Nem bírták a gyerekeik nélkül, ők is külföldre költöztek
A 61 éves Marika férjével együtt ment Németországba a gyerekei után, hogy ne maradjanak le az unokájuk felneveléséről. A 63 éves Ilona azért szállt repülőre a fia után Írországba, hogy a háza hitelét ki tudja fizetni. A 45 éves Kinga pedig úgy döntött, hogy nem fog a lánya nélkül élni, ezért Angliába költözött. A jobb megélhetés miatt külföldre menekülő magyarok sokszor szívják magukkal a szüleiket, akik az életük legnagyobb részét hagyják maguk mögött, pedig korábban sosem hitték volna, hogy másik országban fognak élni. Mindennek ellenére még az idősebbek is remekül feltalálják magukat az idegen országokban.
„Én már 40 éves korom óta mondogattam, hogy nem akarom robotként leélni az életem. Igaz, nem így képzeltem, lakókocsival akartam körbe utazni Európát” – meséli Kisné Mária, aki beszélgetésünkkor épp túrógombócot főzött az unokájának.
Marika 61 éves, a férje pedig 64, de a koruk ellenére öt évvel ezelőtt úgy döntöttek, hogy a lányuk után mennek Németországba, és új életet kezdenek. Ebben a döntésben több minden játszott közre, de elsősorban az, hogy
nem akartak kimaradni az unokázásból.
Marika 18 éves kora óta gyerekekkel foglalkozott, pedagógus volt egy baranyai általános iskolában, de 50 éves korában leépítés miatt elvesztette a munkahelyét. Ez a nőt akkor nagyon megviselte, mert úgy képzelte, hogy onnan fog nyugdíjba menni, imádta a gyerekeket, de az elbocsátás után az utcán egy gyerekre sem tudott ránézni. A férjének sem alakultak jól a munkaügyei, 2008-ig saját vállalkozást vezetett, de fel kellett számolnia, így 2011-től alkalmazottként dolgozott minimálbérért.
Marikáék saját képe unokáikkal
Ebből a pénzből nem tudták fenntartani magukat, ha a rezsit kifizették, másra már nem jutott. Időközben a környezetmérnök lányuk férjét, aki informatikusként dolgozott, áthelyezték Németországba, ahol megérkezett Marika első unokája is. Többször járt kinn a lánya és unokája miatt Németországban, de a végleges döntés a költözésről 2013-ban született meg.
Ebben közrejátszott az is, hogy nem tudtak megélni itthon minimálbérből, és nem látták annak értelmét, hogy ők itthon a teljes kilátástalanságban vergődnek, a gyerekük pedig segítség nélkül van külföldön.
Először a férjének találtak munkát, de csak egy másik városban, Stuttgartban, a lányuk viszont Nürnbergben élt. Marika ekkor még nem költözött ki, a löketet az hozta meg, hogy megszületett a második unokája is, és ezzel egyidőben a keresztfia is tervezgette a kiköltözést. Marikának viszont otthon maradt az édesanyja, akit nehéz szívvel hagyott magára.
„El kellett döntenünk, hogy inkább élünk vagy az édesanyám tart el minket a nyugdíjából”
– meséli.
Marika Németországban nem a férjéhez költözött, mert a lánya és unokái mellett szeretett volna lenni, viszont a veje nyakára sem akart ülni, ezért a keresztfiával együtt vett ki egy lakást. Marika azonban most sem csak főállású nagymama, elindított a lányával egy vállalkozást: egy szabaduló szobát nyitottak, ahol Marika a beszerző és a karbantartó, ő szereli meg az elromlott dolgokat.
A nyelvtanulással nemigen foglalkozott, bár megért mindent, válaszolni nem tud, mert a nyelviskola helyett inkább az unokáival tölti az időt. Ő úgy fogalmaz, hogy pedagógusként valóságos mamaovit és mamasulit tart a hatéves Dórinak és a négyéves Bencének, akivel épp most vették végig az ovis Sakkpalotát.
Marika most már teljesen egyedül él egy lakásban, mert a keresztfia is megházasodott, de nagyon boldog a külföldi életével, mivel majdnem mindenki vele van, aki fontos számára. Az európai barangolás is megvalósulhatott, tavaly Olaszországban jártak családosan, idén Franciaország a cél.
Egyelőre nem tervezi, hogy hazatérnének, de tavaszra már megvan a repülőjegyük, mert a választásokat semmiképpen sem hagynák ki.
Kovács Ilona (a riportalany nevét kérésére megváltoztattuk) 63 évesen költözött a fia után Írországba, ma már viszont egyedül él egy másik városban. Ilonának magas hitele van a magyarországi házán, amit nem tudott egyedül fizetni, ezért a fia segítette ki sokszor a bajból, hogy ne vegyék el a házat a feje felől.
A fia 2011-ben döntött úgy, hogy kivándorol az írekhez az akkori barátnőjéhez, aki három évvel később kitalálta, hogy nyit egy varrodát. Ekkor merült fel, hogy az otthon is varrónőként dolgozó Ilonát költöztessék magukhoz, és dolgozzon a vállalkozásban.
Ilona azért ment bele a tervbe, mert nem akarta, hogy a fia fizesse a hitelét, szeretett volna pár év alatt elegendő pénzt összeszedni ahhoz, hogy letörlessze az egészet.
Korábban sosem gondolta volna, hogy valaha is külföldön fog élni, még külföldre utazni se nagyon akart.
„Mindig azt mondtam, hogy én oda megyek, ahova csak busszal vagy vonattal lehet. Nem könnyen indultam el, mert a repülőtől nagyon féltem, de semmi mástól nem” – meséli.
A nyelvtudás is nehézséget jelentett, de a fia eleinte sokat segítette, elvitte bevásárolni, tanított neki egy-két alapszót. Ilona egy darabig csak kézzel-lábbal mutogatta el, hogy mit akar, most már azonban a Google fordító van segítségére, mert a fiától kapott egy okostelefont.
Ilonának ott kellett hagynia a fia barátnőjének a vállalkozását, de szerencsére felvették egy másik varrodába, ez viszont 100 km-re volt a gyerekétől. Eleinte a fia naponta hordta át hajnal négykor az édesanyját a másik városba, de az ingázás nem működhetett hosszú távon, Ilonának költöznie kellett.
„Amikor a fiammal külön költöztünk, akkor azért volt olyan, hogy hú, most veszek egy repülőjegyet, és megyek haza, de aztán arra gondoltam, hogy csak le kéne húzni még egy-két évet” – mondja.
Ilona ott élő magyarokkal költözött össze, de azóta már ők is elköltöztek, ezért most teljesen egyedül él egy albérletben. Reggel nyolctól este hatig dolgozik, már barátokat is szerzett, például az egyik román kolléganőjével is jóban vannak, igaz, kicsit nehezen értik meg egymást. A fia pedig nagyon büszke rá, amiért az édesanyja ennyi idősen ilyen jól feltalálja magát.
Mindenképpen szeretne visszatérni Magyarországra, de előbb szeretne annyi pénzt összeszedni, hogy ki tudja fizetni a hitelét, de emellett félrerakni is szeretne, mert a nyugdíja itthon mindössze 60 ezer forint lesz.
Takács Kingának nem voltak anyagi gondjai, amik arra sarkallhatták volna, hogy az Angliában tanuló lánya után menjen, ő azért költözött oda, mert nem akart azok közé tartozni, akik elszakadva élnek a szeretteiktől az elvándorlás miatt. Kinga 45 éves, a lánya pedig most 23, de már a középiskola után Oxfordba ment tanulni, mert úgy döntött, hogy nem akar Magyarországon élni.
Kingáék saját képe
„Elég rossz érzés volt, hogy ahhoz, hogy megigyunk egy kávét vagy elmenjünk vásárolni, repülőre kell ülni. Nekünk nagyon szoros a kapcsolatunk, és ezt nehezen éltük meg, hiába van Skype meg Viber, nem ugyanaz” – meséli Kinga.
Saját cége volt itthon, ahol speciális gépeket üzemeltettek, biztos egzisztenciát tudhatott maga mögött. A lányát azonban felvették Londonba embriológia mesterképzésre, aminek annyira magas volt a tandíja, hogy ennek ellenére sem tudták volna kifizetni.
Kinga egyre többet gondolkodott azon, hogy mi lesz, ha majd a lányának gyereke lesz és nem lesz ott, hogy segítsen neki. Látta, ahogy az ismerősei sóvárogva várják haza a külföldön élő gyerekeiket az ünnepekkor, ő ezt nem akarta.
Egy évvel ezelőtt végül felszámolt mindent Magyarországon, mert tudta, hogy soha többet nem jönnek vissza.
Az első négy hónap volt a legnehezebb, mert Kinga lánya még nem fejezte be az egyetemet Oxfordban, ezért a nőnek egyedül kellett boldogulnia angoltudás nélkül. Azzal kezdte a kinti életét, hogy beiratkozott egy intenzív nyelviskolába, ahol napi hat órát töltött tanulással. Két hónapnyi kemény munka után sikerült annyira megtanulnia angolul, hogy el tudott menni egy étterembe állásinterjúra. Szerencsére fel is vették, most pedig egy évvel a kiköltözés után egy ingatlanirodában irodavezető. Közben a lányával is összeköltöztek és nagyon jól érzik magukat, pedig korábban Kinga sosem hitte volna, hogy külföldön fog élni.
