KULT
A Rovatból

„Akkor lesz forradalmár és harcos, amikor nemigen van más választása”– a Network premierjére készül a Centrál Színház

Egy kultuszfilm kerül színpadra, Magyarországon eddig nem látott formában.


„Pokoli dühös vagyok és nem tűröm tovább” – a mozitörténet egyik leghíresebb mondata ezúttal színpadon csattan fel. Sidney Lumet 1976-ban készült, többszörös Oscar-díjas filmjét, a Networköt, annak idején nálunk Hálózat címen vetítették, és néhány éve színdarabként hódított a londoni West Enden és a Broadway-n. A filmet most a Centrál Színház kelti életre Puskás Tamás rendezésében, Alföldi Róbert, Martinovics Dorina és László Zsolt főszereplésével.

Az alkotók egyenesen a próbáról érkeztek a beszélgetésre. Árulkodó volt Alföldi Róbert pizsamára vetett ballonkabátja, amelyet az elbocsátott Howard Beale éppen a fenti mondatban csúcsosodó monológja során visel. Előzőleg már a büfében is a hét végi premier izgalmának vibrálását lehetett érezni a technikai stáb tagjai és a színészek között. Megérkezett ruhapróbára a darabban különleges szerepet játszó Bodrogi Gyula is elmaradhatatlan vadászkalapjában, aki azonnal László Zsolt bajszán élcelődött, mások pedig az aznapi Covid-helyzetet vitatták meg.

A film annak idején azzal keltett feltűnést, hogy a média abszurd hatalmán gúnyolódott. Azóta nagyot fordult a világ...

„A film egyik legerősebb pillanata, amikor Howard prófétálni kezd, és a barátja Max a családjával a tv előtt ezt dermedten figyelik. Amikor én negyven évvel később elolvastam a darabot, úgy éreztem, bizony ebben semmi abszurd nincsen, de Shakespeare szavaival élve, „tükröt tart a világnak”. Hihetetlen erővel fogalmazza meg minden kétségemet, dühömet: úristen, hová megyünk, mi lesz velünk, mit csinálunk itt, a szűkebb pátriánkban és globálisan, a nagyvilágban – mondja az igazgató-rendező. Nem a képtelenséget érezzük, hanem, hogy végre kiszabadult a lelkünk és valami elemi erejű, euforikus dolog történik velünk.”

„Akkor még a történet azt jelentette: vigyázzatok, mert így lesz, ha nem figyeltek. Most pedig már ez van”

– tette hozzá Martinovics Dorina.

„Ott egy bolond amerikai, hiteles mondatokat mond a világról, nagy meggyőződéssel. Persze kérdés, hogy az ő meggyőződésének mi a magja, de halljuk, hogy valaki jobbító szándékkal beszél a televízióban. Ezen ma már túl vagyunk” – vélekedett Alföldi Róbert.

A darabot az eredeti angol címén mutatják be, Puskás Tamás szerint azért, mert a „network” szó már nálunk is közismert, Alföldi Róbert azért is tartja indokoltnak a választást, mert a „network”-höz nem társul negatív képzet, ellentétben a „hálózat” szóval.

A rendezőnek fontos momentum, hogy Howard Beale és barátja, Max Schumacher generációjuk leváltásának áldozatai. „Valamint nagyon érdekes, hogy Howard úgy beszél, ahogy mi csak szeretnénk: ki meri mondani, hogy mit lát a világban, mit érez, akár a Föld elkoszosodása, akár bizonyos politikai megoldások ügyében. Max megpróbál kompromisszumokat keresni, életének új értelmet találni, új szerelmi kapcsolatba merülni. Úgy él, ahogy mi! Olyan, mint mi. Megpróbál kompromisszumot kötni, életben maradni.”

„Persze, csodálatos, ahogy Howard kimondja az igazságot és meg akarja változtatni a világot, de ő is csak akkor teszi, amikor kirúgják. Tehát nem akkor, amikor helyzetben van, hanem amikor ezáltal remél visszakerülni és karriert csinálni. Akkor lesz forradalmár és harcos, amikor nemigen van más választása, illetve amikor ráérez arra, hogy ezzel sokat nyerhet”

– mondja Alföldi Róbert.

Szenzáció, nézettség, sztárcsinálás – ezek lennének a mai populáris kultúra hívó szavai? „Napjainkra már kiderült, ha jól csinálod, ez bizony nagyon hatásos. Ha a megfelelő szakember súg neked, például arról, hogyan kell egy választást megnyerni, bizony meg is nyered – akár itt, akár Amerikában. A 70-es években még nem volt annyira nyilvánvaló, mint ma itt, hogy a darabban fellépő fiatal generáció eszközei bizonyítottan hatásos eszközök” – válaszol Puskás Tamás.

Alföldi Róbert szerint ezzel ugyanúgy nincs baj, mint az internettel sincs önmagában. A probléma, hogy nem mi használjuk eszközként az internetet, hanem az internet használ minket. „Ha felnőtt, gondolkodó személyiség vagy, és felnőtt, gondolkodó személyiséget nevelsz a gyerekedből, őt nem fogja megenni az internet. Végül is mindig odajutunk, hogy ha van egy normális személyiséged, és nem teljes sötétség van az agyadban, akkor minden, amire most negatívumként tekintünk, médiában, reklámban, marketingben, nem negatívak: azért vannak, hogy a dolgok jobban működjenek. Csak túl sok a nem túl okos ember a világban, aki használja ezeket. Nem az autóval van baj, hanem azzal, aki 280-nal vezet lakott területen.”

„Mindig is volt és lesz is tömeg. Nem várhatjuk, hogy egyszer csak mindenkinek fény gyullad az agyában, és az emberek nem lesznek megvezethetők. A lényeg, hogy ezt ki, hogyan és mire használja

– veszi vissza a szót a rendező. A darabban megjelenő ifjú generáció nagyon tudja, hogy mit akar, de minden csupán az önző céljaikat szolgálja. Köpnek arra, hogy azokkal, akiket használnak, mi lesz, javul-e vagy romlik-e a sorsuk. Őket egyetlen dolog érdekli: hogy ők sikeresek legyenek. Ellentétben mindazzal, ami az embert a Földön naggyá tette, önzőek és nem együttműködőek. Howard és Max még abban az illúzióban éltek, hogy a híradás, a valóság megismerését szolgálja, ami képessé teszi az embereket arra, hogy jó és rossz között döntsenek. Ez az utánuk jövőket már egyáltalán nem érdekli.”

Vajon Howard Beale valóban megőrül, vagy pedig az egzaltáltságát használja álcaként, hogy kimondhassa, amit gondol? „Én úgy gondolom, hogy ezek nem tudatos dolgok nála. Egyszerűen belecsúszik ebbe a helyzetbe. Sokkal fontosabb szerintem a végén az ő nagy fordulata: hogy valóban fontos-e az, amiről eddig üvöltözött” – mondja Beale alakítója.

Martinovics Dorina a mindent személyes ambícióinak alávető programigazgatónőt, Diane Christensent személyesíti meg. A színésznő szerint a munkamánia nem feltétlenül „betegség”, csak akkor válik károssá, ha valami hiányt akar vele pótolni az ember az életében. Alföldi Róbert azért megjegyzi, hogy van, amit csak „mániákusan” szabad csinálni – például a színházat.

A Centrál Színház a világon harmadikként viszi színre a Network Paddy Chayefsky forgatókönyvének Lee Hall féle adaptációját. Ebben a darabban színház és mozi szervesen összekapcsolódik, és ez a kísérlet rendkívül lelkesítőleg hat a magyar alkotókra is. Hogy a gyakorlatban miként valósul meg, legyen meglepetés a közönség számára.

A járvány persze a próbafolyamatra is rányomja a bélyegét. Alföldi Róbert filmforgatáshoz hasonlította a helyzetet, amikor mindig azokkal vesznek egy jelenetet, akik éppen jelen vannak.

Mit üzenhet a Network 2022-ben a magyar közönségnek? „Csehov azt mondta: mutasd meg az embereknek, hogy milyenek, jobbak lesznek tőle”. Ez az előadás megmutat valamit abból, hogy milyenek vagyunk. És ha megmutattuk, valami változás is elindulhat. Aztán hogy ki-ki hová jut, nem tudjuk. Minden előadás próbálja csatornázni a feltámadó indulatokat, de hogy hogyan sikerül, nagy kérdés. Nemcsak tükröt tartani igyekszünk, ki is mondunk dolgokat, amik a szívünket nyomják.

Szorongató érzés a társadalom tagjának lenni, szorongató úgy élni, hogy rengeteg minden elfojtva és kimondatlanul bennünk marad.

Abban reménykedünk, hogy készülő előadásunk szókimondása mindenkiben örömérzetet és megkönnyebbülést kelt majd. Ha semmi más nem sikerül, mint legördíteni a súlyt a nézők melléről, ha úgy érzik, hogy végre valaki kimondta, már sikerült ajándékot adnunk” – mondja végezetül Puskás Tamás.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Nem látok jönni egy szebbik világot, itt ti loptátok el tőlünk a jövőt” – újabb rendszerkritikus dalt írt Mehringer Marci, Puzsér Róbert is szerepel a klipben
A kritikus egy közmédiás szerkesztőt alakít a klipben. A dalhoz Petőfi klasszikusa adta az ihletet a fiatal zenésznek.


Új dallal jelentkezett Mehringer Marci. A fiatal zenész néhány hónapja adta ki a Szar az élet című, rendszerkritikus dalát, ami hatalmas visszhangot váltott ki.

Mehringer ezúttal is hasonló szerzeménnyel állt elő. A Szeptember végén (stressz) című dal szintén a mai fiatalok gondolatairól szól, és a zenész azt szerette volna, hogy a magyar valóságot tükrözze egy olyan szemszögből, ami minden korosztálynak ismerős lehet.

„Petőfi Sándor Szeptember végén című költeménye volt a kiindulópont, mert vannak érzések és gondolatok, amik évszázadokon át is relevánsak maradnak. Ezek azok, amik összekötnek minket, akár fiatalok vagyunk, akár idősebbek, egyszerűen generációkon keresztül összeköt mindenkit”

– mondja Mehringer a dalról, melynek klipjében Puzsér Róbert, Dietz Gusztáv és Füsti Molnár Éva is közreműködött.

Puzsérék a klipben a propaganda hatására egymástól egyre jobban eltávolodó családot alakítanak. Az énekes szerint a szám allegorikus látomás a mai Magyarországról: „a közmédia egyik szerkesztőjének történetén keresztül, aki a saját lelkiismeretével küzd, majd végül angyallá válik, hogy a magasból tekinthessen le az országra, amelyet addig a képernyő mögül formált.”

A dalban például ilyen sorok hallhatóak:

„itt összeomlik minden,

piros-fehér-zöld az ingem

forog a világ, elfolyik minden,

nekem tényleg senkim sincsen”

A refrén pedig így szól:

„nem nyílnak a völgyben a kerti virágok

nem zöldell a nyárfa az ablak előtt

nem látok jönni egy szebbik világot

itt ti loptátok el tőlünk a jövőt”

Mehringer Marcival a Szar az élet című száma után interjúztunk is. Akkor azt mondta, a pozitív fogadtatáson túl, sok negatív kommentet, sőt még fenyegető üzenetet is kapott a dal miatt.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Tarr Béla Krasznahorkai Nobel-díjáról: A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű
Az író és a filmrendező sokáig dolgozott együtt. Tarr Béla nagyon örül, hogy Krasznahorkai László megkapta a Nobel-díjat.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. október 09.



A Népszava telefonon érte utol Tarr Bélát, miután csütörtökön irodalmi Nobel-díjat kapott Krasznahorkai László. Tarr több Krasznahorkai-regényből is filmet készített, hosszú ideig dolgoztak együtt.

Tarr így fogalmazott:

„Nagyon örülök, hogy nyert, úgyhogy egyelőre mást nem tudok mondani. Hosszú éveken keresztül együtt dolgoztunk, és hogy nyert, hihetetlen nagy öröm.”

A rendező a Sátántangót és Az ellenállás melankóliáját is vászonra vitte, utóbbi Werckmeister harmóniák címen került a mozikba. Alkotótársi kapcsolatuk A torinói lóig (2011) tartott.

Arra a kérdésre, miként hatottak az író szövegei a filmekre, Tarr ezt mondta: „Nem konkrét szöveg segített, hanem az a pozíció, ahonnan a világot nézi, mert az univerzális. Abban tudott nagyon segíteni. De hát ez két külön nyelv, az irodalom és a film. A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű.”

A magyar kormány és a hazai művészeti élet több szereplője is gratulált a friss Nobel-díjas írónak:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Sorra érkeznek a gratulációk a friss Nobel-díjas Krasznahorkainak: Karácsony, Orbán is posztolt
Hankó Balázs, a kultúráért és innovációért felelős miniszter szűkszavúan gratulált. Bödőcs Tibor is posztolt, 2017-ben megjelent könyve, az Addig se iszik egyik bekezdését idézte.


Nyáry Krisztián elsőként reagált a Facebookon, és az Aprómunka egy palotáért című műből idézett egy hosszabb részletet:

(…) a művészet, ennyit még én is tudok, az nem az anyagi vagy szellemi tárgyakban megjelenő báj, a nagy szart, már bocsánat, a művészet, az nem valami tárgyban van, az nem esztétikai kijelentés, nem valami message, nincs message, meg egyáltalán, a művészet az csak kapcsolatban van a szépséggel, de nem azonos vele, és főleg nem korlátozódik a bájra, sőt, a maga rendkívüli módján elüldözi azt, tehát nem a könyvben, a szoborban, a festményben, a táncban, a zenében kell keresni, mivel nem is kell keresni, hisz azonnal felismerhető, ha ott van (…)

Hankó Balázs, a kultúráért és innovációért felelős miniszter a bejelentés idején még a magyar felsőoktatásról posztolt, negyedórával később már szűkszavúan gratulált.

Rövidesen Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere is megszólalt: „Krasznahorkai Lászlónál tökéletes, nagyon is kiérdemelt helyen van” a díj.

Közel negyven perc elteltével Orbán Viktor miniszterelnök is nyilvánosan gratulált, Magyarország büszkeségének, és egyben az első gyulai Nobel-díjasnak nevezve az írót.

Bödőcs Tibor is posztolt, 2017-ben megjelent könyve, az Addig se iszik egyik bekezdését idézte.

A Svéd Akadémia csütörtökön közölte, hogy idén Krasznahorkai László veheti át az elismerést.

A fogadóirodák az utóbbi napokban második legesélyesebb „jelöltként” jegyezték Krasznahorkait; az esélyek alapján olyan neveket előzött meg, mint Murakami Haruki, Salman Rushdie vagy Thomas Pynchon.

Az írót korábban Kossuth-díjjal, Nemzetközi Man Booker-díjjal, valamint számos hazai és külföldi elismeréssel tüntették ki.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Így ír a Nobel-díjas Krasznahorkai Lászlóról a világsajtó: Végtelennek tűnő mondatok, könyörtelen intenzitás
A legnevesebb médiumok is beszámoltak arról, hogy Kertész Imre után ismét magyar író nyerte az irodalmi Nobel-díjat. A BBC, a Guardian vagy a CNN is fő helyen hozta a hírt.


Mint megírtuk, csütörtök délután kiderült, hogy 2025-ben magyar író, Krasznahorkai László kapja az irodalmi Nobel-díjat. A Svéd Királyi Tudományos Akadémia közleményében megjelent hivatalos indoklás szerint a magyar író a díjat „lebilincselő és vizionárius életművéért” kapta, amely „az apokaliptikus terror közepette megerősíti a művészet erejét”.

A hírről természetesen a világ legnevesebb médiumai is beszámoltak online felületükön. A BBC azt hangsúlyozza, hogy Krasznahorkai Kertész Imre után a második magyar szerző, aki elnyerte ezt a rangos díjat. Megemlítik, hogy öt regényt írt, melyek közül kettőt emeltek ki: az 1985-ben kiadott Sátántangót, amelyből 1994-ben hétórás fekete-fehér film is készült Tarr Béla rendezésében; illetve a 2021-es Herscht 07769 című kötetet, amelyet nagyszerű kortárs német regényként jellemeztek a kritikusok.

A Guardian arról is ír, hogy Krasznahorkai számos más neves irodalmi díjat is elnyert már, köztük a Nemzeti Könyvdíjat (2019-ben), amely az Amerikai Egyesült Államok egyik legismertebb irodalmi díja, vagy a Nemzetközi Man Booker irodalmi díjat (2015-ben). Cikkük szerint a magyar szerző hosszú körmondatairól és "könyörtelen intenzitásáról" ismert, amely miatt a kritikusok Gogolhoz, Melville-hez és Kafkához hasonlítják. Azt is megemlítik, hogy Krasznahorkai karrierjét nagyban meghatározták az utazások is, hiszen a világ számos helyén járt: élt Németországban, Kelet-Ázsiában és az Egyesült Államokban is.

A CNN azt az érdekességet említette meg, hogy

amikor még Krasznahorkai műveiből csupán néhányat fordítottak le angol nyelvre, James Wood irodalomkritikus szerint ezek a kötetek olyanok voltak, mint a "ritka pénznemek".

Ebben a cikkben is szerepel, hogy Krasznahorkait a hosszú, kígyózó mondatok jellemzik, amelyek eredménye Szirtes György műfordító szerint „az elbeszélés lassú lávafolyama”.

A New York Times felidézte, a magyar szerző 2014-ben azt nyilatkozta a lapnak, hogy egy „abszolút eredeti” stílust próbált kialakítani:

„El akartam távolodni irodalmi őseimtől, nem szerettem volna Kafka, Dosztojevszkij vagy Faulkner valamiféle új verziója lenni.”


Link másolása
KÖVESS MINKET: