KULT
A Rovatból

Obamát is átvágta a kamugéppel, ami egy csepp vérből mindent kimutat – derül ki A feltalálóból

Sorozat és dokumentumfilm is készült az évezred eddigi legnagyobb csalásáról a Szilícium-völgyben. Kritika.
Rónyai Júlia. Fotók: Northfoto - Yichuan Cao/NurPhoto - szmo.hu
2022. augusztus 25.


Link másolása

Ma már egyetlen csepp vér is elég, hogy akár kétszázféle betegséget diagnosztizáljunk belőle - legalábbis ezt hirdette az amerikai Theranos. Ha pedig minden nap vért veszünk az ujjbegyünkből, a testünk változásai követhetővé válnak, ahogyan a film is összeáll képkockákból. Így a kialakulásuk pillanatában csíphetjük el a betegségeket. Az eredmény? Több eltöltött év a szeretteink körében. Remekül hangzik, mi? Kár, hogy ordas nagy kamu volt az egész. Ilyen módszert ugyanis soha nem talált fel senki, hiába ünnepelték a céget és annak karizmatikus vezetőjét.

Na de ki ismeri egyáltalán a Theranos-sztorit?

A feltaláló című dokumentumfilmet nézve azon töprengtem, miért nem jött eddig szembe velem. Főleg, hogy idén még egy sorozat, A kibukott is napvilágot látott a vércsepp-startupról, méghozzá Amanda Seyfried főszereplésével. Így rögtön két perspektívából is megvizsgálhatjuk a történetet, bár a végére csak még több kérdés marad bennünk.

A rendező Alex Gibney-nek nem volt nehéz dolga: többszáz órányi anyag kering a neten a Szilícium-völgy eddigi legnagyobb csalásáról. Mindehhez sejtelmes zenét és archív felvételeket társított, na meg a cég önfényező videóit, amiket utólag már-már paródiaként fogyaszthatunk.

A 2018-ban becsődölt start-up blöffje azért tanulságos, mert nem csupán egy-két gimiből kimaradt háziasszonyt sikerült megviccelni vele. Amerika nagyjai kritika nélkül kajálták be a vércsepp-sztorit - Bill Clintontól Henry Kissingeren át egészen Barack Obamáig.

Mindez pedig jórészt a cég alapítójának, a pár év leforgása alatt ikonná vált Elizabeth Holmes-nak köszönhető. A dokumentumfilmben végighallgatjuk, ahogy a kiváló államférfiak méltatják az üzletasszonyt - épp csak a kutatólabor takarítója nem mond el egy miatyánkot a tiszteletére.

Mert hát miben is ölthetne testet a Szilícium-völgy szellemisége, ha nem egy önerőből felemelkedett, milliárdos feltalálónőben? A Theranos anyja olyan legendát kerekített maga köré, amivel precízen targetálta a start up-közösséget: ő volt az a lángelme, aki néhány félév után otthagyta az egyetemet, hogy az álmát mindössze 19 évesen valóra váltsa.

Holmes - minden visszaemlékezés szerint - bárkit megfertőzött a lelkesedésével. Imidzsét meghatározták a Steve Jobst idéző fekete garbói, gülüszemei és öblös hangja is, amiről már akkor is sejtették, hogy tudatosan változtatja el. A nő így joggal pályázhatott volna a kicsit autista, de annál inkább messiás Elon Musk helyiértékére.

Ez a karakter eleinte még a nézőt is megérinti. Végül is ki ne vágyna olyan világra, ahol senkit nem ragadnak el a lappangó betegségek? Holmes mellett szólnak a vágóképnek használt felvételek is, ahol középkori kínzóeszközként tűnnek fel a vérvételre szolgáló csövek. Miért ne lehetne mindezt korszerűsíteni?

Persze, elsőre semmi sem lehet tökéletes. Edison szerint a siker titka, hogy soha ne hagyjunk fel a kísérletezéssel. Ezzel a pár sorral indul a dokumentumfilm, és ez volt Holmes személyes filozófiája is. Hiszen valójában soha nem sikerült megalkotnia a vércsepp-analizátort - még akkor sem, amikor már több amerikai mamutcég várta, hogy leszállítsa nekik.

A mérnökök napi 24 órában dolgoztak a modellen, de hiába: senki nem tudott egy asztal méretű gépet akkorára zsugorítani, hogy egy kiskanálnyi vért tölthessenek bele. A Theranos valójában egyedül a fecskendős vérvételt tudta elvégezni, mint bármelyik laboratórium. A levett vércseppeket felhígították, majd a hagyományos géppel értékelték ki. Az eredmény? Emberek százai kaptak fals leleteket, amik a leghajmeresztőbb betegségekre utaltak.

És csak ezután következett a biokémikus Ian Gibbons tragédiája: a férfi öngyilkos lett, miután egy perben tanúskodnia kellett volna a technológia mellett. Az özvegye elmondása szerint senki nem kereste őt a cégtől többé. Ravasz húzás, hogy ezt egy interjúrészlet követi, ahol Holmes az emberi élet fontosságáról prédikál.

Persze nem Ian volt az egyetlen, aki átlátott a szitán. Számos visszaemlékezést hallhatunk alkalmazottaktól, akik ma már röhögnek az egészen. Egyre többen zúgolódtak a ferdítések miatt, míg végül meg nem szellőztették a sztorit a sajtó felé. Ezután napok alatt hátrált ki mindenki a cég mögül, a lufi pedig, mint egy rosszul megszúrt véna, kipukkadt.

Eddig a sztori, ami után a nézőben mintegy kétmillió kérdés marad megválaszolatlanul.

Például: hogyan úszták meg ezek az emberek éveken át a számonkérést?

Nem csoda, ha Holmes karakteréről az orosz kamuörökösnő, Anna Sorokin jut eszünkbe, aki a légből kapott milliárdjaival vette palira a New York-i elitet.

Hogy őt idézzük: “Meglepődnél, ha tudnád, valójában hány vállalkozás van, ami nem több egy kártyavárnál.”

Mindkét szélhámosról idén jött ki sorozat: míg Az örökösnő álarca mögött a Netflixen, A kibukott a Hulu nevű szolgáltatón keresztül elérhető, már ha Amerikában élünk. Így azonban be kell érni a Youtube-os előzetessel, és a kiragadott, rövidebb részletekkel.

Annyit már ezek alapján is feltételezhetünk, hogy Amanda Seyfried félreértett valami fontosat a szerepével kapcsolatban. Holmes soha nem volt jó szándékú fanatikus, aki hazugságba hajszolta magát a szent cél érdekében. Ehelyett legelsőként önmagát vágta át, és ha akarta, sem tudott volna felhagyni az önámítással.

Játsszunk csak el a gondolattal, hogy mi jelentkezünk be a Szilícium-völgybe egy hasonló baromsággal! Méghozzá végzettség, kompetencia és bármilyen remény nélkül, hogy a sci-fi valóra váljon. Tuti, hogy azonnal elvéreztünk volna, Elizabeth Holmes mégis sokáig húzta.

Clinton ma már bizonyára kitörölné a vele készült felvételeket, ahogyan a globális vállalkozói nagykövet címet is megvonták tőle, amit még az Obama-adminisztráció adományozott neki. Akkoriban viszont ajnározták az üzleti és a politikai világ nagyágyúi, és csak úgy dőltek a milliárdos befektetések. Mellette állt az ügyvédek serege is, hiszen az üzleti titoktartás miatt soha, senki sem kényszeríthette magyarázkodásra.

A legdurvább mégis az, hogy a kilencmilliárd dollárra taksált cég nyolcszáz embernek - mérnököknek, biokémikusoknak, egészségügyi dolgozóknak - adott fizetést a lufihámozásért. Köztük sokan végig bizalommal voltak a termék iránt.

Holmes szemrebbenés nélkül állta a sarat az interjúkon, konferenciákon, TED talkokon, és az utolsó utáni pillanatig kitartott a találmánya mellett. Ehhez képest a legtöbben egy középfokú spanyolvizsgát sem tudnánk bekamuzni az önéletrajzunkban.

Ki képes tehát erre? Persze, hogy csak egy tőrölmetszett pszichopata! Lapozzunk is, hiszen ez egyfelől evidens, másrészt meg is magyarázza a nő szektavezéreket idéző kisugárzását, ahogyan a vak hitét is, hogy előbb-utóbb sikerül magához hajlítania a valóságot.

Annál döbbenetesebb, miként legitimálta, sőt, ünnepelte őt a környezete. Egy igazságosabb világban Elizabeth Holmesnak ugyanabban a cellában lenne a helye, ahová Anna Sorokint zárták - hiszen Sorokin épp az volt a manhattani művészvilágnak, ami Holmes a Szilícium-völgyben uralkodó tudományvallás számára.

Ez a két csaló épp azáltal tudott érvényesülni, hogy jó érzékkel rátapintott, milyen kapzsi, felszínes és nárcisztikus a közeg, amiben élnek. Ezzel pedig két szögből is tükröt tartottak az amerikai elitnek, amin bizonyára most is számos hasonló vérszívó élősködik. Egy nap majd az ő sztorijuk is kiderül.

Az HBO Max műsorán.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET: