Pink megmutatta, milyen egy profi show: ennél jobban nem indulhatott volna a Sziget
A rossz emlékű tavalyi Rihanna-koncert után nagy kérdés volt, tud-e olyan kaliberű világsztárt szerződtetni a Sziget a nyitónapra, aki nemcsak hasonló mennyiségű érdeklődőt vonz, de csalódást sem okoz azoknak, akik kisebb vagyonért jegyet váltottak a bulira.
Bevallom, Rihanna mellett Pink munkásságának sem vagyok nagy ismerője, így amikor bejelentették, hogy ő lesz az idei húzónév, nem különösebben jöttem izgalomba. Tulajdonképpen egyenlőségjelet tettem a két előadó közé: mindketten világhírű, női popsztárok csomó slágerrel, szóval csak remélni tudtam, hogy a hozzáállásukban azért lesz különbség.
Bár telt ház ezúttal nem volt, így is hatalmas tömeg gyűlt össze a nagyszínpad előtti területen - valószínűleg mindenki oda csoportosult, aki éppen akkor a Szigeten tartózkodott.
Nagyjából 10 perc csúszással kezdődött a koncert, amit - mint említettem - teljesen szűz füllel hallgattam, ennek ellenére már az első szám (a Let's Get The Party Started) első refrénjénél beugrott, hogy "nahát, ezt ismerem!"
És a későbbiekben ugyanez volt a helyzet még legalább öt vagy hat dal esetében, ami egy dolgot mindenképp nyilvánvalóvá tett: Pinknek tényleg rengeteg slágere van.
Ráadásul ezek élőben is tök jól működnek: talán a hangosító stáb érdeme is, de alig lehetett érezni a különbséget a stúdióváltozatokhoz képest. Hamar megkönnyebbülhetett tehát mindenki, világossá vált, hogy nem fog megismétlődni a tavalyi égés.
Pink jó érzékkel szőtt bele néhány feldolgozást is a programba a saját dalok mellé, elhangzott a No Doubttól a Just a Girl, illetve a leginkább a Led Zeppelintől ismert Babe I'm Gonna Leave You. Volt akusztikus blokk is, de éppen csak olyan hosszan, hogy a közönség megpihenhessen a táncolásban, azonban a hangulat mégse üljön le nagyon.
A látványra sem lehetett panasz, pirotechnikát, lángcsóvákat és tűzijátékot is bevetettek.
A legemlékezetesebb pillanatra viszont a végén, a ráadásban került sor: a So What című szám alatt az énekesnő egy speciális drótkötélpályán berepült a tömeg feje fölé, és jó ideig ott is maradt.
Természetesen hatalmas sikert aratott, ahogy több más gesztusával is: végig tartotta a kapcsolatot a közönséggel, olyan szinten, hogy a szavakon túl egy ponton elvette az egyik elől álló lány mobilját, és szelfizett vele egyet.
Annyi biztos, hogy ez a koncert maradandó élmény volt mindenkinek: még nekem is, holott előzetes ismeretek és elvárások nélkül néztem végig.
Aki pedig rajongóként váltott jegyet, egész biztosan euforikus állapotban mehetett haza. És megkönnyebbülve, ha Rihanna hakniján is ott volt - lám, attól, hogy valaki világhírű popsztár, nem feltétlenül kell semmibe vennie a közönségét. Kicsit helyreállt szerdán este a világ rendje.