Scherer Péter utolsó interjújában: A három csodálatos gyerekemen kívül életem legnagyobb sikere az, hogy színész lettem
A kedden elhunyt Scherer Péter volt a szombati Friderikusz TalkShow vendége. A színésszel készült beszélgetést még két hete vették fel. Scherer Péter ebben többek között mesélt arról az RTL műsorában, hogy a családi hagyományokat követve eredetileg ő is mérnöknek tanult, miután nem vették fel a színművészeti egyetemre. Elmondása szerint édesapja és bátyja is mérnök volt, így amikor az első rostán kiesett a felvételiről, édesapja tanácsára választott egy „normális egyetemet”. „Apám azt mondta, hát valami normális egyetemre menni kell” – idézte fel a színész, aki a Műszaki Egyetemen szerzett építőmérnöki diplomát. Azt is hozzátette, hogy bár a matematika ment neki valamennyire, nehezen végezte el az egyetemet.
Édesapjáról szólva a színész egy jellegzetes gesztust is felidézett, amit tőle örökölt. „Arra jöttem rá egyszer, képzeld el, hogy apám így ül. Így ül, mindig így, így. És rájöttem, hogy én is szeretek így ülni” – mondta. Szerinte apja egy „régi vágású polihisztor volt”, aki latinul olvasta a klasszikus költőket, és a konyhából nyerte meg húsz éven keresztül a *Játék és muzsika 10 percben* című rádiós vetélkedőt, de sosem ment el a stúdióba játszani. Emellett, ahogy Scherer mesélte, az autószereléshez és a földrajzhoz is értett. „Ha azt mondtam neki, hogy elmentünk evezni a Mosoni-dunára, akkor azt mondta, hogy Doborgazon meg Ásványráron voltatok. Mondom, honnan tudod ezeket? Ja, olvastam róla.”
A pálya eleje azonban tele volt nehézségekkel és elutasításokkal. Kétszer is kiesett a színművészeti felvételi első rostáján, és voltak olyan időszakok, amikor annyira rossznak érezte magát egy-egy előadás után, hogy inkább a hátsó ajtón ment ki. „Hát voltak olyan előadások, amikor a hátsó ajtón mentem ki, mert egyszerűen azt éreztem, hogy elől nem megyek” – emlékezett vissza. Utólag már másképp látja a korai kudarcokat. „Szoktam mondani, hogy ha én felvételiznék, az akkori Scherer Petit én sem venném fel most” – mondta. A felvételin egy Ady-verssel próbálkozott, de nem járt sikerrel. „Elmondtam négy sort, és mondták, hogy köszönjük szépen. De mondom, még van. Ja, tudjuk, ismerjük a verset” – idézte fel a helyzetet.
A szakmai áttörést az 1995-ös Szentivánéji álom hozta el számára, amit Mucsi Zoltánnal és Szabó Győzővel játszott. Ezt követően húsz éven keresztül rendkívül sokat dolgozott, volt, hogy havi 30 előadást is elvállalt.
Szerinte ez a hozzáállás mára megváltozott. „Most más. Valaki ilyen fáj a torka, beteg, nem akarja lefertőzni a többieket, kiírják, elmarad az előadás, majd pótoljuk. A Covid óta ez megváltozott.”
A koronavírus-járvány miatti lezárás alapjaiban változtatta meg az életét. A 2020. március 16-i lezáráskor megszámolta, hogy május végéig 88 előadása maradt el. „Lementünk a Balcsira, ott van egy házunk, és megnéztük, ahogy kitavaszol” – mesélte. Az első időszakban a bizonytalanság uralkodott el rajta. „Az volt bennem, hogy éhen fogunk halni.” Később azonban rájött a kényszerpihenő pozitív oldalaira: felismerte a család fontosságát, és azt, hogy ideje egy kicsit visszavenni a tempóból. Azóta már nem stresszel azon, ha nincs tele a naptára. „Ha nincs dugig a naptárom, akkor nem stresszelek ezen, tudod? Hanem azt mondom, hogy most a hétvégét nem töltöttem le a Balcsin, tök jó volt.”
A színész nemrég egy új hobbiba is belevágott: 62 évesen tette le a nagymotor-vizsgát. Elmesélte, hogy ajándékba kapott egy 350 köbcentis motort, de a felesége csak egy feltétellel volt hajlandó felülni mögé. „Azt mondta a feleségem, én addig nem ülök fel mögéd, amíg nincs nagymotorjogsid.” Beiratkozott, és sikeresen levizsgázott. Az oktatója tehetségesnek tartotta, és azt mondta neki: „Péter bá, magának ehhez van érzéke. Engedje meg magának azt a luxust, hogy holnap levizsgázik.”
A műsorban elhangzott beszélgetést itt lehet megnézni:
