ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

Szülői gumicsont: kell-e az elektronikus ellenőrző?

Az iskolás korú gyerekek szüleinek a legtöbb problémája az oktatás körül van. Az elektronikus ellenőrző kapcsán sem egyértelmű az álláspontjuk.


A Mom With Five blog sokkal több egy ötgyerekes édesanya egyszerű naplójánál, egy valóságos családi magazin. R. Fonyó Barbara végzettségét tekintve történész-egyiptológus, de az egyetem elvégzése után – némi kitérőtől eltekintve – külpolitikai újságíróként dolgozott a Magyar Távirati Irodánál. 2002 óta háztartásbeliként, főállású anyaként éli a mindennapjait öt gyerek (4 fiú és egy lány) édesanyjaként.

Barbara posztjai középpontjában a család áll, a gyerekei, a velük átélt élmények, a gyereknevelés során szerzett tapasztalatok, kudarcok. Írásaiban azt szeretné megmutatni, hogy gyerekekkel élni nem mindig rózsaszín, habos-babos tündérmese, néha kifejezetten nehéz, de ennek ellenére minden pillanatáért megéri csinálni, küzdeni, erőn felül teljesíteni.

A szülői lét nem az a tipikus állóvíz-fíling. Mindig van valami, amin lehet rágódni, vitázni, ölre menni. Kisebb korban főleg a babás témák (etetés, altatás, napirend...), nagyobb korban jellemzően az oktatáshoz köthető kérdések, események tartják lázban és ugrasztják össze a szülőket.

Már épp kezdtem magam jól érezni szülőként – nem, szó sincs róla, hogy túladtam volna a kamaszaimon és bónuszként hozzájuk csaptam volna az apróbb népet is -, hogy jön egy kis nyugi, mert épp három napja nincs napirenden semmi olyan nagy horderejű téma, amelyen mi, szülők egymásnak feszülhetünk. Erre tessék!

Derült égből villámcsapásként a minap felbukkant egy levél az egyik gyerekem osztályának közös levelezőlistáján, amelyben egy szülőtárs felvetette, hogy csak ő gyerekének nincsenek beírva a jegyei az ellenőrzőbe vagy ez mindenki másnál is így van? A levélből az is kiderült, hogy nem a gyerek sumákolja el a jegyek feljegyzését. Mert persze ez is lehetett volna. Láttam én már karón varjút. Nem is egyet... De gondolom ez másnál is előfordult már. (Ugye? Mondd, hogy igen! Könyörgöm!)

ellenorzo1

Fotó: Freepik

Sokan, sokféleképpen reagáltak a feltett kérdésre, belőlem viszont csupán egyetlen rövid mondat bukott ki: ha lenne elektronikus ellenőrző, nem lenne ilyen probléma. Ha lenne. De nincs. Nem tudom a pontos indokot, de remélem, hogy csak valami adminisztratív oka van a bevezetés halogatásának és nem valami félreértelmezett szülői ellenérzés/ellenállás miatt tartunk ki a régi változat mellett. Mert ilyen is van.

A szülői lét egyik legnehezebb kihívása, hogy helyén tudjuk kezelni a dolgokat. Mindent a maga helyén. A kéretlen jó tanácsokat, a gyerekek életkori sajátosságából fakadó viselkedésformákat, a külvilág által támasztott megfelelési kényszereket stb.

Meg az elektronikus ellenőrzőt. Amely csupán egy eszköz, se több, se kevesebb. Ha mégis, az nem a véletlen műve. Én szóltam.

Igen vagy nem?

Az elektronikus ellenőrző egy elég régóta húzódó ügy és ez idő alatt nagyon sokféle véleményt láttam már megfogalmazódni. Nálunk Nagyfiúnál egy éve vezették be a gimnáziumban, az általános iskolában, ahova három gyerekem is jár, nincs. Kell? Nem kell? Jó? Nem jó?

Íme, az én meglátásom (amellyel nem kell egyetérteni, sem követni, de akkor nekem is legyen meg a szabadságom, hogy ne értsek egyet az elektronikus ellenőrző kritikusaival anélkül, hogy megint bélyeget ütnének rám).

#1

Kezdjük a sort a legtöbbet hangoztatott ellenérvvel, amely viszont szerintem a legkevésbé állja meg a helyét. Legalábbis az én szememben.

Az elektronikus ellenőrző nem más, mint a szülő-gyerek közötti viszonyba való külső beavatkozás, meg, hogy aki örül ennek, az bizalmatlan a gyerekével szemben, túlságosan ellenőrzés alatt akarja tartani, nem hagy neki szabadságot stb.

Aha. Hát nem.

Én személy szerint nagyon is örülök az elektronikus ellenőrző létének és nem, a közel egy évvel ezelőtti bevezetése óta nem sérült – még minimális szinten sem – a Nagyfiúval való bizalmi kapcsolatom. Sőt, inkább mintha az ellenkező irányba mozdultunk volna el: ő nem sumákol, én nem toszogatom. 1:1. Ha meg ezen az apróságon múlna a köztünk lévő viszonyrendszer egyik legfontosabb alappillére, akkor már rég eláshattam volna magamat és az lenne az igazi vég, nem az elektronikus ellenőrző.

Soha nem tagadtam – kár is lenne -, hogy vérbeli analóg szülő vagyok, távol áll tőlem a kütyük világa, nehezen igazodok el a digitális világban. Kötődöm és ragaszkodom a papírhoz: könyvben, jegyzetben… De még így is minden évben idegbajt kapok, hogy szeptember első napjaiban újra és újra információs lapok tucatjait kell kitöltenem a hagyományos módon a gyerekeim születési adatairól, valamint arról, hogy mikor, kivel, hánykor jöhet haza az iskolából, melyik nap milyen különórája van, milyen gyógyszer-/életallergiával küzd stb.

Mennyivel egyszerűbb lenne, ha ezt csak egyszer kellene megtennem elektronikus formában és csak a változásokat kellene bejelentenem. És amikor kell, akkor hozzáférhető lenne az összes infó. Egyszerűen és gyorsan.

(És akkor még véletlenül sem fordulhatna elő olyan helyzet, hogy miközben én épp a város másik fele felé tartok Legkisebbel, rám telefonálnak a suliból, hogy nem engedik haza Négyest Középsővel, mert elkeveredett az engedélykérő lap, de szívesen vigyáznak rájuk akár este hatig is. Kár, hogy nem érnék oda akkora sem. Így aztán félútról visszafordulunk és bukunk minden programot – Legkisebb csalódottságát meg fél kiló sajtos pogácsával próbálom enyhíteni -, de legalább megtanulom: egy engedélykérő lap soha nem elég. Legközelebb fél tucatot gyártok és Négyes minden valamirevaló füzetébe beleragasztom.)

És ez csak egy példa arra, hogy egy elektronikus formátum mennyire meg tudja (tudná) könnyíteni az életet, illetve annak egy szeletét, nagycsaládos anyaként egy igen fontos szeletét.

Én ugyanígy tekintek az elektronikus ellenőrzőre. Ez egy eszköz, amely lehetővé teszi a gyors és megbízható információáramlást, valamint megkönnyíti az adminisztrációt. Ugyanakkor nem helyettesíti a gyerekre való odafigyelést, az élő párbeszédet az iskolai élet szereplői (tanár-szülő-diák) között. De ez ugyanúgy igaz a papír alapú ellenőrzőre is.

Nem attól fogok jobban odafigyelni a gyerekeim iskolai előmenetelére, hogy minden nap elkérem az ellenőrzőjüket és aláfirkantom a jegyeket. Viszont a toszogatást a kamaszaim határozottan rossz néven veszik.

Ráadásul elektronikus formában sokkal jobban nyomon lehet követni az egyes tantárgyak alakulását, mert egyben látható az összes jegy, rögtön szembetűnik, ha valami gond van. Ja, persze ehhez rá kell kattintani. Ahogy a papír alapút meg kinyitni. Mindkettő az én felelősségem, csak míg az utóbbinál felmerülhetnek akadályok – "Beszedte a tanár. Nem találom. A suliban hagytam. Kútba esett. Spontán öngyulladás történt, én nem tehetek semmiről. Nem tudom hol van." -, az elektronikus ellenőrző elérhető. Bárhonnan. Bármikor. Mindenkinek. (Most arról a kivételes esetről nem beszélek, amikor nincs net. És nem azért, mert kihagy az áram.)

#2

Sokan róják fel a rendszer hibájának, hogy

az elektronikus ellenőrző révén a szülő hamarabb értesül a jegyekről, minthogy arról a gyerek be tudna számolni. Önként és dalolva. Ha-ha-ha.

Igen, ez így van. Vagy nincs. Mert például megvárhatod, amíg hazaér és egy alkalmas pillanatban felvetheted, hogy nézzétek meg együtt hogyan áll jegyek tekintetében. Elutasíthat. Persze. Ha kamasz, el is fog. De akkor már mondhatod, hogy jó, de te akkor is megnézed, mert szeretnéd tudni. Te szóltál, ő hallotta, tiszta sor. Nem kutakodsz, nem a háta mögött intézed.

Másik megoldásként egész egyszerűen beállítod a rendszerben, hogy nem kérsz értesítést az előmeneteléről. Vagy csak hetente/havonta egyszer vagy még inkább egyszer sem. Mert szereted a meglepetéseket. Rajtad áll. Senki nem kényszerít semmire. Ha te szívesebben jársz a (kamasz) gyereked nyakára, hogy árulja már el milyen jegyeket szerzett mostanában a suliban, akkor ebben semmi nem akadályoz meg. Legfeljebb ő maga.

Ha meg a gyerek meg alapból olyan, hogy mindig minden jegyről beszámol, akkor teljesen mindegy, hogy papír alapú vagy elektronikus az ellenőrzője. Nem? De legalább fákat nem kell kivágni a papírhoz.

ellenorzo3

Ráadásul, ha mégis úgy döntesz, hogy előbb szeretnéd látni a jegyeket, mert kíváncsi természet vagy és nem bírod kivárni, hogy a gyerek számoljon be róla vagy legalább együtt nézzétek meg, akkor egyrészt eljött az ideje, hogy dolgozz ezen a problémán és magadon – én már egész jól haladok -, másrészt a a megnézés és a szembesítés közötti fáziskésés arra is alkalmas, hogy lehiggadj a jegy láttán kapott sokktól, reálisan szemléld azt és aztán nyugodt körülmények között beszéld át a gyerekkel a történteket.

Mennyivel jobb ez, mint a két hét után váratlanul előkerülő ellenőrzőben – vagy még jobb esetben a fogadóórán – szembesülni néhány olyan jeggyel, amiről mindaddig fogalmad sem volt és a pillanat törtrésze alatt helyesen lereagálni a kínos szitut. Tutira menne. Ja, nem. Vagy nem mindig. Bezzeg, ha van egy kis időd felkészülni, lehiggadni. Na, ugye?

De ezért a rendszert tenni felelőssé igazságtalan és elhamarkodott vélemény.

#3

Megint mások azt hozzák fel, hogy az elektronikus ellenőrző bevezetésével

elveszünk valamit – nevezetesen a titkolózás lehetőségét – a gyerekünktől, hogy ő maga dönthesse el, mibe avatja be a szüleit az iskolával kapcsolatos ügyeiből és mibe nem.

Ennek alátámasztásaként mindenféle nosztalgikus emléket idéznek fel: mekkora buli volt, hogy három hétig sikerült bizonyos jegyeket eltitkolni a szülők elől, meg hogy két ellenőrzőjük volt és ennek ellenére felnőttek és egészséges lelkületű emberek lettek. És aki ennek a lehetőségét elveszi a gyereke elől, az nem ember, akarom mondani nem jó szülő, nem elég laza, nem elég vagány.

Mi van? Én itt vesztettem el a fonalat.

Tehát sokkal bulibb és vagányabb titkolózni, mint beleállni és vállalni a tetteink következményeit. Aha. Baj, ha ezzel nem értek egyet? Esetleg én lennék fordítva bekövetve és csak az én szemben vagányság az igazmondás?! Nem hinném...

És akkor újra. Az elektronikus ellenőrző csak egy eszköz. Ne akarjuk túlmagyarázni, ne lássunk bele többet, mint ami, használjuk arra, amire kitalálták. Szimplán, egyszerűen. Ha olyan szerencsések vagyunk, hogy van.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Felejtsd el, amit eddig a csíkos ruhákról hittél: egy új kutatás szerint pont nem az karcsúsít, amire mindenki gondolt
A 241 résztvevős vizsgálat eredménye egy régóta fennálló divattévhitnek mond ellent.


Aki eddig a függőleges csíkokra esküdött a karcsúsítás érdekében, mostantól elfelejtheti a régi divatszabályt: egy friss kutatás szerint ugyanis

éppen a vízszintes ceruzacsíkok teszik a legjobb szolgálatot, ha valaki optikailag nyújtani szeretné az alakját.

A tajvani National Yunlin University of Science and Technology kutatói arra jutottak, hogy a karcsúsító illúziót három tényező együttese határozza meg: a csíkok iránya, típusa és a köztük lévő távolság. A vizsgálatukról – írta a New York Post – 241 egyetemista bevonásával készítettek tanulmányt, amelyben egy női modellről készült fotókat értékeltek, aki különböző mintázatú ruhákat viselt.

A kísérlet során kiderült, hogy a legelőnyösebb hatást általában azok a vízszintes ceruzacsíkok keltették, ahol a csíkok közötti távolság nagyobb, mint maguk a csíkok. A tanulmány szerzői szerint a megállapítás egyértelmű volt.

„A ceruzacsíkos stílus, amelyet vízszintes csíkok jellemeznek, karcsúbbnak láttatja az alakot”

– fogalmaztak. Azonban a hatás nem minden esetben érvényesül. „Ahogy nő a csíkok közötti távolság, a vízszintes csíkok vizuálisan szétszóródnak… és a karcsúsító hatás csökken” – tették hozzá a kutatók, jelezve, hogy a túl ritka mintázat már nem működik.

A kutatás egyúttal azt a tévhitet is eloszlatta, hogy a függőleges csíkokat teljesen el kellene felejteni. Bizonyos esetekben ugyanis ezek is előnyösek lehetnek, különösen, ha sűrű, egyenlő távolságú mintáról van szó.

„Az egyenlő távolságú, függőleges csíkokkal készült minta szintén karcsúbbnak láttatja az alakot”

- áll a tanulmányban. A ruhák és a testkép kapcsolata régóta foglalkoztatja az embereket, sokan tudatosan alakítják öltözködésüket a koruk vagy a testalkatuk szerint, hogy a legelőnyösebb oldalukat mutassák. A mostani kutatás gyakorlati tanácsokkal is szolgál: ha valaki karcsúsító hatású ruhadarabot keres, érdemes a sűrű, vízszintes ceruzacsíkokat előnyben részesítenie, de nem kell automatikusan kizárnia a sűrű függőleges mintákat sem.

A téma aktualitását az is adja, hogy a divatvilágban a csíkos minták ismét reneszánszukat élik.

A csíkok optikai hatásának kérdése egyébként nem új, már 1867-ben a német tudós, Hermann von Helmholtz is leírta

az úgynevezett Helmholtz-illúziót, amely a minták észlelt méretre gyakorolt hatásával foglalkozott. Az elmúlt évtizedekben több, egymásnak ellentmondó kutatás is született, de a mostani tajvani vizsgálat az eddigieknél pontosabban határozta meg, milyen feltételek mellett működik a karcsúsító optikai csalódás.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Elfelejthetjük az orrspray-t? Új terápiás eszközök jönnek a szénanátha ellen
Új orvostechnikai eszközök célozzák az allergiás nátha helyi kezelését, kiegészítve a gyógyszeres terápiákat. A fototerápiás és idegi stimulációs módszerek a gyulladást csökkentik.


A tavaszi szél nemcsak vizet áraszt, hanem egy láthatatlan pollentengert is, ami milliók számára változtatja a megkönnyebbülést hozó jó időt egy hetekig tartó, tüsszögéssel, orrdugulással és viszketéssel teli küzdelemmé. Az allergiás nátha, vagy közismertebb nevén a szénanátha egy olyan civilizációs teher, amelyre a gyógyszeripar milliárdokat költ, a betegek pedig évről évre keresik a hatékonyabb, kevesebb mellékhatással járó megoldásokat. A standard terápia – az orrspray-k és antihisztaminok – sokakon segít, de egyre többen vannak, akiknél a tünetek makacsul fennmaradnak, vagy egyszerűen csak csökkenteni szeretnék a gyógyszerek terhelését. Ebben a helyzetben

egy új technológiai hullám van felemelkedőben, amely nem tablettákkal vagy folyadékokkal, hanem célzott fizikai behatásokkal, fénnyel, hővel és mikrostimulációval igyekszik megzabolázni az orrnyálkahártya túlpörgött immunválaszát.

Az alapötlet az, hogy ha a probléma helyben, az orrban keletkezik, akkor a megoldást is ott kell keresni. Amikor az ártalmatlan pollen, poratka vagy állati szőr bejut az orrüregbe, az immunsejtek téves riadót fújnak, és hisztamint, valamint más gyulladáskeltő anyagokat szabadítanak fel. Ez okozza a jól ismert tünetegyüttest: a sorozatos tüsszögést, az eldugult vagy éppen csorgó orrot és a kínzó viszketést. Az új orvostechnikai eszközök pontosan ebbe a folyamatba avatkoznak be. Ahelyett, hogy az egész szervezetet érintő gyógyszert juttatnának a rendszerbe, lokálisan, közvetlenül a nyálkahártyán fejtik ki hatásukat, hogy lenyugtassák az immunsejteket és csökkentsék a gyulladást. A paletta meglepően széles, a napi néhány perces otthoni kezelésektől az egyszeri, rendelői beavatkozásokig terjed.

Az egyik leginkább kutatott terület az intranazális fototerápia, vagyis a fényterápia.

Ennek létezik otthoni, alacsony energiájú vörös és infravörös LED-fényt használó változata, amely napi kétszer-háromszor néhány perces használatot igényel, és létezik rendelői, kúraszerűen alkalmazott, kevert ultraibolya és látható fényt használó kezelés is. A tudományos bizonyítékok egyre gyűlnek: egy friss szisztematikus áttekintő tanulmány és metaanalízis, amely a témában elérhető kutatásokat összegezte, arra jutott, hogy

a fényterápia szignifikánsan csökkentheti az allergiás nátha összes fő tünetét, beleértve az orrfolyást, a dugulást, a viszketést és a tüsszögést is.

Bár a vizsgálatok módszertana még nem teljesen egységes, az irány egyértelműen ígéretes.

Egy másik,

ennél jóval invazívabb, de hosszabb távú megoldást kínáló irány a krónikus orrfolyásért és dugulásért felelős idegek célzott kezelése. Az orrban található hátsó orrideg (posterior nasal nerve) túlműködése jelentősen hozzájárul a tünetekhez. Ezt az idegi aktivitást ma már képesek csillapítani temperált rádiófrekvenciás kezeléssel, krioablációval (fagyasztással), vagy a legújabb, többpontos rádiófrekvenciás rendszerekkel.

Ezeket az eljárásokat helyi érzéstelenítésben, rendelői körülmények között végzik, és a céljuk az, hogy egyetlen beavatkozással hónapokra, sőt, évekre enyhítsék a panaszokat.

A RhinAer nevű rádiófrekvenciás eljárás klinikai vizsgálatai például hároméves utánkövetés során is tartós tünetcsökkenést és életminőség-javulást mutattak ki súlyos mellékhatások nélkül.

„Több, következetes, hároméves eredményeket bemutató tanulmánnyal a hátunk mögött a RhinAer továbbra is mércét állít a tartós, végleges és átfogó krónikus rhinitis eljárások terén”

– nyilatkozta Matt Brokaw, az eljárást fejlesztő Aerin Medical elnök-vezérigazgatója egy céges közleményben. Hasonlóan jó eredményekről számolnak be a ClariFix nevű fagyasztásos technológiával is, amely egy kontrollcsoportos vizsgálatban bizonyította hatékonyságát.

A legújabb generációt

a NEUROMARK rendszer képviseli, amely egy ülésben, precízen képes kezelni az ideg több ágát. „Épp most zártunk egy rendkívül sikeres kereskedelmi validációs fázist, amellyel a NEUROMARK rendszert a krónikus rhinitis ellátásának élvonalába pozícionáltuk” – mondta Brian Shields, a Neurent Medical vezérigazgatója a BioSpace portálnak. Ezek mellett léteznek kevésbé invazív, mechanikai elven működő eszközök is, mint például az akusztikus rezgést és a kilégzés közbeni pozitív nyomást kombináló készülékek. Kisebb vizsgálatokban ezek is javították az orri légáramlást és a tüneti pontszámokat, de a széles körű alkalmazásukhoz még további, nagy esetszámú kutatásokra van szükség.

Fontos hangsúlyozni, hogy a szakmai irányelvek szerint ezek az eszközök jelenleg nem helyettesítik, hanem kiegészítik a hagyományos kezeléseket.

Elsősorban azoknak a betegeknek jelenthetnek alternatívát, akiknek a panaszai a standard gyógyszerek mellett is fennállnak, akik a mellékhatások miatt szeretnének kevesebb gyógyszert szedni, vagy egyszerűen nyitottak a nem gyógyszeres megoldásokra. A biztonsági profiljuk általában kedvező: a fényterápiánál leggyakrabban enyhe orrszárazságot, az idegi beavatkozásoknál pedig átmeneti fájdalmat vagy diszkomfortérzést jelentettek.

A gyakorlati megvalósítás és a költségek terén jelentős a szórás.

Egy otthoni, LED-fényes fototerápiás eszköz ára 87 euró, vagyis körülbelül 33 ezer forint körül mozog, cserébe napi szintű, percekben mérhető elköteleződést igényel.

Ezzel szemben az egyszeri, rendelőben végzett idegmodulációs eljárások ára külföldön akár a több ezer dollárt is elérheti; egy friss betegbeszámoló 3000 dolláros, azaz nagyjából 1 millió forintos önköltségről számolt be. Bár a bizonyítékok egyre erősebbek, a technológia jövőjét a hosszú távú, nagy esetszámú vizsgálatok fogják eldönteni, amelyek tisztázzák, hogy a betegek mely alcsoportjai profitálhatnak a legtöbbet ezekből az innovatív, célzott kezelésekből.

Via Karger/PMC


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
„A rendrakás nem veleszületett képesség” – íme a tuti módszer, hogy a gyerek rendet tegyen maga után
A szakértők szerint a szülőknek kell megtanítaniuk a rend fogalmát, amihez a legfontosabb eszköz a türelem és a következetesség. A kudarc oka gyakran az, hogy a felnőttek azonnali tökéletességet várnak el, pedig a szokás kialakítása apró lépésekben történik.


A „Rakj végre rendet!” felszólítás helyett léteznek sokkal hatékonyabb módszerek, amelyekkel a szülők rávehetik a gyerekeiket a pakolásra. A gyermekpszichológusok szerint a kiabálás és a büntetés helyett több egyszerű, a mindennapokban is alkalmazható módszerrel könnyebb lehet kezelni a rendetlenséget, és a gyerekek akár élvezhetik is a feladatot.

A rendrakás nem veleszületett képesség, hanem tanult viselkedés írja a Blikk.

A legtöbb család számára ismerős a helyzet: a játékok szanaszét hevernek, a ruhák kupacokban állnak, a rendrakás pedig állandó konfliktusforrás. A pszichológusok szerint a megoldás kulcsa a szülői példamutatásban rejlik: ha a gyerek azt látja, hogy a felnőttek természetes napi tevékenységként kezelik a rendrakást, nagyobb eséllyel sajátítja el ő is ezt a szokást.

A szakértők szerint a rendrakás a gyerekek számára gyakran unalmas, ezért érdemes játékosan kezelni. Például rendezhetünk egy versenyt, hogy ki tudja gyorsabban elpakolni a játékokat, vagy kitalálhatunk egy történetet, amelyben a gyerek a „szuperhős”, aki megmenti a szobát a káosztól.

A játékosság mellett a környezet kialakítása is fontos. A színes tárolók és dobozok segítenek abban, hogy minden tárgynak meglegyen a maga helye, így a gyerekek könnyebben megtanulják, hova kell visszatenni a dolgaikat.

A pozitív megerősítés sokkal hatásosabb, mint a büntetés. A dicséret akkor a leghatékonyabb, ha konkrét és őszinte. Egy általános elismerés helyett érdemes kiemelni a részleteket.

„Nagyon tetszik, hogy a könyveidet szépen sorba rendezted a polcon!”

A következetesség az egyik legfontosabb tényező. Ha a szülők egyszer elvárják a rendrakást, máskor viszont nem, a gyerek összezavarodhat.

Érdemes világos szabályokat bevezetni, például: „Minden este lefekvés előtt elpakoljuk a játékokat.”

A rendrakás akkor működik a legjobban, ha rutinná válik, például ha a nap végén mindig szánnak 5-10 percet a közös pakolásra.

Fontos, hogy a szülők ne várjanak azonnali tökéletességet. A túlzott elvárások frusztrációhoz vezetnek, és elvehetik a gyerek kedvét. A cél nem a hibátlan szoba, hanem egy olyan szokás kialakítása, amely hosszú távon megkönnyíti a gyerek életét.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Ha laposabb hasat szeretnél, nem csak oda kell gyúrnod ész nélkül, máshol rejlik a titok nyitja
A célzott hasizomgyakorlatok ugyan erősítik a törzset és javítják a tartást, de önmagukban nem elegendőek a zsírpárnák eltüntetéséhez.
Sz.E., Fotó: Pexels - szmo.hu
2026. április 30.



Ha lapos hasat akarsz, valószínűleg eddig rossz helyen keresed a megoldást.

A titok ugyanis nem a hasprések számában, hanem a tested legnagyobb izomcsoportjaiban keresendő.

A célzott hasizomgyakorlatok ugyan valóban erősítik a törzset és javítják a tartást, de önmagukban nem elegendőek a hasi zsírpárnák eltüntetéséhez.

Mi kell hát a laposabb hashoz?

Az, hogy ne feledkezz meg a lábadról és a farizmodról se.

A test ugyanis egyetlen energiarendszerként működik, és a zsírvesztéshez kalóriadeficitre van szükség, vagyis több energiát kell elégetni, mint amennyit beviszünk. Egy 2011-es kutatás is megerősítette, hogy hat hét, kizárólag hasizomra fókuszáló edzés nem csökkentette érdemben a hasi zsírt vagy a derékkörfogatot a résztvevőknél.

A szakértők szerint a guggolások, kitörések és egyéb alsótest-gyakorlatok azért hatékonyabbak a fogyás szempontjából, mert jelentősen megnövelik a kalóriafelhasználást.

A kulcsot a nagy izomcsoportok jelentik, mivel ezek edzése sokkal több energiát igényel, mint egy-egy kisebb izom izolált mozgatása. Az izomtömeg növelése ráadásul a nyugalmi anyagcserét is kismértékben gyorsítja, ami hosszú távon szintén segítheti a súlykontrollt.

A hivatalos ajánlások szerint a felnőtteknek hetente legalább 150 perc közepes intenzitású mozgásra és legalább két izomerősítő edzésnapra van szükségük, amelyek minden nagy izomcsoportot – köztük a lábakat, a csípőt, a hátat, a hasat, a mellet, a vállakat és a karokat – érintenek. A mozgás mellett az étrend is kulcsfontosságú: a mérsékelt kalóriadeficit, a megfelelő fehérjebevitel, a pihentető alvás és a stressz kezelése mind elengedhetetlenek a sikerhez.

Fontos azonban reális elvárásokat támasztani, a közösségi oldalakon látott ideálok ugyanis gyakran csalókák.

Gyakori jelenség, hogy fitneszedzők és influenszerek mutatják be, hogy a tökéletesnek tűnő fotókat csupán a megfelelő testtartás, a behúzott has és az ideális fényviszonyok teszik makulátlanná, a valóságban még egy sportolónak sincs a nap 24 órájában kockahasa.

A motivációt érdemesebb a teljes testi átalakulásból meríteni, hiszen egy jelentős súlyvesztés után látványosan megváltozhat az arcunk is.

A lényeg tehát a következetesség és a teljes testet érintő szemlélet. A hasi zsír csökkentése nem egyetlen gyakorlattól vagy csodamódszertől függ, hanem a rendszeres, nagy izomcsoportokat is megdolgoztató mozgás és a kiegyensúlyozott étrend kombinációjától.


Link másolása
KÖVESS MINKET: