The Voice: jó énekléssel is ki lehet esni, a zsűriszékbe viszont autotune-nal is beülhetsz
Elsőre furcsának tűnt, hogy az RTL a jól bejáratott X-Faktor helyett másik zenei tehetségkutató formátumot hoz be. Ráadásul a The Voice-t, aminek egy évada már lement itthon a konkurens TV2-n. Nem volt túl sikeres, igaz, a TV2 igazi hungarikumként még a Big Brotherrel is képes volt megbukni.
Az első adást megnézve el kell ismernem, jó döntést hozott a csatorna. Először is, magamon is észrevettem, hogy a X-Faktor kezdett kissé rutinszerűvé válni, az utóbbi időkben kicsit untam is már. Jön az ősz, kezdődik az iskola és jönnek az X válogatók, a végén pedig nyer ByeAlex. Izgalmat legfeljebb az jelentett, ki lesz adott évben a női mentor.
Legszembetűnőbb sajátossága más tehetségkutatókkal szemben, hogy a zsűritagok (itt coach a nevük) az első fordulóban háttal ülnek, a jelentkezőnek csupán a hangját hallják.
Ha úgy gondolják, szeretnék a versenyzőt a csapatukban, megnyomják a gombot. Csupán ekkor – vagy ha nem nyomnak gombot, akkor a produkció után – fordul meg a székük, hogy lássák is, ki áll a színpadon. (Látszik, hogy öregszem, az első gondolatom az volt, én biztos elszédülnék a sok forgástól.)
Ezzel kiiktatják a hasonló műsorok egyik nagy gyengeségét, miszerint rendszeresen továbbjuttatnak olyanokat, akik nem jó énekesek, viszont érdekes, eladható személyiségek.
Itt nem kell végignézni a hiányos önismeretű pancsereket sem. Vélhetően már az előválogatásnál kiszűrik őket. Az első adásban tíz jelentkezőből kettőnél nem fordult meg egyik coach sem, pedig ők is elég jól énekeltek. (Szerény véleményem szerint jobban mint némelyik továbbjutó.)
Bevallom, amikor bejelentették, kikből áll a The Voice zsűrije, felvontam a szemöldökömet. Miklósa Erika személye nem szorul magyarázatra. Elismert operaénekes, aki szívesen kirándul más műfajokba, az ő imidzsébe egy Voice abszolút beleillik.
Trokán Nóra sikeres színésznő, aki ha nem is épített énekesi karriert, azért tud énekelni. Többek között a Nagy Duettben hallhattuk, Caramel oldalán.
A másik két zsűritag személye viszont jócskán vet fel kérdéseket. Előre bocsátom, Curtis és Manuel is olyan műfajokat képvisel, amelyek tőlem nagyon távol állnak, ezért még azt sem tudom megítélni, mennyire tehetségesek abban, amit csinálnak. Az tény, hogy tudnak a színpadon létezni, de részemről ennyi.
Curtisről azt azért tudni lehet, hogy elég gázos dolgai vannak. Majka sem véletlenül szakított vele, többször is. Nemcsak koncertekről késik el, de a Sztárban sztár egyik felvételén sem jelent meg annak idején, amiért ki is zárták a celebvetélkedőből.
Lehet, hogy azóta sikerült összeszednie magát, de mindenképp kockázatot jelent. Persze nem kizárt, hogy pont ezért esett rá a választás, egy két lábon járó időzített bomba megfűszerezi a show-t. Kérdés, mennyire korrekt rábízni olyan felelősséget, ami a zenei mentorkodással jár. Mondjuk önbizalomból nincs nála hiány, de hát a nagy arc önmagában édes kevés.
Aztán itt van Manuel, aki pár éve került a szakmába. Erősen kérdéses, hogy egy fiatal, kezdőnek számító énekes, ha még olyan tehetséges is, képes-e másokat (akár nála idősebbeket is) segíteni a felkészülésben, fejlődésben. Az efféle szerephez nem árt némi élettapasztalat.
Különösen nagy volt a kontraszt a coachok közös nyitó éneklésénél, ahol Manuel részénél erősen befigyelt az autotune.
Csak összehasonlítás végett, az előző Voice zsűrijében Malek Andrea, Somló Tamás, Mező Misi és Caramel ült.
Bár azt reméltem, jobb döntéseket hoz a zsűri, ha csak a hangra figyel, tévedtem. Rögtön az első versenyzőt, a 14 éves Dani Jánost az égbe magasztalták, pedig szerintem kissé hamiskásan énekelt, és nem túl érdekesen. Amúgy én a coachokon is azt láttam, hogy a dal második felénél már nem tudtak mit kezdeni magukkal, mindenféle pótcselekvésbe kezdtek.
Ennek kapcsán megjegyezném, valaki elmagyarázhatná Curtisnek, hogy mit jelent az, ha valaki felrobbantja a színpadot. A „Szállj fel magasra” című dallal még soha senki nem robbantotta fel a színpadot, maga Révész Sándor sem.
A versenyzők között érdekes színfolt a kuvaiti-magyar rapper, aki jó figura, de változatlanul nem gondolom, hogy a rapnek énekversenyben a helye. Nyugodtan szervezhetnek rapversenyeket, biztos lenne közönsége.
Mindig vannak újra próbálkozók, őket ezúttal Kovács Harmat képviselte, Kovács Gyopár húga, akit pár éve az X-Faktorban láthattunk már. Akkor a mentorházig jutott. Sokat fejlődött a még most is csupán 17 éves lány, az első válogatóból ő a favoritom.
Kiemelem még Szabó Bencét, aki a Reptért énekelte más felfogásban. Szép hangú, érzékeny fiú, sok minden rejtőzhet még benne.
Nem sorolom fel egyenként az összes versenyzőt, akit érdekel, úgyis visszanézi őket. Azt azonban még meg kell említenem, hogy értetlenül állok Gálos Vica és Márkus Liza kiejtése előtt. Szó se róla: tök jó lenne egy olyan erős mezőny, ahová ez a két lány nem fér be, de ez egyelőre még nem az.
Tragédia a Netflix velencei forgatásán: a stáb szeme láttára meghalt a sikersorozat rendezőasszisztense
Tragikus esemény árnyékolta be az Emily Párizsban forgatását Velencében: váratlanul elhunyt Diego Borella, a Netflix népszerű sorozatának rendezőasszisztense.
A Daily Mail beszámolója szerint az ötödik évad utolsó jeleneteinek felvétele zajlott a lagúnák városában, amikor Borella a stáb jelenlétében összeesett.
A La Repubblica információi szerint
A rendezőasszisztens mindössze 47 éves volt. A hírek szerint halálát valószínűleg szívroham okozta.
A tragédia után a forgatást ideiglenesen felfüggesztették. Az ötödik évad velencei jeleneteit augusztus 15-én kezdték rögzíteni, és eredetileg hétfőn fejezték volna be a munkát.
Diego Borella 1978-ban született Velencében. Elismerést szerzett rendezőként és íróként, tanulmányait Rómában, Londonban és New Yorkban folytatta. Közösségi oldalain meséket, haikukat és színdarabokat is megosztott.
(via Femina)
Az év legjobban titkolt sci-fije? – Visszatért az Invázió, és te valószínűleg még mindig nem hallottál róla
A televíziós science fiction világában ritkán akad olyan alkotás, amely egyszerre képes intim, emberi drámát és globális katasztrófát bemutatni, mégis az Invázió pontosan erre vállalkozott 2021-ben. Simon Kinberg sorozata, amely az AppleTV+ megbízásából készült, apró mozaikokból építtette fel egy idegen támadás történetét – nem világmegváltó hősökre, hanem hétköznapi emberekre fókuszálva. Ez a nézőpont kezdettől fogva a széria legerősebb sajátossága, és a harmadik évad nyitánya sem tagadja meg gyökereit:
Kinberg neve önmagában is sokatmondó: producerként és íróként egyaránt dolgozott remek és kevésbé sikeres projektekben. A Deadpool 2, a Légió vagy a Sherlock Holmes mellé sajnos olyan címek is feltűnnek a listáján, mint a hírhedt Fantasztikus Négyes (2015), a felejthető 355, vagy a borzalmas X-men: A sötét főnix. Ez a kettősség kíséri végig pályáját, így az Invázió esetében sem lehetett tudni előre, mire számíthatunk. Az viszont két évad alatt már bebizonyosodott, hogy a sorozat képes komoly feszültséget teremteni, miközben nem szuperhősökkel, hanem sebezhető, esendő emberekkel dolgozik.
Az első két szezon nagy erénye a több szálon futó történet volt: egy közel-keleti háborúban rekedt katona, egy japán űrmérnök személyes tragédiája, egy iráni-amerikai család menekülése és egy csapat bajban rekedt diák mind-mind más perspektívából tapasztalta meg az idegenek pusztítását, más-más kontinensen. Ahogy teltek az epizódok, a mozaikdarabok fokozatosan összeálltak, és egyre világosabbá vált, hogy az emberi sorsok közötti látszólag apró döntések globális következményekkel járhatnak.
A harmadik szezon első része azonban rögtön keresztülhúzza a néző várakozásait. Az évadzáró katarzisa után ugyanis nem folytatódik a történet: két évet ugrunk előre az időben. Az anyahajó lezuhant, a fenyegetés papíron megszűnt, és a világ lassan próbál visszatérni a normalitásba. A hősi halottak között emlegetik Trevante Cole őrmestert (Shamier Anderson) és a fiatal Caspar Morrow-t (Billy Barratt). Csakhogy rögtön az epizód elején kiderül, nem minden az, aminek látszik: Trevante megjelenik egy térkapuban, és semmire sem emlékszik az elmúlt két évből. Innen indul újra a történet, a bizonytalanság, a katonai titkolózás és az emberi bizalmatlanság szorításában.
A forgatókönyv egyik legerősebb húzása, hogy nem próbál hosszan magyarázni, hanem szinte azonnal visszaránt a bizonytalanságba. Ismeretlen gravitációs anomáliák, eltűnő emberek, félrevezető hírszerzési jelentések – minden azt sugallja, hogy az idegenek inváziójának még messze nincs vége. Trevante és a közben felnőtté vált Jamila (India Brown) újra központi figurákká lépnek elő. Jamila bűntudattal küszködik Caspar halála miatt, ám kettejük találkozása újra beindítja az események láncolatát. Amikor katonák támadnak rájuk, menekülni kényszerülnek, és világossá válik, hogy ismét nem számíthatnak senkire – legfeljebb egymásra.
Nem látjuk egyszerre a régi kedvenceket, a szálak nem futnak párhuzamosan. Aneesha Malik (Golshifteh Farahani) és Clark Evens (Enver Gjokaj) egyelőre még csak az előzetesekből sejthetők, de bizonyosan visszatérnek majd. Más karakterek sorsa kérdéses: Monty (Paddy Holland) újra felbukkanása sok rajongónak örömet okozna, míg Mitsuki (Shioli Kutsuna) halála talán véglegesnek tűnt a második szezonzáróban, bár az Invázió világában soha semmi sem biztos.
Az új évad első epizódja ugyan nem robban be olyan látványos erővel, mint ahogy a második évad fináléja lezárult, de ez nem is áll szándékában. Inkább felépíti az új status quót, miközben lassan, csepegtetve adja a jeleket: a veszély nem múlt el, sőt, valami sokkal komplexebb játszma van kibontakozóban. A katonai erők bizalmatlansága, a titkolózó hírszerzés, és az, hogy még a saját hősüket sem hajlandóak elfogadni, finoman reflektál a hatalom és az egyén konfliktusára. Ez a politikai árnyalat talán eddig is jelen volt a sorozatban, de most még hangsúlyosabbá válhat.
A lények furcsa, folyamatosan fejlődő fiziológiája egyszerre idegen és félelmetes emberi szemmel nézve. Eközben a tudományos magyarázatok ugyan sokszor sántítanak, mégis képesek megőrizni a hitelesség látszatát. Ez a balansz tartja a sorozatot a tudományos fantasztikum keretein belül, anélkül, hogy saját paródiájába fordulna. Nagy kár, hogy vizuálisan a lények gyengébbek, mint a 2025-ben elvárt színvonal.
Az Invázió harmadik évadának nyitánya tehát nem ad mindenre választ, és nem is akar azonnal sokkolni. Ehelyett egy lassan kibontakozó új krízis alapjait fekteti le. A karakterdrámákra koncentrál, ahogy eddig is, miközben apró jelekkel és rejtélyekkel teremt feszültséget. Ez a tempó talán frusztráló lehet azoknak, akik pörgős akciót keresnek, ám a sorozatot mindig is a lassabb építkezés jellemezte.
Összességében az évadnyitó ígéretesen folytatja a történetet: nem szakít a sorozat eddigi filozófiájával, miszerint a világ sorsa hétköznapi emberek apró döntésein múlik. Nem tökéletes, vannak vontatott részei, és az időugrás elsőre kicsit kizökkentheti a nézőt, de mindez hozzájárul a rejtélyhez. Egy biztos, aki hajlandó türelmesen követni a mozaikdarabokból épülő narratívát, annak ismét jutalom lesz a kitartás. Az Invázió továbbra is az egyik legkülönlegesebb idegenes sorozat az elmúlt években – talán tényleg a legjobb, amiről még nem hallottál.
93 éves korában elhunyt Kalmár Tibor, Jászai Mari-díjas rendező és érdemes művész. A hírt a Rádió Bézs közölte, ahol megható sorokkal emlékeztek rá.
A Facebookon azt írták: a szórakoztatás nagymestere csak 93 éves volt. Hozzátették, hogy cselekvési kedve, szelleme és humora nem volt korhoz köthető.
„Kalmár a Valahol Európában című filmben "csak" epizódszereplő volt. Ott azt kérdezte tőle a gyerekfőszereplő Kuksi, hogy "Még mindig verik őket?" Mire ő azt válaszolta, hogy "tudja a rosseb". Ezen aztán mindenki nevetett. Mi most nem nevetünk. Meghalt Kalmár Tibor, akiről mindenki azt hitte, hogy 120 évig él majd, aki több mint száznyolcvan egész estés tévéműsort rendezett, aki legnagyobbakkal dolgozott. Korai volt. Mulattattam és mulattam volt az egyik könyvének a címe. Reméljük Kalmár Tibor jól szórakozott. A közönsége egészen biztosan” – fogalmaztak a bejegyzésben.
A Szeretlek Magyarország 2018-ban készített interjút a népszerű szerző-rendezővel.
Augusztus 21-én, 96 éves korában elhunyt Gyökössy Zsolt színházi- és televíziórendező. A szomorú hírt az IdőJel Kiadó osztotta meg a Facebookon.
Nevéhez fűződik a legendás Szeszélyes évszakok, de rengeteg más színházi és televíziós produkcióban is maradandót alkotott. Nemrég még Sztárok-Sztorik című könyvét mutatta be, amelyben pályájának emlékeit gyűjtötte össze.
„Még fél éve sincs, hogy a Jókai Szalonban együtt ünnepelhettük kötetének bemutatóját – lám, a Fennvaló még megadta neki azt a nagyszerű ajándékot, hogy ebben a maga nemében páratlan emlékezés-gyűjteményben mintegy tisztelegve nemcsak előttünk, de Előtte is felvonulhattak különleges rendezői, televíziós pályájának jólismert művészei – Antal Imrétől Máthé Erzsiig, Dörner Györgytől Latinovits Zoltánig, Alfonzótól és Bodrogi Gyulától Kabos Lászlóig és tovább. Mindnyájuk munkatársa volt – a velük megélt élményeket, a közös munka sok közös történetét örökre emlékezetes módon osztotta meg közönségével e kiadónk által útjára bocsájtott, feledhetetlen könyvében” – írta a kiadó.
Gyökössy Zsolt 1929. június 8-án született Körösladányban. 1952-ben szerezte meg rendezői diplomáját, és közel tíz éven át több magyar nagyváros színházában dolgozott. Rendezett prózai és zenés darabokat, operetteket, operát és daljátékokat is.
Budapesten a Tarka Színpad, majd a Kamara Varieté művészeti vezetőjeként tevékenykedett több mint egy évtizeden át. Később a Magyar Televízióban folytatta munkáját, ahol a főszerkesztőség vezető rendezője lett.
A Szeszélyes évszakok mellett olyan műsorok fűződnek a nevéhez, mint a Fejezetek a cirkuszlexikonból, a Gálvölgyi-show, a szilveszteri műsorok, a Kató néni kabaréja, a Hogy volt! Hogy volt?, a Sportolók a porondon és az Antal-show.
A magasságát átokként élte meg, ügyvéd akart lenni, s büszke arra, hogy sosem ivott és nem is drogozott – Claudia Schiffer 55 éves
Ne maradj le a legfrissebb, legérdekesebb hírekről! Töltsd le a mobil alkalmazásunkat!
