Öko-bevásárlótáska használt pólóból
Barbara posztjai középpontjában a család áll, a gyerekei, a velük átélt élmények, a gyereknevelés során szerzett tapasztalatok, kudarcok. Írásaiban azt szeretné megmutatni, hogy gyerekekkel élni nem mindig rózsaszín, habos-babos tündérmese, néha kifejezetten nehéz, de ennek ellenére minden pillanatáért megéri csinálni, küzdeni, erőn felül teljesíteni.
Ha én egyszer megindulok vásárolni, akkor legalább egy tucat zacskót, zsákot, szatyrot viszek magammal, mert egy nagycsaládra nem lehet keveset vásárolni. Vagyis lehet, csak nem érdemes.
A legtöbb szatyrom nem átlátszó anyagból készült, amelynek vannak előnyei – például, hogy a zöldségek mellé csúsztatott lakáskulcs és pénztárca nem szúr mindenkinek egyből szemet – és hátrányai is. Például, hogy a pénztárnál nem látni azonnal, mi van bennük, mi a tartalmuk, így előfordulhatnak kellemetlen helyzetek.
Ilyenkor mindig eszembe jutnak nagyanyám és édesanyám hálós cekkerei, amelyekkel annak idején, a gyerekkoromban intézték a bevásárlást. Gyakorlatilag mindenkinek volt ilyen bevásárló szatyorja, legfeljebb a színeikben különböztek: narancssárga, zöld, piros és kék. Én ezekre emlékszem, de biztosan volt millió más színű darab is. Nagyon szerettem őket és persze nemcsak bevásárláskor, hanem otthon is szívesen játszottam velük boltosat, meg tömködtem beléjük a plüssállataimat.
A gyerekeimnek is gyakran szoktam emlegetni, hogy milyen jók is voltak azok a hálós szatyrok és hogy most is elkelne néhány darab a mi háztartásunkba is. Elkelne bizony, de hogy én nem szívesen adok pénzt néhány lyukért, az is egészen biztos. Mert hát egy ilyen szatyorban több a lyuk, mint maga az alapanyag, ami összetartja őket. És lyukat bárki tud csinálni. Ha a gyerekeimből indulok ki, akkor tutira. Szóval, nekem sem okozhat gondot.
Na, de miből készülhet egy hálós táska? Az anyag legyen természetes, tartós, ne nyúljon ki azonnal, lehetőség szerint ne induljon foszlásnak se néhány használat után és ha lehet ne kelljen pénzt adni érte. Ja és mosható legyen.