60 évvel a háború után találkoztak, és boldogan éltek, míg meg nem haltak
Joe, aki a híres II. világháborús brit vadászgépek, a Spitfire-ek szerelője volt, beleszeretett a légierő női segédegységénél tizedesi rangban szolgáló Betty-be, de megállapodtak, hogy szakítanak, mivel a lánynak volt egy vőlegénye, aki hazatérőben volt a Közel-Keletről.
Évtizedek teltek el, míg egy napon az immár özvegy és nagymama Betty megnézett a tv-ben egy, a Spitfire-ökről szóló dokumentumfilmet, amelyben Joe is nyilatkozott. Felvette a kapcsolatot a filmet készítő tv-s társasággal, és hamarosan újra találkoztak. Ekkor Wood már 84, Roddis pedig 83 éves volt.
A nagy randevút stílszerűen egy pályaudvar peronján hozták nekik össze és szinte azonnal egybe is keltek, hogy valamit visszakapjanak az elvesztett időből.
Életüket, amelyet a Daily Mail idézett fel, John Nichol írta meg Spitfire: egy nagyon brit szerelmi történet (Spitfire: A Very British Love Story) című, a közelmúltban megjelent könyvében.
Roddis a szerzőnek adott interjúban így beszélt szerelméről: „Bár sok-sok év eltelt, ő ugyanaz a Betty volt, akit utoljára Worthingben láttam 60 évvel korábban. Csodálatos pillanat volt.
A háború és a Spitfire bezárta a kört és ismét összehozott minket.
Újra bejártuk azokat a helyeket, ahol táncoltunk, és átéltük azokat a dolgokat, amiket csináltunk a háború kellős közepén.”
Wood pedig azt mondta Roddisnak: „Minek pazaroljuk az időnket?”

A pár nyolc évet töltött együtt, egészen Betty 2012-ben bekövetkezett haláláig. Joe 2017-ben hunyt el, nem sokkal azután, hogy elmesélte történetüket Nicholnak. „Ez volt életem nyolc legcsodálatosabb éve. A tökéletes befejezés” – mondta. Temetésén egy Spitfire mutatott be tisztelgő repülést.