KULT
A Rovatból

Több szórakozóhely már az utolsó tartalékait éli fel – fogalmuk sincs, mikor tarthatnak újra koncerteket

Fővárosi és vidéki klubok tulajdonosai mesélték el, milyen helyzetben vannak három hónappal a teljes lezárás és lassan egy évvel az első korlátozások bevezetése után.


November 11. óta teljes rendezvénytilalom van érvényben Magyarországon, így koncerteket és bulikat sem lehet tartani. De a szórakoztatóipar gondjai valójában már közel egy éve tartanak, hiszen 500 fő feletti közönség utoljára tavaly márciusban gyűlhetett össze egy helyen.

Arról kérdeztük két budapesti és három vidéki szórakozóhely szervezőit, mire volt elég a június-október közti „csökkentett mód”, mivel telt az elmúlt három hónapjuk, milyen anyagi helyzetben vannak, illetve mennyire bizakodóak az újranyitás időpontjával kapcsolatban.

Budapest Park (Pálffy András alapító, vezérigazgató)

„Az 500 fős korlát nekünk azt jelentette, hogy a kapacitásunk kevesebb mint 4%-át tudtuk kihasználni. A 2019-es közel 600 ezer látogató helyett 2020-ban összesen alig több mint 70 ezer koncert, afterbuli vagy az ingyenes ParkKert vendégünk volt, a jegyárbevételünk a 2019-esnek kevesebb mint 5%-a volt. A Park - méretéből adódóan - infrastrukturálisan nem ilyen nézőszámra van kalibrálva. Viszont azt mindenképp pozitívumként éljük meg, hogy az élő zenére szomjazó közönségünknek egy kis kikapcsolódást, a zenekaroknak pedig fellépési lehetőséget tudtunk biztosítani, főleg ilyen gondterhelt időkben. Ráadásul több olyan előadó is fellépett nálunk, akit már hosszú évek óta nem lehetett elcsípni kis klubkoncerteken, ez pedig még különlegesebbé varázsolta mindannyiunk számára az élményt.

Az idei holtszezon abban mindenképp különbözik az eddigiektől, hogy az elhalasztott koncerteknek köszönhetően már októberben 85%-ban készen volt az idei programterv – erre még nem volt példa. Mivel korábban elképzelhetetlen volt, hogy ilyen kislétszámú koncertek valósulhassanak meg nálunk, a tavalyi év ilyen szempontból is sok tanulsággal járt, és ezen a téren is több tapasztalattal, illetve forgatókönyvvel vágunk neki a jubileumi 10. szezonunknak.

A járványhelyzet kialakulása óta minden erőnkkel azon voltunk, hogy stábunk létszámán ne kelljen változtatni. Tavaly tavasszal az óraszámokat minimálisan csökkentettük, és bíztunk abban, hogy 2020. augusztus 15-e után a nagykoncertjeinket pótolni tudjuk, ez azonban nem valósulhatott meg. Tekintve, hogy a legjobb esetben is áprilisban tudunk visszaállni a normális működésünkre, sajnos további intézkedésekre volt szükség. Állandó munkavállalóinkkal egyesével egyeztetve kerestük meg a legjobb megoldást, de átmenetileg további óraszámcsökkentések, esetenként fizetés nélküli szabadságolások történtek. Ezt részben az is magyarázza, hogy míg normális esetben az októbertől kezdődő időszakban a következő szezon előkészítése zajlik, most – ahogy említettük is – a szezon programja már októberben 85%-osan készen állt.

A Punnany Massif egyik 500 fős klubkoncertje augusztusban – fotó: Rosta Márk / Budapest Park Facebook

Szeretnénk hangsúlyozni, hogy ezekre az intézkedésekre a hosszútávú fenntarthatóság miatt van szükség. A Park teljes stábja egy nagyon összetartó csapat, akiknek lelkesedése és szaktudása elengedhetetlen ahhoz, hogy a megszokott színvonalon nyithassunk ki, ezért keressük mindenkivel egyedileg azt a megoldást, amivel ezek a nehéz idők mindannyiunk számára átvészelhetőek.

A mi csapatunkra jellemző az örök optimizmus, de ha a realitás talaján maradunk, a mostani esetszámok mellett sajnos egyre valószerűtlenebb, hogy teljes kapacitásunkat kihasználva nyissunk ki áprilisban. Ahogy említettük, éppen ezért több forgatókönyvvel készülünk. Rengeteg számítást végeztünk az elmúlt időszakban, és arra jutottunk, hogy a kapacitásunk 30%-os kihasználtságánál – a lehető legalacsonyabb működési költségek mellett – jön el az a pont, ahol már nem termelünk további veszteségeket.

Bízunk abban, hogy ez mielőbb megvalósulhat, hatalmas segítség lenne. Az viszont, hogy mikorra térhet vissza a forgalom a 2019-es szintre, sajnos rengeteg, rajtunk kívülálló tényező függvénye. A programunk nagy részét tavalyról halasztottuk idénre, a korábban megvásárolt jegyek az új dátumra érvényesek. Ez azt is jelenti, hogy a koncertekre idén kevesebb jegyet tudunk értékesíteni, tehát ez a forgalmunkra biztosan kihat.

Kérdéses a kapacitás korlátozása mellett az is, hogy a közönség mennyire mer majd tömegrendezvényekre járni, illetve mennyire élte fel tartalékait, mennyire tud az elkövetkező időszakban szórakozásra, koncertekre költeni. De mi nagyon bízunk benne, hogy amennyiben a vírushelyzet engedi, szívesen jönnek majd hozzánk a vendégeink bulizni! Úgy gondoljuk, hogy a látogatószám akár már idén is visszaállhat a 2019-es szintre, hiszen rengetegen várják, hogy újra teljes életet élhessenek.”

Barba Negra (Szűcs Mihály)

„Az elmúlt 3 hónap tervezéssel telt. Készülünk a 2021-es nyárra, és persze folyamatosan a nemzetközi szereplőkkel melózunk az új dátumok áthelyezésén. A nyitás időpontjával kapcsolatban a saját véleményünket írhatjuk le, hiszen nem vagyunk orvosok.

Április közepén bízunk a szabadtér bizonyos szabályok melletti nyitásában. A zárt térre várni kell még, és csak reménykedünk, hogy szeptember végén, szabályozások mellett az is nyithat. Ne felejtsük el, kevés tapasztalat van a világban a vakcinákkal kapcsolatban: nem tudni, meddig tart a védettség, egy téli szezonnál mennyire stabil védettséget biztosítanak.

A Barba Negra anyagi helyzete stabil. A közel 12 hónapból 2.5 hónapot voltunk nyitva és közben építkeztünk is, így természetesen nem mondható, hogy jól esett ez az időszak, de senkit nem küldtünk el a központi csapatból. Nekünk az a célunk, hogy nyitásra ugyanazok a kollégáink legyenek velünk, akikkel eddig is dolgoztunk. Biztos, hogy ez így is lesz. Nem gondolkozunk abban a forgatókönyvben, ahol "komoly baj" lehet. Optimisták vagyunk és bízunk abban, hogy a vírus nem győzhet. Nem lehet úgy jelen, hogy a korlátozások sokáig az életünk részei legyenek.

Ami a jövőt illeti: fontos, hogy a nemzetközi szereplők a kockázatukat mérsékelve tudjanak tervezni. A logisztikai cégek zökkenőmentesen talpra álljanak és az egészségügyi helyzet stabil legyen: folyamatos legyen a vakcina-ellátás. Ez a helyzet a 2022-es nyár elejére realizálódhat. Akkor a szabadtér reményeink szerint már korlátozások nélkül mehet.”

Pécs, Nappali Bár (Szép Tamás)

„A megnövekedett belföldi turizmusnak és a megszokottnál jóval élénkebb nyári pécsi életnek köszönhetően nagyon szép nyarat zártunk,

sikerült egy kis tartalékot felhalmozni. Kicsit felkészültebben szaladtunk neki a második hullámnak, de azt nem gondoltuk, hogy ilyen sokáig zárva kell majd lennünk. A Nappalit novemberben teljesen bezártuk, csak a minimális karbantartásokat, javításokat végeztük el időközben, és készülünk a mielőbbi nyitásra. Ezalatt finomhangolásokat végzünk a kínálaton, szervezzük a tavaszi/őszi programjainkat, koncertjeinket.

Anyagi helyzetünk az idő előrehaladtával egyre rosszabb, fix kiadásaink vannak, bevételünk pedig jelenleg nulla. Cégünk üzemelteti a szomszédos Reggeli Éttermet, ahol kiszállításra és elvitelre nyitva vagyunk, de ez a bevétel sajnos nagyon eltörpül a kiadásokhoz képest. A szerződéses munkatársainkat megtartottuk, a diák és alkalmi munkavállalóink pedig arra várnak, hogy kinyissunk, és újra be tudjuk őket osztani munkára.

Kubalibre koncert a Nappaliban 2019-ben – forrás: Facebook

Bízunk benne, hogy talán márciusban a teraszok nyitását engedélyezni fogják, és áprilisra remélhető egy részleges belső nyitás. Az, hogy mikor áll vissza teljesen a régi rend, és mikortól szervezhetünk koncerteket, rendezvényeket azt nehéz lenne megmondani, de május-júniusnál előbb semmiképp.

Anyagilag már most komoly bajban vagyunk, tetemes veszteséget halmoztunk fel az elmúlt hónapokban. Ha március-áprilisban nem nyithatunk, akkor aggasztóvá válik a helyzet. Nyugat-európai példákhoz képest az állami segítség nálunk elenyésző, így komoly károkat fogunk mi is és az egész szektor elszenvedni. Nagyon reméljük, hogy ősszel már teljes lendülettel tudunk majd működni, de egészében véve talán a 2022-es év lesz hasonlítható 2019-hez.”

Székesfehérvár, Fezen Klub / Petőfi Kultúrtanszék (Kovács Antal)

„Nem az elmúlt 3 hónap volt a drámai, hanem a tavaly március óta tartó, majdnem permanens állapot. Volt egy drámai tavaszunk, sok lelki mélyponttal. Nem is az volt a legnagyobb baj, hogy egy 80%-ban már elővételes teltházas szezont kellett törölnünk, hanem a teljes bizonytalanság és az, hogy hogyan tartsuk fenn magunkat, a kollégáinkat. Az elmúlt 3 hónapunk már eléggé aktív, fejlesztjük a klubokat, tervezzük a fesztivált.

Kiborító, hogy leszervezel egy szezont, elengeded, megint leszervezel egy újabbat, megint elengeded. Ez azért ad elég feladatot, csak kevés a siker... Az 500 fős lehetőség arra mindenképpen jó volt, hogy az alap működési költségeink egy részét fedezte, de sajnos nekünk ez a limit nagyjából a napi üzemelés költségeihez elegendő, veszteségeket kompenzálni ebből nem lehet.

hiperkarma a Petőfi Kultúrtanszéken 2017-ben – forrás: Facebook

Nagy szerencsénkre mindkét klubunk nyert pályázati forrásokat, így vissza tudtuk venni a technikus kollégákat. Sajnos őket novemberben el kellett engednünk, de addig tudtuk tartani őket önerőből, legalább készenléti díjon. A pályázatokkal van egy kis fény az alagút végén. Én szívből remélem, hogy húsvétkor már üzemelhetünk, legalább korlátozásokkal. Most, hogy én is a 10 millió virológus közé tartozom, úgy kalkulálok, hogy április elején lesz lazítás és, ha nem romlanak a számok, akkor talán pünkösd környékén egy újabb. Tippelni sem tudom, hogy mikor üzemelhetünk majd teljes kapacitással.

Ha március végéig nem jön egzakt infó a nyárról, akkor bizonytalanná válik a Fezen fesztivál megszervezhetősége. A klubok szerintem őszig elvegetálnak. Ha akkor sem lesz rendes üzemelési lehetőség, akkor át kell gondolnunk a hogyan továbbot.

Ahogy figyelem a nemzetközi folyamatokat, külföldi zenekarok turnéit és halasztásait, és párhuzamba teszem a hazai intézkedésekkel, szerintem 2022 tavasza a legkorábbi időpont, amikor helyreállhat a járvány előtti állapot. Ha ennél hamarabb bekövetkezik, akkor vagy mindenki oltatja magát, lesz is hozzá oltóanyag, vagy isteni csoda és megszűnik magától a járvány.”

Debrecen, Nagyerdei Víztorony / Lovarda / HALL (Süli András)

„A nyári 'csökkentett mód' folyamán elsősorban a nagy szabadtéri kapacitással rendelkező Nagyerdei Víztoronyban támadt fel az élet, itt kifejezetten jó volt a forgalom és az érintett időszak alatt meg tudtunk valósítani 20-25 koncertet is. Természetesen az egész évet ez nem tudta egyenesbe hozni, de mindenképp fontos volt számunkra, lelkileg és mentálisan is.

Szerencsére a cégnek viszonylag kiterjedt tevékenységi köre van, olyan projektjeink is futnak, amelyeket nem érintenek a lezárások. Ezen kívül konkrétan a járványhelyzethez is kapcsolódva számos pályázatot írtunk vagy éppen már korábban elnyert pályázatok adminisztrációjával foglalkoztunk. És természetesen terveket készítünk a 2021-es évre, méghozzá többfélét, hiszen folyamatosan alkalmazkodnunk kell majd a körülményekhez.

A Debreceni Campus Nonprofit Kft-vel több klubot is működtetünk (Nagyerdei Víztorony, Lovarda, HALL), szerencsére az ezek üzemeltetésében részt vevő kollégáktól egyáltalán nem kellett megválnunk. Természetesen a klubok veszteséget termelnek ebben az időszakban, hiszen valamennyi működési költség így, zárva tartás mellett is felmerül, de a lehetőségekhez mérten sikerült optimalizálnunk a helyzetet.

A 2020-as év megtanított bennünket arra, hogy sem a jóslásoknak, sem az éterben keringő híreszteléseknek nincs túl sok értelmük. Mi elsősorban a nyárra készülünk, de természetesen folyamatosan figyelemmel kísérjük a járványhelyzetet, az intézkedéseket és eleve többféle forgatókönyvvel készülünk.

Az a jelen helyzetben nem igazán tudom megmondani, mi az a pont, ami után már komoly bajban leszünk, ha maradnak a korlátozások.

Nem szabad elfelejtkezni róla, hogy a "korábbi élet" visszanyerése nem csak annak a függvénye, hogy mikor szorul vissza maga a járvány érdemben, nagyon keveset tudunk arról, hogy mennyiben változtatta meg az emberek preferenciáit, mennyiben alakított ki esetleg a nagyobb tömeget vonzó rendezvényektől egyfajta félelmet és – nem utolsósorban – hogyan hatott az emberek anyagi helyzetére a pandémiás időszak. Éppen ezért nem tudjuk a választ, de én személy szerint valószínűsítem, hogy ez nem 2021-ben fog bekövetkezni.

A Campus Fesztiválra ettől függetlenül idén is készülünk, az időpont nyilvános és a jegyek is elérhetőek, a zenei és kulturális program szervezése pedig éppen folyamatban van. Bizakodunk.”

Hasonló témájú cikkünk 2020 májusából:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Megszólalt Krasznahorkai László: Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni
A Nobel-díjas író pár mondatban reagált ma a díjra, az azt követő jókívánságokra, és meg is köszönte az olvasóinak őket. Záporoznak is a kommentek a poszt alá.


Néhány napja jelentették be, hogy Krasznahorkai László kapta a 2025-ös irodalmi Nobel-díjat, akkor volt egy rövid nyilatkozata, de azóta nemigen szólalt meg az író. Most a közösségi média oldalán írt pár sort a követőinek a maga fanyar humorával:

„Krasznahorkai László hálás az Elkerülhetetlen Véletlennek, hogy ennyi embernek okozott örömöt. Köszöni a jókívánságokat. Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni”
– írta a Facebookon.

A kommentek túlnyomó része pozitív reakciókat tartalmaz, köszönik a könyveket, az olvasás élményét, és gratulálnak a frissen díjazott írónak:

"Pont a mester kötetét olvasva kaptam a híreket. Hát persze hogy boldogság."

"Itt Erdélyben is nagy volt az öröm. Egy könyves kávézóban dolgozom, jó volt elsőnek két német egyetemi hallgatónak elújságolni a hírt, hallottak a szerzőről!"

"Mikor évekkel ezelőtt egy brit könyvtárban dolgoztam karbantartóként, mindig megpróbáltam becsempészni a Wenckheim báró hazatér angol nyelvű, keménykötésű kiadását az ajánlott irodalom polcra, de valaki mindig észrevette és visszatették. Végig nekem volt igazam. Gratulálok a díjhoz!"

"Igen, végre önfeledten lehetett örülni, egy időre ki lehetett lépni a nyomasztó, nehezen elviselhető mindennapjainkból. Köszönjük!"

"Hatalmas öröm és boldogság,hogy egy magyar ember ismét feltette hazámat a kultúra felső polcára.Szívből gratulálok,jó egészséget és kreatív energiákat kívánok az elkövetkezendő időkre is!"


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Szerető családapa, rejtőzködő szörnyeteg – az Apám, a BTK gyilkos bepillantást enged a gonosz otthonába
A gyilkos, akit mindenki szeretett: a cserkészvezető, gyülekezeti vezető, aki éjjel igazi szörnyeteg volt. Lánya most szembenéz az örökségével. A Netflix legújabb dokumentumfilmje felfedi, milyen életet él az, aki csak utólag jön rá, hogy az apja Amerika egyik leghírhedtebb sorozatgyilkosa.
B.M.; Fotók: youtube.com - szmo.hu
2025. október 13.



Skye Borgman legújabb dokumentumfilmje, Apám, a BTK gyilkos a Netflix jól bevált true crime-formuláját követi, mégis valami egészen másról szól, mint amit elsőre várnánk. A néző nem pusztán egy hírhedt sorozatgyilkos történetét kapja, hanem egy család széthullásának, egy identitásválsággal küzdő nő lelki útjának intim, néhol kényelmetlenül személyes lenyomatát. Borgman rendezése az ismert BTK-gyilkos, Dennis Rader életét és tetteit idézi fel, de csak felszínesen, mert valójában az áldozatok közül egy különlegeset helyez a középpontba: a gyilkos lányát, Kerri Rawson-t.

A film témája eleve hátborzongató. A „BTK” rövidítés a „Bind, Torture, Kill”, azaz „Megkötöz, Megkínoz, Megöl”. Az egyik legrettegettebb név lett az amerikai bűnügyi történelemben.

Rader a hetvenes évektől kezdve Wichita városát tartotta rettegésben, miközben a külvilág számára átlagos, sőt példás polgárnak tűnt: cserkészvezető, felekezeti vezető, lakóközösségi egyesületi ellenőr, szerető családapa. A kettősség döbbenetes és éppen ez a kontraszt teszi a történetet annyira megrázóvá. A rendőrség évtizedeken át képtelen volt kézre keríteni, miközben a gyilkos nyíltan üzengetett nekik az újságokon keresztül, cinikusan játszadozva a hatóságokkal. Aztán a ’80-as évekre hirtelen csak eltűnt, hogy 2004-ben újra felbukkanjon, ám ekkor már a technológia fejlődése, a DNS-vizsgálatok és a számítógépes nyomozás véget vetett rémuralmának. Végül 2005-ben elfogták, és Rader, mindenki megdöbbenésére, azonnal beismerte a gyilkosságokat, rideg részletességgel mesélve el szörnyű tetteit.

Borgman nem a bűncselekmények rekonstrukcióját helyezi előtérbe. A film sokkal inkább a következményekkel foglalkozik: hogyan éli meg egy család, ha egyik pillanatról a másikra rájön, hogy az apa, akit szeretett, egy szadista sorozatgyilkos? Kerri Rawson visszaemlékezései ennek az ellentmondásnak a fájdalmát tárják fel. Ő az, aki szó szerint egész életét újraépíti abból, amit apja öröksége lerombolt. A generációs trauma, amit Kerriék kaptak a gyilkos apjuktól kegyetlen terhet ró az egész családra. A filmben Kerri kendőzetlenül beszél gyerekkoráról, az apjához fűződő kapcsolatáról, arról a pillanatról, amikor megtudta az igazságot, és arról is, hogyan próbálta feldolgozni a feldolgozhatatlant. A fura az egészben, hogy Kerri nyíltan kimondja, hogy elhidegült a családjától, akik egyébként nem kívántak részt venni a projektben, sőt még az arcuk mutatását se vállalták.

Így kicsit furcsa a helyzet, hogy a lány önmagát állítja a központba, miközben testvére és édesanyja véleményét nem hallhatjuk.

Borgman kamerája türelmes, de nem ítélkezik. Mégis, nézőként nehéz nem érezni bizonyos feszültséget Kerri szerepében. Egyrészt mélyen átérezzük a fájdalmát és a traumáját, másrészt viszont zavarba ejtő, hogy immár több dokumentumfilm és interjú is épül az ő történetére és maga is előadóként, tanácsadóként dolgozik olyan áldozatokkal, akik hasonló helyzetbe kerültek. Ez a kettősség, vagyis a "karitatív munka, ami igazából megélhetés is” egy érdekes kérdéskör, mely finoman, de érezhetően végigvonul a filmen. Mintha Borgman is ezzel a dilemmával küzdene: meddig lehet együttérezni valakivel, aki mégis a hírhedt gyilkos révén vált ismertté és ez definiálta az életét.

A film szerkezete klasszikus netflixes ritmusban építkezik: visszaemlékezések, archív felvételek, interjúk és gondosan megkomponált dramatizált jelenetek váltják egymást. Mindez lendületet ad, ugyanakkor néha kizökkenti a nézőt. A narratíva időnként megbicsaklik, mintha a rendező sem tudná eldönteni, krimit, családi drámát vagy pszichológiai portrét szeretne készíteni. Mindez azonban nem csökkenti a téma erejét: Rader kettős élete, a hétköznapiság és a szörnyűség közötti éles kontraszt olyan kérdéseket vet fel, amelyek túlmutatnak egyetlen dokumentumfilm keretein.

Különösen izgalmas, hogy a film új fényt vet az amerikai sorozatgyilkos-mítoszra is.

Magyar szemmel nézve Dennis Rader neve kevéssé ismert, noha az amerikai popkultúrában mély nyomot hagyott. Aki látta a Mindhunter sorozatot, talán emlékszik rá: BTK volt az a rejtélyes figura, aki a sorozat részeinek elején, vagy végén egy-egy rövid jelenetben feltűnt, mint egyfajta árnyék, akit a néző sosem ismerhet meg teljesen. Sőt, a 2018-as kiemelkedően jó és méltatlanul elfeledett The Clovehitch Killer című film is erősen merített Rader történetéből, nem teljesen, de tekinthető adaptációnak is valamennyire. Hogyan élhet együtt egy család a „jó apa” illúziójával, miközben az valójában szörnyeteg.

Borgman tehát nemcsak a sorozatgyilkosságokat dolgozza fel, hanem egy kulturális jelenséget is boncolgat: mi az oka annak, hogy ennyire vonzódunk a gonosz történeteihez? Miért nézzük újra és újra ezeket a filmeket, miközben elborzadunk? A válasz valószínűleg abban rejlik, hogy a true crime tartalmak biztonságos távolságból engednek bepillantást az emberi természet legsötétebb zugaiba és a Netflix pontosan tudja, hogyan adagolja ezt az élményt. Elképesztő rajongóbázist épített ki magának a valós bűnügyi történeteken alapuló „szórakoztató” zsáner.

Mindezek ellenére az Apám, a BTK gyilkos nem tartozik Borgman legerősebb munkái közé.

A téma megrázó, a történet lebilincselő, mégis hiányzik belőle az a fajta érzelmi vagy stiláris kohézió, ami igazán emlékezetessé tehetné. A film sokkal inkább egy alapos, jól megszerkesztett, de kissé személytelen riport, mintsem egy mélyre hatoló, lélektani tanulmány. Talán épp ez a visszafogottság teszi valamennyire felejthetővé is.

Összességében az Apám, a BTK gyilkos egy megrendítő, de kissé ellentmondásos dokumentumfilm.

Erőssége a témaválasztás és Kerri őszintesége, gyengesége viszont a formanyelv, a rohanás és az érzelmi tompultság. Mégis, ha valaki érdeklődik a true crime műfaj iránt, és kíváncsi arra, hogyan hat a bűn egy család életére generációkon át, ez a film megéri a figyelmet, még akkor is, ha nem hagy maga után katarzist, csak egy kellemetlenül őszinte kérdést: mennyire ismerhetjük valójában azokat, akik köztünk élnek és szeretünk?


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Kiszáll a külföldi tulajdonos a Szigetből, Gerendai Károly mentheti meg a fesztivált
A jelenlegi tulajdonos a 2026-tól esedékes területfoglalási engedélyük megszüntetését kérte. Gerendai mindeközben hajlandónak mutatkozik a világhírű fesztivál hóna alá nyúlni.


Ahogy arról korábban írtunk, Karácsony Gergely főpolgármester hétfő reggel egy Facebook-posztban osztotta meg, hogy bizonytalanná vált a Sziget Fesztivál jövője. Mint írta, a fesztivál vezérigazgatója arról tájékoztatta, hogy kezdeményezni fogja a fővárossal kötött megállapodás felmondását.

A Sziget sajtóosztálya szerint ez nem jelenti a rendezvény végét. Bíznak abban, hogy a fesztivál egy új, magyar tulajdonosi háttérrel még sikeresebb lehet a jövőben.

A szervezők valóban azzal a kéréssel fordultak a Fővárosi Önkormányzathoz, hogy a 2026-tól esedékes területfoglalási engedélyüket közös megegyezéssel szüntessék meg. Ennek okáról azt írták: „A fesztivál külföldi tulajdonosa – annak ellenére, hogy korábban egy hosszabb távú fejlesztési programban gondolkodott – úgy döntött, hogy a jelenlegi struktúrában nem vállal további kockázatot Magyarországon” – írja a Telex.

A döntés hátterében az is szerepet játszik, hogy

„mivel a Fővárosi Közgyűléssel kötött területhasználati megállapodásunk határozott időre szól és a fizetési kötelezettség még jövőre is fennállna, akkor is, ha nem lenne rendezvény, ezért vagyunk kénytelenek a megállapodást ebben a formában felmondani”.

A Sziget ugyanakkor hangsúlyozta, hogy ez nem a fesztivál történetének lezárása. „Ezen döntéssel párhuzamosan – a hazai menedzsment javaslatára – a Sziget Zrt. tulajdonosai felvették a kapcsolatot a fesztivál alapítójával, Gerendai Károllyal, lehetőséget kínálva arra, hogy a rendezvény ismét vele folytathassa működését” – írták.

Az egyeztetések még zajlanak, ezért a szervezők nem kívántak további részleteket elárulni. Közleményükben úgy fogalmaztak: „Mi, a Sziget szervező csapata, őszintén bízunk abban, hogy a fesztivál egy új, független, magyar tulajdonosi háttérrel az eddigieknél is sikeresebb lehetne, hiszen a változás egyszerre nyújt lehetőséget a fejlődésre és a megújulásra, valamint a Sziget klasszikus értékeinek és szellemiségének az újbóli megerősítésére.”

Azt is remélik, hogy számíthatnak a közönség támogatására, a „szakmai partnereikkel ápolt kiváló kapcsolatukra”, valamint a „Főváros megértő együttműködésére is”. Hozzátették: „Hiszünk benne, hogy a Sziget léte nemcsak az abban közvetlenül érdekelteknek, hanem az egész ország számára fontos, közös ügy.”

A Sziget Zrt. tulajdonosai a hazai menedzsment javaslatára keresték meg újra Gerendai Károlyt, aki 2022-ben szállt ki a fesztivál életéből. A Sziget-iroda közölte: „Mivel az egyeztetések jelenleg is folynak a felek között, ezzel kapcsolatban még nem áll módunkban további információkat megosztani.”

Gerendai Károly sem kívánt részleteket megosztani, amíg nincs konkrét megállapodás, de a Forbesnak annyit elárult:

„Bár nemrég még nagyon nem így képzeltem el az elkövetkező éveimet, de a jelen helyzetben határozott célom megoldást találni a Sziget létének hosszú távú biztosítására.”

Az egykori főszervező az elmúlt években főként a Costes csoporthoz tartozó gasztronómiai vállalkozásaira koncentrált, szabadidejének jelentős részét pedig utazással töltötte. Most abban bízik, hogy akár már októberben létrejöhet egy olyan új tulajdonosi struktúra, ami szakmailag és pénzügyileg is biztosíthatja a fesztivál jövőjét.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Színészlegendák és legendás szerepek kísérték Diane Keaton életét – galéria
A 79 éves korában elhunyt színésznő a szakma krémjével dolgozott együtt. Néhány munkakapcsolata párkapcsolattá is alakult, bár sosem ment férjhez. Egy élet és karrier képekben.


Ahogy arról korábban beszámoltunk, szombaton Los Angelesben elhunyt Diane Keaton amerikai színész, rendező és producer.

Az Oscar- és Golden Globe-díjas művész pályafutása során olyan nagy sztárokkal dolgozott számos filmben, mint Woody Allen, Al Pacino, Richard Gere, Warren Beatty, Jack Nicholson, Mia Farrow vagy Jane Fonda.

Megannyi filmes szerepéből olykor romantikus kapcsolat is szövődött kollégáival, bár férjhez soha nem ment. Két örökbe fogadott gyereke Dexter (1996) és Duke (2000).

Filmes szerepeiből, pár- és munkakapcsolataiból készítettünk válogatást (a képekre kattintva galéria nyílik):


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk