mit akar.

Azzal, hogy az egyikük saját magán akar változtatni, végül is kívülről változtat a kapcsolaton, amitől jobb lehet, mert egyénileg fejlődik.

Azt tapasztalom, hogy a megbocsátás mindenkinek nehezen megy. A terápián emiatt arra is rádöbbenhetnek, hogy a párkapcsolatunknak már vége, és ez lehet sajnos a szomorú valóság, ezért jobb, ha ilyenkor egy szakértővel együtt dolgozzák ezt fel a párok.

- Minden esetben javasolt a detox?

- Azt gondolom, hogy mindenki megérdemel egy esélyt. Nagyon jó terápiás módszer, bár nem mindig tudatos, ezért sokan csak úgy megélik. Vannak akik előre megbeszélik, hogy több időt áldozhassanak saját magukra, ezért nagyon fontos, hogy ne nőjenek egymás fejére és egymáshoz. Az a tapasztalatom, hogy bizonyos kapcsolatokban, például alkohol- vagy drogfüggő esetében ez nem ilyen egyszerű, mert nem hiszek abban, hogy egy párkapcsolati detox megváltoztatná, ott előbb a függőség okait kell orvosolni.

Egy megcsalásnál mind a két félen múlhatnak a dolgok. Ha valakit megcsaltak, nyilván nem tud azonnal megbocsátani, vagy talán sohasem fog. Ebben, ha nincs esély rá, nincs miről beszélni tovább, ez a kapcsolat végét jelenti gyakorlatilag.

És persze az is előfordul, hogy valaki beleragad egy olyan kapcsolatba, amit már nem kellene erőltetni. Van akiknek előnyös lesz, ha megjavítják a kapcsolatukat, de vannak, akik továbbra is ragaszkodnak a megszokott rosszhoz, és tovább botladoznak benne. Nehézségnek látom azt is, hogy a kötődések egész mások mindenkiben, sok olyan trauma van, amelyek miatt nem vagyunk igazi önmagunk egy kapcsolatban. Ha nem fogadjuk el a másikat olyannak, amilyen, nem vezet jóra.

Zsanett története: „Se veled, se nélküled. Azt éreztem, hogy megrekedtünk”

Azért kértem párterápiás segítségét, mert úgy éreztem, hogy elakadtam a párkapcsolatomban, ami most már 12 éve tart. Tinédzserkorunk óta együtt vagyunk a párommal, egy nyári táborban gyerekszerelemnek indult. Hosszú ideje vagyunk együtt, kialakult a se veled, se nélküled. Az egyetemi éveinket a párom egy másik városban töltötte, míg én otthon maradtam a szüleimmel. Nekem nehézkesebben telt el ez az időszak, és előjött bennem a féltékenység.

Akkoriban ő sokkal szabadabb életet élt, társaság vette körül, amiben más lányok is forogtak körülötte.

Kiderült, hogy ebben az időszakban megcsalt, nem titkolta, mert már másnap elmondta. Egyrész értékeltem az őszinteségét, másrészt baromi rosszul esett, ebből aztán egy szünetünk lett. Nyilván elfogadta ezt a döntésemet, de pár hónap múlva kibékültünk, és sokáig érezhette rajtam, hogy nálam ez nagyon betalált. Akkor 18 éves voltam, ő 21, nagyon az elején az éltünknek, mondhatnánk, talán nem is kellett volna folytatnunk, hiszen megingott a bizalom. De én most is, és akkor is úgy éreztem, hogy nekem ő az igazi nagy Ő. Amikor végzett az egyetemen, akkor kezdtem el én, ezért felköltöztem a fővárosba, és együtt kibéreltünk egy lakást. A szüleink is támogatták a kapcsolatunkat, és az együttéléssel már nem voltak közöttünk konfliktusok, de teltek az évek. Nagy baráti társaság volt körülöttünk, és azt vettem észre, hogy más párok sokkal rövidebb idő alatt összeházasodtak, mi pedig stagnáltunk. Ez elkezdett frusztrálni, hogy vajon miért nem kéri meg a kezemet. Ezt persze nem kezdtem el neki mondani, mert akkor úgy éreztem volna magam, mintha hisztis lennék, de rettenetesen zavart ez az egész szituáció.

Nem tudtam erről beszélni neki, nagyon sokáig magamba fojtottam,

sokat töprengtem azon vajon hol hibázok, mit csinálok rosszul, vajon miért nem akar megkérni. Három évvel ezelőtt emiatt belevágtam egy önismereti útkeresésbe, amiben a traumáimat kezdtem el letisztázni magamban, hogy vajon miért van ez az elvárásom. Aztán kibogoztam dolgokat. Megértettem, hogy mindketten nagyon más háttérrel rendelkezünk. A párom egy elvált, mozaikcsaládban nőtt fel, míg én egy idillikus, összetartó családban nőttem fel. Ezért én valami ilyesmire vágytam, amit otthon a szüleimtől láttam, akik több mint 30 éve élnek együtt a legnagyobb békében. Más példákat láttunk gyerekként, ebben segített Gertrúd, hogy ezt megértsem, és kezelni tudjam. Párterápián kellett volna ezt végigvennünk, de a párom nem volt erre hajlandó,

így csak én jártam el az ülésekre. Így is hatékony volt egyébként, mert nekem magamnak kellett változtatnom, hogy ebben a helyzetben ne sárkányosodjak el.

Az lett végül a megoldás, hogy elengedtem ezt a témát. Akkoriban emiatt feszültségeink voltak, és ekkor jött fel az ötlet, hogy legyünk többet külön. Lecsengett ez az egész bennem, nem akartam olyan görcsösen az esküvőt, és pár hónapra rá már elmertem neki mondani, hogy mi nyomasztott. Ekkortól már elég jól ment a párkapcsolati detox kettőnk között, ő is, én is nagyon jó programokat találtunk ki magunknak, ilyenkor semmilyen kommunikáció nem volt kettőnk között. Mind a ketten foglalkozhattunk csak saját magunkkal. A párom egy napon azzal állt elő, hogy meghív nyaralni, annak ellenére, hogy nem szeret repülni, ezt kissé furcsállottam is. Elutaztunk a meglepetés nyaralásra, de mivel soha többet nem gondoltam a házasságra, még nagyobb volt a meglepődésem, amikor

a nyaralás alatt megkérte a kezemet. Kiderült, hogy már sokkal korábban megvette a gyűrűket, mielőtt bármit tudott volna arról, hogy engem ez nyomaszt, hogy még nem vagyok menyasszony.

Elmondta őszintén, hogy azért félt, mert a válás benne volt a gyerekkorában, és ettől mindig is tartott. Szerencsére happy end lett a vége, mint a romantikus filmekben. Azzal, hogy szüneteket tartunk és elengedjük egymást időről-időre felüdíti a kapcsolatunkat. Ez a házasságunk alatt is meg fog maradni.

Sokkal nyitottabbak lettünk egymással, szintet léptünk. Nagyon jót tett mind a kettőnknek, hogy képesek voltunk kimondani dolgokat és őszintén megbeszélni.

Újabban ismét randizunk egymással, mint a kapcsolatunk legelején, de külön is szervezünk programokat, nekünk jót tett és tesz az így eltöltött idő. Szerintem a párkapcsolati detox megmentette a kapcsolatunkat a hétköznapi szürkeségtől.

Klára sztorija: Hogyan lett a szakításból házasság?

Már válófélben voltam, amikor megismerkedtem a párommal. Az egyik barátnőm mutatta be nekem, mert ő is akkoriban vált, rokonlelkek voltunk, így ez az új barátság mindkettőnknek kapóra jött. Több hónapig közös volt a társaságunk, akik főleg hozzám jártak át, így valójában ő is egyre többet jött, de nekem akkoriban még csak mint haverra tekintettem. Akkor még nem kerestem új párkapcsolatot, friss volt nekem ez a válás után, bár szimpatikus volt. Ő azért óvatosan próbált közeledni, végül amikor eljött a szilveszter és megérkezett a bulira, akkor vettem őt észre igazán, megakadt rajta a szemem. Elkezdtünk randizni, és hónapokkal később azt mondta, hogy a gyerekemmel együtt fogad el, úgy, ahogyan vagyok. Ez nagyon jólesett, és azóta is rengeteget segít nekem mindenben.

Viszont amilyen jól indult a kapcsolatunk, később egy katasztrófa lett belőle.

Nagyjából két közös évünk volt, amiben mindenféle rajtunk kívül álló gonddal volt megterhelve a kapcsolatunk, amit egyre nehezebben tudtam tolerálni. Akkor adtam be az unalmast, amikor egy barátja beleköpött a levesünkbe, nem is akárhogyan. Ez az állítólagos barát már korábban is írogatott nekem, próbálta csapni a szelet titokban, pedig egy három gyerekes, családos apuka volt. Persze én nem vettem fel a kesztyűt csak normálisan lereagáltam a helyzetet. A gond az volt, hogy mindemellett,

azt adta elő a páromnak, hogy én nem vagyok hozzá való. Folyamatosan duruzsolt neki,

és próbálta lebeszélni őt a mi kapcsolatunkról. Ez a barát beleszólt az életünkbe a hátam mögött, és én éreztem a páromon ezt a furcsa változást, csak azt nem tudtam hogy, ez mitől van. Sajnos a párom elkezdett hinni neki, mert a legjobb barátja volt, majdhogynem családtag. Én szakítottam vele, mert tényleg azt éreztem, hogy ez nekem nem megy így tovább. Nem tetszett a párom viselkedése akkoriban, kicsit ivott is, mert ő sem bírta a terheket és traumáit, amik egyszerre érték. Négy hónapig voltunk külön, és közben ő mindig próbálkozott nálam, de annyira nem hatott meg. Jött a karácsony, és átugrott a maradék cuccaiért, és akkor megenyhült a szívem, mert láttam, hogy nagyon bántja valami, és beszéltem vele. Többször nekifutottunk, kiderült, hogy a családjaink drukkoltak, hogy újra összejöjjünk. Végül elmentem vele egy buliba, ahol

egy véletlen elszólás folytán kiderült, hogy a legjobb barátjáék utálnak engem. Ez kiverte nálam a biztosítékot, mert arról a barátjáról volt szó, aki nekem írogatott a háta mögött.

Megmutattam neki a barátja üzeneteit, amitől a párom ledöbbent. Akkor esett le neki, hogy becsapta őt, és féltékenységből kevert bele a kapcsolatunkba. Szerintem ezen még ma sincsen túl, de ettől függetlenül tartják a kapcsolatot, amikor muszáj. Mellém állt, mert rájött, hogy ez a két év, amt együtt töltöttünk, fontosabb neki. Ez a különlét kellett ahhoz, hogy a párom teljesen felnőjön ehhez a helyzethez, hogy tényleg mi kellünk neki, hogy szeret minket. A párkapcsolati detoxunk alatt rá kellett jönnöm arra is, hogy a párommal megfogtam az isten lábát, mert jobban beleláttam az életünkbe, és sokkal toleránsabb lettem. Szerencsére kiderült az igazság, hogy pont a legnehezebb időszakunkban még egy barát is áskálódott a háttérben.

Ez megerősített minket, hogy együtt akarunk élni, ezért összeházasodtunk.

Eddigi legjobb döntésem volt, annak ellenére, hogy nehezen indult, de megérte végig menni ezen a rögös úton. Megtanultunk kéz a kézben együtt menni, és csak egymásnak hinni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
A pillanatnyi megkönnyebbülés csapdája: 3 szokás, amivel minden nap ártasz magadnak
A rövid távú hangulatjavítás és a hosszú távú célok közötti ellentét határozza meg a legkárosabb megküzdési mechanizmusokat.


Ha esténként kimerült vagy, de mégis úgy érzed, alig haladtál, és a fontos dolgok újra a másnapi teendőlista élére kerültek, könnyen lehet, hogy három láthatatlan, mégis romboló megküzdési szokás csapdájában élsz. Egy pszichológus szerint a mindennapi stresszre adott ösztönös reakcióinkkal – amelyek rövid távon megkönnyebbülést hoznak – nap mint nap feladjuk a hosszú távú jóllétünk egy darabját. A jó hír az, hogy ezek a minták nem a személyiségünk részei, hanem tanult viselkedések, és kis, azonnal bevethető lépésekkel már ma megtörhetjük a kört.

A Forbes magazinban publikáló Mark Travers pszichológus három gyakori, mégis sokszor alábecsült mintát azonosít, amelyek észrevétlenül mérgezik a hétköznapokat.

Az első a halogatás „önjutalmazással”, a második az érzelmi elzárkózás konfliktushelyzetben, a harmadik pedig a túlzott túlagyalás, vagyis a rumináció.

Ezek a stratégiák azért különösen alattomosak, mert pillanatnyi enyhülést kínálnak: a kellemetlen feladat elodázása, a feszült vita elkerülése vagy a probléma vég nélküli pörgetése átmenetileg csökkenti a stresszt. Hosszú távon azonban a felgyülemlő teendők, a megoldatlan konfliktusok és a mentális kimerültség csak növelik a szorongást.

Az első ilyen méreg

a halogatás, de nem az a fajta, amit a lustasággal azonosítunk. Ez egy sokkal kifinomultabb csapda: az azonnali hangulatjavítás érdekében odázzuk el a nehéz vagy unalmas feladatot. „Megérdemlek egy részt a sorozatból, mielőtt nekikezdek” – mondjuk magunknak, és ezzel pillanatnyi jó érzést vásárolunk, de a feladat súlya és a közeledő határidő miatti bűntudat később sokkal nagyobb árat követel. A szakirodalom ezt a „give in to feel good” (adjuk fel, hogy jobban érezzük magunkat) mechanizmusnak nevezi, ami valójában egy félresiklott érzelemszabályozási kísérlet. „A legtöbb pszichológus az elkerülő viselkedés egyik formájaként tekint a halogatásra, egy félresiklott megküzdési mechanizmusként, amikor ‘azért adjuk fel, hogy jobban érezzük magunkat’” – magyarázza Timothy Pychyl, a Carleton Egyetem halogatás-kutatója.

A hatékony ellenlépés nem az akaraterő megerőszakolása, hanem a rendszer átverése. Az egyik ilyen módszer a kísértés-csomagolás: párosítsuk össze a „kell” feladatot egy „akarom” jutalommal. Például csak akkor engedjük meg magunknak a kedvenc podcastunk hallgatását, ha közben a gyűlölt házimunkát végezzük, vagy csak a futópadon nézhetjük a legújabb sorozatrészt. A másik bevált stratégia a mikro-szokások bevezetése:

ahelyett, hogy a teljes feladatra koncentrálnánk, tűzzünk ki egy mindössze ötperces „indító blokkot” minden nap ugyanabban az időben.

A cél nem a tökéletesség, hanem a kezdeti ellenállás áttörése; a lendület gyakran már önmagát viszi tovább.

A második romboló minta

az elkerülés egy másik formája, ami nem a feladatokra, hanem a kapcsolatainkra irányul: az érzelmi elzárkózás. Amikor egy vita során az egyik fél hirtelen elnémul, elfordul, látszólag kivonul a helyzetből, az nem feltétlenül rosszindulatú játszma. A híres Gottman Intézet kutatásai szerint

ez a viselkedés – amely a válást nagy eséllyel bejósoló „négy lovas” egyike

– gyakran a szervezet vészreakciója. A pulzus megemelkedik, a gondolkodás beszűkül, és a test „lefagyás” üzemmódba kapcsol, mert annyira túlterhelődött érzelmileg, hogy képtelen a konstruktív párbeszédre.

Ilyenkor a leghasznosabb egy előre megbeszélt protokoll alkalmazása. Ahelyett, hogy a falat bámulnánk, jelezzük a partnerünknek, hogy szükségünk van egy 15-20 perces szünetre, hogy megnyugodjunk, de ígérjük meg, hogy utána visszatérünk a beszélgetéshez. Ez a tudatos időkérés nem menekülés, hanem felelős érzelemszabályozás.

A szünet alatt fontos, hogy ne a sérelmeinken rágódjunk, hanem valami teljesen mással foglalkozzunk:

egy rövid séta, pár mély lélegzetvétel vagy zenehallgatás segíthet levinni a pulzust, és visszatérni egy higgadtabb állapotba, ahol már lehetséges a párbeszéd.

A harmadik láthatatlan energiaszivárgás

a túlzott túlagyalás, vagyis a rumináció. Ez az a mentális állapot, amikor egy problémán vagy sérelmen körbe-körbe rágódunk anélkül, hogy megoldást találnánk. Bár a gondolkodás hasznosnak tűnhet, valójában egy negatív spirál, ami rontja a hangulatot, gátolja a kreatív problémamegoldást, és tönkreteszi az alvást. „Olyan, mintha egy végtelen beszélgetésbe ragadnál saját magaddal” – írja le a jelenséget Dr. Jacqueline Olds, a Harvard Egyetemhez kötődő pszichiáter.

Ennek a mentális körforgásnak a megtörésére az egyik leghatékonyabb eszköz a pszichológiai eltávolodás. Ahelyett, hogy azt mondanánk: „szorongok”, fogalmazzunk át: „észreveszem, hogy megjelent a szorongás érzése”. Ez a kis nyelvi csavar segít felismerni, hogy a gondolataink és érzéseink csupán mentális események, amelyek jönnek és mennek, nem pedig mi magunk vagyunk. Erre több azonnali technika is létezik: címkézzük fel a felbukkanó érzést („ez a bizonytalanság”), majd vegyünk öt lassú lélegzetet. Vagy tegyük fel a kérdést:

„Mit mondanék most, ha a saját gyerekem lenne ebben a helyzetben?”

Az eltávolodás segít megtörni a gondolati hurkot és visszanyerni a kontrollt.

Ez a három alternatíva akkor válik igazán hatékonnyá, ha mikro-szokások rendszerébe építjük be őket. Ahelyett, hogy egyszerre akarnánk megváltoztatni mindent, válasszunk egyetlen apró lépést, és azt gyakoroljuk tíz napig. Legyen az napi tíz perc séta ebéd után, óránként öt perc nyújtózkodás az ülőmunka mellett, vagy a nap kezdése egyetlen oldal elolvasásával a régóta halogatott könyvből. Sarah Hays Coomer egészségcoach szerint a „mikroadagolt jóllét” apró, életet tápláló változtatásokkal „állandó megnyugvást és struktúrát csöpögtet a mindennapi káoszba” – mondta a Forbes Health-ben. Ha egy ilyen apró szokás már automatikussá vált, jöhet a következő. Ezzel a módszerrel a nagy, ijesztő változások helyett kicsi, elérhető győzelmek sorozatával építhetjük újra a mindennapjainkat, felszabadítva az eddig láthatatlanul elfolyó energiáinkat.

Via Forbes


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Felejtsd el, amit eddig a csíkos ruhákról hittél: egy új kutatás szerint pont nem az karcsúsít, amire mindenki gondolt
A 241 résztvevős vizsgálat eredménye egy régóta fennálló divattévhitnek mond ellent.


Aki eddig a függőleges csíkokra esküdött a karcsúsítás érdekében, mostantól elfelejtheti a régi divatszabályt: egy friss kutatás szerint ugyanis

éppen a vízszintes ceruzacsíkok teszik a legjobb szolgálatot, ha valaki optikailag nyújtani szeretné az alakját.

A tajvani National Yunlin University of Science and Technology kutatói arra jutottak, hogy a karcsúsító illúziót három tényező együttese határozza meg: a csíkok iránya, típusa és a köztük lévő távolság. A vizsgálatukról – írta a New York Post – 241 egyetemista bevonásával készítettek tanulmányt, amelyben egy női modellről készült fotókat értékeltek, aki különböző mintázatú ruhákat viselt.

A kísérlet során kiderült, hogy a legelőnyösebb hatást általában azok a vízszintes ceruzacsíkok keltették, ahol a csíkok közötti távolság nagyobb, mint maguk a csíkok. A tanulmány szerzői szerint a megállapítás egyértelmű volt.

„A ceruzacsíkos stílus, amelyet vízszintes csíkok jellemeznek, karcsúbbnak láttatja az alakot”

– fogalmaztak. Azonban a hatás nem minden esetben érvényesül. „Ahogy nő a csíkok közötti távolság, a vízszintes csíkok vizuálisan szétszóródnak… és a karcsúsító hatás csökken” – tették hozzá a kutatók, jelezve, hogy a túl ritka mintázat már nem működik.

A kutatás egyúttal azt a tévhitet is eloszlatta, hogy a függőleges csíkokat teljesen el kellene felejteni. Bizonyos esetekben ugyanis ezek is előnyösek lehetnek, különösen, ha sűrű, egyenlő távolságú mintáról van szó.

„Az egyenlő távolságú, függőleges csíkokkal készült minta szintén karcsúbbnak láttatja az alakot”

- áll a tanulmányban. A ruhák és a testkép kapcsolata régóta foglalkoztatja az embereket, sokan tudatosan alakítják öltözködésüket a koruk vagy a testalkatuk szerint, hogy a legelőnyösebb oldalukat mutassák. A mostani kutatás gyakorlati tanácsokkal is szolgál: ha valaki karcsúsító hatású ruhadarabot keres, érdemes a sűrű, vízszintes ceruzacsíkokat előnyben részesítenie, de nem kell automatikusan kizárnia a sűrű függőleges mintákat sem.

A téma aktualitását az is adja, hogy a divatvilágban a csíkos minták ismét reneszánszukat élik.

A csíkok optikai hatásának kérdése egyébként nem új, már 1867-ben a német tudós, Hermann von Helmholtz is leírta

az úgynevezett Helmholtz-illúziót, amely a minták észlelt méretre gyakorolt hatásával foglalkozott. Az elmúlt évtizedekben több, egymásnak ellentmondó kutatás is született, de a mostani tajvani vizsgálat az eddigieknél pontosabban határozta meg, milyen feltételek mellett működik a karcsúsító optikai csalódás.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Elfelejthetjük az orrspray-t? Új terápiás eszközök jönnek a szénanátha ellen
Új orvostechnikai eszközök célozzák az allergiás nátha helyi kezelését, kiegészítve a gyógyszeres terápiákat. A fototerápiás és idegi stimulációs módszerek a gyulladást csökkentik.


A tavaszi szél nemcsak vizet áraszt, hanem egy láthatatlan pollentengert is, ami milliók számára változtatja a megkönnyebbülést hozó jó időt egy hetekig tartó, tüsszögéssel, orrdugulással és viszketéssel teli küzdelemmé. Az allergiás nátha, vagy közismertebb nevén a szénanátha egy olyan civilizációs teher, amelyre a gyógyszeripar milliárdokat költ, a betegek pedig évről évre keresik a hatékonyabb, kevesebb mellékhatással járó megoldásokat. A standard terápia – az orrspray-k és antihisztaminok – sokakon segít, de egyre többen vannak, akiknél a tünetek makacsul fennmaradnak, vagy egyszerűen csak csökkenteni szeretnék a gyógyszerek terhelését. Ebben a helyzetben

egy új technológiai hullám van felemelkedőben, amely nem tablettákkal vagy folyadékokkal, hanem célzott fizikai behatásokkal, fénnyel, hővel és mikrostimulációval igyekszik megzabolázni az orrnyálkahártya túlpörgött immunválaszát.

Az alapötlet az, hogy ha a probléma helyben, az orrban keletkezik, akkor a megoldást is ott kell keresni. Amikor az ártalmatlan pollen, poratka vagy állati szőr bejut az orrüregbe, az immunsejtek téves riadót fújnak, és hisztamint, valamint más gyulladáskeltő anyagokat szabadítanak fel. Ez okozza a jól ismert tünetegyüttest: a sorozatos tüsszögést, az eldugult vagy éppen csorgó orrot és a kínzó viszketést. Az új orvostechnikai eszközök pontosan ebbe a folyamatba avatkoznak be. Ahelyett, hogy az egész szervezetet érintő gyógyszert juttatnának a rendszerbe, lokálisan, közvetlenül a nyálkahártyán fejtik ki hatásukat, hogy lenyugtassák az immunsejteket és csökkentsék a gyulladást. A paletta meglepően széles, a napi néhány perces otthoni kezelésektől az egyszeri, rendelői beavatkozásokig terjed.

Az egyik leginkább kutatott terület az intranazális fototerápia, vagyis a fényterápia.

Ennek létezik otthoni, alacsony energiájú vörös és infravörös LED-fényt használó változata, amely napi kétszer-háromszor néhány perces használatot igényel, és létezik rendelői, kúraszerűen alkalmazott, kevert ultraibolya és látható fényt használó kezelés is. A tudományos bizonyítékok egyre gyűlnek: egy friss szisztematikus áttekintő tanulmány és metaanalízis, amely a témában elérhető kutatásokat összegezte, arra jutott, hogy

a fényterápia szignifikánsan csökkentheti az allergiás nátha összes fő tünetét, beleértve az orrfolyást, a dugulást, a viszketést és a tüsszögést is.

Bár a vizsgálatok módszertana még nem teljesen egységes, az irány egyértelműen ígéretes.

Egy másik,

ennél jóval invazívabb, de hosszabb távú megoldást kínáló irány a krónikus orrfolyásért és dugulásért felelős idegek célzott kezelése. Az orrban található hátsó orrideg (posterior nasal nerve) túlműködése jelentősen hozzájárul a tünetekhez. Ezt az idegi aktivitást ma már képesek csillapítani temperált rádiófrekvenciás kezeléssel, krioablációval (fagyasztással), vagy a legújabb, többpontos rádiófrekvenciás rendszerekkel.

Ezeket az eljárásokat helyi érzéstelenítésben, rendelői körülmények között végzik, és a céljuk az, hogy egyetlen beavatkozással hónapokra, sőt, évekre enyhítsék a panaszokat.

A RhinAer nevű rádiófrekvenciás eljárás klinikai vizsgálatai például hároméves utánkövetés során is tartós tünetcsökkenést és életminőség-javulást mutattak ki súlyos mellékhatások nélkül.

„Több, következetes, hároméves eredményeket bemutató tanulmánnyal a hátunk mögött a RhinAer továbbra is mércét állít a tartós, végleges és átfogó krónikus rhinitis eljárások terén”

– nyilatkozta Matt Brokaw, az eljárást fejlesztő Aerin Medical elnök-vezérigazgatója egy céges közleményben. Hasonlóan jó eredményekről számolnak be a ClariFix nevű fagyasztásos technológiával is, amely egy kontrollcsoportos vizsgálatban bizonyította hatékonyságát.

A legújabb generációt

a NEUROMARK rendszer képviseli, amely egy ülésben, precízen képes kezelni az ideg több ágát. „Épp most zártunk egy rendkívül sikeres kereskedelmi validációs fázist, amellyel a NEUROMARK rendszert a krónikus rhinitis ellátásának élvonalába pozícionáltuk” – mondta Brian Shields, a Neurent Medical vezérigazgatója a BioSpace portálnak. Ezek mellett léteznek kevésbé invazív, mechanikai elven működő eszközök is, mint például az akusztikus rezgést és a kilégzés közbeni pozitív nyomást kombináló készülékek. Kisebb vizsgálatokban ezek is javították az orri légáramlást és a tüneti pontszámokat, de a széles körű alkalmazásukhoz még további, nagy esetszámú kutatásokra van szükség.

Fontos hangsúlyozni, hogy a szakmai irányelvek szerint ezek az eszközök jelenleg nem helyettesítik, hanem kiegészítik a hagyományos kezeléseket.

Elsősorban azoknak a betegeknek jelenthetnek alternatívát, akiknek a panaszai a standard gyógyszerek mellett is fennállnak, akik a mellékhatások miatt szeretnének kevesebb gyógyszert szedni, vagy egyszerűen nyitottak a nem gyógyszeres megoldásokra. A biztonsági profiljuk általában kedvező: a fényterápiánál leggyakrabban enyhe orrszárazságot, az idegi beavatkozásoknál pedig átmeneti fájdalmat vagy diszkomfortérzést jelentettek.

A gyakorlati megvalósítás és a költségek terén jelentős a szórás.

Egy otthoni, LED-fényes fototerápiás eszköz ára 87 euró, vagyis körülbelül 33 ezer forint körül mozog, cserébe napi szintű, percekben mérhető elköteleződést igényel.

Ezzel szemben az egyszeri, rendelőben végzett idegmodulációs eljárások ára külföldön akár a több ezer dollárt is elérheti; egy friss betegbeszámoló 3000 dolláros, azaz nagyjából 1 millió forintos önköltségről számolt be. Bár a bizonyítékok egyre erősebbek, a technológia jövőjét a hosszú távú, nagy esetszámú vizsgálatok fogják eldönteni, amelyek tisztázzák, hogy a betegek mely alcsoportjai profitálhatnak a legtöbbet ezekből az innovatív, célzott kezelésekből.

Via Karger/PMC


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
„A rendrakás nem veleszületett képesség” – íme a tuti módszer, hogy a gyerek rendet tegyen maga után
A szakértők szerint a szülőknek kell megtanítaniuk a rend fogalmát, amihez a legfontosabb eszköz a türelem és a következetesség. A kudarc oka gyakran az, hogy a felnőttek azonnali tökéletességet várnak el, pedig a szokás kialakítása apró lépésekben történik.


A „Rakj végre rendet!” felszólítás helyett léteznek sokkal hatékonyabb módszerek, amelyekkel a szülők rávehetik a gyerekeiket a pakolásra. A gyermekpszichológusok szerint a kiabálás és a büntetés helyett több egyszerű, a mindennapokban is alkalmazható módszerrel könnyebb lehet kezelni a rendetlenséget, és a gyerekek akár élvezhetik is a feladatot.

A rendrakás nem veleszületett képesség, hanem tanult viselkedés írja a Blikk.

A legtöbb család számára ismerős a helyzet: a játékok szanaszét hevernek, a ruhák kupacokban állnak, a rendrakás pedig állandó konfliktusforrás. A pszichológusok szerint a megoldás kulcsa a szülői példamutatásban rejlik: ha a gyerek azt látja, hogy a felnőttek természetes napi tevékenységként kezelik a rendrakást, nagyobb eséllyel sajátítja el ő is ezt a szokást.

A szakértők szerint a rendrakás a gyerekek számára gyakran unalmas, ezért érdemes játékosan kezelni. Például rendezhetünk egy versenyt, hogy ki tudja gyorsabban elpakolni a játékokat, vagy kitalálhatunk egy történetet, amelyben a gyerek a „szuperhős”, aki megmenti a szobát a káosztól.

A játékosság mellett a környezet kialakítása is fontos. A színes tárolók és dobozok segítenek abban, hogy minden tárgynak meglegyen a maga helye, így a gyerekek könnyebben megtanulják, hova kell visszatenni a dolgaikat.

A pozitív megerősítés sokkal hatásosabb, mint a büntetés. A dicséret akkor a leghatékonyabb, ha konkrét és őszinte. Egy általános elismerés helyett érdemes kiemelni a részleteket.

„Nagyon tetszik, hogy a könyveidet szépen sorba rendezted a polcon!”

A következetesség az egyik legfontosabb tényező. Ha a szülők egyszer elvárják a rendrakást, máskor viszont nem, a gyerek összezavarodhat.

Érdemes világos szabályokat bevezetni, például: „Minden este lefekvés előtt elpakoljuk a játékokat.”

A rendrakás akkor működik a legjobban, ha rutinná válik, például ha a nap végén mindig szánnak 5-10 percet a közös pakolásra.

Fontos, hogy a szülők ne várjanak azonnali tökéletességet. A túlzott elvárások frusztrációhoz vezetnek, és elvehetik a gyerek kedvét. A cél nem a hibátlan szoba, hanem egy olyan szokás kialakítása, amely hosszú távon megkönnyíti a gyerek életét.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk