Szív- és pánikroham, alligátorok és egy kellemes kis mészárlás – A Bad Boys: Mindent vagy többet imádnivaló
Will Smith, ha bajban van, visszakanyarodik ahhoz a franchise-hoz, ami világszerte ismertté tette, aminek az első sikerét köszönhette. Hiszen nem az 1995-ös Bad Boys: Mire jók a rosszfiúk? volt az első filmje, sőt még csak az első sikere sem. A korábban Fresh Prince néven fényes rapkarriert befutott zenész ugyanis az 1990-ben indult Kaliforniába jöttem (The Fresh Prince of Bel-Air) című szitkomban már bizonyított az amerikai közönségnek mozgóképen is, az USA-n kívül azonban még nem igazán volt ismert. És egyébként nem is a Bad Boystól várták a tengerentúli népszerűséget. A „haverzsarukfilmek” (buddy cop movies) kétségtelenül népszerűek voltak abban az időben, és ezt Smith is felismerte, arra azonban nem igazán volt nagy sikerű precedens, hogy mindkét főszereplő kopó fekete. Maximum az egyik, mint Eddie Murphy a 48 órában, Philip Michael Thomas (és később Jamie Foxx) a Miami Vice-ban vagy Danny Glover a Halálos fegyverben.
A rendkívül alacsonynak számító 19 millió dolláros költségvetéséből világszerte 141,4 milliót faragott Michael Bay első egész estés őrülete.
Smith aztán A függetlenség napjával és a Men in Black: Sötét zsarukkal nagy sztár lett, és Lawrence is folytatta sikereit a Nekem 8-cal, az Állj vagy jövökkel és a Gyagyi mami-filmekkel. A karrierjük első fontos állomását azonban egyikük sem felejtette el, s mivel Bay később nagy kasszasikeret rendezett, a 2003-as Bad Boys II: Már megint a rosszfiúkra kiemelt költségvetést kapott, nagyjából bármit megtehetett. Meg is tett bármit, a második rész máig a leggrandiózusabb a franchise-ban. Ezután pedig egy szép nagy, 17 éves szünet következett, mivel ekkorra kezdett Will Smith karrierje egy kissé elfáradni (Lawrence-é már régen kimúlt kábé). De a közönség ennyi idő után sem felejtette el kedvence zsarupárosát, a Bad Boys: Mindörökké rosszfiúk a legsikeresebb lett a franchise-ban, ráadásul egyben 2020 legtöbbet hozó amerikai filmjévé is vált, bár ezt egyértelműen a nem sokkal a Covid-járvány kirobbanása előtti premierjének köszönhette. A Bad Boys még épp kaszálni tudott, majd bezárták Hollywoodot.
Ezzel pedig Smith nemcsak az akadémiai díjátadóról száműzette magát minimum 10 évre, hanem az éppen fejlesztés alatt álló projektjeit is törölték vagy jegelték. Többek között a Bad Boys negyedik részét is. Egy évig vártak, hogy lecsillapodjanak a kedélyek, majd végül mégis elindult a forgatás, Smith-nek pedig kiemelt projekt lett a Bad Boys: Mindent vagy többet, sőt, egyben egyfajta teszt is, hogy vajon a közönség elfordult-e tőle a pofon miatt. Az első hétvége bevételi adatai alapján pedig úgy tűnik, hogy nem. 56,5 millió dollárral startolt a film az USA-ban, ez pedig a második legjobb eredmény a franchise-on belül. Elindulhat egy újabb sikerszéria?
S hogy mi újat tudtak mondani-mutatni a Bad Boys-univerzumban negyedjére? Igazából semmit. De ez nem feltétlenül baj. A harmadik rész rendezői, Adil El Arbi és Bilall Fallah vezényelték le ezt a produkciót is, és ezúttal láthatóan jobban kiélték magukat. De előbb lássuk a sztorit, amelynek megértéséhez, befogadásához egyébként nem árt ismerni/újra felidézni az előző három rész történetét, mert nagyon sok helyen utalnak vissza rájuk. A harmadikra éppúgy, mint a másodikra.
Mike épp házasodik, egy eddig általunk nem ismert Christine-t (Melanie Liburd) veszi el, vagyis a forgatókönyvírók úgy döntöttek, nem a Mindörökké rosszfiúk Ritájával (Paola Núñez) hozzák össze újra, pedig nagyon kerülgették egymást. Mike esküvőjén Marcus szívrohamot kap, a halálközeli élmény hatására pedig kicserélődik, újra elemében van, sőt, sebezhetetlennek gondolja magát, így belemegy bármilyen öngyilkos akcióba. Erre pedig szükség is lesz, mivel a bosszúszomjas exkatona, McGrath (Eric Dane) a néhai Howard kapitányt (Joe Pantoliano) próbálja besározni maffiakapcsolatokkal, nemsokára pedig az egykori parancsnokukat tisztázni akaró Mike és Marcus is gyanúsítottak lesznek, így kénytelenek menekülni a hatóságok elől Mike bűnöző fiával, Armandóval (Jacob Scipio) együtt.
S ha belegondolunk, igazából itt ténylegesen csak Armando a rosszfiú (aki persze jó útra próbál térni), szóval abszolút passzol a címhez.
Na de mi a helyzet az ötvenes Mike-kal és Marcusszal? Már a harmadik etap is erősen ráment arra, hogy ők már nem azok a fiatal, mindent legyűrő kopók, mint egykor: Mike-ot súlyosan meglőtték, Marcus pedig a nyugdíjazáson gondolkodott. S ez most sincs másképp, hiszen azóta újabb négy év telt el. Marcus szívrohama például egy fontos mozzanat, Mike-ot pedig a megállapodás és az először rátörő pánikrohamai gondolkodtatják el egy pillanatra, hogy érdemes-e még tovább csinálni ezt a sok üldözést és lövöldözést.
Merthogy ilyesmiből most is akad bőven. Adil és Bilall ütősebb akciószekvenciákkal pakolták meg a negyedik részt, a harmadiknak ugyanis ez volt az egyik gyengéje, nem kényeztettek el minket emlékezetes zúzásokkal. Ezúttal viszont a szokásos autósüldözések és tölténycunamik mellett – amiket egyébként szintén kreatívabb koreográfiákkal és operatőri munkával (például láthatunk egy first person shooter-jelenetet is) tettek látványosabbá – kapunk egy jó kis helikopteres zuhanást, az alligátorparkos finálé is megmarad majd,
A szereplők közül egyébként visszatérőkkel (Smith, Lawrence, Scipio, Pantoliano, Núñez, Alexander Ludwig, Vanessa Hudgens, DJ Khaled, sőt még az első két rész Fletcherje, John Salley is megjelenik) és újoncokkal (Eric Dane, Melanie Liburd, Ioan Gruffudd, Tiffany Hadish, Rhea Seehorn) is el vagyunk látva rendesen, cameókra is számíthatunk, sőt egy színészcsere is történt: az első három részben Marcus feleségét alakító Theresa Randle eléggé visszavonult a színészettől (a harmadik részért is 10 éve tartó nyugdíját szakította meg), így őt most Tasha Smith helyettesítette.
Összességében egyébként egyáltalán nem lóg ki a Mindent vagy többet a franchise-ból, hozza a Bad Boys-szellemiséget annak minden erényével és hibájával. Az előbbiekhez a jó dumák, a főszereplők közti immár 29 éve tartó kifogástalan kémia és a bombasztikus akciók, utóbbihoz pedig a kissé gyermeteg poénok és idétlenkedések (főként persze Martin Lawrence-től) tartoznak. De mi így szeretjük ezeket a vén rókákat, akik még mindig nem túl öregek ehhez a sz*rhoz!
