KULT
A Rovatból

Tom Hanks sosem volt még ennyire utálatos, Az ember, akit Ottónak hívnak mégis csodaszép film

Mindenkinek beszól, mindenbe beleköt, mindennel baja van, az emberek agyára megy, mi mégis imádjuk. Amikor a remake jobb, mint az eredeti…


10 évvel korábbra nyúlik vissza Az ember, akit Ottónak hívnak elkészítésének kezdete. 2012-ben adták ki ugyanis Svédországban Fredrik Backman Az ember, akit Ovénak hívnak című könyvét. A regény főhőse egy Ove nevű mogorva özvegy férfi, akinek határozott elvei vannak, szigorú rutinjai, és eléggé rövid a gyújtózsinórja, könnyű kihozni a sodrából.

A környezete szerint ő „a szomszéd a pokolból”.

A megkeseredett felszín mögött azonban egy szomorú történet rejtőzik. Így amikor egy novemberi reggelen egy túlságosan is kommunikatív fiatal pár két szintén nem túl visszahúzódó kislánnyal a szomszédba költözik, és véletlenül szétlapítják Ove postaládáját, elstartol egy komikus és szívmelengető történet egy ápolatlan macskáról, egy váratlan barátságról és a teherautó tolatásának ősi művészetéről. Mindezek alapjaiban változtatják meg az házsártos öregembert és a helyi lakóközösséget...

Backman könyve másfél évvel kiadása után felkerült a New York Times bestsellerlistájára, és 42 héten át rajta is maradt. Nem is csoda hát, hogy 2015-ben elkészült belőle a svéd filmadaptáció Hannes Holm rendezésében és Rolf Lassgård (Esküvő után, Kicsinyítés) főszereplésével. A film is nagy siker lett, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy két Oscar-díjra is jelölték: a legjobb smink mellett a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában. És bár Asghar Farhadi Az ügyfél című iráni filmje miatt nem lehetett Ovéé a díj, a sztori itt még nem ért véget.

Tom Hanks és felesége, Rita Wilson ugyanis nagyszerű lehetőséget láttak az alapanyagban egy új feldolgozáshoz, így született meg az amerikai verzió, amelynek főszerepét a színészi kihívásokat és a számára új típusú karaktereket kajtató Hanks vállalta magára.

A rendezésre pedig felkérték a Szörnyek keringője, az Én, Pán Péter, a Felforgatókönyv, a Papírsárkányok, A Quantum csendje és a Z világháború hétpróbás rendezőjét, Marc Forstert, aki noha a karrierje során hullámzó minőségű darabokat pakolt elénk, szerencsére ezúttal a jobbik formáját hozta, ehhez pedig a kétszeres Oscar-jelölt David Magee (Én, Pán Péter, Pi élete) forgatókönyve adott remek táptalajt.

Most is adott egy kiállhatatlan méregzsák, akit Ove helyett Ottónak hívnak (a durván lefogyott Tom Hanks alakításában), aki egy kis lezárt utcában lakik. A szabálykövető fickó minden reggel megteszi a szokásos körútját, amelynek során ellenőrzi, hogy a szelektív kukákba a megfelelő szemetet dobták-e, hogy minden ott van-e, ahol lennie kell, vagy hogy egyáltalán történt-e bármilyen apró kár vagy kihágás a környéken. Kétségtelen, hogy a lakóközösség rajta kívül birkatürelmű emberekből áll, akik az öregúr rigolyái ellenére is kedvesen szólnak hozzá, hiszen tudják, hogy ő ilyen, ráhagyják, és kész. Bár az is igaz, hogy több évtizede ismerik egymást a szomszédok, így nagyobb a felé mutatott tolerancia is. Egy reggel azonban megjelenik a szemközti házban egy nagy dumás dél-amerikai házaspár (Mariana Treviño, Manuel Garcia-Rulfo) a két cuki kislányukkal (Christiana Montoya, Alessandra Perez), és természetesen fenekestül felforgatják Otto életét.

Az ember, akit Ottónak hívnak történetéről ennyit elég is tudni, hiszen nem egy konkrét A-ból B-be tartó cselekménnyel van dolgunk (maximum a személyiségek alakulásában), a film egyszerűen csak a mindennapokat mutatja be, főként Otto és az anya, Marisol kapcsolatán keresztül.

De persze megismerjük, és könnyedén a szívünkbe zárjuk a többi lakót is, a minden reggel kocogó, kissé túlsúlyos és csupaszív Jimmyt (Cameron Britton), az egykori legjobb barátokat jelentő fekete házaspárt, Anitát (Juanita Jennings) és a mára szinte teljesen lebénult Reubent (Peter Lawson Jones) vagy épp a fiatal újságkihordó transz fiút, Malcolmot (Mack Bayda). Ha pedig így nézzük, akár sorozatként is kiválóan működne a sztori, hiszen szívesen alámerülnénk hétről hétre e családias légkörbe, és megnéznénk, mi minden történik ezekkel az emberekkel.

Az ember, akit Ottónak hívnak azonban játékfilm lett, és nem véletlenül az a címe, ami: itt Otto van a középpontban, az ő életébe nyerhetünk betekintést, és jóval több fronton, mint azt képzelnénk. Sorozatos flashbackek által (amelyekben Ottót egyébként Tom Hanks fiacskája, Truman Hanks alakítja) megismerjük a zsémbes fickót fiatalkorát, a NAGY szerelmet és persze azt is, hogy mi történt az asszonykával, Sonjával (Rachel Keller), s hogy miért lett Otto a hatvanas éveire olyan, amilyen.

Marc Forster kiváló arányban adagolja a jelen- és mútlbeli történéseket, mindegyiket felhúzva egy-egy öngyilkossági kísérletre, amelyeket általában valami kedves vagy vicces deus ex machina hiúsít meg.

Az emberi kapcsolatok, az egymásra figyelés, az egymás mellett élés és a nehézségek közepette is fontos életöröm itt a lényeg (akár Szomszédok is lehetett volna a film és a könyv címe, hiszen ugyanazt hirdeti fennen, mint a kultikus magyar teleregény, bár kissé más színvonalon).

Kétségtelen, hogy mindezt eléggé hollywoodiasan prezentálja Forster, és ne értse félre senki, amikor kijelentem, giccs az, ami a vásznon zajlik, ugyanis ez a fajta giccs szép és jó, és működik. Ez a nézői könnyekre pofátlanul ácsingózó hatásvadászat igenis, működik! S ettől lesz kellemes néznivaló ez a film. Na meg persze Tom Hanks miatt is, aki, bár valóban nagyon más típusú karaktert formál meg, mint amit megszokhattunk tőle, de most is képtelenség nem szeretni őt. A Marisolt alakító Mariana Treviño pedig sokszor ellopja a show-t, nem csodálnánk, ha a jövőben sokat hallanánk még róla.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Tragédia a Netflix velencei forgatásán: a stáb szeme láttára meghalt a sikersorozat rendezőasszisztense
Diego Borella az Emily Párizsban ötödik évadának munkálatai közben esett össze. Az orvosok a Hotel Danieli épületébe siettek, de már nem tudták megmenteni a 47 éves rendezőasszisztenst.


Tragikus esemény árnyékolta be az Emily Párizsban forgatását Velencében: váratlanul elhunyt Diego Borella, a Netflix népszerű sorozatának rendezőasszisztense.

A Daily Mail beszámolója szerint az ötödik évad utolsó jeleneteinek felvétele zajlott a lagúnák városában, amikor Borella a stáb jelenlétében összeesett.

A La Repubblica információi szerint

az orvosok csütörtök este, 7 óra körül érkeztek a történelmi Hotel Danieli épületébe, de már nem tudták megmenteni az életét.

A rendezőasszisztens mindössze 47 éves volt. A hírek szerint halálát valószínűleg szívroham okozta.

A tragédia után a forgatást ideiglenesen felfüggesztették. Az ötödik évad velencei jeleneteit augusztus 15-én kezdték rögzíteni, és eredetileg hétfőn fejezték volna be a munkát.

Diego Borella 1978-ban született Velencében. Elismerést szerzett rendezőként és íróként, tanulmányait Rómában, Londonban és New Yorkban folytatta. Közösségi oldalain meséket, haikukat és színdarabokat is megosztott.

(via Femina)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Meghalt Kalmár Tibor
A Rádió Bézs osztotta meg a szomorú hírt, megható sorokkal búcsúzva tőle. Kalmár több mint száznyolcvan tévéműsort rendezett.


93 éves korában elhunyt Kalmár Tibor, Jászai Mari-díjas rendező és érdemes művész. A hírt a Rádió Bézs közölte, ahol megható sorokkal emlékeztek rá.

A Facebookon azt írták: a szórakoztatás nagymestere csak 93 éves volt. Hozzátették, hogy cselekvési kedve, szelleme és humora nem volt korhoz köthető.

„Kalmár a Valahol Európában című filmben "csak" epizódszereplő volt. Ott azt kérdezte tőle a gyerekfőszereplő Kuksi, hogy "Még mindig verik őket?" Mire ő azt válaszolta, hogy "tudja a rosseb". Ezen aztán mindenki nevetett. Mi most nem nevetünk. Meghalt Kalmár Tibor, akiről mindenki azt hitte, hogy 120 évig él majd, aki több mint száznyolcvan egész estés tévéműsort rendezett, aki legnagyobbakkal dolgozott. Korai volt. Mulattattam és mulattam volt az egyik könyvének a címe. Reméljük Kalmár Tibor jól szórakozott. A közönsége egészen biztosan” – fogalmaztak a bejegyzésben.

A Szeretlek Magyarország 2018-ban készített interjút a népszerű szerző-rendezővel.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Az év legjobban titkolt sci-fije? – Visszatért az Invázió, és te valószínűleg még mindig nem hallottál róla
Két évet ugrott az időben az AppleTV sorozata. A világ megmenekült? Az Invázió harmadik évadának nyitánya bebizonyítja: az idegenekkel a rémálom még csak most kezdődik. Hősök támadnak fel, titkok szivárognak ki, és minden pillanatban ott lappang a kérdés: tényleg vége van a fenyegetésnek? Dehogy van, itt a harmadik évad…
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. augusztus 24.



A televíziós science fiction világában ritkán akad olyan alkotás, amely egyszerre képes intim, emberi drámát és globális katasztrófát bemutatni, mégis az Invázió pontosan erre vállalkozott 2021-ben. Simon Kinberg sorozata, amely az AppleTV+ megbízásából készült, apró mozaikokból építtette fel egy idegen támadás történetét – nem világmegváltó hősökre, hanem hétköznapi emberekre fókuszálva. Ez a nézőpont kezdettől fogva a széria legerősebb sajátossága, és a harmadik évad nyitánya sem tagadja meg gyökereit:

ismét a kisemberek szemén keresztül látjuk, hogyan alakul az emberiség sorsa egy újabb, látszólag lezárt, de mégis tovább élő fenyegetés árnyékában.

Kinberg neve önmagában is sokatmondó: producerként és íróként egyaránt dolgozott remek és kevésbé sikeres projektekben. A Deadpool 2, a Légió vagy a Sherlock Holmes mellé sajnos olyan címek is feltűnnek a listáján, mint a hírhedt Fantasztikus Négyes (2015), a felejthető 355, vagy a borzalmas X-men: A sötét főnix. Ez a kettősség kíséri végig pályáját, így az Invázió esetében sem lehetett tudni előre, mire számíthatunk. Az viszont két évad alatt már bebizonyosodott, hogy a sorozat képes komoly feszültséget teremteni, miközben nem szuperhősökkel, hanem sebezhető, esendő emberekkel dolgozik.

Az első két szezon nagy erénye a több szálon futó történet volt: egy közel-keleti háborúban rekedt katona, egy japán űrmérnök személyes tragédiája, egy iráni-amerikai család menekülése és egy csapat bajban rekedt diák mind-mind más perspektívából tapasztalta meg az idegenek pusztítását, más-más kontinensen. Ahogy teltek az epizódok, a mozaikdarabok fokozatosan összeálltak, és egyre világosabbá vált, hogy az emberi sorsok közötti látszólag apró döntések globális következményekkel járhatnak.

A második évad végén egy igazi cliffhanger zárta le a történetet: két szereplő kézen fogva lépett be az idegenek anyahajójába, majd vágás, sötét, és vége az évadnak.

A harmadik szezon első része azonban rögtön keresztülhúzza a néző várakozásait. Az évadzáró katarzisa után ugyanis nem folytatódik a történet: két évet ugrunk előre az időben. Az anyahajó lezuhant, a fenyegetés papíron megszűnt, és a világ lassan próbál visszatérni a normalitásba. A hősi halottak között emlegetik Trevante Cole őrmestert (Shamier Anderson) és a fiatal Caspar Morrow-t (Billy Barratt). Csakhogy rögtön az epizód elején kiderül, nem minden az, aminek látszik: Trevante megjelenik egy térkapuban, és semmire sem emlékszik az elmúlt két évből. Innen indul újra a történet, a bizonytalanság, a katonai titkolózás és az emberi bizalmatlanság szorításában.

A forgatókönyv egyik legerősebb húzása, hogy nem próbál hosszan magyarázni, hanem szinte azonnal visszaránt a bizonytalanságba. Ismeretlen gravitációs anomáliák, eltűnő emberek, félrevezető hírszerzési jelentések – minden azt sugallja, hogy az idegenek inváziójának még messze nincs vége. Trevante és a közben felnőtté vált Jamila (India Brown) újra központi figurákká lépnek elő. Jamila bűntudattal küszködik Caspar halála miatt, ám kettejük találkozása újra beindítja az események láncolatát. Amikor katonák támadnak rájuk, menekülni kényszerülnek, és világossá válik, hogy ismét nem számíthatnak senkire – legfeljebb egymásra.

Érdekes módon a nyitány inkább szűkíti, mintsem tágítja a fókuszt.

Nem látjuk egyszerre a régi kedvenceket, a szálak nem futnak párhuzamosan. Aneesha Malik (Golshifteh Farahani) és Clark Evens (Enver Gjokaj) egyelőre még csak az előzetesekből sejthetők, de bizonyosan visszatérnek majd. Más karakterek sorsa kérdéses: Monty (Paddy Holland) újra felbukkanása sok rajongónak örömet okozna, míg Mitsuki (Shioli Kutsuna) halála talán véglegesnek tűnt a második szezonzáróban, bár az Invázió világában soha semmi sem biztos.

Az új évad első epizódja ugyan nem robban be olyan látványos erővel, mint ahogy a második évad fináléja lezárult, de ez nem is áll szándékában. Inkább felépíti az új status quót, miközben lassan, csepegtetve adja a jeleket: a veszély nem múlt el, sőt, valami sokkal komplexebb játszma van kibontakozóban. A katonai erők bizalmatlansága, a titkolózó hírszerzés, és az, hogy még a saját hősüket sem hajlandóak elfogadni, finoman reflektál a hatalom és az egyén konfliktusára. Ez a politikai árnyalat talán eddig is jelen volt a sorozatban, de most még hangsúlyosabbá válhat.

Az idegenek ábrázolása továbbra is különleges. Nem a hollywoodi sablonokra épít, nincsenek klasszikus „szürke kis emberkék” vagy túlzó CGI-szörnyek.

A lények furcsa, folyamatosan fejlődő fiziológiája egyszerre idegen és félelmetes emberi szemmel nézve. Eközben a tudományos magyarázatok ugyan sokszor sántítanak, mégis képesek megőrizni a hitelesség látszatát. Ez a balansz tartja a sorozatot a tudományos fantasztikum keretein belül, anélkül, hogy saját paródiájába fordulna. Nagy kár, hogy vizuálisan a lények gyengébbek, mint a 2025-ben elvárt színvonal.

Az Invázió harmadik évadának nyitánya tehát nem ad mindenre választ, és nem is akar azonnal sokkolni. Ehelyett egy lassan kibontakozó új krízis alapjait fekteti le. A karakterdrámákra koncentrál, ahogy eddig is, miközben apró jelekkel és rejtélyekkel teremt feszültséget. Ez a tempó talán frusztráló lehet azoknak, akik pörgős akciót keresnek, ám a sorozatot mindig is a lassabb építkezés jellemezte.

Összességében az évadnyitó ígéretesen folytatja a történetet: nem szakít a sorozat eddigi filozófiájával, miszerint a világ sorsa hétköznapi emberek apró döntésein múlik. Nem tökéletes, vannak vontatott részei, és az időugrás elsőre kicsit kizökkentheti a nézőt, de mindez hozzájárul a rejtélyhez. Egy biztos, aki hajlandó türelmesen követni a mozaikdarabokból épülő narratívát, annak ismét jutalom lesz a kitartás. Az Invázió továbbra is az egyik legkülönlegesebb idegenes sorozat az elmúlt években – talán tényleg a legjobb, amiről még nem hallottál.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt Gyökössy Zsolt
A legendás tévérendező 96 éves volt. Többek között a Szeszélyes évszakok és az MTV-n sugárzott Gálvölgyi-show-k is az ő nevéhez fűződtek.


Augusztus 21-én, 96 éves korában elhunyt Gyökössy Zsolt színházi- és televíziórendező. A szomorú hírt az IdőJel Kiadó osztotta meg a Facebookon.

Nevéhez fűződik a legendás Szeszélyes évszakok, de rengeteg más színházi és televíziós produkcióban is maradandót alkotott. Nemrég még Sztárok-Sztorik című könyvét mutatta be, amelyben pályájának emlékeit gyűjtötte össze.

„Még fél éve sincs, hogy a Jókai Szalonban együtt ünnepelhettük kötetének bemutatóját – lám, a Fennvaló még megadta neki azt a nagyszerű ajándékot, hogy ebben a maga nemében páratlan emlékezés-gyűjteményben mintegy tisztelegve nemcsak előttünk, de Előtte is felvonulhattak különleges rendezői, televíziós pályájának jólismert művészei – Antal Imrétől Máthé Erzsiig, Dörner Györgytől Latinovits Zoltánig, Alfonzótól és Bodrogi Gyulától Kabos Lászlóig és tovább. Mindnyájuk munkatársa volt – a velük megélt élményeket, a közös munka sok közös történetét örökre emlékezetes módon osztotta meg közönségével e kiadónk által útjára bocsájtott, feledhetetlen könyvében” – írta a kiadó.

Gyökössy Zsolt 1929. június 8-án született Körösladányban. 1952-ben szerezte meg rendezői diplomáját, és közel tíz éven át több magyar nagyváros színházában dolgozott. Rendezett prózai és zenés darabokat, operetteket, operát és daljátékokat is.

Budapesten a Tarka Színpad, majd a Kamara Varieté művészeti vezetőjeként tevékenykedett több mint egy évtizeden át. Később a Magyar Televízióban folytatta munkáját, ahol a főszerkesztőség vezető rendezője lett.

A Szeszélyes évszakok mellett olyan műsorok fűződnek a nevéhez, mint a Fejezetek a cirkuszlexikonból, a Gálvölgyi-show, a szilveszteri műsorok, a Kató néni kabaréja, a Hogy volt! Hogy volt?, a Sportolók a porondon és az Antal-show.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk