KULT
A Rovatból

Oscar 2022: Így kínoz mesterien a pszichopata? - A kutya karmai közt

Az idei év egyik meglepetésfilmjében Benedict Cumberbatch brutális figura. A sebek a múltban gyökereznek.

Link másolása

Mint mindig, hiszen a sebek onnan származnak. A gyengeségeink, az elferdüléseink. Phil Burbank (Cumberbatch) is ember, még ha a címben - ez egyébként egy regényadaptáció - nem is véletlenül nevezik kutyának. Akár vadállatnak is hívhatnák. Első látásra ellenszenves pszichopata. Jane Campion rendező (Zongoralecke) idén a legtöbb - 12 - Oscarra jelölt, netflixes filmjében

a főszereplő a filmtörténelem egyik legkíméletlenebb antihőse. Vagy mégsem?

A kérdést direkt függőben hagyom, a megválaszolása a néző dolga, mint ahogy sok dolgunk van, miközben a szájbarágós dramaturgián elkényelmesedett nézői attitűdünk szembesül vele, hogy itt valami egész másról van szó. És nemcsak ez az egyetlen ok, hogy szerintem később filmes kurzusokon oktatják majd A kutya karmai közt elbeszélésmódját és hatásának titkait. Campion maga adaptálta a forgatókönyvet Thomas Savage regénye alapján.

Tehát Phil Burbanknek, a vadállatnak, aki senkit nem becsül maga körül és láthatóan súlyos lelki problémái vannak, van egy testvére, George (Jesse Plemons, amióta a filmes színtéren forog, zseniális), akit Daginak nevez, és ugyanúgy szétaláz, mint mindenkit, aki az útjába kerül. Ám mivel Phil nézőként okoskodóan elsőre diagnosztizálható pszichopata, van egyfajta bája, van ügyes elbeszélőkészsége, amivel az 1925-ös évi Montana kopár világában pár cowboyt sikerül maga mellett tartania, akik félnek tőle és egyszerre felnéznek is rá. Ugyanakkor sérülékenysége és elfojtott fájdalma is kézzelfogható: amikor egy bizonyos Bronco Henry szóba kerül.

Mérgező figura, aki sakkban tart mindenkit, aki csak ránéz. Ismétlem, direkt spoiler nélkül: azért, mert komoly baja van és végtelenül dühös a világra.

A film egyébként dramaturgiailag rengeteg információt elrejt az első tíz percben, amire később szükségünk lesz, hogy mint egy puzzle-t, összerakjuk a kockáit: megtudjuk, hogy Phil még csak nem is fürdik, azaz bűzlik, nem tartja fontosnak a higiéniát, ami máris fontos szimbóluma lesz a személyisége "mocskosságának", vagy annak, hogy a múlthoz ragaszkodik, és nem akarja elengedni, lemosni magáról azt, ami a múltjában végzetesen köti össze valakivel.

A két másik fontos szereplőt is hamar megismerjük, sőt, ha odafigyelünk a film első két mondatára voice overben, talán máris érteni fogjuk, mi fog történni, csak éppen módszeres lassúsággal és kimódolt részletességgel elmesélve, jelzésértékűen, nem az arcunkba dobálva az információkat, ahogy azt Jane Campiontól, a finom kezű rendezőtől megszokhattuk.

Elhalad a cowboycsorda egy lépfenés tehén mellett, figyelmeztet a cowboy, hogy ne engedjék hozzá közel a jószágokat, a szálláshelyen Phil elégeti a csapatának szállást adó özvegyasszony (Kirsten Dunst) fiának, Peternek (Kodi Smit-McPhee) a gondos szeretettel készített papírvirágát a vacsoránál. Az introvertált srác számára hiányos férfiasságára is kíméletlen megjegyzést tesz, mindenki előtt megalázza, majd azt látjuk, hogy

mindkét jövőbeni áldozata, az anya és a fiú is már az első vele való találkozástól padlót fognak és sírnak. Ilyen egy igazi lélekgyilkos: az Achilles-pontra tapint és megforgatja benne a tőrt. De mi van, ha emberére talál egy ilyen ragadozó? Ez a film nagy kérdése.

Az elnyomott George azonban kitörni készül a kutya karmai közül, s egyből mélyről jövő szimpátiát táplál az ingatag lelkű, érzékeny asszony iránt. Hamarosan feleségül is veszi, s ettől a ponttól minden korábbi dinamika felborul, és megkérdőjelezhetetlenül, sorszerűen indul a végső dráma felé a történet. Aki kiszabadul a kutya karmai közül, mondhatnánk utólag, az az életéért küzd, és azokért, akiket szeret, mindenáron.

Egy finom thriller/krimi-vonal is felfejlik a végére, ami annyira nem hivalkodó, hogy inkább a lélektani dráma motivációit magyarázza el. Minden összeáll, és mindenki elégedetten állhat fel a székből, miközben mégis letaglózhatja a nézőt, milyen az, amikor a mindentudó narrátor vérprofin megviccelt minket, vagy ha rájön, mikortól sikerült ezt kivédenünk, vagy ha egyszerűen belegondolunk: az emberi lelki nyomorúság milyen sokakat képes tönkretenni.

Ahogy a pszichiáterek mondják: sokszor az a legbetegebb  lelkileg a családban, aki nem megy el az orvoshoz, viszont mindenki miatta lesz rosszul, vagy függő. Biztos, hogy mindig tudjuk és pontosan látjuk, ki az áldozat és ki a gyilkos? A dühöngő állatnál van veszélyesebb?

Hogy ebből az ördögi körből, az emberi kapcsolatok szenvedéssekkel és patológiákkal túlterhelt gubancából ki lehet-e szakadni, és milyen áron, erre ad könyörtelen választ Campion filmje. És semmiképp nem megnyugtatót. Mert A kutya karmai köztben nem minden az, aminek látszik, ennyit elárulhatunk. A többi már a néző intellektuális munkája.

Mindeközben méltatnunk kell a film színészi alakításait - Kodi Smit-McPhee már megkapta a legjobb drámai mellékszereplő Golden Globe-ját is érte, de Cumbarbatch és Dunst is alsó hangon zseniálisak - fényképezését, vágását és nyugtalanítóan gyönyörű zenéjét is, melyek mind egyet szolgálnak alázatosan: hogy ezt a kegyetlen mesét a leghatásosabban és legfurmányosabban meséljék el nekünk. Sikerült.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Horváth László
A Soproni Petőfi Színház színésze Radványi Géza klasszikusában, a Valahol Európában című filmben is szerepelt.
Fotó: Pixabay - szmo.hu
2024. május 14.


Link másolása

Május nyolcadikán elhunyt Horváth László, tudatta az MTI-vel fia, Horváth Tamás.

„Búcsúzunk Kuksitól, a Valahol Európában című film egyik kedvenc karakterétől”

– írják a közleményben.

Horváth László 1940-ben született Budapesten, majd Radványi Géza rendező fedezte fel, ezután pedig számos magyar filmben szerepelt.

1956 után Münchenbe emigrált, reklámfilmeket készített és rendezőasszisztensként dolgozott. 1980-ban hazajött Magyarországra, és élete utolsó éveiben a Soproni Petőfi Színházban dolgozott.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Kórházba került Jordán Tamás
A Nemzet Színésze mindenkit megnyugtatott: a probléma gyógyítható és szerencsére nem is súlyos. Hamarosan újra színpadra is áll.

Link másolása

Kórházi kezelésre szorul Jordán Tamás. A Nemzet Színésze azonban a Blikknek azt mondta, hogy már sokkal jobban van, és hamarosan újra színpadra áll.

Jordán eddig szinte minden nemzet színésze választáson részt vett. A Blikk szerint ezért is volt feltűnő, hogy nem volt ott május 3-án a Nemzeti Színházban, amikor a testület Kulka Jánosnak szavazta meg a címet.

„Kórházba kerültem egy kisebb beavatkozás miatt, amiről bővebben nem szeretnék beszélni. Annyit viszont mindenki megnyugtatására elárulhatok, hogy nem baleset ért, a probléma gyógyítható és szerencsére nem is súlyos. Hála Istennek, már sokkal jobban vagyok. Ha minden jól megy, vasárnap már otthon lehetek, hamarosan pedig újra színpadra állhatok”

- mondta a lapnak Jordán Tamás. Mint kiderült, a színésznek már egy április végi előadását is le kellett mondania.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
„Úgy látom magam, mint a Titanic zenekara” – Pályaelhagyó és maradó tanárok mesélték el történeteiket egy rendhagyó színdarabban
A Stereo Akt alkotócsoport darabjában összesen 11 volt vagy jelenlegi pedagógus szólalt meg, a végén pedig a közönség bevonásával ötleteltek arról, hogyan lehetne jobbá tenni az oktatást.

Link másolása

„2023. november 30. óta nem vagyok többé tanár, legalábbis a jog szerint. De a mai napig teljesen idegennek hat ez a félmondat: pont annyira képtelenül hangzik, mintha azt mondanám, nem vagyok többé anya, vagy nem vagyok többé ember.”

„2019 februárjában mondtam fel. Másnap elköszöntem édesanyámtól, akinél addig laktam, mert a keresetem egészét elvitte volna egy albérlet plusz az étkezés ára.

Budapestre költöztem, elmentem egy személyes interjúra, ahol elém tettek egy szerződést a tanári fizetésem háromszorosáért. Még olvasgattam a papírokat, amikor felhívott egy másik hely, és amikor elmondtam, hol vagyok, a korábbi bérem négyszeresét ajánlották.”

„Alapvetően minden rendben. Aztán egyszer csak meglátod a Facebookon, hogy a szintén felmondott magyartanár ismerősöd és szépséges Szabó Magda-verset posztol, és hirtelen kiesik a laptop a kezedből. Nem kellene neki folyamatosan versek és gyerekek között lennie? És az hogy lehet, hogy a legbölcsebb, legkorrektebb töritanár szoftvertesztelést tanul?”

A kőbányai Wesley János Általános Iskola egyik tantermében ezúttal felnőttek ülnek – némán, komor arccal hallgatják a hangszóróból visszhangzó mondatokat.

A Stereo Akt csapata a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében vitte (rendhagyó) színpadra a Miután felmondtam / Miután maradtam című darabot, amely pályaelhagyó, illetve minden nehézség ellenére is kitartó tanárok történeteit mutatja be.

Alapja a Miután felmondtam blog, amelyet 2023 év elején alapított két érintett pedagógus, Sikoparija Lujza és Kovács Éva. Céljuk az volt, hogy a nagyközönség számára is bemutassák a személyes sorsokat és drámákat, amelyek egy-egy ilyen döntés mögött húzódnak.

„Eleinte a blog írásaiból indultunk ki, de hamar rájöttünk, hogy szükség van az érem másik oldalára is: azoknak a pedagógusoknak a történeteire, akik a pályán maradtak, és minden kritikusságukkal együtt belülről folytatják az ellenállást”

– meséli Boross Martin rendező, művészeti vezető, akin kívül egy dramaturg és két drámainstruktor vett még részt a koncepció kidolgozásában.

A cél Boross szerint az volt, hogy a megszólalók az ország különböző pontjairól, a közoktatás különböző szakaszaiból, mozaikként kiadjanak egy rendszerszintű problémát. A blog szerkesztői is elküldték a saját kedvenceiket, ezekből választottak ki hatot. A maradók pedig ismerősi körből vagy ajánlás útján kerültek ki, illetve olyan is akadt, aki korábban már megszólalt a témában, és egy interjújának köszönhetően kérték fel.

Boross Martin

Sikoparija Lujza

A közönséget az előadás elején két részre osztották, az egyik csapat a pályaelhagyók, a másik pedig a maradók történeteit hallgatta meg először. A helyszín és az előadásmód is szimbolikus volt: a pályaelhagyóknak csak a hangját lehetett hallani, míg a maradók – egy kivétellel, aki épp táborozott az osztályával – személyesen is ott voltak. Ők viszont egy már nem használt, elhagyatott és lepusztult iskolaépületben beszéltek pár száz méterrel arrébb a motivációikról és belső vívódásaikról.

„A nulladik szülőin el fogom mondani a leendő osztályom szüleinek, hogy 3+2 éves szerződést kötök az osztállyal, 10. évfolyam végén felmondási opcióval. Ha a harmadik év végén úgy állnak a dolgok, hogy nem tudom többé a szakmai hitelemet és a nevemet adni ahhoz, ami az iskolában zajlik, ki fogok lépni a rendszerből”

– szögezte le az elsőként kiálló Horváth András, a kőbányai Szent László Gimnázium matematika-fizika szakos tanára. Hozzátette: nagyon nem szeretné, de elkerülhetetlennek látja, hogy ez előbb-utóbb meg fog történni.

Horváth András

Szilágyi Kitty

Egy soproni egyházi iskola tanára, Keresztény Dorka a rendszeren belüli lázadás taktikáját választotta. „A fénymásolási limitemet arra használom az iskolában, hogy a könyvekből véletlenül kifelejtett múveket pótoljam. Belülről bomlasztom a rendszert: József Attilával, kortárs irodalommal, színházzal” – fogalmazott, hozzátéve: „Mi van velünk, akik maradtunk? Összekapaszkodtunk, mert világossá vált számunkra, hogy magunkon kivül másra nem számíthatunk.”

Varga Sándor az Eötvös József Gimnáziumból azzal kezdte, több mint 30 éve tanító mestertanárként a pályája csúcsán van, a polgári engedetlenségi akcióba inkább a fiatalabb kollégáival vállalt szolidaritás miatt szállt be.

„A státusztörvényt végig sem olvastam, nem érdekelt különösebben, én csak tanítani akartam. Természetesen nekem is el kellett számolnom a lelkiismeretemmel, például a diákjaim és a gyermekeim előtt. Azt mondtam nekik, hogy úgy látom magam, mint a Titanic zenekara: addig játszom, ameddig hagynak.”

Szilágyi Kitty óvodapedagógus, civil aktivista pedig szinte a sírás határán mesélte: eleinte abban bízott, hogy képes lesz a rendszer hiányosságait kiküszöbölni, és megadni mindent a gyerekeknek, amire szükségük van. Aztán elvették tőlük a lehetőséget, hogy dönthessenek arról, ki léphet iskolába, és olyanok kezébe adták, akik még csak nem is találkoztak a gyerekekekkel.

„Sikerült az intézményvezetői államvizsgám, másnap pedig Novák Katalin aláírta a státusztörvényt. És akkor tudtam, hogy intézményvezető már nem leszek.”

A történetmesélő részhez szerettek volna hozzátenni még valamit a végére, hogy a nézők is aktív alkotóivá váljanak az élmények, illetve ne szomorú, frusztrált hangulatban távozzanak, hanem legyen egy konstruktív része is az estének.

A két részre osztott közönség ezért egy harmadik helyszínen újraegyesült, ahol kisebb csoportokba rendeződtek, majd egy-egy padot körbeülve próbálták megválaszolni az alábbi kérdéseket:

  • Mi garantálhatja, hogy jó tanárok dolgozzanak az iskolában?
  • Mit szeretnénk, hogy egy diák megtapasztaljon az iskolában?
  • Mit jelent a társadalom számára az oktatás? (Jelenlegi/ideális állapot)

A keretet ehhez egy elképzelt iskolai évzáró külsőségei biztosították, élen egy teljesen fogalmatlan “tankerületi vezető” – valójában a darab egyetlen színész szereplője – videós bejelentkezésével, aki beszédében zseniálisan hozta azt a közhelyparádét, ami (sajnos) gyakorlatilag bármelyik valódi ünnepségen elhangozhatott volna.

Az előadást egyelőre a most lezajlott két alkalomra tervezték, de mivel mindkét este hetekkel hamarabb telt házas lett, nem kizárt, hogy ősszel újabb előadásokra is sor kerül majd.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
59 éves korában elhunyt Jantyik Csaba, az Operettszínház színművésze
A színművész Shakespeare-, Molière-, Schiller-főszerepek mellett modern klasszikusokat is alakított.

Link másolása

Hosszan tartó betegség után 59 évesen elhunyt Jantyik Csaba színművész, a Budapesti Operettszínház társulatának tagja – közölte Facebook-oldalán az Operettszínház.

„Mély fájdalommal tudatjuk, hogy tegnap éjszaka hosszan tartó betegség után 59 éves korában elhunyt Jantyik Csaba színművész, társulatunk tagja”

– írták.

Jantyik Csaba 1964. július 30-án született Békésen. Szentesen a Horváth Mihály Gimnáziumban érettségizett irodalmi-drámai szakon 1982-ben, majd felvételt nyert a Színház- és Filmművészeti Főiskola színész szakára, Horvai István–Kapás Dezső osztályába. Diplomáját 1987-ben vette át – írja a Fidelio. Számos nívódíj mellett kitüntették a Debrecen Kultúrájáért díjjal.

2001-ben az Operettszínházhoz szerződött, ahol A muzsika hangja című világhírű musicalben Von Trapp kapitányt alakította először a budapesti közönség előtt. Fontosabb szerepei az intézményben: Kánkán (Aristide), West Side Story (Schrank), Mária főhadnagy (Kossuth Lajos), Lili bárónő (Malomszeghy báró), Menyasszonytánc (Rabbi), Abigél (Torma Gedeon), Szentivánéji álom (Theseus), Viktória (Webster), Rebecca (Julyan ezredes), János vitéz (A francia király), Hegedűs a háztetőn (Kocsmáros), Jekyll és Hyde (Apa, Lord Savage).

Jantyik Csabát a Budapesti Operettszínház saját halottjának tekinti.

Link másolása
KÖVESS MINKET: