The Voice: jó énekléssel is ki lehet esni, a zsűriszékbe viszont autotune-nal is beülhetsz
Elsőre furcsának tűnt, hogy az RTL a jól bejáratott X-Faktor helyett másik zenei tehetségkutató formátumot hoz be. Ráadásul a The Voice-t, aminek egy évada már lement itthon a konkurens TV2-n. Nem volt túl sikeres, igaz, a TV2 igazi hungarikumként még a Big Brotherrel is képes volt megbukni.
Az első adást megnézve el kell ismernem, jó döntést hozott a csatorna. Először is, magamon is észrevettem, hogy a X-Faktor kezdett kissé rutinszerűvé válni, az utóbbi időkben kicsit untam is már. Jön az ősz, kezdődik az iskola és jönnek az X válogatók, a végén pedig nyer ByeAlex. Izgalmat legfeljebb az jelentett, ki lesz adott évben a női mentor.
Legszembetűnőbb sajátossága más tehetségkutatókkal szemben, hogy a zsűritagok (itt coach a nevük) az első fordulóban háttal ülnek, a jelentkezőnek csupán a hangját hallják.
Ha úgy gondolják, szeretnék a versenyzőt a csapatukban, megnyomják a gombot. Csupán ekkor – vagy ha nem nyomnak gombot, akkor a produkció után – fordul meg a székük, hogy lássák is, ki áll a színpadon. (Látszik, hogy öregszem, az első gondolatom az volt, én biztos elszédülnék a sok forgástól.)
Ezzel kiiktatják a hasonló műsorok egyik nagy gyengeségét, miszerint rendszeresen továbbjuttatnak olyanokat, akik nem jó énekesek, viszont érdekes, eladható személyiségek.
Itt nem kell végignézni a hiányos önismeretű pancsereket sem. Vélhetően már az előválogatásnál kiszűrik őket. Az első adásban tíz jelentkezőből kettőnél nem fordult meg egyik coach sem, pedig ők is elég jól énekeltek. (Szerény véleményem szerint jobban mint némelyik továbbjutó.)
Bevallom, amikor bejelentették, kikből áll a The Voice zsűrije, felvontam a szemöldökömet. Miklósa Erika személye nem szorul magyarázatra. Elismert operaénekes, aki szívesen kirándul más műfajokba, az ő imidzsébe egy Voice abszolút beleillik.
Trokán Nóra sikeres színésznő, aki ha nem is épített énekesi karriert, azért tud énekelni. Többek között a Nagy Duettben hallhattuk, Caramel oldalán.
A másik két zsűritag személye viszont jócskán vet fel kérdéseket. Előre bocsátom, Curtis és Manuel is olyan műfajokat képvisel, amelyek tőlem nagyon távol állnak, ezért még azt sem tudom megítélni, mennyire tehetségesek abban, amit csinálnak. Az tény, hogy tudnak a színpadon létezni, de részemről ennyi.
Curtisről azt azért tudni lehet, hogy elég gázos dolgai vannak. Majka sem véletlenül szakított vele, többször is. Nemcsak koncertekről késik el, de a Sztárban sztár egyik felvételén sem jelent meg annak idején, amiért ki is zárták a celebvetélkedőből.
Lehet, hogy azóta sikerült összeszednie magát, de mindenképp kockázatot jelent. Persze nem kizárt, hogy pont ezért esett rá a választás, egy két lábon járó időzített bomba megfűszerezi a show-t. Kérdés, mennyire korrekt rábízni olyan felelősséget, ami a zenei mentorkodással jár. Mondjuk önbizalomból nincs nála hiány, de hát a nagy arc önmagában édes kevés.
Aztán itt van Manuel, aki pár éve került a szakmába. Erősen kérdéses, hogy egy fiatal, kezdőnek számító énekes, ha még olyan tehetséges is, képes-e másokat (akár nála idősebbeket is) segíteni a felkészülésben, fejlődésben. Az efféle szerephez nem árt némi élettapasztalat.
Különösen nagy volt a kontraszt a coachok közös nyitó éneklésénél, ahol Manuel részénél erősen befigyelt az autotune.
Csak összehasonlítás végett, az előző Voice zsűrijében Malek Andrea, Somló Tamás, Mező Misi és Caramel ült.
Bár azt reméltem, jobb döntéseket hoz a zsűri, ha csak a hangra figyel, tévedtem. Rögtön az első versenyzőt, a 14 éves Dani Jánost az égbe magasztalták, pedig szerintem kissé hamiskásan énekelt, és nem túl érdekesen. Amúgy én a coachokon is azt láttam, hogy a dal második felénél már nem tudtak mit kezdeni magukkal, mindenféle pótcselekvésbe kezdtek.
Ennek kapcsán megjegyezném, valaki elmagyarázhatná Curtisnek, hogy mit jelent az, ha valaki felrobbantja a színpadot. A „Szállj fel magasra” című dallal még soha senki nem robbantotta fel a színpadot, maga Révész Sándor sem.
A versenyzők között érdekes színfolt a kuvaiti-magyar rapper, aki jó figura, de változatlanul nem gondolom, hogy a rapnek énekversenyben a helye. Nyugodtan szervezhetnek rapversenyeket, biztos lenne közönsége.
Mindig vannak újra próbálkozók, őket ezúttal Kovács Harmat képviselte, Kovács Gyopár húga, akit pár éve az X-Faktorban láthattunk már. Akkor a mentorházig jutott. Sokat fejlődött a még most is csupán 17 éves lány, az első válogatóból ő a favoritom.
Kiemelem még Szabó Bencét, aki a Reptért énekelte más felfogásban. Szép hangú, érzékeny fiú, sok minden rejtőzhet még benne.
Nem sorolom fel egyenként az összes versenyzőt, akit érdekel, úgyis visszanézi őket. Azt azonban még meg kell említenem, hogy értetlenül állok Gálos Vica és Márkus Liza kiejtése előtt. Szó se róla: tök jó lenne egy olyan erős mezőny, ahová ez a két lány nem fér be, de ez egyelőre még nem az.
Életének 88. évében, vasárnap elhunyt Simor András költő, író, műfordító és pedagógus, a magyar–hispán irodalmi kapcsolatok egyik legfontosabb alakja – írta a Szombat Online. Munkássága a hazai kulturális élet és a folyóirat-kiadás több területén is meghatározó volt.
Simor András 1938. július 5-én született Budapesten.
Pályájának későbbi szakaszaiban a szatírikus költészet nagymesterévé vált, amit a Z-füzetek sorozatában és önálló versesköteteiben publikált művei is bizonyítanak.
Irodalomszervező tevékenységének csúcsa az Ezredvég című folyóirat volt, amelynek főszerkesztőjeként szellemi műhelyt és publikációs felületet biztosított mind az idősebb, mind a pályakezdő írógenerációnak. A lapot mindvégig a kritikus, társadalomközpontú szellemiség jellemezte.
Műfordítóként a spanyol klasszikusok, valamint a huszadik századi spanyol és latin-amerikai líra egyik legjelentősebb hazai tolmácsolója volt. Kétirányú kultúraközvetítő tevékenységét nemzetközileg is elismerték, többek között a Kubai Írószövetség érdemrendjével, valamint a Venezuelai Köztársaság rangos érdemrendjével is kitüntették.
Pedagógusként több mint négy évtizeden át tanított spanyol nyelvet: 1962-től 1977-ig a Szinyei Merse Pál Gimnázium és Általános Iskolában, majd 2004-es nyugdíjba vonulásáig a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Tankönyvírói munkássága, köztük a korszakos jelentőségű Spanyol nyelvkönyv, generációk számára számított alapműnek.
Gazdag életművét számos díjjal ismerték el. Megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, a Táncsics-gyűrűt, a Nagy Lajos irodalmi díjat és az MSZOSZ-díjat is.
„Kicsit olyan, mintha a szádba hánynál” – Anya-fia csók csattant el a Sárkányok házában, még a főszereplők szerint is sokkoló a jelenet
„Kicsit olyan érzést kelt, mintha a szádba hánynál” – így jellemezte az Aemond Targaryent alakító Ewan Mitchell azt a jelenetet a Sárkányok háza 3. évadának premierjében, amelyben karaktere szájon csókolja az édesanyját, Alicentet. A főszereplők a People magazin exkluzív interjújában reagáltak, miután a nézők igencsak kiakadtak a sorozat eddigi legmerészebb jelenetén.
A sorozat harmadik évadának vasárnapi amerikai premierjében Aegon király eltűnése utáni káoszban Aemond egy feszült beszélgetés során csókolja meg anyját. Mitchell szerint a jelenet „elég sokkoló” volt, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy karakterét új oldaláról mutassa meg.
Úgy véli, Aemond torz szeretetkifejezése a gyermekkori elhanyagoltságban gyökerezik.
Az Alicentet alakító Olivia Cooke szerint a jelenetnek „ödipuszi aláfestése” van, amiről karaktere, Alicent mit sem sejt. A színésznő szerint a helyzet rendkívül veszélyes, mivel Aemond kiszámíthatatlan.
Ewan Mitchell szerint Aemond anyja iránti rendíthetetlen hűsége az első évad egyik kulcsjelenetére vezethető vissza, amikor a fiú elvesztette a szemét, és egyedül Alicent állt ki mellette. „Azt a pillanatot biztosan soha nem fogja elfelejteni. Örökre hozzá van kötve” – fogalmazott a színész.
A sorozat ezzel a jelenettel rögtön beváltotta a korábbinál is kegyetlenebb évadra vonatkozó ígéreteket. Az események lassú építkezése nem új, hiszen már az első évadot is sokan egy hosszúra nyúlt bevezetőnek tartották. A történetet jegyző George R. R. Martin korábban úgy nyilatkozott, a teljes cselekmény elmeséléséhez legalább négy évadra lenne szükség.
A Sárkányok háza új részei Magyarországon hétfőtől láthatók az HBO-n és a Max streaming-szolgáltatón.
Elhunyt James „Jimmy” Burrows, a 85 éves rendező, aki a Jóbarátok pilot epizódját is a pályára állította. A hírre a sorozat több főszereplője is reagált. A Ross-t játszó David Schwimmer egy apafiguraként emlékezett a rendezőre, aki mellett a stáb biztonságban érezhette magát.
Joey karakterét megformáló Matt LeBlanc az Instagramon köszönt el tőle. „Jimmy, szavakkal nem lehet kifejezni, mekkora hatással voltál ránk és mindenki másra, akit az a szerencse ért, hogy ismerhetett. Igazi ikon vagy, oly sok téren. Hiányozni fogsz. Isten áldjon.” Lisa Kudrow (Phoebe szerepében láthattuk) egy közös fotóval emlékezett egykori kollégájára az Instagramon – írta az Associated Press.
Burrows szerepe a sorozat indulásánál kulcsfontosságú volt. Ő rendezte a pilot epizódot, és a stábtagok szerint neki volt köszönhető az a tempó és kémia, ami a Jóbarátokat a kezdetektől sikeressé tette. A többkamerás sitcom-formátum mesterének számított, ami biztonságot adott a fiatal színészeknek.
A rendező családja a People magazinnak adott közleményében azt írta, Burrows pénteken, szerettei körében, békésen távozott.
Burrows a Cheers társalkotójaként írta be magát a tévétörténelembe, de a nevéhez fűződik a Taxi, a Frasier és a Will & Grace számos epizódja is. Pályafutása során több mint ezer sorozatrészt rendezett, munkáját tizenegy Emmy-díjjal ismerték el. 2016-ban az NBC külön gálaműsorral tisztelgett életműve előtt.
Több mint 1400 világító selyemlámpás költözött Budapestre – ingyenesen látogatható a különleges koreai kiállítás
A fénynek története van, a selyemnek pedig emlékezete. Legalábbis Dél-Korea egyik legismertebb kulturális városában, Csindzsuban, ahol évszázadok óta összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások különleges világa. Ennek az örökségnek egy látványos szelete érkezett most Budapestre: a „Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai” című kiállítás június 19. és szeptember 4. között várja a látogatókat a Koreai Kulturális Központban.
Egy dél-koreai város, amelyet a selyem és a fény tett híressé
Csindzsu Dél-Korea egyik legfontosabb kulturális központja, ahol évszázadok óta szorosan összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások világa. A most Budapestre érkezett kiállítás ezt az örökséget mutatja be látványos, kortárs formában.
Ezek az alkotások egy több mint ezeréves kulturális hagyományt fordítanak le a mai vizuális nyelvre, miközben megőrzik annak eredeti jelentését és hangulatát.
A kiállítótérben több mint 1400 selyemlámpás kapott helyet, amelyek szinte teljesen átalakítják a teret. A színes, világító alkotások között sétálva könnyű úgy érezni, mintha az ember egyszerre járna egy művészeti installációban és egy távoli koreai fesztiválon. A látvány különösen azok számára lehet emlékezetes, akik szeretik az olyan kiállításokat, ahol nemcsak nézni, hanem átélni is lehet a műveket.
Egy több száz éves történet, amely ma is él
A csindzsui lámpások története egészen az 1592-es Imdzsin-háborúig vezethető vissza.
Az évszázadok során a lámpások jelentése fokozatosan átalakult. Ma már a közösséghez tartozás, az emlékezés és a béke szimbólumaiként tekintenek rájuk. Ez a hagyomány ma is élő része Csindzsu mindennapjainak: a város minden évben megrendezi a világhírű Csindzsui Lebegő Lámpások Fesztiválját, amelynek idején több tízezer fény ragyogja be az utcákat és a folyópartot.
Ahol a selyem több mint textil
A kiállítás másik főszereplője a selyem. Csindzsu a világ egyik meghatározó selyemközpontjának számít, ahol több mint száz éve készülnek kiemelkedő minőségű selyemtermékek. A város azonban ma már nem csupán textilipari központként tekint önmagára.
A selymet a design, a képzőművészet és a városi identitás részeként értelmezik újra, így a hagyományos alapanyag kortárs kulturális eszközzé válik. A budapesti tárlat pontosan ezt a szemléletet mutatja meg: hogyan lehet egy történelmi örökséget úgy megőrizni, hogy közben a jelenhez is szóljon.
A világ több pontja után Budapestre érkezett
A kiállítás a KOFICE Traveling Korean Arts nemzetközi program részeként valósul meg, amely a koreai művészetet és kultúrát mutatja be a világ különböző országaiban.
A látogatók nemcsak a fényinstallációkat csodálhatják meg, hanem közelebb kerülhetnek Csindzsu történetéhez, selyemkultúrájához és ikonikus fényfesztiváljához is. A kiállítás egyszerre szól a múltról és a jelenről, a hagyományról és az innovációról, miközben olyan atmoszférát teremt, amelyből nehéz egyetlen fotóval visszaadni az élményt.
A Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai nemcsak azoknak lehet érdekes, akik rajonganak az ázsiai kultúráért, hanem mindenkinek, aki szeretne néhány órára egy másik világba csöppenni. Egy olyan világba, ahol a fény emlékeket őriz, a selyem történeteket mesél, és ahol a több száz éves hagyomány a jelenben talál új formát.
Koreai Kulturális Központ (1023 Budapest, Frankel Leó út 30–34.)
2026. június 19. – szeptember 4.
A belépés ingyenes, a Koreai Kulturális Központ nyitvatartási idejében.
Itthon sokan bírálták, most a világ egyik legrangosabb díjáért versenyez a magyar Hunyadi-sorozat
Ne maradj le a legfrissebb, legérdekesebb hírekről! Töltsd le a mobil alkalmazásunkat!
