MÚLT

Textil, hologram, luxusszálló: a Párisi Udvar története

Az épület megtekintésére szerencsére nem csak mint szállóvendég van lehetőség: az Imagine sétáin betekinthetünk a Párisi Udvar luxus üvegablakai mögé, hogy megismerjük annak évszázados történetét. De merüljünk most el benne egy kicsit olvasva is!

Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2023. szeptember 15.

A Ferenciek tere és környéke többezer éves múltjából helyenként csak nyomokat fedezhetünk fel, de szép számmal találunk olyan épületeket is, amik többszáz éve velünk vannak. Ezek között igazi átváltozóművész a Párisi Udvar, amelynek telkén a város első trendi áruháza állt, majd helyére a Belvárosi Takarékpénztár impozáns székháza került. Napjainkban ez Budapest egyik legmenőbb szállodája, az épület története pedig egyenesen lebilincselő! Az épület megtekintésére szerencsére nem csak mint szállóvendég van lehetőség: az Imagine sétáin betekinthetünk a Párisi Udvar luxus üvegablakai mögé, hogy megismerjük annak évszázados történetét. De merüljünk most el benne egy kicsit olvasva is!

Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei

A Párisi-ház üzleteiből rendelt a fél Monarchia

A mai Párisi Udvar telkén álló első épületet a híres építész, Pollack Mihály tervezte 1817-ben. Megrendelője a 19. század egyik legműveltebb magyar főnemese volt, báró Brudern József az 1800-as évek legmodernebb üzletházát álmodta ide. Ez volt az első épület a fővárosban, amit kifejezetten áruháznak építettek, de ma már biztosan a pláza szót használnánk rá. Korábban a bevásárlás a sötét, sáros és zsúfolt utcákon igazság szerint inkább kellemetlenség volt mint szórakozás, viszont az újfajta fedett üzletsorok Európa szerte nagyon népszerűek lettek. Az épület tervezésekor a mintát Pollack állítólag a francia fővárosból vette, kifejezetten hasonlított a párizsi Passage des Panoramas-ra, amely számos európai bevásárlóutcának szolgált mintául, emiatt a pestiek csak „Párisi-ház” néven emlegették. Hamar Pest egyik kiemelt látványosságává és ékkövévé vált: ez volt az egyetlen épület, amelyet I. Ferenc osztrák császár és magyar király 1820-as látogatása alkalmából kivilágítottak.

Fotó: Fortepan / Magyar Földrajzi Múzeum / Kerekes J. Zoltán

A megrendelő után Brudern-háznak is nevezett épület tulajdonképpen egy kétemeletes, klasszicista stílusban épült bérház volt, amelynek aljában üvegtetővel fedett passzázs vezetett, két oldalán összesen 32 üzlethelyiséggel. Ezekben elsőként ötvösök rendezkedtek be, később cipészmesterek, emiatt egy időben Suszter-bazárnak is nevezték az épületet.

Természetesen neves cégek is örömmel béreltek benne üzlethelyiséget. Ilyen volt például a Dietrich és Gottschlig, akik 1865-ben nyitották meg első gyarmatáru-boltjukat a Párisi-házban, ahol a kezdetekben főleg rumot és teát árultak. Később ebből a kis üzletből nőtték ki magukat a főváros egyik legnagyobb rum-, likőr- és gyarmatáru-kereskedésévé.

Fotó: Wikipedia

Egy másik neves üzlet a Kunz és Mössmer cégé volt, akik az új palotában textilkereskedést nyitottak: vászont és pamutárut forgalmaztak: ágyneműket és asztali textileket, valamint esküvői kelengyét. Az épület földszintjén 1843-ban Emich Gusztáv nyitott könyvesboltot. Ő volt az alapítója az 1849-től működő Pesti Naplónak, amely a kor legnívósabb újságjának számított akkoriban. A könyvkereskedés mellett könyvkiadással is foglalkozott, üzletében gyakran fordult meg Petőfi, Jókai, Vörösmarty Mihály.

Méhecskék és kaptár: a Belvárosi Takarékpénztár székháza

Az egykori áruház elbontása után az akkori telektulajdonos, a Belvárosi Takarékpénztár először pályázatot, majd azon nyertest hirdetett, majd inkább felkértek valaki mást, hogy az új székházukat megtervezze. A valaki más Schmahl Henrik volt, Ybl Miklós tanítványa, akinek akkor már az Uránia filmszínház épülete fémjelezte nevét. A belsőépítész pedig Spiegel Frigyes lett, a magyar szecessziós építészet jelentős alakja, aki nem csak itthon alkotott nagyot: nevéhez köthető az egykori szentpétervári cári varieté és a tel-avivi opera is.

Fotó: Fortepan / Schoch Frigyes

A trapéz alakú saroktelken a főhomlokzatot a Ferenciek terén alakították ki, itt volt a bankfiók főbejárata, amelyen át egyenesen a bank pénztárteremébe lehetett bejutni, onnan pedig tovább a magánszéfek termébe.

Schmahl Henrik a földszintet úgy tervezte meg, hogy az továbbra is ellássa a korábban itt álló üzletház funkcióit, így az épület ezen részén „Párisi udvar” néven ugyanolyan passzázs épült, mint elődjében. A fedett üzletsor legnagyobb különlegessége a Luxfer-prizmákból álló üvegtető volt, ezeket száz darab beépített villanykörte világította meg, mégis azt a látszatot keltették, mintha természetes fény szűrődne be rajtuk keresztül.

Az első két emeleten a pénzintézet irodái rendezkedhettek be, a felsőbb szinteken pedig bérlakások kaptak helyet. A Petőfi Sándor utcai oldalon a tetőszinten például Uher Ödön fényképész műterme volt, amelyet a földszinti irodával külön lift kötött össze.

Fotó: Fortepan / Schoch Frigyes

Az építkezésben számos magyar és külföldi vállalkozás vett részt: a Luxfer-prizmákat a Haas és Somogyi cég készítette, a majolika díszek egy része a Zsolnay-gyárban készült, a színes üvegablakok Róth Miksa műhelyéből kerültek ki – azaz a kor legnevesebb hazai iparosai szállították az alapanyagokat. Külföldről a híres Villeroy & Boch cégtől érkeztek a pénztárcsarnok fajanszmunkáihoz, illetve a passzázs padlóburkolatához az alapanyagok.

Jégbüfé és hologram bolt – élet a Párisiban ‘45 után

A két világháború során nem sérült meg komolyabban az épület, de odabent a Takarékszövetkezet helyét más intézmények vették át. 1949-ben a banki ingatlanvagyon részeként államosították, majd többször átépítették, felújították. A helyreállítási munkálatok során olykor hiányzott a szakértelem és a gondosság, így az évtizedek során a palota sokat vesztett régi fényéből, eltűnt az egykori pénztárterem eredeti pompája és a Spiegel Frigyes tervei nyomán készült szecessziós enteriőr is. 1960-ban az IBUSZ vette birtokba az épületet és innentől kezdve hosszú ideig csak IBUSZ-palota néven emlegették.

Fotó: Fortepan / Bauer Sándor

A földszinten továbbra is üzletek működtek, köztük a nagy népszerűségnek örvendő, ma is kultikus Jégbüfé, amely 1952-ben nyitott meg és egészen 2015-ig működött az épületben. Nevét onnan kapta, hogy mindenféle fagylaltot, jégkrémet, parfét és hideg termékeket is értékesítettek benne, de tulajdonképpen egy nagy tömegeket kiszolgáló cukrászda volt, ahol állva lehetett a megvásárolt cukrászkészítményeket elfogyasztani.

Sokan emlékszünk még a Hologram Galériára is, amelyet jellegzetes neonfényű felirat hirdetett. A lenyűgöző, háromdimenziós hatást keltő képek lelőhelyén a kiállított tárgyak között előfordult mindenféle figura: autók, akcióhősök, tátott szájú cápa és egy ronda pók is. Végül ez a bolt is kiköltözött, és az üvegtetős passzás a következő felújításig üresen állt.

Újra pompában

2015 óta négy és fél éven át közel 3000 ember dolgozott azon, hogy az épület átessen egy megérdemelt felújításon. 2018 nyarára készült el a homlokzat: minden részletében aprólékos és minőségi munka nyomán megújult a több százezer kerámialap és dísz az épület külső, 3000 négyzetméteres homlokzatán. Csaknem tízezer elemet építettek be az épületben a tönkrement darabok helyére, és csak a kerámiarestaurátori munkák körülbelül 76 ezer órát vettek igénybe.

Amit lehetett, azt megpróbálták a helyszínen javítani, de voltak olyan tárgyak is, - például az ólomüvegek – amelyeket külső műhelybe kellett szállítani. Helyreállították a kettős lépcsőház száz darab színes üvegablakát, sőt az eredeti liftaknát is, bár utóbbi már csak díszítő funkciót lát el, a lift már nem működik benne.

A felújítás után a Párisi Udvar Hotel Budapest költözött az épületbe 110 szobával és 18 lakosztállyal, valamint két körpanorámás luxuslakosztállyal, amelyekhez tetőkert is tartozik. A szállodát a Mellow Mood Hotels üzemelteti, szobái között nincs két egyforma.

Ismerd meg közelebbről a város titkait!

Ha imádod az ilyen történeteket, akkor az idén 15. éves Imagine sétáit neked találták ki!

Különleges helyszínek, autentikus városélmény, kikapcsolódás és tanulás vár rád az izgalmas programokon. Budapest mellett több vidéki városban is csatlakozhatsz a számos tematika közül valamelyikhez, sőt, privát programként vagy csapatépítőként is kérdheted! Az Imagine városi sétáiról bővebben itt olvashatsz.

Népszerű

Ajánljuk

KÉK HÍREK

Komoly viharkárok: lecsapott a Deborah-ciklon Nyugat-Magyarországra, pusztítást hagyott maga után

Letarolta a ciklon a Nyugatot: ezrek maradtak áram nélkül, leálltak a balatoni vonatok, sok helyen nincs fűtés, és rengeteg helyen hívták a tűzoltókat segítségért.

KÖZÖSSÉG

„Tisztelt rendőrség!” – Kiskapu alatt csúsztatta be segélykérő levelét a magányos néni

Lökösházán egy 86 éves asszony a rendőrséghez juttatta el segítségkérő levelét a határrendészet egykori épületének bejáratánál. A küldeményt megtaláló elmondta, hogy a levél mellett egy könyv is volt, és az egészet be is csomagolta a néni.

KULT

Beton.Hofi is fellép Puzsérék Hősök terei koncertjén két nappal a választás előtt

A Beton.Hofi is felkerült a Polgári Ellenállás Hősök terén tartandó Rendszerbontó Nagykoncertjének programjára. A szervezők demonstrációnak szánják az eseményt, egy-egy rendszerkritikus dallal és közösségi gyűjtéssel.

Címlapról ajánljuk

MÚLT

„Az anyja lehetnék” – Edith Piaf 20 évvel fiatalabb szerelmét mindenki aranyásónak tartotta, amíg ki nem nyitották a végrendeletet

A francia sanzon királynőjének utolsó férje, Théo Sarapo pénz helyett hatalmas tartozást örökölt. Megtehette volna, hogy lemond mindenről, és éli világát tovább. Ő más utat választott.

Fehér Adél, Fotó: Keystone-France/Gamma-Keystone via Getty Images - szmo.hu
2026. március 17.

Párizs, 1962 ősze. A vakufények és a tolakodó újságírók gyűrűjében egy törékeny nő kapaszkodik egy nála majdnem húsz évvel fiatalabb, feltűnően jóképű férfi karjába. A legendás Edith Piaf, a sanzon királynője ekkor már súlyos beteg. Az orvosok többször megműtötték,

a teste lassan felmondta a szolgálatot, a hangja, amely egykor milliókat babonázott meg, már csak foszlányokban emlékeztet régi önmagára.

Ebben a kétségbeejtő állapotban mutatja be a világnak új férjét, a görög származású párizsi fodrászfiút, Théo Sarapót, polgári nevén Théophanis Lamboukast. A közvélemény és a sajtó azonnal ítéletet mond. A lapok hasábjain és a kávéházak teraszain mindenki biztosra veszi, hogy a fiatalember kizárólag a világsztár hatalmas vagyonára és a busás örökségre pályázik. A kegyetlen pletykák futótűzként terjednek, miközben a valóság, amely a zárt ajtók mögött és a későbbi végrendelet soraiban lapul, egy egészen más, sokkal megrendítőbb történetet rejt.

A provokációnak tűnő kapcsolat 1962 januárjában kezdődik, amikor a zenei karrierről álmodó Sarapo megismerkedik az énekesnővel.

A viszony gyorsan komolyra fordul, és a pár 1962. október 9-én, napra pontosan egy évvel és egy nappal Piaf halála előtt, hivatalosan is összeköti az életét.

A házasulók a párizsi tizenhatodik kerületben tartják a polgári szertartást, majd a görög ortodox Szent István-székesegyházban tesznek fogadalmat Isten színe előtt. A frigy nem hoz békét, sőt, valóságos sajtócunamit indít el. A korabeli újságírók „a görög gigoló” névvel illetik a férfit, és a gúnyolódás még Piaf közvetlen környezetét is megmérgezi. A házasság előtti hezitálás egyik legmélyebb pillanatában maga az énekesnő is szinte visszakozik.

„Mindent törölj, nevetséges leszek, az anyja is lehetnék!”

– mondta Edith Piaf Danielle Bonel titkárnőnek és bizalmasnak a házasságkötés előtti feszült pillanatokban.

Csakhogy a reflektorok vakító fénye és a gúnyolódó címlapok mögött egy egészen más dinamika működik a mindennapokban. A színpadon még egy utolsó, hatalmas fellángolást élnek át együtt. Duóként állnak a közönség elé, és 1962-ben közösen veszik fel Michel Emer szerzeményét, az À quoi ça sert l'amour? című dalt. Szeptember 27-én a párizsi Olympia színpadán is együtt énekelnek, majd 1963-ban a Bobino színházban adnak közös estet. A zenei kémia működik, de a színpadi fények kialvása után Sarapóra egy sokkal nehezebb szerep vár. Piaf állapota drasztikusan romlik. Házaspárként Dél-Franciaországba, először Cap-Ferrat, majd Plascassier térségébe költöznek, ahol bérelt villákban próbálják átvészelni a legnehezebb hónapokat. Sarapo ekkor már nem csupán férj és duettpartner, hanem teljes munkaidős ápoló.

Ő viszi a karjában a feleségét, amikor az már képtelen lábra állni, ő eteti kanállal, ő viszi ki a friss levegőre, és egyetlen percre sem hagyja magára,

miközben azok a barátok és haszonlesők, akik évtizedekig a tehetségéből éltek, sorra elmaradnak mellőlük.

A végjáték 1963 októberében érkezik el. Edith Piaf október 10-én, a Grasse közelében fekvő Plascassier-ben örökre lehunyja a szemét. A halál pillanata után Sarapo és a legszűkebb baráti kör egy utolsó, kétségbeesett és törvénytelen lépésre szánja el magát. Mivel Piaf mindig is azt hajtogatta, hogy Párizsban szeretne meghalni és onnan akar végső útjára indulni,

a férj és a kísérők aznap este egy mentőautóval, a legnagyobb titokban a francia fővárosba viszik a holttestet.

A hivatalos bejelentést csak másnap, október 11-én teszik meg Párizsban. Az egész országot mélyen megrendíti a hír. A lemezboltok polcairól a hétvége folyamán a vásárlók az összes Piaf-lemezt elkapkodják.

„Edith Piaf reggel hétkor halt meg Párizsban, és néhány órával később barátja, Jean Cocteau… egy órakor maga is meghalt” – írta Janet Flanner újságíró a gyász napjainak krónikásaként.

A temetés a Père-Lachaise temetőben tízezreket vonz, a tömeg szinte áttöri a kordonokat. Amikor azonban a nemzeti gyász első hullámai elülnek, a család szembesül a hagyatékkal. A pletykák és a rosszindulatú várakozások szerint a fiatal özvegy most teszi rá a kezét a mesés vagyonra. A végrendelet felolvasásakor azonban mindenki elnémul.

A mítoszokkal ellentétben Edith Piaf nem hagy maga után milliókat. Sőt, egyetlen fillért sem hagy hátra.

Helyette egy gigantikus, felfoghatatlan méretű adóssághegy szakad a férj nyakába. A francia jogszabályok értelmében a házastársi öröklés során a tartozások is automatikusan az életben maradt félre szállnak. Piaf az élete során ugyan rengeteg pénzt keresett, de a bőkezűsége, a hatalmas háztartás fenntartása, a barátok folyamatos pénzelése, valamint az utolsó évek brutális orvosi és klinikai költségei teljesen felemésztették a bevételeit. A közkeletű adatok hétmillió francia franknyi azonnali tartozást említenek.

„A világ azt hitte, mérhetetlenül meggazdagodtam. Szeretném ezt egyszer s mindenkorra tisztázni. Edith halálakor nagyon kevés pénze maradt.

Nyilván sokat keresett, de mindent felemésztettek a háztartás fenntartásának költségei, a klinikák, a betegség, az orvosok – én pedig egy évvel később mintegy negyvenmillió frank adófizetési kötelezettséggel találtam szembe magam.

A lemezek után semmit sem kapok, mert a jogdíjakat bérként kezelik; márpedig örökösnek bért nem fizetnek. Így tehát kizárólag a szerzői jogok maradnak” – nyilatkozta Théo Sarapo énekes, Piaf özvegye.

Bár Sarapo megörökli a jogokat és dönthet az életmű felhasználásáról, ez azonnali készpénzt nem jelent az adóhatóság és a hitelezők felé. Ahelyett, hogy lemondott volna az örökségről és új életet kezdett volna, vállalta a teljes adósságállományt, és visszatért a színpadra. Éveken keresztül megállás nélkül koncertezett, turnézott és új dalokat vett fel, hogy minden megkeresett frankot a hitelezőknek és az adóhivatalnak utaljon át.

„Théo úgy döntött, hogy maradéktalanul visszafizeti ezeket az adósságokat. És ez sikerült neki”

– mondta Catherine Glavas Lamboukas, Piaf egyik örököse.

A sors azonban nem ad hosszú és békés életet a tartozásaitól végre megszabaduló férfinak. 1970. augusztus 28-án Sarapo a Limoges melletti Panazolnál, a D941-es úton haladt a Citroën autójával, amikor egy ittas sofőr letérítette az útról. A jármű egy fának csapódott. A mentők még élve emelték ki a roncsok közül, de a harmincnégy éves férfi három órával később a limoges-i kórházban belehalt a sérüléseibe. A család a legfőbb kívánságának megfelelően intézte a temetést.

A párizsi Père-Lachaise temetőben, Edith Piaf családi sírjában helyezték örök nyugalomra. Neve ott áll a fekete márványon, pontosan a felesége lábainál.

A férjtől aztán a családja örökölte Edith Piaf szerzői jogait. A testvérei ma Amerikában élnek és tovább ápolják az énekesnő emlékét.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÉK HÍREK

Győrben fogta el az FBI és a magyar rendőrség az USA-ban gyermekpornográfia miatt körözött férfit

A magyar nyomozók és az FBI-ügynökök közösen kapták el Győrben azt a 48 éves férfit, akit az Egyesült Államokban keresett a rendőrség.

KULT

Szergya Radnóti-versekkel folytatja: jön a „Két karodban” és egy különleges jótékonysági koncert

A lírai hangulatú versmegzenésítést a költészet napja alkalmából élőben is előadják majd, a koncert teljes bevételét a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége kapja.

KÉK HÍREK

„A legjobb kezekben vagyok” – mondta a fogorvosnál, de sosem ébredt fel az altatásból egy debreceni apa

Foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetéssel vádolnak egy debreceni orvost, miután betege elhunyt egy rutinbeavatkozás során. A csütörtöki bírósági tárgyaláson a feleség azt mondta, hogy a magánklinikán bocsánatot sem kértek tőle.

MÚLT

Először azt hitték, itt a világvége: a Niagara-vízesés vize többször is elapadt az évek során

Egyik alkalommal éppen 1848 tavaszán, amikor Európa szerte forradalmak robbantak ki.

Sz. E. Fotó: Fortepan - szmo.hu
2026. március 22.

Képzeld el, amint több száz ember égő fáklyákkal a kezében sétál a Niagara-vízesés peremén. Pontosabban a vízesés hűlt helyén, miközben lent a meder közelében, ahol percekkel korábban még tajtékzott a víz, lovas katonák ügetnek.

Ez nem egy filmjelenet, hanem maga a valóság.

Többször is megtörtént, hogy a világ egyik leghíresebb természeti csodája egyszerűen megszűnt létezni.

A Niagara valójában nem egy, hanem három vízesés összefoglaló neve. A legnagyobb, a Patkó-vízesés javarészt Kanadához tartozik, tőle a Kecske-sziget választja el az amerikai oldalon lévő két kisebb zuhatagot, a Menyasszonyfátyol-vízesést és az Amerikai-zuhatagot.

1848 tavaszán, egyébként akkor, amikor Európában pont fegyveres felkelések és forradalmak zajlottak, egy kivételesen hideg tél után a márciusi meleg és az erős keleti szél hatalmas jégtömeget tolt az Erie-tóból a Niagara folyó torkolatába.

A jég hatalmas gátat képzett, ami harminc-negyven órára teljesen elzárta a víz útját. A vízhiányt először a folyóparti malmok tulajdonosai vették észre, amikor a malomkerekek megálltak.

A hírre ezrek özönlöttek a helyszínre, és óvatosan bemerészkedtek a száraz mederbe. Az emberek olyan fegyvereket találtak a sárban, amiket feltehetően az amerikai csapatok hagytak ott egy 1814-es csata után. Március 29-én éjjel több százan fáklyákkal sétáltak a vízesések peremén, miközben az amerikai lovasság a mederben ügetett. A folyó másnap indult meg újra, amikor a szélirány megváltozott, és a jégdugó feloszlott.

1903. március 22-én az amerikai oldalon ismét elapadt a víz.

A látványosságnak pedig Kanadából és az Egyesült Államokból is a csodájára jártak. A szakértők szerint azonban az 1848-as volt az egyetlen teljes, természetes leállás, a későbbi esetek inkább rendkívül alacsony vízhozamot jelentettek.

1969-ben azonban már szándékosan szüntették meg a vízesést.

Egy 1965-ös helyi újságcikk ugyanis a zuhatag végét jósolta, mivel a korábbi, 1931-es és 1954-es sziklaomlások törmeléke már megfelezte a vízesés magasságát. A közösségi nyomásra egy amerikai-kanadai bizottság jött létre, hogy felmérjék a helyzetet.

1969. június 12-én egy 180 méter hosszú, 28 ezer tonna kőből és földből épített gáttal elzárták a vizet az amerikai oldalon. Mérnökök precízen felmérték a sziklafalat, 48 kőzetfuratot vettek, és érzékelőket telepítettek a kőzettömbök mozgásának figyelésére.

A munkálatok közel fél évig tartottak, majd november 25-én a gát elbontásával a víz újra a régi medrében zubogott. A vizsgálatok után úgy döntöttek, a leomlott törmeléket nem távolítják el.

A Niagara minimális vízhozamát egy 1950-es amerikai-kanadai egyezmény szabályozza, és egy 1954-ben épült gát segít a víz elosztásában a vízesések és az erőművek között.

Hogy az 1848-as esemény ne ismétlődhessen meg, 1964 óta minden télen úszó jégtörő gátat telepítenek a folyóra, ami megakadályozza a jégdugók kialakulását. A vízesés „kiszárításának” ötlete időnként felmerül egy-egy nagyobb felújítás, például hídcsere miatt, de ez ma már hatalmas turisztikai és környezetvédelmi kérdéseket vetne fel.

Via National Geographic, Pangea blog

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÉK HÍREK

Disznóölő pisztollyal lőtte fejbe alvó, kétéves kisfiát, majd másik fiára kente volna a gyilkosságot

A bíróság nem hitt a vádlottnak és tényleges életfogytiglanra ítélte. Az ügyész szerint férfi bosszúból ölte meg a gyereket, mert az anya elhagyta.

KÉK HÍREK

Meggyilkolta a feleségét, majd levágta az ujját, hogy belépjen a netbankjába

A férfi 800 ezer forintot zsákmányolt, majd hónapokig bujkált a rendőrök elől. Végül a szlovák kommandósok fogták el Pozsonyban.

KÉK HÍREK

Meglepetés várt hátul a NAV-ra: Kisbusznyi dohányt próbált átcsempészni a határon egy szerb férfi

Az adózatlan dohánnyal 37 millió forint kárt okozott az államnak. A bűncselekményt beismerő elkövetőt a bíróság jogerősen felfüggesztett börtönre ítélte.

MÚLT

„Míg én az egyik asztalnál a Nemzeti dalt írtam, feleségem a másik asztalnál nemzeti fejkötőt varrt” - Így indultak Petőfiék a Pilvaxból

1848. március 15. egy esős nap volt, a pesti utcák macskakövein megállt a víz, de a Pilvax kávéház benti melegében már forrott a levegő, és a gőzölgő feketekávé fölött a fiatal irodalmárok lelkesen szőtték terveiket.

Fényes Andrea, fotó: Wikipedia - szmo.hu
2026. március 14.

Egy maroknyi huszonéves fiatalember ül a híres közvélemény-asztal körül, papírokat szorongatnak, miközben a kinti szürkeséget lassan felváltja a történelem egyik legfényesebb napja. Jókai Mór feláll, és felolvassa a tizenkét pontot, majd Petőfi Sándor hangja zengi be a termet a Nemzeti dallal.

A lelkesedés azonnal az utcára sodorja a társaságot, egyenesen a Landerer és Heckenast nyomda felé veszik az irányt. Amikor a tömeg délelőtt tizenegy óra harminc perc körül megérkezik a nyomdához, cenzúra nélkül kinyomtatják a követeléseket és a verset.

Nem sokkal később a városházán Szepessy polgármester és a tanács tagjai is aláírják a dokumentumot, Rottenbiller Lipót pedig az ablakból felmutatja a friss ívet, amivel hivatalosan is megszületik a szabad sajtó első terméke Pesten.

„Egy csapat poéta, ki politikát csinál, s aztán tízezrei a csatatéren elesett hősöknek… És mégis dicső nap volt ez!” - írta Jókai Mór az Emlékeimből című művében.

A márciusi ifjak legszűkebb magjához Petőfi Sándor baráti és irodalmi köre tartozott. A költő mellett Jókai Mór író, Vasvári Pál történész és Irinyi József publicista, a tizenkét pont első változatának megfogalmazója vitte a prímet.

Hozzájuk csatlakozott Irányi Dániel, Degré Alajos ügyvéd, Bulyovszky Gyula újságíró és Vajda János költő, valamint több tucatnyi, ma már kevésbé ismert fiatal.

A történészek máig vitatkoznak a csoport pontos létszámán, hiszen tágabb értelemben a korszak teljes harminc év alatti, politikailag aktív radikális ifjúságát ide sorolják.

A kortársak mindenesetre lenyűgözve figyelték őket. „Petőfit hallva az emberekben a kebel mintha lángba csapott volna fel” - mondta Degré Alajos a Visszaemlékezéseimben.

A Pilvax a reformkori pesti kávéházi kultúra lüktető központjaként működött. A napi menü egyszerű és praktikus elemekből állt. Reggelente kávét és tejet ittak, amihez kiflit, kalácsot vagy kuglófot ettek.

Napközben meleg ételek, hideg falatok, kolbász és virsli is felkerült az asztalokra.

Petőfi a visszaemlékezések szerint szinte mindig a legolcsóbb reggelit választotta a kínálatból. A társaság tagjai a kávé mellett előszeretettel fogyasztottak helyi fehér és vörös borokat, csemegeborokat, hideg időben pedig forralt bort kortyolgattak, a sör viszont egyáltalán nem számított divatos italnak a köreikben.

Békeidőben a Pilvax sokkal többet jelentett egy egyszerű vendéglátóhelynél, valóságos nyilvános klubként funkcionált.

A fiatalok újságokat olvastak, parázs politikai és irodalmi vitákat folytattak, asztaltársaságokat alakítottak, mint például a Tízek Társasága vagy a Fiatal Magyarország.

Ha éppen nem a nemzet sorsát vitatták meg, tekéztek, biliárdoztak, vagy Rózsavölgyi Márk kis zenekarának muzsikáját hallgatták. Az akkori kávéházi hangulatot jól jellemzi egy korabeli leírás, amely szerint azok, akik e mulatóhelyen újságot nem olvasnak, nem tekéznek vagy a játszókat nem nézik, többnyire politikai vagy irodalmi dolgokról szoktak egymás közt beszélgetni.

A forradalmi ifjúság nemcsak a gondolataival, hanem a megjelenésével is diktálta a trendeket.

A nemzeti érzelmek kifejezése a divatban is egyértelműen megmutatkozott. A férfiak magyaros viseletet hordtak: zsinóros dolmányt, nadrágot, vállra vetett mentét, és különösen népszerűnek számított a derékban szabott, testhez álló attila.

A nyugati, párizsi stílusjegyek és a hagyományos magyar elemek tudatosan keveredtek a ruhatárukban.

A frizurák és a kiegészítők terén a Kossuth-kalap hódított, ami a büszke magyaros tartást szimbolizálta.

A legnagyobb slágernek természetesen a nemzeti színű kokárda és karszalag számított, amelyeket a pesti hölgyek, köztük Szendrey Júlia készítettek a férfiak számára, akik ezeket a mellükön vagy a kabátjukon viselték.

„Míg én az egyik asztalnál a Nemzeti dalt írtam, feleségem a másik asztalnál nemzeti fejkötőt varrt” - jegyezte fel Petőfi Sándor a naplójában.

A színsorrend körül ugyan a szakértők a mai napig vitatkoznak, de a múzeumban őrzött eredeti Petőfi-kokárda egyértelműen piros-fehér-zöld elrendezést mutat.

A kávéházi viták végül március idusán értek be igazán, amikor a fiatalok szigorú menetrend szerint vitték végig a napot. A nyomdai siker után délután hatalmas nagygyűlést tartottak a Nemzeti Múzeumnál, majd a tömeg elindult Budára, hogy kiszabadítsa börtönéből Táncsics Mihályt.

Az eufórikus nap a Nemzeti Színházban érte el a csúcspontját. A közönség közkívánatra a Bánk bánt követelte a színpadra.

Az előadás azonban nem ment le végig, a színházba betóduló hatalmas tömeg miatt a játék félbeszakadt, a helyét pedig spontán ünneplés, éneklés, szónoklatok és ünnepi kórusok vették át.

KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG

Képgaléria: Két nap alatt közel hét tonna hulladéktól tisztították Tisza-tavat

Azt is vizsgálták, hogy a szemét honnan származik, kiderült, hogy 81 százaléka külföldről, 40-40 százalékban Ukrajnából és Romániából, 1 százalékban pedig Szlovákiából úszott a Tisza-tóra.

KÉK HÍREK

Perújítást rendelt el a bíróság a feleségét feldaraboló darnózseli hentes ügyében

A Győri Ítélőtábla elrendelte a perújítási nyomozást a férfi ügyében, akit felesége 2014-es meggyilkolásáért ítéltek el. A védelem kérésére új, szövettani vizsgálatokat végeznek a 32 talált maradványon.

KÉK HÍREK

Vádat emeltek Boráros Gábor ellen

Az MMA-harcost szerdán a dunaszerdahelyi járásban igazoltatták, miközben eltiltás alatt vezetett. A szlovák hatóságok azonnal őrizetbe vették, és gyorsított eljárásban emeltek vádat ellene.

MÚLT

Brutális hatalmi játszmát játszottak Báthory Erzsébettel – ezért kellett vérgrófnőt csinálni az ország leggazdagabb asszonyából

Thurzó György nádor 1610-ben indított vizsgálatot a grófnő ellen, több száz tanút hallgattak ki. A peres eljárás nélkül, házi őrizetben tartott úrnő vagyonát végül a rokonok és a korona osztotta fel.

Fehér Adél, Fotó: Wikipédia - szmo.hu
2026. március 18.

Képzeljük el az ország leggazdagabb, legnagyobb hatalommal bíró asszonyát, aki elképesztő méretű birtokbirodalmat irányít, hatalmas vagyonokat mozgat, és még a királyi udvar is súlyos összegekkel tartozik neki. Aztán képzeljük el, ahogy ezt a briliáns, kőkemény üzletasszonyt a történelem és a politika egyetlen tollvonással átírja egy B-kategóriás horrorfilm vérben fürdő szörnyetegévé. Pontosan ez történt Magyarország leghírhedtebb grófnőjével.

Vajon tényleg szüzek vérében fürdött a csejtei vár úrnője, vagy csupán a politikai elit festette vörösre a nevét, hogy rátehesse a kezét a mesés vagyonára?

A levéltári poros iratok nagyon is beszédesek. Amit feketén-fehéren bizonyítani tudunk, az egy teljesen más történetet rajzol ki, mint a kor vádpontjai. A Magyar Nemzeti Levéltár hivatalos iratanyagai egy szikár, rideg, de annál izgalmasabb hatalmi játszmát mutatnak be, ahol a vérnél sokkal fontosabb szerepet játszott a pénz.

Ami a tények csupasz vázát illeti: Báthory Erzsébet 1560-ban született Nyírbátorban, és 1575-ben ment feleségül Nádasdy Ferenchez, a kor egyik legjelentősebb hadvezéréhez. Házasságukkal a két hatalmas család vagyona egybeolvadt, létrehozva egy olyan birtokbirodalmat, amely várakat, városokat és falvak tucatjait foglalta magába.

Férje 1604-es halála után Erzsébet egyedülálló, önállóan döntő, hatalmas vagyon felett rendelkező özvegyasszonyként maradt a politika színpadán.

Ő irányította a több százezer holdas birtokot, támogatta a külföldön tanuló peregrinus diákokat, jobbágyaival szeretettel bánt. Hitelesnek minősült levelei alapján egyértelműen szociális érzékenységgel megáldott, istenhívő asszony volt. Gyógyítással is foglalkozott, kastélya kórházként is működött.

Mivel nem volt hajlandó újraházasodni, hatalma sokak számára kényelmetlenné vált. 1610 márciusában a grófnő saját rokona, Thurzó György nádor hivatalos vizsgálatot indított ellene. A következő másfél évben, 1611 júliusáig, összesen 317 tanút hallgattak ki, főként a nyugat-dunántúli birtokokon. Az iratokból kiderül, hogy a vallomások döntő többsége hallomásokon alapult, közvetlen, perdöntő bizonyítékot a nyomozók nem találtak. Az 1610. december 29-i, hírhedt csejtei rajtaütés során sem került elő semmi, ami a tömeges gyilkosságokról szóló legendákat alátámasztotta volna. A grófnőt ennek ellenére soha nem állították bíróság elé.

Míg cselédei közül többet 1611-ben, kínvallatás után tett vallomások alapján elítéltek és kivégeztek, Báthory Erzsébetet formális ítélet nélkül csejtei várába zárták.

Itt halt meg 1614. augusztus 21-én. Hogy pontosan hol temették el, máig vita tárgya; a csejtei templom kriptájának feltárását sosem engedélyezték, a helyi közösség pedig a mai napig megosztott a grófnő megítélésében.

Ha a 17. századi jegyzőkönyvekben nincs nyoma a vérgőzös szörnyetegnek, akkor honnan ered a kép, amit a világsajtó és a popkultúra annyira szeret? A válasz nem a bírósági termekben, hanem a könyvtárak polcain keresendő.

A szűz lányok vérében fürdő, örök fiatalságra vágyó grófnő motívuma több mint egy évszázaddal a halála után, 1729-ben bukkant fel először nyomtatásban.

Turóczi László jezsuita szerző „Tragica Historia” című munkájában egy moralizáló példázatot írt le egy hiú, protestáns asszonyról, aki egy véletlen pofon után fedezte fel, hogy a szolgálólány vérének cseppjeitől kisimul a bőre. Turóczi szerint a grófnő ekkor tette fel a végzetes kérdést: „Micsoda? Ha ilyen kismennyiségű vér ilyen nagy finomságot kínál, mi mindenre lenne képes, ha teljesen átitatna?” Ebből az egyetlen, irodalmi fordulatból nőtt ki a teljes vérfürdő-mítosz.

A legendás 650-es áldozati szám is egy későbbi kor terméke, amely egy soha elő nem került, állítólagos naplóra hivatkozik.

A modern történetírás ezt egyértelműen legendának tartja. „Ez nyilvánvalóan egy bugyuta mese, ami kapóra jött Turóczinak, hogy befeketítsen egy református asszonyságot” – foglalja össze a vélekedést Szibler Gábor helytörténész a National Geographic magyar kiadásában. A józan ész is a mítosz ellen szól. Tony Thorne, a King’s College London kutatója és a témával foglalkozó könyv szerzője rámutatott:

„A kozmetikai vérfürdő ötletével szembeni egyik prózai ellenvetés az, hogy a vér gyorsan megalvad.”

A mese tehát irodalmi, de a háttérben kőkemény politikai és gazdasági érdekek húzódtak.

A Báthory–Nádasdy-vagyon királyi mércével is hatalmas volt, a bécsi udvar pedig jelentős összegekkel tartozott a családnak. Egy önálló, hatalmas befolyással bíró, újraházasodni nem akaró özvegyasszony, aki a Habsburgokkal feszült viszonyban álló erdélyi rokonokkal is kapcsolatot tartott, komoly politikai kockázatot jelentett. A grófnő protestáns vallása a katolikus ellenreformáció korában szintén támadási felületet biztosított. A vádak,

a per nélküli elzárás és a vagyon későbbi felosztása a rokonok és a korona között egy olyan forgatókönyvet sejtet, ahol a cél nem az igazságszolgáltatás, hanem egy kényelmetlen hatalmi tényező eltávolítása és a vagyon megszerzése volt.

A modern kutatók is egyre inkább a politikai konspiráció irányába hajlanak. Kimberly L. Craft amerikai ügyvéd és történész, az „Infamous Lady” című könyv szerzője egy podcastinterjúban egyértelműen fogalmazott: „Nem ölt meg 600 embert.” Majd hozzátette: „Meghalt 30 vagy 50? Igen.” Ez a szám már sokkal közelebb állhat a valósághoz, ami egy kora újkori nagybirtokon, a kor kegyetlen fenyítési szokásai mellett elképzelhető, de messze elmarad a ponyvák rémtörténeteitől. A „nő mint szörnyeteg” toposzának túlhajszolása ellen emel szót Annouchka Bayley, a Cambridge-i Egyetem docense is.

„Ennél jobbat érdemel, mindannyian jobbat érdemelünk” – mondta, utalva arra, hogy a történelem hajlamos démonizálni a hatalommal bíró nőket.

A helyiek emlékezete is kettős. „Vannak legendák Báthory Erzsébetről... Az idősebbek hisznek ezekben a mesékben, de a fiatalabbak talán már kevesebbet tudnak róluk” – nyilatkozta egy csejtei gazda.

A legenda életben tartásához persze nagyban hozzájárult a modern popkultúra is. Juraj Jakubisko 2008-as Bathory című filmje vagy Julie Delpy 2009-es A grófnő (The Countess) című alkotása, bár eltérő módon, de tovább formálták a mítoszt. Ezek a filmek, a zenei feldolgozások és a népszerű „true crime” műsorok gyakran a 18. századi irodalmi toposzokat kezelik tényként, ezzel újra és újra megerősítve a vérgrófnő képét a köztudatban, miközben a bonyolult politikai és gazdasági háttér a feledés homályába merül.