prcikk: Nem igaz, hogy nem lehettek barátok az exeddel – Szakértő tisztázza a szakítás utáni legnagyobb tévhiteket | szmo.hu
KAPCSOLAT
A Rovatból

Nem igaz, hogy nem lehettek barátok az exeddel – Szakértő tisztázza a szakítás utáni legnagyobb tévhiteket

Például egyáltalán nem kell pár héten belül túllenned a szakításon, és az sem igaz, hogy nem tartozol semmivel az exednek.


Maga a szakítás is nagyon megterhelő érzelmileg, hát még az utána következő időszak. Ráadásul nem elég, hogy meg kell birkóznunk a fájdalommal, a kapcsolatunk gyászolásával és a párunk elengedésével, de hallgatnunk kell a család, a barátok vagy az ismerősök kéretlen tanácsait, és a társadalmi elvárások is nyomasztanak. Sarah Woodward válási coach a Sun cikkében tisztázza, hogy mik azok a "szabályok", amiket sokak szerint követni kell szakítás után, és ezek közül melyek tévhitek és melyeket érdemes tényleg betartani.

1. Pár héten belül túl kell lenned a szakításon - NEM IGAZ

Bárki is vetett véget a kapcsolatnak, a szakítás mindkét számára nehéz lehet. Ilyenkor nemcsak a múltatokat, hanem a közös jövőtöket is gyászolod, hiszen valószínűleg te sem úgy mentél bele ebbe a kapcsolatba, hogy úgysem fog sokáig tartani. A szakítás utáni hetek, hónapok érzelmileg megterhelőek lesznek, és még ha úgy is érzed olykor, hogy már továbbléptél, bármikor történhet valami, amitől visszaesel. Például ha megtudod, hogy a volt párod már mással randizik. Ezt a visszaesést nem szabad úgy értékelni, mintha még lennének érzéseid az exed iránt.

Normális ilyenkor, hogy az érzelmi hullámvasút különböző szakaszain mész keresztül.

Emlékeztesd magad arra, miért szakítottatok, miért nem működött a kapcsolatotok. Amikor pedig rossz kedved van, tervezz programot és legyél olyan emberekkel, akikkel jól érzed magad.

2. Emlékezz a szép időkre! - NEM IGAZ

A coach azt ajánlja, írj egy listát arról, miért nem voltál boldog az exeddel. Például mert nem bánt jól a pénzzel, nem segített a gyerekek körüli teendőkben, stb. Írd le azt is, mit hiányoltál a kapcsolatotokban, és rendszeresen térj vissza ehhez a listához. Ezzel tudatosíthatod magadban, hogy mit szeretnél egy új kapcsolatodban.

3. Nem tartozol neki semmivel - NEM IGAZ

A család és a barátok sokszor azt mondogatják, hogy nem tartozol semmivel a volt párodnak. De ez nem igaz:

ha hosszú ideig együtt voltatok, tisztelettel tartozol neki.

Ha a szakítás után jóban, vagy legalább beszélő viszonyban maradtok, jobb, ha te mondod el neki, ha új párod van, megházasodsz vagy babát vársz. Ha ugyanis mástól tudja meg, megharagudhat és neheztelhet rád. A legjobb, ha személyesen beszélsz vele, és csak szigorúan a tényekre szorítkozol. Kíméld meg attól, hogy arról áradozol, milyen boldog vagy, mert lehet, hogy ő még mindig nincs teljesen túl a szakításotokon.

Mielőtt azonban belevágsz egy új kapcsolatba, legyél biztos abban, hogy már túl vagy az exeden és egyedül is boldog vagy.

Ne azért járj valakivel, hogy ezt a volt párod arcába dörgölhesd, esetleg féltékennyé akard tenni.

4. Ne kövesd őt a közösségi oldalakon! - IGAZ

Ez viszont egy olyan dolog, amit tényleg érdemes betartani a coach szerint. Az ugyanis fájdalmas lehet, hogy a Facebook vagy az Instagram folyamatosan mutatja neked az exed posztjait.

Ilyenkor bölcs döntés, ha legalább egy kis időre gondoskodsz arról, hogy ne láthasd őt ezeken az oldalakon.

Már csak azért is, mert ha azt látod, hogy milyen jól érzi magát nélküled, még mélyebbre süllyedhetsz érzelmileg, pedig mint tudjuk, a közösségi médiában sokszor nem a valós képet látjuk.

5. Nem lehettek barátok az exeddel - NEM IGAZ

Sokak számára elképzelhetetlen, hogy a szakítás után jóban maradjanak az exükkel - de nem lehetetlen. Attól, hogy párként nem működtetek jól együtt, még lehet köztetek egy jó barátság. Ha nincsenek gyerekeitek, hagyhattok magatoknak egy kis időt külön, aztán ha úgy érzitek, kapcsolatba léphettek egymással. Először beszélhettek üzenetben, aztán telefonon, és ha van igényetek a kapcsolattartásra, találkozhattok is néha.

A jó, baráti kapcsolathoz viszont az is kell, hogy mindketten túl legyetek a szakításon, hogy a baráti közeledés egyikőtöknek se legyen fájdalmas.

Ha sokáig voltatok együtt, jól ismeritek egymást, így a későbbiekben is támasza lehettek a másiknak a nehéz időkben, vagy együtt örülhettek egymás sikerének.

6. El fogod felejteni őt, ha már boldog vagy - NEM IGAZ

Ha jó kapcsolatotok volt, mindig emlékezni fogsz a közös pillanatokra, ez teljesen normális.

Attól, hogy már lezárult a történetetek, még nem kell kitörölnöd őt a múltadból, hiszen ő is a múltad része. Ugyanakkor egészséges szinten el kell engedned, hogy tovább tudj lépni,

és új fejezetet nyithass az életedben. Élhetsz boldog életet úgy is, hogy jó szívvel gondolsz vissza a közös emlékekre.

7. A gyerekeknek kell állniuk az első helyen - IGAZ

Mindig a gyerekek jólétét kell szem előtt tartanotok - hangsúlyozza a coach. A szakítás után létfontosságú, hogy amint lehet, tisztázzátok a gyerekekkel, hogy mi történik, hol fog lakni a másik szülő, stb. A gyerekek szeretik, ha van egy rutin, amihez igazodhatnak, ez segít nekik ebben a nehéz időszakban megküzdeni a szorongással.

Az a legjobb, ha akkor beszéltek velük, amikor már tisztáztátok, hogy mi lesz ezután.

Ha békésen tudjátok lezárni a kapcsolatotokat, fontoljátok meg, hogy különleges alkalmakkor, például a családi ünnepeken együtt lesztek, hogy a gyerekek ne érezzék úgy, hogy ketté kell szakadniuk.

8. El kell mondani az igazat a gyerekeknek - NEM IGAZ

A gyerekeknek nem kell mindent tudniuk arról, miért szakítotok, különösen ha még kicsik - mondja a szakértő. Ha mindenképpen szeretnétek beavatni őket a részletekbe, tegyétek fel magatoknak a kérdést, hogy mit akartok ezzel elérni. A gyerekek ugyanis nagyon figyelmesek, érzékelik a feszültséget, ezért nem mindegy, mit, mennyit és hogyan adjuk át nekik a mondanivalónkat.

Előre egyezzetek meg abban, milyen okot mondtok a szakításra, és a lehető legegyszerűbben magyarázzátok el,

a gyerekek korának megfelelő nyelvezettel, csúnya szóval pedig ne illessétek egymást a gyerekek előtt.

9. A szakítás mindig zűrös - NEM IGAZ

Egy kapcsolat lezárása nem kell, hogy zűrös legyen, ez csak rajtatok múlik.

A békés elválás kulcsa a tisztelet és a tapintatosság - mondja a coach.

Új életet kezdeni sok együtt töltött év után nehéz lehet, különösen ha még mindig küzdesz az érzelmeiddel. Beszéljétek meg, mi legyen a közös bankszámlátok, előfizetéseitek, egyéb kiadásaitok sorsa, mit mondjatok le, ki fizeti tovább, stb. Ha készítesz egy táblázatot a kiadásaidról és a bevételeidről, az segít a döntéshozatalban.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KAPCSOLAT
A Rovatból
A párkapcsolati pszichológus feketelistája: 3 ártalmatlannak tűnő mondat, amivel észrevétlenül kivégzed a szerelmet
Egy klinikai pszichológus nevezte meg azt a három dolgot, ami minden kapcsolatot kicsinál.


Egy vita hevében szinte reflexből csúsznak ki olyan mondatok, amelyek látszólag csak a pillanatnyi feszültséget hivatottak levezetni. Ártalmatlannak tűnnek, mégis, mint a lassan ható méreg, hosszú távon

képesek erodálni a legstabilabb kapcsolatok alapjait is: a bizalmat, a biztonságérzetet és az intimitást.

Három ilyen, hétköznapinak álcázott, de valójában rendkívül káros mondatot azonosított egy párkapcsolati pszichológus, akinek elemzése idén februárban ismét nagyot futott az online médiában, rávilágítva, milyen könnyen válhat a kommunikáció a kapcsolat csendes gyilkosává.

A téma hátterét Dr. Jeffrey Bernstein klinikai pszichológus Psychology Today szaklapban megjelent, nagy hatású cikke adja, amelyben elemzi a verbális agresszió finomabb formáit. A szakértő szerint

a probléma gyökere gyakran az, hogy a felek nincsenek tudatában annak, milyen mély sebeket ejtenek a partnerükön egy-egy odavetett megjegyzéssel.

Bernstein három konkrét kifejezést emel ki, amelyek vörös zászlóként szolgálnak minden párkapcsolatban: „Túl érzékeny vagy.”, „Túlreagálod.” és „Nem nagy ügy.”

Mindhárom ugyanazt a célt szolgálja: a másik fél érzéseinek érvénytelenítését, leértékelését. „Haragot csillapítani próbálhatsz, de az ilyen válaszok lekezelőek és ítélkezők” – magyarázza Dr. Jeffrey Bernstein. Amikor valaki azt mondja a partnerének, hogy „túl érzékeny”, valójában azt üzeni: az érzelmeid hibásak, irracionálisak, és a probléma nem a helyzetben, hanem benned van. Ez szégyent és bizonytalanságot szül, és

arra készteti a másikat, hogy a jövőben inkább elfojtsa az érzéseit, ami egyenes út az érzelmi eltávolodáshoz.

Hasonlóan destruktív a „Túlreagálod/Csak vicceltem.” mondat, amely a gázlángolás nevű manipulatív technika egyik klasszikus eszköze. A beszélő ezzel megkérdőjelezi partnere valóságérzékelését, azt sugallva, hogy

a reakciója aránytalan, és a probléma valójában „csak a fejében létezik”.

Bernstein egy esettörténeten keresztül mutatja be a folyamat pusztító hatását. Egy Lisa nevű páciense arról számolt be, hogy kapcsolata elején partnere, Aaron még rajongott érte. „A kezdeti időkben Aaron azt mondogatta, hogy megőrül értem…” – idézte fel Lisa. Később azonban a dinamika megváltozott. Amikor Lisa valamilyen sérelmét fejezte ki, Aaron rendszeresen azzal hárított, hogy a nő túlreagálja a dolgokat. A folyamatos érzelmi érvénytelenítés odáig vezetett, hogy Lisa teljesen elvesztette a kapcsolatba vetett hitét, és a terápián már csak egyetlen, végső mondat hangzott el tőle: „Végeztem!”

A harmadik mondat, a „Nem nagy ügy.”, az érzelmek bagatellizálásával éri el ugyanazt a hatást. Minimalizálja a másik fájdalmát, és azt az üzenetet közvetíti, hogy az ő problémája jelentéktelen, nem érdemel figyelmet.

Ezek a mondatok ritkán állnak magukban; gyakran két másik romboló viselkedési minta kíséri őket.

Az egyiknél a felek fejben listát vezetnek a másik okozta sérelmekről, hibáiról vagy éppen a jó cselekedetekről.

„Ki kért utoljára bocsánatot? Ki tett többet a házimunkáért?” Ez a mentalitás a partneri viszonyt egy folyamatos versengéssé, hatalmi harccá silányítja. A másik veszélyes kísérőjelenség a falépítés, amelyet a Gottman-kutatások a válás egyik legbiztosabb előrejelzőjeként tartanak számon.

Ez az a pont, amikor az egyik fél a vita során teljesen lezár: nem válaszol, elfordul, kivonul a helyzetből, érzelmi falat emelve maga és a partnere közé.

„A falépítés nem sok jóval kecsegtet bármely kapcsolat jövőjét illetően” – figyelmeztetett Bernstein a Psychology Today-ben.

Aki felismeri ezeket a mintákat a saját kommunikációjában, tudatos váltással javíthat a helyzeten. A minősítő, hibáztató mondatok helyett érdemes úgynevezett „én-üzeneteket” használni, amelyek a saját érzéseinkre és élményeinkre fókuszálnak. Ahelyett, hogy „Túl érzékeny vagy”, mondhatjuk azt: „Amikor ez történik, én sebezhetőnek és meg nem értettnek érzem magam.” Ez a megfogalmazás nem támad, hanem párbeszédre hív.

Ha a vita elmérgesedik, konstruktívabb egy rövid, előre egyeztetett szünetet kérni. Például:

„Most túl feszült vagyok ahhoz, hogy ezt megbeszéljük. Szükségem van húsz perc szünetre, de utána folytassuk, mert fontos, hogy megoldjuk.”

A kulcs a garantált visszatérés; a szünet nem menekülés, hanem az érzelmi szabályozás eszköze. Az érzelmek érvényesítése szintén kritikus fontosságú. Egy olyan mondat, mint „Hallom, hogy ez most nagyon rosszul esik neked, és fontos nekem, amit mondasz. Beszéljük át, amikor mindketten nyugodtabbak vagyunk”, képes lehet deeszkalálni a legfeszültebb helyzetet is, mivel elismeri a másik fájdalmát anélkül, hogy feltétlenül egyetértenénk a helyzetértékelésével.

 


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KAPCSOLAT
A Rovatból
A legrombolóbb kapcsolati viselkedés, amitől láthatatlannak érzed magad: a stonewalling lassan tönkre teszi a szerelmet
Amikor a szavak lepattannak a párodról, az jobban fájhat, mint a veszekedés. Sokan nem is tudják, hogy ez a viselkedés vészreakció, nem szándékos gonoszság.


Amikor a párod rád se néz, csak a semmibe bámul, miközben te kéred, hogy szólaljon meg, az borzasztó.

A szoba megtelik feszültséggel, te pedig úgy érzed, a falnak beszélsz. Mintha ott sem lennél.

Ez a dermesztő csend, a stonewalling, vagyis a kőfalazás, az érzelmi bezárkózás egyik legkegyetlenebb formája. Kapcsolatok ezreit teszi tönkre.

Ilyenkor az egyik fél a vita hevében érzelmileg teljesen kivonul, és megtagad mindenféle kommunikációt. Elhallgat, nem szól a másikhoz, ráadásul üres tekintettel néz, karba teszi a kezét, vagy egyszerűen kisétál a szobából, elérhetetlenné válva.

Sokan azt hiszik, ez szándékos gonoszság, pedig sokszor csak a félelem áll mögötte.

„Egyfajta védekező mechanizmus, amikor az idegrendszer egyszerűen lekapcsol, mert úgy érzi, nem bírja el a feszültséget” – mondta lapunknak egy pszichológus. A Gottman Intézet kutatásai, melyeket a ted.com is ismertetett, alátámasztják, hogy

ez a viselkedés az egyik legrombolóbb egy párkapcsolatban, mert a túlterheltségből fakadó lezárkózás a másik fél számára elutasításként csapódik le.

Míg a néma büntetés szándékos bántalmazás, a kőfalazás többnyire egy belső vészfék behúzása.

A falat emelő fél egyébként nem nyer semmit, mert a megoldatlan konfliktusok miatt egyre jobban eltávolodnak egymástól a partnerével.

A kimondatlan szavak lassan felgyülemlenek, és egy nap a felek arra ébrednek, hogy két idegen él egymás mellett. A csend mérgezi a bizalmat, megöli az intimitást, és egyenes út a tartós elégedetlenséghez vagy a szakításhoz. A kör azonban megtörhető, de ehhez mindkét fél elszántsága szükséges. Az első lépés, hogy a pár nyugodt körülmények között beszéljen erről a mintáról.

A legfontosabb a közös szabályok megalkotása. Például ha valaki érzi, hogy lekapcsolna, jelezze, hogy szüksége van húsz percre, de utána visszajön és megbeszéli a konfliktust.

Így lehet felelősséget vállalni a problémák mélyítése helyett.

Ez idő alatt a visszavonuló félnek nem a sérelmein kell rágódnia, hanem meg kell nyugtatnia magát, például egy sétával vagy légzéstechnikával.

A feleknek türelmesnek kell lenniük egymáshoz, hiszen a nyomásgyakorlás csak ront a helyzeten. Ha a minták mélyen gyökereznek, egy terapeuta segíthet elsajátítani azokat a kommunikációs technikákat, amelyekkel megelőzhető a teljes bezárkózás.

A "kőfalazás" láthatatlan falakat épít, ám ezeket le lehet bontani. A cél nem a vita nélküli élet, hanem az, hogy a legnehezebb pillanatokban se engedjék el egymás kezét.

Ha pedig menthetetlen a kapcsolat, jobb a szakítás.

Via PsychologyToday


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KAPCSOLAT
A Rovatból
A párok fele naponta elköveti, és észre sem veszi: egyetlen mozdulattal teszi tönkre a kapcsolatát
A dolog egy friss tanulmány szerint a szeretethiány érzetét kelti. A jelenség a párok közel felét érinti, és az elégedettség csökkenéséhez vezet.


Ha vacsorakor az asztal túloldalára nézel, melyik tekint vissza rád: a párod szeme vagy a telefon hátulja? A kérdés talán furcsán hangzik, de egyre több kapcsolatban ez a mindennapi valóság. Az a néhány perc, amíg a partnered egy vicces videóra, egy bejövő üzenetre vagy a hírfolyamra fókuszál, miközben te beszélsz hozzá, ártalmatlan apróságnak tűnhet. A legfrissebb tanulmányok szerint azonban

ezek az apró pillanatok összeadódnak, és egy láthatatlan, lassú méregként szivárognak be a kapcsolatba, csökkentve a közelséget és az elégedettséget – észrevétlenül, nap mint nap.

A jelenségnek már neve is van: „phubbing”, a telefon (phone) és a mellőzés (snubbing) szavak összevonásából. Azt a helyzetet írja le, amikor valaki a jelenlévő társa helyett a telefonjára figyel. Bár a fogalom nem új, az idei februárban publikált pszichológiai összefoglalók már egyértelműen rámutatnak, hogy nem csupán udvariatlanságról van szó, hanem egy olyan viselkedésmintáról, amelynek mély és mérhető hatása van a párkapcsolatok minőségére. A válasz arra, hogy egy odavetett pillantás a képernyőre pontosan hogyan rombolja a kapcsolatot, nem is annyira a technológiában, mint inkább az emberi lélek legmélyebb szükségleteiben rejlik.

A kulcsfogalom a „szeretetmegvonás”. Egy tavaly augusztusban, a Journal of Social and Personal Relationships című szaklapban publikált, 51 együtt élő pár adatait elemző tanulmány jutott arra a következtetésre, hogy a partner telefonozása nem közvetlenül csökkenti az elégedettséget. A valódi kárt egy közvetítő mechanizmus okozza:

amikor az egyik fél azt éli meg, hogy a párja inkább a telefonjával van elfoglalva, kevesebb szeretetet, törődést, figyelmet és megerősítést érez.

Ez a szeretethiány az, ami lefelé húzza a kapcsolat-elégedettséget, ráadásul nemcsak annál, akit mellőznek. A vizsgálat párszintű (dyadikus) elemzése kimutatta, hogy

a negatív érzés „áthullámzik” a másik félre is, mérgezve a közös légkört.

„Egyik legfontosabb tanulságunk, hogy amikor valaki úgy érzi, a párja inkább a telefonjára figyel, kevésbé érzi magát szeretve és fontosnak, és végső soron ez kárt okozhat a kapcsolatnak” – fogalmazta meg a lényeget Amanda Denes, a Connecticut Egyetem kommunikációprofesszora, a tanulmány vezető szerzője.

Nem mindenki reagál egyformán erősen a szokásra – van, akinek ez a viselkedés különösen fáj. Egy tavalyi, napi naplóvizsgálaton alapuló elemzés kimutatta, hogy a magas kötődési szorongással élő emberek – akik alapvetően félnek az elhagyástól és erős megerősítésigényük van – sokkal jobban szenvednek a phubbingtól. Azokon a napokon, amikor a partnerük a telefonjára figyelt, több lehangoltságról és alacsonyabb önértékelésről számoltak be. Sőt, náluk sokkal gyakoribb a „visszacsapás” is, ami egy negatív spirált indít el.

„A magas kötődési szorongással élők gyakrabban vágtak vissza – a telefonjukhoz nyúltak megerősítésért, amikor a partner elérhetetlennek tűnt”

– mondta a Phys.org-nak Dr. Kathy Carnelley, a Southamptoni Egyetem pszichológusa.

A számok kijózanítóak. Egy tavalyi, több tucat tanulmányt összegző metaanalízis rendszerszinten is megerősítette: a partner-phubbing következetesen együtt jár az alacsonyabb kapcsolat-elégedettséggel, a gyengébb intimitással és a több konfliktussal.

A laboratóriumi és terepkísérletek még mélyebbre ásnak a viselkedés dinamikájában. Az Elvárássértés-elmélet keretében végzett vizsgálatok arra jutottak, hogy

az együttlét alatti telefonozás a „szociális kizárás” üzenetét hordozza, csökkenti a másik iránti vonzalmat és a jövőbeni interakció iránti vágyat.

A hatás különösen akkor erős, ha a telefonozás nem a beszélgetés része (például egy útvonal közös megkeresése), hanem attól teljesen független. Egy klasszikus kísérletben azt is kimutatták, hogy ha egy közös étkezés során a telefon csupán az asztalon van, a résztvevők mérhetően kevésbé élvezik az együttlétet és gyengébbnek élik meg a kapcsolódást. A legriasztóbb eredmények talán azok, amelyek szerint a phubbing növelheti a „dehumanizáció” érzetét is: a mellőzött fél egy idő után kevésbé „emberinek” észleli a telefonjába merülő partnerét, ami tovább rombolja a kapcsolat minőségét.

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy sokszor nem is a tényleges viselkedés, hanem annak észlelése számít. Egy dyadikus naplóvizsgálat arra a meglepő eredményre jutott, hogy a „partnerem phubbol” érzése napi szinten sokkal erősebben jósolta a kapcsolatminőség romlását, mint a partnerek által ténylegesen bevallott telefonhasználat. „A phubbing nem az, amikor valamit tényleg meg kell nézned. Hanem az, amikor azt üzened:

‘Most a telefonomra figyelek, nem rád.’ Ez látványos jelzés, hogy már nem hallgatsz”

– nyilatkozta a GBH-nek Kathryn Coduto, a Bostoni Egyetem média- és kommunikációkutatója.

A pszichológusok egyszerű, a mindennapokba könnyen beépíthető stratégiákat javasolnak. Az egyik leghatékonyabb a „telefonparkoló”: egy tál vagy kosár az asztal sarkán, ahová minden közös étkezés előtt némítva bekerülnek a készülékek. Szintén működőképes a napi két-három előre egyeztetett „online-idősáv”, amikor mindenki elintézheti a halaszthatatlan üzeneteket, a köztes időben viszont a figyelem a partneré. Sok párnak segít egy „közös szabálykártya” megalkotása, ahol lefektetik, mit tekintenek a beszélgetést segítő (integráns) és mi az, ami már eltérítő (incidens) telefonhasználatnak.

A legapróbb, de talán legfontosabb szokás a „mondd ki, majd tedd le” technika: „Most két munkaüzenetre válaszolok. Utána lerakom, és figyelek rád.”

Ez az egyszerű mondat határidőt szab és visszacsatolást ígér, ami drasztikusan csökkenti a másik fél bizonytalanságát és mellőzöttség-érzését.

Via Psychologytoday


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KAPCSOLAT
Párkapcsolati pszichológus: ez a 7 mondat segít, hogy elmélyítsd a szerelmeteket a pároddal
A klinikai szakértő úgy véli, az elköteleződés nyílt kimondása teremti meg a biztonságérzetet. Warren szerint a stabil párkapcsolat ott kezdődik, hogy az ember méltónak látja magát a szeretetre, és partnere elfogadja a jó és a rossz időkben egyaránt.


Egy Harvardon végzett pszichológus szerint hét egyszerű mondat napi szintű használatával a párok megerősíthetik a bizalmat és elmélyíthetik a szeretetet a kapcsolatukban. Dr. Cortney Warren klinikai szakpszichológus a CNBC-n publikált cikkében fejtette ki, hogy a tudatos kommunikáció hogyan járul hozzá az érzelmi biztonsághoz, ami egy hosszú távú, egészséges kapcsolat alapja.

Warren szerint a stabil párkapcsolat ott kezdődik, hogy az ember méltónak látja magát a szeretetre, és bízik abban, hogy a partnere elfogadja és elkötelezett mellette a jó és a rossz időkben egyaránt:

„Az érzelmi biztonság egy kapcsolatban azzal kezdődik, hogy szeretetre méltónak látod magad, és bízol abban, hogy a partnered elfogadó, gondoskodó és valóban elkötelezett – a hullámhegyeken és a hullámvölgyeken egyaránt”

– mondta a szakember, aki szerint az általa javasolt mondatoknak „mindannyiunk számára párkapcsolati céloknak kellene lenniük.”

1.

Az első ilyen mondat a „Olyannak látsz, amilyen valójában vagyok.” Ez azt üzeni a partnernek, hogy az illető meg meri mutatni a valódi, sebezhető énjét, mert bízik abban, hogy együttérzéssel, nem pedig ítélkezéssel fogadják.

2.

A második a bizalom nyílt kimondása: „Bízom benned.” Ezzel megerősíti, hogy biztonságban érzi magát, hisz a másik szándékaiban, és tudja, hogy a partnere a legjobbat akarja neki.

3.

Konfliktusok és kihívások idején a „Túl fogunk jutni ezen” mondat azt jelzi, hogy mindketten továbbra is egy csapatot alkotnak. Ez a megerősítés segít, hogy a partner nagyobb biztonságban érezze magát, és készen álljon a közös küzdelemre.

4.

Egy egészséges kapcsolatban fontos a másik függetlenségének tiszteletben tartása is, amit a „Menj és érezd jól magad a barátaiddal!” mondattal lehet kifejezni. Ez azt mutatja, hogy értékelik a külön töltött időt és a személyes szabadságot is.

5.

Bár a távolság jót tehet, a kötődés fenntartása is lényeges. Az „Hiányzol” egy egyszerű módja a gondoskodás kimutatásának, és nem a ragaszkodást fejezi ki, hanem azt, hogy gondol a partnerére és várja a találkozást.

6.

A nehéz beszélgetések elengedhetetlenek egy erős kapcsolathoz. A „Beszélhetnénk?” kérdés azt jelzi, hogy valami fontos a másiknak, és egyben felkérés a figyelmes meghallgatásra.

7.

Végül a „Tervezzünk együtt!” mondat a közös jövő iránti elköteleződést mutatja. Legyen szó egy randevúról vagy nagyobb léptékű álmokról, a közös tervezés emlékezteti a partnert arra, hogy fontos része a másik életének.

Via mymodernmet.com


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk