KULT
A Rovatból

Péhovárd okoskönyvbe bújva kacagtat tovább - derűs bemutató az Örkény István Könyvesboltban

Rejtő Jenő nem élt hiába. Figurái, poénjai itt járnak köztünk, láthatóan, hallhatóan.


Hetvenöt évvel azután, hogy az író áldozatul esett a magyar történelem legnagyobb gyalázatának, a „Halhatatlan Légiós” sok-sok viszontagság után immár elfoglalhatta méltó helyét az irodalomban, miután hosszú időn át „csak” olvasó generációk kedvence volt. Most a Kossuth és a Mojzer Kiadó munkájának eredményeképpen elindult a 20 kötetes Rejtő-hangoskönyv-sorozat, amelynek bemutatóját az Örkény István könyvesboltban tartották három nagyszerű művész, Benedek Tibor, Bodrogi Gyula és Gálvölgyi János közreműködésével.

Kissé furcsán éreztem magamat, amikor Kocsis András Sándor, a Kossuth elnök-vezérigazgatója „smartbookról”, „okoskönyvről” kezdett beszélni, hiszen egy könyv, ha jó, mindig „okos”. Aztán megmagyarázta: olyan könyv, amellyel „egyidejűleg az olvasó különböző érzékszerveire lehet hatni.” Ez a Rejtő-könyvek esetében azt jelenti, hogy meghallgatható CD-ről egy-egy könyv teljes szövege. Az első a Láthathatlan légió, amelynek előadója Reviczky Gábor, a Bujtor István rendezte Három testőr Afrikában című film emlékezetes Török Szultánja, ezt követi A tizennégy karátos autó Rudolf Péter hangján. Mindegyik kötetben olvasható egy-egy fejezet Matuscsák Tamás Rejtő Jenő elveszett naplója című életregényéből, valamint az adott könyv szereplőinek lexikona, és a hanganyag egy kód segítségével letölthető okostelefonra is. Mindazonáltal – ez e sorok írójának személyes véleménye – jobb hallgatni egy fix helyen, biztonságos körülmények között, mert a poénhalmazra való összpontosítás esetleg közterületen balesetveszélyes lehet röhögés fennforgása miatt…

Rejtő-könyvek

A kiadványok címlapjai a korábbi generációkban másfajta nosztalgiát is elindítanak: a rajzok Korcsmáros Pál nevezetes képregényeiből valók, amelyek annak idején a Füles rejtvénymagazinban jelentek meg.

Földes László, a sorozat szerkesztője elmesélte, hogy annak idején apja könyvespolcán fedezte fel az Albatrosz-sorozatban megjelent P. Howard-könyveket, és az Elátkozott part ragadta meg először a fantáziáját, onnantól kezdve minden tevékenységét e könyvekkel a kezében végezte: így történt, hogy egy házi feladat írása közben ráöntötte a tintát az említett regény 147. oldalára, így sokáig nem tudta meg, hogyan jutott el Csülök és Senki Alfonz a temetőbe.

Matuscsák Tamás kapcsolata Rejtővel saját nagyanyjával kezdődött, aki a Dalszínház utca 10-ben lakott, ahol korábban az író. Életregényét, amelynek alapjai Rejtő összes könyvének „kritikai olvasata” és számos egyéb forrás (újságcikkek, levelek, feljegyzések, kortársak írásai) voltak, így jellemezte: „Amit ebben leírtam, nem biztos, hogy minden igaz, de nehezen lehetne megcáfolni”.

BenedekBenedek Miklós mesél - Fotó: Benke Rita

Benedek Miklós, aki hozta magával az igazi Levin méltóságteljesen fanyar figuráját, felidézte a film forgatását, amelynek révén először járt Afrikában.

„Feltűnt nekem, hogy a sivatagban mennyi Marlboro-reklám látható a szállodákon. A bemutatón tudtam meg Bujtortól, hogy a szponzorok csak így adtak pénzt a filmhez. (Ugyanilyen okból kapott egy kis szerepet Princz Gábor, a Postabank főnöke is - GNL). De borzasztó nagy élmény volt a forróságban sétabottal és kalapban mászkálni Kállai Ferenc társaságában”. Benedek abban sem tagadta meg imázsát, hogy a „legrémesebb dolognak” nevezte a hangoskönyv felvételét. „Nekiülni egy szobában és 150 figurát két nap alatt rámondani egy magnótekercsre, aztán az ember másnap már elfelejti, hogy milyen volt a hang, amit előző nap kölcsönzött a szereplőnek.” Az életregényről, amelyből aztán több részletet is felolvasott, úgy vélekedett, hogy „benne van a teljes kor, és mindenki, aki a 20-as, 30-as, 40-es években a Körúton sétálgatott.” Ő egyébként a sorozatban a Vanek úr Párizsbant vállalta magára.

BodrogiBodrogi és az álomkóros Fülig Jimmy - Fotó: Benke Rita

Bodrogi Gyula a „pengős regényekre” emlékezett, és arra, amikor rájött, hogy akit ő „Péhovárdnak” hitt, az valaki más, de ma is rajong érte, mint „minden marhaságért”.

„Annyira szeretem ezeket a nem létező válaszokat a nemlétező kérdésekre, a lehetetlen természetes módon való megfogalmazását, mintha értelmes dolgokról lenne szó” – mondta Bodrogi, mielőtt a közönség harsány kacagása közepette felolvasta a Piszkos Fred, a kapitány ama híres jelenetét, amikor a magát egyszerre fűtőnek és hajópincérnek kiadó Fülig Jimmy álomkór tüneteivel jelentkezik a Honolulu Star orvosánál. Mostantól az ő utánozhatatlan rekedt hangján szólalhat bennünk a Kapitány, aki „mindég kavarja”.

GálvölgyiGálvölgyi és az Elátkozott part - Fotó: Benke Rita

Gálvölgyi János arról mesélt, hogy évtizedekkel ezelőtt Egri János, aki tv-ben többek között vetélkedőt is vezetett Lehet-e egy kérdéssel több? címen (és akiről a színész emlékezetes paródiát csinált), kitalálta, hogy ki kellene adni Rejtő-könyveket hangkazettán, és néhányat ő is felmondott belőlük. „Rejtőt azért nehéz megcsinálni, mert sokat tévedett. Tudjuk, hogy cetlikre írta a könyv részleteit, úgy küldte tovább a kiadónak. Egyik fejezetnek az volt a vége, hogy „átölelte a lány szép szőke haját”, a következő fejezet pedig úgy kezdődik, hogy „a lány barna haján megcsillant a napfény”. De milyen jogon javítsam én ki Rejtő Jenőt?

Egyébként nagyon szeretem őt: olyan abszurd, hogy ha nem itt él, máshol élt volna” – elmélkedett stílszerűen Gálvölgyi, majd azt a részletet olvasta fel Az elátkozott partból, amikor Csülök és társai felfedezik a sivatagban a Potemkin-falut és az „alkotmányos királyi részvénytársaságot, ahol osztalékot is fizetnek, de senki sem dolgozik.”

„S mikor kinevették, azt hitte, hogy kacagtatott. Most itt fekszik e nehéz temetői hant alatt. Zöld koponyáján kiüt a csíra, és azt álmodja, hogy él” – idézte Benedek Miklós Rejtő Jenő képzeletbeli sírfeliratát. Legyen az ő humora életmentő még sok nemzedék számára.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Megszólalt Krasznahorkai László: Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni
A Nobel-díjas író pár mondatban reagált ma a díjra, az azt követő jókívánságokra, és meg is köszönte az olvasóinak őket. Záporoznak is a kommentek a poszt alá.


Néhány napja jelentették be, hogy Krasznahorkai László kapta a 2025-ös irodalmi Nobel-díjat, akkor volt egy rövid nyilatkozata, de azóta nemigen szólalt meg az író. Most a közösségi média oldalán írt pár sort a követőinek a maga fanyar humorával:

„Krasznahorkai László hálás az Elkerülhetetlen Véletlennek, hogy ennyi embernek okozott örömöt. Köszöni a jókívánságokat. Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni”
– írta a Facebookon.

A kommentek túlnyomó része pozitív reakciókat tartalmaz, köszönik a könyveket, az olvasás élményét, és gratulálnak a frissen díjazott írónak:

"Pont a mester kötetét olvasva kaptam a híreket. Hát persze hogy boldogság."

"Itt Erdélyben is nagy volt az öröm. Egy könyves kávézóban dolgozom, jó volt elsőnek két német egyetemi hallgatónak elújságolni a hírt, hallottak a szerzőről!"

"Mikor évekkel ezelőtt egy brit könyvtárban dolgoztam karbantartóként, mindig megpróbáltam becsempészni a Wenckheim báró hazatér angol nyelvű, keménykötésű kiadását az ajánlott irodalom polcra, de valaki mindig észrevette és visszatették. Végig nekem volt igazam. Gratulálok a díjhoz!"

"Igen, végre önfeledten lehetett örülni, egy időre ki lehetett lépni a nyomasztó, nehezen elviselhető mindennapjainkból. Köszönjük!"

"Hatalmas öröm és boldogság,hogy egy magyar ember ismét feltette hazámat a kultúra felső polcára.Szívből gratulálok,jó egészséget és kreatív energiákat kívánok az elkövetkezendő időkre is!"


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Szerető családapa, rejtőzködő szörnyeteg – az Apám, a BTK gyilkos bepillantást enged a gonosz otthonába
A gyilkos, akit mindenki szeretett: a cserkészvezető, gyülekezeti vezető, aki éjjel igazi szörnyeteg volt. Lánya most szembenéz az örökségével. A Netflix legújabb dokumentumfilmje felfedi, milyen életet él az, aki csak utólag jön rá, hogy az apja Amerika egyik leghírhedtebb sorozatgyilkosa.
B.M.; Fotók: youtube.com - szmo.hu
2025. október 13.



Skye Borgman legújabb dokumentumfilmje, Apám, a BTK gyilkos a Netflix jól bevált true crime-formuláját követi, mégis valami egészen másról szól, mint amit elsőre várnánk. A néző nem pusztán egy hírhedt sorozatgyilkos történetét kapja, hanem egy család széthullásának, egy identitásválsággal küzdő nő lelki útjának intim, néhol kényelmetlenül személyes lenyomatát. Borgman rendezése az ismert BTK-gyilkos, Dennis Rader életét és tetteit idézi fel, de csak felszínesen, mert valójában az áldozatok közül egy különlegeset helyez a középpontba: a gyilkos lányát, Kerri Rawson-t.

A film témája eleve hátborzongató. A „BTK” rövidítés a „Bind, Torture, Kill”, azaz „Megkötöz, Megkínoz, Megöl”. Az egyik legrettegettebb név lett az amerikai bűnügyi történelemben.

Rader a hetvenes évektől kezdve Wichita városát tartotta rettegésben, miközben a külvilág számára átlagos, sőt példás polgárnak tűnt: cserkészvezető, felekezeti vezető, lakóközösségi egyesületi ellenőr, szerető családapa. A kettősség döbbenetes és éppen ez a kontraszt teszi a történetet annyira megrázóvá. A rendőrség évtizedeken át képtelen volt kézre keríteni, miközben a gyilkos nyíltan üzengetett nekik az újságokon keresztül, cinikusan játszadozva a hatóságokkal. Aztán a ’80-as évekre hirtelen csak eltűnt, hogy 2004-ben újra felbukkanjon, ám ekkor már a technológia fejlődése, a DNS-vizsgálatok és a számítógépes nyomozás véget vetett rémuralmának. Végül 2005-ben elfogták, és Rader, mindenki megdöbbenésére, azonnal beismerte a gyilkosságokat, rideg részletességgel mesélve el szörnyű tetteit.

Borgman nem a bűncselekmények rekonstrukcióját helyezi előtérbe. A film sokkal inkább a következményekkel foglalkozik: hogyan éli meg egy család, ha egyik pillanatról a másikra rájön, hogy az apa, akit szeretett, egy szadista sorozatgyilkos? Kerri Rawson visszaemlékezései ennek az ellentmondásnak a fájdalmát tárják fel. Ő az, aki szó szerint egész életét újraépíti abból, amit apja öröksége lerombolt. A generációs trauma, amit Kerriék kaptak a gyilkos apjuktól kegyetlen terhet ró az egész családra. A filmben Kerri kendőzetlenül beszél gyerekkoráról, az apjához fűződő kapcsolatáról, arról a pillanatról, amikor megtudta az igazságot, és arról is, hogyan próbálta feldolgozni a feldolgozhatatlant. A fura az egészben, hogy Kerri nyíltan kimondja, hogy elhidegült a családjától, akik egyébként nem kívántak részt venni a projektben, sőt még az arcuk mutatását se vállalták.

Így kicsit furcsa a helyzet, hogy a lány önmagát állítja a központba, miközben testvére és édesanyja véleményét nem hallhatjuk.

Borgman kamerája türelmes, de nem ítélkezik. Mégis, nézőként nehéz nem érezni bizonyos feszültséget Kerri szerepében. Egyrészt mélyen átérezzük a fájdalmát és a traumáját, másrészt viszont zavarba ejtő, hogy immár több dokumentumfilm és interjú is épül az ő történetére és maga is előadóként, tanácsadóként dolgozik olyan áldozatokkal, akik hasonló helyzetbe kerültek. Ez a kettősség, vagyis a "karitatív munka, ami igazából megélhetés is” egy érdekes kérdéskör, mely finoman, de érezhetően végigvonul a filmen. Mintha Borgman is ezzel a dilemmával küzdene: meddig lehet együttérezni valakivel, aki mégis a hírhedt gyilkos révén vált ismertté és ez definiálta az életét.

A film szerkezete klasszikus netflixes ritmusban építkezik: visszaemlékezések, archív felvételek, interjúk és gondosan megkomponált dramatizált jelenetek váltják egymást. Mindez lendületet ad, ugyanakkor néha kizökkenti a nézőt. A narratíva időnként megbicsaklik, mintha a rendező sem tudná eldönteni, krimit, családi drámát vagy pszichológiai portrét szeretne készíteni. Mindez azonban nem csökkenti a téma erejét: Rader kettős élete, a hétköznapiság és a szörnyűség közötti éles kontraszt olyan kérdéseket vet fel, amelyek túlmutatnak egyetlen dokumentumfilm keretein.

Különösen izgalmas, hogy a film új fényt vet az amerikai sorozatgyilkos-mítoszra is.

Magyar szemmel nézve Dennis Rader neve kevéssé ismert, noha az amerikai popkultúrában mély nyomot hagyott. Aki látta a Mindhunter sorozatot, talán emlékszik rá: BTK volt az a rejtélyes figura, aki a sorozat részeinek elején, vagy végén egy-egy rövid jelenetben feltűnt, mint egyfajta árnyék, akit a néző sosem ismerhet meg teljesen. Sőt, a 2018-as kiemelkedően jó és méltatlanul elfeledett The Clovehitch Killer című film is erősen merített Rader történetéből, nem teljesen, de tekinthető adaptációnak is valamennyire. Hogyan élhet együtt egy család a „jó apa” illúziójával, miközben az valójában szörnyeteg.

Borgman tehát nemcsak a sorozatgyilkosságokat dolgozza fel, hanem egy kulturális jelenséget is boncolgat: mi az oka annak, hogy ennyire vonzódunk a gonosz történeteihez? Miért nézzük újra és újra ezeket a filmeket, miközben elborzadunk? A válasz valószínűleg abban rejlik, hogy a true crime tartalmak biztonságos távolságból engednek bepillantást az emberi természet legsötétebb zugaiba és a Netflix pontosan tudja, hogyan adagolja ezt az élményt. Elképesztő rajongóbázist épített ki magának a valós bűnügyi történeteken alapuló „szórakoztató” zsáner.

Mindezek ellenére az Apám, a BTK gyilkos nem tartozik Borgman legerősebb munkái közé.

A téma megrázó, a történet lebilincselő, mégis hiányzik belőle az a fajta érzelmi vagy stiláris kohézió, ami igazán emlékezetessé tehetné. A film sokkal inkább egy alapos, jól megszerkesztett, de kissé személytelen riport, mintsem egy mélyre hatoló, lélektani tanulmány. Talán épp ez a visszafogottság teszi valamennyire felejthetővé is.

Összességében az Apám, a BTK gyilkos egy megrendítő, de kissé ellentmondásos dokumentumfilm.

Erőssége a témaválasztás és Kerri őszintesége, gyengesége viszont a formanyelv, a rohanás és az érzelmi tompultság. Mégis, ha valaki érdeklődik a true crime műfaj iránt, és kíváncsi arra, hogyan hat a bűn egy család életére generációkon át, ez a film megéri a figyelmet, még akkor is, ha nem hagy maga után katarzist, csak egy kellemetlenül őszinte kérdést: mennyire ismerhetjük valójában azokat, akik köztünk élnek és szeretünk?


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Kiszáll a külföldi tulajdonos a Szigetből, Gerendai Károly mentheti meg a fesztivált
A jelenlegi tulajdonos a 2026-tól esedékes területfoglalási engedélyük megszüntetését kérte. Gerendai mindeközben hajlandónak mutatkozik a világhírű fesztivál hóna alá nyúlni.


Ahogy arról korábban írtunk, Karácsony Gergely főpolgármester hétfő reggel egy Facebook-posztban osztotta meg, hogy bizonytalanná vált a Sziget Fesztivál jövője. Mint írta, a fesztivál vezérigazgatója arról tájékoztatta, hogy kezdeményezni fogja a fővárossal kötött megállapodás felmondását.

A Sziget sajtóosztálya szerint ez nem jelenti a rendezvény végét. Bíznak abban, hogy a fesztivál egy új, magyar tulajdonosi háttérrel még sikeresebb lehet a jövőben.

A szervezők valóban azzal a kéréssel fordultak a Fővárosi Önkormányzathoz, hogy a 2026-tól esedékes területfoglalási engedélyüket közös megegyezéssel szüntessék meg. Ennek okáról azt írták: „A fesztivál külföldi tulajdonosa – annak ellenére, hogy korábban egy hosszabb távú fejlesztési programban gondolkodott – úgy döntött, hogy a jelenlegi struktúrában nem vállal további kockázatot Magyarországon” – írja a Telex.

A döntés hátterében az is szerepet játszik, hogy

„mivel a Fővárosi Közgyűléssel kötött területhasználati megállapodásunk határozott időre szól és a fizetési kötelezettség még jövőre is fennállna, akkor is, ha nem lenne rendezvény, ezért vagyunk kénytelenek a megállapodást ebben a formában felmondani”.

A Sziget ugyanakkor hangsúlyozta, hogy ez nem a fesztivál történetének lezárása. „Ezen döntéssel párhuzamosan – a hazai menedzsment javaslatára – a Sziget Zrt. tulajdonosai felvették a kapcsolatot a fesztivál alapítójával, Gerendai Károllyal, lehetőséget kínálva arra, hogy a rendezvény ismét vele folytathassa működését” – írták.

Az egyeztetések még zajlanak, ezért a szervezők nem kívántak további részleteket elárulni. Közleményükben úgy fogalmaztak: „Mi, a Sziget szervező csapata, őszintén bízunk abban, hogy a fesztivál egy új, független, magyar tulajdonosi háttérrel az eddigieknél is sikeresebb lehetne, hiszen a változás egyszerre nyújt lehetőséget a fejlődésre és a megújulásra, valamint a Sziget klasszikus értékeinek és szellemiségének az újbóli megerősítésére.”

Azt is remélik, hogy számíthatnak a közönség támogatására, a „szakmai partnereikkel ápolt kiváló kapcsolatukra”, valamint a „Főváros megértő együttműködésére is”. Hozzátették: „Hiszünk benne, hogy a Sziget léte nemcsak az abban közvetlenül érdekelteknek, hanem az egész ország számára fontos, közös ügy.”

A Sziget Zrt. tulajdonosai a hazai menedzsment javaslatára keresték meg újra Gerendai Károlyt, aki 2022-ben szállt ki a fesztivál életéből. A Sziget-iroda közölte: „Mivel az egyeztetések jelenleg is folynak a felek között, ezzel kapcsolatban még nem áll módunkban további információkat megosztani.”

Gerendai Károly sem kívánt részleteket megosztani, amíg nincs konkrét megállapodás, de a Forbesnak annyit elárult:

„Bár nemrég még nagyon nem így képzeltem el az elkövetkező éveimet, de a jelen helyzetben határozott célom megoldást találni a Sziget létének hosszú távú biztosítására.”

Az egykori főszervező az elmúlt években főként a Costes csoporthoz tartozó gasztronómiai vállalkozásaira koncentrált, szabadidejének jelentős részét pedig utazással töltötte. Most abban bízik, hogy akár már októberben létrejöhet egy olyan új tulajdonosi struktúra, ami szakmailag és pénzügyileg is biztosíthatja a fesztivál jövőjét.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Színészlegendák és legendás szerepek kísérték Diane Keaton életét – galéria
A 79 éves korában elhunyt színésznő a szakma krémjével dolgozott együtt. Néhány munkakapcsolata párkapcsolattá is alakult, bár sosem ment férjhez. Egy élet és karrier képekben.


Ahogy arról korábban beszámoltunk, szombaton Los Angelesben elhunyt Diane Keaton amerikai színész, rendező és producer.

Az Oscar- és Golden Globe-díjas művész pályafutása során olyan nagy sztárokkal dolgozott számos filmben, mint Woody Allen, Al Pacino, Richard Gere, Warren Beatty, Jack Nicholson, Mia Farrow vagy Jane Fonda.

Megannyi filmes szerepéből olykor romantikus kapcsolat is szövődött kollégáival, bár férjhez soha nem ment. Két örökbe fogadott gyereke Dexter (1996) és Duke (2000).

Filmes szerepeiből, pár- és munkakapcsolataiból készítettünk válogatást (a képekre kattintva galéria nyílik):


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk