Sebestyén Balázs az eutanáziáról: én nem venném el más embertől, hogy döntsön
Sebestyén Balázs a Telex vendégeként válaszolt számos kérdésre. Felmerült többek között az eutanázia is, amellyel a műsorvezető és társai a Rádió 1 adásában is foglalkoztak.
Biztos van egy csomó jogi, vallási ellenérv, magyarázat arra, hogy miért nem lehet, de ha a végét nézzük a dolognak, akkor az nagyon méltatlan - vélekedett. Miközben rengeteg pénzt ölnek abba, hogy valakit elítéljenek, ha részt vett egy gyilkosságban, akkor azért elgondolkozik, hogy ez milyen fura - tette hozzá.
- mondta.
Nagyon bonyolult a szabályozása, és biztos felmerülnének visszaélések, mert előjönne, hogy akarta-e a nagypapa, vagy csak nagy volt az örökség. Felmerül a kérdés, hogy ha például az abortuszról dönthetnek a nők, a saját testünkről és életünkről meg nem dönthetünk.
Arra a kérdésre, hogy mit tenne, ha ő kerülne olyan helyzetbe, azt válaszolta, hogy az nagyon nehéz kérdés. "Én megengedném másnak. Én kicsit mást gondolok a halálról, meg az elmúlásról". Szerinte amíg "vinni tudja az ember" addig tennie kell, mert egy "élethossz az meghatározott". De ő nem venné el más embertől, hogy ebben döntsön. A vége ugyanolyan fontos, mert "szellemi magasságokba is tudsz emelkedni a végén". Saját maga esetében elgondolkodna, mert függ az élethelyzettől, a betegségtől, a fájdalmtól, a diagnózistól. Hogy mennyi szenvedéssel jár.
Ha nagy fájdalommal járna, és tudná, hogy nincs remény, akkor lehet, hogy úgy döntene. De ha ott vannak a gyerekek, a család, a remény, az egy százalék, az Isteni csoda, akkor sok minden lehet, amit az ember mérlegel. "Nem tudom, hogy hogy döntenék, azért ez egy neház kérdés" - mondta végül.
Szóba került a halál kérdése is. Arról úgy vélekedett:
Valójában nincs igazi halál, mert nem tud lenni. Én a tudat valódi, tiszta minőségében hiszek, ami nem is született, és nem is halt meg. A tudatnak viszont szüksége van valamilyen formára, amin keresztül belép az anyagi világba.
A tudat valódi feladata maga a tapasztalás. A tudat nem tud önmagában tapasztalni. A tudat, ha felvesz egy testet, belebújik valamilyen köntösbe – legyen állat, növény, tárgy vagy az ember –, akkor azon keresztül tapasztal. Innentől kezdve, ha a tudatra mint formára gondolsz, az entitásra, akkor már egészen mást gondolsz a halálról. Az a fizikai test formabomlása, amikor a tudat formát bont, elmegy valahova, ahol feldolgozza a múlt tapasztalatait, majd megérkezik újra. Ezt hívhatjuk újjászületésnek, reinkarnációnak, vagy másnak, és sok-sok életen keresztül a tapasztalással valamilyen irányban haladsz, ami talán a bölcsesség vagy az egyetemesség iránya, ezért valójában vannak népek, ahol nem szomorúak, amikor valaki meghal, hanem ünneplik. Az élet maga szerintem nem más, mint a tapasztalás"
- mondta a műsorvezető a Telex kérdéseire válaszolva. A beszélgetésben még szó volt többek között a szorongásról, a test és lélek betegségeiről is.
VIDEÓ: Sebestyén Balázs: Én is küzdök az életemmel, de a saját felelősségem keresem
