The Carbonfools: Kifejezetten másfajta karaktert szerettünk volna énekesnek
Sok rajongó volt vigasztalhatatlan, miután a The Carbonfools zenekar nagyjából másfél éve határozatlan idejű pihenőre vonult. Nem sokkal később kiderült az is: frontemberük, Fehér Balázs nem szeretne többé együtt dolgozni a csapattal. A többi tag viszont úgy döntött, más énekessel folytatják.
A keresés viszonylag hosszú ideig tartott, de végül megtalálták a mindannyiuk szerint tökéletes jelöltet, a kolozsvári Fóris-Ferenczi Gábor személyében. Vele, illetve a zenekarvezető Bicskei Titusszal és Hámori Benedek (Benő) dobossal beszélgettünk.
– Amikor a zenekar 2015-ben felfüggesztette a működését, volt ehhez közvetlen köze Balázs döntésének, vagy csak később mondta el nektek?
Titusz: Már a leállás előtt is célozgatott rá, hogy elege van ebből a dologból, de véglegesen csak az utolsó koncert után jelentette be, hogy nem akarja tovább csinálni. Persze nála sosem lehet tudni, mivel úgy fogalmazott, hogy „egyelőre” nem fér bele neki, de reálisan nézve nem alapozhattunk arra, hogy majd meggondolja magát.
– Rögtön egyértelmű volt, hogy más énekessel folytatjátok?
Titusz: Tulajdonképpen igen, de az is hozzátartozik, hogy nekem nagyon jót tett ez a nagyjából másfél év pihenő. Előtte én is
Ugyan az aktív Belga-koncertezést abba kellett hagynom, de a Carbon önmagában is nagyon sok volt. Szinte egyáltalán nem maradt időm a családomra.
A kérdésre visszatérve: pár hónapig még számoltunk a lehetőséggel, hogy hátha mégis Balázzsal folytathatjuk, de amikor nem érkezett erre utaló jel, letettünk róla. Elkezdtünk keresgélni, csomóan jelentkeztek e-mailben, volt pár majdnem jó köztük, de ezeknek a többsége egyáltalán nem nyerte el a tetszésünket. Aztán jött egy következő kör élő meghallgatásokkal, ide már jobbakat hívtunk be, de valahogy senkinél nem éreztük, hogy ő lenne az igazi. Úgyhogy parkolópályára került a dolog, egészen addig, amíg Benő rá nem talált Gáborra.
Benő: A Hiperkarmával volt egy erdélyi turnénk ősszel, aminek a kolozsvári állomásán
Miután végeztek, megkérdeztem tőle, ismeri-e a The Carbonfoolst. Azt felelte, nem nagyon hallgat magyarokat, de azért felajánlottam neki, hogy eljöhetne Pestre egy meghallgatásra.
– Ezután egyértelmű volt, hogy ő lesz a befutó?
Benő: Nekem abszolút, nagyon erőltettem is a többieknek, hogy márpedig ő kell nekünk. A meghallgatásra elsőnek ért oda, pedig Kolozsvárról jött – ezzel már rögtön bebizonyította, hogy pontos, és érdekli a dolog. Nagyon magabiztos volt végig, meggyőzően énekelt, így utána a többiekben sem maradt kétség. Azért meghallgattunk még néhány jelöltet, akik szintén nem voltak rosszak, de magunkban rögtön eldöntöttük, hogy Gábor lesz a befutó.
– Az mennyire volt szempont, hogy a potenciális jelöltek énekhangja hasonlítson Balázséra?
Titusz: Kifejezetten másfajta karaktert szerettünk volna. Csak az volt a kikötés, hogy az illető el tudja énekelni a régi számainkat úgy, hogy jól is állnak neki, mivel koncerteken azokból is játszani akarunk. Persze ezek sem lesznek ugyanolyanok, szükségszerűen át kellett alakítani őket, de a vázuk nem változott.
– Ilyen helyzetekben elkerülhetetlen az összehasonlítgatás, nyilván mindenki ezt fogja tenni. Hogy álltok ehhez?
Titusz: Én már hosszú évek óta nem olvasok kommenteket, de
Amivel nekünk nem volt bajunk, mivel a Carbon mindig is a pop és az indie határán egyensúlyozva próbálta megtalálni a saját egyedi karakterét. Ezután is így szeretnénk, de persze jó eséllyel változni fog valamennyire a közönség összetétele.
– Hogy állnak most a próbák, hány számot vettetek át eddig?
Titusz: Huszonhárom van a régiek közül és tizenvalahány új is született már. Ezeket már együtt írtuk Gáborral.
Gábor: Nagyon fontosnak tartottam – tulajdonképpen feltételem is volt –, hogy ne csak elénekeljem a mások által megírt dalokat, de aktívan is részt vegyek az alkotásban. Szerencsére elég nagy szabadságot kaptam, és úgy érzem, egyből meg is találtuk Titusszal a közös hangot.
Az első közzétett dal Gábor énekével:
– A másik zenekarod is aktív marad?
Gábor: Whisperblast volt a neve, de most felfüggesztettük a működését. Persze nem csak amiatt, mert bekerültem a The Carbonfoolsba. Ezt megelőzően sem mentek már olyan simán a dolgok, volt többéves kihagyásunk korábban is. Bár egy ideig felmerült, hogy folytatjuk, mert a gitáros is itt élt Budapesten, szóval lett volna rá esély, hogy együtt csináljunk valamit. Aztán ő visszaköltözött Erdélybe, én meg átgondoltam, hogy ugyanaz az énekhang két zenekarban nem annyira szerencsés – főleg, hogy a Carbonban most mutatkozom be –, így elengedtük a dolgot.
– A koncerteken milyen arányban fogtok régi és új dalokat játszani?
Titusz: Első alkalommal négy vagy öt új lesz és nagyjából tizenkét régi, aztán idővel egyre jobban szeretnénk eltolni az arányt az újak felé. Persze a legnagyobb közönségkedvenceket továbbra is repertoáron fogjuk tartani.
– Az A38-as visszatérő buli rekordidő alatt teltházas lett. Vajon azért, mert kíváncsiak az emberek az új énekesre, vagy csak hiányzott nekik a zenekar?
Titusz: Szerintem a kettő együtt. Mindig is elég közeli kapcsolatban voltunk a közönségünkkel, kialakult egy stabil és kitartó kemény mag.
Ezek az emberek biztosan ott lesznek.
Benő: Sokan írták, hogy tökmindegy, ki az énekes, mert ők a dalokat akarják élőben hallani. Nekik valószínűleg nem lesz problémájuk Gáborral. Persze benne van a pakliban, hogy másoknak nem annyira jön majd be, de ez egy ilyen helyzetben törvényszerű.
– Mekkora terhet rak rátok a felfokozott érdeklődés?
Titusz: Kicsit stresszes, főleg nekem, hiszen ugye egy kimondottan nyugis időszak előzte meg, de hát ez a dolgunk, csinálni kell. És megvan benne az örömteli izgalom is, ami összességében sokkal jelentősebb részt képvisel.
– Mi lesz az új dalok megjelenésének a menetrendje?
Titusz: Tudjuk, hogy manapság a nagylemez, mint forma, egyre inkább háttérbe szorul, de mi azért szeretnénk kihozni egyet. Ezt szeptember környékére tervezzük, de még ezelőtt közzéteszünk egy 2 vagy 3 számos EP-t, hogy az emberek addig is ízelítőt kaphassanak. Valószínűleg klip is készül majd hozzájuk.
– Magyar nyelvű szövegekben továbbra sem gondolkodtok?
Titusz: Összesen egy magyar nyelvű dalunk volt eddig, az is viccből született. Amikor elterjedt, hogy a rádiók inkább ezeket preferálják az angollal szemben, a Hideaway című számunkat átírtam magyarra, de direkt hülyén, gyakorlatilag tükörfordításban: Rejtekem lett a címe, és maga a szöveg is hasonló fordulatokból állt. Egyelőre nem merült fel, hogy komolyan is kéne magyarul alkotnunk,
De persze ki tudja, mit hoz a jövő.
Gábor: Én nagyon meglepőnek tartottam, amikor megismertem a The Carbonfoolst, hogy angol szövegekkel, ilyen zenével be tudtak futni Magyarországon. Erdélyből nézve ez szinte lehetetlennek tűnt, de hát itt az élő bizonyíték rá, hogy mégsem az. Szóval ha már ilyen nyerőnek bizonyult ez a recept, én se változtatnék rajta.
– Hogy fog kinézni a nyaratok, illetve a tavasz hátralévő része a visszatérő koncert után?
Titusz: Lesz még néhány klubbulink nyárig, aztán pedig kezdődnek a fesztiválok. Egyelőre még alakul, hol kapunk lehetőséget, de szerintem viszonylag sok helyre eljutunk. Budapesten az A38 után a Kobuci Kertben leszünk legközelebb június 1-jén, erre is gyors ütemben fogynak már a jegyek. Közben pedig folyamatosan írjuk az új dalokat, úgyhogy elég szépen kitölti az időnket a zenekar.
